Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
I 1961. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961-ben tankönyvet írok Egy öreg tanár levele I960. NAGY ESEMÉNYEK ÉVE volt. Gyenge a toliam ahhoz, hogy méltassam minden eseményét, s ezért csak egyről szeretnék írni, ami szorosan az én hivatásomat érinti. Ez pedig az iskolareform. Nagy esemény volt ez! Lenin írásaiban leszögezi, — hogy a jövendő társadalmát nem képzelhetjük el a terme- őmunka és az oktatás legszorosabb összhangja nélkül. Az én szorosabban vett szakmámban, a mezőgazda- sági oktatásban is ez a cél. Fokoznunk kell a belterjességet, ez azonban csak úgy >rhető el, ha megvalós 1 a ehető legteljesebb gépesítés és alkalmazzák a legfejlet- ebb agro- és zootechnikai nódszereket. Ennek kapcsán a középiskolai politechnikai oktatás csak akkor éri el célját — főképpen az iparszegény mezőgazdasági körzetekben —, ha az illetékes felügyeleti szervek a középiskolákat, valamint az általános iskolák felső tagozatait minél sürgősebben profilirozzák; a mezőgazdasági jellegű Középiskolákban a tanulókkal a négy év szorgalmi idő alatt megismertetik az új mezőgazda- sági gépeket, azok kezelését, a magas termelékenységű munkamódszereket és eljárásokat. Ugyanakkor meg kell tanulniok a termelésben a takarékosságot, a gondosságot, a lelkiismeretességet. MEG KELL TEREMTENI ebben a vonatkozásban a szocialista pedagógiát, amely arra irányul, hogy a gyakorlati oktatások során szerzett ismereteket, jártasságokat, — készségeket tudatosan, alkotó módon tudják majd a tanulók alkalmazni és felelősséggel tegyenek eleget kötelezettségeiknek. A tananyagnak igazodnia kell a tanulók előzetes ismereteihez, szellemi- és fizikai erejéhez. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy túl könnyű feladatokat tűzzünk eléjük. A nevelésnek arra is ki kell térnie, hogy a mezőgazdasági munkákat sokszor kedvezőtlen időjárási viszonyok között is lelkiismeretesen el ---------Bo ntakozó szárnyak Serfőző Simon: Otthonainkra gondolunk Követ verünk a kátrányt izzadó Talpfák alá. Rángatja megnyúlt karunk A görcsös markolású csákány... Meszet keverünk meg homokot. Repítjük a maltert a magasba Szökkend emeletekre fáradt — türelemmel. Darukat Irányítunk és Gyors-forgású esztergagépeket. Fülünkbe rakódik a forgács spirálba-futó Acél sikolya. Nappali álmunkból formálódik Az ifjú rend, s a szívünk hasonlit A gépek vas-akartához. S ha letelt a műszak Hazasietünk a matracos-álmú Albérleti szobákba ... ahol sokezer társam él... Alaktalan emlékeim közé húzódnak a Messzi mezők... Falusi otthonunkra gondolunk Es asszony-melegü örömökre. S?‘>"r,di Pál: A világos fákra A világos fákra szemem ablaka tárul; Tűnődők versemen. Szászberek egén a szertelen tavasz és bennem napfény ragyog, mint egy kamasz sejtelem: fiatal, törékeny szerelem. A költő keze eléri a távol kócos utakat, hol égi békében sarjad zöldje a mezőnek. Harsány autóbusz hangjára nőnek bennem már a sorok (fürge toliam megérzi). Szolnok, én kedves városom, lásd, néha fényedben arcom megmosom! A versem arcodhoz ér, mint a dalban egy vallomás, mit visszhangoz a dallam. — csak keresem, de nem találom sehol... kell végezni. A támasztott követelmények és a gyakorlatvezető tanár irányító segítségének helyes aránya egyik legfontosabb feltétele az eredményes gyakorlati oktatásnak. Terveim ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódnak. — Amennyiben egészségi állapotom megengedi (súlyos szívbeteg vagyok), ki akarom dolgozni a mezőgazdasági jellegű középiskolákra a politechnikai oktatás útmutatóját, amely a gyakorlati oktatás megszervezésével, élőké szítésével, a nevelő vezető szerepével, a gazdasági gyakorlatok módszerével foglalkozna. Magában foglalná a mezőgazdasági jellegű középiskolák számára (I—IV. o.) a növénytermesztés, állattenyésztés, géptan, kertészet évenkénti tanmenetét. OLYAN tankönyvet szedetnék összeállítani, amely magában foglalná azt az elméleti anyagot, aminek a megtanítását a tanulók szempontjából feltétlenül szükségesnek látom, viszont nem okoz túlterhelést. Az én terveimet, miként minden békés és jószándékú ember terveit, csak az alkotó és a teremtő béke légkörében tudjuk megvalósítani. Azt hiszem, minden pedagógus nevében beszélek, ha kijelenthetem: békét akarunk! És a nevelés területén is harcolunk érte. Ha a tanulóban meggyőződéssé tudjuk érlelni, hogy a tudás hatalmával a társadalmat át tudjuk és át is fogjuk alakítani egyetlen nagy közösséggé, amelyben elérünk a jólét és boldogság emberéhez méltó világához, akkor úgy érezhetjük, mi is letettük az obulu- sunkat a béke védelmében. Oláh Gábor, nyug. gazd. tanár, igazgató. Kiváló növénytermesztő, a mezőgazdaság kiváló dolgozója, Kunszentmárton. .............. — A MI KIS KÖNYVTARUNK Egy ilyen eldugott faluban, mint a mienk, probléma, hogy a fiatalság hová járjon szórakozni. Van televíziónk, sokan járnak a KlSJZ-be, s még egy hely van, ami az ifjúságot vonzza mégpedig a könyvtár. Ezt nemcsak azért írom, mert jól hangzik,' hanem ezt tények bizonyítják. A mi könyvtárunk rendkívül barátságos, kedves helyiség. Fonott asztalok, kagyló fotelek, rádió, rengeteg folyóirat, újság, sőt még társasjáték is akad. Mindez nagy könyvtáraknál mindennapos, de nálunk bizony nagyon fontos és sokat jelent. Januárban még egy eldugott szobában volt elhelyezve, azóta viszont a járás legszebben berendezett és igen forgalmas könyvtára lett. Itt tartották ősszel a járási könyvtári tapasztalatcsere értekezletet is. Esténként elnézem, milyen érdekes tipusu, mennyi fajta ember fordul itt meg. Vala melyik este egy olyan öreg bácsi jött el olvasni, hogy alig tudott csoszogni. Nagyon sok a fiatal, már kétszer osztottak jelvényeket a József Attila olvasómozgalomban. Amikor a könyvtár az új helyiségbe költözött, még alig egy szekrény volt itt található, most meg három szekrényben is alig fér a sok olvasnivaló. A falu összlakosságának több, mint 10 százaléka tagja a könyvtárnak. Hát ilyen a mi kis könyvtárunk, ahol fiatalok, öregek egyaránt szívesen töltik el a hosszú téli estéket. A. R. Tiszaderzs. Öröm ma fiatalnak lenni Számomra az 1960-as év a legboldogabbnak számit. Három évig tanultam szakmát és ebben az évben a szakmunkásvizsga sikeres letétele után már mint asztalos szakmunkás dolgozhattam. Nagy öröm ez, hiszen először kaptam önállóan fizetést. Nekünk a tanulóéveinkben minden lehetőség megvolt arra, hogy a gyakorlati munka mellett elméleti tudásunkat is fejlesszük. Bizakodással nézek a jövőbe. Tervem: hogy a második ötéves terv első évében tovább képezzem magam a faipari technikumban. Húsz éves vagyok, őszintén írom, öröm ma ebben az országban fiatalnak lenni. Előttünk a tanulás, a szórakozás, az élet. Boldogan tapasztaljuk az építő munkáskezek nyomán fejlődő szép életünket. Birgés Tibor, Jászberény Fények a tanyán Az iskolában fizika és kémia órákon sokat beszélgettünk a villanyról. El is gondolkoztunk rajta: milyen jó lenne, ha a mi kis tanyacsoportunkban is felcserélhetnénk a petróleumlámpát HAJNALI HARANGSZO Értesítés Értesíti a Tiszafüredi Tanács Végrehajtó Bizottsága a község dolgozóit, hogy 1961. január 1-étői a tiszafüredi községi tanácsnál ügy- félfogadás reggel 8 órától déli 12 óráig van. Hétfőn ügy- félfogadás nincs. Magyar! Lászlóné vb. titkár Azon az estén sötét felhők takarták el a Holdat. A sátrak előtt állt a víz, a zuhogó eső teljesen feláztatta a földet. A domb oldaláról kis csoport igyekezett a tábor felé. Elég lassan haladtak. Négyen voltak, négy úttörő. Amikor a táborból elindultak, még világos volt. A kis csoport élén Juhász tanár bácsi állt, kezében halvány sárga fényű lámpa és az a térkép, amit még együtt készítettek a szünidő előtt. Mellette Simon Imre és Sárkány Feri haladt. Hátukon kis hátizsák csüngött. Két kilométeres távon kellett kijelölni a holnapi ak dályverseny pályáját. Hatalmas kőhányások feküdtek az út szélén, melyeket simára mosott a víz és lecsiszolt az idő vasfoga. Az út síkos volt, lefelé lassan hálálták. Előbb a nagy melegtől, majd az ezt követő vihartól nagyon elfáradtak. Nem sok volt már hátra a táborig, amikor Kovács Péter utolérte a kis csoportot Élesen felkiáltott: Morog a föld! A kis csapat megállt. Juhász tanár bácsi arcán verej- tékcsöppek gyöngyöztek. Egy pillanatra elkomolyodott a nagy csontos arc, aztán megmozdult a szája széle. — A zsilip! — kiáltott eltorzult arccal. — Menj! Rohanj! — aztán úgy rázta Sárkányt, mint egy nagy rongybabát. Mi meg letértünk az útról, a szántóföldeken keresztül rohantunk a zsilip felé. — Elszakadt a zsilip! — kiáltotta hátra Juhász elfulladó hangon. Mikor odaértek a komd mellé, már vastag sugárban ömlött a víz a búzaföldekre. Sárkány hosszú lépésekkel rohant a tábor felé.-* Most mit csináljunk? — kérdezték egymástól a tekintetükkel. — Ásót ide! — ordította Kovács izgalomtól kiszáradt torokkal. «— Ásót, ásót, de honnan? — Ott a rőzsecsomó — mutatott a sötétbe Juhász tanár bácsi. Mi meg odarohantunk ahhoz a sötét ponthoz, ami nem akart elmosódni az éjszakában. Rőzsehalom volt. Hatalmas kötegek voltak egymásra rakva, s mikor megemeltünk egyet, belegörnyedt a hátunk a vessző súlyába. A víz óriási erővel tépte az alacsony gátat, mikor odadobtuk a vesszőkötegeket elibe, úgy sodorta .arrébb a szeny- nyes ár, mint valami kis- darab fát. Pedig gátat kell rakni a víz elé, mert elönti a földeket Még egy rőzsetőlcg) aztán még egy, de a víz erősebb, annyi, mintha nem is lenne semmi akadály előtte. — Mi lesz már? — rikácsolta Kovács — mért nem jönnek a táborból? A Hold lassan előbújt a felhők mögül, hosszan elnyújtózkodott az éjszakában, mint valami könnyű fátyol. Juhász tanár bácsi beleállt a vízbe, aztán felénk kiáltott: — Hordjátok a rozsét! Mi meg hordtuk, de a víz elé már nem lehetett állni. Maga alá temette az árban álló embert, aztán vagy két méterrel odébb földobta. A tábor felől éles kürtszó hasított a hajnali szürkületbe. — Jööönekü — kiáltotta torkaszakadtából Simon. A Nap felkelő sugarai aranyozták be az ég alját. A falu alatt harangszóval olvadt össze a hajnal. Szombati László Szolnok Az egyik reggel — mikor iskolába siettem, egy csoport gyerek és felnőtt beszélgetett az út szélén. A kíváncsiság oka a villanykaró-halmaz volt. — Örömmel újságolták egymásnak, hogy holnap már megkezdik a munkát. Az osztályunkban feszült figyelemmel hallgattuk a tanárnő szavait. Magunkban boldogan ismételtük: villanyt kap a falu. Ezen a napon másról nem is volt szó. Hogy mit jelent nekünk, falusiaknak a villanybevezetés, azt nehéz lenne leírni. Mindenesetre áldását élvezzük, mert azóta a modern ipar termékei a szövetkezeti gazdák házában könnyítik a munkát. Lehet már falun is rádió, televízió, mosógép, villanyvasaló, kulturáltabb élet. Reméljük, az 1961-es év első hónapjai meghozzák nekünk azt az örömet, hogy bekapcsolják a villanyt. Vass Ilona Pórtelek HimiiiiiHMiiiiimmiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiimiiiiitiiHiiiiiiMiiiiimuuiiiiimiimiHMMM 99 Kellenek a szakkönyvek. Mint üzemi baleseti rokkant kerültem a Rákóczifal- vai Községi Könyvtár élére 1953-ban. Százhatvankét kötet könyvvel és száztíz olvasóval vettem át, s ma már — ötszáztizenhét olvasóm van, s több, mint ezernyolcszáz könyv forog állandóan kézben. Mik a terveim az új évben? Idén a községi tanács kezelésébe került a könyvtár, bővítését a költségvetés biztosítja. Jövőre 15 százalékkal több jut könyvtárfejlesztésre. Ezt az összeget részint meglévő mezőgazdasági szakkönyv választékunk kiegészítésére, másrészt az év közben megjelenő új kiadványok beszerzésére szeretném fordítani. Tavaszra termelőszövetkezeti község leszünk — kellenek a szakkönyvek.» '•99 Azért persze nagyobb választékot biztosítunk politikai, ismeretterjesztő és szép- irodalmi könyvekből is. Kevésnek bizonyult a nyitvatartási idő ezévben, januártól háromszor jöhetnek hetenként az olvasók cserélni. — Könyvankétokat, író-, olvasótalálkozókat tervezek... Jó lenne hatszázra növelni az olvasók számát — erre minden szükséges feltétel megvan. És szeretném, ha a megyei könyvtár lehetővé tenne néhány tapasztalatcsere látogatást más, vidéki könyvtárakba, hogy az ott látottak alapján még eredményesebben dolgozhassam. Ivanics József könyvtáros, Rákóczifalva Tíz bokor nefelejcs TV yári nap Ugyanolyan 1 ~ perzselő, mint a többi hozzá hasonló. Tikkadt földszag áramlott a verejtékben izzadó arcok felé. Legalábbis így éreztem, amikor a rövid ebédszünet után diáktársaimmal elindultam a végtelen hosszúnak tűnő borsóföld felé. A keskeny ösvényen lépésben haladtunk egymás mellett, tíz fiatal lány, gimnazisták. Most nyáron itt se- gítkezünk a termelőszövetkezeti kertészetben. Már másfél hete dolgoztunk itt, s ha lassan is, de megszerettük egymást a tsz-tagokkal. Eleinte nem igen hajlott a derekunk, de végülis megszoktuk, most már könnyebben ment a munka. A fiatalokkal barátkoztunk meg hamarabb, ám néhány nap múlva már az idősebbek is mosolyogva hallgatták tréfáinkat. Ha jó volt a hangulat, vidám kacagásunk a közeli Tisza partjáig is elhallatszott. Szóval vidáman teltek a napok, csak egy valaki volt, aki szomorú szemeivel, szótlanságával elfelhőzte jókedvünket. Ragyogó fekete szemei, hullámos haja, kreol bőre, vézna alakja most is előttem van. Csontos ujjait szinte mindig látom, ujjait, amelyekkel megfeszített erővel kapkodta egymás után gyorsan, szinte türelmetlenül a duzzadó borsócsöveket. Mert sokat akart szedni. rengeteget, kellett a pénz. Legalább annyit akart keresni, hogy egy nagyon nagy zacskó cukrot vehessen, egy olyan nagy zacskóval, hogy mozdítani se tudja, csak nekiül és eszik. Eszik mindaddig, amíg nagy lesz és erős, hogy sok pénzt tudjon keresni, sok pénzt, amivel elmehet majd az iskolába. Hiszen úgy szeretett volna tanulni. irma, a kis cigánylány * nagyon szegény volt. Szülei nem éltek, sokan laktak együtt egy tapasztott putriban, talán rokonaival, talán csak hasonlósorsú nemzetségével. Amikor arra jártam, gyakran hallottam rikolto- zást, verekedést, s másnap Irma szemei dagadt szemhéjak közül, kékfoltos arc fölül parázslottak rám. S ha az iskoláról beszéltünk, megeredt a könnye. Ilyenkor gyorsan másra tereltem a szót, hiszen tudtam, mi játszódik le a lelkében. S ezen a forró nyári napon elhatároztam: beszélek vele. Amikor befejeztük a munkát, s útnak indultunk hazafelé, Irma mellé léptem. Egy darabig hallgatva ballagtam mellette. mogattam a haját, rámnézett, picit elmosolyodott, aztán újra ráborult a sírra és egyre hangosabban zokogott. Nem vette észre, hogy mellette térdelek, hogy könnyem az ismeretlen cigánygyerek sírjára hull. Aztán besötétedett, kézen- fogtam Irmát és szépen vezettem hazafelé. Reggel fáradtan értem a borsóföldre. Nyugtalan álmom volt, nagyon fölizgatott Szemem előtt a tegnapi temetői kép lebegett, az a jelenet, amit az előbb talán nem is mondtam el: Irma úgy búcsúzott a sírtól, hogy letépett egy szál kankalint az árokpartról és azt helyezte a kereszt alá. A lányok érdeklődve vár- tak. És én mindent elmondtam nekik. Az egy szál kankalint is. A lányok ösz- szenéztek, de nem kellett beszélniük. Szemeik beszéltek helyettük. És késő délután, amikor megálltam a temető kapuján, megnyugodva pillantottam meg a tegnap még kopár sírt. Virágok borították, tarka kerti virágokból font koszorú, sok zöld levéllel. Körben tíz nefelejcs-bokor virított, kezdett beleilleszkedni az új környezetbe. Tíz bokor nefelejcs, egy szál kankalin, tíz diáklány és egy árva kis cigánylány között fonódott szép, nemes barátságról beszélt. Sodrai Dóra Szolnok — Nagyon lázas az öcsém — sírta — és úgy köhög! — Aztán megfordult és elkezdett rohanni a falu végére, haza, a putriba. Meghatottan néztem utána és elhatároztam, hogy holnapi keresetemet neki adom, hadd örüljön a kis boldogtalan. Sajnos, Ígéretemet nem válthattam be. ILI ásnap Irma hiányzott a munkából. Pont ó, aki legkorábban jött és lehetőleg legkésőbben ment el, hogy sokat keressen. Vajon miért nem jött el? Baljóslatú érzések szorongatták torkomat. Vártam, vártam. De Irma nem jött. Aznap sem, másnap sem. Nem győztem vár ni és munka után elindultam a cigánysor felé, hogy megtudjam, mi történt kis barátnőmmel. Valami baljóslatú érzés fogott el, féltem. Nem mertem bemenni a cigánysorra, inkább kerültem egyet a temetőben. A temető szélén nagyot dobbant a szívem. Kicsit meg is szédültem. Mert megláttam Irmát. Tíz méternyire tőlem egy frissen hantolt sírra borult, amelyen egy görbe fából összekötözött kereszten kívül semmisem volt az égvilágon. Odaléptem mellé, megsi— Meleg van? 1—1 kérdeztem. — Az — mondta. — Messze laksz? — kérdeztem.-— Nem — felelte alig hallhatóan. — Mondd, Irma — kezdtem nekibátorodva — ugye, te... — És itt elakadtam. Mert azt akartam kérdezni: Ugye, te nagyon szeretnél iskolába járni? Aztán hirtelen támadt ötlettel így folytattam: — Irma, gyere be velem a cukrászdába! Eszünk egy fagylaltot, ha akarod, -r- Nem folytathattam, Irma könnyes szemmel szorította kis pénzét a kezébe, s szinte kiáltotta: — Nem. Nem! Jóska! Kicsi öcsém! — zokogta, s csak nagynehezen tudtam megvigasztalni. Hüppögve mondta el. hogy a hároméves Jóska, az öccse nagyon beteg. Sokba kerül az orvosság és Ignác, a bandafőnök el akarja zavarni a kisfiút, mert ahogy mondta: „Úgyis megdöglik a nyavalyás!" — Irma könyör- qött neki. hadd maradjon, de csak úgy egyezett bele, ha naponta kap 15 forintot a tartásra. így alig marad pénze Irmának a drága orvosságra.
