Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

1961. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MINDENKI A MAGA HELYÉN Zárszámadás előtt Pártunk VII. kongresz- szusa megállapította, hogy pártmunkánk stílusa az utóbbi években sokat fejlő­dött. A kommunisták mun­kastílusát az elvi politika, a tömegek iránti bizalom, a nyíltság és a gyakorlatiasság jellemzi. Ezt ai megállapí­tást kiegészíthetjük azzal, hogy a kongresszus óta eltelt idő alatt még több pártmun­kás sajátította el ezt a mun­kastílust. Az „új” stílus elsajátításá­nak alapja mindenekelőtt az volt, hogy a pártmunkások szüntelenül az események sűrűjében forgolódtak. S az eleven, gyakorlati élet forr gatagában tanulták meg az elméleti tudás alkalmazását. Az egyik nagy tsz párttit­kára azt mondja: „Arról tud­juk, hogy nálunk jól megy a munka, hogy hozzánk rit­kábban jönnek a pártveze- tők. Csak akkor jönnek fő­leg, ha valami zökkenőt mi msoiiTtV nem tejünk áthi­dalni. Nem egyedül egy párt­titkár véleménye ez, s annak a gyakorlatnak az alapján kelt. hogv ha valahol vala­mi baj adódik, ott rögtön ott 1'"•pinnek a vezeték- sepftoni Tiszaevendán, aki Kissnét. a '■-özségi nárttitkárt keresi "vakran kaphat ilven vá­laszt: Kint van a Kisréten. ett van valami nroblema. an­nak elrendezésében segít. — Segítenek az elvtár­sak, s a gondba jutottakkal együtt hárítják el a nehézsé­geket A segítségadás, az egyre nagyobb emberismeret ma­gával hozza, erősíti a bizal­mat. Az emberek egyre gyakrabban fordulnak segít- cőpprt a párthoz, a nártmun- kásokhoz. Vannak, akik egyenesen a pártszervezetek­hez mennek. Mások sokáig húzódó, bonyolult ügyeik végleges elintézését, tisztázá­sát kérik a pártszervezetek­Az öt karcagi termelőszö­vetkezet nem idegenkedik a napraforgó termesztéstől. Ta­valy több mint 12 vagonnal adtak át a Terményforgalmi Vállalatnak. Idén több mint háromszorosára növelik a ve­tésterületet ötszázhetven holdon termesztik majd e fontos ipari növényt Már tavaly is bebizonyoso­dott, hogy korszerű nagyüze­„Végre van orvosunk.” — „Hallottad, megjött az új or­vos.” — így beszélnek most nálunk az emberek. Öröm­mel vették tudomásul, hogy nem kell már a szomszéd községbe menni, ha valaki­nek baja van. Újra orvost ka­pott a mi falunk, miután a régi nyugdíjba ment. És mennyi munkája van nálunk az orvosnak! Rendelője min­dig zsúfolva, sok a fekvő be­teg, akikhez ki kell járni, időnként a szomszédos falu körzeti orvosát kell helyette­sítenie, majd egészségügyi előadásokat tart, szóval se éj­jele, se nappala. Az emberek zöme tiszteli és becsüli azt az értelmiségit, aki nem vá­gyik a fővárosba, esetleg ké­nyelmes kutatóintézeti állást adott fel azért, hogy gyógyít­hassa a falut. De nem mindenki gondol­kozik így. Van, aki azt hiszi az orvos valamilyen diplomás házi alkalmazott, akit ide- oda lehet rángatni. Néhány eset, amely megtörtént. Bí­zom benne, hogy akiket illet, ™egukra ismernek. Este 11 óra. Egy beteg fel­pörgeti az orvost. Idegesen gyorsan kéri: adjon a részé re gyógyszert, mert rosszul érzi magát. Megkapja. Más­nap megkérdezi az orvos, használt-e a gyógyszer, ame­lyet felírt. A felelet' Még ■’em értem rá kiváltani. Más. Hainali 4 órakor zör­től. S az elvtérsak beavatko­zása szinte minden esetben a kérelmezők megelégedését, megnyugvását eredményezi. Sok bizonyíték adódott erre az utóbbi időben is, amikor a tsz-ek a betakarítási mun­kákkal küszködtek. A fegy- verneki tsz-ek például szinte kétségbeesve zörgettek a já­rási pártbizottságon: segítse­nek az elvtársak! Egy nap se telt el, visszacsengett a tele­fon Fegyverneken: ' Reggel várjanak száz társadalmi munkást ásóval. Mennek két napra segíteni. Ilyen operatív készség, ilyen gyorsaság a> pártmun­ka módszereinek gazdaesá- gát, sokrétűségét bizonyítja. Semmi sem ártana többet a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának, mintha en­nek gátat vetnénk, mintha ezt korlátozni törekednénk Hisz mindez erősíti, mélyíti a nárt iránti bizalmat. Mégis tanácsos megemlí­teni, hogy egvesek rosszul értelmezik a pártbizottságok operativitását. Azt hiszik, gyorsabb. biztosabb lesz ügyük elintézése/ ha közvet­lenül ide fordulnak. S ilyen mpepnnöeiíqVtnl nem eavszer megkerülik azt a szervet, amelv ügvűk intézésére el­sősorban hivatott volna. A kunszentmártoni járás egyik termelőszövetkezetének vezetői a nyáron kicsit ké­sőn vették észre, hogy férge- sedik a mák. Erre ahelyett, hogy a tanács mezőgazdasági osztályának hathatós intéz­kedését kérték volna, közvet­lenül a párthizotts ághoz mentek segítségért. Csaknem azt mond+ák. ha az elvtérsak nem segítenek, tönkre megy a máktermés. Nemrégiben a megyei ta­nács egyik munkatársa a kunhegyes! járási pártbizott­ságot kereste fel egy épület kiürítése ügyében. Az elv­társ csak abban bízott, amit mi műveléssel még gyengébb talajokon is érdemes termel­ni. Négyzetesen vetették, s így csak egyszeri kézi kapá­lásra, illetve egyelésre volt szükség. A többi munkát gé­pekkel végezték. A tervezett 7 mázsás át­lagtermés esetén egy hold közel 3 ezer forintot jövedel­mez. get egy beteg az orvos abla­kán. — Kérek egy beutalót, bár tudom, hogy ma nem tetszik rendelni, de holnap be sze­retnék menni az SZTK-ba. — Majd miután megkapta a be­utalást, a következőket kér­dezi: — Tessék mondani, hol­napután is bemehetek ezzel? — Doktor úr, jöjjön ki gyorsan, nagyon beteg a fér­jem. Az orvos kimegy, kiderül: a betegnek fáj a keze. Be tu­dott volna menni, dehát így kényelmesebb. Természetesen az orvos is ember, nem örül az ilyen je­lenségeknek, hiszen szereti hivatását és a felelőtlenség akadályozza a munkáját. Fi­gyelmezteti a nemtörődömö­ket és erre igen gyakran go­rombaságot, fenyegetőzést kap válaszul. Ez bizony elég sűrű jelenség a mi közsé­günkben, Nagykörűn. Ha nincs orvosunk, min­dent megteszünk azért, hogy legyen. Boldogok vagyunk, hogy nem kell éjszaka más községbe szaladgálni segítsé­gért. Ha baj van, minden ál­dozatot meghoznánk a segítő orvosnak. Az orvos nem kér áldozatvállalást tőlünk, csak azt, amit mindannyian elvá­runk embertársainktól: tisz­teletet és megbecsülést. Barát József Nagykörű a pártbizottságon mondtak, s a járási tanácsnál, ahol tu­lajdonképpen az ügyet in­téznie kellett volna, erről említést sem tett. Jánoshidán a járási könyvtár felelőse könyvtáros elhelyezése ügyé­ben szintén egyenesen a párt- szervezet titkárához ment. A tanácshoz, ahol tulajdonkép­pen érdemben intézkedhe­tett volna, be sem nézett. De hány és hány esetet sorol­hatnánk még, amiből az de­rül ki: Olyan munkával is lekötik a pártszervezetek ereiét, amelyet más szervek, intézmények volnának első­soron hivatva intézni. Mire Utal ez? Arra, hogy a pártmunkások mun­kastílusát más szerveknek, elsősorban pedig tanácsaink dolgozóinak is el kell sajátí­tani, úgy, ahogyan azt az ő munkájuk megkívánja. Nem egyszer hallani tanácsi hiva­talokban, hogy az ügyfeleket egész csekély kifogásokkal elküldik, apró alaki, a hely­színen kijavítható hibák miatt újra berendelik. De ez csak a hivatali mun­ka. Mezőtúron a városi ta­nács mezőgazdasági osztá­lyán mindenkénpen tiltakoz­tak az ellen, hoev munkáink­nak a másik oldaláról érdek­lődtünk. „Bármi másról — mondták. — csak erről ne.” V<tjon miért? Mert akkor ki­derülne, hogy a papírmunka, a jelentések összeállítása, a kimutatások gyártása közben alig-alig jut annyi idejük, hogy „kiszaladjanak a terü­letre.” Tény, hogy helyzetünk, kö­rülményeink felmérése kö­vetel bizonyos belső munkát, főleg a tanácsoknál. De az már túlzás, és cseppet sem biztató jel, hogy 5—7 ember­rel működő apparátusból he­teken át senki ne vegyen részt a konkrét, gazdasági sz ....""ő piunkában. Külö­nöse n most, mikor annyi még a tennivaló a betakarítás, mélyszántás elvégzéséért. A pártmunkások értékes gyakorlatot szereztek ab­ban, hogyan kell, hogyan le­het gyorsan, bürokratizmus­mentesen dolgozni, vezetni- irányítani. A VII. kongresz- szus azonban más, nagyop fontos feladatot is bízott a párttagságra. „A jelenlegi helyzet a marxista—leninista propaganda erősítését kíván­ja. A párt feladata, hogy a párt tagjainak marxista—le­ninista tudását mélyítse és az is, hogy segítséget nyújtson a marxizmus—leninizmus el­sajátításához azoknak a je­lentős számú pártonkívüliek- nek, akik azt igénylik.’* Ez ma éppúgy érvényben van, mint a kongresszus ide­jén. S az apró, a más hiva­talok, hatóságok vagy éppen gazdasági szervek helyett végzett munka éppen ettől, a nagyobb, több erőt igénylő feladattól, az emberek felvi­lágosításától, nevelésétől vonja el a pártmunkások ere­jét A mezőgazdaság nagy­üzemi átszervezése hozta macával, hogy tanácsaink, gépállomásaink és még sok más szervünk munkája egyszerűsödött. Ezrek helyett leggyakrabban néhány szö­vetkezet képviselőjével kell foglalkozniok. Tehát időt- erőt takaríthatnak meg. A nagyüzemekbe tömörült em­berek nevelésének gondja viszont elsősorban a párt- szervezetek dolga. Ehhez idő erő, tudás, türelem kell a "írtmunkások ""szérűi. Nem lehet hát kétséges, hogy a feladatokat arányo­sabban kell megosztani. — Mindenki a maga helyén, a m. "a feladatát végezze °1 B E 1 Üíszázhetven holdon termelnek napraforgót a karcagi tsz-ek Orvosunk van már, becsüljük is meg a pusztamonosfori Búzaka’ász Tsz-ben A pusztamonostori Lsuza- kalász Tsz tágas-széles nagy tábláin forgolódó emberek úgy tartják, a jó gazdának ! az esztendő derekán túl igencsak látni kell már. hogy kisebb vagy nagyobb nyereségre számíthat-e, — avagy egészen veszteséges idők súlytottak-e rá. A Búzakalász Tsz olyan gazdaság, amelynek vezető­sége 1500 hold föld eredmé­nyéről ad számot. így hát érthető, hogy a tsz tagsága ezekben a napokban fagga- tózik, érdeklődik, kérdez­get — elnöktől, agronómus- tól, könyvelőtől — sőt meg­vitatják egymás tapasztala­tait is. S mindezt sommáz­va kimondták a nagy szót: Az esztendő jól sikerült. A Búzakalász nyereséggel zárt, az év elején megtervezett 32.60 forintos munkaegység­nek alig ha lesz egyetlen fil­lér hija is. Serfőző Sándor a tsz el­nöke mosolyogva csóválja a fejét a tagok érdeklődő buz­galmán. Dehát' ami igaz, azt a víz sem mossa le. Vagvis: ha a következő hetekben földrengés nem lesz, a tsz valóban terve szerint zár és egy munkaegységre ki­osztja a 32.60 forintot. Az elnök ehhez még hozzáte­szi: — A szép eredményt első­sorban annak köszönhetjük,1 nogy a tagok nemcsak kíván­csiak és kutató természetű­ek, hanem a munkát is igaz becsülettel megfogták és áll­ták a sarat, mint Monosto­ron mondják, a hideg tavasz­tól, hideg őszig. — ügy véljük, — sorolja tovább az elnök — tagjain­kat még több igyekezetre ösztönözte a közgyűlésnek az a határozata, hogy a mun­kaigényes kapásnövényeket családokra szét mértük. S va­lóban többtagú családok dol­goztak a földeken. Van is 700-on felüli munkaegysége Dobos Alajosnak, Csesznyik Istvánnak, Bartók Sándor­nak, mert asszonyostól, csa­ládostól sürögtek-forogtak a kertészetben. Az én ínsé­gem is igen szépen gyűjtött munkaegységet, dehát leány­korában is serény munká­járól, ügyes kezéről volt hí­res. És tudván tudja, hogy a parasztember kincse a föld­jén van elásva és csak dol­gos kézzel lehet onnan nap­fényre hozni. Serfőző Sándor megdicséri még a fogatosokat: László Ignácot, Bakos Józsefet, Ba­lázs Mihályt, Szundi Ist­vánt. Valamennyien kiváló munkát végeztek. A fogato­sok viszont egy kis virtusko­dással mondják, hogy ebbei: az esztendőben kifogtak az időjáráson is. Hiszen a paraszt ember mindég azt szokta mondani: Nem jó ha a bakancs talpa megnedvesül, a kocsi kere­kére meg sár ragad, beta­karítás idején. Nohát tavaly ősszel a bakancs teljesen el­merült a vízben, de a ke­rék is agyán felül süppedt a sárba —, mondták a fo- gatosok. És büszkén teszi!- hozzá: — Mégis letörtük a kuko­ricát, kiástuk a cukorrépát idejében. November 14-re vé­geztünk ezzel a munkával és be is hordtunk mindent hi­ánytalanul. Az elnök újból megerősí­ti^, hogy a szép eredményt va­lóban a munkában jól össze­szokott szövetkezeti gazdák buzgalmának lehet köszönni De arra is rámutat, hogy az állattenyésztésnél hibái, csúsztak be. Mert igaz, hog' saját erőből építettek egy 52 férőhelyes korszerű te­hénistállót, 6000 férőhelyes csibenevelőt, két 15 vagonos kukoricagórét, egy kombájn­szérűt és fúrtak négy kutat a kertészetben. De az is igaz. s ezt meg kell mondani, — hogy az istálló építésével nem lettek idejében készen A jószágot csak az esztendő vége felé kötötték bele. Pe­dig ha ez a késés nem tör­ténik, bizonyosan túl is szár­nyalták volna tervüket. A Népfront-mozgalom hírei Népfront-estet tartottak a napokban Cserkeszöllőn. Az est keretében külpolitikai tá­jékoztatót hallottak a részt­vevők a kongói helyzetről, majd Horváth Imre elvtárs, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának elnöke az 1961- es népgazdasági tervekről tar­tott tájékoztatót. Az előadá­sok után két filmet vetítet­tek. Az érdeklődésre jellem­ző, hogy a község legnagyobb helyiségébe, a moziba sem fértek be mindannyian, akik eljöttek a Népfront-estre. * Járási és városi titkári ér­tekezletet tartottak a napok­ban a megyei irodán. A tit­károk beszámoltak a múlt év utolsó negyedévi munkájáról, majd az 1961-es feladatokról kaptak tájékoztatót. * Jászfényszarun a közeljö­vőben a Népfront-nap kere­tében kertészeti szakelőadá­sokat tartanak. Dr, Hankó Mihály, a Budapesti Kerté­szeti Főiskola tanára tart vi­taindító előadást „A kertá- • szeti növények termelésének legújabb tudományos mód­szereiről” címmel. A rendez­vényre meghívták a környék­beli tsz-ek kertészeit is. Ezt a rendezvényt egy budapesti tapasztalatcsere előzte meg, amikoris a jászsági kertészek a főiskola kísérleti gazdasá­gát tekintették meg. * Kunmadarason a Hazafias Népfront Bizottság és a többi társadalmi szervek hívó sza­vára 640 munkanapot segítet­tek társadalmi munkában a termelőszövetkezeteknek, a különböző szervek dolgozói és a kisiparosok. Kunhegye­sen harmincegy magánkisipa­ros segített a Vörös Október Tsz-nél a cukorrépaszedés­ben. 25 százalékkal csökkentettük a gépállást A folyamatos munkamenet biztosítása téglagyárunkban is meghozta gyümölcsét. Há­rommillió > téglát jelentő nyersgyártási tervünket 134 százalékra, égetési tervünket 105 százalékra teljesítettük 1960-ban. Nyersgyártási ter­vünk teljesítését jelentős mér­tékben elősegítette, hogy a gépállást 25 százalékkal, az egyéb okok miatti állást pe­dig 7 százalékkal csökkentet­tük 1959-hez képest. Eredményeink elérését azonban elsősorban dolgo­zóink áldozatos, fáradságot nem ismerő munkája biztosí­totta. Ezért köszönetét mon­dok mindazoknak, akik ter­vünk teljesítését elősegítet­ték. A második ötéves terv tel­jesítése még nagyobb felada­tok megoldása elé állít ben­nünket. Az a célunk, hogy az idén tovább növeljük a ter­melést. Céljaink eléréséhez legfon­tosabb most a téli nagyjaví­tások pontos elvégzése. Célul tűztük a termolőherendezések kapacitásárak növelését és ezzel együtt a termékek mi­nőségének javítását, Csök­kenteni szeretnénk a nyers- és az ée°tett tégla önköltsé­gét. Ezt úev kívánjuk elérn’ hogy leiebb szorítjuk a gép- állást és a túlórofelhaszná- lífot — rnir>t*=»íív 95 kai. Nem könnyű feladat ez. de bízunk benne, hogy az üzemi pártszervezet és a KISZ segítségével, dolgo­zóink hatékony közreműkö­désével valóraválthatjuk ter­veinket. Szeretnénk közsé­günket is továbbfejleszteni, szebbé tenni. Fáradságot nem kímélve, társadalmi munká­ban is mindent megteszünk ezért. Szelei István telepvezető Jászkiséri Téglagyár A számvetés közben egyre több sző esik a jövőről is. Le­gény József agronómus a kö­vetkezőket mondja erről: — Elsősorban kertészetün­ket kell tovább fejleszteni. Ehhez vannak adottságaink és régi, kiváló „paprikás” és „paradicsomos” embere­ink. Sok olyan jó lehetőség van, amit meg kell ragadni. Hogy egyebet ne mondjak: a szomszédos Jászfényszarun a múlt évben a korán kasza alá érő őszi árpa után ubor­kát vetettek és kitűnően pén­zeltek belőle. Nálunk is szó- bakerült ez, hanem valami munkatorlódás miatt,, vagy ki tudja, hogyan, mégis el­maradt. Én is azt mondom: ha ez a terv sikerült volna, jóval többet oszthattunk volna, mint amennyit betervez­tünk. Ezért ebben az eszten­dőben egyetlen kecsegtető lehetőséget sem hagyunk ki. Kozma László és Gambár János, a növénytermesz­tésben élenjáró dolgozók azt javasolták, hogy 22 száza­lékra növeljék a pillangósok területét és saját nevelésű jószággal fejlesszék az állat- tenyésztést. Szécsényi Sán- dorné baromfigondozó, — a szárnyasjószág állományá­nak növelését ajánlja és sza­vát figyelembe is veszi a ve­zetőség. Pusztamonostoron a tava­lyi sikeres esztendőt mérle­gelve, olyan hangulat ural­kodik, hogy kiküszöbölik az elkövetett hibákat. — ra Beltengert fedeztünk fel Törökszentmiklós szivében hatalmas beltenger csil­log? Tükrében egyfelől hófehérre meszelt zsúpfödeles épü­let nézegeti magát, másfelől a Szolnok—Heves megyei Ál­latforgalmi Vállalat járási székháza. Partján kisebb hegy­ség magasodik; jókora terméskövekből. Eredetükre vonatkozóan megkérdeztük a város há­rom legöregebb aggját, kik elmondották: A kövek ember­emlékezetük óta arra várnak, hogy feltöltsék velük a bel- sár-tengert — e merőben újcsengésű nevet viselő óriáspo­csolyát. Néhányon tudni vélik hogy a sáróceán alatt kő­udvar lappang; sajnos, mérőón hiányában nem győződ­hettünk meg az állítás valódiságáról.,, Annak ellenére, hogy a sártenger a vállalat b e l terv létén ring, ügye korántsem b e l -ügy. Nem bizony, mer* lávafolyamhoz hasonlóan — hol gyorsabban, hol lasseb ban — kifolydogál a járdára az úttestre; s (ugyebár ?: mindkettő közterület... Az éppen nem szívderítő vizit •- lóg megszüntetéséhez egyetlen apróság (?) híján minder lehetőség adott. „Csupán” a Sro'nok—Heves megyei Állatforgalrr VáUntat íó!vdulata hiányzik. Meddig? —b. z. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom