Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 8. Hangulatfoszlányok egy hangversenyről — ELVESZETT november 20-án Békéscsaba és Kecske­mét között a betonúton 2 db Különös látványnak lehe­tett szemtanúja a Ságvári Endre Művelődési Házban hétfő este a jámbor szemlé­lő. Mintegy ötven-hatvan em­ber sorakozott hármas so­rokban, fegyelmezett rend­ben, kezében kabáttal kalap­pal a ruhatár előtt. A kevés­számú ruhatáros és a szűk ruhatár megtette a hatását, mint már többször js. Az elő­adás harmincöt perccel ké­sőbb kezdődött, a dühös ki­fakadósokról, a bosszús ar­cokról pedig külön tanul­mányt lehetne írni. Tennék egy életrevaló javaslatot: Nyissák ki az olvasótermet, állítsanak be még két kise­gítő ruhatárost ide, s egy­szeribe megszűnik a zsúfolt­ság. S így az emberek első­benyomása nem lesz kelle­metlen, hiszen egy hangver­seny élvezéséhez jó hangu­latra is szükség van. • Szerencsére a hétfő esti hangverseny azok közé a ren- dezvénvek közé tartozott, — amelyek feledtetik az összes előzetes bosszúságot. Élvezet volt nézni az embereket, ho­gyan oldódnak fel a zene bűvöletében, hogy vetkezik le a magukkal hozott napi gondokat, milyen önfeledten tapsolnak bravóznak egv-egv szám utón. Mint egyetlen hangszer, oly tökéletes össz- hanezatban látszott a kitűnő debreceni MÄV Filharmoni­kus zenekar. Rubányi Vilmoc karmester Ifjúi lendiilet+el vezényelt, a legfinomabb oianok sem vesztek el bűvös nálcája a’att. A művészeket dübörgő tanssal hívták óira. meg újra a zenekar elé, Gvnrkovics Mária két­szeres Kossuth díjas kiváló művész hangja tündöklő csil­logásával. a legnehezebb éne­kesi feladatok virtuóz leküz­désével mutatta meg, hogv a világ legjobb szopránéne­kesnői közé tartozik. Méltó partnerként Szabó Miklós gyönyörködtetett széles höm­pölygésű zengő tenoráriákkal. Az est kellemes meglepetést volt a fiatal tehetséges és szép Horváth Edith bemu­tatkozása. Vérbeli drámai al­kat, ez különösen a Sámson és Delila bosszú-áriájának előadásánál világlott ki. Az est sokáig emlékezetes ma­rad a hangverseny barátai­nak körében. » Sajnos ezek a barátok igen kevesen voltak. Egész szék­sorok maradtak üresen. Ze­nei szakemberekkel, kultúrá- lis munkásokkal és hangver- senylátogatókkal beszéltem a szünetben. Véleményük meg­egyezett: A hallott zenemű­vek nem voltak ..nehezek.” Puccini. Verdi, Meyerbeer és más népszerű operaszer­zők legszebb melódiáit hall­hattuk itt igaz gyönyörűség­gel. Olvant, amelyet bárk' megérthet és élvezhet külö­nösebb zenei előtanulmányok nélkül. Ez tehát nem lehetet* oka a harmincszázalékos kö­zönség-hiánynak. Mégis, hol, miben keressük az okot? Errenézve már megoszlot­tak a vélemények. Egyesek szerint a színházi szervezők meghátrálnak az ilyen fel­adatok elől. Nekem pedig eszembe jutott a rosszízű. H^’éczy-est utáni szervező1 ankét, amelyen szemrehá­nyást tettek a közönségszer­vezők az illetékeseknek, mi­ért csak annyit és miért olyan rossz iegvekot kaptak az üze­meknél, vállalatiknál? Nem volna-e helyesebb a limoná­dé műsorok ielveiért tndfto*t roham energiáiénak egv ré­szét az ilven nemesebb sző- rakea^g propagálására fordí­tani? Gyors számvetés: Szolnok több, mint negyvenötezer la­kosa között többszáz a peda­gógus; a műszaki értelmisé­gi. az orvos meg a többi ze­neileg többé kevésbé kép­zett emberek száma, meg az ezret Is jócskán meghaladja Ha hozzászámítjuk ehhez azokat a munkásokat, akik gyermekeiket zeneiskolába íratták ísokan vannak ilye­nek) tehát nyilván szeretik a zenét, arra a következtetés­re juthatunk, könnyen meg lehetett volna tölteni a né­zőteret hernádi — páncélszekrénykulcs, egy aj­tókulcs és egy fémcirillbetűs pecsétnyomó. A megtaláló a fent megjelölt tárgyakat szí­veskedjék a Szolnok Városi és Járási Rendőrkapitánysá­gon Ságvári Endre u. 11. sz. alatt a fsz. 1 számú szobában leadni. Teli puttonnyal érkezett 1 élapó A Szolnok megyei Fűszer- és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztálya alaposan felkészült az idei Télapó ünnepre. Háromszor annyi árut biztosított, mint amennyit a múlt év hasonló időszakában forgalmaztak és a kiszállítás már a hónap el­ső napjaira teljesen befeje­ződött. Voltak telítési hibák a kiskereskedelmi vállalatok­nál és ez volt a magyarázata annak, hogy egyes boltokban már negyedikén hiányok ke­letkeztek és a vezetők két­ségbeesetten telefonáltak áruért. Frre kirívó példa volt a Tiszavirág és a Snort cuk­rászda esete. A Tiszavirág­nál kevésnek bizonyult a kész­let, a néhányszáz lépésre lé­vő Sportbon pedig feleslege­sen sok volt. A gyönyörűen átalakított 121-es csemege és élelmiszer bolt nagy forgalmat bonyo­lít le meonvitása óta Ez de­cember 6-6ra mégcsak foko­zódott. A Télapó és a fenyőünnep­re az e'ői-'sTüle+eket már november 15-én elkezdtük — mondották a bolt dolgozói. — Házilag összeállítottunk 7500 ajándék-csomagot és többszéz oiéndéWccnrot. A Szolnok megyei Fűszért ellátása gon­dos volt. Hazai gyümölcs",' a MÉK-től. déli-gvümölcsöt nedig a budapesti központi raktárunkból kaptuk. Ellá­tottságunk minőségi borok­ban és likőrökben kitűnő volt. A nagy vásárlás 3-án kez­dődött, a vasárnapi nyitva- tartás is igen hasznos volt, de a csúcsforgalom teljes erővel 5-én jelentkezett és hatodikén sem csökkent lé­nyegesen. Ezeken a napokon az em­berek feltűnően sok sonkát, szardíniát, finom hentesárút, sajtot vásároltak. Ez annak a jele, hogy sok helyen a Tél­apó-estet jó és kiadós vacso­rával fejezték be. A Tiszavirág cukrászdában Kádár Kálmánné, vezető vé­gigmutat az erősen megcsap­pant készleten. Nem is szá­mítottunk ekkora szükséglet­re Az ezerkétszáz előre ösz- szeállított csomagunk igen gyorsan elfogyott, de elkap­kodták az emberek a Fűszért- től kapott darabárut is. For­galmunk kétszerese volt a tavalyinak és kénytelenek voltunk a vállalat más egy­ségeiből is árut átvenni. Télanó, úgvlá+sz.ikv nem­csak édességet vitt a jó gye­rekeknek. hanem sok helyen ajándékozott könwet is. Az óilami könyvesbolt rengeteg képeskönyvet és mesekönv- vet adott el ezekben a na­pokban. Benedek Fiek m°cés- Vönyvei te1 lesen elfogytak a nénszerű Pettves-sorozetban lelént meg nem régen Jani- Vovszkv Éva Sza'malóng c. ifii'tcípí T-ceénv'e. Főből száz­húsz példányt értékesítettek. A Nap kél: 7.19 h-kor, nyugszik: 15.53 h-kor. A Hold kél: 20.55 h-kor, nyugszik: 10.42 h-kor. Időiárásielentés Várható időjárás: Az eny­he idő tovább tart. Túlnyo­móan felhős idő, több helyen, elsősorban délen és nyuga­ton esővel, egy-két helyen zi­vatarral. Időnként élénk dél­keleti, déli szél, a Dunántúlon már északi szél. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet az ország északnyugati felében 9—13, délkeleten 13—17 fok között. — JÁSZDÖZSÁN a hely­beli lakosság és az ÉMÁSZ dolgozói társadalmi munká­ban 1580 méteren villanyhá­lózatot bővítettek s ezzel 49 ezer forintot takarítottak meg. — A TISZAKÜRT-BOGA- RAS1 szőlőben a közelmúlt­ban nyitották meg az új mo­zit, amelyet az első előadáson zsúfolásig megtöltött a kö­zönség. — A TISZTASÁGI mozga­lomban elért legjobb ered­ményért „Rendes udvar, tisz­ta ház" táblát kapott három csataszög! és tizennyolc nagy­körűi lakos. A jutalmat a községi tanács és a Vöröske­reszt közösen adták át a rend­szerető családoknak. — ZAGYVARÉKASON a régi és új vöröskeresztes ta­gok ismerkedési estet tartot­tak. A kedves ünnepségen sa­ját kultúrcsoportjuk szóra­koztatta műsorával a talál­kozó résztvevőit — „VALLÁS ÉS TUDO­MÁNY” címmel tart előadást Szurmai Sándor, a TIT filo­zófiai szakosztályának tagja Szolnokon, az I. kerületi párt­házban holnap délután 5 órakor. Kisérőfilm: Egy ér­dekes múzeum. Az előadást a kerületi nőtanács és az Áchim András úti iskola szülői mun­kaközössége szervezte. — BOTRÁNYOS VEREKE­DÉST rendezett Major János tószegi lakos. Ezért a járási rendőrkapitányság szabály­sértési előadója 160 forintra bírságolta. — KUNSZENTMÁRTON- BAN „Diák furfangosok baj­noksága” lesz december li­án délután 4 órakor a műve­lődési házban a földműves- szövetkezet rendezésében. A bajnokságon a helybeli József Attila Gimnázium leány- és fiútanulói vetélkednek. A legügyesebbeket ezer forint értékű ajándéktárggyal jutal­mazzák. — JÁSZKISÉREN „A vér szerepe a gyógyításban” című előadás után a jelenlévők kö­zül többen díjtalan véradás­ra íelent1fe*t»k. December 8 CsUtüriük Mária iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiim A SCSI országok szénbányászati szakembereinek tanácskozása PRÁGA (MTI) A KGST szénipari bizottságában kép­viselt európai népi demokra­tikus országok szakemberei­nek részvételével december 6-án Most csehszlovák bá­nyavárosban tanácskozás kez­dődött a barnaszén nemesíté­si eljárásáról. Az értekezleten részvevő magyar, lengyel és bolgár szakemberek megte­kintik az észak-csehországi felszíni barnaszén-bányákat, ahol a legkorszerűbb gépi be­rendezésekkel fejtik és szál­lítják a szenet KISREGÉNY ' frto f PÁSZTOR FERENC C (4. folytatás.) — Tudod te is, mama, hogy rúgni szoktak az ilye­nen. Ha mi is rúgunk rajta, azt hiszed, hogy elintéztünk valamit? Lantos Márton nem tudott sokat beszélni. Nem U kenyere, meg nem is szereti a sok beszédet. Ha egy szó­ból nem értik meg, akkor feleslegesnek tartja a százat is. Szerencsére Lantos mama is megszokta már ezt. Meg­könnyebbülten lépett a gyerek felé, vizsgálódva tekint- gette az egész kis emberkét. Több érdeklődéssel hall­gatta már az öreget is. — Ez igaz lehet, Márton... De pont neked kell... mit kezdhetünk, mi? Ide egyem? Vagy én legyek az anyja helyett a pártfogója... Miért nem törődik vele az állam? — Te azt hiszed, hogy most okosat mondtál? Hát W az Isten az az állam? Nem emberek azok? Hát nem én vagyok, meg te? Nem tehetünk róla, hogy van még ilyen gyerek. Es ez a gyerek se tehet. Nem nekünk k°ll ezt szégyellni. Az lenne szégyen, ha mi itt jóllakunk minden nap és annak a néhány nyomorultnak meg egy falat kenyér se jutna... Túl jó dolgunk van... Az a baj. Mert az emberek jól élnek, vesznek, kőparkodnak, mással meg nem törődnek... Az öreg lassan lerángatta magáról a kabátot. A konyha közepére lódította a hokkedlit. — Mama, én azt gondoltam — enyhült egy kissé —, hogy pártját fogjuk ennek a gyereknek. Elrendezzük valahogy a sorsát. Ügy sincs senkink... Nézd meg, olyan becsületes szeme van. Derék munkásember lehet belőle... A mama közelebo lépett a leszegett fejű gyerekhez. Az álla alá nyúlt, felemelte a fejét, belenézett a szemé­be. Az asszony csalhatatlan pillantásával olvasott egy percig a félénk tekintetben.., S már meleg, baráti, anyás volt a hangja ... — Hogy hívnak, kisfiam? *— Tórának... — Szép neved van... No, ne félj... Majd kitalá­lunk valamit... Várj csak, Tóni... No, ne fé.j tőlem, nem harapok. — Mosolyogta el magát az asszony és megborzolta a kócos fürtöket. Békülékenyen nézett az öregre. — Mama. Nocsak. Melegíts vizet. Megmosdatjuk. Hozd csak elő a szekrényből a gépollót. Megnyírjuk a haját. Olyan kócos ez, mintha hadifogságból jött volna. Gyerünk csak... Ugorj át Simon szomszédhoz, az bor­bély volt a katonaságnál... Hallod csak... Ott a szék- rénpfiókban van egy-két nadránocska, meg ilyesmi... Hirtelen elhallgatott. Az ócska vekker mögött a fénykép. A két moscdvgó szem rátüzelt. Erőszakosan, siettető” kainvált az óra... * ' 1'" N i ■* > — Űov gondolod. Mártont i , , . , — Hozzad csak, mama. Hozzad, Jó helyre tesszük... No, Tóni... Vetkőzz csak, édes fiam... Mától kezdve más világ lesz... Más világ, a betyárságát. És ezen az éjszakán Tóni nem tudta elképzelni, miért olyan jószagú a világ. A párna, a paplan, a ruga­nyos sezlon... A szőnyeg, amin olyan jó volt lépni, a hosszú, mulatságos ing, amelynek folyton a lábaujjába kapaszkodott az alja. Az asszony ölelése, amikor a fürdővízből az ölében vitte be a szobába... És Marci bácsi tenyere is. Végigsímított a haján, megpatkolta az arcát... S milyen erős, bátor a hangja. — No, aludj szépen... Jóéjszakát Tóni, fiam ... Majd reggel elmeséled, mit 'lmodtól... Tóni azt álmodta, hogy az egész világ csupa lágy­ság, szagos szappanszagú, főzelékízú és tiszta kezek emelik fel valami csodálatos magasba — valami menny­országfélébe ... IV. A kerületi rendőrkapitány ugyancsak megmosolyogd a segédtisztjét, amikor katonás kurtasággal jelentette, hogy bizonyos Lantos Márton már félórája ott veszek­szik vele. Azt találta mondani neki, mondja meg a ka­pitány elvtársnak, hogy majd 6 beszél a fejével, ha olyan nagy úrnak képzeli magát, hogy csak úgy ácsorogtatja az embert gz előszobájában. — Mondja csak meg Lantos Mártonnak, hogy jöj­jön be nyugodtan, a mérgét meg pakolja csak le ott kí­vül. Maga meg tanulja meg azt is, ha Lantos Márton keres, annak akkor is itt vagyok, ha az iráni sah tesz nálunk tisztelgő látogatást... — Értettem — csodálkozik a segédtiszt, mert nem érti. Reggel még az mondta az alezredes, hogy senki ne zavarja, mert valami csúnya betörés ügyén dolgozik, most meg... ? — No, csak semmi csodálkozás — nevetett ismét a rendőrkapitány. — Tudja, ki ez az ember? — Sose láttam — vonogatta a vállát a segédtiszt. •— Itt még nem is volt. De valamikor 6 volt az én tanítómesterem. De menjen gyorsan, küldje be Marci bácsit... Lantos Mártont küldeni sem kellett. Már nyoma- kodott magától befelé az ajtón, mintha attól tartana, hogy nem engedik... A segédtiszt meg surrant kifelé, mert az öreg olyan szúrós szemmel nézett rá, mintha felöklelni készülne. — Adjlsten, Marci bácsi. Foglaljon helyet nálunk. Mi szél hozta ide? — Mi szél? Hát idesüss, te gyerek. Micsoda dolog ez? Mi vagy te, miniszter, vagy primadonna, hogy az embernek könyörögni kell, amíg ide juthat? Nem jó ez igy, hél Emlékezz csak rá... Amikor elkerültetek néhá­nyon a gyárból, én már akkor megmondtam. Csak akkor lesz belőletek tisztességes vezető ember, ha a dolgozók előtt mindig nyitva lesz az ajtótok. Legszívesebben nya- konvertem volna azt az ugrifüles titkárfélét, oszt feléd se néztem volna, ha nem lenne olyan nagyon fontos dolgom veled. — Csak nincs valami baj, Marci bácsi? — Nem bajról van szó... Te, Lajos, figyel) csak ide. Én téged mindig derék, jószívű gyereknek ismerte­lek. Az eszed is, a szíved is a helyén van... Tudod, én soha nem kértem senkitől semmit. Pedig sokat kínlód­tam veletek, amíg emberek lettetek. Most az egyszer én is kérek, — Kérjen csak, Marci bácsi, de olyat, amit lehet. — Lehet hát. Csak akarjad. Utóvégre te vagy itt a hatóság-vezető. Jogodban áll, nem? — Hát attól függ. Ami a törvényben megengedett, amit lehet. Nekem is parancsolnak... — Jó, jó. Tudom. Ne tarts nekem szemináriumot. Tudom, hogy az állam a dolgozókból áll, hogy annak a vezetői a dolgozók parancsát teljesítik, meg ilyesmi... Én most nem parancsolni jöttem, hanem kérni az ál­lamhoz. Most te vagy az állam, én a dolgozó. Érted. — Mondja csak, Marci bácsi. A lényeget. A telefon közbe-közbe csörög. A kapitány kurta szóval elintézi s figyel Lantos Mártonra. — Hát idesüss, Lajoskám. Én tegnap este fogtam egy gyereket a Grassalkovich utcában. Hazavittem, ki­mosdattam, tiszta ruhába tettem. És most ott van ná­lam. Mi csináljak. Az anyja megszökött valami strici­vel, ő meg csavarog... —■ Hát ezt kurtán-furcsán tette, Márton bátyám. — Hogy-hogy? Hát hagyjuk a piszokban, mi? Egy­szerű az egész. Nincs neki senkije. Az idén még egyszer sem volt iskolában. Egy pincében lakik. Szabad ilyet en­gedni? Beszélünk, hogy így a legnagyobb kincs a gye­rek, meg úgy legnagyobb kincs... A kincset meg hagy­juk az utcán, mi? — Dehogy hagyjuk, Marci bácsi... Még azt sem mondta, hogy ki ez a gyerek, meg hol lakik. Ki az anyja Hát mi sem tudhatunk mindent. — Az a baj, hogy nagyon /eeveset tudtok. Nem nyitjátok ki a szemeteket. — Pedig sok szemünk van. Például a magáéval is szaporodott most. Mert szólt, ?’.ött. Két szemmel több figyel, hogy mire kell vigyázni. •— Szóval segítesz? — Segítek hát... De, hogy is hívják azt a gyere­ket, Marci bácsi? — Tóninak... Nem is tudom, milyen Tóni, no... — Nem egy szőkehajú, kormosszemü, olyan tízéves forma? Ott lakott a Grassalkovich utca és a Murányi utca sarkán? Az anyját valami Mártának hívják. — Az lesz az... Valami Jocónak hívják a stricijét. Azzal szökött meg most is. — Tudom. Ismerjük... Szép kis banda... De ez nem is fontos most... A gyerek, a gyerek... Maguk meg akarják tartani... Oda akarják venni.... Igen? — Hát azt még nem mondtam. Tudod, fiam. Ez nem olyan egyszerű. Ismered a sorsomat. Nem köny- nyű. Meg aztán nem tudhatja az ember. Ki tudja, mit kit vesz a hajlékába az ember. Mama nagyon érzékeny. Meg mit tudom én, hátha az anyja vére van benne. ... De ha valamilyen tisztességes otthonba, gyerekvárosbn vagy ilyenfélébe elkerülhetne... Biztosan akad egv hely valamelyikben. Szívesen fizetnénk is valamit, ha szükséges lenne, Meglátogat nőnk. el-elmennénk hozzá. Csak tudod, nem vagyunk már olyan fiatalok. Én is hat­van felé bicegek már lassan, mama is elmúlt ötven. Ha fiatalabbak lennénk... Meg aztán, ha nem lenne még mindig az a bánata az. embernek. Hiszen tudod... A fiam... — Tudom, persze, hogy tudom Marci bácsi... No ne búsuljon, majd intézkedünk. Menjen csak nyugod­tan, mi majd intézkedünk hamarosan. (Folytatjuk! iiiiiai"hiiinr^mríi^iii ■«!ímimiiihiilw'i7ii ' ii'i"n' ■ '’

Next

/
Oldalképek
Tartalom