Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

1961. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Családihús építési ankét 1 örökssentmiklóson A járási és városi tanács jóisikerült esaládiház-építési ankétot rendezett a napok­ban a Dózsa Filmszínházban. Mintegy kétszáz résztvevő hallgatta 'meg Szöllősi Já­nosnak, a megyei tanács épí­tési csoportvezetőjének vita­indító előadását, majd szá­mosán szóltak hozzá. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a telekeladás és a családiház­építés iránt. A felszólalások­ból kitűnt, hogy a dolgozók felhasználják az állam nyúj­totta segítséget, mert igen sok építési szándékot jelen­tettek be. Az építéssel kap­csolatos kérdésekre az elő­adó és a városi tanács mű­szaki csoportvezetője, a te­lekvásárlással kapcsolatos kérdésekre pedig az OTP- fiók vezetője válaszolt Az előadás után levetítet­ték az ÉM. dokumentációs filmjét. Bemutatták a keve­sebb anyagot igénylő típus építkezéseket Helyes lett volna, ha néhány falusi tí­pus építkezési tervet is leve­títenek a résztvevők előtt. Berta Gyula i * Törökszentmiklós Egyre eredményesebben működnek megyénk méhészetei Régi farsangi népszokások a Jászságból Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ február közepén megtartott értéke­lésén a tsz méhészetek or­szágos versenyében az első díjat a fegyvemeki Vörös Csillag, a második díjat a túrkevei Vörös Csillag mé­hészete nyerte el. E jó eredmény nem vélet­lenül született. — Megyénk tsz-ed egyre többet törődnek méhészetük fejlesztésével. Ezt már a számszerű ered­mények is mutatják: Szolnok megye 16 ezer családos méh- állományának egynegyede a termelőszövetkezetek tulaj­donát képezi. A beérkezett igénylések szerint idén 500 újabb méh­családot és felszerelést kér­tek tsz-eink az OMSZK-tól, ami körülbelül 1 millió fo­rintos beruházást jelent. — Az egészségügyi helyzettel is törődnek megyénk méhészei. A nosema-fertőzés megál­lapítására és kiküszöbölésé­re az elhullott méhekből vizsgálati mintát küldenek az Állategészségügyi Inté­zetnek, s ennek alapján le­folytatják a gyógykezelést. Farsnag van, a régi hagyo­mányokon alapuló mulato­zások, felszabadult jókedv ideje. A jászsági termelőszö­vetkezetekben is mostaná­ban zajlottak le az évvégi zárszámadások, s ezek az .ünnepélyes események méltó keretet szolgáltattak dolgo­zó parasztságunk vidámsá­gának, mulató kedvének .megnyilatkoztatására. Ma Fmár tehát új formák közt, új tartalommal telítődve, fel­szabadult vidámsággal zajla­nak a farsangi mulatságok a Jászságban is. A régi merev népi szórakozási alkalmak­nak már csupán halvány emlékei élnek az idősebbek emlékezetében. Jászdózsán még nagyon sokan emlékeznek az úgyne­vezett | „kardos bál“ Dohánysimítók A tiszaföldvári Lenin Tsz-ben közel száz asszony és lány dolgozik. Egész télen volt mivel foglalatoskodniuk. Rájuk várt a 20 hold dohány termésének simítása. Összesen 140 mázsa levelet „simogattak” meg és csomóztak össze ra, amelyet a falu fiataljai évenként egyszer, farsang idején rendeztek. A hagyo­mányok szerint a falu 10-15 jobbmódú legénye játszotta a bál rendezésében a fősze­repet. Ezek maguk köré tö­mörítettek még vagy 20—30 legényt, s a falu vezetőinek támogatásával kibérelték a vendéglő (helyi nevén: „pa- nyeló”) tánctermét, s itt ren­dezték a bált A bál kezdete előtt már a koradélutáni órákban a legények szertar­tásos menetbe tömörültek, s körüljárták a falut — így hí­vogatva a falu vezetőit és a lányokat is. A menet elején 4—5 legény kezében hosszú kardot is tartott — innen a bál neve — amelynek a vé­gére almát ’ vagy narancsot szúrtak. Egy-egy utcasarkon, majd a községháza előtt meg­állt a menet, s a legbátrabb legény hangzatos köszöntő­versekkel hívogatta a bálba az arra illetékeseket. A kö­szöntők után víg nótázásba és táncolásba kezdtek, a a kardot tartő legények hun- cutkodva suhintották a lá­nyok felé a kard végére szúrt gyümölcsöt. A lányok, vagy aki éppen közel volt, természetesen felvették, je­lezve ezzel azt is, hogy a bálba való meghívást elfo­gadták. Csatlakoztak tehát a menethez, s mostmár útjuk a bál színhelyére vezetett. A bál egész menetének kü­lönleges merev hangulata, a sokféle ' hagyományoktól át­szőtt merev szertartásosság azt engedi sejtetni, hogy en­nek az érdekes mulatozási formának a kezdeteit talán még a régi iparos céh-bálok idejében kutathatnánk. Szerte a Jászságban ma is emlékeznek még „a pendzsom“ rendezett mulatozási alkal­mat nevezték így. Pendzso- mot rendszerint a falu szegé­nyebb emberei rendeztek sa­ját házuknál a környékbeli gyerekek részére. Többnyire a házigazda saját maga lát­ta el a zenész szerepét is egy szál citerájávaL Ha va­laki „pendzsomot tett”, erről néhány nappal előbb igyeke­zett tájékoztatni a környék­beli gyerekek szüleit, hogy elengedjék gyerekeiket ebbe a mulatságba. Néhány fillért vagy kisebb természetbeni ajándékokat adtak a szülők a házigazdának belépődíj fe­jében. Nagy volt a sokada- lom a pendzsom színhelyén, a szegényes kis házikóban, s a jókedvű gyermekzsivaj gyakran elnyomta az erőlkö­dő citera zengését is. — (A jászsági parasztasszony a nagyobb embertömegre, lár­más tülekedésre mostanában is csak ezt a megjegyzést te­szi: „olyan, mint a pend­zsom”.) Különleges és nagyon ér­dekes jelenségként kell még említést tennünk I a „bakfazék szokására. Nem tudjuk még e különleges szó magyaráza­tát, csupán annyit tud a Jász­ság népe is, hogy a fiatalab­bak, -a gyerekek számára hordás” néven ismert jász­sági népszokásról is. Farsang idején a furfangosabb legé­nyek kiszemelték maguknak azokat a lányos házakat, ahol a lány nem ment férj­hez az év farsangján. Az ilyen pártában maradt lá­nyok megcsúfolására „bak- fazékot vittek”: — egy nagy cserépfazekat megtömtek mindenféle gazzal, szemét tel, néha még trágyával is, és bedobták a lányos ház udvarába, rendszerint a ház küszöbére. Még be is kiabál­tak, hogy „itt van a bakfa­zék, ha férjhez nem mentél, főzzél benne ciberét”. S ez­zel el is futottak a legények, mert ha valamelyiket közü­lük megfogták, azt becsuk­ták az ólba reggelig. Akit így „befogtak”, az már rend­szerint attól a háztól nősült. A bakfazékhordásnak ‘ ilyen durvább formája miatt gyak­ran harag, veszekedés szár­mazott. Volt azonban e szo­kásnak kedvesebb, szelídebb formája is, amikoris a le­gény a lány megajándékozá­sa céljából drága nyalánksá­gokkal, ízletes gyümölcsök­kel tel. bakfazekat vitt a vá­lasztott lánynak. Ma már a bakfazékhordás egykori gyakorlói, az idősebb korosztály tagjai is moso­lyognak e népszokás furcsa­ságain, mert hiszen új tár­sadalmunk a parasztság, a parasztfiatalok számára is megteremtette a kulturál­tabb szórakozás, az egymás közötti társas érintkezés kul­turáltabb formáinak lehető­ségeit. Tóth János múzeum Igazgató Jászberény Béke és barátság-est Kunszentmártonban Szombaton este sagysikerű béke- és barátság-estet ren­dezett Kunszentmártonban az MSZBT, a Hazafias Nép­front és a KPVDSZ helyi csoportja. Az ünnepséget Karsai Mihály elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára nyitotta meg a mintegy 900 főnyi közönség előtt. Az ün­nepi est műsorában fellép­tek a helyi gimnázium diák­jai és a szovjet katonák kul- túrcsoportja. Mindkét rész­ről táncszámok, népdalok szerepeltek a műsoron. Ä SZEGEDI ÜV ...is lázas munka folyik. A Szegedi Szalámigyárban pél­dául évente többszázezer rúd szalámit gyártanak. Az üzem kollektíváját legutóbb meglátogatta Novotny elv­társ is. A Szegedi Papríkafeldolgozó Vállalatnál szorgoskezű lá­nyok osztályozzák a termést. Az üzemben a közelmúlt­ban új technológiai módszereket alkalmaztak és ennek eredményeként úgynevezett granulált paprikát gyárta­nak. Ez nem csomósodik, s ezért újabb külföldi piaco­kon is nagy keresletnek örvend. »Szívből kell szeretni a dalti Magas szikár, fekete ember Tarkó Albert, a kar­cagi tanács titkársága fő­előadója. Bozontos szemöldö­ke bizonyos haragvó kifeje­zést kölcsönöz arcának. Ám, aki ismeri őt, az tudja, hogy nem mogorva ember, tud ne­vetni is. méghozzá szívből. És énekelni... Ez az, amiért éppen az ő nevét írta le a toliam. Kultúrmunkás, a legjobbak Búzás Nagy Péter úgy ér« tett a seprőkötéshez, mint más halandó ember az evés- hez-iváshoz. Szárított, kifé­sült, sárga cirokból alkotta remekműveit. Hogy erős, sű­rű cirkú seprőket Jcötött, azt bizonyította az is, hogy a kö­zeli tanyák háziasszonyai gyakran felkeresték, aztán két-három seprővel a hónuk alatt távoztak tőle, Búzás Nagy azon az emlé­kezetes estén is éppen egy seprőt tűzdelt át piros cérná­val, amikor szelíd kéz kopog­tatott az ajtón. A szabadra feltárult az ajtó, amin előbb a decemberi hűvös, tejfehér pára ömlött be, majd átlib­bent a küszöbön a szomszédos tanya szép özvegye is. Torba lgnácné fiatal volt és özvegy, férjét a nyáron helyezték örök nyugalomra. Vén istál­lót bontottak a tsz-tanyában. s az egyik fal agyonnyomta. Ahogy az özvegy belépett Búzás Nagy az ujjába döfte meglepetésében a tűt. Aztán azt sem tudta, hova vitesse a vendéget. Végül a vagy ka­rosszéken fűit neki helyet. n A C1ROKSEPROK I iuiti!iiiiiiiuuiiiiiiimimiitmuuiiaiiiiiiimiutiiiiiiiiiiuiiuiiiiiuntiiuiiimiiiuuiutitiiiiNiiuitiiiiitiiiiiiiuiimtiiiiitiiiii!= (Majd elfeledtem, Búzás Nagy Péter öreglegény volt, har­mincöt körül taposta már az élet sarát.) A hegyes özvegy letelepedett s magas fejhan­gon kezdte a mondókájáU — Találja ki, Péter, hogy miért jöttem! De Péter alig tudott egyet­len értelmes szót kinyögni csak úgy érezte, hogy egyre melegebb lesz a szobában. — Nem ... nem ... nem tu­dom. Mondja meg maga. Ma­ris Ica. — Cirokseprőt akarok ma­gától venni. Tudja, a égi tel­jesen elkopott Remélem, megegyezünk. Péternek már a füle hegye is kivörösödött. Aztán lendü­letesen felállt a sámliról, é* vagy tíz seprőt szétrakott, a kemencepadkának támasztva őket. — Válasszon Mariska, ame­lyiket csak akarja. Az özvegy is felállt és kő• zel ment a seprőkhöz. Kézbe vette őket sorban, alaposan megvizsgálta a cirok sűrűsé­gét és varrását. — Ezek jók volnának — választott ki hármat, — de mégis mennyiért vesztegeti őket Péter? De a Pétert úgy mondta, hogy Pétert mén egy fokkal nagyobb melegség öntötte el, még az inge is vizes lett a hátán. — Tizenkettőért odaadom darabját. Az özvegy hangosan felka­cagott. — Ennyiért a háztartásiban is vehetek! De nézze meg a kötést, akar­ta indulatosan mondani Pé­ter, de ahogy Mariskára né­zett, így szólt: s — Hát legyen tíz forint. Ám az özvegy csak a fejét csóválta és észtvesztően mo­solygott. — Legyen nyolc, de csak magának, Mariska! — mond­ta nagyot nyelve, aztán hir­telen hozzátette: — Adok én ingyért is cirokseprőt! — Hogy-hogy?! — kereke­dett nagyra az özvegy vízkék szeme. — Csókért! — válaszolta rettenetes bátorsággal Péter. Majd erős karjával átölelte a meglepett özvegyet és hosz- szan, vadw szájon csókolta Az asszony egy pillanatig el- emyedt, aztán alaposan ké­pen teremtette a megkótyago- sodott öreglegényt. S indula­tában földhöz vágta a három cirokseprőt, aztán félhango­san asszonyt szitkokat szórva kilépett a decemberi kődbe. A cirokseprők történetének azonban ezzel még nem lett vége. Ugyanis Péter szüret után feleségül vette az özve­gyet — bosszúból. Azóta t* minden áldott reggel, munká­ba indulás előtt Búzás Nagy Péter felesége parancsára fel­söpri • a nagyszobát, meg a kiskonyhát a sajátmaga kö­tötte árokseprőivel. Dónké László közül, mint Karcagon mond­ják: „az énekkar lelke”. Fel- szabadulás óta tagja fe- leségestől, s mióta önálló ve­zetőséget választottak : elnö­ke és titkára egyszemélyben. Ennek már négy éve. Szen­tesi elvtárs, az akkori tanács­elnök azt mondta annakide­jén. mikor a vezetőségbe vá­lasztották Tarkó Albertet: ez egyben pártmegbízatás is. Nem tétlenkedik egy percet sem, az énekkar ügye minden szabadidej’ét leköti. Irányítja a művészeti bizott­ságot, a rendező bizottságot, s az ő gondja a vidéki szerep­lések előkészítése, a kirándu­lások szervezése is. Hogyan csinálja ? Milyen módszerekkel éri el a jó eredményt ? — Szívből kell szeretni a dalt. erre neveljük az embe­reket — magyarázza. — Nemcsak a tudás számit. Van aki jó tag, de néha mégis nrőha helyett inkább a presg- szóba megy. Aztán, ha fe­gyelemről beszél az ember — megsértődnek. Nem valami néoszerű és hálás feladat az envém. De az ilven eset ritka, s ő szívesen végzi „hálátlan” fel­adatát. — Példaként mindig azokat az idős dalosokat állítom a kórus tagra! elé, akik évtize­dek óta itt énekelnek. Lénye­dében ez a néhány hézasnár a magva az egész kórusnak No és. megtaláltuk a módját az ifjúság bevonásának is. Minden évben kirándulást szervezünk — persze ezeken az öregebbje is szívesen ve­lünk tart. Mólt nyáron fent- iártunk a Mátráhan, a Blikk­ben. azelőtti évben a Dunán­túlt barangoltuk be. s körül a Balatont. Ezek a közös ki­rándulások, közös élmények közelebb hozzák egymáshoz, összekovácsolják az embere­ket Minden nyáron részt- vesznek a hagyományos egri dalostalálkozón. (Háromszor nyerték el itt a Művelődés- ügyi Minisztérium vándorser legét). Évközben Is eljárnak vidékre szerepelni. A közel­múltban Debrecenben voltak júliusban Gyulára készüln»1' tapasztalatcserére. Tovább faggatom a mun­kája felölt, s ő a kórusról beszél. — Most nagy napra készü­lünk, április elsején ünnepel­jük énekkarunk 50. évfordu­lóját. Fgy emlékkönyv ösz- szeállításán munkálkodunk, amelv 1911—1061-ig magábn- foglalia a kórus történetét. Szűcs Béla bácsi a fő segít­ségünk. aki maga is ötven éve tagra a kórusnak ... Van­nak még vagy harminc-har- mlncö*en ilvenek. s a jubileu­mon ők is énekeinek majd. Most tanulgatják ko- noszov „Feeské”-jét, a „Sza- mará”-t Kodály „Gömöri dal”-át, s még néhány kedves dalt az új műsorhoz. S a kó­rus soraiban. a szfnnadon ott áll majd Tarkó Albert mel- ’ett apósa is. a hajdani alapí­tó-tagok egvike, s Tarkóné ánekeli a szólót. Dalos család. Fülembe még most is visszacsengnek Tarkó Albert szaval: — Meg kell a dalra taníta­ni az embereket, a dal sze- retetére. Talán ez az ő módszereinek az alapja. — rónai *■

Next

/
Oldalképek
Tartalom