Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-28 / 24. szám

1961. január 23 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ZÁRSZÁMADÁSOK A Zrínyi Tsz jól harcolt Az első esztendő végén egymillió 100 ezer forint a tsz tiszta vagyona — Kevés híján 30 forintot ér egy munkaegység a jászbo dogházi Zrínyi Tsz-ben Okos konstruktőr — A JÁSZBOLDOGHÁZI tanácsházától 8—10 kilomé­terre, kövesúttól, vasúttól tá­vol terül el a Zrínyi Tsz 1251 holdja, amelyen második esz­tendeje 125 család építgeti a közös jövendőt Nem is olyan régen még árvíz járta, mocsaras terüle­tek húzódtak ezen a tájon, a Zagyva és Tápió torkolatá­nak sarkában pedig még aszály idején sem lehetett száraz lábbal eljárni. Az öre­gek szerint azért nevezték el ezt a tanyavidéket Csíkosnak, mert 40—50 esztendővel ez­előtt kocsi számra merték ki a mocsarakból a halcsíkot Azt azonban senki sem ta­gadja, bogy a lassan-lassan kiszáradó mocsarak helyén mindenkoron dolgukat értő, kiválfe gazdák laktak, akik a jósaágtenyésztést szinte szen­vedéllyel űzték és évről évre széípen gyarapodtak. A NAGY FEJLESZTÉS idején, 1959 tavaszán, alapo­san megfontolták a környék gazdái az új lépést, de ami­kor a 1 égték i ntélyesebb-'k ki­mondták a döntő szót, velük tartott az egész csíkosi nép és létrehozták a Zrínyi Tsz-t Nos, szorgalomban, akarat­erőben egyetlen percig sem volt hiány. A bajokat inkább az okozta, hogy igen sok volt az idős, munkából kiörege­dett tag. Érdemes megemlíteni, hogy a szomszédos falu, a Pest me­gyében levő Tápiógyörgye élesszemű, csípősnyelvű egyé­ni gazdái azt fújták róluk, hogy „Csíkosban szociális ott­hont akarnak létrehozni”. Persze a Zrínyi Tsz tagjai szerint a tápiógyörgyeiek azért beszéltek csupa nagy­betűvel, mert akkortájt még megmaradtak egyéni gazdák­nak. No, de a csíkosiak azzal válaszoltak a szóbeszédre, hogy az Ősi vér még nem vált vízzé, van még jászbol- dogházi virtus a világon és a Zrínyi Tsz tagjai majd meg­mutatják: az új úton még gyorsabban lehet hajtani, mint a régin. NMNtMHMMIiiiHUIMIHHUmMHIIMIIMIHM üftalmasoí is lehetnek a liláiról! Széles körben elterjedt felfo­gás, hogy a vitamin pirulák csak használhatnak. A közhit ellen egyes orvosok felemelték intő szavukat. A túl nagy mennyiségben fo­gyasztott A vitamin például idő­vel bőrkiütéseket, máj megna­gyobbodást, étvágytalanságot és általános ingerlékenységet okoz­hat. A túl nagy adagokban fo­gyasztott D vitamin viszont sok esetben gyomot»- és bélzavaro­kat eredményez. Bizonyos kö­rülmények között a még ön­magában véve teljesen ártal­matlan C vitamin túlzott fo­gyasztása sem előnyös. T. Gor- donoff berni gyógyszervegyész bebizonyította, hogy az emberi szervezet hozzászokik a túlzott .vitamin kúrához” és köny- nyebben megbetegszik, ha egy­szer nem részesül a megszokott adagokban. Megállapították pél­dául, hogy a második világhá­borúban az ostromlott városok­ban elsősorban olyanok kaptak C vitamin hiányból eredő skor- butot, akik az ostrom előtt rendszeresen, nagymennyiségű C vitamint fogyasztottak. A vitaminellátásra is vonatko­zik tehát a régi közmondás: a jóból is megárt a 9okl — A SZOLNOK megyei községfejlesztési verseny dön­tőjébe a városok közül Kar­cag, Túrkeve és Szolnok, a községek közül Jásziákóhal- ma, Tiszaőrs, Jászapáti, Ti- szabura, Abádszalők, Tisza- földvár, Kenderes, Űjszász és Szelevény jutottak be. Az értékelést február 24-én. a megyei tanács községfejlesz­tési állandó bizottsága által alakított bizottság végzi. I AZ ELSZÁNT MUNKA eredménye nem maradt el. Csíkosban a zárszámadás napján, csekély híján 30, tel­jes pontossággal 29,69 forin­tot osztottak egy munkaegy­ségre. A szövetkezet tiszta vagyona pedig az első eszten­dő végén nem kevesebb, mint 1 millió 100 ezer forint. Ezen a vidéken századok óta azt tartják, hogy okos gazda nem lenzsákban cipeli termését a vásárra, hanem bőrzsákban hajtja maga előtt Van is a Zrínyi Tsz- nek 42 jó tehene, 40 sertésko­cája, szépen is pénzelnek be­lőlük. Kertészet azonban so­hasem volt még a Csíkosban, a Zrínyi Tsz pedig papriká­ból, kései káposztából jelen­tősen túl is teljesítette tervét. A ZÁRSZÁMADÓ köz­gyűlésen Pócz József élnők elmondotta, hogy a 70 napos esőzés idején a tagok valóban hősi munkát végeztek. Külön is nagy dicséret illeti Szat­mári János nagy tapasztalaté tehenészt, aki több mint 700 munkaegységet gyűjtött. Idős Oláh István és Klinkó Jó­zsef, a kertészetben jelesked­tek, Sebestyén Imre a Zeto- ron mutatkozott fáradhatat­lannak, de általában véve igen sok volt a munkában élenjáró dolgozó. És a jövő? A zárszámadás felvetette a hibákat is. Dal- madi Béla agronómus is el­mondotta, hogy bizony akadt a tsz-ben kevésszer kapált kukorica, gondatlanul kezelt jószág, feleslegesen megeről­tetett gép. Ezeknek a hibák­nak persze nem szabad többé előfordulniok. Viszont az állattenyésztést és a kertészetet tovább kell fejleszteni, több takarmányt kell termelni, a fiatalokat munkába kell állítani — ak­kor jövőre még többet lehet osztani. S A TAGOK NEVETVE mondják el: az élesnyelvű tápiógyörgyeiek az elmúlt he­tekben szintén közös útra tértek és pontosan úgy fog­nak munkához, mint a csíko­siak másfél évvel ezelőtt És hozzáteszik: de jó, hogy mi már eredménnyel elvégeztük a közös gazdálkodás első ne­héz osztályát! Hiába, mégis csak jobb a lovakat a köves- útón nyargaltatni, mint a be­fogásukkal bíbelődni. Szerte az országban — a termelőszövetkezetek gazdái — gazdasszonyai — okos embernek tartják a palánta­ültetőgép tervezőjét. Az el­ismerés megalapozott Az automata — vagy ahogyan a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár dolgozói nevezik — a TP—4 tárcsás palántaültető minden — a mezőgazdaságban ismert — növényfajta telepítésére al­kalmas. Paradicsomból, papriká­ból, karalábéból vagy ká­posztából ÓRÁNKÉNT KILENC-TIZ- EZER PALÁNTÁT ültet. A gép rendkívül egy­szerű. Kezelőit az első üzemórában ki lehet képez­ni. Szabványos 3 pontú füg­gesztő szerkezeténél fogva alkalmas az U—28, Zetor 25 —K. és HTZ traktorokhoz, amelyek aránylag kis sebes­séggel — óránként 1,1 kilo­méterrel — közlekednek. 1959-ben kezdték el a tár­csás palántaültető gyártását mondja Kiss Károly tech­nológus- — A próbamű­helyben 50-et készítettek — gépenként 97,46 munkaóra ráfordítással. Az ezt követő 350 szériánál rátértünk a sorozat gyártásra. Jelentős műszaki intézkedéssel a gyártás technológia korsze­rűsítésével 76,94 munkaóié­ra csökkentettük a gyártás- időt. A műszaki és fizikai dolgozók újításával — gé­penként — 715 forintos anyagmegtakarítást értünk el. Például a trafó-lemezek helyett üvegszálas poliészter ültető tárcsákat alkalma­zunk. Ezzel jelentős mérték­ben javult a gyártmány mi­nősége. Különösen az önt­vények megmunkálását gé­pesítettük ... PALÁNTAÜLTETÖBÖL DUGVÁNYÜLTETŐ Amíg a gyár dolgozói azon versenyeznek, hogy határidő előtt minél több, jobb minő­ségű gépet adjanak a mező- gazdaságnak, Szűcs Károly mérnök vezetésével — a ter­vezők — a palántaültetőgép tovább fejlesztésén dolgoz­nak. Munkájuk eredménye­ként elkészült az ikersortol- dalék prototípusa- Ezzel az elmés szerkezettel elérhe­tő, hogy a gép — szükség­szerűen — egymástól 30 cm-re ülteti a palántákat. Távolabbi terv: új műve­lő tag tervezésével a gép al­kalmas lesz magrépa, bur­gonya, hagyma ültetésére. A burgonyaültető már el­készült, s jelenleg a dug­vány és a répaültető elemek műszaki rajzait készítik. HATÁRIDÓ ELŐTT — Hány palántaültető gé­pet készítenek ez évben? A hároméves terv valóra- váltása a Szolnoki Papírgyár­ban is sikeresnek mondható. Papírgyártási előirányzatu­kat 105,3, cellulózgyártási ter­vüket pedig 107 százalékra teljesítették. Eredményük fél­anyag gyártásban és egyéb vonatkozásban is elismerésre méltó. Bizonyítja ezt a Mi­nisztertanács és a SZOT bir­okos gép — Négyszázat —■ vála­szolja — kísérőm, Kiss Ká­roly. — A burgonyaültető­ből 200-at. a dugványülte­tőből pedig 50-et. Ezek gyártását a második negyed­évben kezdjük el. — Még az elmúlt évben úgy terveztük: a gyártásidőt 3 órával csökkentjük. Az előkalkuláció szerint — eb- Ijől január végére elértük a 0.33 órát A lakatos műhelyben, a gépek összeszerelését a Li­bor — és a szocialista műn* kabrigádoknak meghatáro­zott szint eléréséért küzdő Poczai brigád végzi. A két brigád fej-fej mel­lett halad- Nehéz eldönteni melyik a jobb, a Poczai, vagy a Libor. Munkájuk lemérhető... Januári tervük 100 műve­lő tag elkészítését írja elő. Jelenleg 135-nél járnak, •— úgy tervezik, hogy a hónap végéig meg lesz a százöt­ven..» tokukban lévő vörös vándor­zászlaja. Az új esztendőt is jól kezd­te az üzem, Az eddigi idő­szakban főként a papírgyár­ban születtek szép teljesít­mények. A cellulózgyárban akad néhány termelési prob­léma, remélhető azonban, hogy ezeket az évi nagyjaví­tás után megszüntetik. Bognár Gyula ■ • v Szakállaspusztai szemlélődés S itt már visszaérkeztünk a má­hoz, a jelenhez. (Közbevetjük, az érdekesség kedvéért, hogy a sur- jáni részen a múlt évtizedek ása­tásai során rendkívül értékes szittya-kori, a közvetlenül a telep mellett elterülő terehalmi részen pedig avar-kori leleteket tártak fel a régészek.) Ebédszünet a tanyán Ám az avar-korból most már végképp visszatérünk Szakállas­puszta jelenéhez, és a jövőről is ejtünk néhány szót. Furcsamód, jelen-kereső kőrútun­kat nem a két sor ház valamelyi­kében, hanem az egykori Kánya­féle tanyán folytattuk. Szénával megrakott lovaskocsi­kat, vasvillás, csizmás-kucsmás pa­rasztembereket láttunk a tanya előtt. Betérve a tanya egyik szobá­jába pedig békésen falatozó embe­reket, lévén ebédszünet. Szövetkezeti gazdák ők mindahá- nyan, a 10 éves Kossuth és az 1 éves Bocskai Tsz tagjaL Vagy harmincán ültek a búbos­kemence fűtötte belső szobában, köztük a Bocskai Tsz elnöke, Va­dász József. — Csak volt elnöke — veti köz­be valaki. — Miért? — kérdem csodálkozva Vadász elvtárstóL Jóízűen nevet. A jókedv tovább hullámzik. — Ennek története van — vála­szolják többen is. — Egyesültünk. Mi, Bocskaisok most már egy bir­tokon gazdálkodunk a helyi Kos­suth és a törökszentmiklósi Ady Termelőszövetkezettel. Az elnök Ecsegi Gyula, az Ady volt elnöke lett, az egyesült tsz-ek elnevezése pedig a „rangidősé”, a Kossuth-é. — Miért egyesültek? — kérdem Vadász Józsefet. A többiek is figyelik az elnök szavát és helyeslőén bólintanak egy-egy mondata után. — Tudja, a fejlődés. A Bocskai­nak alig 304, a Kossuthnak 760 holdja volt. Az Ady-nak 1100 kát. holdja. Most már 2174 kát. hold földünk van. Kialakíthatunk egy rendes vetésforgót... — és még sokáig sorolta az egyesülés hasznát Vadász József, szemmell áthatóan nem először beszélt erről. Pedig a Bocskai-sok eddig sem panaszkodhattak. A kertészetre „hnitottak rá”. 900 m»1ogágyi ab­lakuk van, több mint 40 kát hol­dat öntöztek tavaly. Hagyományai vannak itt, Szakállaspusztán a ker­tészetnek. Régen, amíg meg nem regulázták gátakkal a Tiszát, in­kább halásztak. A gátak elkészü­lése óta azonban nagyban kertész­kednek is, a föld, a víz és a mun­ka közösen adja azóta az életet. Egy munkaegység 33 forint 30 fillért ér a Bocskaiban. Érthető te­hát, többen ellenezték az egyesü­lést, mondván: „Mi kikapartuk a gesztenyét és más eszi meg!”. Az­tán lassan mindenki belátta: ez az igazi perspektíva, ez a jövő útja. Beszélhetnénk sokat arról is, miképpen tükrözik a tervek, az elgondolások e még jobb jövö meg­valósítását, hogyan kívánnak még eredményesebben gazdálkodni az egykori Bocskai-beliek, akik to­vábbra is megmaradnak kertészek­nek. Most azonban másról Írunk, bár ez is összefügg — de még mennyi- rel — a jövőveL Le omló közfalak Kezdjük talán azzal, hogy a sza­kállaspusztaiak okosan gazdálkodó, jól élő emberek. Azt is tudják, jobb életük csak a szocializmus révén alakulhatott ki. Ám, a jobb anya­gi lét átalakította, magas színvo­nalra fejlesztette az emberek tu­datát is. Ez leginkább a szellemi, a kulturális igények meglepően ma­gas színvonalában, sokoldalúságá­ban, a szellemi és kulturális szük­ségletek állandó növekedésében je­lentkezik. Érdemes lett volna ott ülni az olvasónak ezek között az emberek között a búboskemencés tanyasi szobában. Hallgatni: milyen rossz, hogy ide nem juthat el egy táj- színházi előadás, egy filmbemuta­tó, egy tudományos, vagy művé­szeti ismeretterjesztő előadás. Mert a kocsmán kívül nincs más helyi­ség. De még jobban esett hallani azokat a terveket, amiket a tsz- tagok elmondottak. E tervek azt célozzák, hogy gazdái legyenek ne csak a szakállasi földnek, hanem az itt élő emberek, saiát maguk, kul­turális felemelkedésének is. Téve­dés ne essék, ezek az emberek tá­jékozottak a megye, az ország, a világ dolgaiban (rádió, újság min­den házban van!), de ez nem elé­gíti ki őket. Rendszeresebb, más jellegű — ha úgy tetszik —, tömé­nyebb kultúrára vágynak. Hogyan segíti e cél megvalósítá­sát a tavaly még Bocskai, most már Kossuth Tsz tagsága? A tanyát, ahol erről beszélget­tünk Vadász elvtársékkal, félkaréj­ban karolják körül a szakállaspusz­tai házak. E központi fekvésű ta­nyában „kiütünk két közfalat, a három szobából egy terem lesz” —» mondották. Mindezt a tsz-tagok valósítják meg társadalmi munkában. Azért, hogy legyen helye a mozinak, a színházi, a TIT és ezüstkalászos előadásoknak, a könyvtárnak, a klubnak, a biliárdnak. A kultúrá­nak és a szórakozásnak. — Mert miért élünk? Azért sem­miesetre, hogy látástól vakulásig dolgozzunk. Más, több kell ma már az embereknek — így mondotta az egyik fiatal tsz-tag az egykori Kánya-tanyán. Valóban, az emberek igényeit, életét nem húzza már le a sár Szakállaspusztán. A szellemi sötét­séget is felszámoltuk, de a petró- lámpák égnek még. — Vezessék be a villanyt, s egy jó kút Is kellene — ezt írja meg az elvtárs. Valahány szakállaspusztaival be­széltem, mind ezt kérte. Jogosan. Nem egy azért szorgalmazta, hogy TV-t vásárolhasson végre, mert „pénzen nem múlik”... Igazuk van. ötvennyolc tsz-tag dolgozik itt. Ebből nyolc nyugdíjas. Mindent összevetve, a tagok kere­sete 1800 forint volt havonta, de Molnár Sándor gépkocsivezető, Ny. Kovács Ferenc, Angyal Márton és a többiek még ennél is jóval töb­bet kerestek. Ezenfelül a háztáji is számításba jön, s kijár családon­ként az egy-két hízó is. Bohács Jó­zsef például 3 mázsán felüli disz­nót vágott. Többen szerződésben ia hizlaltak. A nyugdíjasok, özv. Molnár An- talné, Jancsó István bácsi, özv. An­gyal Jánosné, özv. Tóth Zsigmond- né és a többi — szintén nem pa­naszkodhatnak. Nyugdíj, földjára­dék, háztáji, SZTK. Látogatás egy „átlagos“ tsz-tagnál Jó délutánba szaladt az idő, mi­kor bekopogtattunk Molnár Zsig- mond portájára. Hogy miért pon­tosan ide, elárulom. „Se nem a legjobb, se nem a legrosszabb ke­reső volt tavaly a Bocskaiban. Át­lag tsz-tag.” — Valahogy így jelle­mezte őt Vadász József. A házigazda éppen otthon volt. Azon gondolkozott: 125-ös Csepel­jén, vagy rendes kerékpárral indul­jon a Töröi'-c'»"--trrMMósi Gépállo­másra, a vontatóképző tanfolyamra. Hetenként ötször jár Ide társaival együtt Zetoron, vagy Bjelorusz traktoron akar majd dolgozni. Végülis azért hagyta pihenni a Csepelt, mert „jót tesz egy kis test­mozgás, amikor aránylag kevesebb a dolog, amikor kevesebbet mozog­nak az izmok”. Két esztendeje tsz-tag Molnár Zsigmond. — Hogyan keresett 1960-ban? — Jól. Többet, mint Kispesten. Ott kétezer forintot. Meglepődöm. 0 zavartalanul foly­tatja. — Tíz hónap után kaptam 8 má­zsa búzát, 180 kiló árpát, 120 kiló morzsolt kukoricát, 2 mázsa szénát, 150 kg burgonyát, zöldséget Ezen­kívül 10 ezer forintot készpénzben. Egy disznót vágtam, négyet szer­ződésben hizlaltam. Most ismét 11 malac hízik az ólban. Feleségem 50 baromfit gondoz. A tehén nem­rég ellett. S itt van az egy katasz­teri háztáji is. Tehát elégedett? — Igen. — Ezért jött vissza Kispestről? Bízott a tsz-ben? — Ezért. Arra gondoltam: más meg tud élni, csak én ne tudnék? Feleségére néz. — Meg a család miatt. Csak másfél hónapig birtam tőlük távol lenni. Nagyon rossz volt — Tőlük? — Igen. Van egy kislányunk is. —- Nem látom..,. — Törökszentmiklóson tanul. Tíz éves. Az asszony veszi át a szót — És milyen jól! Kitűnő tanuló. Doktor akar lenni. — Csak rajta áll... «*• teszi hoz­zá az apa. — Talán már a bútorra való is összegyűlt Marikának? — kénlem viccesen. Legnagyobb meglepetésemre ki­nyitják a szobaajtót, a szobában ott csillogott a 10 éves Marika há­lóbútora. Modern kombinált garni­túra, 12 ezer forintba került A konyhában világvevő telepes rádió szól. , — Ha meglesz a villany, elhatá­roztam: én szerelem fel az első te­levíziót Szakállaspusztán —■ mond­ja határozottan Molnár Zsigmond. Nyugodt, kiegyensúlyozott biz­tonságos élet, munkáshétköznapok, meghitt ünnepek — itt-ott még gondok. Ez jellemzi Molnár Zsig­mond portáját. Egy „átlagos” sza­kállaspusztai tsz-tagét. S ha az életet árnyékolja is itt-ott még néha a gond, vagy homályosítja is a petróleumlámpa pisla fénye, mégis a derű, a fény a jellemző. Azt hiszem, ez volt ennek a sza­kállaspusztai szemlélődésnek legiga­zibb mérlege, legfőbb tanúsága. * ' Bubor Gyula Arnóth József A Papírgyár is sikerrel zárta a hároméves tervet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom