Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

ÍSőL február 3,

■"■■■■■■■■■■■■■■pppwpwip!

&ZOÍMOK MEGYE* m&LA#

3

H^PPfP

Vti, veri, istállóban tartja cselédjét a nagygazda

A felszabadulás óta szobában jut ágy a legszegényebb embernek is, s az újonnan épült parasztházak zömét ma már fürdőszobával építik. Telne ilyesmire H. Ecseki Sándor Szolnok-ugari paraszt- embernek is, hiszen húsz holdas, jómódú középparaszt. Eredményesen gazdálkodik, két jszolnoki háza, szép jószágállománya mellett az is mutatja, hogy az öröklött 10 holdhoz másik tizet is „ragasztott”. De milyen áron?

Erre derítettek fényt a tsz szervezők. *

Egyikük több ízben felkereste Ecsckit otthonában, í türelemmel magyarázgatta neki a közös gazdálkodásból fakadó előnyöket. Ecseki ugyan tett ellenvetéseket, de lassan mégis kezdte belátni: nem sok értelme van, hogy továbbra is egyénileg gazdálkodjék. Hanem mint valami fúria, úgy rontott be a felesége, s nagy hangon emígyen szónokolt:

— Semminek alá. nem írok, csak halálom után két órával. Nem vagyunk olyan jószívű- ek, hogy amit nagynehezen összegyűjtöttünk, a tsz-nek

. adjuk. Nem akarok a cselédek cselédje lenni. Ha pedig a férjem aláírja, agyonütöm — fejezte be nyomatokkal.

Így vélelkedik Ecsekiné a tsz-rőL Az emberségről még ígyebben.

Hajlotthátú, 60 éves öregember a cselédjük. Jön-megy naphosszat, eteti, gondozza a sok jószágot szorgalmasan. S ha eljön az ebéd ideje, kikiált neki a gazda:

— Tóni! Gyere mán be, te.

Egy lábasban markába

nyomják a levest, egy darab kenyeret, s aztán:

— Eridj na kifelé, oszt edd meg.

Tóni pedig kimegy az istállóba, felül a jászolba és eszik. Kireppdezett, piszkos kezével töri a kenyeret, s a ló néha belefúj lábasába. Tóni bácsi az istállóban alszik. A jászolban szalma, rajta mocskos pokróc és rongydarabok. No, és mióta a tsz szervezők járnak, egy luxszos párna is. Ez Tóni bácsi hálószobája.

— Jó meleg van ott' — mondja a gazda.

De Tóni mégis fázik, ezért le sem vetkőzik. Ügy alszik,

hónapok óta, ahogy dolgozik. Fehérnemű természetesen nincs rajta, hiszen bepiszkolódna az állatok között. Rongyos kabátja alatt valami szurtos, feketeszínű holmit visel. Nyakán, fülében vastagon ül a piszok. A tisztiorvos — aki pedig minden bizonynyal sok rosszat látott már működése alatt — borzadva szemléli a szerencsétlen ember mélyen kirepedezett, kérges kezét, kisebesedett orrát.

— Hogy lehet ilyen embertelen körülmények között tartani valakit? — kérdi felháborodva.

— Dehát gyengeelméjű, kérem; Csak itt marad meg az istállóban. Itt érzi jól magát.

— És mit fizet ennek az embernek? — hangzik az újabb kérdés.

— Mit fizetnék, hiszen a testvérem.

Döbbenetes csend követi ezt a bejelentést.

Ecseki Sándor húsz év óta dolgoztatja gyengeelméjű öcs- csét, hogy használhassa annak családi örökségét, a négy és félhold földet. Ezért hozatta ki az intézetből is.

— Dolgozni jó, ha bolond is. Aztán a földje is nekem terem — így gondolkodott annak idején. És megszedte magát jórészt az öccse munkája révén. Két háza Szolnokon és 10 hold földje tanúskodik róla. Mert Tóni alig kerül többe a gazdának, mintha egy kutyát tartana. Ha nem jól dolgozik, ugyanúgy meg is veri „jó bátyja”, mint egy kutyát.

— Megverem, sokszor megverem. Másként nem lehet bimi vele — mondta a tsz szervezőknek.

További magyarázat — úgy hisszük — felesleges. Az elmondottak '— tények, mindennél többet, mondanak. Egy bizonyos: 1961-ban Magyarországon emberrel így bánni — még ha gyengeelméjű is — nem lehet,. Az illetékesek intézkedéséről később beszámolunk olvasóinknak.

— patkós —

FIATALOKNAK

Érettségizett papíripari tanulók

vizsgáztak

Nehéz és fáradságos, de eredményes út vólt az, amely végül is oda vezetett, hogy érettségizett fiatalemberek kezébe szakmunkás bizonyítványt adtunk.

A Szolnoki Papírgyárban az ipari tanulóképzésnek — ha nem is évtizedes —, de többéves „hagyományai” vannak. Kezdetben nem volt sem tanműhelyünk, sem oktatótermünk. Tanműhely hiányában az I. éves ipari tanulók a Szolnoki Járműjavítóban szerezték meg a lakatos ismereteket Oktatóterem hiányában ott tartottunk előadásokat, ahol éppen hely volt: a kultúrteremben, vagy a különböző étkező és öltöző tér!**Kft*V-*- :->v

Törőcsik János KISZ-titkár továbbra is a szolnoki cellu- Iőzegyárban akar dolgozni*-\

Megfontoltabban terveznek a kunszentmártoni járásban

ELKÉSZÜLT a kunszentmártoni járás ez évi községfejlesztési terve. Előirányzata a tavalyihoz képest ösz- szegszerűen növekedett — ugyanis a felületes tervezés folytán legutóbb 1 millió forintjuk felhasználatlan maradt. Ezzel együtt az idén 8 millió forintot fordíthatnak a járás községeinek .szépítésére, fejlesztésére.

— Tanultak a tavalyi hibákból. Most sokkal megalapozottabb, előrelátóbb terveket készítenek, s erre ösztönzik a községi tanácsokat is.

Tavaly , és a korábbi években ugyanis későn készültek el a községfejlesztési tervek. Műszakilag megalapozatlanok voltak, nem biztosíttatták kellő időben az anyagot és a kivitelezőt. Emiatt gyakran késtek és a létesítmények nem a megadott határidőre készültek el. Terv nélkül kezdték el tavaly a nagyrévi művelődési otthon építését. A könnyelműség s az előrelátás hiánya esetenként felesleges munkát is okozott. De a tiszaugi főutcán, a már lefektetett betonlapokat felszedték és más utcában újból lerakták.

ÉPP EZEKET a visszásságokat akarják megszüntetni a járási tanácsnál. — Csak olyan községfejlesztési terveket hagynak jóvá, melyek részletes tervdokumentáció alapján készültek és rendelkezésre áll a szükséges anyag és beruházó kapacitás.

A községfejlesztési tervek megvalósítása során jelentős sikereket értek el a lakos ság ’bevonásában. A társadalmi munka tervét tavaly 127 százalékra teljesítették. Egy lakosra 13.40 forint társadalmi munka jutott a járásban. Szelevény lakosai különösen sokat tettek községük fejlesztéséért. Itt minni egyetértés, ami miatt nem vacsoráit és aludni se megy haza.

— Nincs pénzem — tolta félre az ember a tányérra tett kenyeret.

— Csak egyék, rá se nézzen — mondta a kocsmáros és hozott az asztalra két deci bort is tisztán. Ismerte az embert, nem félt, hogy sokáig elmarad a„ adóssággal.

IX ongott az ivó, hiába volt szombat. Két sur- bankó legényke kerülgette még a biliárdasztalt, de csak úgy üresén, partiban játszottak. Mellettük egy kerékasztalon két kisfröecs sárgállott, alig nyúltak hozzá, hogy minél tovább tartson. A kocsmáros közelebb vitte nekik a gyérfényű akasztós lámpát, hogy jobban lássák lökdösni a golyókat, aztán letelepedett az ember asztalához.

—- Igyák, majd elmúlik — biztatta.

,, Az ember szájához emelte a bort, s úgy tartotta egy kis Ideig, mintha szagolná. Aztán hátrabillentette a fejét és az ital úgy zúdult le a torkán, hogy csak egyet billent az ádámcsutkája.

■— Honnan való ez? — kérdezte, amikor lekoppantotta a poharat, csakhogy mondjon valamit. Oda se figyelt a kocsmárosra, mert a bor szinte egyszerre folyt szét remegősre fáradt inaiban .és bizsergetni kezdte lomha vérét.

Beszélgeihetnékje támadt.

— Rávett, hogy hozzak neki onnan az istenhátamőgül cukorrépát, mert hát 6 abból melaszt akar csinálni — kezdte csüggedten. — Nem akartam én belemenni ilyen boltba, tudtam, bogy még tíz

kiló is egy mázsára nehezedik a hátamon, de ma any- nyit emlegette odakint, ahol dolgoztunk, hogy gondoltam, üsse kő, vetek pár darabot a hátizsákba, tán csak nem döglök bele.

A kocsmáros felkelt és mégeg>vszer telehozta a poharat. ‘ Nem mintha átérezte volna a lassan, szinte mélázva hulló szavak mögött a tragédiát, hanem az üzlet miatt. Tudta, hogy ebben a lelkiállapotban nem utasítja vissza az ember és úgyis meghozza az árát nemsokára.

— Ahogy az asszony eljött előre, hogy főzzön — folytatta az ember —, én is indultam utána mindjárt. Egy- húzójában elhoztam a pakkot vagy három kilométert, de akkorára a vállam úgy elhalt a hevederek alatt, hogy nem éreztem egy jódarabig, ahogy ott ziháltam kucorogva a kanális meredek partján. Mindegy, gondoltam magamban, ezt a tizenöt répát hazaviszem, ha éjfélre is. Hanem ebből semmi se lett. A zsákot, amely mintha odaragadt volna a földhöz, nem bírtam felemelni. Meg se mozdult Ki kellett dobálni belőle ötöt, hogy a hátamra bírjam emelni. Még így is citeráztak a rossz lábaim, úgy tönkrementek a háborúban.

A két gyerek az imént még csak fülelt é6 mind sűrűbben tekintgettek az ember asztala felé, most meg letették a lökdöső botokat úgy hallgatták közelebb tén- feregve a mesét, amely így folytatódott!

— Nem értem el a Kisla- katos tanyájáig se; akkorára megint úgy éreztem, menten

ősszeszakadok. Elnyújtóztam a magas paréj közt, mint valami hulla és néztem, hogyan nyitogatják szemüket • odafent a csillagok. Gyorsan sötétedett és a levegő is úgy lehűlt, hogy érezni kezdtem a hátamra izzadt inget. De nem bántam, hadd legyen boldog az asszony.

I tt megszólalt az egyik

■ legényke, aki nevetős szemmel nézte az embert és már sejtette, mi lesz ennek a vége.

— Hány répa repült megint a kanálisba?

— öt, fiam — válaszolt az ember —, de a maradék is nehezebbnek tűnt, mint az ösz- szes, amikor elindultam, vele. Már lent a csapáson is csillagok meg szivárványok táncoltak a szemem előtt, s minden pillanatban rámjött valami melegség. De vicsor- gattam a fogam, hogy nem és nem hagyom magam, ezt az öt répát már hazaviszem, ha ágynak dönt is. — : Már majdnem elértem a falu szélső házát, amikor megbotlottam valamiben és hasra- vágódtam. Bele telt saccolá- som szerint jó negyedóra, mire összekapkodtam annyi szuszt, hogy le bírtam magamról fejteni a hátizsákot... Feltánászkodtam, hogy majd a zsák csücskét megfogva kiöntöm belőle az egészet, de mintha téglával, lett volna még mindig megrakva, kicsúszott a markomból... — Egyenként kellett kihajigálni a répákat mind...

A kocsmáros meg a két kislegény hahotázni kezdett. Hiszen olyan mulatságos történetet hallottak...

Sz. Nagy István

den személy 40 forint értékű társadalmi munkát végzett.

AZ IDEI tervek végrehajtásánál még fokozottabban akarnak támaszkodni a lakosságra. A tavalyi 440 ezer forint helyett az idén 716 ezer forint értékű társadalmi munkára számítanak. Ebből egy lakosra 20 forint értékű munka jutna.

Ebben az évben több új létesítménnyel gazdagodnak a járás községei. Kunszent- márton és Öcsöd fejlesztésére egyenként több mint egymillió forintot fordítanak. — Öcsödön a legnagyobb összeget — 830 ezer forintot — a tavaly megkezdett törpe vízmű építésére szánják. Az új 8 tantermes általános iskola építéséhez 200 ezer forinttal járul a községi tanács. Kun- szentmártonban 3200 folyóméterrel bővüli a villany- és 2000 folyóméterrel növekszik a vízvezetékhálózat.

CSEKKESZÖLLÖN befejezik az óvoda építését és bővítik a községi thermálfürdőt. Mesterszálláson a törpevíz- mfl, Nagyréven a 200 személyes művelődési otthon építkezéseit fejezik be. A járás területén, • mintegy 8500 folyóméter betonjárdát készítenek.

A tervezési hibák megszüntetésével és a lakossággal való jobb kapcsolat kialakításával új alapokra fektetik a községfejlesztést a kunszentmártoni járásban, így a 8 millió forintos beruházás 'összege hatványozó- dik, mert célszerűen fogják felhasználni,

— máthé —■

4

Az NDK

könyvexportja

Az NDK jelenleg 83 országba exportál könyveket. A szépirodalmi és tudományos műveken kívül a német újságok, folyóiratok, műnyomások, térképek és kották, ezenkívül játékkártyák, bélyegek, naptárak és hanglemezek is nagy keresletnek örvendenek. 1953—1960 között az INfDK könyv, újság és folyóirat exportja a szocialista országokban 406 százalékkal, az NSZK-ba pedig 431 százalékkal emelkedett.

1961-ben a lipcsei tavaszi vásár után az NDK könyvipara nemzetközi könyvkiállításokon képviselteti magát többek közölt. Bukarestben, Amsterdamban, Mannheim- ban és Oxfordban,

(ADN)

Az egyetemre készül Nagy László, hogy a későbbiek folyamán mérnöki diplomával a zsebében visszatérjen régi munkatársaihoz a Szolnoki Papírgyárba,

mekben. Kezdetben a fiatalok szabadidőbeli szórakozására is kevés alkalom nyílt. Ma már modern felszereléssel ellátott tanműhelyünk és állandó jellegű oktató-termünk van. Az azóta létesített klubhelyiség minden szórakozási lehetőségével ma már a fiatalok rendelkezésére is áll, biliárdasztal, rádió, társasjátékok és más hasznos időtöltési lehetőségek vannak.

Az első években 8—10 ipari tanulónk volt összesen. Ebben az évben már 54-re emelkedett az iskola összlétszáma, közöttük 14 érettségizett tanulóval.

Az érettségizett fiúk belépése új színt hozott az ipari tanuló iskolába éppúgy, mint a gyári életbe és a KISZ szervezetbe is. örömmel és várakozással néztünk az érettségizett ipari tanulók munkája elé. S most úgy érezzük, arról adhatunk számot, hogy nem csalódtunk bennük.

A február 2-án megtartott szakmunkás vizsgák eredménye igazolta várakozásunkat. A 14 érettségizett ipari tanuló közül 7-en vizsgáztak jeles, vagy kitűnő és 7-en‘jó eredménnyel.

Meg kell azt is említenem, hogy az ipari tanuló iskola tanári karát az érettségizettek új feladatok elé állították. Ezek a fiúk sokkal magasabb színvonalú, előadásokat vártak, mint a 8 általános iskolával rendelkező hallgatók. Ez természetes is. A kizárólag mérnökökből álló tanári kar — úgy érezzük — ezt nagyrészt kielégítette. Kiderült, hogy az érettségizett fiúk érdeklődése más. A hagyományos technológiák ismertetése mellett nagyon érdeklődtek az új folyamatos technológiák, különösen a szalmacellulóz- és a papír- gyártás iránt. Gyakran vetettek fel közgazdasági jellegű kérdéseket is.

Az érettségizettek új, pezsgőbb életet hoztak a KISZ szervezet munkájába. Eltekintve attól, hogy a KISZ- titkárunk is érettségizett ipari tanuló volt, ezek a fiúk alkották a többi ipari tanulóval együtt az ifjúsági szervezet gerincét. Különféle összejöveteleket és tanulmányi kirándulásokat szerveztek Csepelre és Fűzfőre. A KISZ keretén belül aktívan résztvet- tek a labdarúgó sportban és rendszeresen ’ hallgatták a munkásakadémiai előadásokat is.

A mintegy 640 teljes létszámmal rendelkező Szolnoki Papírgyárban az 54 ipari

Bálint Gyula jónéhány munkatársával együtt a most épült Dunai Szalmacellulóze Gyárba kerül.

tanuló az első pillanatra kissé nagy létszámnak tűnik. Célunk azonban nemcsak az volt; hogy a Szolnoki Papírgyár munkás utánpótlását biztosítsuk, hanem — igazgatóságunk utasítására — az építés alatt lévő Dunai Szal- macellulózgyár részére is képeztünk ki fiatalokat.

Érdekes megvizsgálni, hogy a most végzett érettségizett ipari tanulók hová kívánnak elhelyezkedni. Egyrészük Szolnokon marad, másrészük Sztalinvárosban kíván dolgozni, a harmadik csoport pedig egyetemi felvételre pályázik. Mind a három céllci- tűzést helyesnek. tartjuk, mert még az egyetemre jelentkezők is azt hangoztatják, hogy a diploma szerzés után a papíriparban szeretnének elhelyezkedni.

Dr. Molnár László vegyészmérnök

Nagyarányú kutatási program

az ország íaiajiízkész!étének feltárására

A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben most készült el a tanulmány az alföldi Duna-szakász balpartjának talajvizeiről. A munka része annak a nagyarányú programnak, amelynek megvalósításával az Országos Vízügyi Főigazgatóság részletesen feltárja az ország talajvíz-kincsének elhelyezkedését és mennyiségét.

1959-ben először a csengődi állami gazdaságban alkalmazták, s azóta már szélesebb körben elterjedt az új módszer: a talajvizet hasznosító csőkutas öntözés. Ezzel mestersége« csapadékot

lehet biztosítani az élővizektől — folyóktól, patakoktól vagy vízkivételi művektől távol fekvő területeken is, érthető tehát az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek nagy érdeklődése.

Az eddigi vizsgálatok szerint a Kisalföld és a Nagyalföld Duna-menti részének mintegy hatszázezer holdas területéből 175 000 hold kaphat talajvízből mesterséges csapadékot. A Vituki-ban most elkészült térképek alapján az illetékes vízügyi igazgatóságok pontosan meg tudják határozni, hogy ezen a két vidéken hol érdemes csőkutat létesíteni* .....,