Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-07 / 6. szám
1961. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az eltörött üyegkancsó Csörr... A zajra a boltban lévők mind a pénztár felé fordulnak. Ott áll egy fiúcska, egyik kezében aluminium tejeskannát, másikban pénzt szorongatva. Áll és a kőpadlót bámulja, amelyen nagy csörrenéssel zúzódott ezer darabra anyuka csillogó üveg- kancsója. A fiúcska arcán az ijedtségtől nemkevésbé csillogó könnyek gurognak lefelé. Odalépek hozzá, megkérdezem: — Hogy hívnak? — Mikus Jancsika, hüp- pögi. — Hányadikba jársz? — Másodikba. —- Nagyon, ki fogsz kapni? — Nagyon... — az utolsó szavakat a sírástól alig tudja kimondani: — Megver anyuka. — Na, gyere •— mondom neki. — Hazamegyünk együtt, beszélek anyukáddal. — Most nincs otthon —, keseredik el végkép. — Csak este jön haza. Elszomorodom. így nem mondhatom meg neki, hogy amit hét éves fiacskájára bízott, ggy felnőttnek i nehéz feladat volna. A tejeskanna, a pénz, a zsömlék és mellé az üvegkancsó, no meg az álmc-ág — még hét óra sem volt —; nemcsoda, ha kicsúszott az apró kezekből a kancsó füle. Mondom, nagyon sajnálom, hogy nem beszélhettem Mikus Jancsika mamájával. Megkérdeztem volna tőle; — Mikor okozott utoljára ilyen kárt, mint a kisfia? Lehet, hogy nem hét, hanem 27 éves korában? Apáknak A jó kedély fontosságát a gyermeknevelésben nem lehet elégg' hangsúlyozni. Ne higgyük, hogv a iótó-futó, güriző” apa az igazi tekintély a családban. Sokszor még csak nem is sajnálja a gyerek a megszakadásig dolgozó szülőt. „Szívtelen kölyök!” — gondoljuk felőle és messzemenő következtetéseket vonunk le jelleméről. Pedig könnyen lehet, hogy nincs igazunk. Nem szívtelenségből teszi ezt, hanem azért, mert számára a problémákat köny- nyedén megoldó hős az ideál, és kevésbé a szuszogó, a munka terhét roskadozva cipelő áldozat. Az édesanya szelídebb női bája mellett az apa tréfás természete, söt néh h .rsánya’ob vidámsága jz'.ban megragadCélszerű bútor: a heverő pamfag-dgy Tekintetbe véve, hogy külön hálószoba ritkán rendezhető be, fontos, hogy nappali üldögélésre is alkalmas legyen és méretei ne tegyék a szoba főszereplőjévé. A reka- mié nagysága, nehézkessége, drágasága miatt lassan elveszti közkedveltségét, egyre inkább kiszorítja a heverő, vagy hencser. A heverő lényegében két részből áll: a tartórészből — a sírna, kb. 10—15 cm magasságú, lábakon álló fakeret — és a leggyakrabban egy darabban kiképzett párnarészből. Minimális faanyag szükséges elkészítéséhez, így olcsónak mondható. Mivel lázat színét jól választjuk ki, mutatós darab a szobában. Egyesek hátrányának róják fel. hogy az ágynemű tárolására általában külön bútordarabot kell beállítani. Ez valóban új problémát jelent, de ugyanakkor egészségügyi előnyökkel is jár. A r kaiméban ugyanis az ágynemű szellőzés nélkül van egész nap. Egyébként ma már ágyneműtartós hencsereket is készítenek, a középfelé ívelt tartórész szemmagasságból nem látható, a keret szélességét lényegesen nem növeli. Másik kedvelt fekvőbútor- féleség a pamlag-ágy. Egyaránt készül egy- és kétszemélyes formában, mindkét esetben a támlarész éjszakára a fekhely kihúzása után csukló körül lefordítható. Előnye: kényelmes rajta ülni és kicsi a helyigénye. Ugyanakkor azonban biztosítanunk kell a kihúzáshoz, vagy elhajtáshoz szükséges területet. gyeRMEkEKHEK Mióta eszünk villával? Azt mesélik, hogy a villát akkor találták fel, amikor a nagy kerek, fodros gallérok jöttek divatba. A gallér akadályozta a kényelmes evést, valósággal felpeckelte az ember állát. Nem lehetett tőle a tányér fölé hajolni. Mintha a fej egy kerek tálon lenne. Ebben a gallérban kényelmesebb volt villával enni, mint kézzel. Lehet, hogy az egész csak mese. A w.la bizonyára akkor bukkant fel, amikor az emberek rendszeresen váltottak inget, és mosakodtak is. Egyszóval, amikor tisztábbak lettek. Körülbelül ugyanabban az időben került használatba a tányér és az asztalkendő is. A XVII. század végén, egy Meyerberg nevű utazó járt Oroszországban, aki így ír erről: „Ebéd közben minden vendég előtt volt az asz- tálon kanál és kenyér, de tányért, kést, villát és asztalkendőt csak a legnagyobb tiszteletben álló vendégek elé tettek." A szép beszédről ja a gyermeket, mint a hosz- szú prédikáció arról, mennyi áldozatot hozunk naponta értük. Semmi sem veszélyezteti jobban a szülők iránti vonzalmat, szeretetet, mint az állandó depressziós, kedélyte- len családi légkör. Jó kedéllyel azonban a legfáradságosabb munkába is szívesen ugrik mellénk gyermekünk örömmel vesz abban részt mert „társnak” érzi magát természetesen a vele tárté apa mellett. A gyermekek nem szívelik a napi munka komor fel- hánytorgatását. Hiába dolgozik az apa „látástól vakuld- sig”, ha a rövidre fogott nap, együttlét alatt nem sikerű rokonszenvet ébresztenie maga iránt. Amikor hazaérkezése után nyomban lekattint- ja a rádiót, mert „nem bírja a tánczenét’’; ha nincs egy tréfás, kedves szava gyermekeihez, csupán feddés, morgás, szemrehányás, akkor minden tiszteletre méltó buzgalma ellenére — bárhogy is kiteszi a lelkét családjáért — félni fognak tőle. Az ilyen apát nem tudják szeretetre méltó emberként, általuk is tisztelt felnőtt társként kezelni, akivel jó együtt lenni, akit alig várnak esténként haza, aki jelenlétével feloldja bennük mindazt a feszültséget, amit a család tagjai külön- külön úgyis hordoznak magukban. ILLIK ? — NEM ILLIK ? Vannak közöttetek, akik : előszeretettel használják a jassz-szavakat. Bizonyára nem minden gyerek tudja; : hogy a jassz-nyelv az alvilág nyelve volt. A rablók, zsebmetszők, munkakerülők kényszerültek arra, hogy egy olyan sajátos nyelvet alakítsanak ki, amelyet tisztességes ember nem ért meg, — amellyel utcán, társashelyeken közöljék egymással koránt sem becsületes gondolataikat. Az utóbbi időben, sajnos, sok helyen divattá vált a jassznyelv használata, szinte polgárjogot nyert a köznyelvben és senki sem gondol csúfos eredetére. Nem hisszük hogy bármelyik jóérzésű gyereknek különösebb érdeke lenne a jassz-nyelv használata hiszen a jassz-nyelv nem segít a gondolat világos pontos megfogalmazásában ellenkezőleg zavarossá teszi , mondatainkat Kislányok között talán kevesebb a szabadszájú, mint a fiúk között, bár fájdalom még akad ilyen is. A sza- badszájúság nem különös érdem, mégcsak nem is szellemesség. Ellenkezőleg: nyelvi és szellemi szegénység. Gondoljatok arra. ha megnőttük saját gyermeketeket kell megtanítanotok a szép magyar beszédre. Hogyan feleltek meg e hivatásnak ha mondataitok kuszák, zavarosak, s ha sűrűn fűszerezitek azokat jassz- és trágár szavakkal, tehát olyanokkal, amelyek a jóérzésű emberben visszatetszést keltenek? Találós kérdések Hóna alatt seprőt szorít, de sohasem sepreget! Bizony ésszel fel sem érem. Ez az ember, ki lehet? Hóval, faggyal nem törődik, Tűri némán, szótlanul, de mikor a tavaszt érzi, mint a patak, könnye hull. (Hóember.) Mit vesznek legtöbbet a piacon? (Levegőt.) Mi van az üres kancsóban? (Levegő.) Melyik kakas nem kukorékol? (Szélkakas.) Mi hordja a hátán a fülét? (A fedő.) Vadonat új, mégis lyukas. Megfoltozzák, semmit sem ér. (Szita, rosta-) iiiiiiiiiHiiiiiMiimiiiimiiiniiiiiNiimiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmimimiiiHiiiMiiiHimiiit bakon áll, elhelyezését köny- nyen változtathatjuk, a takarítást nem nehezíti. Ha a huKél recept a sertés feldolgozására ZSIROLVASZTAS Fontos, hogy a szalonnát egyforma kockákra vágjuk, mert különben az apróbb tepertő megég. Az edényt ne tegyük tele, hogy könnyen tudjuk kavargat- ni. Jobb ízű lesz a zsír, ha a szalonna alá, vizet vagy tejet öntünk, 10 kg-ra 1 liter tejet, vagy vizet számítva. A zsír olvadása akkor van készen, ha a tepertője világos zsemleszínű, a zsír pedig átlátszó, aranysárga, tiszta. Onnan is megtudhatjuk, hogy a zsír jól ki van sütve, ha tepertőjét a lábas oldalához nyomjuk, nem sistereg, nincs benne zsír. Nagyon fontos a zsír olvasztási pontját eltalálni, mert ha tűi sütjük, hamar ava- sodik, ha kevésbé van kisütve, könnyen romlik. Leszűréskor a zsírt előbb nagy fazekakba szűrjük, és azután öntjük a zsiros- bödönbe, amit nyitva tartunk, amíg a zsír kihűl. A SÜLTHÜS ELTARTÁSA Disznóvágáskor tartsuk szem előtt a húsok gazdaságos kihasználását, hogy minél hosszabb ideig legyen a sertésből necsak í füstölt, hanem friss húsunk is. j így az egyes húsrészeket, mint 1 oldalast, karajt, tarját, lapockát zsírba lesütve tegyük el. A húsokat szeletekre vágtuk, besózva egy napig sóban tartjuk. Azután bő zsírban előbb fedő alatt, félpuhára pároljuk, utána zsírjára sütve a szeletek, mindkét oldalát pirosra sütjük, hogy semmi nedvesség ne maradjon benne. Széles szájú kisebb üve- ; gekbe rakjuk és a forró zsírt ráöntve jól lekötözzük. HETI ÉTREND Vasárnap: újházi tyúkleves, töltött csirke, cékla. Habrollo. Hétfő: zellerleves, paprikás- burgonya kolbásszal, csemege uborka. Kedd: paradicsomleves, párizsiszelet burgonyakörítéssel, — nyers savanyúkáposzta. Szerda: gulyásleves, rakott tészta. Csütörtök: tejleves hosszúmetélttel, csikóstokány. Péntek: tarhonyaleves, roston- sült harcsa rlzskörítéksel, vegyes saláta. j Szombat: karfiolleves, lecsó I Virslival, 4 A bemutatkozás Komoly vagy legalábbis megfelelő ok nélkül — például, ha az utcán valakitől tüzet vagy útbaigazítást kérünk — bemutatkozni helytelen. Közhivatalban sem mutatkozunk be, ha valakitől hivatalos ügy elintézését kérjük. Az új munkahelyre belépő alkalmazott köteles feletteseinek és munkatársainak is bemutatkozni. Az új dolgozót rendszerint az egyik felettese mutatja be munkatársainak. Társaságban nem mutatkozunk be mindenkinek kü- lön-külön, hanem megvárjuk, amíg a házigazda bemutat a jelenlevőknek. A házigazdának és feleségének arra kell törekednie, hogy vendégei kölcsönösen megismerkedjenek egymással. Ha az utcán valakinek a társaságában ismerősünkkel találkozunk, s beszélgetni kezdünk vele, társunkat csak akkor kell bemutatnunk, ha pár percnél tovább tart a beszélgetés- A bemutatást soha. sem szabad visszautasítani. Sorrendben a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek. az alárendelt pedig a feletteseinek mutatkozik be. Ha a férj fiatalabb nőnek mutatja be a feleségét, elsőnek a feleség nevét említi, éppúgy az apa is a fia nevét mondja előbb a bemutatásánál még akkor is, ha a bemutatott személy a fiánál fiatalabb, vagy kisebb állást tölt be. Helytelen, ha a nő nem mondja meg nevét a neki bemutatkozó férfinak. Színházi ruhák Tüli, vagy nylon nagyestélyi ruha, gyöngy díszítéssel. Csíkozott fémszálas derékrész és k»t rpohől szabott dusches szoknya. Gyakran előfordul, hogy a bemutatott személy nevét nem halljuk jól. Ilyenkor nem követünk el hibát azzal, ,ha az>t mondjuk: „Bocsásson meg, de nem értettem jól az Ön nevét.” Nagyobb hibát jelent az, ha később találgatni kell, vagy eltorzítjuk a bemutatott személy nevét. Legalkalmasabb a közvetítő által eszközölt bemutatás, erre felkérhetjük például a házigazdát, a családtagot, vagy bizalmas barátunkat is. Ha viszont közvetítő nélkül akarunk, vagy kell bemutatkoznunk, azt feltétlenül úgy kell rendeznünk, hogy bemutatkozási szándékunkat ne vegyék tolakodásnak. A nők közvetítő nélkül sohase kezdeményezzék a bemutatkozást. A bemutatott személy nem nyújt elsőként kezet, hanem megvárja, amíg a közvetítő megmondja a nevét, és kezet nyújtanak, neki. Ezt viszont a másik fél soha nem mulaszthatja el. Ha ülünk, a bemutatásnál fel kell állnunk- A nők ülve maradhatnak, ha a bemutatott férfi nem túl koros, vagy ha fiatal lányt mutatnak be neki. Ha azonban az illető férfi idős, vagy jelentős egyéniség, a nőnek is fel kell mérsékelten emelkednie. A bemutatás után a társalgást mindig az idősebb, vagy a nő, illetve a magasabb állású személy kezdi meg. Vonatban, hajón, utazás közben ma már teljesen természetes, hogy beszélgetést kezdünk ismeretlen emberekkel, s ilyenkor, ha közelebbi ismeretség fejlődik ki, még mindig találhatunk alkalmat a kölcsönös bemutatkozásra, anélkül hogy tola kodás látszatát keltenénk. A bemutatott személyt a a további találkozások alkalmával üdvözölnünk kell. Hiányos, futólagos bemutatkozás azonban nem kötelez a további kapcsolatok fenntartásira. KERESZTREJTVÉNY 6 r M n 15 r ■ f 9 10 Vízszintes: 2. Szövőszéken dolgozik. 4. Késsel beledöfött. 6. Sárgaszínű fém. 8. Csodálkozó szócska. 11. A szünidő befejeződésével ennek is vége lesz. 12. Fájdalom. 13. Ilonka. 14. Ázsiai állam. 17. Maszatol. Függőleges: 1. 1961-ben. 2. Kettős mássalhangzó. 3. Vigyázó. 4. Mezőgazdasági munkát végez. 5. Oktat. 6 Egymásra tesz. 7. Ilyen zene is van. 9. Vizi állat. 10. Vonatkozó névmás. 15. Igevégződés. 16. Em után következik. Megfejtésül a függőleges 1-et és vízszintes 11-et küldjétek be. Beküldési határidő: január 13. Legutóbbi keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A mandarin. Paládi- csi. Könyvjutalmat kapnak: László Gizella, Szolnok, Ág u. 17. szám és Földi János Tószeg, Petőfi Sándor u. 12 szám. Jól kezdődött az év a szolnoki totózóban Minden totózó vágya és álma az a bizonyos tizenkettes találat és gondolatban hozzáteszik azt is, hogy azon a játékhéten az legyen az egyetlen tizenkettes. Dr. Szabolcsi Richárd, a megyei kórház tisztviselője az idei első játékhéten tizenkettes találatot ért el. Ennyi á száraz tény. Talán hozzátehetjük még azt is, hogy ez közel húszezer forintot jelent a boldog nyertesnek. Szóvá kell azonban tenni szemlél te tésOL bogy dr. Szabolcsi Richárd a totózás második hete óta minden héten rendszeresen fogad. Igen sok esetben volt találata. Többek között 12-es találata azon az emlékezetes háromhét előtti véletlenen, amikor minden tipp egyes volt és a tizenkettes találatra 39 forintot kapott a fogadó. Érdemes Írni Szabolcsi Richárd egy másik érdekes szerencsés találatáról. -* Egyik lottó-sorsoláson két egymás melletti szelvénnyel nyert egy zongorát és egy Doxa órát. Példátlan a lottósorsolás törtár: netiben.
