Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
I960, december 25. SZOLNOK MÉCSÉI NÉPLAP 13 „A hidroglóbuszok országában* címmel egészoltlalas ké- pesriportot közölt a Schweriner Volkszeitung, a Német Demokratikus Köztársaság egyik tartományi lapja. Szolnokon, Túrkevén, Mezőhéken, Martfűn, Cegléd bercelen és Galyatetőn \ bizonyára emlékeznek még a két vidám, fiatal német újságíróra, akik nagy figyelemmel, érdeklődéssel járták végig a szövetkezeteket, az üzemeket és ismerkedtek mai életünkkel. A Szolnok megyei Néplap kedves vendégei Ernst Parchmann és Ernst Höhne nemrég visszatértek Schwerinbe. Amit itt láttak és hallottak, annak egyrészét lefényképezték és megírták lapjukban. Mi pedig átnyújtjuk az olvasónak: így láttak bennünket német barátaink. ^ J lukasok, uj iskolaépület a szolnoki Kassai-úton. A lakóház a magyar hagyományoknak megfelelően két színben pompázik. A mai munkás keresetének 2—5 százalékát költi lakbérre; a régi Magyarországon a havi lakbér a kereset 20—30 százaléka volt. A hidroglobus: 35 méter magas víztorony. Ma már éppoly jellegzetessége a magyar falunak és pusztának, mint volt hajdan a gémes- kút és a kanyargó Tisza. A néphatalom juttatta el az elmaradt vidékekre a villanyáramot és a vizet. Az országos hírnévnek örvendő túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet jelentős baromfi állománnyal rendelkezik Palla Béla szolnoki festő-mázoló jó munkája jutalmául vállalatától a pompás galyatetői SZOT-üdülőbe kapott beutalást. Naponta tizennégy forintot fizet, a többit a vállalat téríti. Révész Sándor két esztendeje a mezőhékl Táncsics Tsz tagja. A szabadtartásos istállóban elhelyezett hizómar- hát gondozza. A sőrék nagy részét Olaszországba és Svájcba exportálják. Boldogan éli gyermekkorát Ilonka, Eszti, Rózsi, Lajcsi, Vince és a többi sok-sok m agyar gyermek. Ök már gondos oktatásban részesülnek, nem úgy, mint régen szüleik A Kassai úti iskola diákjai vidámak, szépek, egészségesek. Ápolt külsejük elárulja, hogy a szülők nagy gondot fordítanak a gyermekek nevelésére. Különben ezt tapasztaltuk mindenütt, ahol csak megfordultunk. Szinte lehetetlen különbséget tenni a falusi és városi gyermekek között, mert mindannyian jól tápláltak és csinosan öltözöttek. Nézvén az ország gazdái közül: A mezőhéki Táncsics Tsz fiatal jószággondozója, Murany Maria; Scheffer Maria németajkú szövetkezeti parasztasszony, a cegledbercel. Rákóczi Tsz tagja; Némethné, fiatal munkásasszony a martfűi Tisza Cipőgyár dolgozója és a cserkeszönői K.scsatári István szövetkezeti gazda. Utóbbi jogos busz- Bákoczt isz gj keséggel újságolta, hogy az alig egy éves termelőszövetkezet tagsaga idejeben befejezett minden őszi munkát.