Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 20. Politechnikai órán A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum I/B sztályának negyvenegy tanulója minden héten egy dél­lőtt a Szolnoki Dohányfermentáló üzemben tölt poli­technikai foglalkozáson. A diáklányok szívesen és szorgalmasan járnak az üzembe, sok és érdekes dolgot tanulnak. Véletlenül látogató érkezett. Czipele Ilonkának édesap­ja, a szülői munkaközösség tagja meglátogatta a tanuló­kat. Elégedetten távozott. Munkában az I/B osztály tanulói. A láncteremben a fér- nentáló gépet dohányfüzérrel látják el a diáklányok. A helyes mozdulatokra Lévai Jánosné tanítgatja a növen­dékeket. Két karcagi A Tiszántúlon hagyomány a népművészet. A férfiak fa­ragnak, remekelnek a faze­kasságban. Az asszonyqk hí­meznek, szűrmintás-rátétes kézimunkával teszik szebbé a lakásokat Most két karcagi népmű­vészt mutatunk be olvasó­inknak. Eusól István, a karcagi fa­zekas népművészek kályha­gyárának műszaki vezetője. A népművészet mestere. A szövetkezet kályhái az ő mintái szerint és tervezése alapján készülnek. Éppen munka közben találom a gyár területén berendezett műhelyében. —- Romhányból származ­tam ide Karcagra. A cserép- i kályha készítést még ott ta- ' nultam, és itt a szövetkezet­ben napról napra tökéletesí­tem. Az úton-útfélen megta­lálható kun minták inspirál­nak. A kézimunkák, szűrök, dísztálak, tányérok gazdag, ősi mintáit használom fel a kályhacsempe igényeinek megfelelően átstilizálva. — Szövetkezetünk kályhái főleg a helyi lakosságnak ké­szülnek, de beállítottunk már kályhát Pécsen, Gánton a bá­nyatelepen, Rózsaszentmár- tonban, Budapesten, több reprezentatív vendéglátóipari helyiségben, mint például a Szép Juhásznéban. — Közel kétezer forintot keresek havonta és minden hónapban kapok a Népművé­szeti Tanácstól 500 forint al­kotói díjat. — Utánpótlás? — Sajnos, nagyon gyenge! Az ifjúságot inkább a tánc népművész érdekli. Abban bízom, hogy a fiamnak lesz kedve a kály­hakészítéshez és örömmel fogom neki átadni tudáso- ' mat és tapasztalataimat * Vákánt Lőrinc nagyon egy­szerű ember. Bajza utcai la­kásában szoros kis műhely­ben hajol a munkája fölé. Szerényen faragónak nevezi magát, holott a hozzáértők népművésznek tartják. — Mit farag, mester? — Fát, csontot vegyesen. Különböző gyümölcsfából ké­szített tárgyakba valóságos kun mintákat faragnak. Csontból a legszívesebben a gondosan előkészített marha­csontot használom. Hamutá­lakat, sótartókat, cukortartó­kat, cigarettadobozokat, bros­sokat, karkötőket csinálok a leggyakrabban. — És hol értékesíti fara­gásait? — Itt helyben is sokan megkeresnek, de munkáimat rendszeresen vásárolja a Népművészeti Vállalat. — Külföldre is eljutnak ezek a szép dolgok? — Biztosan. Arról tudok, hogy a brüsszeli világkiállí­táson nagy sikere volt a fa­ragásaimnak. A kiállítás után kaptam a vállalattól három­száz forint jutalmat. — Hivatalos támogatás? — Tagja vagyok az Ipar- művészeti Társulatnak és gyakran szerepelek kiállítá­sokon. Az utóbbi időben min­den Szolnok megyei kiállítá­son bemutattam néhány fa­ragásomat. R. K. 4 tsz-eket érintő jogszabályokat ismerteti a Magyar Jogász Szövetség Szolnok megyei csoportja A Magyar Jogász Szövetség Szolnok megyei csoportja a megyei szervekkel egyetértés­ben a termelőszövetkezeti jogpropaganda munka elvi- mozdítása érdekében a me- tgye városaiban és községel­Í ! ben a termelőszövetkezeteket érintő jogszabályokat ismer­tető előadásokat szervez. A vezetőség három témát választott ki s a három elő­adást december, január és február hónapokban tartják meg. Egyes járásokban az előadások megtartását már meg is kezdték. Az eddig megtartott előadásokat nagy érdeklődés kísérte és számos hozzászólás hangzott el. A Nap kél: 7.28 h-kor, nyugszik: 15.55 h-kor. A Hold kél: 8.56 h-kor, nyugszik: 18.39 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: Felhős, az évszakhoz képest enyhe idő, sokfelé esővel. Mérsékelt, helyenként élénk déli, dél­nyugati szél. Néhány helyen köd. Várható legmagasabb nappali hőmérséket: 6—10 fok köz"JÁ Távolabbi kilátások: A hét közepén a hőmérséklet csök­ken. — KENDERESEN a köz- világítás bővítését sürgették tanácstagi beszámolókon a választópolgárok. Jelenleg minden negyedik oszlopon van világítás, a jövőben min­den második oszlopra lám­pát szerelnek. — VETERÁNOK fenyőfa- ünnepsége lesz'december 21- én a városi Vöröskereszt he­lyiségében. Az ünnepséget az V. kerületi Vöröskereszt szervezet tagjai rendezik. — IPARENGEDÉLY nél­kül végzett kőművesmunkát Tiszasason Kocsándi József. A szabálysértés 400 forintjába került. Behajthatatlanság ese­tén 20 napra elzárják. — KENDERESEN felújít­ják a volt Horthy-rezidencia fürdőmedencéiét. A 425 köb­méteres, csempével kirakott medencét 30 ezer forintos költséggel hozzák rendbe és a jövő év nyarán adják át rendeltetésének. — ÁLLATKÁR ÉRTE az Aranykalász Tsz-t Tiszarof- fon és Tiszaföldváron. Az elő­relátó gazdáknak összesen 23 775 forintot fizetett kárté­rítésül az Állami Biztosító. — JÁSZDÓZSÁN műsoros szilveszter-estet rendeznek a helyi Vöröskereszt szervezet — SAJTŰFELELŐS-érte­kezletet tartottak a szolnoki járás, Kisújszáitás, Karcag, Mezőtúr és Túrkeve földmű­vesszövetkezetei. Az értekez­leten az IBUSZ-utazásokkal és a lapter-sztő munkával ka -r.olatos tennivalókat be­szélték meg. — AZ ŐSZI gyors- és gép­íróverseny eredményeit de­cember 21-én fél egy órakor hirdetik ki a szolnoki gyors- és gépíró iskolában. —„UTAZÁS A HOLDRA" címmel tart előadást Juhos Károly december 23-án este 7 órakor Szolnokon a Ságvóri Endre Művelődési Házban. Kísérőfilm: A holtak bolygó­ja. — ŰJ AGYVlZ-MÉRÖ MŰSZERT talált fel Rábai Kálmán őri ideggyógyász. Az agyvíz-hömérőzéssel az orvostudomány közelebb jutott bizonyos agyvelői, agy- burki megbetegedések, vala­mint a normál biológiai fo­lyamatok mechanizmusának megismeréséhez. — IPARENGEDÉLY nél­kül végzett géplakatos mun­kát Kunszentmártonban Sza­bó József. Szabálysértésért 250 forintra bírságolták, A bírság, behajthatatlanság ese­tén 12 napi elzárásra változ­tatható. — MEGYEI szállítási érte­kezlet lesz december 23-án délelőtt 10 órakor a megyei tanács nagytermében. A rész­vevők a szállításokról szóló tájékoztató után az 1961. ja­nuár 1-én élethoiónő új rako­dási időt vitatják meg. — TANÁCSTAGI beszá­molóját Szolnokon dr. Nagy Jánosné a 26-os városi vá­lasztókerület tanácstagja de­cember 21-én este 5 órakor a Belo’nnnisz úti iskolában, Csák Béla a 67-es, és Mun­kácsi Ferenc a 69-es városi választókerület tanácstagja ugyanezen a napon este 6 órakor a Rákóczi úti iskolá­ban tartja. December 20 Kedd Tiiról tagjai. Az est bevételéből az egészségügyi állomások fel­szerelését bővítik ki. — BOTRÁNYOS részegsé­gért Szilvási Bálint újszászi lakost 160 forintra bírságolta a szolnoki járási rendőrkapi­tányság szabálysértési elő­adója. A szolnoki ®ÄrfO)M TiszamentI hétköznapok — zenés riportműsor a me­gye falvainak, városainak életéből. KISREGÉNY v irtó: Pásztor serenc (14. folytatás.) — Azért sem bőgök... Azért sem. Nekem csak ne hazudjatok semmit. Azt hiszitek, hogy nem értem... Valamit kitaláltak ellenem... Olyan vagyok, mint a kisfiú... Én szaladok ott biztosan, csak azt hiszem, hogy itt vagyok... Dacosan felült. Még a száját is kitátotta, hátha job­ban hall. Mindenki alszik. Csak a szél mozgatja a tetőn a lemezeket. Csak a macskák ugrálnak a háztetőn. — Majd én megnézem. Elolvasom. Biztosan rólam szól. Nem is kellek én nekik, csak vigasztalnak, hogy ne féljek. Minek hoztak ide. Az öreg is úgy nézett rám valamelyik nap, mintha meg akarna enni. Pedig csak egy kis tinta cseppent az asztalterítőre. Kiszámított, ravasz volt minden lépés. Megszokás szerint surrant az ajtó felé. Behúzta a fejét, mintha ezzel is kisebb lehetne. A nadrágot is a karjára,vetette. Hátha szökni /cell. Ki tudja? Mesteri érzéke volt a tapogatódzáshoz, hisz a pincé­ben már hónapok óta nem volt villany. A házmester leszerelte a két szál drótot. 4z anyja nem akart villany­pénzt fizetni. Ez a konyha meg olyan ismerős volt már. Egy szék a tűzhelv mellett, a törlőruhák katonás rendje a tűzhely oldalánál. Még 'rét lépés. Ott van a ruhaakasztó. Azon lóg a papa kabátja. A balzsebében van a levél. Kétrét hajtotta, amikor kinyitotta rájuk a fürdőszoba ajtaját. m Reszkető kíváncsiság vett rajta erőt. Ott van már a kezében a titok. Csakhogy villanyt nem szabad gyúj­tani. A mama könnyen feléored. Nagyon ébren álszilt, A vVlany meg különösen feUerkenti. — Ha gyufával nézném? Tovább óvakodott. A tűzhely fölött van egy kis fehér polc. Ott tartja a mama a gyufát. Még egv-két csendes surranás. Feszült pillanatok amíg kinyílik a fürdőszoba ajtaja .. .Aztán felsercrn a láng... Micsoda világosság nyí1ik ebben ■> -zűk szobában. . A reszkető ajkak alig tudják betűzni a kusza sorokat. Méois olvan mintha azok a ténn^lő á u.n*kn!k már be­fonták volna. Mint az óriáspók az áldozatát. Méois olyan, mintha a kések egészen a feje fölött táncolná­nak... Nem fáj, hogy megégette a gyufa az ujját. Nem fáj, hogy a fellobbanó láng megpörzsölte a szempilláját. Nem fáj, amikor az egyre sűrűbben ellobbanó gyufama­radékokat a mezítelen lábával tapossa el. Csak az fáj nagyon, hogy a könnyeitől nagyon nehezen betűzi az utolsó sorokat... Vaksötét lesz a szobában. Mégis, mint­ha világítana valami. -Mintha valami kékes fény hasí­tana be az ajtórésen. Mintha dörömbölnének a feje te­tején. ...És megint szalad a kisfiú... Csattog a talpa alatt a kövezet... Zúg, kalapál a fülében a nyomasztó csend. Nem is tudja, hogyan támolygott ki a konyhába. Felkattintja a villanyt... Ügy sem maradhat itt... ők is tudják.., — Szegény mama — sóhajtott Tóni. — Sírni fog... Ezek nem olyan emberek. Ezek nem szoktak olyanokat csinálni, mint amazok ott a Grasiban. Én elmegyek in­nen ... Legalább nekik nem küldözgetnek ilyen levele­ket. Ki tudja, mennyit küldtek már ilyet... Szólni kel­lene ... A papa elmenne a rendőrségre... A rendőrségre? Erre is elborzadt Tóni. Az 6 szemé­ben a rendőr mindig bajt jelentett. Sivalkodást, vesze­kedést. Még pofont is, ha ott ácsorgóit, ahol a rendőr­nek kellett rendet teremteni. — Úgysem hinné el senki, hogy az én apám, meg az én anyám... És ha megölik őket? Akkor minek az egész. Mindennek vége lesz úgyis. Nincs értelme, hogy itt legyen... Itt most már mindig csak félni kell. A pincében sem voltak olyan furcsa nagy árnyékok, soha nem jöttek olyan borzalmas alakok, 's soha nem ker­gette senki... Ott mindig egy nagy karéi lekvároske­nyérrel álmodott és álmában mosolygott meg kacagott... Mert ült egy magas hintán és lóbálta a lábát lefelé és . nagyokat harapott a lekvároskenyérből. Akármennyire is a már-már megszokott konyha képe volt előtte, visszakanyarodott oda, ahová soha többé nem akart már menni. — Mit bánom én — vonta fel a vállát. — Elmegyek és kész... Egiiszer úgyis eliön értem ... Akkor jól meg- püföl és nézhetem magamat... A napa, meg a mama csak ráfíTo*nének .. Ha nem megyek ... A csendes konyhában ki adhatott tanácsot. Csak a félelem, csak a hidegrázás üresség... — Akkor mi lesz velük? Vissza kell menni? Visszarakta a levelet a helyére. Feltérdelt a széken hogy elérje a kabátot Végig simogatta a kopott ruhada­rabot. Az arcát odatapasztotta, megsímogatta, ahol az öreg Lantos Márton karját szokta érezni. Leereszkedett. Lerogyott a konuha kövére. Keserves sírás rázta eaész testét. Olyan jó lett volna beszaladni a mamához. Nem mert. Csak sírt, összehúzta magát, mint egy védtelen kis féreg, amelyik attól fél, hogy a szeszélyes életkavargás­ban valaki rátapos. — Meg is ölhetik. Tudom, hogy milyen az a... Szepegve, a vállait rángatva felkászálódott. Kókad­tan szedegette fel ruhadarabjait. Felhúzta a nadrágot, a kis inget. Forgatta a kezében a kabátot, megsímogatta, leporolta. — Nem viszem... A cipőket is kézbe vette... Nézett. A meztelen láb szokatlan volt már. Mégis visszatette a szék alá a cipőket. — Akkor sem volt cipőm. Nem viszem... Az előszoba ajtóban ismét megállt egy percig. A kilincsen volt már a keze. Hogy megszokta már ezt, A tűzhelyet. Mindig olyan jó meleget árasztott. A konyha ruhákat katonás sorban... A falvédőt az asztál fölött . A papa szemüvegét. Mindig ottmaradt éjszakára az ú- ságlap közepén. A képet. Az a másik gyerek mindi' csak mosolygott... És a kötényt. A kötényt, amine a zsebében mindig volt egy-egy szem kockacukor, egy egy szelet csokoládé, egy apró alma, egy vékonyka ce­ruza. Simonné mindig ezzel irta le, hogy mennyi cukcr meg vaj, meg liszt kell a süteménybe. Odarohant a kötényhez. Mintha mama lenne mó götte. Megölelte, csókolgatta. Megtapintotta a ceruza' is... Itt van. Belenyúlt. Megijedt. Kivette a kis csőn kot, nézte. Körültekintett a konyhában. Feltérdelt a székre, az asztal mellé. Letépte az úiság szélét. Nézte gondolkodott, összeszorított fogakkal írt. „A papát meg a mamát meg akarják ölni. Inkább elmegyek. Azok nagyon erősek. Kezitcsókolom. Tóni.. ’’ Még soha nem írt levelet. Kinek *s írt volna. És ez' az elsőt is ilyen szörnyű szavakkal k'ell kezdeni. Vissza­tette a ceruzát. Mereven nézett a szobaajtóra. Lódult arrafelé. Megtorpant. Vert az ér a halántéka táján, összeszorult a torka is. Lehajtotta a fejét és kullogott. Kifelé. Hátra-hátranézett, mintha külön-külön búcsúzna ettől a fözelékszagú meleg, virágos konyhától. Szaladt a lépcsőn. Szaladt az utcán. Érezte, hogy félni kell. Most érezte csak, hogy milyen rettenetes az az utca, ami azelőtt szinte az otthona volt. Most érezte, hogy milyen rossz lesz a lépcsőn gubbasztania, végig­gyalogolni a szúrós köveken... Megállt a Sport előtt. Ismerte már. Odabent éne­keltek. Az ajtó felett teljes erővel zúgott a ventillátor Csörögtek a poharak a pincérek meg rikkantottak a csaposnak mint régen. (Folytatjuk.) »n ■■■■"■'1 zssssssssssssss*

Next

/
Oldalképek
Tartalom