Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

I SZOLNOK MEG*» NÉPL AP 1961, február & Az ENSZ „ütköző-övezetet'* tervez Kongó egyenlítői és keleti tartománya között j Az ENSZ-küldöttségek fi­gyelmének központjában az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerdán kezdődött újabb kongói vitája áll. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Szovjet­unió küldöttsége hétfőn kér­te a Biztonsági Tanácsot, a vitában foglalkozzék azzal a szovjet bejelentéssel is, hogy Belgium „idegenlégiót” jutta­tott el a kongói Katanga tar­tományba azzal a rendelte­téssel, hogy Csőmbe, a tarto­mány szakadár „miniszterel­nöke” ezekkel a külföldi zsol­dosokkal hajtsa végre Bel­gium beavatkozását Kongó belügyeibe. A csehszlovák ENSZ-kül- dötlség kedden a Biztonsági Tanácshoz juttatott levelében sürgette, határozza el a ta­nács olyan hatékony intéz­kedések végrehajtását, ame­lyek biztosítják, hogy Lu­mumba, Kongó törvényes miniszterelnöke visszanyerje szabadságát, és kormánya, valamint a kongói parla­ment folytathassa tevékeny­ségét. Kedden este Hammar­skjöld ENSZ-főtitkár levelet intézett Walter Loridanhoz, a belga ENSZ-küldöttség ve­zetőjéhez. Hammarskjöld közli, a kongói ENSZ-képvi- selettől olyan tájékoztatást kapott, amely „azt látszik jelenteni, hogy tárgyalások folynak a kongói katonai tá­maszpontok és az ott tárolt készletek jelenlegi státuszá­nak megváltoztatásáról.” A levél az AP tudósítójá­nak jelentése szerintarra látszik utalni, hogy az egyik tárgyaló fél éppen — Bel­gium. Hammarskjöld ugyan­is levelében hangoztatja, fel­tételezi, hogy „Belgium tel­jes mértékben figyelembe­veszi” a Biztonsági Tanács említett határozatának azt a kikötését, hogy katonai se­gítség majd Kongónak csak az ENSZ-en keresztül nyújt­ható és „nem cselekszik majd a határozatban foglal­takkal ellentétes módon”. Az ENSZ leopoldvillel képviselete — a Reuter je­lentése szerint — kedden másodízben is tiltakozott Csombenél az északkatangai Manono és a környékbeli falvak hétfői bombázása miatt. Ennek a területnek a kongói törvényes kormány­hoz hű védtelen lakosságát érte a légi kalóztámadás. A tiltakozással összefüggésben az ENSZ egyik szóvivője ki­jelentette, az ENSZ kongói képviselete „talán” jelenti a Biztonsági Tanácsnak. Rikhye tábornok, a kon­gói ENSZ-főparancsnokság katonai tanácsadója new- vorki elutazása előtt sajtó­értekezletet tartott. Foglal­kozott azzal a támadással, amelyet Mobutu zsoldoshad­serege az egyenlítői-tarto­mány területéről indított a kongói törvényes kormány ellenőrzése alatt álló keleti- tartományban fekvő Basoko térsége ellen, és amelynek előkészítését az ENSZ kon­gói képviselete tétlenül szemlélte. Miután ez a támadás a Mobutu-zsoldosok visszavo­nulásával végződött, Rikhye közlése szerint az ENSZ kongói képviselete időszerű­nek látja felvetni az egyen­lítői és a keleti-tartomány között létesítendő „ütköző­övezet” gondolatát. Rikhye még kijelentette, a léópold- villéi ENSZ-parancsnoksá- gon már ki is dolgozták az övezet katonai őrhelyhálóza­tának tervét. Ezután közölte, hogy meg­kezdődött az Egyesült Arab Köztársaság visszarendelt ENSZ-csapatainak hazaszál-; lítása repülőgépeken. A gui neai egységeket összevonták! és hazaszállításuk szerdán! kezdődött hajón. Hazaszállí-j tásra várnak még a marok-! kői és indonéziai egységek; is. Lendületesen fejlődik a XXII. kongresszus tiszteletére indított munkaverseny Moszkva (MTI) Az SZKP XXII. kongresszusa tiszteletére indított munka- versenybe újabb és újabb százezrek kapcsolódnak be a Szovjetunióban. Csaknem valamennyi üzem dolgozói megtették már kollektiv fel­ajánlásukat, amelyben az évi terv határidő előtti teljesíté­sét, a termelékenység növe­lését, az önköltség csökkenté­sét vállalják. A terven felül vállalt kötelezettségek telje­sítése sok millió rubel érté­kű árut ad a szovjet népgaz-; dóságnak. Igen sok gyár dől-; gozói párosversenybe léptek; egymással- Az üzemeken be­lül pedig mindinkább kiszé­lesedik a kommunista mun-; kabrigádok mozgalma. A moszkvai dolgozók leg­jobbjai tanácskozást tartót-; tak, amelyen felhívással for-; dúltak minden moszkvai dol­gozóhoz, s felszólították őket: egyéni tervek teljesítésével is segítsék a felajánlott köte-j lezettség megvalósítását. Kennedy kongresszusi üzenetének washingtoni visszhangja Kormányellenes tüntetések Teheránban Teherán (MTI) Kedden Teheránban mintegy ezer egyetemi hallgató tüntetett a kormány ellen. A diákok kö­vetelték a kormány lemondá­sát, a letartóztatott diákve- eetők szabadom bocsátását és a kitűzött képviselőházi vá- elhaliM-T&gát» Washington (MTI). Ken­nedy első kongresszusi üze­nete éles vitákat idézett elő washingtoni politikai körök­ben. Demokrata párti szená­torok és képviselők úgyszól­ván fenntartás nélkül helyes­lik az elnök értékelését az Egyesült Államok helyzeté­ről, valamint terveit is. Számos republikánus párti törvényhozó viszont nyíltan rosszallását fejezi ki. Közü­lük legtöbben azt mondják, hogy Kennedy pénzügyi el­gondolásai irreálisak és lehe­tetlen lesz előteremteni a szükséges összegeket a tervbe vett belső beruházásokhoz, katonai kiadásokhoz és kül­földi . segélyekhez és ugyan­akkor rendbehozni a deficites fizetési mérleget, válamint megszilárdítani a dollárt Más republikánus párti po­litikusok helytelenítik, hogy az elnök ennyire borúlátó ké­pet festett az amerikai hely­zetről. Goldwater szenátor, a köztársasági párt szélsőjobb- oldali veteránja egyenesen azzal vádolta Kennedyt, hogy „pánik gombot nyomott meg”, A legnagyobb feltűnést Kennedy üzenetének az a ré­sze keltett Washingtonban, amely a kelet-európai népek­ről szól. Az ezzel kapcsolatos véleményeket két csoportba lehet osztani. Az egyik véle­mény szerint az elnök a „ke­let-európai népek szabadsá­gának” megemlítésével némi­leg visszalépett azoktól a ki- jentéseitől, amelyek az sejt­tették, hogy komolyan keresi a megoldatlan kérdések ren­dezésének útját a Szovjet­unióval. E vélemény hívei hangoz­tatják, hogy valahányszor az Egyesült Államok a „kelet- európai népek szabadságának védelmezőjeként” lépett fel, az mindig erőteljes vissza­utasításban részesült Moszk­vában és a népi demokrati­kus államok fővárosaiban. Az a tény, hogy Kennedy mégis jónak látta felvetni ezt a kérdést első kongresszusi üzenetében, nem tesz jó szol­gálatot a szovjet—amerikai viszony megjavítása ügyének. A másikfajta vélemény képviselői — s ezek vannak többségben Washingtonban — arra mutatnak rá, hogy Kennedy elkerülte a kelet­európai népek „felszabadítá­sa” kifejezést, s nem beszélt a „rab nemzetekről” sem. Ez- záltal az elnök továbbra is nyitva hagyta az ajtót a szov­jet-amerikai viszony javítá­sára irányuló tárgyalások előtt. Az igazság az, hogy az el­nök üzenetének a kelet-euró­pai országokról szóló része pontosan beleillik Kennedy külpolitikai irányvonalának keretébe. Az Egyesült Álla mok elnöke, a jelek szerint., új módon, szerinte megfele­lőbb 6» hatásosabb eszközök­kel kívánja szolgálni a régi! célt: a szocializmus győzel­mének megakadályozását. Lényegében azt mondta: hajlandók vagyunk tárgyalni a leszerelésről — pontosab­ban: a fegyverzet ellenőrzésé­ről — az atomfegyverkísérle­tek szüneteltetéséről, közös űrkutatási programról és más kérdésekről, amelyeknek megoldása csökkentené a nemzetközi feszültséget. De a mostaninál nagyobb erő po­zíciójából akarunk tárgyalni és mindent megteszünk nem­csak azért, hogy erősebbek legyünk, hanem azért is, hogy gyengítsük az ellenfél politi­kai .és.morális erejét Röviden: Kennedy szeretne elődjénél hatékonyabban csé- lekedni — hogy az ő termino­lógiáját használjuk — „a kommunista vetélytárs leküz­dése érdekében”. Mindez nem zárja ki a bé­kés együttélés és a békés ver­seny bizonyos mértékű érvé­nyesülését a nemzetközi aré­nán. A szocialista országok már számtalanszor kifejezés­re juttatták, hogy a maguk részéről készek a békés ver­sengésre politikai, gazdasági és ideológiai frooton egy­aránt (MTI) Sajtónapi vallomás pályám kezdetén — Ilona néni, tessék megmondani, ki ez? — tolta osztályfőnökünk elé a Nép­szava vasárnapi számát egy hegyesnyelvű, mindenre elszánt osztálytársnőm. — ZiZa.' — Szelíd, kiapadhatatlan jó­sága tanárnőnk lágy hangját keményre, koccanom edzette a sértődöttség. Hogyne ismert volna meg engem a fényképen, /céí hosszú copfommal, piros úttörőnyakken­dőmmel a könyvek között. Az 1950-es könyvnapon készült a kép, s bár nem írták alá a nevemet, hónapokig ebből a boldog­ságból éltem. Tizenkét évesen ez volt első közeli találkozásom a sajtóval. Nem sojckal később — még általános iskolás koromban — egyszer meglátogat­tam egy újságíró ismerősünket a szerkesz­tőségben. Kéziratokat olvasott, nem ért rá velem foglalkozni, s ezért féltréfásan azt mondta, segítsek neki, javítgassam én is a hibákat. Hozzáláttam, persze nem sok eredménnyel, hiszen azokat az írásokat nálam okosabb, tapasztaltabb emberek már átnézték. Mégis egy-két rosszhang­zású, vagy magyartalan kifejezés akadt, melyet mással helyettesítettem. Másnap, mikor a lap megjelent, remegő izgatott­sággal nyitottam ki, s dagadó büszkeség­gel ismertem fel benne a saját három szavamat. Ekkor elhatároztam: újságíró leszek. Milyen boldogító lehet nap mint nap nyomtatva látni nemcsak néhány szava­mat, de minden szép gondolatomat, részt- venni sok-sok érdekes eseményen, talál­kozni, beszélgetni nagy emberekkel, utaz­ni... — ilyen tündöklő színekkel festettem magam elé pályám jövendő képét. Az elmúlt tíz év minden gyermekal­momat megvalósította. Gimnáziumi és egyetemi éveim alatt több (bár nem sok) cikkem látott napvilágot. Voltam újság­íróbálon a Hungáriában, s az indiai kö­vetség fogadásán, színházi próbán és negy­venfokos hidegben a Mirelit pincéjében, jártam Moszkvában és Ixmdonban, be­széltem Yves Montand-nal, Paul Robe- son-nal és Tatjána Szamoj'ová-val, A tíz év után hivatásszerűen is újság­író lettem. Néhány hónapja élek a megyé­ben, nem járok fényes koktél-partira, s még egyetlen világszenzációt sem sikerült lapunk hasábjain felröppentenem. De be­szélgettem levéltárosokkal és múzeum­igazgatóval és megtanultam tőlük az alá­zatos gyűjtőszenvedélyt. Láttam parasz­tokat, akik a nyirkos, szeles időben tizen­hat órát töltöttek a felázott őszi földeken s tanultam tőlük kitartást, akaraterőt Beszéltem egy munkással, aki saját kezé­vel húzott hajlékot a felesége, s a kisfia feje fölé. Mikor elmesélte, hogy a beköl­tözés éjszakáján nem tudtak aludni a bol­dogságtól, hozzátette, hogy ezt adta neki a demokrácia. Elcsuklott a hangja, s a cserzett arcból kivillanó kék szemében férfikönny csillogott. Hálát, becsületet, ko­moly, szép derűt tanultam tőle — egy­szerű, tiszta emberséget. S most már tudom, amit gyerekfejjel nem értettem meg, hogy a rohanás, a vo.- natkerekek csattogása, nagy egyéniségek villanásnyi közelsége szép színezői az új­ságíró-életnek, de tartalma: ők. ök tesz­nek gazdaggá, ők a gondolat, s az érze­lem, a kép és a szó, a téma és a megvaló­sulás. A házépítő munkás és az esti isko­lába járó parasztlány alakját kell papírra vetnem, szétsugároztatnom a tanulságod,. melyet erős, szép jellemükből merítettem, így formázódhat bennem valósággá a Jó­zsef Attilától kért, de legbensöbb lényem­be ivódott mottó, a célom, a vágyam, az akarásom: „Én egész népemet fogom, s nem középiskolás fokon tanítani" Zilahi Judit Tizenöt év nagyszerű emlékei között (Folytatás az 1. oldalról) sora, akik először pecsételték meg vérrel a két nép őszinte barátságát VÁLTOZIK a szín: vezér­kari térkép, fölötte komoly­arcú, vállapjain marsalli csil­lagokat hordó katona, Tolbu- chin marsall, a III. ukrán front parancsnoka. Egy másik képen egyszerű parasztembe­rek ölelik meg a felszabadító szovjet katonákat Aki Buda­pesten élt a negyvenötös ősz idején, az szívdobogva emlék­szik vissza a szovjet utászok által helyreállított Szabadság- hidra, amelyen szüntelenül áramlottak át az emberek, keresve hozzátartozóikat, építve az új életet. Mint egy film el-elvillanó képsorai, olyanok a tablók. De ezek a képsorok újabb és újabb emlékek sorát keltik fel bennünk. Azok az ezrek, akik kint jártak a Szovjet­unióban, most ismét viszont­látják a régi helyeket. Akad­nak olyan csoportképek is, ahol a küldöttség, vagy turis­tacsoport tagjai között öröm­mel ismerünk fel megyei em­bereket. És az egész kiállítás akarva, akaratlanul éles ké­pen mutatja meg, mi mindent köszönhetünk mi ennek a ba­rátságnak. A színpad előtt hatalmas térkép, rajta a Szovjetunió nagy területe, meg a mi or­szágunk. Határozott, nyíl­egyenes vonalak kötik össze a két fővárost, rajtuk a TU— 104-es sematikus rajzával. Két órára < csökkent a távol­ság fővárosaink között. A szí­veinkben pedig még sokkal jobban, le sem mérhető kicsi- ségűre rövidült. Ezt bizonyít­ja a térképkörüli fotomon- tázs. Bjelorusz traktorok gör­dülnek a magyar földeken. Szovjet divatbemutató a má­sik képen, Moszkvics kocsik sora, amelyet úgy kedvelnek minálunk. Egy másik képen hatalmas gépek: éppen Ma­gyarország számára rakodják be őket. NEM LEHET felsorolni az egész anyagot. De nem is cé­lunk. Hadd mondjunk azon­ban még néhány szót a gaz­dag kulturális jellegű anyag­ról. Szónál ékesebben beszél a sok felvétel arról, hogy né­peink szellemi kincseit, hogy vittük át egymáshoz. Látjuk Trencsényi-Waldapfel Imre professzor jellegzetes ősz sza- kállát a 25. nemzetközi orien­talista kongresszuson Moszk­vában. Versigorát, a hős par­tizánvezért, amint egy ma­gyar úttörőcsapat „hadiszál­lásán” ülve, vidáman beszél­get az áhítatosarcú magyar gyerekekkel. Hatalmas kép ábrázolja a két fiatal magyar művészt: Kun Zsuzsát és Fíi- löp Viktort, akiknek ujjongó lelkesedéssel tapsolt a szov­jet közönség. Képeket látunk a Mojszejev-együttesről, akit a mi megyénkben is jól is­mernek. S ez a sok képkocka egysé­ges nagy filmmé olvad össze. Két szocializmust építő nép meleg, őszinte és egyre szebb eredményeket hozó, nagysze­rű barátságáról szóló filmmé, amelynek új meg új fejeze­teit most és a jövőben fölyton tovább írjuk mi, magyar és szovjet emberek. Hernádi Tibor (8. folytatás.) Látszólag mindenki egyfor­ma odalent, a ruhák egyfor­ma sötétek és a nyakkendők ünnepélyesek. De én tudom újságíró barátom mondot­ta el —, hogy a kommunista képviselők magas képviselői fizetésük legnagyobb részét a pártkasszába fizetik be. Nem polgári értelemben fogják fel feladatukat: harci posztnak tekintik helyüket, harci posztnak, ahová pártjuk állí­totta őjcet. S ezért adják fize­tésüket a pártnak — nem a kényelmes mandátum külde­tésük értelme, hanem az a harc, amelyben nincsenek ki­váltságos helyzetben ők sem. (S ha már erről beszélünk, hadd szóljak a kommunista újságírókról is. Sokáig alacso­nyabb fizetésért dolgoztak, mint a többi lapok munka­társai. Később az újságíró­szakszervezet felszólította őket, követeljenek béreme­lést, különben az egység meg­bontóinak tekintik őket. így felemelték fizetésüket — s most ők is önként adnak je­lentős összeget pártjuknak.) Nézem a padsorokat és tu­dom, hogy azok az emberek ott o baloldalon — nem ugyanolyanok, mint a többi. Odalent kavarog a vita. In­Ez ia Róma..« terpellációk. A képviselők i miniszterek felé fordulnak: Tudna-e válaszolni arra... Közbeszólások harsannak, a jobb- és baloldal megjegyzé­sei röpködnek. Aztán javaslat hangzik el: halasszák a vitát másnapra erről a kérdésről. Felállnak a miniszterek, a képviselők, a terem kiürül: csak az elnök marad őrhelyén s alig néhány képviselő hallgatja, amint egy középkorú hölgy beterjeszti egy parlamenti vizsgálat ered­ményét. Majd elolvassák a hi­vatalos értesítőben, amelynek példányait félórával később a képviselők rendelkezésére bo­csátják. A politika folytató­dik a folyosókon, a képviselő- csoportok irodáiban és oda­lent a sajtóteremben az új­ságírók fürge kézzel írják tu­dósításaikat. Ülést tartott az olasz képviselőház. • Ennyiről adhatok számot. A vonat a határ felé robog. Perceidet elköltötted, meg nem ismételheted őket. Csak az olvasó döntheti el, jól gaz­dálkodtál-e velük: kaptál-e annyit, hogy adni is tudj be­lőle, s tekinteted azt mérte-e fel, ami őt is érdekli, neki a l fontos? I UTAZÁS DÉLRE Kattognak a kerekek s vár a haza. Jó elindulni vörös út- i levéllel, amelyet bizalmatlan nul forgatnak ott a másik vi­■ágban, de még jobb — haza­érkezni, —, — Vége — P»r*cs Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom