Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-24 / 47. szám
i Sói „ február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A Ságvári Endre Kulturális Szemle pályázati felhívásai I. IRODALMI PÁLYÁZAT. A pályázat követelménye, hogy a pályázók alkotásuk témáját megyénk, falvaink megváltozott életéből merítsék, tükrözzék az új útra lépett parasztság sorsát, a kollektív aet szépségét, problémáit, hogyan születik az új, hogyan változik meg az emberek életkörülményeivel gondolkodásuk, hogyan segíti ezt a változást a kultúra és a művészet. A pályaművek mozgósítsanak 5 éves tervünk megvalósítására, és fejezzék ki az ifjúságnak a szocializmus építésére irányuló mindennapi hősies munkáját, erőfeszítését. Pályázni lehet: prózai művekkel, novellákkal, jelenetekkel, egyfelvonásos színdarabokkal, film-novellával és verssel. — (Verseknél 3 vers beküldésé kötelező.) A pályázat jeligés. A pályaműveket lehetőleg gépírással vagy olvasható kézírással, a jelige pontos megjelölésével és a külön jeligével feltüntetett borítékban lezárt pontos név és lakcím feltüntetésével kell megküldeni. Pályázati határidő: 1961. április 1. A pályázatok a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztály címére küldendők. (Szolnok, Kossuth L. u. 2.) — Részletes felvilágosítás ugyanitt. DÍJAZÁS; I. díj: 8 napos Szovjetunióbeli kirándulás. (Az MSZBT biztosítja). II. díj: 8 napos belföldi üdülés, III. díj: 400 forint értékű könyvjutalom. Eredményhirdetés: 1961. május 1. • II. FOTOPÁLYÁZAT. A pályázaton részt, vehet minden fotoszakkör és amatőr fotós. A beküldött képek a legváltozatosabban tükrözzék népünk és ifjúságunk mai életét, társadalmi, gazdasági, kulturális, technikai és sportban elért fejlődésünket. Csak kiállításon még nem szerepelt képpel lehet pályázni. Pályázni lehet: a) egyénileg négy darab, legalább 18x24 cm méretű fekete-fehér, vagy színes (nem színezett) képpel, b) szakköri kollekcióval, amely a szakkör legalább 7 tagjának egy-egy fenti méretű képéből áll. (A szakköri tagok egyénileg is részt, vehetnek az a) pontban jelzett feltételek alapján a pályázaton.) A képeket kísérőjegyzékkel küldjék be. A jegyzéken és a képek hátoldalán a kö-: vetkező adatokat kell feltüntetni: a) a beküldő neve és lakcíme (munkahelye), b) a kép címe és sorszáma, c) a fotoszakkör neve és címe. A képeket 1961. március 31-ig kell beküldeni a megyei KISZ bizottság Szolnok, Kossuth tér 2. sz._ címre, gondos csomagolásban. A pályaműveket a Megyei KISZ Bizottságból, a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályából és a megyei Jász-Kun Foto Klub tagjaiból alakított zsűri fogja elbírálni és az elfogadott képek az április 4-i ünnepségek keretében Szolnokon kerülnek kiállításra, ahonnan a díjnyertes képeket az országos kiállításra továbbítjuk. A bíráló bizottságnak jogában áll a díjakat megosztani vagy visszatartani. A bíráló bizottság döntése ellen fellebbezésnek helye nincs. A pályázók a képanyag beküldésével alávetik magukat a fenti feltételeknek. — Fényképeket vissza nem adunk. DÍJAZÁS: I. díj: 2 hetes belföldi nyaralás. II, díj: 2 db á 300 forint. III. díj: 0 db á 100 forint. 4> III. KÉPZŐMŰVÉSZETI PALYAZAT A pályázat kiterjed a képzőművészet minden ágára, de a tömeges részvétel lehetőségére való tekintettel elsősorban jön számításba a grafika, rajz, illusztráció, festmény, akvarell, kisplasztika. A pályázaton résztvevők legfeljebb 3 müv^t küldhetnek be. A művek hátoldalán tüntessék fel a következő adatokat: — a pályázó neve, életkora, lakcíme, foglalkozása, — a mű címe, — szakköri tagság esetén a szakkör neve. Beküldési határidő: 1961. március 1. A pályaműveket a járási, városi KISZ bizottságoknak küldjék meg a pályázók. A beküldött anyagot a KISZ bizottságok elbírálják és azokból kiállítást rendeznek. A legjobb alkotásokat április 15-ig a bizottságok továbbítják a karcagi Déryné Művelődési Ház képzőművész-körének, amely abból megyei kiállítást rendez. Díjazás: emlékplakettek, oklevelek, a díjnyertes tárgyak megvásárlása. * IV. NÉPI JÁTÉK, NÉPDAL ÉS NÉPITÁNC GYŰJTÉSI PÁLYÁZAT. A pályázaton egyénileg és csoportosan kell résztvenni. A beküldött pályaművek tartalmazzák a gyűjtés (szöveges anyagán kívül) koreográfiáját, kottaanyagát. Beküldési határidő: 1961. április 15. A pályaműveket a megyei tanács vb. rpűvelődési osztályához kell megküldeni. Eredményhirdetés: május végén. DÍJAZÁS: I. díj: 1000 forint. II. díj: 600 forint. III. díj: 400 forint. Becs készül a gyűjteményes Cezanne kiállításra Bécs város kulturális hatóságai erősen készülnek az április 14-től június 18-ig tartó gyűjteményes Cezanne kiállításra. Ismert gyűjtők már bejelentették, hogy Cezanne képeiket rendelkezésre bocsátják. Legutóbb pl. Erich Maria Remarque, az ismert író közölte, hogy 3 értékes Cezan- ne-képet küld a kiállításra. A bécsi Belvedere palota földszinti termeiben már közel száz Cezanne-mű gyűlt össze, de a kiállításra kerülő összes művek számát még nem lehet tudni MASOKBAN ÉLNI „ Naplement tájba hagytuk abba a munkát, s akkor még 8—10 kilométert kellett gyalogolni a szállásig. Akkor aztán a soros megfőzte azt a kis levest, egyikbe több piszok volt, másikba kevesebb. De mi csak reménykedtünk, hogy holnap lesz jobb is... A 30-as években már volt ösz- szeköttetésünk a Szociáldemokrata Párttal, de azért nem volt könnyű a szervezkedés.” A régi kubikos-sors nehéz napjai elevenednek meg, amint pereg a magnetofonszalag a jászárokszállási kul- túrház kis szobájában. Ez a tekercs is Faragó Jánosné tanítónő gyűjtéséből való. Fáradhatatlan kutatószorgalommal járja végig a falu Öregeit, kérdezgeti őket a múltról, emlékeikről. A kubijzos-hagyományok gyűjtése nem első néprajzi gyűjtőmunkája Faragó Jánosáénak. Az elmúlt években feldolgozta a faluban található népi játékokat, táncokat, anekdotákat. A néprajz, a kutatás az életcélja, de közben ezer más feladatot is vállal: A Dobó úti általános iskolában tanít és helyettesít a Vincze útiban. A község női kerékpárcsapatának ő a vezetője, szervezője: a legutóbbi spartakiádon országos negyedik helyezést értek el. A Táncsics Termelő- szövetkezet színjátszóit is ő vezeti. — Hogy jut ennyi mindenre ideje, energiája? — A férjemhez jött egy küldöttség, kérték, hogy segítsük őket Simon Magda: Százházas lakodalom című darabjának betanulásában. Olyan lelkesek voltak, annyi jószándék és törekvés volt bennük, hogy nem tudtunk nemet mondani. Azóta már jól haladnak a próbák, tavasszal részt veszünk a kulturális seregszemle járási bemutatóján is. Beszélgetés közben már leértünk az utcára, s most, — mint színdarabon a végszóra — idős bácsi jön szembe velünk. A tsz egyik színjátszója. — Bátyám, hiányoltuk tegnap este a próbán. Merre járt? — Dolgom volt, de holnap este ott leszek. — Ott legyen ám, elvárjuk — búcsúzik Faragóné. Hat óra felé jár, s most sem haza igyekszik. Tanít az esti iskolában. Végighallgatom az mrmm Gergely Márta: HÁZASSÁGBÓL : ELÉGSÉGES Gergely Márta talán azért tudott népszerűvé válni elsősorban az ifjú olvasók körében, a fiatal lányok között, mert „Szöszi” című regényében éppúgy, mint Szöszi sorsát továbbkísérő „Házasságból: elégséges” című most megjelent regényében a jellemábrázolás gazdag, színes meseszövéssel párosul Ennek az ízig-vérig mai lánynak meggondolatlan házassága körül bonyolódik a regény cselekménye. A regény elején még jó pajtások, akik még udvarlásra sem gondolnak és minden találkozásuk alkalmával összevesznek azon, hogy Szöszi miért festi a száját, miért visel tűsarkú cipőt, miért beszél jampisan stb. Néhány fejezet után Körmendi Árpád már lemondja tervezett németországi tanulmányútját, hogy egyik napról a másikra feleségül vegye Szöszit. Erre a meggondolatlan, megalapozatlan, elhamarkodott házasságra, amely kicsi híjján csődbe jut, megérdemelten kapnak elégséges osztályzatot. Faragó Jánosné órát. Különös tapintattal, kedvességgel beszél a hallgatókkal. Meglett emberek, családapák sem szégyenkeznek, mikor ő a multidő két t-jére, a tárgyeset egy t-jére figyelmezteti őket. Miért csinálja? Mi ad erőt ahhoz, hogy ennyiféle munkát végezzen, s mindet ennyi türelemmel, ilyen aprólékos gondossággal? —. Repgeteg örömet jelent ez nekem. Sokszor váratlan megelepetés is éri az embert, mint a múltkor is... Én vezetem a község citerazeneka- rát, s egyszer azzal jön hozzám egy 8 éves kis tanítványom: — Tanító néni, én is tudok citerázni! — Tudsz ám, kisfiam, ha jól rádijesztek, akkor biztos citerázni fogsz. — Nem úgy, tudok én zenélni is, csak tessék ideadni. — És a pöttömnyi gyerek már vette át a hangszert a kezemből. Eljátszott egy népdalt, kicsit remegve, szaggatottan, de tisztán. Csak elnevettem magam és majdnem összecsókoltam. Azóta ő is tagja a citerazenekarnak, s már a pesti televízióstúdiót is megjárta ... Ennek az erős, vidám, fáradhatatlan asszonynak öröme, jutalma maga a munka. Bánata, hogy a község sok-sok pedagógusa közül igazi segítője nem akad. Aggodalma dz, hogy „kire marad a kiskődmön" vagyis hogy ki örökli majd tőle a gyűjtőszenvedélyt, a kultúra terjesztése iránti lelkesedést. Ha megírnák életrajzát, a saját neve ritkán bukkanna elő. A gyűjtés eredményei, a színjátszók, citerazenekar, tánckar, az esti iskolások és a kerék párcsapat története Íródna a lapokra. Modem ember ő, s mégis egy régi-régi költő, Batsányi János sorait idézi emlékezetünkbe: „Mint az égő fáklya, mely setéiben lángol. S magát megemésztve másoknak világai Zilahi Judit FI LM GYÁRIAK és tsz-tagok barátsága A HUNNIA FILMSTÚDIÓ és Törökszentmiklós egyik legnagyobb termelőszövetkezete, a Dózsa a napokban újította meg a patronálási szerződést. A Hunnia Filmstúdió újabb egy évre vállalta: amiben tud, segít a termelőszövetkezetnek. Ez a segítség igen tartalmasnak bizonyult az elmúlt évben. Ha például ez a fogalom: kultúrház — kerül szóba, a szövetkezet minden egyes tagja a „hunniások”- ra gondol. A Dózsa Tsz kul- túrháza, a város keleti felének kulturális központja ugyanis a filmstúdiónak köszönheti létét, ők adták a terveket; színpadot, díszleteket építettek, szakmunkásokat küldtek az építéshez. A kultúrterem 220 gyönyörű széke szintén Pesten, a Hunnia műhelyében készült. A tsz-nek így mindössze 80 ezer forintjába került az egész létesítmény. ÁLLANDÓ BARÁTI támogatásuk nélkül igen nehéz lenne a KISZ kultúrcsoport munkája is. Már a létrehozását is a filmgyáriak szorgalmazták, s azóta is ruhákat, kellékeket kölcsönöznek számukra, ha szükség van rá. Képzett szakembert küldtek: segítsen a kettős könyvvitel bevezetésénél. A cséplés és betakarítás idején a filmgyár két tehergépkocsija dolgozott a tsz-ben. Feleslegessé válik Pesten egy épület? Lebontják, s anyagát kedvezményes áron átadják a tsz-nek. Valamilyen nehezebben kapható anyag kellene? — Segítik, kalauzolják a tsz anyagbeszerzőit, vagy maguk járnak utána. Ennyi a múlt. S a jelen, jövő? Talán még elmélyültebb lesz a kapcsolat, hat- hatósabbá a segítség. — A Hunnia Filmstúdió védnökséget vállalt a tsz beruházásai felett. Mérnökeik műszaki szempontból felülvizsgálják a tsz létesítményeit, — minden segítséget megadnak az esetleges hibák kiküszöböléséhez. A tavalyi két gépkocsit ismét elküldik a betakarítási munkák meggyorsítására. A filmgyár egy könyvelője Törökszentmiklósra utazik, s amíg a tsz őnkölt- ségszámítása el nem készül, ott is marad. Vállalta a filmgyár, hogy a tsz egy anyag- beszerzőjét kiképezik Budapesten. TOVÁBB FEJLŐDNEK a kulturális kapcsolatok is. — Május 1-én, a kultúrterem felavatásának egyéves évfordulóján ismét műsort ad a filmgyár budapesti művészek közreműködésével. Két esetben 15—15 tsz-tagot fogadnak slűdiólátogatásra valamelyik film forgatása idején. A filmgyár két művésze előreláthatólag két hétre lejön a tsz-be, ismerkedni a parasztemberek mai életével. A tsz és a filmgyár párt- és KISZ szervezetei között állandó összekötő működik; kicserélik, megbeszélik egymás tapasztalatait, eredményeit. A gyár és tsz pártszervezetéből alakult bizottság most megírja a tsz 11 éves történetét, azt, milyen változást hozott az utolsó évtized a parasztemberek életében. A filmstúdió vállalta, hogy új filmjeit minden esetben bemutatja a tsz kultúrtermében is, majd ankéton megbeszélik a látottakat, hogy ezzel is segítsék a rendezők és szereplők munkáját. NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt Immár a második ilyen filmankétra került sor. Ezúttal a „Zápor” című új magyar filmét vetítették, melyen megjelent a stúdió egyik munkatársa és Kovács András, a film rendezője. Az eleven hangulatú vita után Kovács elvtárs néhány műhelytitkot árult el a film forgatásáról. Majd Ígéretet tett arra, hogy máskor is ugyanilyen szívesen jönnek a tsz-be, mint ezalkalom- mal. Ágotái Sándor Törökszentmiklós kihaltak az értekezletek és óh szörnyűség! — így is megy a munka. Sőt a könyvelőnk, aki pedig azt ígérte, hogy összeomlik, napról napra egészségesebb arcszínnel jelenik meg. — És milyen jól néz ki az új főnökötök! — csipkedett tovább Kandrdas. — Dehogy néz ki jól... Az a piros szín már a gutaütés jele, — próbálkoztam, hogy mentsem a vállalat becsületét. Hiába. Kandrdas fölényesen mosolygott: — Ne beszélj! Hiszen a saját szememmel látom! Rólad szintén lerí, hogy kitűnően kialudtad magad — én pedig kérlek, éjszakai értekezletről jövök. Igen, reggelig tartott. Kellően méltányolják is felsőbb helyen. Felsóhajtottam; mert nálunk. sajnos, lehetetlen állapotok uralkodnak. A főnök jó egészségnek örvend — s mindnyájan elvesztettük a reményt egy kis idegösszeomlásra, vagy hasonlóra, — ami biztosítaná azt az évenkénti beutalást egv gyógyfürdőbe, a kisegítő munkaerőt és a többiek tapintatos gondoskodását. Viszont nap mint nap el kell készülnünk a munkával s a kellemes értekezletek és megbeszélések kora letűnt. Mi lesz ebből? Hát így gondoskodnak az emberről? sége után. Mindenki lábujjhegyen jár körülötte, úgy kímélik... Ügy vigyázunk a betegekre, hogy az csuda: nem kell rendszeresen be- járniok a hivatalba... kivehetnek szabadnapot is ... és mindezt azért, mert egyszer szívrohamuk volt. Ez szigorú elv nálunk: aki tönkretette magát, azt tiszteljük és ügyelünk rá. Felveszünk valakit, hogy segítsen neki s újabb értekezleteket tervezünk be. Erre elnevette magát a főnök és kijelentette, hogy felfogásomat különösnek látja; aztán a szobámba küldött azzal, hogy nem akar feltartani. Pedig mi nyugodtan feltartjuk magunkat, akárhányszor megtörténik, hogy az egész nap elvész nálunk. De éjszaka aztán behozzuk. N emrég összetalálkoztam Kandrdasszai. Vigyorogni kezdett. — Na, nyavalyások, hallom, már nincs nálatok naponta három értekezlet! — Hogyne volna, — hazudtam — de mennyire van! — Állítólag félötkor be kell fejeznetek a munkát, — folytatta. — Mi pedig bizony még éjszaka is dolgozunk. Tizenegykor még főzik a kávét a gépírónők! Elszégyelltem magam; igaza volt. Nálunk egyszerre Amikor végre leráztuk, számbavettük a betegeinket, és előzetes statisztikát készÍ7 tettünk. Komoly reményeket fűztünk például az ügyészünkhöz: ötven cigarettát szív el naponta és reggeltől estig'feketét iszik. A keze már remeg mint a nyárfalevél. D élután értesítés jött a minisztériumból, új osztályvezetőt kapunk. Azonnal felhívtam Kandrdast: — Hát bar;, am, új f'-ököt kaptunk. Most kezdi — de majd meglátod, mi lesz belőle nálunk. Fél év alatt kikészül. Akkor majd meglátod, milyen vállalat a miénk! És délután valóban megjött az új fé-ök. Első pillantásra látszott hogy kezdő. •— Pufók arc maga a megtestesült egészség. Bemutatkozáskor mindjárt mondtam is neki: — Hamarosan nem leszel Ilyen jó színben. Lefogadom hogy belebetegszel. — Már miért betegednék bele? — nevette el magát. — Kutynbajom sincs! —, Hát éppen ez az! — kiáltottam fel. — Éppen ez az! — Kitűnő lesz ha majd elvisznek! Azok odaát megpukkadnak az irigységtől. Múltkor elájult a könyvelőjük s ezt mindjárt isten tudja, micsoda érdemnek könyvelték el. Nálunk pedig mindenki évről évre gyógyfürdőbe jár. Elkomorodott, alighanem megrémült. — Hogy van ez?—kérdezte végre. — Egyszerű: nyakig vagyunk „ munkában, a gye..dolgozzuk magunkat, mindent beleadunk a jó ügy érdekében! Vállat vont: — Különös. Engem azért küldtek ide, hogy hozzam rendbe a dolgokat. Azt mondták, hebehurgya a vezetés, nincsenek rendben a dolgok... — Ostobaság! — tiltakoztam. — Érdekel a statisztika? Kérlek: szívinfarktus, idegösszeomlás, gutaütés. Nem imponált neki. Hiába — kezdő. — Majd ha három értekezletet csinálsz végig naponta, elvtárs, akkor majd rájössz, mi az a munka! — Miért csinálnék végig naponta hármat? Hetenként tartunk egyet... — De bocsáss meg ... Nem tudunk elkészülni. S aztán: mi+ mondanak majd rólunk? Ezt: nálunk alig néhányórás értekezletek vannak. Az nem is vállalat, hanem üdülés. Q zörnyen elkomorodott: — És legértékesebb kincsünkre — az egészségünkre — arra nem gondoltok? — Dehogy nem! Nem vagyunk mi barbárok. Az ellenőrzési osztályra éppen most jött be valaki a beteg-
