Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

1061. március f. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nőnapi ünnepség Szolnokon Vasárnap délután sokszázan gyülekez­tek a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Házban a városi nőtanács rendezte nőnapi díszünnepségre. Az ünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Csáki István elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Sipos Károly elvtárs, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Borsányi Já­Csáki István elvtárs beszéde Az idei-ünnepen, a nemzet­közi nőnap 51. évfordulóján ismét nagy szeretettel, meleg­séggel köszöntjük a,világ asz- szonyait, leányait, s vesszük számba mindazokat az ered­ményeket, amelyeket nap­jainkig, több mint félévszá­zados verejtékes, sokszor vé­res küzdelemben elértünk. A nők harcának ecsetelése itán Csáki elvtárs így foly­tatta: — Az osztály társa­dalomban a társadalom okozta bajok és re. ?rű- ség terhét legjobban és mindenek előtt a nők, az édesanyák érezték. Ha a férj a munkanélküliség áldozatá­vá lett, akkor az anya szemé­ből csordult ki először a könny, ami a síró és éhező gyermekek miatt hullott. Ha a kapitalizmus embertelen hajszolásában rokkanttá, munkaképtelenné vált a férj, akkor az egész család eltar­tása a feleség gondja lett. Ha a tőkés érdekek úgy kíván­ták, a férfiakat háborúba vitték, akkor a család minden terhe és minden gondja az anyára nehezedett. Csáki elvtárs ezután arról beszélt, hogy sok helyen ma is keserves még az asszonyok élete Olaszországban pl. öt és félmillió írástudatlan van. Ebből 3 300 000 a nők köré­ből kerül ki. Az összes anal­fabéták 60 százaléka nő Olaszországban. A szocialista országokban nem uralkodik többé semmi­féle olyan erő a nők felett, amely jogaikat csorbítaná, amely emberi méltóságukban kisebbítené meg őket. Megva­lósult az az elv, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért fizet­nek bárki is végzi azt. Ez a nőknek mind nagyobb töme­gét ösztönzi a termelőmunká­ban való részvételre. A szak­munkásoknak több mint 10 százaléka jelenleg a nők so­raiból tevődik ki megyénk­ben is. Később Csáki elvtárs eze­ket mondta: — A nemzetközi nőnap idei ünnepe a magyar asszo­nyokat és leányokat is uj feladatok megoldására hívja harcba. Sikerrel fejeztük be országunkban a hároméves tervet. Ma már hazánkban a szocialista társadalmi rend voltaképpen egy gazdasági alapon nyugszik városon és falun. Ez szocialista gazda­sági alap és ennélfogva szi­lárd. Néhány esztendő ke­mény küzdelme kell azon­ban ahhoz, hogy az ipar mel­lett a mezőgazdaságban is általánosan kibontakozzék a termelés növekedésének olyan üteme, amely növekvő igé­nyeinket mindenkor, minden időben, jó és rossz időjárás esetén ki tudja elégíteni. Sok gond, sok fáradozás szüksé­ges ahhoz, hogy ez megol­dódjék. De megéri, mert ez az útja annak, hogy a mun­kás és falusi ember, értelmi­ségi és más foglalkozásúak asztalára oda tehessük mind­azokat a javakat, amelyek szocialista társadalmunkban elengedhetetlenül szüksége­sek és egyben jogosak. Mi, akik itt ebben a me- gvében, s ebben a városban dolgozunk, szívből örülünk annak a ténynek, hogy Szol­nok a magyar iparnak, s ezen belül a magyar vegy­iparnak egy fontos bázisává növekszik, örülünk annak is, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését ebben a megyében két esztendővel előbb sikerült megoldani, mint országosan. De ez nem egyszerűen csak öröm, ha­nem kötelezettség is szá­munkra. Asszonyaink, leá­nyaink érdeke is, hogy ez az átszervezett mezőgazdaság mielőbb az eddiginél sokkal több, olcsóbb terméket ad­jon; hogy a szolnoki mun­kásasszonyok és értelmiségi asszonyok, meg más foglal­kozásúak közvetlenül érez­zék az ellátásban a munkás­paraszt szövetség eme áldá­sos hatását, a szocialista me­zőgazdaság hatalmas erejét. Tarthatnánk mi szép elő­adást a szocializmusról, a szocialista társadalomról, — benne a nők megváltozott életéről, az egyenjogúságról. Ha ezeket nem követné az, hogy az üzletekben meg le­het vásárolni mindent, ami­re szükség van. hogy a váro­si asszonyok tele kossárral térhessenek vissza az év minden szakában a piacról, hogy meg tudják vásárolni a szükséges mennyiségben kenyeret, húst, tojást, tejet, vajat — akkor erőfeszíté­seinket az emberek nem sok­ra becsülnék. nosáé, a nőtanács megyei titkára, Mészá­ros Istvánná városi titkár, Bihari László, a KISZ szolnoki titjcára és sokan mások a megye tömegszervezeteinek, tömegmozgal­mainak vezetői közül. Kedves vendégek is érkeztek az ünnepségre, a szovjet asszo­nyok. Az ünnepek akkor fénye­sek és akkor felemeíők és akkor hoznak boldogságot az emberek életébe, ha a hét­köznapok nagyon is feszes, szorgalmas munkával telnek el. Csáki elvtárs nagy tapssal fogadott ünnepi beszéde után kultúrműsor következett,' — melyet a város öntevékeny művészegyüttesei adtak a nőnap tiszteletére. * A megye más városaiban, községeiben is tartottak nő­napi ünnepségeket. — Kun- szentmártonban Váczi Sán­dor elvtárs, az MSZMP me­gyei bizottsága másod titkára a járási kultúrotthonban ösz- szegyülekező, mintegy 800 asszonyt és leányt köszöntöt­te var' rnap délután. Jászla- dányon Kökény István elv­társ, az MSZMP megyei vég­rehajtó bizottságának tagja is többszáz asszony előtt mondott ünnepi beszédet. Tassi János, a megyei pái-t- bizottság munkatársa. Jász- kiséren a községi kuítúrnáz- ban közel négyszáz asszonyt s leányt köszöntött a nőnap alkalmával. Tiszaföldváron, Rákóczifalván is sokan ösz- szejöttek asszonyok, lányok, s az ünnepi gyűlések után kultúrműsoron szórakoztak. Lehetne-e kissé jobban? ,De mennyire s nem is nehezen A közelmúltban két — ha­sonló című — cikkben fog­lalkoztunk a szolnoki lakóhá­zak építésének minőségi kér­déseivel. Most Bálint András főmérnököt, a megyei tanács tervosztályának vezetőjét kér­tük fel, hogy a beruházó szerv nevében nyilatkozzék: „Lehetne-e kissé jobban ?” — De mennyire lehetne! — válaszolta. — S nem is nehe­zen. Mindössze kissé több jó­indulatot kellene tanúsítani, kissé több felelősségtudattal végezni a munkát. Mi. a terv­osztály dolgozói gyakran, s igaz örömmel tapasztaljuk: a kivitelező vállalatok dolgozói­ból nem hiányzik a jószán­dék. Teljesen egyetértünk — Déldául — az ÉM. Szolnok megyei . Állami Építőipari Vállalat kezdeményezésével : az építőiparban megyénkben is bevezetett kettős műszak­kal. Magunk is amondók va­gyunk : szűnjék meg mielőbb az épületek téli átadása. Szép elmélet — s minő gyakorlat? — A helyes elgondolásokat nem mindig követik az ah­hoz illő tettek — folytatta Bálint András. — A Bálvány utcai szövetkezeti lakások építésénél pé'dául áz Építés­ügyi Minisztérium a kivitele­ző kérésére engedélyezte nov. 15-i átadást az általunk óhaj­tott augusztus 1-i helyett. A terv szerinti időben történő átadást olykor ál-objektív okok késleltetik. A martfűi ■■«kólát az Építőipari Válla­ltnak tavaly szeptember el­sején kellett volna' befejez­nie. A vállalat kijelölési okok miatt kért. határidőmódosí­tást .ez év szeptemberére. Megyénkben is megtartják a magyar —szovjet mezőgazda- sági napot Az 1961 évi magyar—szov­jet mezőgazdasági napot me­gyénkben is megrendezik. A megyei előkészítő bizottság legutóbbi ülésén elhatároz­ta, hogy a bevezető előadást március 9-én Szolnokon, a szakszervezetek megyei szék­házában tartják. Tóth Má­tyás, a Földművelésügyi Mi­nisztérium osztályvezetőhe­lyettese „A mezőgazdasági termelés helyzete a Szovjet­unióban” címmel tart előa­dást a meghívott szakembe­reknek, élenjáró szövetkezeti gazdáknak. Az előadást, valamint a vita anyagát a községekben ismertetik a szövetkezeti gaz­dákkal. V. K. Uj taxiállomás Szolnokon Az Autóközlekedési Vállalat Szolnokon bővítette a taxiál­lomások számát. A Kossuth tér és a Táncsics Mihály utca sarkán március 1-től taxik parkíroznak Egy háziipari szövetkezet, ötmilliós termelési érték A törökszentmiklósi Házi­ipari Szövetkezet 1961. már­cius 4-én .tartotta 1960. évi mérlegbeszámoló közgyűlését. A közgyűlés hangsúlyozta, hogy az 1960-as év minden- ben a terveknek megfelelően^ zárult. A kitűzött feladato­kat megvalósították. Jelenleg- 167 rendszeresen dolgozó taaia van a szövetke­zetnek. Négy csoport dolgo­zik: kötő-, varró-, hímző- és kosár-fonó. Ezen belül ex- nortra készítenek gobleint norvéamintás kesztyűket és varrott árut. A legnagyobb létszámú csoport a kötő. A háziasszonyok azt szpretik a eglobban. Utánuk 40 fővel a varrók következnek. Az 1960-as évet értékelve i 900 000 forint értékű árut termeltek, ami annyit jelent, hogy körülbelül 30 ezer forint ferme!ési érték jut egy főre Mint egy 1.5 millió forintot űzettek ki munkadíjként. A szövetkezet eredményé­nek lehet még betudni azt is bogv 1960-ban 180 ezer forint »rtékű köznonti üzemház éoí- fősét kezdték meg. a munká- ’ntoknak több mint felét mérj elvégezték. A befeiezést má jus 1-re tervezik. Ezenkívül 80 000 forint értékben gépe­ket vásárolnak. 1961-ben 1.5 millió forintal kívánnak többet termelni, mint 1960-ban. Ágotái J. NAGYKÖRŰN a Petőfi és Kossuth Tsz KISZ-tagjai közösen készülnek a tavaszi Ságvári Endre kulturális se­regszemlére. A fiatalok Mó­ricz Zsigmond: Aranyos öre­gek című egyfelvonásosát szándékoznak bemutatni. MEGHÍVÓ A KISZ megyebizottsága, a MEDOSZ megyebi­zottsága, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, az állami, gazdaságok igazgatósága ezúton is meghívja a fiatalokat az 1961. március 8-án 9 órakor a Ságvári Endre Művelődési Házban (Szolnok, Ságvári E. utca 14—16) rendezendő ifjú növényfermesílők megyei tanácskozására NAPIREND: 1. Az 1960. évi mezőgazdasági verseny értéke­lése, jutalmazása és az 1961-es feladatok. Előadó: Kovács Béla élvtárs, a KISZ mvb tagja. 2. Feladatok a mezőgazdaságban 1961-ben. Előadó: Csizmadia István mt. mg. oszt. öntö­zési felügyelője. Nyíri Béla Csepesz István MTVB Mezőgazd. o. vez. MEDOSZ m. titkár Molnár György Bozsik Tibor KISZ MB titkár A. G. megyei Igazgató Most újabb halasztást kér, mondván: szerelvényhiány nehezíti a munkát... Ügy gondolom, ha a szerelvények megszerzésével már 1959-ben próbálkoztak volna, azok ré­gen rendelkezésre állnának. — A minőségi hibák miatt nem helyes az alvállalkozót vádolni a reklamáló lakók előtt. Az Építőipari Vállalat mint generálkivitelező felelő­séggel tartozik az alvállalko­zók munkájáért. Ne vegye át a rossz munkát — nem éri ódium. — Természetes, hogy min­den hivatásszerető műszaki ember szívesen vitázik a iobb mego dósért — így a tervosztály főmér­nöke. — Az Építőipari Válla­lat szakemberei attól tartot­tak, hogy a belső elvezétésű esőcsatorna esetleg megreped, a. lakásokban kárt okoz. Ér­velésünkre mihamar belát­ták: a hegesztett vascső nem reped meg. Ebben az ügyben — mint mondani szokás —, «zent köztünk a béke. Később dől él ellenben, mi legyen a Bálvány utcában szabálytalanul megépített termofor-kémények sorsa. Az építők itt salakeyapot, vagy kovaföld helyett rosszabb hő­szigetelésű salakot használ­tak; a tervektől eltérően. A salak fokozza a kémények lehűlését, rontja huzatát. Ugyanott önkényesen készí­tettek füstelvezető csöveket 135 milliméteres átmérőjű vascső helyett 125 milliméte­res átmérőjű etemitcsőfcől. Az effajta csövekből kiszivá­rog a lerakódó kátrány. — A rendelkezésre álló anyagból iobb parket'át, ajtót, ablakot lehetne készíteni. A kivitele­ző vállalatnak kell úgy meg­szerveznie a munkát, hogy a parkettát a megfelelő relatív szárazságú alapra (ne pedig annál nedvesebbre) rakják le a szakmunkások. A nyílászáró szerkezetek félkész áruként érkeznek. Szakszerű tárolá­sukról, utómegmunkálásukról a kivitelező vállalatnak kell gondoskodnia. Véleményem szerint a félkész cikkek zöme -szárított fából készítve, jó minőségben érkezik; abból te­hát lehet jól dolgozni. S a se­lejt ? ... Ne vegyék át! Bálint elvtárs úgy látja, hogy- a kivitelező s a beruhá­zó kapcsolata lényegében. jó, szocialista szervekhez iliő. Fölösleges akadékoskodás, érzékenykedés csak ritkái. akad. Az sem vitás, hogy ha­zánkban sok-sok ember szivvel-lélekkel dolgozik több, szebb, jobb lakásért. S még mindig sok a hiba... Igen sok nagyobb létesítmény építésével kapcsolatban kerül sor döntőbizottsági eljárásra. Annak során állapítják meg, hogy a mulasztásért a terve­zőt, a kivitelezőt, a beruhá­zót terheli-e felelősség. * Véleményünk szerint első­sorban a kivitelező vállala­toknak kívánatos az eddigi­nél lelkiismeretesebb munká­ra törekedniök. Népgazdasá­gunk nem azért teremtette meg anyagi áldozatok árán is ezeket, hogy tevékenységüket a beruházó állandóan árgus- szemmel, sőt gyanakvással le­gyen kénytelen kísérni. A beruházó feladata lényegében ennyi: ellenőrizni, hogy a munkák a terveknek megfe­lelően, az előírt költségeken belül, adott határidőkre ke­rülnek-e elvégzésre. A mun­ka minőségéért ■ elsődlegesen a kivitelező felelős. Cikksorozatunkban többíz­ben szóltunk a típustervek­ben felbukkanó hibákról. E hibák jelentékeny hányada olyan természetű, hogy csak az építés során mutatkozik meg. Az Építésügyi Miniszté­rium megtalálta a módját, hogy az egyszer feltárt hibá­val másodjára egyetlen kivi­telezőnek se támadjon gond­ja. Az észlelt hibáról' értesí­tik a Típustervező Intézetet; az pedig módosítja az eredeti rajzokat Tudjuk, hogy a szolnoki la­kásépítésekkel kapcsolatban elhangzott nézetek részben ellentétesek egymással. Azok összehangolásá, a felelősség megállapítása nem a mi fel­adatunk. Azokkal a hiányos­ságokkal. melyek a Bálvány utcai szövetkezeti lakásoknál, a piactéri • K/l, K/2 épületnél a szakértők s a lakók talál­koztak — már foglalkozott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A „tiszta vizet a pohárba" elv alapján vizsgálatra kérte fel a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot. A NEB a megbízatást lefogadta. Megyénk népi ellenőrei már számtalan esetben végeztek gondos, minden részletre ki- tejedő, alapos vizsgálatot — s minden alkalommal sikerült a bajok gyökerét megtalál- nlok. Ugyanakkor mindig ja­vaslatot is tettek a hibák ki­javítására. . , . Úgy véljük, hogy a népi el­lenőrök vizsgálata, a beruhá­zó és a kivitelező megszilár­duló kapcsolata jobb lakások építését eredményezi. — b. z. — Veres néni hiányzott A kenderesi tanácsházán szombat délután 16 nődol­gozónak kedveskedtek a férfiak. Barátságos, meghitt hangulatban folyt a társal­gás, amikor észrevették, hogy valaki hiányzik. Veres néni. Veres néni nyolc five dol­gozik a tanácsnál. Minden este megjelenik seprűjével, amikor elcsendesedik az épület, ő „veszi át" a szobá­kat. Kpyennomnn tisztaság rend támad minden zug­ban. Veres néni munkáját nyolc év óta a legnagyobb megbecsülés kíséri, a dol­gozótársai szeretik, tiszteik az idős asszonyt. S neki va­lahogy hihetetlen az. hogi egyenrangú embertársként kezelik és legalább annyira hiányzik a nőnapi ünnep ségről. mint a tanács bár­ra eh rík nődolgozója* Élete naovrészét a kende rest földbirtokosok portá­ján töltötte el. Takarított * Horthy M’klós kastéhiában a Maavariak fényűzően be­rendezett szobáiban, általa ban „urakkal” volt dolga Olyan urakkal, akik őt cse lédnek, „kuss paraszt”-nak tartották. Veres Ferencit' minden porcikáját átjárta ez a megaláztatás, szívéből leikéből semmi sem tudta kiölni az elmúlt évek /cese- rű emlékéi — Mit keressek én az urak között! — ezzel hárí­totta el a meghívást. A ta nács férfidolgozóinak sem kellett több. Luc István VB elnök vezetésével felkeres­ték Vere nénit és átadták neki az ajándékot, és a vi­rágot Veres néni hirtelen zavarában kezet n'-nrt csó­kolni a tanácselnöknek. Az elnök akkor így szólt neki: — „A mi országunkban és Kenderesen is már las­san 16 éve, hogy megszűnt a Horthyak és a hasonszőrű urak hatalma. Velük együtt eltűnt a" ilvenWta, meg­alázó Jcézcsók is. táncsies Kozma Sándomé meleg szavakkal nyitotta meg az ünnepi gyűlést, majd Csáki elvtárs mondott ünnepi be­szédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom