Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-21 / 44. szám

iági. február & fsZQhSCHt MEGYEI NÉPLAP 5 mA halál neve Engelchen* Ladiszlav Mnácko szlovák író könyve: „A halál neve Engelchen” a kritikusok véle­ménye szerint a legjobb vi­lágháborús regény, amely ed­dig Csehszlovákiában megje­lent. Szokatlanul őszinte és kendőzetlen képet ad a szlo­vák hegyekben folyó gerilla- harcokról a német megszállás Utolsó hónapjaiban. A történetet a felszabadu­lás után egy kórházban a 24 éves Vologya mondja el, mi­közben súlyos sebesülten fek­szik. Vologya egy nagy parti­záncsoport tagja volt, amely Plostina szlovák hegyifaluban és környékén működött, ö és partizántársai egész sor hibái követtek el, amelyek végül oda vezettek, hogy az egész falut kiirtotta egy náci csa­pat, Oberstrumbannführer Engelchen vezetésével. A múltra visszagondolva, Volo­gya igyekszik megállapítani, kit terhel a felelősség a plos- tinai tragédiáért és súlyos harcot vív önmagával. Végül legyőzi magában a kínzó em­lékek okozta halálvágyat, Ladiszlav Mnacko újságíró­nak ez az első regénye 1959 végén jelent meg és igen vagy sikert aratott. Azóta már több kiadást ért meg, televí­zióra is feldolgozták és jelen­leg filmet forgatnak belőle, (Prague News Letter) Tájékoztató a mezőgazdasági technikumokról A Földművelésügyi Miniszté­rium közli, hogy az 1961/62-es tanévben az alábbi helyeken nyílnak mezőgazdasági techniku­mi első osztályok: — Mezőgazdasági technikum: Szentlörinc, Mohács, Kalocsa, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Orosháza, Szarvas, Szabadkí­gyós, Abaújszántó, Putnok, Hód­mezővásárhely, Szentes, Szeged, Székesfehérvár, Csorna, Debre­cen, Pallag, Gyöngyös, Tata, Szécsény, Cegléd (kihelyezett osztállyal Nagykőrösön), Vác, Kaposvár, Mátészalka, Karcag (kihelyezett osztállyal Kunhe­gyesen), Mezőtúr, Törökszent- mlklós, Szekszárd, Szombathely, Kőszeg, Keszthely, Pápa, Nagy­kanizsa. Mezőgazdasági gépésztechni­kum: Nyíregyháza, Mezőtúr, Szombathely. Kertészeti technikum: Vác, Kecskemét, Baja, Gyula, Sátor­aljaújhely, Fertőd, Nyíregyháza, Budapest XIV. kerület, Egressy út 73. Erdészeti technikum: Szeged, Sopron. (MŰT). „Különleges világnapi a törökszentmiklósi Alkotmány tsz-ben A közelmúltban számolt be a Szolnok megyei Néplap a Szigligeti Színház „telt- házn akciójáról, örömmel szereztünk tudomást a szol­noki Járműjavító sikeres tö­rekvéséről. Ezen a példán felbuzdulva határozta el magát* a török­szentmiklósi Alkotmány Tsz vezetősége, hogy hasonló irányú kezdeményezést te­gyen. A közelmúltban mu­tatták be a Járási Műv. Ott­hon színjátszói Tabi László nagysikerű víg játékát, a „Különleges világnap”-ot. Érdekes itt zárójelben megemlíteni a vígjáték megyei sikerét. Karcag, Kunhegyes, Törökszentmik- lós után most Kisújszállás is bemutatásra készül, de tudo­másunk szerint Jászapáti is ezzel a tervvel foglalkozik. Minek köszönheti a vígjáték nagy sikerét? — Témájával, amit a mai életből merített, ötletessgével, mondanivaló­jával, melyet megérzünk, megértünk, miközben derű­sen szemléljük az eseménye­ket. Nem elhanyagolható kö­rülmény, öntevékeny ' együt­tesekről lévén szó — a ke­vésszámú szereplő és a könnyen megoldható díszlet­igény. A darab a törökszentmik­lósi bemutatón is szép sikert aratott. Tatár Endre színmű­vész igényes rendezői mun­kája, a szereplők tehetsége, szorgalma meghozta gyümöl­csét, a közönség elismerését. Az Alkotmány Tsz a város egyik legjobb termelőszövet­kezete. Sikeresen zárták az elmúlt gazdasági évet, s nagy ambícióval készülnek, hogy ez évben még nagyob­bat lépjenek előre. Hírt adtunk már lapunk hasábjain a tsz tagságának elismerésre méltó megnyil­vánulásáról a kollektív szín­házlátogatásról. A „Külön­leges világnap” bemutatóján ott volt Ádám Mihály, az Alkotmány Tsz elnöke is. A következő napokban felke­reste a művelődési ház veze­tőségét és megvette a dara­bot a termelőszövetkezet tagjai számára. Február 15- én este az Alkotmány Tsz tagjai töltötték be a műve­lődési ház színháztermét. Kedves gesztus volt a tsz vezetősége részéről, hogy az előadásra meghívták a két patronáló üzem, a Malom­ipari Egyesülés és az Építő­ipari KTSZ dolgozóit is. A nagyszámú közönség jól szó­rakozott. A tsz vezetősége a tagság nevében elismerését A FESTŐ és az utcája fejezte ki a színjátszó cso­port munkájáért. Tóth Gyula KÜLÖNÖS girbe-gurba vá­rosrész. Az alaprajza még valamikor a török időkben alakult ki. A házak azóta rendre leomlottak, s új, meg új kis vályogviskók jelentek meg a szeszélyes kis folyócs­ka partján. A neve is török: Tabán. A törököknél a vár al­ján meghúzódó kis települést jelentette. Lakói világéletük­ben kisemberek voltak. Halá­szok. madarászok, várbeli mesterek. Kis házuk köré durván ácsolt deszkákból, ki­bedőlő kerítést húztak és él­ték a maguk csendes életét. Azóta sok vihar zúgott el a Öt perc a paradicsomban A háború legvéresebb esz­tendejében történt... Egy koncentrációs tábor két fog­lyát egy német generális há­zára esett bomba hatástalaní­tására vezénylik ki. S a két fiú, a két elgyötört ember az üres, elhagyott házban egy pillanatra megpihen. A szek­rényekben finom ruhák, a bárszekrényben italok, a für­dőszobában melegvíz. Ügy ér zik, öt percre a paradicsom­ba jutottak■ Mohón habzsol­ják a civilizációt. A rendkívüli helyzet, rend­kívüli hatással van az embe­rekre. Kiégett, szánalmas, agyonkínzott emberi roncsok­ból újra felemelt fejű em­berré válnak. S amikor egyi­küknek meg kell halnia, hogy a másik tovább élhessen, már nem fásult öntudatlansággal, hanem büszke emberséggel vállalja társáért és egy fiatal lányért a bizonyos halált. BŰNÖS vagy ÁRTATLAN Bűnös, vagy ártalan Raoul Ghiani 27 éves milánói elek­troműszerész Maria Martira- no asszony meggyilkolásában? Olaszország bűnügyi króni­kájának egyik legmegdöbben­tőbb, legizgalmasabb peré­ben hamarosan sor kerül a válaszra. Kétéves nyomozás­ra tesz pontot a most folyó tárgyalás: ki kell derülnie, Üdít frissít: kaDhatő a Karcagi Földművesszővet- kezet élelmiszerboltjaiban és tcjboltjában. valóban vállalta-e Ghiani Sparafucile a bérgyilkos sze­repét a háború utáni idők egyik legrejtélyesebb gyil­kosságában. 1958 szeptember 11-én la­kásában megfojtva találták Maria Martiranót, Giovanni Fenaroli építész és nagyvál­lalkozó feleségét. Az ügy ti­tokzatos körülményeinél fog­va rögtön a közvélemény ér­deklődésének homlokterébe került. Maria ugyanis közis­merten rettegett a betörőktől és lakását a legbonyolultabb biztonsági zárakkal szerelte fel. A szomszédok látták, hogy előző este egy magas, robusztus fiatalembernek nyitott maga ajtót — gyilko­sának. De ki, miért ölte meg? Szeretőre gyanakodtak — ez a feltevés megdőlt. Né­hány ékszer eltűnt — de ez lehetett az igazi motívum álcázása is. Ki, miért ölte meg és miért nyitott neki aj­tót a gyanakvó asszony? Modigliani és Felicetti, a két vizsgálóbíró két hónapon át homályban tapogatózott. Aztán előkerült egy irat: Ma­ria Martirano 100 millió lírás életbiztosítása. Majd egy vég­rendelet: ebben az asszony minden vagyonát férjére ru­házza. Aztán megvizsgálták Fenaroli vállalatának anyagi helyzetét: kiderült, hogy a Fenarolimpresa a bukás szé­lén állt. A gyanú a férjre, a gátlástalan üzletemberre te­relődött, akinek üzleti múlt­ja felmutathatott már né­hány sötét foltot. Csakhogy Fenaroli a gyilkosság estéjén — cáfolhatatlan alibi — Mi­lanóban tartózkodott. Tehát — bérgyilkos ... A nyomozás ebben az irányban folyt tovább. Ki­hallgatták Fenaroli titkárát, aki ellentmondásokba keve­redett, majd mikor „hamis tanúzás” címén letartóztat­ták vallani kezdett. Signor Rossi névre ő vásárolt Milá­nóból Rómába szóló repülő­jegyet szeptember 10-én, to­vábbá hallotta, amint Fena­roli felhívta feleségét és be­jelentette, hogy egy ismerőse érkezik, aki fontos, az adó­hivatal elől elrejtendő irato­kat hoz. Ki lehet a rejtélyes Rossi? A vizsgálóbírók szerint Ghia­ni. Raoul Ghiani Fenaroli is­merőse volt. és megfelelt a Maria Martirano szomszé­dai által adott „robosztus” leírásnak. Szeptember 11-én reggel elkésett munkahelyé­ről... A vádirat szerint Ghiani egymillió líráért vállalta Maria Martirano meggyilko­lását, 10-én este repülőgépen Rómába utazott, megfojtotta az asszonyt, majd még az esti vonattal visszatért és reggel ismét Milanóban volt. A vádlottak mindent tagad­tak, a nyomozás során — több mint két éven át. A nyomo­zás aprólékosságára jellem ző, hogy felkutatták a világ minden tájáról a szeptember 10-i Milano—Roma repülő­gép utasait és szembesítették Ghianival — de senki sem ismerte fel határozottan. Raoul Ghiani bűnösségé­nek kérdésében két pártra oszlik Olaszország: vannak, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy a kifogástalan múltú milánói elektroműsze­rész lenne a nvilkos, mások a vád hajszálfinom épületét szilárdnak és megdönthetet­lennek vélik. De mindkét nárt egyaránt sokkal inkább megalapozottnak látja a Fe­naroli, a gátlástalan nagyvál- 'alkozó ellen emelt iszonyú vádat: feleségének meggyil­koltatásával kísérelte meg elkerülni a csődöt. h< — Zagyva felett. Itt hurráztak Danjanich vörössipkásai, s tompán peregtek a géppus- kák, amikor egymásnak fele­seltek Tamács-Magyarország és az antant élet-halál har­cában. Elzúgott felette a má­sodik világháború is. És most járom a keskeny utcákat, ke­rülgetem a mély gödröket, meg-megállok egy-egy siká­tor előtt, amely két ház kö­zött a Zagyva partjára visz. HA VALAKI a szolnoki Művésztelepről beszél, ön­kénytelenül hozzá asszociál­ja a Tabán képét Fél évszá­zad alatt sok festő üldögélt itt kis háromlábú székén, áll­ványa előtt amíg bámész gyerekek rajzattak körötte, s aztán kialakult a , vásznon egy partrészlet, egy ódon ház, vagy éppen a víz partján ül­dögélő, hálót foltozó halász. Talán akkor is így álltak a partra húzott csónakok, a Vi­har, a Jánoska, meg egy-két kisladik, amelyik nevet sem érdemel, amikor Fényes Adolf meg Szlányi ballagtak erre tempósan, színeket, for­mákat vinni magukkal, sze­mük szépre szomjas tükrén. Csend. Kis játszótér, ahol egy hinta váza mered az ég felé és a kis grundon bizony egy beton szeméttároló is ék­telenkedik. De ez egészen biz­tosan nem zavarja a környék gyerekeit és tavasszal har­sány, vidám kiáltásokkal te­lik meg a most olyan csen­des terecske. Lassan ballagok befelé. — Egy kanyar után kis tábla: Pólya Tibor utca. Hát nem felejtették el! A Tabán leg­hosszabb utcája az örökifjú és örökké vidám mester ne­vét és szellemét idézi, akit ennek a városrésznek apraja- nagyja úgy ismert, mint sze­mélyes jóbarátját. Szerették, tisztelték és akikkel beszél­tem, mind úgy mondották: Pólya Tibor utca. Nem rövi­dítették le, nem emlegették az utca esetleg régebbi ne­vét. Beszélnek róla sorra, akik ismerték. Egy öreg néni el­dicsekedett vele, hogy őt csak Terának szólította. — Mert ismer az lelkem, mindenkit. Itt járt gimná- zijomba, innen ment a rajz­iskolára. aztán ide is gyütt vissza, meg itt is temették el. Nagyon szerettük ám, mert a szegény néphez is mindig nagyon, nagyon kedves volt i PÓLYA TIBOR utca. Egy kisfiú kifestő könyvvel a ke­zében kifordul az egyik ka­pun, bámészan néz a magá­nyos sétálóra és hangosan megszólal: kezitcsókolom. A kérdésemre, tudja-e ki volt Pólya Tibor, tágranyitott sze­mekkel válaszol: hát egy fes­tő. Képeket festett. Aztán a kifestő könyvet lengetve, el­rohan a park irányába. Ta­lán az motoszkál kerek ko. bakjában, hogy majd ő is az lesz. S a régiek mind őriznek valamilyen képet róla. Feke­te László, a negyvennégy éve itt élő kovács büszke arra, hogy kezetfogott vele. — Szerette az itteni embereket — mondja, mert azok is ra­gaszkodtak hozzá, meg ehhez a tájhoz is. — Mert itt csend van. — Nem adnám ezt a kis házat semmint. A galambjaim is mind ídeszoktak. Az egyik most jött meg 1050 kilométer távolságból. Postagalamb. Ha ő visszajött, az én szívem is idehúz. Hozzám is betér né­ha-néha egy festő. Nemcsoda hogy idejöttek, mert nagyon szép itt, nagyon szépen lehet élni. A kazánkovácsot most ope­rálták gyomorfekéllyel. Ta­lán ezért szereti olyan szomja­san az életet. De vajon mitől ilyen költői a beszéde? Talán a légkör ilyen. Ez a csendes, nyugodt és mégis olyan szép környék. Érdekes, az ittlakpk meg vannak elégedve a hellyel. — Csak az utak megjavítását kérik. Bizony, egy nagyobb eső után nem könnyű egyik oldalról a másikra átjutni, akármilyen keskeny is az az utca. FIATAL LÄNY megy el mellettem, kék kabátban, aktatáskával. Kíváncsian néz a jegyzetblokkomra, s tekin­tetemet követve az egyik házszám-táblára. Aztán el­mosolyodik. kicsit felveti a fejét és hosszú léptekkel siet tovább. Elgondolkozom. És irigy­lem Pólya Tibort, aki ha vé­gig ment az utcáján, az ilyen kedves pillanatot gyorsan villanó rajzceruzával meg­örökítette a halhatatlanság számára. Nekem csak a sze­mem retinahártyáján gyor­son szétbomló, illékony kép jutott a festőről, meg az ut­cájáról. Hernádi Tibor ERDEKES VERSENY Tegnap délelőtt érdekes vetélkedés színhelye volt a szolnoki sörgyári kirendelt­ség Magyar utcai telepe. Itt mérték össze tudásukat az or­szág legjobb sörfejtő, illetve sörpalackozó csoportjai. Egy NDK gyártmányú pa­lackozó automata termelő- kapacitásának minél jobb kihasználásáért indult a ver­seny. Az. okos automatát tervezői óránként 3000—3200 kis-. üveg sör lefejtésére, du­gaszolására konstruálták. S tegnap alaposan túlszárnyalták ezt a teljesít­ményt. A verseny első he­lyezettjei a szolnoki sörfejtő­munkások lettek. Óránként 4346 palack sört „termeltek”, azaz fejenként 1,85 hektoli­ter sört csapoltak le és duga- szoltak be a gép segítségévek Képünk lapzártakor a debre, ceni csoportról készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom