Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

Kép, szöveg nélkül A VÉNKISASSZONY Engedély nélkül javított sírkövet (Újság cím) ROMEO A kultúra színvonala ha­tározott emelkedést mutat. Ez már szinte közhely szám­ba megy, annyira igaz. Mert hallott-e néhány évtizede á természet ölén nevelkedett, minden tudástól elzárt ma­gyar parasztgyerek Shakes- peare-ről. Ma pedig... No, de nem vágok a dolgok elé­be. Úgy volt, hogy tegnap este eszembe jutott, el kell mennem a postára. Ez elég ritkán fordul elő, mert az ember hacsak teheti, este nem a postára megy. Lényeg az, hogy én oda in­dultam. Az utca meglehető­sen kihalt volt, így még job­ban feltűnt, hogy mögöttem lépteket hallok. Anyáink és nagyanyáink jólbevált mód­szerével kipróbáltam, igaz-e a sejtelmem, hogy engem követnek. Lassú sétálásba kezdtem, a léptek tempója is csökkent. Gyorsítottam, a ko­pogás azonnal igazodott. Itt két eset lehetséges, gondoltam, vagy huligán a ti­tokzatos ismeretlen, akinek főcélja, hogy leüssön, vagy olyan valaki, aki úgy érzi, hogy ma este nem tud nél­külem élni és az ismerkedés­nek ezt a gyors módját vá­lasztotta. Hogy mennyire igazam volt! És még a női logikát emlegetik bizonyos elemek, mindenféle csúnya jelzőveh Az ismeretlen úgy látszik, megunta hátulról csodálni a... mit tudom én mit, te­hát amit eddig is csodált és mellém lépett. — Csókolom, nem tetszik megismerni? — kérdezte ba­rátságosan. Nem tetszettem egismerni, de azért gyorsan végignéz­tem. Nem, nem azért, amit gondolnak, hogyha valami fekete, magas, szélesvállú, egyszóval csinos fiú, akkor rögtön emlékezek, hogy „ni- csak, mintha már láttam vol­na valahol.’’ Hanem egysze­rűen, ami biztos, biztos, hát­ha mégis ismerem. (Külön­ben alacsony, kopaszodó és feltűnően sovány volt.) Mondom: — Nem hinném, hogy is­merem. (Ami biztos, biztos.) Mi ft ő: — Pedig már táncoltunk együtt a Nemzetiben. — Nem voltam ott soha — jelentettem ki megkönnyeb­bülten, mert ha az ember postára megy is, legalább kicsivel magasabb fiatalem­ber kísérje. — Utcán pedig nem is­merkedem. Többéves gyakorlattal el­sajátított hűvös és lesújtó pillantással mértem végig (biztosan meghűlt ereiben a vér), és elsiettem. Még csak azt hallottam, hogy a hátam mögött fennhangon dörmőgi, ízes magyar nyelven: — Mijaz? Megjátssza Ró- mejóL Forral Katalin Ácsi...! Most a fiam nótáját húzd! Boci, boci tarka... Lr— IMWMMWWi KERESZTREJTVÉNY A szemérmes szobor HÁZI MURI r­r r r r B U \T~ □ » ü u” □if ir­IS m 20 m 1» tó" 24 26 a w~ ■■ n~ sí ' ■■ s iT q □ ű~ u S“ am 4« 42 40 ' ■■ 22 46 sr fl am ag 4M b1 60 □ & 62 6« HD £4“ J J □ A gondosan feldíszített szobá­ban fogadtuk a vendégeket, akik a rendezésnek megfelelően ter­mészeti javakkal járultak hozzá a házi murihoz. Húsz tál süte­ményt hoztak, két méter szafa- ládét, másfél rőf vlrstüit, két flaska mustárt, öt szál karvas­tagságú tormát, bort búzát, bé­kességet, akarom mondani, némi szeszesitalt, úgy hogy alig tudtuk a sok holmit emeletráépítés nél­kül a spájzban elhelyezni. A zenét magnetofon, rádió, te­levízió és Juci macskánk szolgál­tatta felváltva, a szórakozásnak megfelelő sorrendben. Hetykén táncoltunk, szorgal­masan kínálgattuk a vendégeket, gyakrabban hellyel, mint étel­lel, itallal és mondhatom nagyon jól szórakoztunk. Ejfél után családias társas já­tékot játszottunk. Azt a bizonyos zálogosdit.. A zálog leadásában annyira peches voltam, hogy először kiraktam mindent a zse­bemből, majd a felső ruhára ke­rült a sor és mire a kiváltásra sorakoztunk, csak egyetlen szál lepedőben álltam, mint egy éjje­li műszakos beosztott szellem. Négy pofont kaptam, tíz percig álltam féllábon, mint egy gólya. megcsókoltam a tulajdon felesé­gemet és két fazékfedő segítsé­gével elpufoltam a bod-boei tar­kát a Petőfi utca sarkán. Nagyon színvonalas szórako­zás volt és aki elhúzott az abla­kunk alatt, annak egésszen ere­deti véleménye lehetett a kultu­rált szórakozásról általában. A második félidőben már csak zenét szervíroztunk és táncra uszítottuk a vendégsereget. Ment a tánc annak rendje szerint, de nem tudtuk kifárasztani a részt­vevőket. Rajeresztés úgy reggel hét óra táján volt és mire a házunk el­csendesedett, akkorra az óra két mutatója valahol a nyolc óra felé kóválygot. Házam népe jobbra-balra dőlt és néhány perc múlva béke és csend ülte meg a lakásunkat. — Egyedül én bíbelődtem a kony­hában, Collstokkal lemértem a megmaradt saafaládé füzért, megszámoltam a megmaradt virstliket, számba vettem a süte­ményt, bort, likőrt és nyugodtan megállapíthattam, hogy legalább két hétig elleszünk rajta. Hétfőn nyugodtan hozzáfog­hatunk az új házi muri meg­szervezéséhez. Vízszintes: 1. Humorista, a közelmúltban vesztettük el. u. öltöget. 12. Manci. 14. Örökifjú költő. 18. Tü­zel. 20. IEN. 21. Toll angolul. 22. A vas vegyjele. 23. Gazdasági eszköz. 25. Pödör. 27. Árpalé. 28. Sertés. 30. Harap. 31. Rágcsáló. 32. Időegység. »3. Ábra. 34. Ág­ról... 36. Robi Londonban. 38. Rövid Idő. 40. Kettőzve: Gauguin naplója. 41. Vitéz. 43. Hézag. 44. Istálló. 43. Rádióhullámok kuta­tásában kimagasló szovjet tudós. 47. 1001 római számmal. — 48. szarvasmarha. 49. Fa. 31. Ho­mokbucka. 33. Három, latinul semleges nemben. 55. Ü) Kos- suth-díjasaink egyike (utolsó négyzet üres). Függőleges: 2. AV. 3. Vissza: tat. 4. Igaz franciául. 5. Francia város. 6. Mi több! 7. Mindig németül. 8. Kúszónövény. 9. Mesterember. 10. Sír. 13. Kossuth-díjas, me­gyénk büszkesége. — 15. Ásítok, ha hallom. 16. Erdélyi író (Pé­ter)) 17. Kossuth-díjas karmes­ter. 19. Régi. 22, Tej „haja”-. 24. Köziig. 28, Amerikai áikna, 17, Takarít. 29. Stopper. 31. Massza. 35. Foci-dugó. 36. Szülésznő. 37. Keleti pap. 39. Szörny. 41. Híres orvosprofesszor volt. 42. Szita. 45. Angol király. 46. Üss. 48. Vé­tek. 50. Folyó spanyolul. 51. Azonban. 52. Kamié, 54. Római pénz. Megfejtésül beküldendő: Víz­szintes: 1. 14, 45, 55, függőleges: 13, 17. Beküldési batáridő: már­cius 31. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Párizsi kom- mün. Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának napja, Kossuth. Könyvet kapnak: Molnár Má­ria Kisújszállás, — Gugl László Jászberény. (A könyvet postán küldjük el.) Kérjük megfejtőinket, hogy a borítékra Írják rá a „Rejtvény” szót. Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVÉNYE. 1961. már cila 26, iVe beszélj, as sem lúd járni ! Állj! Előbb mutasd az engedélyt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom