Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

1961. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tavalyi összegnek többszörösét takarítják meg az idén új technológiák bevezetésével a kohó és gépiparban A kohó- és gépipari válla­latok tavaly átfogó távlati terveket dolgoztak ki a tech­nológia fejlesztésére, kor­szerű gyártási eljárások be­vezetésére. Ezekből a tervek­ből egységes tanulmány ké­szül, amelyet a kővetkező évek termelési, termelékeny­ségi és beruházási feladatai­nak kijelölésénél is alapul ^esznek. A technológiai tervtanul- -nány alapján ebben az évben elsősorban a nagyobb beru­házásokat nem igénylő fel­adatokat oldják meg. Az erősáramú, a híradástechni­kai, a szerszámgép és több más iparág sok üzemben sza- 'agszerű és zártciklusú gyár­tást vezetnek be, termelékeny célgépeket helyeznek üzembe, a haióiparban elterjesztik a széndioxidos és az argongá- zas hegesztést, gépesítik az öntvénytisztítást, a tömeg­cikkiparban meghonosítják az autoklávok fedettívű he­gesztését. forgácsolás helyett hidegalakító eljárásokat al­kalmaznak. A technológiai intézkedé­sekkel a mezőeéniparban a tavalyi négymillió forinttal szemben az idén már hu­szonnégy millió forintot akarnak megtakarítani. A műszeriparban a tervezett technológiai intézkedésektől az fdén 34. lövőre pedig már 34 és félmillió forint megta­karítást várnak. (MTI). Kétszeresére emelkedett a Klement Gottwald kohászati kombinát termelése A Klement Gottwaldról el­nevezett kuncicei új kohá­szati kombinát termelése 1960-ban 1955-höz viszonyít­va több mint 200 százalékkal emelkedett. A kombinát első üzemegységét 1950-ben adták át rendeltetésének. Azóta számos üzemrészleggel széle­sedett a kombinát. A har­madik ötéves terv éveiben tovább fejlődik az üzem s martinacélon kívül villamos­kohókban előállított acélt is termel majd. Amikor a munkás a meós A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban hagyo­mányos cikknek számít már az aluminiumedény. Évente 4—500 tonnát gyártanak. — TerméKeik igen keresettek a külföldi piacokon is. Mi sem bizonyítja ezt Jobban annál, minthogy edényeik 80 száza­lékát exportálták tavaly. Az idén mintegy 20 száza­lékkal emelkedett tervük, — bár a belkereskedelem igé­nye a tavalyi szinten mo­zog- Ez is a külföldi igény növekedésére vall- Természe­tesen csupán a megkötött szállítási szerződésekből nem lehet lemérni az üzem gyárt­mányai iránti keresletet, hi­szen .'elentkezett például egy amerikai kereskedő, aki egy­maga átvenne évenként 4— 500 tonna edényt. — Szállíta­nak is neki nemsokára, csak azt várják, hogy az edény­fül készítő célgép elkészül­jön. Állítólag nem kell sokat várni már erre, csak néhány hetet. A termelés mennyiségének növelése mellett lázas tevé­kenységet fejtenek ki az üzemben az edények gyártási költségeinek csökkentése ér­dekében. Eddig is számottevő eredményeket értek el. Jó- néhány olyan termékük van például, amit ezelőtt 2—3 év­vel még ráfizetéssel állítot­tak elő, most meg 30—40 százalékos nyereséggel Példának emlitihetnénk a különböző méretű dísztálcá­kat, a hasas edényeket, a szi­fonokat, stb. A termelési költségek to­vábbi csökkentése érdekében az idén is jónéhány műszaki és szervezési intézkedést va­lósítanak meg. A fedők po- lirozására például 30—40 szá­zalékos termelés növelést biz­tosító célgépet szerkesztettek. A cél: a külföldi piac meg­tartása. — illetve további bő­vítése. Ezt pedig csak kivá­ló minőségű és olcsó ter­mékkel tudják megtenni. Er­ről rengeteg szó esik, s meg is van az eredménye­Régebben például az edény- üzemben is volt minőségi átvétel, összesen tizenhat me­ós szorgoskodott a munkások körül, őrködtek a kifogásta­lan minőségre. A meósok ügyködésével sokszor nem ér­tettek egyet a munkások. A vezetők gondoltak egyet, — megszüntették az üzemben r minőségi átvételt, csak vég átvétel van — hét meóssal. így hát minden edényüzemi munkás egyúttal meós is. — Maga dönt arról, elfogadha­tó-e terméke. Érdemes felfigyelni a ta­pasztalatokra. A jelek arra vallanak, hogy ezzel az intéz­kedéssel jelentős mértékben nőtt a munkások felelősség­érzete. Sokszor előfordul pél­dául, hogy elfogadható ugyan egy-egy termékük, de eszük­be jut valami megoldás, ami javítja a minőséget s máris javasolják a változta­tást Fehér elvtársnak, az üzem vezetőjének, önállób­1 ak, kezdeményezőbbek. — mint régebben voltak. Sok­mindenben lemérhető ez, így például abban, hogy a selejt az utóbbi időben egy száza­lékról 0.15 százalékra csök­kent. Pedig nem kaptak ki­fogástalan anyagot a henger­művektől. Ha jó anyag vol­na, tovább csökkenthetnék a gyártási költségeket- Célul tűzték azt is, hogy termékeik tetszetősebbé téte­lével „frontáttörést” hajta­nak végre a hazai piacokon is. Festett és pácolt kanná­ikat, szifonjaikat az idén már többféle színben és szín­árnyalatban készítik, hogy mindenki megtalálja kedvenc színét Fáradozásuk remél­hetőleg sikerrel is jár. Ember helyett gép Rövidesen üzembe állítják a törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyárban a Csehszlovákiából vásárolt XRM 160 típusú lemezegyengető gépet. A gépgyárban, ahol sok lemezt használnak fel, eddig három lemezlakatos foglal­kozott ezzel a munkával, őket most más helyen foglal­koztatják. A lemezeket sokkal pontosabban ezen a gépen teszik simává. Kicsúszott az ellenőrzés alól A Népszabadság január 19-i számában az egyik cikk arról számol be, hogy „A MÁV már jóelőre intézke­dett a vonatok fűtéséről. Úgynevezett előfűtési kell alkalmazni; a beszállás előtt be kell melegíteni a kocsikat, s ilyen időben ter­mészetesen a vonalakon is fűteni kell.” Megjegyzi a cikk: „Erre a célra elegen­dő szén áll rendelkezésre. A MÁV Igazgatóságok és az illetékes vasúti vezetők el­lenőrzik, hogy a mozdony- vezetők eleget tesznek-e a kiadott utasításnak, a mu­lasztók ellen szigorúan el­járnak.” ügy látszik, a MÁV fel­sőbb szervei megtették a szükséges intézkedést, hogy a munkahelyeikre siető dol­gozók a hideg időben ké­nyelmesen, kulturált körül­mények között, meleg ko­csiban utazzanak. De nem így egyes állomásokon. — Kisújszállásról 19-én reggel 6.15 h-kor minden előfűtés nélkül Indult el többszáz munkába siető dolgozóval a személyvonat Szolnok felé. Nem kell mondani, hogy a 10 fokos hidegben végig di­deregtek a munkások. Még le sem tudtak ülni, olyan hideg volt. Ráadásul me­netközben sem fűtöttek. Nem is csoda, hogy a dol­gozók felháborodtak, mikor a Népszabadság aznapi szá­mában olvasták a rendelke­zés kivonatát. Helyes volna, ha Kisúj­szállás állomáson is meg­fogadnák, illetve betarta­nák a felettes szerv rendel­kezéseit és különösképpen azokat, amelyek a más te­rületen dolgozók kényelmét szolgálják. Szabó György, Kisújszállás A tisza^enfimrei tsz-ek 247 hold napraforgóra kötöttek szerződést Napjainkban egyre több szó esik a napraforgó ter­mesztésről. Ez érthető is, hi­szen igen fontos olajnövénv- ről van szó. A nagyüzemi napraforgótermesztés szép jövedelmet biztosít, s ma már minden munkafolyamata gé­pesíthető. Az idén felemelték a napraforgó átvételi árát, amely — beleszámítva a szer­ződéses és nagyüzemi felára­kat is — a krasznodári fajtá­nál 430, az iregei és lovászpa- tonai fajtáknál 370, az egyéb hazai fajtáknál pedig 350 fo­rintnak felel meg mázsán­ként. Megyénkben számos olyan terület van, amely kiválóan alkalmas napraforgó termesz­tésére. Tiszaszentimrén ta­valy a Haladás Termelőszö­vetkezet 10 holdon termelte ezt a fontos ipari növényt, amelyből holdanként 11 má­zsás termést takarított be. Egy hold bevétele 3245 forint volt. Természetesen az olyan helyeken, ahol nem kapálták meg, vagy későn takarították be — mint ugyanebben a községben a Petőfi Tsz-ben — ott nem jövedelmező a napraforgó termesztése. A Haladás Termelőszövet­kezet példáját követve — mint azt a községi gazdasági felügyelő elmondotta — az idén a község termelőszövet­kezetei 247 hold napraforgót termesztenek Az Ezüstkalász Tsz-nél 117, á Haladásnál 70, az Aranykalásznál pedig 60 hold napraforgóra kötöttek szerződést Megkezdődtek az építkezések az országos mezőgazdasági kiállítás területén Az idén újra megrendezik a hagyomnyos Országos Me­zőgazdasági Kiállítást és Vá­sárt. A vásárvárosban már megkezdődtek az építkezések. Az építkezések megkezdésé­vel egyidőben a részvétel szervezése is megindult. A je­lentkezési feltételeket és a je­lentkezési lapokat eljuttatták már a mezőgazdasági nagy­üzemekhez. A termelőszövet­kezetek jelentkezését a me­gyei tanácsok gyűjtik össze, az állami gazdaságok és gép­állomások pedig az illetékes területi igazgatóságoknál je­lentkezhetnek a kiállításra. Békés József: Öttől kilencig (2. folytatás.) Igen, így ismerkedtek meg. Beszélgettek utána még egy kicsit, fújás után pedig megvárta a kapuban. De hogy nézett akkor Jdl Nem szereti azt a kifejezést, hogy „cukorbaba”, pe­dig talán az illett rá legjobban i Most meg... Nem igaz, hogy nem lehetne azt a 60 forintot kiszorítani. Igaz, ők úgy kerültek össze, hogy jóformán semmijük se volt, albérletben laktak addig, míg egy ágyra, szekrényre, asztalra, négy székre valót össze tudtak gyűjtögetni. Aztán meg jöttek a gyerekek... És azért időt is csak lehetne szakítani. Egy asszony­nak kell, hogy ideje legyen az ilyesmire. Lám, ott van Kocóné.., Mindig sugárzik róla az ápoltság. Igen, 5 olyan most is, mintha minden reggel skatulyából húz­nák elő. Milyen gusztusos is az az asszony... Nemrég került oda hozzájuk a selejtanalítikáro. Szinte új, friss levegőt hozott, mindig olyan üde, hogy öröm ránézni. És 6 szívesen is néz rá. Tekintetük néha összeakaszkodik, és Kocóné nem kapja el a fejét, hanem visszanéz rá, és ő tudja — megérzi azt az ember — von egy kis biztatás a nézésében. ... Megérkezik a HÉV, leszáll, siet be a gyárba. Kocóné már benn van, kedvesen mosolyog a köszöné­sére, igen, ez az asszony... ez az asszony... No, majd elválik. De milyen csinos most is.' Szürke, hátul felhasított szoknya, világoszöld puló­ver van rajta, lábán feszül a harisnya, mindene olyan makulátlan, mintha ebben a pillanatban vette volna va­lamelyik divatüzletben, a haja pedig, nos, igen, a haja szabályos, szép csigákba göndörödik, helyén van minden szál, épp csak egy fürt kunkorodik egy kicsit a homlo­kába, de az is maga a megtestesült tökéletesség, de ő tudja, hogy még mindig van igazítani való, és amikor le­ül, mielőtt munkához fogna, még nem rest elővenni a tükröt, megigazítani a haját, száján a rúzst, elsimítani a szemöldökét. Ilyen asszonyban lehet gyönyörködni, ilyen asszonyra élvezet ránézni, ilyen asszonnyal szóra­kozás együtt dolgozni. Sőt, ilyen asszonnyal még munka­idő után se volna rossz együtt lenni egy kicsit! Károly m'ndezt már a reggeli selejtjelentést össze Bitóé aondolia véaia. aztán eau időre befeledkezik a munkába, a revizorok jelentései eltakarják előle a rossz órát, a lyukas guminadrágot, Ilus haját, Kocóné tökéle­tességét. Siet, mert legkésőbb kilencre a Meo-főosztá- lyon kell lennie a jelentésnek, addig még le is kell ter­mészetesen gépelni. Végre készen van, diktálná, de a szépasszony köz­ben uzsonnázni kezdett. Na, nem baj. Addig átnézi még egyszer, nincs-e benne valami hiba, nem felejtett-e ki valamit, na, nézzük sorjába, vázas, lemezes üzem, mo­torszerelők, fényezők, kiszerelők.,, Mennyi a selejt a kiszerelőknél! Hiába meglátszik a jó öreg Huszka bácsi hiánya, pár hete beteg már az öreg, pedig olyan revizor kellene mindenhová, aki nemcsak megállapítja a hibát, hanem előre tudja, hogy mire kell ügyelni, figyelmez­teti még idejében, főleg a fiatalokat. Most már azonban, csakugyan diktálni kellene. De hát ez az asszony még mindig eszik. Sőt, még csak tu­lajdonképpen most fog hozzá. Eddig inkább csak neki­készülődött, gondosan megterített magának egy szalvé­tán, kirakta a vékonyra vágott kenyérszeletkéket, vajat, sajtot vett elő, szalámit, meghámozta a retket, hajszál­vékony karikákra vágta, aztán beletette egy kis pohárba, megsózta, hadd álljon egy kicsit a sóban, szardellapasz­tát is készített a vaj mellé, ha esetleg arra támadna gusztusa... De hát ez nem is eszik, ez nem is uzson­názik, ez pikniket rendez itt magának és ez mégis bősz- szántó, hisz nemsokára kilenc óra, és nem Kocónét, ha­nem őt fogják letolni, ha nem megy fel idejében a je­lentés ... Azt viszont csak nem mondhatja, hogy hagyja abba az evést, az étkezést, a pikniket, hagyja ott egy kicsit azt a büféi, mert az csak furcsán venné ki magát. Na, ott van. Már telefonálnak is. Igen, szól a telefon, Jutka a Meo-főosztályröl sür­geti a jelentést, Károly ígéri, azonnal r egy, csak még le kell gépelni, pár pillanat az egész. Ebből aztán már iga­zán érthetne, de úgy tesz, mintha nem is hallaná, a füle botját se mozgatja, csak eszik, étkezik, táplálkozik, ke­csesen, bájosan, üdén, gusztusosán. Hogy a fene egye meg, hát nem veszi észre, hogy milyen idegesen dobol az asztalon? Persze, ha valaki ilyen traktát csap magának... Enne csak 6 is hat napból négyen egymásba ragasztót: zsíros kenyeret, mint ő meg Ilus, akkor majd gyorsab­ban végezne. Nem kerítene neki ilyen nagy feneket, nen csinálna ilyen nagy ceremóniát belőle. Szegény Ilus mé< azt a kis zsíros kenyeret sem tudja mindig nyugodtan megenni, a mostani helyén gép mellett dolgozik, csupa süroős munkái vannak, nemegyszer úav eszik, hoau ha­rap egyet, aztán félreteszi. Jól nézne ki, ha ekkora cir­kuszt csinálna! De ez ráér. Ez mindenre ráér, ennek itt is csak az a fontos, hogy elteljen a nyolc óra, neki semmi se sür­gős, van ideje itt is, otthon is, és jut is neki mindenre, ketten keresnek, gyerek nincs. Ennek biztosan nem prob­léma a 60 forint egy hidegdauerra, se az a néhány óra, amibe beletelik, amíg megcsinálják, ha akarja, akár mindennap öt órát elüldögélhet a fodrásznál. Mert ez ügyes, okos fajta, nem kell neki egyelőre gyerek, vigyáz, tud vigyázni a jó kis életére. így aztán könnyű mindig szépnek, csinosnak, jólápoltnak lenni, míg a másik asszony... Szegény kis Ilus! Hogy nekiment ma reggel, pedig hát mennyi baja van szegénykének, nem elég. hogy le­dolgozza a nyolc órát, nekilát takarítani, főzni, soha nem fogy ki a mosásból, vasalásból, zoknik stoppolásá- ból, gyermekholmik javítgatásából, éjfél is elmúlik sok­szor, amikor ágyba kerül. Segítség kellene néha neki, hogy egy kicsit megelőzhetné magát. Vízi néni a házban ajánlkozott is a multkorában, de Ilus visszautasította, ő meg engedte, ráhagyta.,. Hát nem, még ma beszél Vízi nénivel, igenis beszél vele, kész helyzet elé állítja fiúst: „Fiacskám, hétfőtől fogva hetenként kétszer el fog jönni Vízi néni, segít majd egy kicsit”. Azt az átkozott 60 forintot pedig ő maga fogja a legközelebbi fizetéskor félretenni. Nem is adja oda Hús­nak, rmert akkor úgyis elkölti másra, hisz mindig kell valami, elég csehül állnak fehérneműben, most meg még ágyhuzatokon is töri a fejét, a gyerekeknek is mindig kell valami. Félreteszi a 60 forintot, és csak akkor adja oda, amikor már mindent elrendezett. A gyerekekre pe­dig majd addig vigyáz ő. Esetleg akkorára már Vízi néni is ott lehet. Igen, segíteni fog Ilusnak, sokkal többet, mint eddig, jobban fog vele törődni, hisz csak egy-két év lesz még nehéz, míg a pici is megnő egy kicsit, aztán már könnyebb, sokkal könnyebb lesz... Kocóné végre befejezi az uzsonnát. Elpakol sorjá­ban mindent, utána még megigazítja száján az elkenő- dött rúzst, majd bájosan rámosolyog Károlyra: Károly azonban nem viszonozza a mosolygást. Lep­lezetlen bosszúsággal mondja: Na végre! És amikor látja az asszonyon, hogy még neki áll följebb, hogy sértődött és ingerült arcot vág, akkor némi kis elégtételt is keresve, még meg is toldja: — Azt hittem, sose fejezi már be, — Véze —

Next

/
Oldalképek
Tartalom