Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

2

SZOLNOK VI LG Y El NÉPLAP

1961. január 15.

Egy népszavazás és ami a számok mosott van

EGY HETE zajlott le Franciaországban és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget De Gaullenak és tanácsadóinak, hogy eltűnődjenek a szavazás eredményén és kellő módon értékeljék a leadott „igen” és „nem” szavazatokat, ezen túlmenően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai lakosság nagyarányú tartózkodásának a szavazástól.

Saját politikája győzelmének tekintheti-e De Gaulle, hogy a szavazók többsége „igent” mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és kétértelműen megfogalmazott, népszavazás alá bocsátott kérdés mely részére mondották az „igen”-t? Tudvalevő, a kérdést így tették fel a sza- ■ vazóknak: „helyesli-e az algériai lakosság önrendelkezési ' jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesztett törvényjavaslatot, mely az önrendelkezés előtt az algériai közhatalom megszervezésére vonatkozik?”

Az algériaiak iránt elfogultsággal egyáltalán nem vádolható müncheni rádió január 9-i kommentárjában így foglalt állást a népszavazás értékelésénél: „A Franciaországban vasárnap, Algériában pénteken, szombaton - és vasárnap lezajlott népszavazás eredménye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák több sége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN-nel való tárgyalások megindítását kívánja. Algériában viszont kiderült, hogy azokon a részeken, ahol a muzulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai élet létezik, tehát a nagyvárosokban és egyes vidéki kerületekben az FLN jelentékeny befolyást gyakorolt a muzulmán tömegekre...

A nyugatnémet rádió kénytelen beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy a szavazás a dega- ulleista személyi hatalom gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az „igen”-nel szavazók száma a két évvel ezelőttihez képest két és félmillióval csökkent, a „nem” szavazatok száma viszont 20,7 százalékról 24,7 százalékra emelkedett.

Felmerül ugyanakkor a kérdés: azt jelentik ezek a nem szavazatok, hogy akik leadták,“azok nem kívánják a békét Algériában, ellenzik a tárgyalásokat az algériai szabad kormánnyal és helytelenítik Algéria függetlenségét?

Az ultrakolonialisták vezetői Soustelle és társai felszólították híveiket, hogy ne szavazzanak De Gaulle általuk „liberálisnak” mondott Algériai politikájára. Sous- tellék felhívásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak De Gaulle elgondolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Daj bábcsászárság mintájára keresnek megoldást az algériai kérdésben.

A SZAVAZATOK megoszlásától világosan látható, hogy az anyaországban a „nem” szavazatok döntő többségét a kommunista munkáskerületekben adták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik De Gaullenak a monopóliumok érdekeit szem előtt tartó megoldáskeresését, hanem az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával való haladéktalan tárgyalások, a fegyverszünet, az önrendelkezési jog és annak megfelelő biztosítása mellett vannak.

De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tartani a francia monopóltőke számára mindazokat az előnyöket, amelyek Algéria helyzetéből fakadnak. így többek között Algéria nyersanyag kincseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kőolaj termelése feltételezhetően eléri a huszonnyolc millió tonnát, tíz év «dúlva a aegyven-ötven millió tonnát, a földgáztermelés pedig a két-három milliárd köbmétert évente.

Ezeknek a kincseknek biztosítása a francia monopoltőke számára szükségessé teszi az algériai békét. De Gaulle azonban ezt úgy akarja elérni, hogy a francia fegyverek nyomááa alatt tartott választási komédia során választassa meg a francia tőke szempontjából legmegfelelőbb embereket, akikkel azután leül majd tárgyalni „Algéria jövőjéről”.

A francia katonaság jelenléte lehetetlenné teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilváníthassa akaratát. Idézzünk példaként néhány sort abból a levélből, melyet a2 algériai rendfenntartó alakulatok tisztjeinek egy csoportja intézett a népszavazás előtt a Perspectives című polgári laphoz és amelyet a lap január 7-i számában le is közölt.

„Főszerkesztő Ür! Ezúton tájékoztatjuk önt arról a lelkiismereti konfliktusról, amelybe a január 8-i népszavazással kapcsolatban kerültünk.... Mint mindenkor, a hadseregnek most is az a kötelessége, hogy biztosítsa a szavazás rendjét és szabadságát ... A parancsok azonban, amelyeket a választással kapcsolatban kaptunk annyira felháborítottak bennünket, hogy elhatároztuk, riasztjuk ' a közvéleményt. December 23-án. . az oráni övezet parancsnokló tábornoka kiadta körzete po’ ?ári ás katonai vezetői számára a legfelsőbb fokú polgári és tatonai hatóság az oráni hadtest parancsait. Kijelen- :ette, hogy minden jelenlévő prefektus és tábornok hozzájárulását adta a következő megszövegezéshez: „Le kell szavaztatni, méghozzá igen- íel. A sivatagi területeken — magyarázza a szöveg — lem lesz nehéz a S. A. S. észtjeinek az embereket rátenni, hogy igennel szavazónak... Amikor csak lehetséges, meg kell adni az utolsó lökést, sőt kisebb csalásodat is igénybe lehet venni, íogy a szavazás eredménye negfeleljen De Gaulle táboriok akaratának”. Egy enge- lelmességhez szokott tiszt keserű humorral jelentette d: „igenis tábornokom, ná- am mindenki igennel fog szavazni”.

Ennyit a ’ Perspectivesből. Ugyanakkor a Weltwoche cí- nű jobboldali svájci lap így r január 6-i számában: „De Saulié azt a feladatot áldotta a hadsereg elé: gondosad jék arról, hogy a vasár- sapi szavazásnál Algéria gent’-t mondjon”.

Nem vitás, hogy ilyen kö- ■ülmények között az algériai akosság csak tartózkodással ejezhette ki méltóképpen véleményét De Gaulle „népszavazásával” szemben. Nem; vitás az sem, hogy a francia; nadsereg jelenléte mindig; lyen feltételeket biztosítana: jórmely szavazás számára. !

LEVONVA tehát a végkö- vetkeztetéséket: a népszava-; sás helyes értékelése az Algériai Köztársaság kormá- lyával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene, hogy jelentse. A szavazás bebizonyította, hogy az ultra-kolonialisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenően figyelembe kell vennie a szélsőjobb akaratát.

De Gaullenak látnia kell, hogy a francia nép döntő többsége az algériai háború azonnali befejezése mellett foglalt állást. Az előjelek azonban árra mutatnak, hogy De Gaulle még ezek után sem akar tényleges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választja a tárgyalások helyett. Az ellentmondások a francia nép, valamint a De Gaulle és a monopóliumok akarata között csak a vérontás elhúzódásához vezetnek anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok végül is meg tudnák akadályozni Algéria teljes felszabadulását

A laoszi helyseiről

Megtartotta utolsó ülését a távozó Eisenhower- kormány

Washington (MTI) Az Egyesült Államok távozó kormánya pénteken megtartotta utolsó ülését, amelyen — a Fehér Ház szóvivője szerint — kül- és belpolitikai kérdéseket vitattak meg. Az ülésen Eisenhower elfogadta több katonai és pénzügyi szakértőjének lemondását.

*

Mint ismeretes, január 6-án egy Virginia állambeli vendéglőben Nigéria washingtoni nagykövetségének másodtitkárát nem voltak hajlandók kiszolgálni, mert néger. Az incidens miatt most Herter külügyminiszter levelet intézett a nigériai nagykövethez, amelyben mély sajnálkozását fejezi ki és közli, hogy az ügyben elrendeli a vizsgálatot (MTI)

Lumumba nem hajlandó szóbaáüni Kaszavubuval

yWW\AA<WWW\0 <VWWiAA<VW.i

Gheorghiu-Dei vacsorát adott Marosán György tiszteletére

Bukarest (Agerpres). Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken vacsorát adott Marosán Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának és Központi Bizottsága titkárának tiszteletére. Marosán elvtárs feleségével együtt Romániában tölti szabadságát.

A vacsorán jelen voltak Emil Bodnaras és Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tag- iai, Leonte Rautu, a párt Politikai Bizottságának póttagja, Vas Gizella, a Központi Bizottság osztályvezetője és Némety Béla bukaresti magyar nagykövet. (MTI)

Leopoldville (MTI). Pénteken este minden nagy hír- ügynökség átvette azt a Tan- jug-hírt, amely szerint Patrice Lumumba, a törvényes kongói kormány elnöke kiszabadult börtönéből. A hír azonban nem nyert megerősítést és a később érkezett jelentések szerint Lumumba továbbra is a Leopoldvilletől 200 kilométerre lévő Thivil- le-i Mobutu-féle helyőrség börtönében van. A Reuter- iroda egy hajnali táviratjelentése szerint olyan hír is forgalomba került, hogy ,a miniszterelnököt hamarosan szabadlábra helyezik. A december 2-a óta fogvatartott Lumumba — mint a TASZSZ a Tanjug tudósítójának megbízható forrásból származó jelentése alapján közli — pénteken nem volt hajlandó tárgyalni a börtörtében megjelent Kaszavubuval.

Leopoldvilleben szombaton Lumumba hívei nagy tüntetést szerveznek a miniszter- elnök szabadonbocsátásáért. E körökben rámutatnak, hogy a helyőrség egy része is Lumumba mellett van.

A TASZSZ Reuter-tudósí- tás alapján közli, hogy Manonóban, a nemrég alakult Lualaba Autonom Tartomány fővárosában összetűzés történt a kongói hadsereg és az odaérkezett ENSZ-csapatok között. E csapatokat állítólag azért vezényelték oda, hogy „megakadályozzák polgárháború kitörését” a törvényes kormány csapatai és a katan- gai Csombe-féle bábkormány fegyveres bandái között.

FIGYELEM!

A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT

Szolnok, Kossuth L, u. 21. sz. boltjában r •

UJ

mosógépek

6 hónapi garanciával, 1400 forintért

Moszkva (TASZSZ)

Vaszilij Harkov, a TASZSZ kommentátora írja:

Az egész világ reménykedve figyeli azokat a diplomáciai lépéseket, amelyek célja a laoszi helyzet békés rendezése. Most minden békeszerető erő arra törekszik, hogy megtalálja a laoszi nép törvényes jogai biztosításának, az agresszorok megfékezésének és a háborús veszély megszüntetésének útját. Pozitív visszhangot keltett Norodom Szihanuk herceg, javaslata, hogy a laoszi kérdés megvitatására hívjanak össze 14 hatalmi értekezletet. A nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta Hruscsov szovjet kormányfő válaszát, amely támogatta ezt a javaslatot. A New York Ti- tnes washingtoni tudósítója úgy értékelte ezt a választ, hogy a Szovjetunió meg akarja szüntetni a laoszi kritikus feszültséget.

Az utolsó napjait élő Eisen- hower-kormány azonban ha- zárdjátékosként viselkedik a laoszi kérdésben. Nyilván csupán az a célja, hogy távozása után füstölgő tűzfészek maradjon ebben a térségben. Az Egyesült Államok a napokban néhány repülőgépet bocsátott a Boun Oum—No- savan lázadó klikk rendelkezésére. A hírek szerint e^ek a repülőgépek nyomban rakétákkal támadták a kormánycsapatok állásait. Nyilvánvalóan provokációról van szó. Amióta 1954-ben létrejött a tűzszüneti megállapodás, Laoszban soha nem alkalmaztak repülőgépeket.

Amikor Whitenak, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének kérdést tettek fel az amerikai repülőgépek laoszi felhasználásáról, nem talált jobb mentséget, mint azt, hogy hivatala nem ismeri pontosan a genfi egyezménynek azokat a cikkelyeit, amelyek megtiltják új fegyverek Indoldnába szállítását.

Jellemző egy másik dolog is. Mielőtt az amerikai repülőgépeket Laoszban támadó

célokra felhasználták volna a zendülők hisztérikus módon arról rikácsoltak, hogy oros csapatok léptek Laosz terüle téré.

A Laoszt fenyegető „orosz veszély” meséje természetesen szétpukkant, mint a szappanbuborék. Az emberek ugyanis látják és hallják, hogy nem fegyvercsörtetés jön Moszkvából, hanem békés felhívás, olyan megnyilatkozások, hogy a Szovjetuniónak eltökélt szándéka meghiúsítani a laoszi agresz- sziót. Ami pedig a Fehér Házat illeti, annak jelenlegi lakói az értelem ellenére, a népek akarata ellenére csak olajat öntenek a Laoszban fellángolt tűzre.

Hanoi (TASZSZ) Mint a Laosz • Hangja rádióállomás jelentette, Quinim Pholsena, a törvényes laoszi kormány- tájékoztatási minisztere és Szufanuvong herceg, a Neo Lao Hakszat Párt elnöke beszédet mondott Wieng Kuang tartományban egy nagygyűlésen. Beszédükben mindketten elítélték az amerikai imperialisták laoszi agresszióját és a Nosavan—Boun Oum áruló klikk gaztetteit

— A laoszi kérdés rendezése végett — jelentette ki Pholsena — a törvényes kormány az 1954-ben megtartott genfi értekezlet társelnökeihez fordult azzal ä felhívással, eszközöljék ki az Egyesült Államoknál a lázadó Nosa- van-klikk támogatásának beszüntetését.

Pholsena kijelentette, hogy Laosz népe gyűlöli a vérontást és semleges akar lenni.

Szufanuvong herceg hangsúlyozta, hogy a laoszi nép nagyon jól tudja, ki az ellensége és ki a barátja. Mélységesen gyűlöli az ellenséget és megbecsüli a barátait.

Szufanuvong herceg cáfolta azt a hazugságot, hogy „kommunista agresszió” történt Laoszban, összefogásra és a törvényes kormány fegyveres erőinek támogatására szólította fel a népet.

Felhívás !

Felkérjük kedves megrendelőinket, hogy a már hat hónapnál előbb leadott különböző ruházati cikkeket

8 napon belül kiváltani szíveskedjenek

Mivel megfelelő tárolásáról gondoskodni nem tudunk, a nálunk összegyűlt nagymennyiségű ruhát kénytelenek leszünk a Bizományi Áruház útján értékesíteni.

SZOLNOKI VÖRÖS CSILLAG RUHÁZATI KTSZ \ rendelt szabósága

A kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének anyagához

Az amerikai neokolonializmus

„Az Amerikai Egyesült Államok az összes tőkés országoknál több kincset sajtol ki az ázsiai és különösen a latin-amerikai országokból, — gátolva ezeknek az országoknak a fejlődését. Fokozódik az amerikai tőke behatolása Afrikába. — Az amerikai imperializmus a legnagyobb nemzetközi kizsákmányolóvá vált”. (A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozatából.) '

A kapitalista világ atlaszát lapozva nem találunk — nem is találhatunk — egyetlen olyan országot, amely felé ne nyújtotta volna, vagy ne nyújtaná ki csápjait az amerikai nagytőke. Az amerikai monopóliumok terjeszkedése világjelenség.

A monopoltőke dollár-osztagai heves harcot vívnak

Nyugat-Európában, a „szövetségesekkel” is. behatolnak a vezető európai hatalmak gazdaságába is. Itt azonban, a dolog természetéből adódóan, jóval nagyobb ellenállásba ütköznek, megszerzett profitjuk — pedig alacsonyabb. Az amerikai tőke legjellegzetesebb terjeszkedési iránya ezért a második világháború utáni időszakban a még fejletlen, gyarmati vagy félgyarmati sorban lévő országok köre. Ez új formát és új módszert jelent a gyarmatosítás történetében: az amerikai nagytőke valósította és valósítja meg legkövetkezetesebben a neokolonializmus célkitűzéseit és eljárásait.

Hadd idézzük őket magukat. Ugyan Afrikáról van szó, de az alábbi nyilatkozat általános érvényűnek tekinthető. Az úgynevezett Bolton- bizottság jelentést terjesztett az Egyesült Államok szenátusa elé és ebben a következőket mondja: „Az Egyesült Államoknak határozott céljai vannak Afrikában. Ezek a következők: arra kell törekednie, hogy az afrikai fejlődés... ne váljék kormányzati formákkal szemben ellenségessé, s hogy kizárja innét azokat a befolyásokat, amelyek barátságtalanok a mi életformánkkal szemben, s így meglegyen a reményünk 1 arra, hogy hozzáférhetünk a kontinens nyersanyagaihoz, különösképpen pedig biztosíthatjuk... stratégiai szükségleteinket: az Egyesült Államoknak érdeke, hogy...

' megvalósítsa ezen földrészen erkölcsi vezető szerepét.” —

Tehát: nyersanyagok, straté- 1 giai szükségletek, a nemzeti mozgalmak kordában tartása, nehogy a gyarmatosítók kormányformóival szembeni ellenségeskedéssé fejlődjenek, erkölcsi vezetőszerep, azaz politikai uralom. Persze a jelentés szemérmesen elhallgatta a legfontosabbat: extraprofit.

Nyilvánvaló, hogy erről ' megemlékezni még a Bolton- bizottságnak is sok lett volna. A háborút követő tíz esztendőben ugyanis — 1946— 56-ig — az amerikai monopóliumok közvetlen külföldi magánbefektetéseiből 19 milliárd dollárnyi, csillagászati összegű profit származott — ugyanezen időszak alatt, ugyanezek a monopóliumok mindössze 12 milliárd dollár értékű új befektetést eszközöltek külföldön. Jellemző, hogy ez a profit elsősorban a gyarmati országokból és az elmaradott területekről származik. Ezt bizonyítja az a tény is. hogy míg az Egyesült Államok 1954-ben a Kanadában befektetett 5.9 milliárd dollárnyi összegből 451 millió dolláros haszonra tett szert (8 százalék), addig például az európai országok gyarmatain 600 millió dolláros befektetéssel 187 millió

hasznot vágott zsebre — ez 31 százalékos profitnak felei meg. Más, fejlődésben elmaradt országba 2,4 milliárd dollár értékű tőkét exportáltak és egy év alatt 538 millió dolláros (24 százalék) profitra tettek szert.

Ezek a szárr. k világosan bizonyítják, hogy a fejletlen országokban szabadabb vadászterület kínálkozik a dollár-hatalmaknak — de rámutatnak a neokolonializmus egyik legsajátosabb vonására: az amerikai tőjcebehato- lás a klasszikus gyarmattartó hatalmak nagytőkéjével vívott ádáz harc árán történik. Míg a népek függetlenségi harca sorra hagyományos uralmi területeik feladására kényszeríti az európai gyarmattartó hatalmakat, az Egyesült Államok korszerű pénzügyi apparátusával behatol az így támadt résekbe.

Van ennek a harcnak azonban egy másik oldala is. A nyugati országok rákényszerülnek arra, hogy az Egyesült Államok segítségét vegyék igénybe a leigázott népekkel szembeni küzdelemben. így azonban — törököt fogtak. A neokolonializmus a klasszikus gyarmatosító ha-