Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
6 SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 1960. december 25, KESE1 KESERGŐ f / L Csókró', könnyről, borról, perről beszél a bíró Valamikor azt mondták nogy a házasságok az égben köttetnek. Ebben mind kevesebben hisznek — hiszen mindenki látja, hogy a házasságot az anyakönyvvezető előtt kötik; és — sajnos, elég gyakran — a bíróság bontja fel. Hajdan a ..miért házasodunk?” kérdésre, sokféle válasz hangzott el: szerelemből, vagyonért, karrierért. Napjaink embere — igen csekély kivétellel — szerelemből nősül, szerelemből megy férjhez. — Szerelemből házasodunk, de miért válunk? — kérdeztük a szolnoki járásbíróság nagytapasztalatú, koros bíróját. — Ahány ember, annyi jellem; ahány házasság, annyi féle életközösség; ahány bontóper, annyi ok ... — szólott. Néhány esetet szívesen elmondok; okulásul. A történetek egytől-egyig igazak- kérem, találjon ki hozzájuk család- és helységneveket Amiről szó lesz: emberek, családok magánügye; a leszűrhető tanulság azonban a társadalomé. zetben — a párt- és gazdasá gi vezetők a dolgozók családi gondjaival is szívesen, jószándékkal foglalkoznak; így nem egy házasságot megmentettek már. Ezek az emberek helyesen jártak el. Helyesen; mert az, hogy szereti-e Jancsi Juliskát — ez magánügy. A házasélet zavartalansága, a családok békéje, a gyermekek jövője azonban már a társadalom ügye. Minél többen minél mélyebben átérzik ezt, annál több esküvőt követ — évek múltával — arany- s gyémántlakodalom; árnál kevesebbet pedig válóper: kései kesergőBorváró Zoltán Aki a leánya bútorát is elitta — Rokonok, barátok derék asztalossegédnek ismerték Mátyást Takarékosan élt, — szorgalmasan dolgozott s röviddel házasságkötése előtt önállósította magát. Rozikát akkor már két esztendeje ismerte, feleségül vette. 1936- ot írtak akkor. Nem volt könnyű a megélhetés, de a Tamási-család a férj igyekezete, az asszony beosztása révén lassacskán mégis gyarapodott. Egyik gyermek jött a másik után; a legkisebb már a saját házba érkezett. Tíznél több tanút hallgattam ki, de egy sem tudta megmondani, miért kezdett inni Mátyás 1946-ban. Még 5 maga sem tudta... Apránként faluszerte elvesztette hitelét; nem ritkán az előleg be kapott pénzt azon melegében megitta — a megrendelést pedig nem teljesítette. Adósságai miatt öt évvel ezelőtt elárverezték a házát. Idén márciusban a felesége arra kérte: készítene asszony-leányuk számára egy rekamiét. Tamási Mátyás elvállalta a munkát, megcsókolta feleségét — és anyagra kért pénzt-.. Mint sejti: nem fát vett belőle, hanem fröccsöt... Az asszony ekkor adta be a válókeresetet. — Meghallgattam a Tamási-gyerekeket is. Mindhárom felnőtt már; tud a maga eszével gondolkodni. Mindhárman azt kérték, amit édesanyjuk: bontsa fel a bíróság ezt a házasságot, szabadítsa meg őket a család szégyenétől. így is lett... ISEPTlEEETS SZAKMÁK KI HINNÉ, hogy a megyében jónéhány olyan szakma van, mely művelőjének köztiszteletet, jó kereseti lehetőséget biztosít, mégsem rajonganak érte a fiatalok. Azt sem lehet mondani, hogy bizonytalan e szakmák jövője, hiszen egyikre, másikra még csak ezután lesz szükség igazán. Közismert például, hogy az Alföldön sok-sok millió köbméter gázt tártak fel, s hasznosítására is kézzel fogható intézkedések történtek. Jövőre például már többszáz szolnoki lakásba bevezetik a gázt. Azért a gázszere1 ő mesterség igen „kapós” lesz már a közeli hónapokban is. Azt gondolná az ember, hogy ezt felismerve sok szülő buzdítia gyermekét a szakma megszerzésére. Bámulatunk... Őnagysága nem akar gyereket — Azt hiszem, semmire a világon nem lehet olyan forrón vágyakozni, mint gyerekre. Hatalomra, hírre, jómódra sem. S mondhat bárki, amit akar: ez a tiszta, rajongó vágyakozás a férfiszívekből is előtör- Sok-sok fájdalommal, csalódással találkozom naoról-napra, de higgye el: Molnár Andrást magam is majdnem megkönnyeztem. Sírt a tárgyaláson — és mégis ragaszkodott a házasság felbontásához. — Parasztgyerekből lett műnk"'. Szemrevaló feleséget választott; jóalakút, ritkaszép bronzvörös hajút. András bátyja elmondta- seiteHe. hogv a „kisasszonyból” aligha lesz ió feleség. Túlságosan gvakran hangoztatta hogy „Egyszer élünk éHünk jól!"... Az az érzésem hogy nem is szerethette soha igazán az urát. Ennek a lánvnak valaha főjegyző volt az apja: úrhatnám ember. A menyasszony csak kilencszáz- egynéhány forintot keresett, a vőlegény meg kétezer fölött. Megbecsült szakmunkás. — Tavaly már egészen bizonyos volt, hogy. a fiatal- asszony nem akar gyerekeb Az első évben még azzal hitegette az urát. hogy „hiába várja a gólvát”: de Molnárnak ősszel az ellenkezőjéről volt alkalma meggyőződni. — Felesége valami apróbb orvosi beavatkozás szükségességéről beszélt, pedig terhesség-megszakításra ment a szülőotthonba . .. „Szemnohá- nvás. civódás. megbocsátás... idén mnidnem ugyanez megismétlődött Molnár András ekkor már nem szólt esv pa- 1 naszos szót sem. — egyenesen^ az ügyvédhez. ment. í — Természetesen felbon- lőttük a házasságát Szívből fej kívánom ennek a csalódó**fi-M atalembemek. ho”y másodiá-.S ra nocsak több szprnnpcó.-r-1 - de alanosabb megfontolásig' után válasszon. ... egy képet a hazai fotokluuoK III. szalonja kiállításának díjnyertes képei közül. A „Jaj, elszédültem” c. kép (Rácz Endre, Győri Fotoklub) plakett-díjat kapott. A kiállítást Szolnokon, a 1 | Szakszervezetek Megyei Tanúsának székházéban dei|lmber 28-ig lehet megtekinteni. S mi a valóság? Az, hogy a megye tanácsiparában, s szövetkezeti széktorában mindössze egy gázvezetékszerelő tanuló van, s az is inkább a vízvezetékszerelést gyakorolja. Hasonló példát többet lehetne említeni a tanács- és szövetkezeti iparból- Nincs kellőszámú utánpótlás az orvosi műszerész, az autólakatos, a vasbeton- szerelő, általános műszerész, hegesztő, fényező-mázoló, szerszámkészítő stb. szakmákban. Ezek jórésze pedig nem is igényel nehéz fizikai 1 munkát, s művelőjük mindig biztosra veheti kenyerét. | Mi az oka jónéhány fontos szakma elnéptelenedésének? ! Talán nincs meg a fiatalokban a tanulási vágy? — koránt sincs így. Lakatosnak például 284-en tanulnak, a kőműves mesterséget 151, — cikkünk csak tanács- és szövetkezeti ipari vonalon vizsgálja a helyzetet — a női szabóság tudományát 164 fő sajátítja el. Jónéhány helyen több volt a jelentkező a szükségesnél. Ezeket figyelembe- véve a szülőknek, nevelőknek. az ipari vállalatok illetékeseinek jobban kellene irányítaniuk a gyerekek figyelmét. felkelteni érdeklődését rná« szakméir iránt is. Szinte grotes'kiil hat. hogv most. a nagy énítkezésok korában mindössze e«v fiú tanul vasbetonszerelőnek a megyében. Í70KP4V a gznkmákhan. abol baj van az utá"nó*lás- sal. sürgős intézkedéseket keli tnrtni. t?-the+pt1on péld(\- ul. hogy s-minokon miért Csak egv férfi fodrósstenulő yen, mikor a szövetkezet föbh fiú tanításáról tudna wrmdoskndni. Néhol a t.anu- iékknl íom tr>rörir,«k. A kis- íiiszéllási Eainari Vállalóinál pélrlónl nem biztosították a péw tanúié kénaését. s a fiatalok az OiCTCi^-hoz. fordultak segítségért, — 3 yállplat- vpzot""ég nem nagy d'esére- tére. ét is helyezték ökot. A soüvetkozeti iparba, TTavap- ol-knr volna a vállalatnál is néhány szakma, aminek utánpótlása hiányzik. Faesztergályost. szerszámlakatost, stb. helyileg kell nevelni, ne várjon egyetlen vezető sem arra, hogy szakember majd • csak kerül valahonnan. A fentieken túl más is indokolja, hogy az illetékesek nagyobb gondot fordítsanak az ipari tanulóképzésre. Júniusban 56 gyerek bukott meg a vizsgákon, s tegyük hozzá: a tanárok igazságos mérlegelése szerint. Nem elég tehát a „beiskolázás”, a tanulásra is gondot kell fordítani. A vizsgaeredmények sajnos, most még azt mutatják, hogy jelentős részben a gyengébb képzettségűek kerülnek ipari tanulónak. Kimondhatatlanul is él tehát az a régi, helytelen nézet, hogv ha nem tanul „jó lesz majd inasnak." Nagyon sok helyen —- főleg a szövetkezeti iparban — hiányoznak a tanműhelyek, nem követelik meg a tanulóktól azt sem. hogy az úgynevezett tanuló-félnapon ösz- szeüljenek, s azt az időt valóban ismereteik bővítésére fordítsák. Néhol a szülők Is eltűrik, — hogy gyermekük tánciskolában, s egyéb szórakozóhelyen tölti estéi jórészét, s keveset törődik a tananyaggal. A bukott tanulók nagy száma ebből következik- S a fentiekből a tanulság: jobban ellenőrizni, segíteni a fiatalok életútját. Gondoliunk arra. hogy átképzéssel, s egyéb módon lehet specializálni egy-egy embert, de a jó szakemberképzés módja az iparitanul óképzés volt és marad. Ma még többszáz gyerek tanul kisiparosoknál. Ugyanakkor a helyi1 pari vállalatoknál — bár itt lenne leginkább mód erre — viszonylag kevesen szereznek szakmát Változtatni kell ezen. JANUÄRBAN már a pályaválasztásról beszélnek a tanárok az általános iskolásokkal. Szükséges, hogy a különböző vállalatok felmérjék, milyen tehetségek vannak náluk a szakemberképzésre, s ezt közöljék az általános iskolákkal, hogy idejében kezdett irányító munkával minden szakma igényét kielégítsék, minden gyermek megtalálja számítását. S. B. Szere'em első látásra — Körülbelül szó szerint emlékszem annak a megtett értelmiséginek vallomásara. aki 1953 ban nősült. Ezt mondta: „Derűs koranvári nap volt. am;kor először megpillantottam Lidiét: egv közös ismerősöm mutatott b° bennünket egymásnak- Ö nkkor Debrecenbe utazó*t rokonai látogatására. Utána mentem s egv ^órácskát be- S7Ó1 vettünk. Néhány nap múlva megkértem a kezét, igent mondott.” — Másfél napig éltek együtt. Takács Dezső ki ez év eleién a válókeresetet beadta minden ma«varázat nélkül fosta a kalaniát és elment. A házasok hét év alatt csak egvszer találkoztak .. Kérdésemre miért váltak k’> lön csak ennyit mondtak- „Rálöttünk. hogv nem Illőnk egymáshoz.” Ennek a a vatóban sem volt több formalitásnál. Beszél a te'etonszámla — Az agronómusra nagyon nagv szükség volt a termelőszövetkezetnek; lakást i« adott számára sőt a telefon* íq hevezogtefte. Takács pitémé. a fiatalasszony hamar mecharíítVogott a távbeszélő Irészíuékkel; bassná.lta reggellé! estig. fTol a tea kereste az urát, hol a takézikönyveket fnrnat. A Mil- lénniumba, a VTII. kerületi munkásmoziba járnak filmet nézni. A kertes kisházból kerékpárral indul minden reggel hét órára munkahelyére. Útközben hányszor és hányszor megtervezi a házat, amelyet jövőre épít. A munkahelyén 13 ipari tanulót nevelt már lakatosmesterré. S most a Szocialista Munkabrigád címért küzdenek. Micsoda brigád az övé. Négy év óta nem volt mozgás, munkaerőván- dorlás náluk. A műhely, az udvartisztaság? Az eldobott csikkért, almacsutkáért megszólítják egymást a munkáB»kros L. rajta. sok. Tréfásan így fenyegetik a rendbontókat. — Ha nem igyekszel, mehetsz a szomszédba dolgozni. A MEVlEr-et mac... .c ezzel. De az is benne van, hooy -enki sem szeretne kikerülni, nagy büntetés lenne akárkinek is kiválni ebből a derűs, jól összeszokott munkáskollektívából. Kollár András is ezt szereti nagyon. öt meg az emberek. A munkások a brigádtagok és a felettesei is. Törtem a fejem, vajon miért? — Kérdeztem: mi van ebben a nagyra nőtt, 32 éves vízügyi munkásban ' l valami rendkl: üli, valami ki- : -melkedő, amiArt I *elnézhetnének X rá? I Senki nem tudott héroszi tu- ^ajdonsó not mondani róla. Méa csak azt sem. hogy teljesen feddhetetlen lenne. Sőt néhány- | szór még figyel- ; meztetést is ka- nott ezért, vagy azért. Nem is párttag, Társa- íalmi munkát sem végez többet, mint mások. — Semmivel sem "élik ki munka- ‘ársai közül. Olyan, mint a többi. Nagyon ecsületes ember, is hibákkal. Kollár András sok tízezred máig gával kortársunk, B. U w, a ki.g.idé'ió-ú. ki gépműhelyének lakatosa? 1947-ben végezte el Szolnokon a Fa- és Fémipari Szakiskola fémipari tagozatát. Ott kedvelte meg a lakatosmesterséget. Valami nagyszerű dolog van abban, hogy keze reszelöje, kalapácsütése, hi- rifavágója nyomán életre kel újjászületik a betegeskedő vasallmtrész. A vasas szakma kitartó, precíz szakembert kíván. Igaz, a finom vasreszelék nemcsak a ruhába, a bőr pórusaiba is, hanem még az arcbőrbe is beleivódik. Meglátszik a szakma a tenyéren is. Büszke lehet az, aki ilyen kezet tud felmutatni. Hát erről ennyit. Ez lenne Kollár András és a lakatos mesterség eljegyzésének rövid története. Eseménynaptára pedig a következő. A Mezőgazdászai Gépjavítóban kezdett dolgozni. 1953 óta pedig vizünyi szakmunkás. Hat esztendeje a lakatos ■ -J.eg brigádZr^ZsZt ’ ' 'fk rá. — Menkanfa a Kiváló Dolgozó jelvényt. Nyolc éve elégedett b ' ősember, eny öt éves kisfiú, a Zolika és a felesége eltartásáról gond^^-^dik. Húsz kötet vasi-ari szakköz.yve van odahaza. S mert népi ülnök a birósZqnn estArikónt a kertészkedés után bírósági 'díclld'i jündia ■ Hatszáz négyszögöl körüli kert a Körösi út mellékközön. \Betelepítve gyümölcsössel. |évelővel, s még a virágoknak \jut benne hely. Gyakorlott íszem sem kell hozzá, hogy (meglássa: hozzáértő kéz, szelhető ujjak ápolják a kertecs- ffcét. Olyan emberé lehet, aki í.szereti a természetet, szereti munkát. í Vártam, hogy találkozhassak vele. Sikerült. Kollár ÍAndrásnak hívják. Nagy dali rab ember, azt hiszem, a vadasokra jellemző kékszinű ^munkaruha extra méretben íkészült. Kollár Andrásnak a '.kézfogása is ilyen. Jól megnyomja a tenyerébe tett marikot. I.ebet, hogy ez afféle be- [■hvnmásvizsoálat. \ Beszélgetősünkkor közié- \kenynek bizonyult. Pörgeti Sóleté borsószemeit folyamaid osan. En meg jegyzem szóiról szóra. | — Régi vasszerető a csalárdunk. Apám a Fűtőháztól ment nyugdíjba. Negyvenkét lévet töltött mozdonyon egyhuzamban. A bátyám mozdonyvezető. az öcsém ipari ltanuló a Fűtőházban. | S ő maga hogyan lett „agrárvasas”, a Középtiszavidé- [ki Vízügyi Igazgatóság szólított nácsnál, hol a gépállomáson- Féltékeny volt a végtelenségig. A fiatalembernek előbb hizelgett az asszony ragaszkodása, később már terhére esett. Fájt neki az akkor még alaptalan bizalmatlanság. — mert végtére is az sarkallta Takácsnét a szakadatlan telefonálásra. A telefonszámla havonta százakra rúgott... A fébékenvség- ből civódás lett; azt — mint ez gyakran lenni szokott — korsmázás követte; végülis iött va’aki aki kevésbé fél tékenvnek bizonyult... — A bíróság megpróbálta kibékíteni a fiatalokat: de sikertelenül. A legszomorúbb, hogy a fiatalasszonynak a vá'ás után nébánv hónappal gyermeke szűVte+t- Mi lesz belőle? — erre a kérdésre csak az élet ad majd választ. * Napjainkban sokan kötnek fiatalon házasságot, hiszen anyagi alapjuk megvan hozzá A szép jövedelem azonban még nem minden: jobban meg kellene fontol niok a fiat”l"k"ek sorsdöntő lépésüket, mielőtt felkeresik az anvakönyvvezetőt. Számos esetben az a baj forrása ho®v az egvik házasfél — többnyire a férfi — más helv- sőghe lár dolgozni: a távoliét pedig, a haraghoz hasonlóan. rossz tanácsadó. Számos munkahelyen — üzemben. termelőszövetke
