Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-21 / 68. szám
1961. március 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Tiszaőrsön nincs több fiú, csak kettő...” Barangolás cementvárosban A TISZAÖRSI este csak- olyan, mint akárhány más faluban.' Az emberek hazatérnek a munkából, asztalra kerül a párolgó tál. Együtt a család. Azaz, hogy... A KISZ-klub ablakai minden este világosak. Aki a félrecsúszott függöny mellett bekukucskál, tizenhat kipirult kislányt lát összefogózva keringeni, perdülni. Fiút — egyet se. A Jani Pestre ment dolgozni. Segjédmunkás az építőiparban. Jóska az ősszel vonult be katonának, Palival, Karcsival egyetemben. Egyidősek. A Vegyiműveknél, Szolnokon is dolgozik jóné- hány, meg itt is, ott is... Itthon, a faluban alig maradt belőlük — panaszkodnak a lányok. Mert bizony hiányoznak. % Dobbannak a lábak a nóta ütemére, a lányok játékosan körüljárnak egy párnát (ha fiú nincs, párna a táncpartner!), s nem csekély célzatossággal fújják, hogy: Tiszaőrsön nincs több legény, csak kettő... az is olyan...” Szalai József né fiatal pedagógus, nyolc éve — mióta a faluban tanít — vezeti a lánccsoportot, kisebb-na- gyobb megszakításokkal. De — mint mondja — a Búhiány állandó. — A lányok? Ügyesek, lelkesek. Jó az összhang közöttük, s bámulatosan fegyelmezettek. Elhatározták: aki három próbán nem vesz részt, azt kiközösítik. De erre nem kerül sor, eljárnak rendesen... Ezzel a pámatánccal a kulturális szemlére megyünk... Nem, tavaly nem vettünk részt... * AZ ISKOLÁBAN engedelmesen hajlik a szőke szalma Vízkeleti Julika kezében. Ju- lika úttörő, hetedik osztályos, szépen énekel és nagyon jó- mozgású gyerek. Ő és kis társai most lesik el a szalmafo- Bás titkait. Miért? A lépéseket már ismerik a ,,Hajdúsági szalmafonó” című táncjátékhoz, amelyet Szalai tanítónéni állított össze és tanít nekik. De a szalmafonásra is megtanítja őket, mert precízen, jól akarnak minden mozdulatot kidolgozni — ők is a kulturális szemlére készülnek. Lesz egy hármas táncuk is, a hLegénycsalo- gató”. Itt, az iskolások között még könnyű a látványos, vegyes KISZ eskOvS Tiszaderzsen Szombaton esküdött örök hűséget egymásnak két tisza- derzsi KISZ fiatal: Dajka Erzsébet és Péntek József. Az esküvőt a tiszaderzsi művelődési otthonban rendezték meg a helyi és a járási KISZ szervezet közreműködésével. A színpompás esküvőn 60 egyenruhás úttörő és 30 egyenruhás KISZ fiatal köszöntötte az új párt: virággal, verssel, dallal és ajándékkal kedveskedjek nekik. A nagyszámú lakodalmi vendégsereg részére a művelődési ház udvarán felállított üstökben a község legügyesebb szakácsnői főzték a jobbnál-jobb ételeket. Magyar! Kálmán tudósító PANTHER autódaruhoz darukezelői vizsgával rendelkező munkaerőt felveszünk. BUDAPESTI FŰRÉSZEK SZOLNOKI ÜZEME Szolnok, Vöröshadsereg út IS. szám. táncokat összehozni, hiszen lányok-fiúk egyaránt örömmel lépnek be a táncszakkörbe. * AHOL ISMÉT a férfihiány okoz problémát, az a színjátszócsoport. Fő erőssége az iskola fiatal tantesülete. A művelődési otthon vezetője Czövek László, fiatal tanító is arról panaszkodik, hogy férfiszereplő hiányában maga is színpadra kényszerül. Feleségét is — aki ugyanc- ik tanít, azonfelül két aranyos kisbaba anyukája — ott látni minden este a próbán. Csi- szolgatja a saját szerepét, de Amióta a nagyarányú építkezésekhez mind több dolgozóra van szükség, az építőipari tanulók egy részét márciusban vizsgáztatják, hogy áprilisban, a tavaszi építési idény kezdetén már mint kész szakmunkások jelenhessenek meg az álványokon. A Munkaügyi Minisztérium tanintézeteiben a március első felében megtartott idei vizsgákon kétévi tanulás után néhány híján 2500 fiatal szerzett szakképesítést ,a kőműves, ács, tetőfedő, festő-má- zoló, parkettáző, épületburkoló és más szakmákból. Áz Építésügyi Minisztérium vállalatainál szerződtetett tanulók közül mintegy 1500-an tettek most vizsgát; összesen tehát körülbelül 4000 új szakmunkást kapott az építőipar. Helyükbe az iparita- nuló-intézetek a jövő hónapban 2300, az ÉM-vállalatok 1500—1700 tanulót vesznek fel. Jelentősebb számú tanulót alkalmaznak a tanácsi építő-vállalatok és a szövetkezetek is. A két éve szeptemberben „beiskolázott” építőipari taA Szolnoki Sütőipari V. folyó hó 20-tól újra üzembe helyezi Szolnokon a József Attila u. 44. sz. alatt lévő, volt Házi féle SÜTŐÜZEMÉT, ahol minden nap friss cserekenyér kapható s a hét megjelölt napjain kenyér és sütemény bér- sütést is vállal. segíti, irányítja a mások játékát is. Esténként minden probléma háttérbe szorul, egy uralkodik: Milyen eszközökkel domborítsuk ki kellően a konfliktust? Miért nem akarja a maradi öregasszony, hogy a fia tsz-lányt vegyen feleségül? Aztán: Miként győzik meg őt a maguk igazáról a fiatalok? A „Hozomány” című Sásdi-jelenetet mutatják be a szemlén, s a bemutatkozásnak sikerülni kell. Még akkor is, ha: „Tiszaőrsön nincs több legény .. — rónai — nulók júniusban vizsgáznak, mintegy ezerháromszázán, összesen tehát 5300—5500 fiatallal gyarapszik az idén az építőipar szakmunkásgárdája. Szeptemberben mitegy ezer magasépítő és ezerötszáz szerelőtanulót vesznek fel a Mukaügyi Minisztérium tanintézeteibe. Ősztől kezdve nagyobb számban képeznek ki építőgépészeket is, több szakmát pedig összevonnak. Mivel ezek a szakmák sokoldalú tudást kívánnak, szeptembertől néhány szakma kivételével a kétéves képzésről áttérnek a Hároméves építőipari tanulóképzésre. Az érettségizettek tanulóideje továbbra is rövidebb lesz egymásfél esztendővel. Az ötéves terv időszakában az eddigi számítások szerint 2400-zal bővítik az építőipari tanintézetek kollégiumi helyeinek számát. Az építőipar igényeinek megfelelően a Mukaügyi Minisztérium intézetei, az állami építőipari vállalatokkal, valamint a tanácsi vállalatokkal és szövetkezetekkel együtt 28 000— 30 000 új szakmunkást képeznék ki az ötéves terv végéig. £. M. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat gépészete keres É. M. könnyű- és nehézgépkezelői vizsgával rendelkező ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐKET szolnoki és vidéki munkahely elra. .lELt'NTKEZFS; Szolnok, Irodaház, IL emu ZO. sz. szobában. — Mi is teszünk azért még egyet-mást — mondja Dobrá- nyi László. — A villamos- és kapcsolóberendezéseket is mi tervezzük és gyártjuk, a papírzsákok anyagát pedig a Csepeli Papírgyár adja. — S a Jászberényi Aprítógépgyár? — kérdem. — A TITÁN és pofás kötőtöket szállítja — kifogástalan minőségben. A DCM-hez megyénk, pontosabban Jászberény munkásainak kezemunkája is hozzájárul tehát. * Végre egy kísérő! Méghozzá Máder Ferenc, aki saját bevallása szerint harminc esztendeje „gyötri” az építőszakmát. Az ebédlő előtti magaslatról belátni a DCM nagyrészét. Kezdem megszokni a méreteket, de még így is meghökkenek, amikor megtudom: 14 kilométer hosszú belső vasútvonal is épül a cementműhöz. — Amint látja — magyarázta Máder — három íőhogy újabb ismerősöm Komolya László, a hat tagú állványozó brigád vezetője. — Csillik Ernő elégedett Ho- molyáékkal. — Legjobb embereink közé tartoznak. Megbízható, jó szakmunkások. 140 százalék a havi átlagteljesítményük. Jártam már palócföldön, így hát könnyű volt megállapítanom Homolya Lászlóról, hogy e tájról származik. — Igen, —» válaszolta hamisíthatatlan dialektusban — nógrádiak vagyunk mind a hatan. — Régóta dolgoznak együtt? •— Itt tavaly július óta. — S előtte? Széttárta karját — Ajaj! Ki tudná mind felsorolni? Néhányat szívesen elmondok: Dunakeszi műhelytelep, sztálinvárosi öntöde, kazincbarcikai műtrágyagyár, a diósgyőri alagút... Az állványerdőt nézem. Elkapja tekintetemet. munkája a váci lakótelep és a cementgyár közti út megépítése lesz. S ha már itt tartunk, illő bemutatni néhány DCM-es fiatalt is. Mondjuk, Csepregi Sándor hat tagú KISZ-bri- gádját az előregyártó telepről. — Ez a DCM legjobb KISZ brigádja — hallottam több- felől is a véleményt Csepre- giékről. Valóban ez az igazság. A hat fiatal ács több, mint egy éve 100 százalékos minőségi munkát végez. Havi átlagteljesítményük 1.30—140 százalék között van. Munkájukban az idősebbek: Petkes Józseí, az előregyártó telep főművezetője, Szász János, Sasvári József, Nóé Sándor, Obzolik Lajos. Együd József is segítik őket. És büszkék „fiaikra.’’ Szász János bácsi például a DCM üdültetési felelőse. Látni kellett volna, milyen sugárzó arccal újságolta: a KISZ-brigád két tagját, a „két Sanyi gyereket”, CsepIskolát építünk Még néhány héttel ezelőtt két tantermet és egy szolgálati lakást magábafoglaló, életveszélyes állapota miatt megtámogatott iskolája volt Tiszaigar községnek. A tanács költségvetésében 140 000 forint szerepelt, mint az épület felújítására szánt összeg. Beruházásból kaptunk még 180 000 forintot három tanterem építésére. Így négy tantermes, szolgálati lakással egybeépített iskolára számítottunk. A meglévő pénz mellett azonban még sok-sok társadalmi munka szükséges ahhoz, hogy korszerű épületet tudjunk létrehozni. A Hazafias Népfront a nőtanáccsal együtt a község dolgozóihoz fordult támogatásért. A népfront vállalási lapokat bo- csájtott ki. Eddig 130 vállalási lap érkezett vissza, s mindegyiken 1—4 napos munkát vállaltak a „feladók”. A társadalmi munka zömét az épület romos részének a lebontásánál hasznosítjuk. A vállalások kecsegtetőek. Bizakodtunk, hogy a 10 600 forintos bontást teljes egészében társadalmi munkával végezhetjük el. Nem csalód tunk. Március 8-án kezdtük, s eddig több, mint 8000 forint értékű munkát elvégeztünk. Reméljük, hogy a héten a 10 600 forint bontási összeget teljesítjük is. A jelek arra mutatnak, hogy az építkezés ideje alatt a segédmunkaerőt is mind társadalmi munkával biztosíthatjuk. Naponta ezidáig is 16—20 szorgos férfi és nő dolgozik. Követ, téglát hordanak, tisztogatnak, bontják a falat, szedik a tetőt, stb. Igen nagy segítséget kaptunk a termelőszövetkezettől. Egy-egy munkacsapat dolgozói együtt, közösen teljesítik vállalásukat. Ebből látszik, hogy a lakosság nemcsak szóval, de tettekkel is segíti gyermekeink kényelmes, jobb oktatási- nevelési feltételeinek biztosítását. Munka közben beszélgetnek arról' is: hány éves lehetett ez az iskola? A bontott részek erre is választ adnak. Kiborult egy hatalmas, szú-ette „sárgerenda”. Ez az írás olvasható bevésve a gerendába: „Építette 1793-ban K. S. Ideje volt, hogy újat építsünk helyette. Nilgesz József . Tiszaigar A cementváros munkás lakótelepe. Itt laknak as építők. egységből áll a gyár. Az épületekben — ha készen lesz — 20 ezer tonna NDK- beü és 10 ezer tonna magyar gépet helyezünk el. Az első egység a bunkersor, második a malomsor, a harmadik főegység a meghajtó művek sora. A „sorok” előtt közvetlenül a lábunk alatt lejjebb, a pályamunkások már a belső vasútvonal befejezésén dolgoznak. Odébb a nyersanyagelőkészítő látszik, — melynek hatalmas csarnokához a nyersanyagtároló, a nyersőrlőüzem, a gépház és a nyersanyagszállító tartozik majd. A három <— egyenként hatvan méter hosszú, négy méter átmérőjű forgókemence (amelyben száraz eljárással készül majd a cement) természetesen a klinkerége- tő üzembe kerül. Ha megindul a termelés, naponta 850 tonna künkért (félkész cementet) állít elő egy kemence. Évente 1 062 000 tonna cementet fognak gyártani. A cementőrlést és csomagolást szintén külön gyáregységben végzik majd. Hatvan ezer tonna befogadóképességű lesz a raktár. Ugyanitt elkészítették már a húsz cementsiló alapját is. A cement a silósor és a kemenceüzem közvetítésével földalatti granuláló alagúton jut majd a nagy cementmalomhoz — finomőrlésre. • Lefelé haladunk a magaslatról A szemmel láthatóan növekvő nyersmalom épülete mellett harminc méter ma gas „Liephorr” daru áll. Pár méterre innen az agyagszállító épülete látható — egyelőre állványerdőbe burkolózva. Máder Ferenc itt van igazában elemében, hisz ez már az ő birodalma. Az állványerdőből egy paplankabátós, ruganyos léptű, fiatalos mozgású férfi közeledik felénk. Róla váltottam néhány perccel ezelőtt művezetőjével. Csillik Ernővel pár szót, , így hát már előre tudtam. — Még semmit sem lát, hisz csak most bújtunk ki a földből. De nézze csak meg szeptemberben! „Megnövünk” majd harminc méter magasra. — Tudja — teszi hozzá elgondolkozva — most már jobb dolgozni, mint régen. Van gép, jó felszerelés. Nézzen szét csak itt a DCM-ben és igazat ad nekem. — Régen nem így volt? összenéz művezetőjével, az visszaint. — Hát néha nem. Tudja, Sztáünvárosban még kötelet is használtunk —* daru helyett ... Erre aztán kitör a kacaAz ebédre szólító dudajelzés a cementvárosban is fontos esemény. Olyannyira, hogy az állványerdőben megkezdett interjút is be kellett fejezni. Mentünk ebédelni. 'Borsóleves, sertéspörkölt burgonyával — ez volt a menü. A konyhán hetvenketten gondoskodnak háromezer ember ellátásáról. Hogy jól, vagy rosszul, nehéz lenne egyszeri tapasztalat után eldönteni. Az a kb. húsz ember, akivel beszélgettem erről, voltaképpen - elégedett. — Melyek a legkedveltebb ételek? — Igen sok .alföldi ember dolgozik nálunk, a „sztár” a hús. Kedvelt még a lebbencs-, a gulyásleves, valamint a debreceni és szegedi „ízek.” Népszerű a krumplis- és káposztástészta, az édes tészta viszont annál kevésbé. Mindezt természetesen figyelembe vesszük a heti étrend összeállításánál. — Várható-e az étkezők számának növekedése? — A nyáron igen. Jönnek a kiszisták, akárcsak tavaly. Négyezerötszáz személynek főzünk majd — az eddigi tervek szerint * Ám nemcsak a cementváros konyhája, hanem az építők is várják a KlSZ-fiatalo- kat, kiknek legfontosabb reg! és Boros- Sándort, jó munkájuk jutalmául, kéthetes üdülésre küldi a vállalat a Szovjetunióba. A Csepregi Sándor vezette KISZ-brigád is mindent megtett azért, hogy az eddig itt elkészült kb. 5 ezer köbméter vasbetonelem minőségileg kifogástalan legyen. Jó munkájukat a vasbetonszerelők is bizonyították. Búcsúztam éppen, amikor Csepregi Sanyi, társai nevében, egy szívességre kért meg. —< Tolmácsold a Szolnok megyei fiataloknak a DCM- beli kiszisták üdvözletét és üzenetét: várjuk őket is a nyáron. Akkorra elkészül az ezerkétszáz személyes kultúrtermünk, amit korszerűen berendezünk. Már szervezzük a tánc- és színjátszó csoportot. És a tavalyi sátrak is megvannak még, amiket a Duna-parton, a készenléti épületek mellett, a vasúti töltésen túli tisztáson állítottuk fel. A KISZ ifjúsági tábor azt hiszem, az idén is i+t lesz. Csepregi Sándorék üzenetét ezúton is örömmel tolmácsolom. • Végefelé jár a munkaidő zsebrerakom a noteszt és ; ceruzát. Búcsúzom cement- várostól. A ZIL vezetője engedélyt kért és kapott, hogy elvihessen a „pilótafülkében.” Gyorsan eltünedeznek a ZIL ablakából a cementváros emelkedő falai. A távolban a Börzsönyi, a Pilisi hegyek, a Vértes pasztellkék és lila körvonalai halványultak el legkésőbb. S én mégis a cementvárosra néző Naszály hegy mészkővonulatára gondoltam. Arra a hegyre, mely száz év múlva talán el is tűnik a föld színéről, elhordja, felhasználja mészkövét a teremtő, az építő ember, hogy minél szebb életet teremtsen magának és a következő nemzedékeknek. Babér Gyula Négyezer új szakmunkás az építőiparban
