Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

1960. december 21. 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP «» Ojiíjdúió nini A szolnoki Ko& suth Tsz-ben ko­ronáztuk a cukor­répát. Ott talál­koztam vele. Öz­vegy Bujdosó Ist- vánnénak hívják. Foglalkozása: a termelőszövetke­zet csibenevelője Férje napszámos volt. A felszaba­dulás előtt sokat nélkülöztek. 1945- ben 10 hold földet kaptak. Férje már nem sokáig élvez­hette a megválto­zott életet, 1946- ban súlyos beteg­ségben meghalt. Bujdosó néni tíz élő gyermeicuet maradt özvegyen, s csak ő tudja, mennyi fáradtsá­got, mennyi le­mondást követelt a gyermekek fel-' nevelése. De sike­rült. Valamennyi­ből „ember” lett. A népes családban van gyárimunkás, villanyszerelő, tsz- tag és különböző vállalati dolgozó. Bujdosó néni ta­valy lépett be 10 hold földjével a szolnoki Kossuth Tsz-be, ahol őt szeretik, megbe­csülik. Ö is jó­kedvvel, igyeke­zettel végzi mun­káját. Eddig 570 munkaegysége van, amelyet év végére 600-ra sze­retne kiegészíteni. Sorsával elége­dett, s reméli, hogy még jóné- hány évig haszná­ra lesz a termelő- szövetkezetnek. A Bujdosó né­nivel folytatott beszélgetés, a vele való találkozás él­ményt jelentett számomra. B. S.. Szolnok Önzetlenül dolgoznak A tulahéki iskolában nem régen választották meg a szülői munkaközösséget Lel­kes munkájukat már is di­cséri az, hogy ar. iskolásgye­rekek részére jólsikerült Tél­apó-ünnepséget rendeztek. Ebben a szörnyű sáros tanya­világban házról házra jártak és hívták a szülőket, hogy minél többen résztvegyenek e kedves kis ünnepségen. Az állami gazdaság igaz­gatója is tekintélyes összeg­gel járult hozzá a sikerhez. 1 Most a fenyőünnep rende­zésén fáradoznak az asszo­nyok, mint például Makai Jánosné, Rojkó Istvánná, Mi­le Ferencné és Molnár Já­nosné. Tervükben van az is, hogy havonta mesefilmet vetítse­nek az iskolásoknak, akik bi­zony szép számmal vannak, számszerint hetvenhetén. Készséges és önzetlen mun­kájukért dicséretet érdemel­nek. Sz. J.-né, Tulahék Nem yicctéma a munkás-paraszt szövetség Az első névadó ünnepség Zagyvarékason Az elmúlt vasárnap szokat­lan ünnepélyes hangulat uralkodott a tanácsházán. Zagyvarékason az első név­adó ünnepélyt tartották. Már 10 óra előtt lázas ké­szülődés előzte meg a nem mindennapi eseményt. A párt, a KISZ és a tömegszer­vezetek mindent elkövettek, hogy minél szebb, ünnepé­lyesebb legyen a kis Szeder Csaba névadó ünnepe A tanács anyakönyvvezető­je méltatta az ünnepély je­lentőségét. Elmondotta, hogy a község lakói nagy lépést tettek a maradi múlttal való szakítás terén. Egyházi szer­tartás nélkül ebben az évben tartottak már kettős KISZ- esküvőt, amelyet most egv névadó ünnepség követ — reméli — ezt. még egyre több fogja követni. Az eskü letétele után a szülők megkapták az emlék­lapot, majd az úttörők, a KISZ, a párt és a tömegszer­vezetek képviselői jókívánsá­gaikat fejezték ki a szü­lőknek. Kérték, hogy szocia­lista emberként neveljék gyermeküket, majd ajándé­kokkal kedveskedtek az édes­anyának. A zagyvarékasi KISZ szerv zet vezetősége elégedett. Levelekből — néhány scrlan özv. Pető Béláné szolnoki levelezőnk arról számol be, hogy az I. kerületi párthelyi­ségben „Vallás és tudomány” címmel előadást tartott a TIT előadója, Szurmai Sándor. Az előadás sikerét bizonyítja, hogy sok hozzászólás is volt, és szeretnék, ha minden hó­napban résztvehetnének ilyen vagy hasonló ismertetésen. Kerekes Pé.er cserkeszöllői levelezőnk írja, hogy mióta a közösben dolgoznak az embe­rek, kevesebb a gond, mint egyéni korukban. Bíznak ab­ban, hogy a párt és a kor­mány intézkedései alapján mindig könnyebb és még jobb lesz a tsz-tagok élete, NEMRÉGEN jelent meg a Néplapban a „Nincs szükség fogadatlan prókátorokra” cí­mű vezércikk. Mint termelő­szövetkezeti elnöknek, sok esetben volt és van alkalmam tapasztalni mindazt, amivel a cikk foglalkozik. Amikor megyénk termelő­szövetkezeti megye lett, mi régi szövetkezeti emberek is tudtuk, hogy még sok gond­dal, bajjal kell megbírkóz nunk. Megnehezítette helyze­tünket az is, hogy sok pa rasztfiú és lány elhagyta a falut, ipari üzemekben he­lyezkedett el, amikor szülei beléptek a szövetkezetbe. Fel­tehető a kérdés: miért men­tek el? Azért, mert féltek a go. dóktól, az első évek pénz­telenségétől. Tudták azt is, hogy az iparban egyelőre még többet keresnek, mint egyik-másik term elősző vetke- ... . zetben. Azzal viszont nem csak továbbra is szor^lma- j törődd hogy az otthon má­sán dolgozzanak. Mivel beteg,, radt jdös szülőkre milven sok mar nem tud resztvenm a teher hárul Nekik kell arat_ ,.a?‘ i ni, cukorrépát kapálni, tehe- t= í neket> sertéseket gondozni, háztáji földjéből él, de így is vajon gondolnak-e a falur i Kérdésekre válaszolunk A tanulás felfrissülés Az esőzések, mint mindenhol Tiszabőn is alaposan eláztatták ä talajt. Ez a körülmény a mező- gazdasági munkákat igen meg­nehezítette. A tsz tagjaival a KISZ szervezet és az MHS tag­jai vállvetve dolgoztak a földe­ken. A lövészkor tagjai a nagy munka ellenére azért csak meg­tartották foglalkozásukat. Este hét órakor már együtt voltak a KISZ szervezet helyiségében. — Napirenden a kispuska alkatré­szeinek megismertetése volt. A kérdésekre adott bátor és határo­zott válasz arról tanúskodott, hogy megértették a hallgatók az anyagot. KOVÁCS LAJOS Tiszabő Varga Miklós, Jánoshida. Ér­deklődésére közöljük, hogy a Munkatörvénykönyv 83. §-a sze­rint a dolgozót minden teljes naptári hónap után egy munka­nap alapszabadság és — ha pót- szabadságra jogosult — ennek egy hónapra eső arányos része illeti meg. A kiszámításnál a tö­redékhónapot figyelmen kívül kell hagyni. Az illetékes vállalat tehát jogosan járt el önnel szem­ben, amikor március hónapra nem adta ki a szabadságot, mert az már töredékhónapot számit. Kovács Józsefné, Pusztabánréve. Férje ügyét megvizsgálta az ál­lami gazdaság egyeztető bizott­sága, s elutasító határozatot ho­zott első fokon. Egyébként eb­ben az ügyben a Mezőtúri Váro­si Ügyészség olyan döntést ho­zott, mely szerint kártérítésre kötelezték férjét. A munkakonyv kijavítását sem eszközölheti a gazdaság, mivel már több eset­ben kellett elrendelni és lefoly­tatni fegyelmi eljárást férje ma­gatartásával kapcsolatban. A mostani határozat ellen — amit önök is megkaptak — fellebbe­zéssel élhetnek, a határozat kéz­hezvételétől számított 8 napon belül, a Területi Egyeztető Bi­zottsághoz. Medves Pál és Gátfalvi Mihály. Jászdózsa. Panaszukat megvizs­gálta a Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya, s intézkedtek, hogy a kérdéses szegődményesi díjakat mielőbb kézhezkapják. özv. Vásárhelyi Zsigmondné. Tiszaroff. Szerkesztőségünket is értesítette az Országos Nyugdíj- intézet, hogy az eddig folyósított összeget 1960. november 1-től felemelte. Erről önt is értesítik határozatilag. Szabó Andrásné, Jászberény. öregségi nyugdíjra az az 55. élet­évét betöltött nő jogosult, aki legalább 10 év szolgálati idővel rendelkezik. A szükséges szol­gálati idő megszerzése esetén öregségi nyugdíjra jogosult az az 50. életévét betöltött nő, aki húsz éven át a Minisztertanács rendeletében meghatározott, kor- kedvezményre jogosító munka­körben (munkahelyen) dolgo­zott. Az öregségi korhatár elé­rése előtt csak megrokkanás ese­tében jogosult a dolgozó nyug­ellátásra, ha a szükséges szol­gálati időt megszerezte és rok­kantsága egy év alatt előrelát­hatólag nem szűnik meg. Szol­gálati időre való tekintet nélkül jogosult a dolgozó rokkantsági nyugdíjra, ha a megrokkanást üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség okozta. A rokkantsági nyugdíj csak a rokkantság tar­tamára jár, ha az megszűnik, a rokkantsági nyugdíj folyósítását meg kell szüntetni. Az az idő, amelyet a dolgozó mint rokkant­sági nyugdíjas töltött el, szolgá­lati időnek nem tekinthető, azon­ban a nyugellátásra való jogo­sultság szempontjából nem szá­mít a szolgálati idő megszakítá­sának az az idő, amelynek so­rán a dolgozó rokkantsági nyug­díjban részesült. Ha a nyugdí­jas lakcíme megváltozik, e vál­tozást a nyugdíjat folyósító szervhez, vagyis az Országos Nyugdíjintézethez (Budapest, V., Guszev u. 10. szám) kell beje­lenteni. Aliért zárják be az ajtót ? Nagy a tolongás a karcagi Dé­ryné Filmszínház bejáratánál. A szószoros értelemben tolong a nép, ha egy filmet meg akar nézni. Hogy miért van ez így? Azt csak a mozilátogatók tud­ják, de nem tudja a mozi igaz­gatója, aki elrendelte, hogy a másik két bejárati ajtót le kell zárni. így csak egy ajtó áll ren­delkezésére a nézőknek, az is eldugott helyen van. — Vajon miért? Talán azért, hogy ne le­gyenek olyan sokan a moziláto­gatók? Mert nem igen nyújt az szórakozást, mire bejut az em­ber a nézőtérre, ha hangulatban is volt, elmegy a kedve a szóra­kozástól. — Közben különböző megjegyzések hangzanak el, — amit sajnos nem az illetékes hall meg, hanem a Jegyszedők, akik az igazgató utasítására hi­vatkoznak. Ezúton kérjük az igazgatót, nyitássá ki a másik két ajtót is, mert egy véletlen baleset miatt kellemetlen helyzetbe kerülhet ő is, de a közönség is. S. L Karcag A SZAJOLI FÖLDMÜ- VESSZÖVETKEZET TÜZÉP telepén nagyobb mennyiségben kapható: stukatúrnád, vasbetonge­renda, különböző méretű kocsiküllő, karámfa. elkerült munkabíró fiatalok arra, hogy amíg ők munka után cukrászdába, színházba és más szórakozóhelyekre járnak, édosanjuk, édesany­juk az időjárás viszontagsá­gaival dacolva nehéz fizikai munkát végez? Sokan hamar felejtenek, s vannak, akiknek az is rosszul esett ha egy pár napig segí­teni kellett az őszi betakarí­tásban, cukorrépaszed ésbén. Pedig nem azért került erre sor, mert mi tétlenkedtünk, hiszen a szövetkezeti parasz­toknak heteken, hónapokon keresztül soha nem volt még egy vasárnaniuk sem. Nehéz esztendő volt az idei. Az első félévben a szárazsággal az­után pedig az esővel küzköd- tünk. Gondot okoz a munka­erőhiány. fiz is, hogy nincs elegendő épület, s nem kielé­gítő a gépesítés sem. S mind­emellett adódnak szervezési hibák is. Ezek a bajok, gon­dok nálunk is megvannak, de már a kétkedőknek is el kell ismerniök a nagyüzem fölé­nyét, a termelésben elért eredményeinket. Nekem is az a véleményem, hogy azok az egyének, akik az idei gazda­ság év nehézségein kárör­vendve, gúnyosan fecsegnek, úton-útfélen vicceket csinál­nak a szedetlen cukorrépáról, a még töretlen kukoricáról, a csépeletlen rizsről, azok a munkás-paraszt szövetség ellenségei, s mint ahogy a cikk is irta: szeretnének éket verni a munkások és parasz­tok közé. Tudjuk azt Is, hogy nem­csak a mezőgazdaságban, ha­nem az iparban is adódnak nehézségek. Sokminden kel­lene nekünk is, ami jelenleg még nincs. Nincs elegendő szén a falun. Szidjuk a bá­nyászokat? Nincs elegendő gép, s ami van is — drága. Szidjuk az ipari munkásokat? Nem. Nem ezt kell tennünk. Hanem nekünk, szövetkezeti parasztoknak és az ipari mun­kásoknak is még többet, még jobban kell dolgoznunk, hogy több gép, több műtrágya, iparcikk jusson a falura, a faluról pedig több élelmiszer, mezőgazdasági termék jusson a piacra, az üzletekbe. VÉGEZETÜL ANNYIT: akármilyen mostoha is volt az ősz, a jövő évi kenyérnek- valót biztosítottuk, a cukor­répát felszedtük, az őszi nagy tpunkák befejezés előtt álla­nak. Mindazoknak köszönetét mondunk, akik önzetlenül se­gítettek nekünk a betakarí­tásban. A kárörvendőknek, a gúnyolódóknak pedig azt üzenjük: nem engedjük, hogy éket verjenek az ipari mun­kások és a parasztok közé. hanem tovább szilárdítjuk szövetségünket és összefogva leküzdjíik a jelenlegi ne­hézségeinket. Bozsó Sándor tsz-elnök, Kőtelek, Ezüstkaíász Tsz. Most már megengedhetjük magunknak ... — Na, gyerekek, ezután ne kérjetek tőlem pénzt se cso­kira, se füzetre, majd csak karácsony után! — mondta Zsuzsi édesanyja az ünnep előtti hetekben. Zsuzsi már nem kicsi (most hatodikos) s tudta jól, hogy édesanyja minden spórolt pénzén aján­dékot akar vásárolni. Ekkor ötlött Zsuzsi eszébe valami... Ö mindig szép számmal kapott ajándékot névnapra ünnepre egyaránt Ö vajon nem ajándékozhatná meg testvéreit, szüleit? Dehogynem! Végre! Elér­kezett a várva várt idő, hogy ó is izgatottan kezdjen aján­dékokat vásárolni. — Anyukámnak egy meleg sálat, apukámnak kesztyűt, Katinak kézimunkát. Jutká­nak manikűrkészletet, Frici- nek egy autót veszek — hatá­rozta el. — Nem, nem sziré- násat, mert akkor az egész ünnep alatt' nem hallunk mást, csak szirénabúgást! —- tervezgetett boldog izgalom­mal. Csak amikor indulni akart, végignézni a kirakatokat, ak­kor jutott eszébe, hogy bi- zonu nincs egy fillérje sem. 0 A kínai szalvéta — Na, most mi lesz? Oda az ajándékozás! — keseredett el a kislány és könnyes sze­mekkel ült a székén, előtte a telefirkált papiros. Nem kell már töprengenie, mit vásá­roljon, hiszen pénz nélkül nem tud venni semmit. Szo­morúan nyitotta ki táskáját hogy elkezdje tanulni a hol­napi leckét. Fellapozta a számtanfüzetét, s bágyadtan tolta félre a nagynehezen ki- könyörgött kínai szalvétaya- pírt. Máskor hogy örült az új példányoknak! Sorba rakta őket nagysága és a minta szépsége szerint. Ezt a leg­szebbek közé szánta, de most nem törődött vele Ott feküdt a kínai szalvéta az asztalon, gazdátlanul. Zsuzsi kelletle­nül belemártotta ■a tollat a tintába de jajj! Nem ügyelt, és a szép kínai szalvéta köze­pén hatalmas tinatpaca csú- folódott. Zsuzsi megijedt. Amúgy is szomorú kedvében most már sirvafakadt. De csak fakadt M^rt nem toli itatta. Hírfáién elhatározta magában: eladja szalvétáit és az árán ajándé­kot vesz. Nagyon megörült ötletének. Gyorsan előszedte gyűjteményét s maga is cso­dálkozott hogy nem sajnálja a több mint háromszáz gyö­nyörű, lassan össze gyűjtöge­tett szalvétákat. Tudja, hogy el fogják kapkodni tőle a lá­nyok, mert neki volt az isko­lában a legszebb gyűjtemé­nye. Számolni kezdett: a na­gyokat, a külföldieket 1 fo­rintért, a kisebbeket 50 és 20 fillérért adja el. Mennyi is ez? 20... 22... 37... 65... 81,20. Hiszen ez óriási! Nem bánkódott már! Alig várta, hogy reggel legyen. Izgatot­tan adta el a kedves szalvé­tákat s állandóan az ajándé­kozásra gondolt. Végül össze­számolta: 62.40 forintot ka­pott gyűjteményéért. Gondo­san zsebretette, s elment meglátogatni beteg barátnő­jét. * A karácsonyfa illata betöl­tötte a szobát, a kályhábm kellemesén duruzsolt a tűz. Már megtörtént az ajándékok átadása. Zsuzsi izgatottan fi gyelte, mint bontja ki min­denki a saját csomagját. Ad dig nem nyúlt a magáéért. Amikor szülei és testvérei boldogan magukhoz ölelték a kislányt, Zsuzsi az ajándéko­zás örömkönnyeivel szemé­ben, remegő ujjakkal bonto­gatni kezdte a számára oda­készített csomagokat. Végre, kinyílt a doboz, ’s Zsuzsi sorra magára próbál­gatta a szép új blúzt, a kis szoknyát, a hócipőt Nagyon boldog volt. Nagy örömmá­morában észre, sem vette, hogy a doboz alján még ott lapul egy gondosan becsoma­golt, szalaggal átkötött cso­mag. Miután felpróbálta minden új holmiját., s odament a fá­hoz egy csillagszórót meg­gyújtani. akkor vette csak szemügyre a kis csomagot. A csillagszóró még szikrázott s Zsuzsi szemei előtt ott kinál- gatta magát egy gyönyörű kí­nai szalvétagyűjtemény. Azt hitte, álmodik, mert minden ajándéka között ez volt a leg­drágább, a legtöbb őrömet hozó. Sodrai Dóra Tiszaföldvár I A Mátra szépséges oldalain itt-ott apróbb csoportokban embereket látunk sétálni. Fiatalabb, idősebb üdülők ők. A környék üdülőiből jönnek élvezni a szép, enyhe téli na­pot és a testet, lelket enyhítő nyugalmas pihenést. A mátrafüredi üdülő tár­salgójában a nők kézimun­káznak, tereferélgetnek. A férfiak kártyázgatnak, mások kirándulni indulnak. Külön­böző foglalkozású emberek vannak itt Egy kis kutatást rendeztem közöttük s majd­nem mindtől azt a választ kaptam, hogy most vannak először életükben ilyen he­lyen. A felszabadulás előtt egy ilyen üdülés olyan sok pénzbe került hogy azt csas a nagyobb fizetésűek enged­hették meg maguknak. Ma már, legyen az illető gyár­igazgató, vagy egyszerű tsz- tag, az ország bármely üdülő­jében eltölthet két hetet Két hét rövid idő, lassan letelik nekünk is és kellemes emlékekkel térünk vissza „szűkebb hazánkba”. Itt a válaszfalak eltűntek a mun­kások, parasztok és az értei miségiek között Az a meg­értés és barátság, ami itt ki alakult közöttünk, hiszem munkahelyeinkre is elkísé bennünket Dobó Jenő Szajol fiúk a vízben Már másfél napja szinte megállás nélkül esett, zuho­gott az eső. A mezőtúri tech­nikum utolsó évesei e város­ban még nem értek ilyen cu­dar időt a négy év alatt. Szürkületkor nagy tócsákban gyűlt a víz, a föld már nem nyelte el. Az ítéletidőben a diákotthonból időnként ki­sebb csoportok szaladtak át az iskolába, ahol ökölvívó- meccset közvetített a televí­zió. Már hét óra lehetett, mi­kor izgatott hang riasztotta őket: betört a víz a pincébe, s az iskola kazánházába is. A fiúk csak egyszer hallották e szót az iskola gondnokától: segítsetek! Pár perc múlva már esőkabétos, mnnkaruhás fiatalemberek dolgoztak a helyszínen. Egyik oktató tanárunk ve­zetésével percek alatt felsze­reltük a magasnyomású szi vattyűt egy beindított trak­torra. Minden erőfeszítésünk Herére a pincéből csak igen lassan távozott a víz. Közben a tűzoltók is megérkeztei Rövid idő elteltével a kazán házban lévő villanymotorom megmenekültek a víztől. A fiúk nem sokat haboztak. A „küzdőtérre” n'.ek egy ön­töző szivattyút., s ahogy mo torja feldohogott, a víz hama­rosan a szívó ső aljáig süly- lyedt, azután vödörrel hord ták ki a maradékot. Munkájuk végeztével fá radtan, de mégis mosolyogva nyugtázták a dicséretet. Boros Árpái Mezőtúr ÜNNEPI TORTÁK, SÜTEMÉNYEK, nagy választékban készülnek a Törökszentmiltlós és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet cukrászdájában. A karácsonyi és újévi ünne­pekre sütéssel ne fáradjon, rendelje meg cukrász készít­ményeinket. Megrendelése­ket már most elfogadjuk és házhoz szállítjuk. Telefon: 48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom