Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

# VILA6 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TERVEK ES TÉNYÉK Marosán György elvtárs mezőtúri látogatásával megkezdődtek a nemzetközi nőnap ünnepségei Tegnap megkezdődtek a nemzetközi nőnap ünnepsé­gei. Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizottság titkára Mezőtúrra látoga­tott el, ahol köszöntötte a város asszonyait, leányait. Ma­rosán elvtársat elkísérte Csáki István elvtárs, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága első titkára, Árvái István elv­társ és Körösi György elvtárs, az MSZMP megyei végre­hajtó bizottsága tagjai. A városban Tóth István, áz MSZMP városi bizottságának titkára, Takács Sándor, a városi tanács elnöke és Busi Gyuláné, a városi nőtanács titkára fogadta. A városi tanács nagytermében pedig az asszonyok és leányok mintegy ezren gyűltek össze, s meleg tapssal kö­szöntötték a kétíves vendéget. Az úttörők lángvörös mus­kátlival, a KISZ-fiatalok virágokkal üdvözölték a vendéget és a városi nőmozgalom vezetőit. Az üdvözlé­sek után Marosán . elvtárs szólt Megyénk üzemeiben isme­rik már az idei feladatokat, jórészt lezajlottak a tervis­mertető tanácskozások is. — Most már tehát nem az az elsődleges kérdés, hogy mit, hanem az: hogyan. S ez a fo­gasabb kérdés. Üzemeink fel­adata ugvanis a tavalyi cél­kitűzésekhez képest Jelentő­sen megnőtt A minisztériu­mi iparhoz tartozó vállalatok termelését Például 13 "? a ter­melékenységét pedig 9,3 szá­zalékkal kell fokozni. S nem akármilyen módon, hanem a létszámterv betar­tását, a gazdaságos termelést szem előtt tartva, — nagyobb beruházás nélkül. Az idén — többek között — el kell vé­gezni 115 000 méter kőolaj­ipari kutatófúrást, 52 száza-' lékkai növelni a kőolajkiter­melést, 41,6 százalékkal nö­velni az aprítógépek gyártá­sát. így lehetne sorolni to­vább a feladatokat,. — bi­zonyságául annak, hogy nem les2 könnyű dolgunk az idén. Ennek ellenére korántsem keU arra gondolnunk, hogy terveink maximális követel­ményeket támasztanak válla­latainkkal szemben. A terme­lési tanácskozásokon az elő­irányzatokat, s a belső tar­talékokat mérlegelve, egymás után tesznek felaiánlásokat a munkáskollektívák, *— bi­zonyságául annak: van lehe­tőség a tervek túlteljesítésé­re. Ilyen Vállalások születtek már a Tisza Cipőgyárban, a Tiszamenti Vegyiművekben, a Szolnoki Járműjavító Válla­latnál, s más üzemekben is. A munkáskoilektívák ilyen­irányú kezdeményezésének nagy jelentősége van, — nem utolsó sorban azért is, mert az év kezdeti tapasztalatai nem a legbiztatóbbak. Sok esetben arra vallanak, hogy a felkészülés nem volt ki­elégítő. Máskülönben mivel magyaráznánk olyan dolgo­kat, hogy a januári tervet öt, minisztériumi iparhoz tarto­zó vállalat nem teljesítette, s a helyiipari vállalatok kö­zül is többri adósak marad­tak. Ezek közé tartozik a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat, a Malompiari Vál­lalat, a szolnoki Vasipari Vállalat, a kisújszállási Fa­ipari. Vállalat stb. Szembe­ötlő, hogy a termelékenységi tervek teljesítésében még na­gyobb az elmaradás. Ebben a vonatkozásban hét minisz­tériumi és nyolc helyiipari vállalat nem érte el a terve­zett szintet. Nagyon elgondolkoztató ez a tény, — különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt is. hogy tavaly a megyei párt­bizottság határozata értelmé­ben a termésnövekedés több, mint a felét a termelékeny­ség fokozásával kellett volna elérni, s csak egyharmad arányban biztosítottuk ilymó- don a többtermelést. Rész­ben a tavalyi tapasztalatok­ból. részben az ideiekből le­vonható tehát a következte­tés: minden erőt a termelé­kenység fokozására kell kon­centrálnunk. Sok ága-boga van ennek a feladatnak. A beruházási tervek valóravál- tása mellett leginkább a sa­lát erőből véezett műszaki fejlesztésre kell gondolni, azt szorgalmazni. E célkitűzés megérdemli, hogy üzemeink­ben mozgalmat indítsunk ér­dekében. A martfűi Tisza Ci- nőavárban már tavaly is voltak ilyenirányú kezdemé- nvezések. Az üzemi többlet­rsó'M/Iíil ITT) OOf’t“ géneket szereznek be. De nemcsak- ilymódon, hanem házilag tervezett és kivite­lezett kisgépekkel is fokoz­zák a munka termelékenysé­gét. Követendő példa ez más üzemek számára is., Az idén előbbre kell jut­nunk a kapacitás kihasználá­sában is. Tavaly a Tisza Bú­torgyárban, a Szolnok me­gyei Mezőgazdasági Gépjaví­tó Vállalatnál, s még néhány helyen bevezették a második műszakot Nagyobb üze­meinkben azonban még min­dig nem haladtunk kellően előre. A jászberényi Aprító­gépgyárban például a mun­kások teljesített munkanap­jainak 82 százaléka az első műszakra esik. Hasonló a helyzet a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárba». A Malomipari Vállalat őrlő- üzemei 1960 harmadik ne­gyedében csak 59 százalék­ban voltak kihasználva. A rizshánlíolóknak is van feles­leges kapacitása. Ez az álla­pot aztán magával hozza, hogy kedvezőtlen a gyártmá­nyok átfutási ideje is. A Tö­rökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyárban 136 nap az úgynevezett ET-borona át­futási ideje, — de volt olyan eset hogy 215 nap kellett az elkészüléshez. Az a tény, hogy hány nap alatt kerül ki egy-egy gyárt­mány az üzemből, nem füg­getlen a tervmódosítási-, anyagellátási- és egyéb prob­lémáktól sem, — de elsősor­ban üzemen belüli munka- szervezés kérdése. Erre a ka­pacitás kihasználási fokából is következtethetünk. Ter­mészetesen helytelen volna azt állítani, hogy a kapaci­táskihasználással általában bajok vannak a megyében. Korántsincs így. Az építő­anyagiparban például a ke­mencék kihasználási foka 1959-hez viszonyítva 24 szá­zalékkal javult tavaly. Egé­szében véve azonban nagy le­hetőségek vannak még üze­meink termelhetőségeinek kihasználásában. Az idén gyümölcsöztetni kellene azo­kat. Más tények is bizonyítják: jogos és szükségszerű volt az idén magasabb követelmé­nyeket támasztani üzemeink­kel szemben. Tavaly a mun­kanapfényképezések azt mu­tatták, hogy 12 nagy vállala­tunknál egy évben mintegy 460 000 munkaóra megy ve­szendőbe, ami, 2,7- millió fo­rint bérkifizetést, s 31 millió forint termelési értékkiesést jelent. Nagyon elgondolkoz­tató számok ezek. Arra kell, hogy intsék üzemeink veze­tőit: minden lehető módon csökkentsék a veszteségidő­ket. Sok lehetőség van erre, csak nem mindenhol élnek vele. A Tiszamenti Vegyi­művek szuperfoszfátüzemé- nek építése például nem gaz­daságos a kivitelező vállalat részére. Gondolkoznak is azon, hogy milyen módon számolják el a többletkölt­séget. A járható út viszont nem ez, sem azon az építke­zésen, sem máshol. Ott kell kezdeni, hogy felmérik a veszteségidők okait és meg­szüntetik azokat. Ilymódon nemcsak növelik a terme­lést, hanem olcsóbbá is teszik a munkát. Most még az év kezdeti időszakában vagyunk. Eddi­gi mulasztásainkat részben menti, hogy a felügyeleti szervek késve hagyták jóvá üzemeink terveit, s többször módosították. Ez azonban nem lehet mentség huzamo­sabb időre. A negyedévi elő­irányzat' valóraváltása már minden gyárunk kollektívá­jának becsületbeli köteles­sége. Az év kezdete szolgál­jon hasznos tanulságul mind­annyiunk számára. (S. B:) Marosán György — Asszonyoknak, leányok­nak beszélni mindig felelős­ségteljes dolog — mondotta — s én nem is annyira ünnepi be­szédet mondok, inkább be­szélgetni akarok önökkel. Ezután Marosán elvtárs el­mondotta, hogy 1869-ben egy követelés látott napvilágot, melyben az emberek általá­nos választójogot kértek, de ebben nem volt szó a nőkről. 1878 áprilisában Budapesten tartották a munkásnők első értekezletüket. Pedig abban az időben a nőknek politikai­lag nyilatkozni egyáltalán nem volt joguk. Most van. Éppen ezért e jogukról le­mondani a mi asszonyaink­nak, leánynainknak nem sza­bad. A továbbiakban Marosán elvtárs arról beszélt, hogy a szocializmusnak el kellett jutnia a nők felszabadításáig E nélkül a szocializmust megvalósítani lehetetlen, hisz a kapitalizmusban ki volt az olcsó munkaerő? A nő. Ha mi azt akarjuk, hogy a férfi és a nő ne kerüljön ellentétbe egy­mással, ezt kell megszüntet­nünk. Nálunk nemcsak az al­kotmány szerint egyenlőek a nők a férfiakkal. Egyenlőek lettek már akkor, amikor be­léptek a gyárba, a termelő- munkába. Ahogy építjük falun a szo­cializmust, úgy oldunk meg napról napra sok fontos kér­dést, többek között tehát a nők egyenjogúságát is. Ezután Marosán elvtárs azt példázta, hogy a munka, a termelőmunka teheti a nőket igazán szabaddá. — A szocializmus felépítése nem a férfiak dolga, az em­beriség dolga — hangsúlyozta Marosán elvtárs. — A marx­izmus sem a férfiak világné­zete, a haladó emberiség vi­lágnézete, de azt valóraválta- ni, hihetetlenül nehéz mun­ka, hosszadalmas munka, s óriási türelem, hozzáértés kell hozzá. Az ország lakosságának több mint fele nő Marosán elvtárs ezek után •részletesen beszélt arról, hogy tízmillió lakosa van az or­szágnak, ennek több mint 50 százaléka nő. A mezőgazda­ságban 618 ezren- dolgoznak. A munkában részt vesznek, az irányításban azonban még elvtárs beszéde szép kevés a szavuk. Pedig hát a tsz-elnökséget sem ki­zárólag a férfiaknak tartják fenn. Ezután Marosán elvtárs a Szovjetunió példájára hivat­kozva, bizonyította: nagyon fontos munkahelyeken jól helytállnak a dók. Később pe­dig elemezte, hogy a kapitalis­ta országokban nemhogy mun­kához volna joguk, minden társadalmi beosztásból kita­szítottak. Svájcban például, ahol a nagy demokráciáról beszélnek, nincs választójo­guk a nőknek. Napjaink legfontosabb fel­adatairól szólva Marosán elvtárs elmondotta: A mező- gazdaság termelésének eme­lése a legfőbb tennivaló. Kihozni a földből mindent, amit lehet Ez minden szövetkezeti pa­rasztnak saját érdeke „is. A munkásosztály tavaly is 18 milliárd forintot juttatott a szövetkezeteknek. De ezért vár is viszonzást. Több élel­met, több nyersanyagot stb. Szebbé, gazdagabbá kell ten­ni a falut is, hogy Senki ne vágyakozzon el onnan. A fiatalok sem. De ehhez mun­ka, termelés kell. Az is kell, hogy több nyugdíj jusson az Lapunk tegnapi számában közöltük, hogy a megyei ta­nács megtárgyalta a termelő- szövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok tavalyi munkájának tapasztalatait. Nyíri elvtárs beszámolóját számos hozzászólás követte. Többek között felszólalt Csáki István elvtárs is, a megyei pártbizottság első titkára. Az alábbiakban kivonatosan is­mertetjük Csáki elvtárs be­szédét. — A Statisztikai Hivatal I960, évi összesített jelentése szerint Szolnok megye mező- gazdaságában — » főbb cik­kekből — többet vásároltak fel, mint 1957-ben. így pél­dául kenyérgabonából _ 21, hízott marhából 101, hízott sertésből 36,9, tejből 77,6, to­jásból 30, báromfihúsból pe­dig 68,7 százalékkal. Mindez azt igazolja, hogy a megye öregeknek. Több ruha min­den gyermeknek. Nálunk többé nem fog „lefeküdni” a kenyér. De ehhez áru kell. Hús, tojás; liszt stb., hogy mindenki megehesse cukor­ból, húsból, ami neki -kell.. De mindezt csak maguk — asszonyok, lányok segítségé­vel, a falusi emberek vállt vállhoz vetve teremthetik meg. Marosán elvtárs ezután a gyermeknevelés egyes gond­jairól, valamint a háború és béke kérdéséről beszélt. Az ünnepi beszéd befeje­zése után a fiatalok kultúr­műsorral szórakoztatták még az ünneplő közönséget Az MSZMP Központi Bizottságának távirata A SVÁJCI MUNKAPART KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁ­NAK Kedves Elvtársak ! Szívből üdvözöljük a meg­alakulásának 40. évfordulóját ünneplő svájci testvérpártun­kat, amely töretlenül folytat­ja négy évtizedes szívós és következetes harcát a mono­póliumok ellen, a dolgozók jobb életéért, a munkásosz­tály egységéért, a demokrá­cia védelmében, a békéért, a szocializmusért. A svájci kommunisták ne­héz, áldozatos harcához a magyar dolgozó nép és pár­tunk valamennyi tagja nevé­ben újabb sikereket, kívá­nunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mezőgazdasága tavaly egész­séges irányban fejlődött. — Jelentősen növekedett a közös gazdaságok állatállo­mánya. A szarvasmarha 13 ezer 329-el, ezen belül a te­hén 5124-el, a koca 9876-al, a törzsbaromfi-állomány pe'dig 227 933-al növekedett: Ez azt jelenti, hogy 1960-ban lerak­tuk az előrehaladás alapjait. — A te-melőszövetkezetek közös vagyona a múlt évben 287 millió forinttal növeke­dett. Ilyen hatalmas emelke­dés csak nagyüzemi gazdál­kodás és a gondos munka alapján lehetséges. Csáki elvtárs részletesen elemezte a vezetés megszilár­dításának fontosságát. Mint mondotta: — Ezen kell munkálkodnia a megyei párt- és állami ve­zetéstől kezdve a szövetke­zeti vezetésig bezárólag. A A dolgozó nők a munkahelyen és otthon A Központi Statisztikai Hi­vatal közreadta A dolgozó nők a munkahelyen és otthon című új tanulmányát, amely­nek összeállítása a Ihúlt év­ben kezdődött. Az adatokai 1960 elején gyűjtötték a húsz ezer családra kiterjedő fel­mérések alapján. Budapestet, és a vidéki városokban több mint nyolcezer háztartásban külön kérdőíveket töltöttek ki a háztartást vezető nőkről, köztük azokról az asszonyok­ról, akik a család gondjai, a gyermekek nevelése mellett üzemekben, hivatalokba! dolgoznak, a termelő munká­ban is helytállanák. A most közzétett tanul­mány a legösszefoglalóbk adatokat ismerteti. Kiderül belőle többek kö­zött. hogy a háztartást iö ve­zető és munkahelyen is dol­gozó asszonyok kulturális ér­deklődése lényegesen maga­sabb a csak a családdal törő­dő nőkénél. így például a jó­val inkább elfoglalt kereső nők közül ötször annyian képezik magukat valamilyen formában, mint a másik ka­tegóriához tartozó asszonyok. Az üzemekben, hivatalok­ban dolgozók 70 százaléka azt is elmondotta, hogy ha újra kezdené, akkor is jelenlegi foglalkozását választaná, s igen alacsony volt azoknak az aránya, akik szívesebben dolgoznának csak a háztar­tásban. Kiderült, hogy a csa­ládok egyharmadában a fér­jek részt vállalnak a házi­munkából, ugyanakkor arány­lag nagyon kevés gyerek Se­gít otthon édesanyjának. A kereső nők mintegy fe­leannyi időt töltenek házi­munkával, mint a csak ott­hon dolgozók. Ök naponta átlag két órával kevesebbet alszanak és pihennek, mint azok az asszonyok, akik nem iámak üzembe. Ugyanakkor a „két műszakban” tevé­kenykedő asszonyok majd­nem ugyanannyi időt fordí­tanak olvasásra, színházra, sé­tára. vendégeskedésbe, stb., mint azok a társnőik, ^kik kizárólag a családnak élnek. (MTI) jó vezetés kulcsa a termelő- szövetkezetek jövedelmezősé­gének. Nincs messze egymás­tól a jászfelsőszentgyörgyi Kossuth és a jászteleki Tol- buchin Tsz. Nincs lényeges eltérés talajadottsága ban sem. Mégis Jászteleken 46 fo­rintot, Jászfelsőszentgyör- gyön pedig csak 9 forintot osztottak munkaegységen­ként. Mondanom sem kell* hogy a jó vezetés tette eredmé­nyessé a szövetkezetét, r.-crt ki tudta váltani a tagok erő­feszítéseit. — Termelőszövetkezeti ve­zetőink többsége most bírja a tagság bizalmát és ha kellő támogatást is kapnak, akkor csökken a gyengén működő szövetkezetek száma. A járáJ si-, városi- és községi taná- csak vezetőinek most az a legdöntőbb feladata, hogy a szövetkezeti vezetést erősítse és megszilárdítsa. Csáki elvtárs ezután a szántófölddel való takarékos­kodást elemezte. Egy év alatt (Folytatás a 3, oldalon) A megyei tanács ülése A munkásosztály helyzetéről tárgyalt a megyei tanács Csáki István elvtárs felszólalása XII. évfolyam, 55. szám. Ara 60 fillér 1961. március 5., vasárnap Benépesült a megye határa A nagy felfordulás . FÉSZEKRAKÁS Vasárnapi sportműsor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom