Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

ldől. január 8.

IZ evesen tudják, ezért le**■ írom: volt nekem rendes foglalkozásom is. Tanár voltam — igaz, csak néhány hónapig, Ungváron. Akkor találkoztam ezzel az emberrel, aki most előttem ül őszülő hajjal, de eléggé testesen, tekintélyesen, másodszor. Mert először Szegedében találkoztam egyetemi hallgató koromban, mikor az volt a nagy vágyam, hogy egy Tiszán úszó tutajon töltsem a nyarat, Érthető! Annál szebbet Jci tudna elképzelni, hogy ott heverhet a csillagos éjszakán a tutajon. Mert ilyen szép nyári éjszakák, mint a Tiszán nyilvánvalóan sehol sincsenek. Erről ne is vitázzon senki, mert hl mondjuk valaki a Dunán vadevezős, annak fonrlma se lehet egy ilyen tiszai éjszaka szépségéről. Ezt csak mi tudjuk, akik láttuk. Hogypedig ne mosolyogjon senki és ne vádoljon elfogultsággal a Tisza szépsége iránt — némi okkal — mert összeírtam jó- néhány kötetet erről — mindjárt meg is mondom: egy folyón az éjszaka annál szebb, minél mesésebb. Hát a tiszai éjszakák a legmesésebbek, mert azt melyik mártélyi, tápéi, vagy épven lúdvári halász ne tudná, hogy ama Attila a nagy sámánok közül is a legnagyobb, ott van eltemetve a vize alatt. Hát melyik más folyó hordozhat hullámaiban szebb mesét? Én persze — azért vagyok író — azt is pontosan tudom, hol rejti a mélység a nagy sámán hármas koporsóját, de nem mondom meg, csak a szép ifjú bájos asszonyoknak, azoknak is csak a holdtölte éjszakáján s akkor is, ha igazán kiérdemlik. A régészeknek, akik három évszázada keresik — magam is régész voltam egykoron — nem szólok, mert — tudomány ide, kutatás oda — ma is látom rossz álmaimban a feldúlt ősrégi temetőket.

jé hogy itt ültünk, ven- dégemmel, beszélgettünk ezt így el is mondtam neki. Nem mosolygott. Mindketten arra az első találkozásunkra gondoltunk, amikok ők egynéhányon tutajokkal jöttek Szegedébe, mi pedig egypáran — egyetemi hallgatók voltunk — lementünk a tutajosokhoz érdeklődni, hogy lehetne megcsinálni a kalandos utazást és még keresni is valamit, mert már néhány pengő is mesés pénznek látszott. Sötét volt. A csendes füzesekből egyre sűrűbben áradt a folyó csillagfényes tükrére a homály. A partokon álló fákat idom- 'alan kékes-fekete tömeggé gyúrta az éjszaka. A fűzek alacsonyabb csoportjai mögül a jegenyék ritka oszlopsora emelkedett a sötétkék égboltra. Nyugaton bizonytalan világos folt jelezte a lenyugvó nap útját. A csend, mint roppant csodálatos kristálybúra, borult a mozdulatlan vizekre. Néha-néha halkan csobbant a hullám, toszforeszkálva megvillant ■gy-egy hal halványan, ezüstösen csillanó teste, utána finom ívelt hullámok futottak a mozdulatlan víztükrön. Ilyenkor erősebben meglo- hogtak a fekete vizekben fürdő csillagok és a füzesek felriadtak korai álmukból.

Valami ünnepélyes várakozás jelent meg az éjszaka arcán. Egyszerre halkan, tisztán, dallamosan szólalt meg egy tücsök, azután még egy, egyre több és több, hangjuk végigcsilingelt a füzeseken és egyre magasa b- han és magasabban emelkedett a sűrű, harmatos fűből a csillagok felé. A milliónyi apró csilingelő cirpe- lés összeolvadt egyetlen csodás, titokzatos, ritmikus zengéssé, mint egy ősi himnusz egy névtelen istenhez.

Keleten rőt árnyak szöktek az égboltra. A csillagok gyorsan halványultak éppen ott, ahol a napnyugta után a legkékebb, legbársonyosabb volt az égbolt. A rőt árnyak egyre világosabbak lettek és a roppant síkság úlsó feléről a jegenyék fekete oszlopai mögül valahonnan a sötét csodák mérhetetlen végtelenségéből lassan emelte fel izzó fejét a Hold. A fűzfák még jobban

Kovai Lőrinc:

1UTAJOSOK

meghajoltak, a folyó megdermedt valami csodálatos varázsvárásban, a víz tükrén lassan, mintha a fekete vizek mélyéből jönne, áradt szét az alig észrevehető vöröses csillogás. A füzek görnyedt törzse lassan előrebukkant az éjszakából. A fák között, névtelen titokkal telve, lebegett az ezüstös fény- felhő.

jé fekete vizeken hosszú, vörös fénycsík húzódott a Hold korongjától a part széléig. A víz egyszerre világosabb lett. A csillagok képe lassan elmerült a mindent elöntő varázssugarak áradatában.

Ott, ahol a part meredeken emelkedik a folyó fölé, valami széles, fekete négyszög terpeszkedik a vízen.

Hirtelen a tűz vörös lánga Hoveriát. Úgy él az ember a folyón, akár a madár. Csakhogy a madárnak szárnya van, elrepülhet, nekünk meg bizony mindig a tutajon kell lenni. Mindig vigyázni kell, mert nagy a forgalom és bizony nagy dolog az, ha valaki jól tudja kormányozni a tutajt.

— Hány tutajjal jöttek?

— Héttel. Egyik nagyobb, mint a másik. Csak ilyenkor este vagyunk együtt, napközben leginkább szétmegyünk a tutajokra, aztán nehogy azt higyje, hogy csak úgy elviszi a víz, ezt a sok fát. Rengeteget kell ám evezni.

/t roppant tutaj két vé- gén valóban óriási deszkaevezők látszottak.

— Mennyit keres két hónap alatt?

dét és halkan megkérdeztem:1

— Nem jársz te már vízen, komám, jó ideje igaz-e? Látom a képeden.

rM itokzatosan nézett rám.

M Járok én... Tudod-e tanár úr, hol van Bratszk?

Köhintettem, összeráncoltam homlokom, jelezve, hogy egy volt földrajztanár, még ha huszonöt éve nem is gyakorolja eme tekintélytadó foglalkozást — akkor is mestere a földrajtudománynak.

■— Ki ne tudná? Ott épül a világ, talán legnagyobb vízierőmüve az Angara-folyón. Nem is tudom hány milliárd kilowatt energia... — aztán hogy fokozzam a tekintélyem, mint egy igazi tanár hozzátettem — nehéz munka lehet...

A vendégem elmosolyodott.

— Az. De lesznek majd ott északon nehezebb és nagyobb munkák is... Van

A TEREMTÉS KORONÁJA

Bemutató a Szigligeti Színházban

KEDVES FÉRFITÁRSAIM

(hölgyek ne figyeljenek ide), a tegnapi premier után nekem és egyik barátomnak volt alkalmunk néhány csípős megjegyzést hallani feleségeinktől. Ezek a megjegyzések az egyenjogúságra, a főzőkanálra, nómeg azokra a kisértésekre vonatkoztak, amelyek azon nős férfiakat érik, akiknek csinos női munkatársaik vannak. A megjegyzéseket elég nehéz volt visszaverni, mert akárhogy csürjük-csavarjuk, Fehér Klára vígjátéka határozottan a nőknek ad igazat. No, dehát mit várjon az ember egy írónőtől?

Fehér Klára a darabban felteszi a kérdést: mi történik egy olyan házasságban, ahol a férj is, a feleség is nagyon elfoglalt emberek, ráadásul a feleség hivatali elöljárója is a férjnek? — Ezenkívül adva van egy csi- ! nos titkárnő, aki szolgálat- kész, mindig jólápolt, elvált fiatalasszony és úgy érzi, neki is joga van az élethez. Az egyenletet felállította a ; szerző, de a megoldással | úgy érezzük, adósunk maradt, pontosabban ránk bízta, hogy levonjuk a megfelelő következtetést. Az iskolában elég gyenge voltam matematikából, ez az egyenlet mégis határozottan tetszett, és megoldására úgy ér- . zem, mindenképpen kisérle- j tét kell tennie a darab min- j den nézőjének.

Iványi József (Nyitrai főmérnök) igazi „teremtés koronája”. Hiú, könnyű sikerekre vadászó férfi, amellett szereti a munkáját és jó családapa. Hogy ez látszólag ellentétes? Hát igen. De az vesse az első követ a darabra, aki csak jó, vagy csak rossz tulajdonságokkal rendelkező embereket ismer. A mindnyájunkban rejlő kettősséget nagyon kedvesen, nagyon hangulatosan adta visz- sza Iványi. Méltó partnere Győri Ilona, aki az elfoglalt főmérnöknő szerepében nagyon jó, nagyon átélt alakítást nyújtott. Talán abban a jelenetben, amelyikben húgával beszélget a születendő gyerekről, nyafogása kicsit eltúlzott.

Hegedűs Ágnes kitűnő titkárnő. Vessenek meg nőolvasóim, de magamnak is ilyent kívánok, ha a sors egyszer olyan helyre vet, ahol még titkárnő is akad. Kedves, szolgálatkész, vidám. Amit mond és amit tesz, mélyen átéli. Arcjátéka tökéletes, a búcsújelenetben pedig egyenesen felejthetetlen. Anda- házy Margit Zsókája kedves fiatal leány-alakítás, nővérével alakított első közös képükben átgondolt, jó színészi munkát végzett.

A DARABBAN sok az epizódszerep és többen' bebizonyították, hogy nincs kis szerep, csak jó, vagy rossz színész. Itt inkább a jó alakíhely, anyag... Én a jégzajlástól, a folyó beálltáig naphosszán járom az építés helyén a vizet. Motorcsónakkal. Éjjel-nappal. Nem valami nyugalmas csónakázás, mert az Angara olyan gyors, olyan ellenállhatatlan a sodra, hogy ugyancsak vigyázni kell ne vigyen neki a pilléreknek ... Csodaszép a vidék arra. A Hold, az egészen zölden világít. — Főleg, ha Holdtölte van. A hegyek meg — Szaján-hegyek — kékek, pirosak, zöldek, arany szí- nűek, mintha üvegből lennének. Hogy a Bajkál-tó milyen szép, azt európai ember el sem képzelheti. De tudod-e tanár úr, hányszor gondolok mégis azokra a tiszai éjszakákra?

Nem akartam, hogy udvariasan dicsérje a Tiszát és megkérdeztem:

— De most ugye nem tutajjal jöttél?

— Nem. Tu—104-essel. Közelebb most ide Bratszk, pedig kilencezer kilométer lehet ... (gondolom), mint annakidején az a kis kárpáti falu, ahonnan tutajjal jöttünk akkor Szolnokra, Szegedébe... Két hónapig... Most Moszkva ide két és fél óra. Onnan még rosszidőben is, másfél nap alatt Bratszk- troj-nől 'vagyunk. Amíg repültünk, gondolkoztam... Ugyan járnak-e rr.ég tutajok a Tiszán. Nyáron, ha kiveszem a szabadságot, ha törik, ha szakad, nem Krímbe megyek nyaralni, hanem ide Magyarországra a Tisza-Ma- ros szögbe. Megnézem úgy kanyarog-e a Tisza, mint régen.

Hallgattunk, emlékeztünk, nevettünk. j

j MIT TENNE ÖN, kedves olvasónő Mária helyében, ak; borzalmasan elfoglalt főmér- | nők, emellett szerető felesé- I ge egy elkényeztetett embernek? Avagy mit tenne ön kedves olvasó Nyitrai Ákos főmérnök helyében, aki megköveteli a meleg vacsorát, s mindennap mosott-vasalt fehér inget, amellett úgy érzi, hogy felesége elhanyagolja, hiszen alig találkoznak s munka miatt? Nem is szólva a nagy adag férfi-hiúságról.

Ehhez hasonló kérdéseket ad fel jócskán a darab. A válasz? Nos, a válasz nem egyértelmű. Mindenki oldja meg maga az életét, bátran, határozottan. Talán ezt lehetne a darab mottójául választani, ha ... Ha Nyitrai Ákos főmérnök is így, ilyen határozottan vonná le a következtetést. ö azonban inkább sodródik az eseményekkel és nem neki, hanem az utolsó pillanatban észre- tért titkárnőjének lehet köszönni, hogy nem alakult ki az a bizonyos, sokatemlege- tett vígjátéki háromszög.

A DARAB szikrázóan szellemes. Három órán keresztül sorakoztatja fel tételeit és az írónő és legtöbbször megkacagtat és el is gondolkoz- tat egyben. Ügy érezzük, A teremtés koronája típusa a modern, könnyedén elegáns, ízléses és amellett ténylegesen mai problémákat felvető vígjátékoknak.

Berényi Gábor nem először rendez Fehér darabot. Már Debrecenben is előadták ugyancsak Hegedűs Ágnessel a főszerepben az írónő egyik vigjátékát. Az akkori együttműködés meghozta gyümölcsét. Berényi pontosan érti és érzi, mit akar kifejezni a szerző. Rendezői ötleteivel, a darab összefogásával, pergő ritmusával és természetes, egyáltalán nem erőszakolt jókedvével bebizonyította: vígjátékot legalább olyan lendülettel és hozzáértéssel rendez, mint drámát. Az SZTK-ban lejátszódó jelenet rendezői ötletessége iskolapéldául szolgálhat.

tott Szedő Lajos egy SZTK- beteg látszólag kevés eszközzel megoldott, de művészileg kitűnően exponált szerepében. Balog Rózsa ideges titkárnője, Benyovszky Béla öreg tanára, Sebestyén Éva háziasszonya, Halász László balkezes nőcsábász tisztviselője és/a gyerek, Tyll Kati és Berta "Attila rövid, de hangulatos szerepeket alakítottak — jól. Külön szeretném megemlíteni Upor Pétert, aki a szerelmes fogorvos szerepében őszinte, emberi derűt sugárzott maga körül. Dunai József is szerepelhetne többször, mert úgy látjuk, hogy nemcsak a szervezéshez ért jól.

Tetszettek Fehér Miklós modern, stílusos díszletei, különösen a színházi előcsarnok képe. Nem tetszett viszont a színészek szövegtudásában néhol megmutatkozó bizonytalanság és a — véleményem szerint — fölösleges első jelenet. Némi húzás feltétlenül a hasznára válna a darabnak (Az Upor Péter által előadott szövegre gondolok elsősorban).

* Végezetül néhány szót az írónőtől, aki végigizgulta a főpróbát és a bemutatót.

— Nagyon örülök, hogy ilyen kitűnő gárda valósítja meg írói elképzelésemet. — Őszintén megmondom, néhány jelenet határozottan jobban tetszett, mint Pesten Főleg a darab pergő tempója kapott meg. És hogy megelégedésemet ne csak udvarias szólamokban juttassam ki fejezésre, ünnepélyesen meg ígérem, hogy a legközelebb1 darabomat —, amit előreláthatólag a jövő évad elejére írok meg, — a szolnoki színháznak ajánlom fel.

AZ AJÁNLATNAK örülünk, gyorsan írásba is foglaltuk, hogy nyoma maradjon. Szóval kedves Fehér Klára, viszontlátásra ősszel amikor is remélhetőleg egy férfipárti darabot lesz alkalmunk végigélvezni.

Hernádi Tibor

KULTÚRHÍR

Erle Stanley Gardner, a nemrég elhunyt híres amerikai detektívregényíró nagy emberbarát volt.

Gardner, aki egyébként régebben ügyvédi tevékenységet folytatott, néhány barátjával megalakította a „végs^ menedék bíróságát”. Gardner és' barátai olyan elítéltek ügyét intézték, akik azt állították, hogy ártatlanok és a ..végső menedék bíróságához” fordultak segítségért.

Ha Gardner és „bírósága” arra a megállapításra jutott, hogy az illetőt valóban ártatlanul tartják börtönben, fáradságot és költséget nem kímélve, úi tanúk és bizonyítékok alapján kierőszakolta az ügy újrafelvételét. Gardner és barátai, akik semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem fovarünk el. sok esetben '“"'tettek ártatlanul elítélteken.

ja csap föl és vibrálva, csapkodva világítja meg a hosz- szú fenyőszálfákat, a nyomorúságos deszkaviskót, a szakállas barna férfiarcokat.

Egy tutaj vesztegelt itt a Maros és Tisza összeomlásénál Szeged fölött.

Hosszan elnyújtott énekszó csapott föl a tutajról, remegett, vonaglott a folyó fölött, azután hirtelen beleveszett az éjszakába. A tutaj túlsó végén, ahová már alig ért a tűz, bizonytalan fénye, hosszú, vékony emberalak hajlongott.

A Hold beburkolódzott a felhők ezüst hálójába. Az ének elhallgatott. Csend lett, csak a tücskök hada zengte dalát az ezüstkorong felé.

A tűz előtt öt ember ül.

— Honnan jönnek?

Az egyik hosszú őszszakállas férfi, félig oldalt fordult és hosszan nézett a tutaj végén hajlongó emberre, azután ismét a tűzbe meredt. Tömött ősz szakálla mint ezüstpáncél borult széles mellére. Dús fehér haja durva tincsekben hullott vállára. összehúzta bozontos szemöldökét és mintha máshoz szólna, felelt:

— Rahóról.

— Hosszú ideig jöttek?

— Vagy két hónapig.

A többiek is lassan erre fordultak. Napégette arcukról egykedvű pillantások hullottak.

— Nehéz volt az út?

Az öreg tekintete egyre mélyebben süllyedt a tűzbe. Lassan nyársat vett elő és látszólag egészen elm írült a szalonnasütés fontos szertartásába.

— Hát aki megszokta, annak is nehéz — mondta husztvidéki dialektussal egy fiatalabb. — Mindig annak a legnehezebb, aki a kormánynál van. Tiszaug körül olyan jégesőt kaptunk, hogy azt hittem sosem látom meg

— Hát én úgy 150 pengőt, de ebből le kell venni az útiköltséget, mert visszafelé vonaton megyünk. — Azt mondják, hogy a fűrészmalom, ahová a fát visszük, vasúti kedvezményt is ad.

A beszédén látszott, hogy igyekszik kerülni a zavaros tájszólásokat és inkább a könyvek nyelvén beszél.

— Iskolába járt-e?

— Hogyne. Polgárit végeztem, tanító akartam lenni...

A Hold már-már magasan járt. — A folyó, a füzesek ezüstfényben csillogtak.

— Mindnyájan ott alszanak a kunyhóban?

Tagadóan rázta a fejét.

— Nem, nem ott, ott sok az élősdi. Csak akkor szorulunk oda, ha rossz az idő.

— Hogyan táplálkoztak a három hónap alatt?

— Bizony jobban is lehetett volna, hiszen elég nehéz a munka. Kétszer eszünk naponta, kenyeret, szalonnát, néha krumplit, az utóbbi hetekben tarhonyát is. Vigyázni kell, mert olyan eset is volt, hogy mire leért az ember, akkor már csak adóssága volt. Alig keresett valamit. Az a legnagyobb baj, hogy némely helyen vesztegelni kellett sokáig. Meg hogy éjjelre mindig ki kell kötni, nehogy a sötétségben a tutajba rohanjon valami hajó.

A hangja lassan elhalkult, arcán mély, egész lényén elomló fáradtság látszott. Megigazította durva zsákvászon felsőruháját és elnézett a kékes, ezüstös fényben csillogó folyó felé.

Most néztem jól szabott ruháját, tartását, hallgattam kifogástalan szabatos beszé-