Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-28 / 74. szám
1981. március 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei állami gazdaságok munkája példaadó az országban (Folytatás as í-ső oldalról). vén Molnár János munkateljesítménye példás. Az állami gazdaságok fennállása óta először sikerült a tej önköltségét 3 forint alá szorítani. A legjobbak a tisza- szentimrei és a csorbái gazdaságok. Nagyon lemaradt a Nagykunsági Állami Gazdaság, ahol egy év alatt 250 literrel csökkent a tehenen- kénti tejhozam. Növendékszarvasmarha nevelésben a palotási, a nagykunsági és a tiszasülyi állami gazdaságok az utolsók. A legjobban a bánhalmiak, a hékiek és a szolnokiak dolgoztak. A megye állami gazdaságai 37 vagon árubaromfi felnevelését tervezték 1960-ban. Ezzel szemben 47 vagon baromfit adtak a közellátásnak. Kiemelkedett a csorbái, a hé- ki és a tiszaszentimrei állami gazdaságok teljesítménye. A Kunszentmártoni Állami Gazdaságban viszont nagyon nagy volt az elhullás. Kiváló állattenyésztők sora nőtt ki 1960-ban. Kontra János, a Középtiszai Állami Gazdaságban tizenkét tehenet gondoz. Egy tehéntől 5411 kilogramm tejet fejt Sánta József, a Palotási Állami Gazdaság juhász brigádvezetője 140 százalékos szaporulatot ért el. Emrik Béla, a Szolnoki Állami Gazdaság brigádvezetője és Szigeti József munkacsapatvezető a szarvasmarhahizlalásban mutattak példás eredményt. Napontá több mint egy kilogrammot gyarapodtak a borjak kezük alatt. Az állami gazdaságok traktorosainak sikerei ugyancsak említésre méltóak. A Középtiszai Állami Gazdaságban Rózsa Gyula, az ifjú traktorosok országos versenyében első helyre verekedte magát. Csorbán Nagy Kálmán 6200 normálhold talajmunkát végzett. Herbály Imre, a Héki Állami Gazdaság traktorosa ugyancsak országos első. A Jászsági Állami Gazdaságban Juhász Dezső kombájnos 40 vagon gabonát takarított be. Surjánban ifj. Sándor Kálmán, Pásztor Márton, Szenttamáson Füller József dolgoztak kiemelkedően. Nagy figyelmet keltett Petőházi Gábor miniszterhelyettes felszólalása Bejelentette: a Szolnok megyei állami gazdaságok a holdanként számított teljes termelési értékben elsők az országban. Szolnok megye 1960- ban olyan hagyományos állattenyésztő vidéket előzött meg, mint Tolna, Baranya megye, s tehenenként! 3450 literes fejési átlagával ugyancsak első az országban. Gazdaságaink megelőztek minden megyét a lucerna és vöröshere vetőmag termelésében. Az ország állami gazdaságainak lucerna és vöröshere területe 8 százalékát birtokolják csak a Szolnok megyeiek. Ennek ellenére az állami gazdaságok országos vetőmagmennyiségének 30 százalékát Szolnok megyében termesztik. Petőházi elvtárs azért marasztalta el Szolnok megyét, mert a baleseti statisztikában is vezet. 1960-ban megnőtt a balesetek száma a megye gazdaságaiban. Az öntözéses gazdálkodásban Tiszaszentimre és Bánhalma példája országosan is ismert. Ám árutojás tervüket nem teljesítették a megye állami gazdaságai. A miniszterhelyettes után Horváth Imre elvtárs gratulált nyilvánosan a gazdasági eredményekhez, s arra kérte az állami gazdasági dolgozókat, továbbra is tegyenek meg mindent a termelési színvonal emeléséért. Külön felhívta a figyelmet az aprómag- termesztésre s a termőföld védelmére. Kérte: az erdősítésnél ne a művelhető területeket telepítsék be fával. Végül a termelési költségek, öh- költségek csökkentéséről szólt a gyűlés részvevőihez. Az állami gazdaságok dolgozói az ünnepséget követően együttesen megtekintették a Szigligeti Színházban a „Luxemburg grófja" című nagyoperettet. Erdősítési tervünk a papíripar fejlesztését is szolgálja A Hazafi q Népfront Megye! Bizottsága mellett működő műszaki akció bizottság a közelmúltban baráti találkozóra hívta meg Szolnok város szakembereit. Itt hangzott el dr. Molnár Lászlónak, a szolnoki Cellulózé gyár főmérnökének előadása, melyből részleteket közlünk, Egy ország társadalmi és kulturális színvonalának mérlegelésénél az egy főre eső papírtermelést, illetőleg felhasználást is — mint ebből a szempontból egyik lényeges tényezőt — figyelembe szokták venni. Mi egyáltalán nem dicsekedhetünk a körülbelül 16—17 kg-os egy főre eső évi papírfelhasználásunkkal és a 14 kg/fő/év papírtermelésünkkeL Célunk természetesen csak az lehet, hogy papírtermelé- sünkst fokozzuk. Ez azonban nem öncél és nemcsak a szép statisztikai adatok elérése a feladatunk, hanem a nagyobb papírfelhasználást fejlődő országunk társadalmi és gazdasági rendje megköveteli. Papíriparunk fejlesztésében célunk elsősorban az, hogy az egy főre eső papírfelhasználást második ötéves tervünkben legalábbis a Világátlagra, a későbbiek folyamán pedig jóval efölé emeljük. Ennek a célnak elérésében elsőrendű feladatunk a hazai nyersanyagbázis biztosítása. Köztudomású, hogy a papíripar legfontosabb nyeranyaga a cellulóz és a facsiszolat. Hazánkban csupán két cellulózgyár üzemel, a csepeli és a szolnoki. Az előbbi fából, az utóbbi rizsszalmából állít elő cellulózt. A csepeli gyárban felhasznált papírfának csak 12—14 százaléka hazai nyárfa, a többi fát importáljuk. A szolnoki szal- macellulózgyárban felhasznált rizsszalma 80 százaléka Szolnok megyei eredetű, a többi Heves, Békés, Hajdú és Csongrád rpegyéből származik. Facsiszolat-gyártá- sunk teljes egészében import papírfát használ fel és mint már említettük, cellulózgyártásunk körülbelül 90 százalékban használ fel importfát Közelebbről vizsgálva papíriparunk hazai nyersanyaggal való ellátását, annak biztosítására két út áll előttünk: 1. Gyorsan növő és hazánkban jól termelhető papírfa- bázis sürgős megteremtése. 2. Egynyári és évelő növények fokozott felhasználása cellulózgyártás céljaira. Az országos Erdészeti Főigazgatóságtól nyert értesülés alapján a 15 éves távlati fejlesztési tervben 150 000 hektár nyárfát ültetnek el. Az idei tervben 11 000 hektárnyi terület fásítása szerepel. A távlati erdőtelepítési és fásítási program szerint 80 000 hektár területen nemes nyárféleségeket telepítenek. Ebbe a kategóriába tartoznak a kanadai, a korai, késői balzsamos és óriás nyárféleségek. A hazai nyárfafélék: fehér-, szürke, fekete, tiszaháti, rezgő-, jegenyenyár. A hazai ntyárféleségek termőigénye sokkal kisebb, mint a nemes nyárfáké. Gyakorlatilag a hazai nyárfákat homokos talajra ültetik, a homoknak meglehetősen rossz a vízháztartása, vagy legalábbis sokkal rosszabb, mint a kukoricatermelésre alkalmas talajokénak. A hazai nyárfaféleségek közül a tiszaháti nyárfa a legigényesebb, de legnagyobb a hozama is. A nemes nyárfaféleségek jó talajt kívánnak, ezenkívül megkövetelik, hogy a föld víztartalma is megefelelő legyen, s nagy a területigényük is. A gyorsan növő és nagyhozamú nyárfaféleségek mellett papíriparunk nyersanyagbázisának biztosítására a másik járható út az egynyári növények fokozott felhasználása. Itt döntő szerepe a szalmaféleségeknek van. Véleményem szerint papíriparunk hazai nyersanyagbázisának biztosítása érdekében mindkét úton párhuzamosan kell haladnunk. Ezért van ma különös jelentősége a fásítási hónapnak. Ha csökkenteni óhajtjuk népgazdaságunk második legnagyobb importtételét, ezt csak a fásítási program következetes végrehajtásával érhetjük el. Az ímporttételek csökkentése pedig — ez tnin- denki előtt világos — feltétlenül az életszínvonal emelkedését eredményezi. Nagymennyiségű húsvéti cukor és csokoládéáru érkezett a FŰSZERT Vállalat édességraktárába. Hargitai Lajos »aakraktáros, a vállalat kiváló dolgozója osztályozza az v r s árul; trotái cNaffy Zsolti A csibegondozó Kovács Teri évek óta a túrhevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgozik. Szorgalmáról városszerte ismerik. Két évvel ezelőtt a tsz vezetősége a baromfi- telepre helyezte. Munkáját lelkiismeretesen végzi. Egy héttel ezelőtt 2100 naposcsibét bíztak gondjaira. A 2100 naposcsibéből mindössze egyetlen hullott el. Kovács Teri szereti munkáját, éjjel-nappal együtt van az apró pelyhes jószágokkal, mert csak így tudja a legminimálisabb veszteséggel felnevelni őket. Üzemlátogatáson Mochnácséknál Diákkoromban az üzemlátogatás afféle iskolai ünnepnek számított. Esemény volt ez a diákkor tarka élményekkel teleszőtt életében. Az üzemben — hiába volt minden intő szó — ott süridörög- tünk a munkások körül és izgatottan lestük, amint ró- zsás-pecsenyés arccal lapátonként etette a kormos fűtő a tüzes gyomrú kazánt Legnagyobb élményt azonban számunkra a papírgyárban történt séta jelentett. Csodálkozva néztük osztálytársaimmal a hatalmas gépkolosszust, amely gőzölgő hengereivel naponta többszáz- kilós papírhengert varázsolt a nyálkás, pépszerű folyadékból. Mellettük a félmeztelen izzadt munkások szalacfeál- tak, árgusszemmel figyelték a papír útját Mikor megszakadt a „papír folyása”, a gép-1 A fennállásának tizedik évébe lépő Szolnoki Háziipari Szövetkezet a napokban tartotta évi rendes közgyűlését. A Móricz Zslgmond kultúrotthonban több mint háromszáz szövetkezeti tag, valamint a felsőbb szervek képviselőinek jelenlétében. Vincze Ist- vánné, a szövetkezet elnöke beszámolt a szövetkezet egyéves munkájáról, a tervek teljesítéséről és a jövőbeni feladatokról. Egyebek mellett arról beszélt, hogy a Háziipari Szövetkezet minden tagja derekasan végezte munkáját. Ha voltak is esetenként problémák — melyek a munkák természetéből adódtak — a szövetkezet i960. évi tervét 110,9 százalékra teljesítette. Ez két százalékkal több az 1959. évi túlteljesítésnél. Ha összegszerűen vizsgáljuk a tervszámokat, azt látjuk, hogy míg 1959-ben 4 és félmillió forint, s 1960-ban már 7 millió forint volt a szövetkezet terve — elmondhatjuk, hogy a tagok, akiknek döntő többsége háziasszony — dicsérendő munkát végeztek. A jó gazdálkodást mutatja az, hogy a szövetkezet bruttó nyeresége 679 ezer forint volt. A tagok 1960-ban átlagosan 240 forinttal kerestek többet, mint 1959-ben. A közgyűlésen Vincze Istvánná a további tervekről is táiékezelők gyors iramban elhárították a hibát „Kisfiú" a gépek között Mindezideig úgy éltek tudatomban a gépkezelők, mint erős, vaskos emberek, akiknek meg se kottyan a többmázsás papírhengerek mozgatása. Ezért néztem hitetlenkedve a 3. számú papír- gépnél egy aprótermetű „kisfiúra”. — Biztos előséves tanuló — gondoltam. Annál inkább elnémultam, mikor a brigád vezetője — Mochnács Sándor — bizonygatta. Itt dolgozik bizony már elég régen. Lassan ötödik éve lesz... A brigád legfiatalabb tagja ránkmosolyog a hatalmas papírgép mellől. koztatta a tagságot. Uj munka- alkalomként bevezetik a gobelinozást, kapcsolatot létesítenek a megye mintegy 350 iskolájával a kézimunka szakkör fejlesztése érdekében. Tervezik egy gyer- mekruha-szalon, valamint egy méretes kötöttárurészleg felállítását Is, amely a saját nyíltáru- sltási üzletüket la ellátná bőven áruval. Több hozzászólás és Javaslat után a közgyűlés résztvevői elfogadták a beszámolókat, végezetül kiosztották a tavalyi Jó munkáért járó — több mint 150 ezer forint összegű — nyereség- részesedést. Száz forint munkabérre 6,30 forint nyereségrészesedést fizettek ki készpénzben és adnak át takarékbetétkönyv formájában. *= NAGYKÖRŰN befejeződött a Népművelési Tanácsadó által rendezett ismeret- terjesztő előadássorozat. A három előadáson a község lakosságából összesen 520-an vettek részt. ' * — Huszonkét éves vagyok — mondja. — 1957-ben kerültem a gyárba. Sajnos, szakmát nem tanulhattam, mert édesanyámat kellett segítenem fiatalabb öcsém és húgom nevelésében. Tanulásra nem gondolhattam, talán majd a jövőben, öcsém, húgom felnőtt, ők is szépen keresnek. Már van életrajzuk A Mochnács-brigád két év óta dolgozik együtt. Tavaly elhatározták: ha törik, ha szakad, elérik a szocialista munkabrigádoknak meghatározott szintet. Sikerült. Azóta megy minden, mint a karikacsapás. Egy műszakban 8 óra alatt 560—600 mázsa papírt gyártanak, mindezt 6—7 ember segítségével. A gyártási folyamat teljesen gépesített. A papírpép először a hollandiból az adagolókádba kerül. A munkahely ezen része Herceghalmi Ádám birodalma. Aztán a nyerspapír halad tovább a szitasoron és a nedves préseken, ahol megkapja végső formáját. Török László főművezető azt magyarázta nekem, hogy a gyártás lelke a szita és a nedves prés. Ez a munkakör nagy szaktudást, figyelmet követel az itt dolgozóktól. Ha véletlenül megszakad a papír „folyása", gyors beavatkozásra van szükség. Munka után édes a pihenés? — Megcsinálnak ezek mindent — mondja a brigádvezető. — Különösen Bíró László, a szitás. Neki mindegy, hová állítják. De másokra sem panaszkodom. Mindany- nyian becsületesen dolgoznak. Tervünket tavaly is túlszárnyaltuk. Ez évre is jelentős túlteljesítést vállaltunk. Megfogadtuk a termelés 2 százalékos emelését, emellett csökkentjük a nedveslemez és a szita felhasználást. A brigád összeforrott. A közös munka arra ösztönzi va- lamennyiüket, hogy törődjenek egymás gondjával, bajával, örömével. -„Munka után édes a pihenés” tartja a szólás-mondás. De Jakus Alajos és a többiek keveset törődnek ezzel a régi felfogással. Mikor a szükség úgy kívánja, szívesen segítenek egymáson. Közös erővel építették annakidején Mochnács Sándor lakását. A brigádvezető is „ku- tyakötelességének’! tartotta, hogy visszaadja a segítséget. Ilyen környezetben nem is csodálkozom, hogy estelente a régi világhoz szokott Jakus néni elámul fiainak „szaktudásán”. Csodálkozva hallgatja Alajos beszédét, hogy a brigád ma ismét teljesítette vállalását és 50—60 kilóval többet termeltek, mint a másik gépen dolgozók. És bizony, öröm tapasztalni, hogy fiai nemcsak a kis földszintes szobában mozognak otthonosan, hanem járatosak a mai világ dolgaiban is. «— Araóth mm Költöznek a talajjavítók A Debreceni Talajjavító Vállalat két gépcsoportja a túrkevei Táncsics Termelőszövetkezet földjén végzett talajjavítást. Tovább a vizes talaj miatt nem dolgozhatnak, igy egy-két hónapra Kecskemét határába vonulnak, majd ismét visszatérnek a túrkevei határba. A Háziipari SzÖTetkezet közgyűlése
