Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-22 / 69. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. március 22. ............. m^ eL A Nap kél: 5.44 h-kor, nyugszik: 18.00 h-kor. A Hold kél: 9.12 h-kor, nyugszik: 0.00 h-kor. Idő járásjelentés Várható időjárás: felhőát­vonulások, többfelé eső, ha­vaseső, a magasabb hegyeken hó. Északnyugati, északi szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 5—10 fok kö­zött. — KLUBHELYISÉGET kaptak Kunszentmártonban az öregek a vöröskereszt szer­vezet kezdeményezésére. A klub idős látogatói beszélge­téssel, rádióhallgatással, olva­sással töltik el idejüket. «— BIHARI LÄSZLÖ, a vá­rosi KISZ titkár március 23- án, csütörtökön, az* eredeti időponttól eltérően délután 3—6 óráig tartja fogadóórá­ját a szolnoki leánygimná­zium igazgató helyettesi szo­bájában — GYORS ÜTEMBEN ha­lad a szolnoki járásban a fá­sítás. A községek tanácsai mintegy 65 000 csemetét kap­tak térítésmentesen az erdő- gazdaságoktól, amelyek elül­tetését a lakosság vállalta. Az így végzett társadalmi munka értéke 281 600 forint. — HOLNAP ESTE 8 óra­kor a TIT egészségügyi, pén­teken történelmi szakosztálya tart beszámolót munkájáról és választja meg vezetőségi tagjait, valamint küldötteit. “■ MESSZIRE ELJUT a pa­rázs a tavaszi szeles időben. Ezért gyűlladt ki a mozdony- szikrától az udvaron lévő szalma és kukoricacsutka Kisújszálláson a Sallai út 39 szám alatt. A lángok tovább­terjedését az azonnal kivonu­ló önkéntes tűzoltó esapat akadályozta meg. ™ SZÄZHAT TAGGAL alakult meg Szolnokon az Ált. Gépipari Technikum­ban a fiatalok vöröskeresztes elsősegélynyújtó tanfolyama. — A TIT IRODALMI szak­osztálya ,,A magyar ~yelv gazdagsága és szépsége” cím­mel ma este 6 órakor Szolno­kon, a Délibáb úti általános iskolában rendez előadást. — VIZSGÁZOTT fogászo­kat küldött Cibakházára, Ti- szaföldvárra, Kisújszállásra, Ojszászra, Jászapátiba, Fegy- vernekre és Jászalsószent- györgyre a Szolnok megyei tanács egészségügyi osztálya. Az egészségügyi dolgozók új munkahelyükön nagyrészt a közös gazdaságok tagjairól gondoskodnak. Olcsó tavaszi kabátokat gyárt a Ruházati Vállalat A Vöröskereszt küldöttértekezlete Tűrkevén Hétfőn este a túrkevei ta­nácsháza nagytermében volt a Vöröskereszt küldöttérte­kezlete, mintegy 80 személy részvételével Ez alkalommal értékelték a Vöröskereszt munkáját, s megállapították: jelenleg 700 tagja van a 7 alapszervezetnek, s a 31 egész­ségügyi állomásnak. Százhu­szonöt véradót tartanak nyil­ván a városban. A gyűlés alkalmával Csótó Istvánná, a megyei Vöröske­reszt elnöke 7 aktívának adott eredményes munkájáért jelvényt, 16 embernek pedig oklevelet nyújtott át. A szolnoki A tervteljesítés eddigi ta­pasztalatairól beszélgettünk Bene Béla elvtárssal, a szol­noki Ruházati Vállalat igaz­gatójával. — Évekkel ezelőtt mindig a lemaradó üzemek között emlegették vállalatunkat — mondta. — A gyártástechno­lógia korszerűsítésével és a munkafolyamat jobb meg­szervezésével sokat javult termelésünk. 1960-ban ter­vünket néhány százalékkal túlteljesítettük. — Az 1960. évihez hason­lóan, az idén is nagy gondot okoz a nyersanyag beszerző- ! se. Üzemünkben 16 varrónő­vel többet tudnánk foglalkoz­tatni, ha javulna az anyagel­látást. — Novemberben kezdtük meg az aratónadrágok varrá­sát. Ebből tavaly 20 ezret és az idén több mint 20 ezret készítünk. Ez évi tervünk 22 millió forint értékű áru termelését írja elő. Többfajta bébi-, leányka-, bakfis-, női- és férfi tavaszi kabátot gyár­tunk. Valamennyit maradék­anyagból készítjük, s így aránylag olcsón kerülnek a kereskedelemhez. Bébikabát velúr exportanyagból 200, férfikabát gyapjúszövet fa- gettából 360, tavaszi kabát már 600 forintért kapható. A tavaszra készülve többszáz férfi felöltőt készítünk vagy tízféle anyagból a nagykeres­kedelmi vállalatok megrende­lésére, nyárra pedig a máso­dik negyedév elején meg­kezdjük a vászon-, ballon- és tropikálöltönyök gyártását — fejezte be tájékoztatását Be­ne Béla igazgató. Eltűnt énekkarok nyomában Hetvennél több felnőtt énekkarral büszkélkedhetett a megye 1950 körül. Jelenleg tizenhat (!) a számuk, s ezek közül sem folyik tényleges eredményes munka tíznél több helyen. Szolnokon há­rom, Jászberényben kettő, Karcagon egy énekkar mű­ködik állandó jelleggel. Ezen­kívül Törökszentmiklóson, Tiszaszentimrén és még egy­két helyen dolgoznak elég sok nehézség közepette. Régi, nagymúltú énekkaroknak vi­szont a nyomát is alig lehet fellelni. Cikksorozatunkban három ilyen „eltűnt” ének­karral kívánunk foglalkozni, s azután néhány tanulságot szeretnénk leszűrni a jövőre nézve. Mert ezen az állapo­ton változtatnunk kell. Utunk első állomása Ti­szafüred. Ebben a kisváros­nak beillő nagyközségben különösen sok dalolni szere­tő ember lakik. A felszabadulás előtt három énekkar is működött, közülük azonban kettő egy­házi volt. (A klérus felismer­te az énekkarok létének és munkájának politikai jelen­A Szolnok megyei Tűzrendészet! Alosztályparancsnokság széleskörű felvilágosító munkát fejt ki a tűzesetek meg­előzéséért. Hangszórós autója sorra járja a megye városait, falvait és a hetipiacok alkalmával figyelmezteti a lakos­ságot a tűzrendészet! óvintézkedések betartására Megyénk társadalmi ösztöndíjasai Jászkunság! krónika. — Ajándékműsor a Szolnoki Fű­tőház dolgozóinak kívánsága szerint. — A megye ipari üze­meiből jelentjük. — Tavaszi zsongás. Künnyűzenei műsor. Társadalmi ösztöndíjasok, akik vállalták a szerződés rá­juk tartozó részét: „Köteles — az ösztöndíjban részesülő — tanulmányi- és vizsgakö­telezettségének időben, leg­jobb tudása szerint, lelkiis­meretesen és szorgalmasan eleget tenni, erkölcsileg, po­litikailag kifogástalan maga­tartást tanúsítani...^ És ahány éven ke­resztül a minisztérium, a ta­nács, vagy a vállalat segítet­te őket — annyi ideig dolgoz­ni kijelölt munkakörben és helységben. — Szolnok megye tanácsa tavaly ősszel hirdetett elő­ször pályázatot — mondja Herceg István személyzeti csoportvezető. — Tizen je­lentkeztek. Négy kapott kö­zülük ösztöndíjat: egy jogász, két közgazdász és egy mező­gazdász. Ezt a létszámot öt év alatt húszra szándékozunk felemelni. Ezzel együtt a mos­tani 31 200 forintot 156 ezer forintra növeljük. '— A négy segélyezett? — Borók Róza az egyik. Csak az édesapja él. A Kis­újszállási Gépállomáson dol­gozik és Rózán kívül még négy kiskorú gyermekét tart­ja el. Rieger Mária Túrkevé- ről került a budapesti köz- gazdasági egyetemre. Márta Kálmánék kilencen vannak testvérek, szülei a saját ere­jükből nem tudták volna to­vább taníttatni. Legtehetsége­sebb ösztöndíjasunk Kiss Pi­roska, aki 4,2 átlageredmény­nyel végezte az Eötvös Ló- ránd Egyetem állam- és jog- tudományi karán az első két évfolyamot. — Havonta milyen összeget kapnak a fiatalok? — öt-hatszáz forintot. És nyáron leendő munkahelyü­kön ezer forintos fizetéssel foglalkoztatjuk őket. Ez nem­csak anyagilag hasznos, mun­katerületüket is megismerik. — Hány ösztöndíjon van összesen a megy 'ben? — Nyolcvan. Ebből ötve- net a Művelődésügyi, tizet az Egészségügyi Miniszté­rium, húszat a vidéki taná­csok küldtek az egyetemekre. Üzemek és vállalatok is ad­nak ösztöndíjat kiválóan dol­gozó, tehetséges fiatal mun­kásaiknak. * És Szolnok város tanácsa? Vajon milyen munkaerőkre van szüjcsége? Egy orvosnak, egy közgaz­dásznak és két építésznek ké­szülő fiatal jut képesítéshez a megyeszékhely tanácsának pénzébőL — Mind a négy „gyereket" jól ismerem — mondja Ben- cze Emőné személyzeti fő­előadó. — A szüleiket is. Deme Julikáról meséli az édes­anyja, hogy nyáron a padlás­ra húzódva tanul, hogy senki ne zavarja. Hja, az orvosi diplomáért meg kell dol­gozni ... Lendvai Margit édesanyja kilenc hónapja beteg. Apja meghalt. Nehezen élnek né­gyen a táppénzből. Nagyon kellett a tanuláshoz a segít­ség ... T. Nagy Sándor és Nagy István Debrecenben vannak, az építőipari technikumban. — Nagy István a legkivá­lóbb közöttük — meséli Ben- czéné és olyan büszkeség csil­log a szemében, mintha a sa­ját fiáról volna szó. — Nem­csak a műszaki rajzai tökéle­tesek, festményeket is ké­szít. Törökszentmiklóson a házuk nyitott folyosójának falát az ő „alkotásai” díszítik. Nem, nem giccsek... A művész eredetisége csillan meg Pista „freskóiban”. Ez azonban csak játék, kel­lemes időtöltés számára. Éle­tének igazi kitöltője 'a tanu­lás, a szerződésben vállaltak pontos teljesítése. Megyénkben ők az úttö­rők ... Az idén március 31-ig ismét meghirdetik a tanácsok a pályázatot. Hogy jusson szakképzett ember a legeldu­gottabb területekre is... K. E. A tél nem hagyja magát A tavaszi enyheség után nagy hidegek mindenfelé Európában ■ Hétfőn Európa-szerte hózi­vatarok és jégeső, a távozó tél utóvédéi fogadták a nap­tári tavasz érkezését. Az eb­ben az évszakban már hosz- szú évek óta nem tapasztalt meleget — Csehszlovákiában például 1884 óta nem volt ilyen meleg márciusban ,— váratlanul, szokatlanul hideg fogadta. Párizsban ti nők, akik nem­rég még bikiniben sütkérez­tek a Szajna-parton, fázva bújtak vissza télikabátjukba. Mindössze 2 celzius fok volt. Franciaországban Hauteville- ben ért el a hideg rekord magasságot: mínusz 13 fokot. Németországban a Fekete­erdőben a hótakaró a 35 cen­timétert is meghaladta, 15 centiméteres friss hó hullott. Pedig a Rajna mentén végig már virágba borulva állnak a kajszi, az őszibarack és a szilvafák. Dél-Európa városait sem kímélte meg a csúf idő. Lisz- szabonra vasárnap éjszaka felhőszakadás zúdult. Warsó és Prága is kivette részét a téliesre fordult idő­ből. A lengyel fővárosban hétfőn enyhén havazott, Csehszlovákiában pedig nagy hóviharok dúltak. Tanjug-jelentés szerint Ljubljanában és Szlovénia más vidékein, a tengermellék kivételével havazott. A sú­lyos, nedves hó meglehetősen nagy károkat okozott a táv­beszélőhálózatban és az elekt­romos távvezetékekben Ljubl­janában és másutt. Havazásokat jelentettek Boszniából is. A Szarajevó- környéki hegyekben a hóré­teg 10—12 centiméter volt. Fiúméban hétfőn nagy jég­eső volt. (MTI) tőségét. Jó lenne, ha mi is észrevennénk...) Az ötve­nes évek elején egy szép re­ményekkel kecsegtető kórus alakult Tiszafüreden. Ez az énekkar nagyrészt pedagó­gusokból állott, de részt vet­tek benne munkások, kisipa­rosok, dolgozó parasztok is. Szép sikereket értek el, min­den ünnepségen szerepeltek. Két év múlva az együttes felbomlott. Ezután már csak 1958-ban kísérleteztek egy felnőtt énekkar összehozásá­val. Ez azonban csak egy áp­rilis 4-i ünnepségen szere­pelt, utána megszűnt. Ma, bárkivel is beszélünk, híve annak, hogy újra alakuljon énekkar. Miért nincs? Fodor József főmolnárral a malomban beszélgettünk. Ö is nagyon hiányolja a kó­rust. — Amióta az eszemet tu­dom, szeretem a dalt, a kö­zös éneklést. Ötvenöt éves vagyok és életem nagyobbik felében dalárdista voltam. A tiszafüredi énekkarokban szívesen vettem részt, sajnos, mindegyik szétesett. — Hogy miért? Nehéz arra válaszol­ni. Megfelelő vezető kellene, külön-külön mindenki akar­ja, mégsem alakul. Én ősz fejjel is szívesen segítenék a szervezésben, aztán beállnék a helyemre Nagy^ János, a járási könyvtár vezetője szerint az a probléma, hogy a kóruso­kat túlgyakran szerepeltet­ték. Elfáradtak, sokszor alig volt szabadidejük az énekkar tagjainak. A pedagógus szakszervezet énekkara 1951- ig állt fenn, azután nem le­hetett őket már együtt tar­tani. A két évvel ezelőtt kí­sérletképpen összehozott együttesnél viszont elkövet­ték azt a taktikai hibát, hogy csak egy alkalomra kér­ték őket szereplésre. Sokan, akik szívesen vették volna az énekkar felújítását, ezért kedvetlenedtek el. A megkérdezett pedagógu­sok, Hámori András tanár és Erdész József iskolaigaz­gató hasonlóképpen véleked­nek. -Szerintük a pedagógus szakszervezet énekkara a túlterhelés miatt esett széj­jel. Nem kaptak elég megbe­csülést. Gyakran előfordult, hogy télen felpakolták őket egy gépkocsira és műsort ad­tak valamelyik távoli köz­ségben. A nyitott teherautón aztán sokan megfáztak. Olyan eset is előfordult, hogy ahová megérkeztek, nem volt közönségük és az ének­kar tagjait küldték el agi­tálni a házakba, hogy hall­gatóságot toborozzanak. Nagyon érdekes Fekete Lászlónak, az iskolák ének­tanárának és három ifjúsági kórus vezetőjének vélemé­nye. — Ha 1958-ban nem felü­letes a szervezés, engem, mint karnagyot nem utolsó percben értesítenek, hogy vegyem át az összetoborzott kórust, ma talán máshol tar­tanánk. Nekem minden vá­gyam, hogy jó felnőtt ének­kart hozzunk össze, hiszen tisztában vagyok ennek kö­zösségi, politikai jelentőségé­vel. Számos embertől javasla­tokat is hallottunk, hogyan lehetne ismét életre kelteni a dalosegyüttest. Ezek a javaslatok megsz ívlelhetqk, jók és azt bizonyítják: meg­érett a helyzet az énekkar újjáalakítására. A legfonto­sabb és legésszerűbb javas­lat: gazdát az énekkarnak! Majdnem mindenki azt ja­vasolja: a földművesszövet­kezet legyen ez a gazda. El­sősorban azért, mert anyagi­lag tudná támogatni, de azért is, mert megfelelő em­berekkel, leendő énekkari ta­gokkal is rendelkezik. Ebbe a kórusba bekapcsolódhat­nának a pedagógusok, tsz parasztok, kisiparosok. Ami a vezetőt illeti, két személy is akad, aki erre al­kalmas lenne. Az egyik Fe­kete László, akinek ifjúsági énekkarai osztatlan sikereket arattak a felszabadulási szemlén, a másik Nagy Já­nos könyvtárvezető, aki az 1950-es énekkar tanítója, ne­velője volt. Véleményünk szerint azonban mind a ket­tő túlterhelt társadalmi mun­kával, tehát ezt csökkenteni kellene annál, aki közülük a vezetést elvállalja. Ugyan­csak a mi véleményünk, hogy az énekkarvezető munkájáért tiszteletdijat kapjon, mint bármelyik másik kulturális szakkör vezetője. Helyiségprobléma nem len­ne. A leányiskola megfelelő próbateremmel, zongorával rendelkezik, erre a célra bár­mikor szívesen rendelkezés­re bocsátja ezt a helyiséget. Nagy Imre elvtárs, a köz­ségi pártbizottság titkára ma­ga is híve és serkentője az énekkarnak. Reméljük, ha­mar megtalálja a módját, hogy a művelődési bizottság közreműködésével ismét fel­csendüljenek Kodály dalla­mai, a tömegdalok vérpezs­dítő ritmusai a tiszafüredi dalosok ajkán. Hernádi Tibor Seregszemlére készülnek Jászberényben A kulturális seregszemle városi bemutatóját március 26-án rendezik meg Jászbe­rényben. Az idén — az előbbi évekhez viszonyítva — nagy­szabású lesz a szemle, sokkal több csoport vesz részt rajta. Vasárnap 15 színjátszócso­port, 11 kórus, 3 báb-szakkör és egy zenekar, 15 szavaló, 9 szólóénekes és 2 egyéni tán­cos szerepel. Az elmúlt hónapok során igen nagy gondot fordítottak a népművelési szervek arra, hogy a város és Jászberény környékén lévő tsz-ekben is megalakuljanak az öntevé­keny együttesek. Munkájukat siker koronázta. Tavaly még mindössze egyetlen tsz-együt- tes lépett fel a seregszemlén, az idén azonban már három mutatja be tudását, felké­szültségét. ötven főből álló j munkás énekkar is alakult és , működik ' már az irodalmi! színpad. A bemutatón résztvevő esc , portokat új szempontok ,ze- rint bírálják. A művészi kivi-1 tel és a darabválasztás, a mű­sor mondanivalójának bírálá­sán kívül vizsgálják azt is. hogy a seregszemlét megelőző időben milyen önképző életet élt a csoport. Küzdeni kíván­nak ugyanis a kampánysze­rűség ellen. Azt szeretnék el­érni a népművelési szervek, hogy az egyes együttesek, ön­tevékeny csoportok rendsze­resen működjenek, s ne csu­pán az év egy-két hónapjá­ban. Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkás­áért Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztői Varga József Szerkesztőségi Szolnok, irodaház. L emelet Telefon: 20-93, 23—20. 20—8* tadla a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat igazgató: Fülemen bajos Kiadóhivatal: .«ilnok, Irodaház, földszint 3 leír-o-o: 20—94 i' Njüi/iw '-Sllaur* x»6i. március w -r* 1066 Mészáros Súndat ' é

Next

/
Oldalképek
Tartalom