Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 22. szám
2 SZOLNOK MáGYH 1941. január 2& Kongói helyzetjelentés RABAT (MTI)- A marokkói kormány kedden este bejelentette, visszavonja az ENSZ rendelkezésére bocsá tott csapatait Kongóból. Mint ismeretes, hétfőn az Egyesült Arab Köztársaság jelentette be hasonló lépését LEOPOLDVILLE A kongóból érkező hírügv- nökségi jelentések szerint tovább terjed a törvényes kormányhoz hű erők befolyása. A Stanleyville-ben székelő kormány csapatai Búmba városa térségében — az AP jelentése szerint — átlépték az egyenlítői tartomány határát A központi kormány térnyerése láttán a lázadók igyekeznek rendezni soraikat. Már megérkeztek Leopoldvil- lebe a kerekasztal értekezletet előkészítő megbeszélés résztvevői, A szerdán kezdődő tanácskozásokon az egy(MTI). A Santa Maria óceánjáró, amelyet Galvao kapitány vezetésével Salazar portugál diktátor politikai ellenfeleinek egy csoportja birtokába vett — harmadik napja folytatja útját anélkül, hogy a felkutatására kivezényelt amerikai, angol és holland hajók, illetve repülőgépek megállapíthatnák hollétét. A New York-i TASZSZ- Jelentés közli, hogy Lincoln White az Amerikai Külügyminisztérium képviselője kedd esti nyilatkozatában nem tudott utalni a nemzetközi jog egyetlen olyan rendelkezésére sem, amelynek alapján az Egyesült Államok megindokolhatná a portugál hajó feltartóztatására irányuló törekvését. AzAP londoni közlése szerint az Angliában élő portugál politikai emigránsok egy csoportja felhívással fordult az angol és az amerikai halókhoz, ne üldözzék a Santa Mariát. „E hajónak a Salazar rendszer ellenfelei által történt birtokbavétele — mondja a felhívás — tiltakozás a portugáliai fasiszta rendszer ellen, amely 35 éve felelős az emberi szabadság- jogok lábbal tiprásáért. Galvao kapitány nem kalóz, hanem politikus, aki a portugál nép által sohasem szentesített rendszer ellen harcol. Az angol és az amerikai hajóknak nem szabad be- avatkozniok e tisztára portugál belső ügybe.” Caracasból jelenti az AP, másközt is marakodó lázadók arra törekszenek, hogy egységfrontot alakítsanak ki a Stanleyville-ben állomásozó központi kormány ellen. Kaszavubu ugyanakkor diplomáciai síkon is igyekszik ellensúlyozni a Casablancái értekezleten résztvett országoknak a biztonsági tanács összehívására irányuló kezdeményezését. Míg a Mali Köztársaság kormánya azt javasolta, hogy a Biztonsági Tanács vitassa meg Lumumba bebörtönözésének és megkínzásának kérdését, Ka- szavubuék az Egyesült Arab Köztársaság elleni vádakkal akarja összehívatni a Biztonsági Tanácsot. Kaszavubu levelet intézett a tanács elnökéhez és követelte, hogy a tanács rendkívüli ülésen vitassa meg az EAK-nak kongói belügyekbe való állítólagos beavatkozását- Kaszavubu nem határozta meg, hogy hogy Mario Mendez Fonseca, a „demokráciáért és szabadságért küzdő portugál bizottság” képviselője nyilatkozott a Santa Marián történt eseményekről. Kijelentette, hogy az akciót Venezuelába élő portugál hazafiak anyagi támogatásával hajtották végre abból a célból, hogy „felébresszék a portugál nép harci szellemét Salazar diktatórikus rendszere ellen”. Galvao kapitány a Santa Maria fedélzetéről rádióüzenetet intézett a jelenleg Braziliában élő Delgado tábornokhoz, az 1958. évi portugál elnökválasztások ellenjelöltjéhez. Galvao üzenetében a Portugál Köztársaság megválasztott elnökeként üdvözli a tábornokot. Rámutatott, hogy az 1953-as választásokkor Salazar meghamisította a szavazás eredményét. -*• amely Delgadot juttatta volna az elnöki tisztségbe. „Üdvözöljük a portugál népet és az Ibériai-félsziget elnyomott népeit és demokratikus felkelésre szólítjuk fel őket” — hangzik az üzenet. Január 26-án, csütörtökön a következő két helyen, az alábbi előadókkal kerül sor a pártnhpok megrendezésére: Abádszalók, Lenin Tsz: miben áll ex a „beavatkozás.” LONDON A Daily Telegraph közli elisabethvillei tudósítójának jelentését arról a lázas tevékenységről, amellyel Csőmbe Kongó Katanga tartományának belga báb „miniszterelnöke” a nyílt gyarmati rendszer visszaállításán fáradozik. Mint ismeretes, Csőmbe belga segítséggel „idegenlégiót” szervez, amelynek többszáz Belgiumban toborzott tagja már megérkezett Kongóba- A jelentés szerint ezek a zsoldosok a „független Katanga államnak tették le az esküt.” Csőmbe azonban kevésnek tartja a belgák zsoldosszállítmányait. Ezért megbízottai — írja a tudósító — most megkörnyékezik az ENSZ kongói képviseletének repülőgépein szolgálatot teljesítő amerikai pilótákat, valamint az ENSZ rendfenntartó erők európai tisztjeit, lépjenek át Csőmbe szolgálatába. (MTI). Az ENSZ Elisabethville-i képviseletének szerdai közlése szerint Csőmbe, a kongói Katanga tartomány belgabérenc „miniszterelnöke” kedden a belga kormánytól kapott repülőgépekről bom- báztatta a tartomány északi részében fekvő Luenát, a Kongó törvényes kormányához hű baluba törzs lakta terület egyik központját. Ismeretes, hogy Csőmbe csendőrsége módszeresen irtotta a lakosságot és többször került szembe a baluba harcosokkal, ugyanakkor az ENSZ kongói parancsnoksága kivonta az ENSZ-egységeket Luenából. A Reuter Elisabethville-i tudósításából kitűnik, hogy a Csombe-banda mind jobban retteg Lumumba, Kongó törvényes miniszterelnökének jogos felháborodásától. Ma már Elisebethvillében, Katanga fővárosában, senki sem tudja, hol tartják rabságban Lumumbát. mert jólértesült körök szerint egyik börtönből a másikba hurcolják. Horváth Imre, a megyei párt- bizottság titkára 17 órakor és Szolnok: Járműjavító U. V.: Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára, 16 órakor. A Santa Maria harmadik napja folytatja útját Pártnapok a Moszkvai Nyilatkozatról és a Békekiáltványról KÜLPOLITIKAI Bandiinktól Kairóig A kolonializmus jelenkori története bővelkedik az enyhén szólva kellemetlen percekben. A gyarmatbirodalom általános és feltartóztathatatlan összeomlásán túl szinte minden hét, minden nap olyan eseményekkel terhes, amelyek alapos fejfájást okoznak a gyarmati paradicsomukat görcsösen védelmezőknek. A legutóbbi napokban két. ilyen szempontból különösen kiemelkedő esemény, két nagy horderejű konferencia ülésezett az Egyesült Arab Köztársaságban. Az egyik, az ázsiai—afrikai népek szolidaritási tanácsáé Kairóban, a másik az ázsiai—afrikai nőké Damaszkuszban. Az imperializmus által a legjobban kizsigerelt két nagymultú kontinens, a hatalmas Ázsia és Afrika mind jelenvalóbb, mind érezhetőbb erővé válik viharos változásokat érleld napjainkban. Ázsiai és afrikai városok nőttek szimbólummá százmilliók tudatában: először a gátszakító antiimperialista szolidaritás első nagy hulláma. Bandung, aztán többek között az afrikai Bamako, nemrégen a harcos szellemű casablancai, most pedig a kairói tanácskozás — meg- annyi történelemmé vélt, maradandó mérföldkő egy iga- zabb, emberibb világ kialakulásának útján. Mi az, amire barát és ellenség egyaránt felfigyel az ázsiai—afrikai szolidaritási konferenciával kapcsolatban? Elsősorban a tanácskozás hangjára. A megváltozott Ázsia és Afrika hangja ez, a megváltozott nemzetközi erőviszonyoké. Nem jámbor könyörgés többé, hanem magabiztos, pontosan körülhatárolt követelés. A fejlődés plasztikusan lemérhető, ha az ember egy összehasonlító pillantást vet Bandungra és Kairóra. Bandung még általános érvényű elvi kinyilatkoztatás volt, harsogó „elég!” a szolgaság századai után. Kairó már több ennél, pontosan annyival több, amennyit azóta is változott a világ. Bandung- ban Ázsia és Afrika még „csak” látványosan, félreál- líthatatlanul a nagypolitika porondjára lépett, dörögve közölte a világgal: „itt vagyunk, ezentúl számítanotok kell ránk, részt kérünk, nagyságunknak és jószándékunknak megfelelő részt a világ sorsának intézéséből!”. Kairó már az időközben politikai nagyhatalommá vált, cselekvő Ázsia és Afrika konkrét napi politikai kérdésekről szóló harci tanácskozása. Igen, mindenekelőtt ezt kell észrevennünk a Bandung óta elsuhant történelmi pillanatban: a száguldóan gyors fejlődést az afroázsiai elvi döntésektől a p litikai döntésig, a szárnyaló hitvallástól a konkrét gyakorlati intézkedésig. Mert, hogy mennyire erről van szó, arra a legjobb példa a Kongóval kapcsolatos megállapodások konkrétsága. Ezer ember lánoteogerben Perth (MTI). Perthből érkezett jelentések szerint egy hete tűz pusztít a nyugatausztráliai erdőségekben. A tűz terjedését elősegíti a heves szélvihar. Eddig mintegy százezer acre erdő égett le. Az erdős terület fakitermelő telepei rendkívül súlyos helyzetbe kerültek. Kilenc ilyen településről sikerült elszállítani a lakosságot, Dweillin- gup-t körülbelül ezer lakosával azonban körülzárta a lángtenger. A telep lakói rádión kértek segítséget: közölték, hogy minden épületük leégett, és a telep közelében egy nagyobb tisztáson tartózkodnak. Ötdo'láros hadiköltségvetés Barcelona (MTI). Andorra fordítja a legkisebb összeget a világon katonai célokra — közölte Julian Ribo, a Pireneusokban fekvő parányi köztársaság főtanácsának elnöke. Az 50 millió pezetás 1961. évi költségvetésből 300 pezeta (mintegy 5 dollár) jut katonai célokra, pontosabban: a tizenegy főnyi rendőrség céllövő gyakorlatának költségeire. A költségvetés összegének több mint felét közmunkákra fordítják. Nézzük csak: a tanács felszólítja a Kongóval diplomáciai kapcsolatokat fenntartó államokat, képviseleteiket helyezzék át a Kaszavubu— Mubutu klikk által uralt Leopoldvilíeből a törvényes kormány székhelyére, Stan- ley viliébe, Kongóban állomásozó csapataikat pedig vonják ki az ENSZ megcsúfolt zászlaja alól és bocsássák Lumumba helyettese, Gizenga rendelkezésére. Ennyire gyakorlati szankciókat csak azok foganatosíthatnak, akik mögött immár nagyon is gyakorlati erő áll, a saját gazdasági katonai és politikai erejükön kívül az egész haladó világ lebirhatatlan ereje. Ez a diadalmas tény már a konferenciát üdvözlő személyiségek összetételéből is kitűnik — többek között Nasszeren. Sekou Touren, V. Mohamed marokkói királyon, Nkrumah ghanai elnökön kívül Hruscsov, Csou En-laj és Ho Si Minh is köszöntötte, szolidaritásáról biztosította a szolidaritási konferenciák Ami pedig a harminc afro- ázsiai ország nő-delegátusainak értekezletét illeti, nos, talán ők szenvedtek a legtöbbet a kolonializmus bilincseitől. Az ő hátukon többszörös elnyomás korbácsa csattant, őket kényszerítette háremekbe és többszörös vak engedelmességre a gyarmatosítók által olyan gondoson konzervált sötétség, nekik fájt a legjobban, ha gyermekeik éhenhaltak a szemük előtt. Hangjukból az Anya elidegeníthetetlen joga szól, az ezerszer megszenvedett, megszolgált követelés: Ne csak dédunokáik vagy unokáik, hanem már a gyermekeik emberhez méltó életet élhessenek. Rekord i ideg az Egyesült Államokban — száz halálos áldozattal Chicago (VP1), Az Egyesült Államokat és Kanadát hideghullám árasztotta el. A hőmérő higanyszála kedd éjszaka rekordhideget jelzett. A kanadai határ közelében mínusz 45 fokot, Minnesotá- ban 35 fokot mértek. Jelentések szerint az Egyesült Államokban tomboló hóviharoknak és a szigorú fagynak csaknem száz halálos áldozata van. (MTI) (3. folytatás.) Képeket látok, ahol a vászonra salakot raktak és vasdarabokat erősítettek. Szobrokat, amelyeket cementből öntöttek és festékkel mázoltak ijesztőre. Formájuk nincs, címük csak annyi: „Kompozíció". Emberi arcot hiába keresnél: csak szemeket látsz, vagy furcsa masszát, akár valami Frankenstein-filmnél s olvashatod a címet: „A hős”. Neki, a szobrásznak, ilyen a hős. Szörny, vagy rém. Olaszok, angolok, franciák, amerikaiak, dánok és brazilok egyaránt kiállítanak — de ezeken a müveken nem érezni a nacionálét. Mert nemcsak a szépség nemzetközi, hanem a formátlanság és az embertelenség is. Itt-ott ugyan találsz művészeket, akik kiutat keresnek. Találsz ragyogó színharmóniákat, meglepő formákat, feltörő tényeket — kis szigeteket a formátlanság folyamában. És ők is — mintha félnének a parttól, a megoldástól. Mintha félnének az emberi nyelvtől. Mert akkor mondani kell valamit S ők — ügy látom én nem tudnak, vagy nem akarnak mondani semmit. Mintha elegük lenne a valóságból, a harcból, de ugyanakkor megtagadnák a meglévő értékeket is. Tán félnek. Háborútól, bombától, utolsó ítélettől — ki tudja' Nem egy mű címe: Atomháború. Vagy: Apokalipszis. Félnek megmondani az igazat — cementből érthetetlen masszát formálni alapjában véve egyszerűbb. Csak azokat nem értem kezdetben, akik mindezt — megveszik. Pedig minden harmadik mű előtt ott a cédula: Eladva — és a vevő neve és címe. A vevő fontos itt. A festmény címét nem írják ki a falra — ahhoz meg kell vásárolnod a katalógust, ára 1300 lira — az nem olyan fontos, de a vevőét, akinek pénze van, azt igen. őérte történik ez. Mert akinek ma pénze van ott, az érthetetlent akar, mikor ebből a nagyon is érthető világból, ahol tőkéje nagyon is világosan és kérlelhetetlenül érvényesül, visszatér a magánélet szelí- debb vizeibe. El a valóságtólI Ördögbe is a szabályos formákkal, az épületek zárt rendjével és a munkások fáradt arcával! Akt tat mutat» ja, az nem kell. Es akadnak sokan, akik szállítják az irracionalizmust, az érthetetlen- séget. A formátlansághoz és semmitmondáshoz, de még a romboláshoz sem kell olyan sok. Építeni sokkal nehezebb. Igen, meg tudom érteni Pes- tuzzi mérnököt, mégiscsak meg tudom érteni Pestuzzi mérnököt Milánóból, aki egy ordító, vörös és fekete vonag- lású képet vásárolt, ami ezzel a címmel gyalázza meg az emberi érzést: „Szerelmi éjszaka III”. És mégis, hogyan lehet megérteni ezeket a müveket? Ki hogyan értékeli, mit mond, mit mondhat? Burri termébe érek. Burri modem, nagyon modem. Vásznai — „igazi” v 'sznak, mert nem ér hozzájuk ecsettel. Csak vásznat ra szt a képkeretbe, méghozzá utolsó, duma kikötői szeneszsákokból hasogatott csíkokat, meg vörös portörlőrongyokat, és újabb kenderfonatokat foltoz össze durva öltésekkel, s ahová nem jut anyag, fekete szénport dörzsöl. És ime, a látogatók csoportja lép a terembe, feketehajú, mozgékony, csillonószemü fiatalember vezeti őket, magyaráz. A hölgyek és urak megállnak a rámák előtt s nézik a címeket. „Ronryók.” „Kompo. ■W&* »Vörös vászon.* «A zsák.” „Folt.” Nézik, összehúzzák szemüket. Közéjük sodródom, figyelek. Nem, nem értik. Semmi kétség: kezdek megnyugodni. A vezető finom olasz mosollyal felemeli pálcáját, s magyaráz. — Eh, Burri, látom, kissé meglepődnek. Lehet persze vitatkozni rajta, lesz is polémia mindig, mert nem mindennapi egyéniség, s művészetét nem könnyű elfogadni. Persze, aki csak azt nézi, miből és hogyan készült ez a kép, mosolyoghat. Láthatják, közönséges vászon, sőt durva zsákvászoi. Először én is mosolyogtam. De aztán úgy közeledtem hozzá, hogy megértsem. Nézzék távolabbról, s szakadjanak el az anyagtól Nézzék a tónusokat, amint egymásba olvadnak. Nem véletlen ez és nem szeszély. Belső törvénynek engedelmeskedik, Megfogni valamit, valami magasabbat, még ilyen földi, piszkos anyagban is, mint ez a durva vászon. Hogy mit? Nem lehet itt feltenni ezt a kérdést. Aki felteszi, sohasem értheti meg. Mély lélegzetet vesz, elfordul a képtől, és folytatja: — Gondoljanak Rafaelre — a maga korában, mikor jött, a maga módján éppúgy elrugaszkodott kora formáitól Mosolyogtak rajta, később megértették. Valami mindig kezdődik, valami más, új, és amikor jön, mindig különös. De gondolják meg, vannak, akik mir előbb tartanak, akik már visszanéznek rá. Szerintük Burri, igen, túlságosan keresett, túlságosan választékos. A társaságon moraj fut át. — Igen, az. Sokak szerint túlságosan nagy gondot fordít az összhangra a különböző foltok között, a kép felépítése, mondhatnám, klasszikus, nincsenek benne szélsőségek, a kompozíció arányos bizonyos értelemben. Dehát persze, ha valaki csak a zsákvásznat látja benne, annak nincs mit mondanom. Néhányon bólintottak és áH-’-"-múltén nézték a rámát. Rafaelre go doltam. akiről azt mondották, hogy tökéletesebb volt, mint a természet maga, t akit idézett a vezető, s reménykedve a képre emeltem szemem. Talán mást látok, tán sikerül menértenem. Hiába: a rév '.ban “sszevar- rótt zsákvásznakat láttam csupán. Oldalt pillantottam: a többiek is ott álltak, szemüket meresztették, de nem láttak semmi mást. — Straccia — mondta egy idősebb úr él vállat vont. Rongy. tismeitn ■ gondoltaiti magamban — még többségben vagyunk, akik ezt a „művészetet” nem értik. S akiknek, ha a mai művészetet keresik, Renato Guttuso olasz festő műve tetszik, aki nagybátyjának, az egyszerű embernek fáradt, beesett arcár festette kékes fényben, vagy a munkásokat, akik az asztal körül újságot olvasnak, megvitatják sorsukat és az utat, ami előttük áll. Az a művészet művészet ma is, amelyik vállalja az életet, a valóságot, a mát és a holnapot. Amelyik épvúgi' keresi az embert a törődött férfiarcban, mint Bellini szép madonnájának tekintetében. És úgy éreztem, az a madonnaarc inkább a máé, mint, a zsákvászon-töltötte ráma Az a madonna inkább olasz és mai mint Burri, aki pedig fizikailag kortársunk is. A mához inkább szól Bellini, mint Burri harsány idegensé- gével. Ugyanazt éreztem, mint a büszke paloták között, ahol a rideg kőform at « hajnal munkásainak embersége tölti meg élettel, hozza a múlt megelevenedett metszetéből a mába. Hogy emberség, élet, tartalom nélkül halott a legszebb forma is, és nincs művészet, szépség, forma nélkül. (Folyt kövj Barcs Dióm UTAZÁS DÍLRE
