Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

1961. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP £ Tanul az egész család Tiszafüreden, a gyepes vá­sártéren magánosán áll a cé­dulaház. Régebben itt állítot­ták ki vásárok, hetipiacok al­kalmával a járlatleveleket a jószágot eladó vagy vevő em­bereknek. Most már más a rendeltetése az épületnek. Egyik végében lakás, másik­ban tsz-iroda található. A tiszta )cis konyhában fia­talasszony ül az asztal mel­lett. Olvas, Talán valami ér­dekes, szórakoztató regényt? Nem. Arra most igazán nem futja az ideje. Hiszen a fél-, zeti parasztok, a különböző vezető beosztásban lévő dol­gozók gyarapítják tudásukat. S ime, a háziasszonyok kö­zött is egyre többen vannak, akik érzik, hogy szükségük van a tanulásra, mert majd így segíthetnek jobban gyer­mekeiknek s így tudnak lé­pést tartani a fejlődéssel. Ba­logh Mihályné is így gondol­kozik, s bár sok a munkája a háztartás vezetésével, óvodás kislánya nevelésével, mégis arra törekszik, minél több ideje legyen a tanulásra. évi vizsga lázában él. Gimná­ziumi tankönyveket lapozgat az első félévben tanultakat rendezgeti, ismétli. Balogh Mihályné harmadik éve tanul. Férjével együtt ha­tározták el, hogy elvégzik a középiskolát. S azóta kitar­tóan, szorgalmasan tanulnak. Szerda este egymás mellett ülnek az iskolapadban és ott­hon is segítenek egymásnak. Ki melyik tantárgyat érti job­ban, arról magyaráz, abban segít a másiknak. Sokszor elmondtuk, sokszor teírtuk már azt, hogy az utóbbi években rendkívül megnőtt a tanulási kedv. Munkások, termelőszövetke­Szorgalmának van is lát­szatja, Eddig még minden vizsgája jelesre sikerült. Mosolyogva sorolta a fiatal- asszony, hogy testvérei is kedvet kaptak a tanulásra, Tizennyolc éves húga és nő­vérük a második gimnáziu­mot végzi. Sógora pedig az ál­talános iskola hetedik osztá­lyában tanul. Az egész család iskolapadba ült, s az az el­határozásuk, hogy legalább az érettségit mindannyian megszerzik. A szorgalmas fiatalasszony­nak, a tanuló család vala­mennyi tagjának a félévi vizsgához is sikereket kíván: Nagy Katalin Megtalálták Josef Haydn egyik fiatalkori zongoraversenyét Az elveszettnek hitt Haydn művekhez számították eddig azt a C-durban írt zongora- versenyt, két hegedűvel és egy brácsával, — amelyet Haydn fiatalkorában alko­tott, még mielőtt Eszterházy herceg karmestere lett. Hogy ilyen hangverseny létezett, azt tudta a zeneirodalom egy 1763-bac megjelent német Breitkopf-féle katalógusból, amelyben más Haydn mű­vekkel egyetemben ez is sze­repelt. A marburgi egyetem levél­tárában találtak továbbá egy eddig teljesen ismeretlen, Haydntól származó lassú té­telt is. Az ismert F-dur zon­goratrióhoz tartozik ez az Adagio tétel, mely azonban nem azonos azzal, amit eddig ebben a műben játszani szok­tak- Haydn tehát a lassú té­telt két változatban kompo­nálta meg. (Az ,.Arbeiter Zeitung”-b<51) „Vetélkedő“ Köd9 vngy ködösítés? a politechnikai összefoglalón Politechnikai óra van a tiszafüredi gimnázium első osztályában. Összefoglaló az első félév anyagából. — Mi a politechnikai fog­lalkozások célja? — így hang­zik a kérdés. Zelei Janos: Hogy megsze­rettessék velünk a munkát. Hogy megismerjük a mun­kásfiatalokat, hogy a gimna­zisták ne gyégyelljenek vé­gigtolni egy talicskát az ut­cán, ha éppen arra kerül a sor. Azután egymás szavába vágva beszélnek félévi él­ményeikről. Beszámoltak a gépállomáson megismert gé­pekről és akár, mint a tan­könyveikről, úgy beszélnek a fűkaszálóról, műtrágya­szóróról, sőt azok alkat­részeiről is, hiszen szétsze­dett állapotban is látták őket. Az alkatrészekről érdekes módon éppen egy leány szá­molt, be. RÖGTÖNZÖTT KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS A szabályos, rendes óra a végefelé teljesen vidám, kö­tetlen beszélgetéssé • alakult. Ebben részt vett Nagy Mik­lós is, a gépállomás főmér­nöke. ö rögtönzött közvéle­ménykutatást arról, kik sze­retik ezt a tantárgyat. Min­denki arra szavaz, hogy ez az egyik legkedvesebb tár­gya. Csak éppen a fiúk van­nak azon a véleményen, hogy őket jobban érdekli, hi­szen a lányok majd férjhez mennek, aztán nem haszno­sítják a tanultakat. — Ez nem Igaz, hiszen pél­dául én is gépészmérnöknek készülök — méltatlankodik Kolláth Irén. Kis vetélkedő következik, a fiúk elsorolják, mi min­dent csináltak a kovács­műhelyben; Zelei például vésőt, csavarokat készített. — A lányok is tettek azért valamit — pattan fel egy leány az első pádból. — Mi javítottuk ki a rendsodró­gépet, úgye Ildikó? ■— mu­tat a szomszédjára. Az is kiderül a beszélge­tésből, hogy a szülők helyes­lik a politechnikai oktatási. Egy diák elmondja, hogy a nyáron 3 ezer forintot kere­sett az állami gazdaságban, és így teljes helyesléssel ta­lálkozott a mostani oktatása. — A gépállomási dolgozók egyike-másika jobban ma­gyarázhatna, ne intézzenek el azzal, hogy ezt mi úgyse értjük. — Megtaníthatnának a mo­torvezetésre is — ez utóbbit a lelkes, vidám Német Pali vágta k? — Nagyon megszerettük a fiatalokat — mondja őszinte szívvel Nagy Miklós főmér­nök. — ELMÉLETILEG A LÁNYOK TÖBBET TUDNAK, a második osztályos fiúk kö­zött viszont több olyan is van, akit bátran beállíthatnánk az asztalos-részlegünkbe. Embe­reink nagy része már látja az oktatás hasznát Különö­sen Schomtzer János szerelő magyaráz sokat. Kulcsár Ist­ván esztergályos még finom és pontos gépét is átadja egy-egy ügyes fiatalnak. Nagy Lajos bácsi, a cséplőjavító, meg valósággal dédelgeti őket A vita akkor sem marad abba, amikor mi, felnőttek kilépünk az ajtón. Valaki éppen az egyik gépről, an­nak használhatóságáról be­szél a többieknek, nagy fi­gyelemmel hallgatják. A lel­kes magyarázó: Kolláth Irén, a leendő gépészmérnök. Nagy János Tiszafüred. Izgalmas ügyet tárgyal a napokban a lyoni egyes szá­mú polgári bíróság. Anatol Kuznyecov szovjet író vádat emelt az Emmanuel Vitte lyoni kiadóx>állalat ellen „A legenda folytatása” című re­gényének meghamisításáért. A kiadó ugyanis egy meg­csonkított, eltorzított és alap­jaiban elferdített fordítást adott a francia olvasó kezé­be, s az eredeti cím helyett a „Ködben a vörös csillag” so­kat sejtető mondatot írta a mű fölé. A fordítás Chaleil atyának, Lyon érsekének műve, aki számára a leleplezett csalás igen kényelmetlenné vált. Az érsek az utóbbi hetekben kerülte a nyilvánosságot, majd meginterjuvoltatta ma­gát a luxemburgi rádióval. Az interjú során azt állította, hogy Kuznyecovnak egy ko­rábbi szövege alapján dolgo­zott, melyet az író később lá­tott el kiegészítésekkel. Ez a kijelentés azonban ellent­mond a valóságnak, sőt mi több, a kiadó korábbi nyilat­kozatainak is. Chaleil atya egyébként igen különös személyiség. Az úgy­nevezett „Csend Egyházá”- nak fantasztikus prédikátora, aki 1958-ban Lyonban olyan heves hangon szónokolt, hogy felettesei kénytelenek voltak rendreutasítani. A Vitte kiadót a volt fő­igazgató, egy Grégoire nevű bankár és a jelenlegi igazga­tó, Francisque Goirand kép­viseli a tárgyaláson. Goirand urat egész Lyon^ ismeri, mint az ultrák egyik leghűségesebb kiszolgálóját és saját szemé­lyében is szélső jobboldali kalandor politikust, Goirand- nak szoros kapcsolatai vannak a tábornoki kar többi tagjá­val, maga tagja volt a lyoni Közüdv Bizottságnak és rend­szeresen ő adja az ultrák röpiratait. Érsek, bankár és a szélső jobboldali fasiszták képvise­lője lépett együttműködésre, a Vitte kiadóvállalat boszor­kánykonyháján. Egyformán bántotta szemüket a szocia­lista haladás vörös csillagá­nak a Lénától és a Jenyiszej- től a Rhone menti Lyonig ter­jedő ragyogása. S ha már ködbe burkolni nem tudják e fényt, egy kis ködösítés, a francia közönség ideig- óráig való becsapása is jó esz­köznek látszott. Ezúttal rajtavesztettek, s az ügy önmagán túlnőve szim­bolikus jelentést kapott: megbukik és köznevetés tár­gya lesz minden kísérlet, mely megpróbálja elsötétíteni a világ egét egyre diadalma­sabban uraló vörös csillaga'. i Z. J. A DIÁKOK VÉLEMÉNYE Nem lenne teljes a kép, ha nem kérdeznénk meg a fia­talokat: mik a kívánságai! a műszaki oktatással kapcso latban? — Még több gyakorlati na-l BEKOPOG A szerelem. A Kerekes család vasárnap délelőtti szórakozás közben. » A három punk legyen. | Kerekes: Varga Dodó, 11J. Tatár Endre, Torma István. Egy kultúrmunkás naplójából Német zenetudósok most a marburgi egyetem zenetudo­mányi intézetének kéziratát étvizsgálva megtalálták a műnek, ha nem is az eredeti kéziratát, de a szólamok má­solatát, úgy hogy a teljes zongoraverseny előadható. A kézirat' másolatának címe: ».Concerto per il Clavi Cem­balo obligato con Violino Primo, Violino Secondo e Basso del Signore Giuseppe Haydn”. Ismeretlen Grieg művek Dag Schjelderup-Ebbe os­lói zenetudós rövidesen nyil­vánosságra hozza Grieg éle­téről szóló tanulmányát, — amelyben beszámol arról is, Hogy különböző oslói, kop­penhágai és lipcsei magán- gyűjteményekben és köz­könyvtárakban eddig isme­retlen Grieg művekre és Grieg levelekre bukkant. A megtalált zeneművek között van tíz etűd-vázlat és egy vonósokra írt fuga. (AP) A szolnoki rnmomnA Hangos fiisáer! A rádió ze­n«* íf iúatiff! riaArtmíiflúra. BETYÁR fosztogatta a múlt század elején Karcag város jószágállományát. A nyomok Kisújszállásra vezet­tek. Kapóra jött ez a kun fő­város módosabb atyafiainak; nem győzték szapulni a kis- újiakat: „Szálláson a tolvaj! Szálláson a betyár!” — han­goskodtak. A kisújszállásiak azonban nem vették fel a sértést, csak a fejüket ráz­ták, s minduntalan megje­gyezték: „A betyár nem ide­való!”. A történet a minap Öcsö­dön jutott eszembe, amikor egy öreg nénivel talpraállí­tottunk egy részeg fiatalem­bert, s a nénike a magával- tehetetlen gyerkőc arcára pillantva megjegyezte: „Nem idevaló! — mesteri”. — Kár lenne kutatni, hagy az el­ázott fiú tényleg mesterszál- lási-e, vagy éppen öcsödi — ha öcsödi, akkor se érte túl nagy szégyen a falut, hiszen Kisújszálláson is lakott egy­szer betyár —, lényeg az, hogy egész este nem láttunk több részeget a faluban. A földművesszövetkezeti ven­déglőben pedig ezen az estén is jónéhányan zengték a kür­ti borok dícséretét, de min­den duhajkodás nélkül. A vendéglő csinos, tiszta. Eb­ben a kedves, barátságos kör­nyezetben a legvadabb bor­isszák is kultúremberhez méltóan viselkednek. Büszke is kicsit a vendéglőjére az öcsödi legények „Pali bácsi­ja” — szabály, hogy minden pincért Pali bácsinak hív­nak?! —, persze azért pana­sza is van: — Nézzék azt a három drága festményt — mutatott a képekre — már két éve ke­ret nélkül csüngenek a falon. Nem képesek berámáztatni, pedig keretben jobban mu­tatnának. Tiszteletreméltó jószándék, de csodamód mutatnak azok a képek így is. Szegény jó Pali bácsi talán meg is sér­tődött, amikor arra céloz­tunk, hogy a „drága festmé­nyek” nem is annyira keret­be valók, hanem sokkal in- káb a tűzbe, hiszen giccsek a javából. NYUGODT, békességben élő emberek az öcsödi ek. — Vendégszeretőek, de kicsit zárkózottak is. Megfontolt vé­leményeket alkotnak a világ dolgairól, igazukat jól védik, nem hevülékenyek. A mun­kaidőben szorgalmasan dol­goznak, a téli estéken korán nyugovóra térnek. Este hét­nyolc óra utón már majd­nem néptelenek az utcák. A füstölgő kémények felett a toronyóra kötelességtudóan üti a felet és az egészeket, de a falu erre is csak csenddel felel. Bizony a városi ember számára szokatlan a csend, meg a rosszul világított utca a művelődési házba menet. Szerencsére az öcsödiek a sötét utcán is szép számmal odatalálnak, ahol művelődni lehet. A művelődési ház példa­mutatóan teljesíti feladatát. Nagyszerű emberek sokasá­gának érdeme ez, de talán közöttük is első Tóth József, a művelődési ház igazgatója. Már nem fiatalember, közel 40 éve dolgozik a faluban. — Én tanítottam ezeknek a gyerekeknek apjukat, any­jukat — bólintott egy lány­csokor felé, akik Héjjas Jó­zsef tánccsoportvezető irá­nyításával egy leány táncot tanultak. Szépen táncolnak az öcsödi lányok, a síma par­ketten jól csúszik a láb. — Tavaly 40 ezer forintot kaptunk a községfejlesztési alapból, abból parkettőztattuk a színháztermet is — mondta az igazgató, amikor látta, fogy a fényes parkettot né­zem. A községi tanács sokat törődik a falu kulturális éle­tével. Látszik is ennek ered­ménye: a művelődési ház a falu kulturális életének köz­pontja lett, ar öcsödiek mű­velődnek. — Minden este van valami program, minden estémet le­köti a művelődési ház, min­den szabad percemet itt töl­töm — mondta Diósi Tibor, a KISZ községi szervezetének titkára, a művelődési ház igazgatóhelyettese. — Szavai mögött inkább büszkeséget éreztem, nem panaszt. Kü­lönben az igazgató és helyet­tese egymástól eltérő termé­szetű emberek. Tóth József csendes, korához illően meg­fontolt, lassú beszédű ember, míg Diósi Tibi robbanéko­nyabb, higanymozgású, csu­patűz fiatalember. Remekül megértik egymást... SOKAT FEJLŐDÖTT az elmúlt években Öcsöd kultu­rális élete. Ezt bizonyítja a községi könyvtár tavalyi for­galma is: 1960. szeptember elejéig 13 ezer kötet könyvet kölcsönöztek a könyvtárból. Nagy eseménynek számít Öcsödön a Szigligeti Színház előadása, de az ismeretter­jesztő előadásokat is szép számmal látogatják. Az őszi mezőgazdasági munkák befe­jezése óta minden héten ren­deznek egy-egy tudományos előadást, átlagosan hatvanöt hallgató részvételével. Arány­lag jónak mondható Öcsödön a mezőgazdasági szakoktatás is. habár meglehetősen szűk­körű. — Három ezüstkalászos tanfolyam működik a falu­ban: a Szabadság Termel ő- c7Övetke7etben egy növény- termesztő és egy kertészeti tanfolyam, a Kossuth Terme­lőszövetkezetben pedig egy növénytermesztő tanfolyam. A Mezőgazdasági Szabad- egyetemet nem sikerült meg­szerveznünk. Majd talán jö­vőre — mondta Varga Béla, a Szabadság Tsz fiatal agro- nómusa. — Bizony, jobb lett volna már az idén! A művészeti csoportok munkáját a fiatalok .lelkese­dése jellemzi. Két színjátszó csoport és egy népitánc-cso- port dolgozik a faluban. A művelődési ház színjátszói Ságody József Hínár című drámájának bemutatására, a Szabadság Tsz színjátszói pe dig a Virágzik a hárs című mai tárgyú színdarab bemu­tatására készülnek. Nagy hiá­nyossága a művészeti mun­kának, hogy a zenekultúrá­val senki sem törődik. Miért nincs Öcsödön felnőtt ének­kar, hiszen sehol máshol any- nyi jóhangú ember, mint itt. NEM UNALMASAK Öcsö­dön a téli esték. Ki így, ki úgy — mindenki megtalálja a_ maga szórakozását, a tanu­lásig lehetőségét. A televízió korában Öcsödön is új értel­met nyert a legényvirtus; ma már a munka és a tanulás tesz valakit különb emberré a többinél. Az öcsödi fiata­lok tudják mindezt, mert ta­nulnak,, művelődnek. Lehet hogy mégsem öcsödi volt a segélynyújtásra szorult fiatal­ember ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom