Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. március 10. KÜLPOLITIKAI &wzelek Egyenlőség elvben és gyakorlatban A brit nemzetközösség miniszterelnökei London­ban tanácskoznak. Az ér­tekezleten megvitatásra ke­rülő témák között szerepel a Kelet és Nyugat egymás­hoz való viszonya, az ENSZ és a gyengén fejlett országok támogatásának kérdése. De a legfőbb té­ma ezúttal is a nemzet­közösség belső kapcsolatai­nak problémája. Macmillan nehéz feladat előtt áll: meg kell akadályoznia a nyílt szakítást a fajvédő Ver- woerd dél-afrikai minisz­terelnök és az ő politikáját élesen elítélő ázsiai tag­országok között. A belső ellentéteket áthidalva, meg kell őriznie a nemzetközös­ség egységét, s a közössé­gen belül Anglia hegemó­niáját. A nemzetközösség Anglia fő támasza a közös piaccal szemben, s bomlá­sa végzetes lenne az amúgy- is megrendült angol gazda­sági élet számára. Macmil­lan megpróbálkozik a szép szavakkal, de mint ismere­tes, Verwoerd már a kon­ferencia előtt biztosítékot követelt arra, hogy fajvédő politikáját nemhogy a tá­madástól megkímélik, de meg sem vitatják. Márpedig még a haladó eszmékkel nem éppen ro­konszenvező Diefenbaker kanadai miniszterelnök is kijelentette, hogy ha a nemzetközösség be akarja tölteni a „kommunizmus elleni bástya” szerepét, ak­kor elengedhetetlen a fajok és népek egyenlőségének megvalósítása a közösség valamennyi részében. A közelmúltban lezajlott rhodesiai események azon­ban azt mutatják, hogy be­csapás minden szólam az egyenlőségről, mikor az igazi szabadság megadása kerül napirendre. Az an- gal kormánynak a Közép- Afrikai Államszövetségbe kiküldött bizottsága java­solta, hogy az új parla­mentben egyformán 30—30 mandátum legyen a 300 ezer európainak és a 8 mil­lió afrikainak. Vagyis kö­zel annyi afrikainak lenne egy képviselője, ahány európai összesen él az Ál­lamszövetségben. Ez ugye a „fajok és népek egyenlő­sége”! S ez a látszat-egyenlőség is csupáncsak terv. A jelen valósága ennél is sokkal rosszabb. A fentemlített bi­zottság állapította meg, hogy az európaiak tíz-húsz- szor több bért kapnak, s hogy a bőr színe a munka­bér szintjének meghatáro­zó tényezője volt és marad Közép-Afrikában. Egy af­rikai képviselő az alábbi példával nagyszerűen ábrá­zolja, mit is jelent ez az afrikaiak életében. Míg egyes fehér családok havi 10 fontot költenek — a ku­tyájukra, sok’afrikai család 5 fontot vagy annál is ke­vesebbet szánhat gyerme­keire. Íme a tények, melyek le­lepleznek minden szólamot az „egyenlőségről” és a „szociális haladásról", Mac- millannek, aki megpróbálja összebékíteni a dél-afrikai fajvédőket és az ázsiai tag­államokat, körül kellene néznie a saját portáján. ,S ami a fő, fel kellene ismer­nie, hogy Közép-Afrika nem is az angolok portája, hanem az afrikaiaké. Z. J. A A A »AAAA AAAAAA« Az ENSZ-közgyűléí gyámsági bizottságának üléséről New York (TASZSZ). Szer­dán újból megkezdte munká­ját az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának Gyámsági Bi­zottsága. Az első ülésen a bi­zottság tagjai a napirenden szereplő kérdések megvizsgá­lásának sorrendjéről tárgyal­tak. Irak képviselőjének, a bizottság elnökének javasla­tára az elsőnek megvitatják a Délnyugat-Afrika ügyével foglalkozó bizottság előzetes beszámolóját az ENSZ-köz­gyűlés határozatának teljesí­téséről. A 15. ülésszak hatá­rozatának értelmében ennek a bizottságnak Délnyugat-Af- rikába kellett volna utaznia, hogy a helyszínen vizsgálja meg a helyzetet. Azonban a Délafrikai Unió kormánya, amely fennhatósága alatt tartja ezt a területet, nem adott beutazási engedélyt a bizottságnak. Sorrendben a következő kérdés a bizottság napirend­jén Ruanda Urundi jövőjé­nek problémája. A közgyűlés errevonatkozó határozata ér­telmében Irán, Haiti és Togo képviselőjéből összeállított bizottság utazott a helyszín­re, ahol tanulmányozta a Ruanda Urundiban megtar­tandó választások problémá­ját és beszámolót készített er­ről a kérdésről. A napirend harmadik pont­ja az önrendelkezési joggal nem rendelkező területekről szóló tájékoztatás lesz. A tá­jékoztatás meghallgatásakor a bizottság konkrét határidő­ket fog megjelölni, amelye­ken belül függetlenséget kell adni ezeknek a területeknek Meghalt Darvas Szilárd Darvas Szilárd, az ismert, népszerű konferanszié és író csütörtökön délután hirtelen meghalt. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI) Ezután a bizottság a gyám­sági tanács beszámolóját vi­tatja meg a gyámság alatt álló területekről. Munkájának befejező ré­szében a bizottság meghall­gatja a Brit-Kamerunban megtartott népszavazás ered­ményeiről szóló beszámolót. Mint ismeretes, a február 11—12-én megtartott válasz­tásokon Brit-Kamerun északi részének lakossága állást fog­lalt a Nigériához való csat­lakozás mellett. A terület dé­li részének lakossága a nép­szavazás eredményeinek alapján a Kameruni Köztár­sasághoz kíván csatlakozni. (MTI» ***** — Pilátus módjára Hammarskjöld: Kérem, én mosom kezeimet..| JOBBÁGYOK GYERMEKE — SZABADSÁG DALNOKA a Száz éve halt meg Tarasz Sevcsenko, ^ a nagy ukrán költő G'zenga nyilatkozata a tani» értekezletről Kairó (MTI). A Kongói Köztársaság kairól diplomá­ciai képviselete szerdán köz­zétette Gőzenga alábbi nyi­latkozatát: „A kongói vezetők” érte­kezletét, amely most Tanana- riveban, a Malgas Köztársa­ság fővárosában folyik, és amelyet meghatározott célok­ból az imperialisták dróton- rángatott bábjai, az áruló Csőmbe, Ileo és Kaszavubu szerveztek meg, a kongói nép szabadságának ellenségei hívtak össze. A törvényes kormány nem ellenez olyan megoldást, amely véget vet mindannak, ami függetlenségünket érinti. E megoldásnak azonban a Kongói Köztársaság igazi ér­dekei védelmén és nemzetkö­zi szuverénitásának megszi­lárdításán kell alapulnia. Az alkotmány értelmében Kaszavubu továbbra is ál­lamfő, mindaddig, amíg a parlament hivatalosan le nem váltja. Hasonlóképpen az a kormány, amelyet a Katan- gában aljasul meggyilkolt Patrice Lumumba alakított meg és amelynek élén most én állok, továbbra is törvé­nyesen élvezi a parlament­nek, az ország legfőbb szer­vének bizalmát Az államfő és a kormány a parlament­nek felelős. E törvényes kormány véle­ménye szerint a kongói nép normális életét csak akkor lehet helyreállítani, ha a köz­társaság egész területén lehe­tővé teszik a törvényes kor­mány normális tevékenysé­gét és megteremtik a kedve­ző feltételeket a kongói par­lament működéséhez. Antonine Gizenga” Jobbágyok gyermeke. Maga is jobbágy 24 éves koráig. Szenvedő részese annak a mérhetetlen nyomornak és megaláztatásnak, amely az ukrán parasztság osztályrésze volt az elmúlt évszázad ele­jén és közepén. De költői lel­ke is volt, messzebbre látott, mint társai. Hallgatta a ván­dorénekesek dalait, akik sze­relemről, szenvedésről, bol­dogtalanságról, az elnyomók elleni harcról énekeltek. A kis jobbágyfiúban szenvedé­lyes vágy lobbant fel a tanu­lás iránt. Iskolába nem jár­hatott, titokban tanult meg írni, olvasni. Volt mindenes, kertész, udvari inas. Szépen festett, rajzolt, erre a tehet­ségére figyelt fel gazdája, aki udvari festőt akart nevelni belőle. Pétervárra küldte ta­nulni. Tehetségére felfigyel­tek az ott élő művészek, ki­váltották a jobbágysorból. Most már teljes erővel az iro­dalom felé fordult. Első verseskötete, a „Kob­zos” mindössze nyolc verset tartalmazott, de megrendítő erővel tárta fel a jobbágyság szenvedéseit. Kapcsolatba ke­rült haladó orosz írókkal, költőkkel és együtt határoz­zák el, hogy a rabság minden formája ellen tiltakozni fog­nak. 1847-ben letartóztatták, be­sorozták közkatonának, és a cár megtiltotta, hogy bármi­lyen művészi alkotást is hoz­zon létre. Súlyos betegen tért haza 1857-ben. De nem tud­ták megtörni. Az elkövetke­ző négy évben érett, nagy műveket alkotott, 1851-ben érte el a korai haláL Sevcsenko mély érzésvilágú lírai költő. Sokan a mi Petőfinkhez hasonlítják. S ma, amikor Petőfi verseit ukrán nyelven is kiadták, egyre több az olyan kritika, amely együtt emlegeti őket. Igen sok a közös vonás Sev­csenko „Eretnek” és Petőfi „Apostol” című költeményé­ben. Mindketten életüket ál­dozzák a sötét erők ellen folytatott harc szent ügyéért És amint Petőfi szenvedé­lyes versekben ostorozza a Habsburgokat, úgy szólít fel az uralkodók elleni harcra Sevcsenko a „Vak”, az „Alom” és más cárellenes versekben. És az ukrán forradalmár ép­pen úgy hitt a népben, mint magyar kortársa. így ír a „Voltak csaták és lesznek le­számolások” című versében: „Voltak csaták és nagy {leszámolások; Calogan, Kiszel, Kocsubej l- Nogáj; Sok mártírt látott már la honi táj. S eltűnnek jó és gonosz lóriások, De mi, a nép, élünk örökre, a jót s szépet sohasem lfeledve." (Weöres Sándor fordítása.) Munkásságának nagy érde­me, hogy nyelvi művészeté­vel az ukrán Irodalmi nyel­vet megalkotta. Ezzel az uk­rán irodalmat az európai költészet színvonalára emelte. Szomorú végzetét — akár­csak Petőfi — előre látta. Végrendeletem című versé­ben ő is a rabszolganépek megúnt jármáról, s a világ­szabadság jelszaváról ír: „Keljetek fel, zúzzátok szét Valamennyi láncot, Zsarnok-vérrel öntözzétek A szent szabadságot, S akkor majd a nagy [családban Csendes szóval hordozzátok Szabad, új családban, Nevem a hazában A nagy család, a népek nagy családja, amelyről Sev­csenko álmodott — ma meg­valósult a szabad, kommu­nizmust, szocializmust építő népek közösségében. Nem kétséges, hogy költői álmá­nak további része is meg­valósul majd, amely az egész világ egységét, a száz éve el­hunyt forradalmár mélységes humanizmusát hirdeti] A tájon felszakad a szender és nem lesz több véres [ellenfél, és megfér testvérrel [a testvér, s a földön ember lesz [az ember." (Weöres Sándor fordítása) angol kormányszervek titkos jelentése az Afrikában követendő politikáról Az Párizs (MTI). „A nagy összeesküvés Afrika ellen” címmel a France Nouvelle teljes terjedelmében közli az angol kormány szerveinek egy titkos jelentését az Afri­kában követendő politikáról. A múlt év decemberében Nigéria fővárosában, Lagosban került nyilvánosság­ra ez a „csak az Egyesült Királyság kormánya tagjainak kezébe” szánt, szigorúan bizalmas okirat, — amely még 1959 december 21-ről dotálódik. A jelentés bevezetőben em­lékeztet arra, hogy az úgyne­vezett Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségé­nek 1959 decemberében — Brüsszelben lezajlott 6. kon­gresszusán súlyos konfliktus tört ki az angol és az ameri­kai küldöttség között. A kon­fliktus okainak elemzése előtt az angol kormány szer­vei elégtétellel állapítják meg, hogy „a múlt évben bi­zalmas tanácskozások révén a kormány és a munkáspár­ti, valamint szakszervezeti vezetők közösen állapították meg az angol szakszerveze­tek politikáját A „szabad” szakszervezetek, mint a nyugati befolyás eszközei Ennek fő célja az angol érdekek védelme. A szak- szervezetek vezetői minden­kor késznek mutatkoztak együttműködni a Külügymi­nisztériummal, a Gyarmat­ügyi Minisztériummal és az Intelligence Service egyes szakértőivel”. A továbbiak­ban a jelentés aláhúzza: „a legutóbbi afrikai események megnövelték a szakszerveze­teknek, mint a nyugati befo­lyás eszközeinek szerepét, különösen atekintetben, hogy fékezzék az ellenőrizhetetler politikai és nemzeti mozgal­makat”. „A szakszervezetek segítsége szüséges lesz ah­hoz, hogy kudarcra kárhoz­tassuk a felelőtlen államosí­tásokat és megtartsuk az el­lenőrzést az újonnan terem­tett afrikai államok gazdasá­gának kulcsszektoraiban”. A brüsszeli kongresszust megelőzően lefolyt szakszer­vezeti megbeszélések, vala­mint a Mocambique főváro­sában, Lourencó Marques- ben az amerikai nagyköve­tek és magasrangú funkcio­náriusok számára megrende­zett értekezlet anyagának is­mertetésében az angol jelen­tés leleplezi az Egyesült Ál­lamok afrikai célkitűzéseit. „Az Amerikai Külügymi­nisztérium és az amerikai szakszervezetek nem csinál­nak titkot abból, hogy fel fogják használni az amerikai szakszervezeteknek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségében való részvéte­lét az Egyesült Államok af­rikai politikai és gazdasági érdekeinek támogatására”. A bennszülött közvélemény megnyerésének útja Ä jelentésben ez is olvas­ható: „az amerikaiak célja úgy látszik az, hogy kihasz­nálják az Egyesült Királyság és más európai hatalmak ne­héz helyzetét, hogy ezek be­folyását Afrikában közvetlen amerikai behatolással helyet­tesítsék, igénybe véve ehhez a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét”. — Idézi az angol jelentés Nixon volt amerikai alelnöknek egy 1957-ben kelt titkos memo-, randumát: „az Egyesült Ál­lamok eljövendő afrikai ér- lékéi olyan nagyok, hogy jo­got adnak nekünk arra is. hogy ne habozzunk még elő is seeíteni a gyarmati hatal­mak távozását A fi-'kából. Ha ezen akció révén sikerül megnyernünk magunknak a bennszülött közvéleményt, biztosíthatjuk az Egyesült Államok jövőjét Afrikában”. A Laurenco Marques-i kon­ferencián Saterthawaite kül­ügyminiszterhelyettes így nyilatkozott: „Mindent meg kell tennünk az afrikai né­pek befolyásolására. Sikerrel megtehetjük ezt, ha kiaknáz­zuk az európai gyarmatosítás elleni küzdelmüket, önök­nek, mint kormánytisztvise­lőknek nehéz lesz nyiltan tá­madni azokat a hatalmakat, amelyek szövetségeseink a NATO-ban. Vannak azonban ennek más eszközei is és az egyik eszköz az AFL—CIO kapcsolata az afrikai szak- szervezeti mozgalommal. Szakszervezeti vezetők állami kémszolgálatban Az angol jelentés leszöge­zi, hogy Meany, Reuter és a többi amerikai szakszerveze­ti vezető „közvetlenül és nyil­tan hajthatja végre a kor­mány, különösen pedig a Külügyminisztérium és a központi hírszerző ügynökség politikáját”. Afrikában a leg­főbb eszköz „az amerikai ha­gyományok szerint a kom­munistaellenes elemek meg­vásárlása a szakszervezeti és nemzeti mozgalmakon be­lül”. A jelentés felsorolja a megvásárolt afrikai szakszer­vezeti vezetőket: Tom Mboya, a Kenyai Szakszervezeti Szö­vetség főtitkára, AliouneCis- sé, a Pekete-Afrika Dolgozói­nak Általános Szövetsége fő­titkára Szenegálban, Jadques N’Gom és Mbille Marcous, a kameruni szakszervezetek­ben, Macrea Ugandában, stb. Hosszan ismerteti az angol dokumentum a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szö­vetségének főtitkára, Olden- broek ellen megindult ame­rikai kampányt, s közben megjegyzi, hogy Oldenbroek is angol kémszervezetnek dolgozott..« Az angol kormány szervei­nek jelentése felhívja a fi­gyelmet arra, hogy „az ame­rikaiak megpróbálnak befér­kőzni az új afrikai államok közmunkaügyi minisztériu­maiba és itt megkísérlik el­helyezni a maguk szakszer­vezeti szakértőit”. A jelentés végül hivatalos lépéseket sürget az Egyesült Államok kormányánál, hogy az „utasítsa szakszervezeti vezetőit, ne aknázzák alá az angol érdekeket Afrikában”. Egyik fontos lépésként pedig ezt ajánlja: „ki kell világo­san mutatnunk, hogy a Nyu­gatnak nem érdeke egy össz- Afrikal Független Szakszer­vezeti Szövetség létrejöttének engedélyezése. Ha ezt nem sikerül megakadályoznunk, intézkedéseket kell tenni an­nak meggátlására, hogy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének afrikai tagjai belépjenek egy új őssz-afrikal szakszerveze­ti mozgalomba”. (MTI). A brit nemzet­közösségi értekezlet megnyitó ülése London (MTI). Szerdán Macmillan beszédével meg­kezdődött a brit nemzetközös­ségi értekezlet. Az angol mi­niszterelnök után Nehru szó­lalt fel és javasolta, ismét tér­jenek vissza a csúcstalálko­zók útjára. Az indiai elnök részletesen vizsgálta azokat az^ okokat, amelyek a májusi csúcsértekezlet kudarcához vezettek és egy új csúcstalál­kozó összehívása mellett fog­lalt állást. Diefenbaker, ka­nadai miniszterelnök szintén támogatta Nehru álláspont­ját. Az AFP megjegyzi, hogy az értekezleten résztvevő politi­kusok többsége helyesli, hogy a népi Kína elfoglalja helyét az Egvesült Nemzetek Szer­vezetében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom