Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-15 / 295. szám

1060. december 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejeződtek az állami gazdaságok termelési ankét iái A Mezőgépgyárban zökkenő nélkül kezdik az évet A korszerű szocialista nagyüzemek üzemszervezési kérdéseiről tárgyaltak az ál­lami gazdaságok vezetői és a tudományos élet képviselői kedden és szerdán a Bábolnai Állami Gazdaságban. A ta­nácskozáson megjelent és fel­szólalt Erdei Ferenc akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos -Akadémia főtitkára és Petőházi Gábor földművelés­ügyi miinszterhelyettes. Az idén százezer falusi dolgozó vett részt a belföldi és hatezer a külföldi IBUSZ-kirándulásokon Az IBUSZ tavaly olyan kirándulások szervezését kezdte meg, amelyeknek rész­vevői kizárólag állami gaz­daságok, gépállomások és termelőszövetkezetek dolgo­zói közül kerültek ki. Ebben az évben 6 000 fa­lusi dolgozó utazott külföld­re az IBUSZ révén, s mint­egy 100 0Ö0 dolgozó paraszt kereste fel hazánk legszebb tájait, legérdekesebb városa­it az IBUSZ autóbuszaival és kü lön vonataival. (MTI). Pista bácsival, a Szabad­ság Tsz üzemgazdászával ko- csikáztunk végig a falun. — Végcélunk a termelőszövet­kezet állattenyésztő telepe. Beszélgettünk. — Nézze csak — hívta fel a figyelmem Pista bácsi. — Ott az új emeletes iskola. Itt épül az ugyancsak emeletes tanácsháza. Láthatja, parko­sítják a főutcát. Nagyot ha­ladt Ujszász. Pista bácsi születésétől fog­va hegyvidéki, hevesi ember. A fejlődés felett érzett örömé­ben már tőzsgyökeres újszá- szi. Nem is csodálom. Ez a legjellemzőbb kifejezés Uj- szászra. Nagyot haladt. Ezt látom az állattenyész­tő telepen is. Egy éve még egyetlen épület sem rontotta az 1400 holdas legelőn a ki­látást. Most a vasútállomás közelében a nagylegelő elején, üzemegységre kitelő szövet­kezeti major áll. Elsorolni sem kevés. Ötven férőhelyes növendékistálló, gépszín, 10 ezer férős baromfinevelő, vasvázas dohánypajta, a paj­tához góré, két sőreistálló, hizlalda, birkahodály és ta- karmányozó daráló mindeh­hez. S mindez egy év alatt. Igaz, három épület alapozá­sát a múlt esztendőben kezd­ték meg. Nézem az épületeket. Itt van mindjárt a lóistálló (ezt ki is felejtettem az előbbi lel­tárból). Vagy a sőreistálló. — Nádtetővel, szalmatetővel bo­rítva. Ez a legolcsóbb. S az épületelem? Fa és yályog. A favázasok a gyorsabban ké­A Törökszentmiklósi Me­zőgazdasági Gépgyár évente — több millió forint — értékű gépet ad a me­zőgazdaságnak. Lógereblyé- ket, zetor kultivátorokat, MO—4-es tipusu kukorica- morzsolókat, hogy csak né­hányat említsünk. A gyár dolgozói ezévi ter­vüket december 10-re telje­sítették és előreláthatóan — tervein felül — 4-5 millió forint értékű árut termel­nek. * Megvalósítható tervszámok — Még nagyobb feladat hárul 1961-ben dolgozóink­ra — mondja Székely Lajos igazgató. — A gyár kapaci­tását figyelembevéve a jövő évben 13 százalékos terme­lés növekedést irányoztunk elő. A jövő évben 90 millió forint értékű mezőgazdasági gépet gyártunk. Csökkentjük a gyártmány­féleségek számát. Míg 1955- ben 46, 1960-ban 13, a jövő évben 10 féle mezőgazdasági gépet készítünk. A gyárt­mányféleségek csökkentése a termelékenység emelkedé­sét, az önköltség csökkenté­szülők, praktikusabbak, a vályogot pedig téliesítésre használják. Az 50, azaz hogy 100 férőhelyes (majd mindjárt kiderül, melyik) sőrenevelőt éppen most téliesíti a brigád. Vályoggal rakják be az olda­lát. Ennek a sőreistállónak külön története van. Tulaj­donképpen ezért jöttem ide, a bokán felül érő sártenger közelébe. Kezdetben 50 férős volt. — így írta elő a típusterv, ehhez szállított anyagot az ÉR­DÉRT. Készen állt a faváz, egyik oldalon a jászol is meg­volt, s akkor eszébe jutott va­lakinek: mi lenne, ha... Ha az istálló másik oldalá­ra is jászolt tennének? Nem nagy deákirás az egész. Csu­pán a jászol szélességével kell szélesíteni az istállót. Ahhoz már nem küldött favázat az ÉRDÉRT, de az a pár rúd, pár oszlop, akácfa megter­mett a szövetkezet határában is, csak balta, fűrész kell hoz­zá. Számoltak és megcsinálták. Készen van, s most Ismét számolhatnak. íme: Az 50 férős istálló 57 ezer forintba került. Az eredeti típustól eltérően a szélesítés 3500 forint értékű anyagot igényelt, s 2000 forintot a munka. Az összesen 5500 fo­rint. Mindössze ennyibe ke­rült megkétszerezni a férő­helyet. S hogy ez mennyire csökkentette a beruházás ér­tékét? Az 50 férőhelyes istál­ló építésénél egy-egy sőrére 1140 forintba került az épület. 100 férőhelynél (ezzel az egy­sét és a munkagépek jobb kihasználását segíti elő. Terv­szerint 1961-ben 2.8 száza­lékkal akarjuk leszorítani az önköltséget. — Hogyan valósítható ez meg? — Elsősorban az újítómoz­galom kiszélesítésével és a már meglévő újítások hasz­nosításával. A jövő évben al­kalmazzuk K. Szabó József és Nagy Imre technológus újítását, amely évente 140 ezer forint értékű anyag­megtakarítást eredményez. „Ezután a szerelőkön a sor** A múlt évhez képest több, mint 10 millió forinttal ma­gasabb a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár 1961- es terve. Nézzük meg, hogyan készülnek a második 5 éves terv első évére. Első utunk a forgácsoló műhelybe vezet. A műhely termelése novemberben elér­te a 110 százalékot, jelenleg a „hoszabb átfutási idejű” alkatrészek előregyártásá* végzik. Decemberben tovább folytatják a jövő évben ösz- szeszerelésre kerülő tárcsás­borona, ZK—kultivátor, pa­szerű újítással) már csak 620 forint épületberuházás esik egy sőrére. Lám, mennyivel olcsóbb! S ha azt vesszük, hogy egy másik 50 férőhelyes istálló felépítése újabb 57 ezer forin­tot emésztett volna fel, még jobban megközelítjük a gaz­daságosságot. Tudniillik, eb­ből a pénzből jószágot vásá­rolhatnak, más épületet húz­nak fel, vagy éppen a mun­kaegység-részesedést nagyob- bítják vele. (Igen sok terme­lőszövetkezetben éppen az ésszerűtlen építkezés is csök­kentette a munkaegység-osz­talékot.) S mert az újszásziak jövedelemelosztásával nincs különösebb baj, máris meg­született az új terv. Gazdasá­gi kisvasutat létesítenek a szövetkezeti major és az állo­másépület között. Csepeli pat­ronáló üzemükkel meg is kezdték a tárgyalásokat. S ha 57 ezer forintból nem is tud­ják teljes egészében kifizetni a kisvasutat, ennyivel keve­sebbet kell költeni arra. Hát ennyi lenne Ujszász nagyotlépésének, az újszászi istállónak története. A töb­bit majd zárszámadáskor tud­juk meg. B. lm. LAJOS A jászágői Rákóczi Terme­lőszövetkezet irodájában ar­ról beszélgetünk Petrányi Jó­zseffel, az elnökhelyettessel: mi várható zárszámadásra. Mit csináltak jól, mit vétettek el ebben az esztendőben. Eközben tódul be a csapat az irodába. Elöl zömök, sző- kebajszú emberke, középko- rabeli. Javakor — így mond­ják ezt a Jászságban. Csiz­mája alig látszik Id a ráta­padó sárból. Aztán még ket­ten férfiak nagylajbiban, ami tudvalevőleg mikádótélika- bátnak felel meg a Jászság­ban. S végül egy nő . Magas, szőke asszony. Kezében füzet, indigóval, ceruza. A raktáros már az asztalhoz megyen. — Megkezdhetjük? — Meg — bólint a zömök ember. A raktáros sorolja az aszta­lokat, a székeket, meghát ami található az irodában. A zö­mök ember ilyenkor mindig odamegy, s megnézi: valóban azt diktálták-e be. A másik kettő ugyanez idp alatt a 1*1- t,áríró asszony füzetét must­rálja. hogy az meg ténylege­sen azt írja-e, amit mondtak. Nem tart ez az egész sokáig, a? a fiókokra is sort ke­rítenek. lántaültetőgép alkatrészeinek előrégyártását — Ezután a szerelőkön a sor, —■ mondja Angyal Fe­renc művezető. — Rajtunk múlik a jövő évi terv sike­res beindulása. De külön­ben nézzünk szét a műhe­lyekben. Majd körül vezetem — ajánlkozik a művezető. A műhelyben utcát alkot az eszterga, maró, gyalugé­pek hosszú sora- A munká­sok — ügyet sem vetve a lá­togatóra — a gépek fölé ha­jolva dolgoznak. Ahogy ha­ladunk géptől gépig Angyal elvtárs sorolja a munkások nevét. — Szilágyi Mihály eszter­gályos, teljesítménye mindig 130—140 százalék között van. Az egyirányú tárcsásboroná­hoz készülő orsóház meg­munkálásán dolgozik. Mellet­te Bana Zsiga... Mezei Fe­renc ... — Említette — szakítom félbe a felsorolást —, hogy a jövő évben összeszerelésre kerülő gépek alkatrészeinek előregyártását végzik. Je­lenleg hol tartanak? — Gondolatom szerint — válaszolja Angyal elvtárs, — 1961 első hónapjára már le­gyártottuk a Zetor-kultiváto- rokhoz MO—4 típúsú mor- zsolókhoz a szükséges alkat­részeket. Mennyibe kerül a lóeereblye? — kérdeztük Kovács Márton, anyaggazdálkodási vezetőtől. — Engedje meg, hogy a kérdésre képletesen vála­szoljak- Ha egy gép értéke 24 ezer forint, akkor ennek két­harmada az anyag értéke. — Mondanom sem kell mennyi­re fontos, hogy időben ele­gendő anyag álljon raktáron. 1961 első negyedévére 70—80 százalékban biztosítottuk az anyagot. Egyedül a Zetor-kul- tivátor egyik kelléke, a 87-es cső „hiánycikk”. December­ben ezt is beszerezzük. — A szürke öntvényeket a gyár készíti. Ebből 100 száza­lékig biztosítva vagyunk — A decemberi kampány­nyal egyidőben csökkent-e a ráktár-készl etük ? — Nem. Éppen ellenkező­leg. Raktárkészletünk janu­ár 1-hez viszonyítva több, mint 1 millió forinttal nőtt * A beszélgetések után meg­győződtünk arról, hogy a Tö­rökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyárban minden fel­tételt biztosítottak a máso­dik ötéves terv első évének sikeres beindulásához. BÁCSI — — Reszelő —* diktál a rak­táros. “ Űj reszelő — teszi hozzá a zömök. Ugyanígy igazítja a gépszí­jat is, mert hogy annak se volt beírva a hosszúsága. Mikor kimennek, a kis em­ber még visszajön, körülnéz a szobában. — Na, nem, maradt-e még valami? S hogy nem, hát megnyu­godva veszi útját a többiek után. Az elnökhelyettestől kérdezem, ki ez az ember, aki ennyire otthonosan mo­zog, ennyire legfőbb gazdá­nak érzi magát a tsz-ben? Mondja az elnökhelyettes, hogy ez Uhrényi Lajos bácsi, az ellenőrző bizottság tagja, különben alapító tag. Ez a termelőszövetkezet 1958-ban alakult, s Uhrényi Lajos bá­csi elsők között kérte felvé­telét. Most az 50 és 60 év kö­zöttiek munkacsapatának tagja. Maguk kérték, hogy ezt a generációt csoportosítsa együvé a vezetőség, mert az egyívású emberek jobban megértik egymást. Így ismertem meg Uhrényi Tv ins bácsit. Ez volt az első találkozásom vele. A második HÁZIASSZONYOK, FIGYELEM! KÖNNYŰSZERREL MEGTANULHATNAK VARRÓ­GÉPEN HÍMEZNI, GOMBLYUKAT VARRNI, HA RÉSZT VESZNEK A VAS-ÉS MŰSZAKI NAGYKE­RESKEDELMI V. ÉS AZ IPARCIKK KISKERES­KEDELMI V. VARRÁSI BEMUTATÓJÁN Belépés díjtalan! A bemutató f. hó 19—23-ig, délután 3—6 óráig tart, színhelye az Iparcikk Kisker V. 54. sz. szaküzlete. (Piactéri vasszaküzlet.) Ságvári körút F. bérház. Csak 5 napig! Minden érdeklődőt szívesen látunk! A bemutatót rendezi a Magyar Hirdető Szolnoki Kirendeltsége Szolnok, Kossuth tér 10. Telefon: 19—50. Z' Újszáss nagyot haladt Kemény szél fúj A falu bölcs öregjei legalább 50 évet vetnek neki, mióta ilyen időjárás, ilyen kemény ősz köszön­tött volna a falvakra. A határban nem ritkaság az egy ekét húzó két traktor, a teherautót vontató lánctalpas, s a térdig sáros parasztember. Kemény küzdelem volt ez a természettel. A gépállomások félnek a tavasztól, tönkrement a gépállomány. A karcagi Május 1. Termelőszövetkezet elnöke panasz­kodik:-leromlottak lovaik; s vetélnek sorra el. Felmérhetetlen gazdasági kárt okozott az idei ősz. Egy barátom azt mondta: felmérhetetlen győzel­met hozott az idei ősz. A parasztemberek — azok is, akik eddig még csak ímmel-ámmal dolgoztak a szö­vetkezetben — megérezték, milyen szükség van az összefogásra. S hogy milyen munkahőstettek szület­tek ezen az őszön. A napokban szemtanúja voltam egynek. Magasra rakták dohánnyal a jásziványi Szabadság Tsz Zetor- jának pótkocsiját. Azért, hogy minél többet elvigyen egyszerre a gép, mert hosszú az út, kevés a jármű. A dohányosok felültek a rakomány tetejére. A csú­szós úton szerencsétlenség történt. Belefordult a Ze­tor a vizesárokba. Térdig, vagy térden felül ért a hideg víz, nem mérte senki. Két ember huppant a vízzel telt árokba, s rájuk meg a dohányrakomány. Percek alatt kimentették őket Mire odaértünk, már csak a közlekedési torlódás mutatta, hogy itt történt valami. S az emberek, a szövetkezeti gazdák felültek a kocsi tetejére — indultak tovább. Tán összeszorí­tották a fogukat, s konokul azt mondták magukban: — Csak azért is, még ez sem riaszt meg bennünket, legfeljebb jobban vigyázunk majd! A_ tárkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet el­nökétől hallottam: van olyan emberük, aki négy hold cukorrépát szedett fel. Az állandóan szitáló eső­ben áztatta magát A jászladányi határban láttam, amint lépni alig tudtak a határban a búzavetők, akik kézzel szórták nyakukba akasztott zsákból a vetőmagot De rendíthetetlenül kihúzták a sárból a bakancsukat, s léptek tovább — hintették a ma­got Lehettek vagy tizenöten. Asszonyokról beszélnek, fiatalokat állítanak pél­daképül, akik mindent félretéve járnak ma is ku­koricát tömi, pedighát oly kevés a teljesítmény, hogy az már igazán nem fizetődik ki. S vannak lógósok is, vannak, akik nem szégyellik e nagy küzdelemből, az egész férfit kívánó munkából távoltartani magu­kat Ez az elenyésző kisebbség. A nagy többség hő­siességről tesz tanúságot Minden tisztelet, minden megbecsülés érte azok­nak, akik ruhát áztatva, cipőt koptatva megértették, hogy jövőre, amikor jobb idő lesz, akkorra is ke­nyeret, húst, tejet kell adni az ország asztalára, s így dolgoztak. A magvető ember, a földműves ember, az újtípusú parasztember, a szövetkezeti gazda fé­nyes vizsgája ez az idei kemény ősz. Kemény szél fúj, s ők keményen nekivetik a hátukat g, A négyökrös szekér Van már annak 13—14 esz­tendeje, hogy utoljára négy- ökrös fogatot láttam. Hajda­nában az uradalmak gazda­sági udvaraiból indultak ki csengőszóval a négyökrös fo­gatok, s kulákvirtus lett be­lőle; kinek a bérese húzatja az ekét négy ökörrel. Az idő­sebbek ma is emlékeznek még rá, milyen virtus volt az egykor: négy ökröt hajta­ni. Mégha nem is a sajátjáét a gazda meg a gádor alatt történt este. Beszélgettek az emberek csoportbaverődve. Ahogy jöt­tünk az elnökhelyettessel, ki­vált közülük eny. — Hallod-e, sógorl — szó­lítja meg az elnökhelyettest. — Nem megy be holnap ko­csi kásáért? Csütörtökön disznót vágnék. — Most nem mászkálha­tunk, sógor. Mindenek előtt való a krumpliválogatás. Kérjél kölcsön a szomszé­doktól kását. Az ember csak erősködik. A többiek szótlanul hallgat­ják a párbeszédet. De aztán beleszólnak. Elsőnek Is Uh­rényi Lajos bácsi. — Hát idefigyelj! Értsed már meg, a krumplinak el kell tűnni a portáról. Se ir­galom, se kegyelem már an­nak. Válogatni, aki mozogni tud! Ez érthető. Ebben meg is egyezett a közösség. Uhrényi Lajos bátyám se szólt többet Én se. Csak gondolkoztam Azon. hogy lám. két esztendő elég ahhoz, hogy a magyar szövetkezeti paraszt valóban gazdának érezze magát a kö zösben. BORZÁK LAJOS Odahaza jártam a falum­ban minap. A termelőszövet­kezet hintájával evickéltünk a nem is bokáig, hanem eombtőig érő sárban. A lo­vaknak még a fülük is csupa sár volt, s nemkülönben néz­tünk ki mi magunk. De azért szerencsésen megközelítettük a falut. Az egyik utcába be­fordulva, hangos pattogásra riadnak a lovak. A kocsis ká­romkodva ugrik le a bakról és szid valakit, mert a hirte­len ugrásban elszakították a lovak a hámot. Míg drótot húz elő vala­honnan, próbálja reperálni a hámot, a kocsis, másik hajtó is odaér. Az dohányt szállít ■a- Mi baj a műszerrel? — Pistával nem lehet bír­ni, úgy pattogtat* Azt mondja a dohányos ko­csis: — Elment a jódolga, mi­óta négy ökröt hajt? ,,Pattogása hangos ostorok­nak" egyré közelebb hallott S az utca végén ki is for­dult lassacskán ballagva a négyökrös szekér. A derék­ban magasnövésű, erős le­gény kérkezére fogva, feje körül kétszer megcsavar­gatva, s végül nagyot ránt­va a négyelőn pattog ám, ahogy csak győzi. Messzire hallik a puskadörej-szerű csattanás, itt is, ott is meg­állnak az emberek: no, néz­zük, ki már ez a hangosko­dó? Pista annál jobban for­gatja a hosszúranyult kari­kást a csodálkozás pergőtü­zében. Mert igaz is, régóta láttak már négyökrös sze­keret ebben a faluban. De lám, mit változott a világ! A kocsitáblán ott az írás: Szabadság Tsz. Jászivány”. s a leeénv. a kivagy! le­gény sajátját hajtja mo«t. H. U.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom