Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-13 / 293. szám

A

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPI AP

1960, december 13.

A nyugati jelentések szerint új kormány alakult Laoszban

Vientiane (MTI). A Reuter is az AP jelentése szerint a énteken többedmagával Kambodzsába utazott Sou- anna Phouma laoszi miniszterelnök kormányának Vien- tianeban maradt négy tagja vasárnap új, úgynevezett ügyvezető kormányt alakított. Az új kormány élén Guinim Pholsena, a Souvan- na Phouma-kormány tájékoz- latásügyi minisztere álL Mint az AP jelentette, az új kormány szóvivője közölte, hogy vasárnap délutáni hatállyal feloszlott a Patham- mavong tábornok vezetésével szombaton megalakult katonai bizottság. A bizottság ál- í al gyakorolt polgári és katonai hatalom az új kormányra száll át. A katonai bizottság rádiónyilatkozatban jelentette be feloszlását *

Az Uj Kína hírügynökség közölte, hogy Souvanna Phouma herceg laoszi miniszterelnök december 9-én táviratot inetézett Csou En- lajhoz, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökéhez és abban bejelentette, hogy a laoszi helyzetre való tekintettel a királyi kormány baráti küldöttsége nem látogathat Kínába a megállapított időpontban. Souvanna Phouma a látogatás elhalasztását javasolta.

Londonban

tömegwyülés és tüntetés követelte Lumumba szabadonbocsátását Kongói hírek

A lázadók ellenkormánya felállítására készülnek Laoszban

HANOI (MTI). Mint a TASZSZ a laoszi helyzetről ielenti, Vientianet a lázadók ■sapatai továbbra is körüljárva tartják. A lázadók állandóan erősítéseket kapnak Savannakhetből és Thaiföldről. A legutóbbi napokban a fronton csend volt, de a Pnom "’enh-i rádió jelentése szerint a szembenálló felek bármely pillanatban megkezdhe- ■k a hadműveleteket.

Külföldi hírügynökségek 'elentése szerint lehetséges, hogy Luang Prabangban ösz- szehívják a nemzetgyűlés ülésszakát *s a lázadók vezetésével új kormányt alakítanak.

Laosz komoly események küszöbén áll, minden pillanatban kitörhet a polgárháború.

VIENTIANE

A laoszi nemzetgyűlés képviselőinek többsége, akik No- savan főhadiszállására, Sa- nakhet-be menekültek néhány nappal ezelőtt, vasárnap este feloszlatottnak nyilvánították Guinim Pholsena kormányát — jelenti az AP Savannakhet-i rádió közlése alapján.

Guinim Pholsena kijelentette nem veszi tudomásul a nemzetgyűlés tagjainak döntését és kormánvát akkor is megvédi, ha a király hozna hasonló intézkedést ellene. Hozzátette, katonái a végsőkig harcolnak, ha a lázadók megtámadják őket. (AP)

Jánoshidai és kunszentmártoni dolgozók tiltakozása Lumumba fogvatartása ellen

Az afrikai és ázsiai szolidaritási tanács felhívása nyomán Jánoshidán a Hazafias Népfront, a nőtanács és a KISZ nagygyűlést rendezett. A résztvevők egybehangzó kívánságára a község dolgozói nevében táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz és a Külügyminisztériumba. Követelték, hogy Lumumbát, a gyarmati sorból nemrég felszabadult Kongói Köztársaság miniszterelnökét azonnal bocsássák szabadon. A megjelentek táviratukban az ellen

is tiltakoztak, hogy az afrikai és ázsiai országok területén az imperialisták katonai támaszpontokat létesítsenek.

A jánoshidaiakhoz hasonlóan a kunszentmártoni járás községeinek népfront bizottságai két nap alatt nyolcvannégy helyen szerveztek röpgyűlést, békekis- gyűlést. Ezeken kétezernél több dolgozó jelent meg. A felszólalók erélyesen elítélték t a gyarmatosítók zsoldjában álló elemek terrorcselekményeit.

LONDON

A londoni Hyde-parkban tömeggyűlést tartott az afrikai szervezetek bizottsága. A gyűlés elfogadta a felolvasott határozati javaslatot, amely követeli Hammarskjöld ENSZ főtitkár lemondását, Lumumba kongói miniszterelnök haladéktalan szabadonboesátá- sát és sürgeti az ENSZ-et, fegyverezze le Mobutu ezredes önkényeskedő zsoldosait.

LEOPOLDVILLE

Leopoldvilleben a kongói ENSZ-képviselet szóvivője vasárnap sajtóértekezleten megerősítette, nem tudnak semmit az állítólagos újabb letartóztatásokról Stanleyvil- leben, de egyes hírek szerint a keleti tartomány Bunia és Áru városaiban több belgát őrizetbe vettek.

ÜJ DELHI

Nehru indiai miniszterelnök hétfőn bejelentette az indiai parlamentnek, hogy az indiai kormány ez idő szerint nem szándékszik visszarendelni az ENSZ kongói fegyveres erőinek átengedett indiai csapatokat, mert el akarja kerülni, hogy az ENSZ helyzete Kongóban bizonytalanabbá váljék.

Ugyanakkor azonban hangoztatta, az ENSZ kongói képviselete „erélytelen és hatástalan” módon lépett fel Kongóban és ezért — mint mondotta — a jövőben határozottabb magatartást kell tanúsítania „azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek Kongó területén a belga imperializmus új formáját akarják megvalósítani."

ACCRA

Nkrumah ghanai miniszter- elnök hétfőn Hammarskjöld ENSZ-főtitkárhoz intézett táviratában követelte, az ENSZ lépjen fel Lumumba kongói miniszterelnök szaba- donbocsátásáért. Figyelmeztette az ENSZ-et, kénytelen fesz a felelősséget viselni, ha Lumumba és kormánya több tagjának fogságban tartása ■súlyos következményeket zúdít majd Kongóra. (MTI)

KÜLFÖLDI UUck

KÜLPOLITIKAI imzddc

Róma (AP). Az olasz vasutasok vasárnapi 24 órás bérsztrájkja miatt részben megbénult az olasz vasútak forgalma. Rómából csak a távolsági vonatok futottak ki.

Párizs. Mint a Reuter és az AP jelenti, a francia belügyminisztérium utasítására hétfőn elkobozták az Huma- nité, a Libéra.tion és a Párisién Liberé című konzervatív lap példányait. A három lap elkobzását hivatalosan nem indokolták.

A Párisién Liberé később új kiadásban jelent meg, — mindössze azzal az eltéréssel, hogy az nem tartalmazta a szélsőjobboldali „Francia Algéria Frontja” közleményét. (MTI).

Havanna (TASZSZ). A közelmúltban a szocialista országokban tett körútjáról hazatérve a chilei parlamenti küldöttség felszólította German Vergara külügyminisztert, hasson oda, hogy Chile mielőbb diplomáciai, kereskedelmi és kuturális kapcsolatokat teremtsen a szocialista országokkal.

Buenos Aires (AP). Az argentínai légügyi minisztérium egy szállítógépe 32 utasával együtt mintegy száz kilométerre Buenos Airestől északnyugatra a levegőben felrobbant, a gép valameny- nyi utasa szörnyethalt.

Távozzanak az amerikaiak Dél-Koreából!

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata

PHENJAN (TASZSZ). — Phenjanban közzétették a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy december 7-én az Egyesült Államok külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki a koreai kérdésről, s abban ismételten ellenzi az ország békés egyesítését

Kongresszusi küldött

Jómegjelenésű fiatalember Rózsa Sándor. Először a megyei KISZ-értekezlet „karcagi asztalánál” láttam. Szorgalmasan jegyezgetett noteszába, mindent papírra akart vetni, hogy precízen, lelkiismeretesen beszámolhasson a látottakról, hallottakról az otthoniaknak.

Valószínűleg az életben is precíz, lelkiismeretes ember. Ö is feliratkozott a hozzászólók névsorába az értekezleten, ám az idő elszaladt, s ő már nem jutott a dobogóra. Bizonyára nem örült ennek.

Viszont látni kellett volna , a meglepetést, az örömet és az izgalmat Rózsa Sándor arcán, amikor az 6 neve is elhangzott az értekezleten. Javasolták, hogy őt is válasszák meg a Szolnok megye ifjúságát képviselő KlSZ-küldölt- ségbe, küldöttnek az országos kongresszusra. Alig-alig ocsúdott fel a meglepetéstől, hogy útja Karcagtól Szolnokig nem zárult le, hanem tovább vezet a fővárosba.

Amikor pedig szólt válthattam erről Rózsa Sándorral, már a csendes öröm tükröződött csak az arcán.

— Álmomban sem Gondoltam volna... Méghogy én...

Boldog vagyok, igyekszem... Igyekszem meghálálni a bizalmat. Ezt a nagy kitüntetést.

Dehát kicsoda, milyen ember a 22 esztendős Rózsa Sándor? Egyik országos hírű tsz-ünkben, a karcagi Leninben agronómus. A szövetkezet 75 főt számláló KISZ szervezetének titkára. Mint megtudtam, fiatal kora ellenére, meggyökeredzett itt, ízig-vérig szövetkezeti emberré vált. Édesapja a Lenin egyik alapító tagja volt, s a Rózsa-famíliából többen is szövetkezeti gazdák még a karcagi Leninben, kettűjükön kívül.

Nem sokkal az ellenforradalom után lett KISZ-titkár Rózsa Sándor. S hogy eredményesen dolgozik, példa rá, nemcsak az elmúlt évek, hanem a mostani esztendő munkája is. Tavaly „dobogóra” kerültek az ifjúsági silozó brigádok megyei versenyében: harmadikok lettek. Az idén szintén a legiobbak között vannak a karcagi Lenin ifjú silózói.

— A répaszedés felett pedig védnöks ' t vállaltunk — ))-,•<•/?nnita a K7RZ-*itkár. —» Álltuk is a szavunkat.

— Átszervezzük a KlSZ-t a Leninben. Nagy a gazdaság, 12 ezer kataszteri. Üzemegységenként alakítunk KISZ alapszervezeteket. Külön csúcsvezetőség lesz. A KISZ szétfeszítette az eddig' kereteket, s csak az átszervezés révén várható további fellendülés — sorolja terveiket.

Rózsa Sándort a Lenin Tsz nevelte KISZ titkárrá, agrc- nómussá, olyan emberré, hogy minden fiatal példaképének tekintheti. S a fiatalember büszke vezetőire, a szövetkezet kit Kossuth-díja- sára. Példaképének tekinti édesapját is, akivel nemcsak a 10 éves Lenin Tsz-t, hanem tagságának egy évtizedes jubileumát is megünneplik jövő májusban. S Rózsa Sándor — fdt egy kis és egy nagy család nevelt kommunistává — ez év nyarán, „korhatár” előtt, tagja lett a pártnak is.

Munkában, eredményekben egyaránt g ~daa esztendő tehát a 60-as év Rózsa Sándor életében. És a KISZ-7;ona- resszuson egy olyan közösség fiataljainak üdvözletét, sikereit tolmácsolhatja majd az ország színe előtt, amely méltán lehet büsztro reá. s amelyre méainkább büszke lehet Rózsa ^- n dór, az if'WS t-n-v munista. B. Gy.

Az Egyesült Államok — hangzik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata — úgy tünteti fel a helyzetet, mintha Dél-Korea amerikai megszállása az „Egyesült Nemzetek Szervezetének határozata” értelmében történt volna meg, és hogy e megszállásra ’ Dél- Korea „védelméért” van szükség. Az Egyesült Államok igyekszik kitérni a reá háruló felelősség elől, mert Korea békés egyesítésének megakadályozásával Dél-Korea lakosságát nyomorba dönti. A tények azonban világosan bizonyítják, hogy az országot csak. akkor lehet békés utón egyesíteni, ha az amerikai csapatok kivonulnak Dél-Koreából.

Az Egyesült Államok — hangzik a nyilatkozat — továbbra is akadályozza, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya által az ország békés egyesítésére előterjesztett javaslatokat valóraváltsák, és durván megsérti az általa aláírt fegyverszüneti egyezményt, s mind határozottabban új háború kirobbantását készíti elő Dél-Koreában. A KNDK külügyminisztériuma azért követeli, hogy azonnal von- iák ki az amerikai csapatokat Dél-Koreáből és oszlassák fel „az Egyesült Nemzetek Szervezetének Korea PízvecífZoZre alakítón bizottságát”. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ugyanis nincs semmi alapja arra. tnev bármilyen formában is »-.„inonetkózzék a koreai l-Aröésbe.

Korea a koreaiakéi A ko«on] o

’'rwcvpi Iz-oll |*pOCTn1/Íf)„•0 ~-r-V*-, beavatnélkül 'MTTV

Az algíri halottak

Ismét vér folyt Algír utcáin: ismét tüntetnek Algériában, ismét megszólaltak a fegyverek. A könnygázbombák száraz zörejébe fájdalom-kiáltások vegyülnek, s a főútvonalakon a francia hadsereg tankjai kúsznak előre. És ezúttal nemcsak az ultrák, az elnyomók vonultak az utcára, hogy keresztülhúzzák De Gaulle tábornok liberálisabb, bár lényegében ugyanazt a célt követő elgondolásait: tüntetnek a

muzulmánok, akiknél^ sorsa tulajdonképpen csupán a telepesek és De Gaulle vitájának függvénye lett volna, a francia hivatalos körök elképzelései szerint.

Algír véres vasárnapja azonban ismét megmutatta: nem lehet egy nép sorsáról ma már megkérdezése, vagy éppen akarata ellenére dönteni. Nem lehet sem így, sem úgy megalkudni a muzulmánok bőrépe, a gyarmati uralom fenntartására. Ha a véres vasárnap előzményeit elemezzük, mindez világossá válik.

November elsején fordult hetedik évébe az algériai nép szabadságharca: hét év alatt több, mint egymillió arabot irtottak ki a francia gyarmatosítók, a háborúra költötték a nemzeti jövedelem nagyrészét, de nem sikerült megoldaniok az algériai kérdést: nem sikerült leverniük a lázadást. Megbuktak a IV. Köztársaság polgári kormányainak próbálkozásai és kudarcot vallottak De Gaulle kísérletei is. Miért?

Azért, mert ezeknek a különböző terveknek kimondva vagy kimondatlanul egytől egyig az volt a céljuk, hogy ilyen vagy olyan formában biztosítsák a francia uralmat a szabadságharc befejeződése után. Céljuk tehát mindig elsősorban a szabadságharcosok lefegyverzése, a fegyverszünet elérése, vagy a Nemzeti Felszabadítási Front leverése olymódon, hogy az Algériában maradó francia hadsereg legyen végül az úr. De Gaulle elődeinél annyiban folytat ügyesebb politikát, hogy ő ezt a célt az „önrendelkezés" ostyájába rejtve próbálta elfogadtatni. Legutóbb azonban a Melun fráncia kisvárosban folytatott tárgyalások kudarccal végződtek, mert kiderült, hogy De Gaulle csak a fegyverletételről lenne hajlandó tárgyalni egy algériai kormányküldöttséggel, Algéria jövőjéről nem. Az ön- rendelkezést pedig úgy képzeli el, hogy a fegyverek elhallgatása után három-négy évvel, az általa kiválasztott időpontban, a francia hadsereg vezetésével és ellenőrzésével megszervezett „választásokon” döntene a nép, független Algériát akar-e, szövetségi államot vagy pedig teljes „integrációt”, azaz a Franciaországhoz való csatlakozást. Az első a szabadság- harcosok, a másik De Gaulle, a harmadik pedig az ultrák elképzelése lenne.

De jogos a kérdés: el lehet-e képzelni olyan szabad Választásokat, amelyeket az algériai nép fölötti terroruralmat megvalósító francia hadsereg ellenőrizne?

Miután a fneluni tárgyalások kudarcot vallottak, mert az Algériai Ideiglenes Kormány képviselői keresztül láttak a szitán, De Gaulle rájött, hogy az FLN nem hódol be. Ekkor fektettek először nagyobb gyakorlati hangsúlyt arra a teóriára, hogy az FLN, a Nemzeti Felszabadítás!

Front csupán az arab lakosság egy töredékét képviseli, tehát egy olyan algériai kormányt kell létesíteni, amely „partnert” jelent Franciaország számára és amellyel az FLN megkerülésével lehet tárgyalni Algéria jövőjéről.

De Gaulle tehát egy „harmadik epőt” próbál teremteni, ez legutóbbi akcióinak célja. Mivel azonban tervét egyaránt ellenzi a jobb- és baloldal — persze merőben különböző okokból — s helyzete az utóbbi időben bizonytalanabbá vált, népszavazás kiírásával, személyi tekintélyét latbavetve és megerősíteni réméivé igyekszik megindítani elképzeléseinek megvalósítását.

Miért ellenzi De Gaulle elgondolásait a baloldal és az FLN? Azért, mert nyilvánvalóan kudarcra i ítélt próbálkozás és csupán elködösíti a való helyzetet, azt a látszatot kelti, hogy haladást érnek el, holott ilyesmiről a valóságban szó sincs. Világos, hogy az FLN támogatása nélkül bármiféle „algériainak” nevezett kormány csak a francia szuronyokra támaszkodva állhat meg. Létrejön tehát egy, csak papíron létező algériai „önkormányzat”, s a háború ugyanúgy folyik tovább.

Az ultrák viszont azért ellenzik ezt a tervet, mert Visszavonulásnak ítélik meg. Úgy vélik — egyébként meglehetősen logikusan —. hogy De Gaulle az önrendelkezés kilátásba helyezésével megerősíti a szabadságharcosok önbizalmát, s visszavonulásával fokozza az FLN harci szellemét. Továbbá attól is félnek, hogy egy ilyen „algériai kormány" keretet jelenthet arra, hogy az FLN további megerősödésével Algéria elszakadjon áz- anyaországtól. Márpedig a francia uralom egymillió algériai francia számára kilencmillió arab elnyomását és kizsákmányolását teszi lehetővé.

De Gaulle ebben a helyzetben január 8-ra rendelte el a népszavazást, s pénteken Algériába utazott, hogy személyes fellépésével is terve mellé állítsa a hadser reg és a polgári közigazgatás vezetőit. Utazásának véres mérlege azonban éppen elgondolásainak alapvető hibáit mutatja.

Mi történt tehát? Az, hogy az „algériai Algéria” degaullista jelszava Algírban, a szélsőséges ultrákkal szemben tüntető muzulmánok ajkán így alakult át: „Ferhat Abbaszt a hatalomra!” Vagyis: a szabadság- harcosok vezetőjét a hatalomra. S a hadsereg, amely egyelőre hű maradt De Gaulle-hoz (mert a tábornok bizalmasan tudtukra adta, hogy terve értelmében még legalább 15 évig Algériában maradnak a francia katonák) tüzet nyitott a muzulmán tüntetőkre. A tábornok „új” algériai politikájának első áldozatai tehát éppen a muzulmánok voltak, akiknek „ön- rendelkezést” ajánl: íme, a gyakorlati példa az elképzelések valóraváltásáról. — Ugyanakkor azonban az ultrákat sem sikerült lecsillapítania, sőt még inkább kihívta őket maga ellen.

A szép szavak és a ködösítő formulák nem segíthetnek — erre figyelmeztetnek Algír halottai — csak az algériai nép jogait elismerő, őszinte tárgyalások alapján lehet megkísérelni Algéria drámájának lezárását.