Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-18 / 272. szám
196C. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hogyan lehetett Tolna 15 millió forinttal több ? — Zárszámadás előtti tennivalók a termelőszövetkezetekben Még másfél hónap, s itt az év vége, az esztendő munká-. ját, eredményeit összefoglaló zárszámadás. Korábbi évek tapasztalatai mutatják: az a tsz jár el helyesen, amelyik idejében lát hozzá e feladatok elvégzéséhez. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya már készíti a tananyagot, amit majd a tsz-könyvelők- kel ismertetnek meg a december elején megrendezésre kerülő egyhetes zárszámadási tanfolyamon. Azonban addig is van tennivaló. Vegyék igénybe a kedvezményeket Legelső tennivaló az, hogy a tsz-ek rendezzék állam iránti kötelezettségeiket. Mint a nevében is benne van, ez kötelező, de a különböző kedvezmények igénybevételének alapfeltétele is. Emellett ügyelniük kell a vezetőknek arra is, hogy a termelés folyamatosságát biztosítsák, azaz elegendő vetőmagot, takarmányt tartalékoljanak. Tavaly megyénk tsz-ei több mint 15 millió forint hitelelengedéstől estek el, egyszerűen azért, mert nem kérték. A 3004/2. kormányhatározat erre módot ad — élni kell tehát vele. Bár visszamenőleg (a határozat megjelenésének időpontjáig) is lehet kérni a hitelelengedést, mégis jobb azt idejében intézni, mert a hitel addig is kamatozik, s azt az elengedés napjáig fizetni kell. Tsz-eink vezetőit súlyos mulasztás terheli e téren. Egyszerűen gondatlanságból nem kérték pl. az építkezési beruházásoknál az anyagvásárlás, illetve a bekerülési költség után járó kedvezményeket. Idén is a megyei irányító szerveknek kellett felhívni a tsz-ek figyelmét arra, hogy vegyék igénybe a tenyészállatvásárlással járó kedvezményeket. Vizsgálják meg a vezetők (tsz főkönyvelők) azt is, hogy időszerű-e már az öntözőtelep építés, szőlő-, gyümölcs- telepítés, stb. után a hitelelengedési kérelem, illetve eleget tett-e a tsz a követelményeknek. Rendezett könyvelés — könnyű zárszámadás A zárszámadás zavartalan lebonyolításához feltétlenül szükséges, hogy „tisztába tegyék” a könyvelés minden ágát. Az áruértékesítési terv teljesítését az áruértékesítési nyilvántartások rendezése nélkül felmérni lehetetlen. A könyvelés rendbeszedése azért is fontos, mert a terv- készítés már decemberben megkezdődik, ehhez pedig a múlt gazdasági év tapasztalatai nélkülözhetetlenek. — Ugyancsak rendezni kell a földnyilvántartást is, hogy a földjáradékot a zárszámadással egy időben kifizethessék. E munkákhoz nagy segítséget ad az a könyv, amit a megyei tanács mezőgazdasági osztálya már megküldött a tsz-eknek. Címe: „A tsz-ek megszilárdításáért és fejlesztéséért. I960.'' Tartalmazza a 3004/2-es kormányhatározatot, a 4, *959. PM.-FM. számú rendeletet, azok alkalmazási módját. Ne tegyék fiókba, vagy polcra ezt a könyvet, hanem forgassák a vezetők szorgalmasan — haszonnal teszik. Az alapszabály szellemében Szólnunk kell még az ellenőrző bizottságok munkájáról. Évente kétszer (félévkor és év végén) általános ellenőrzést kell minden tsz- ben tartani. A másodiknak zárszámadás előtt jön el az ideje. Az ellenőrző bizottságok vizsgálják meg a gazdálkodás minden területét, ellenőrizzék, hogy az alapszabály szerint gazdálkodott-e a tsz, s ha valamiben nem: miért, és hogyan lehet azt kiküszöbölni. Különös figyelmet fordítsanak a közös vagyon védelmére, ellenőrizzék a készletgazdálkodást. Befejezésül a leltározás fontosságát említjük. Ennek a pontos és időben való végrehajtása nélkül nincs jó zárszámadás. Alakítsák meg és oktassák ki kellőképpen a leltározó bizottságot, hozzák rendbe az állóeszközök nyil— „Az idegrendszer szerepe a betegségek keletkezésében és gyógyításában” címmel tart előadást a TIT egészségügyi szakosztálya ma délután 5 órakor az V. körzeti párthelyiségben a párt- szervezet és a kerületi nőtanács szervezésében. Az előadást filmvetítés követi. vántartását, s már december elején kezdjék meg az álló-, majd a forgóeszközök felmérését. Mind e munkák a vezetők kötelességei azért, hogy év végén pontos képet tudjanak adni gazdatársaiknak az egész évben végzett munkáról, annak eredményességéről. P. M. 7 L, „RÉPÁS“ HAJÓSOK Sok élmény, izgalom, romantika kíséri ma is a hajós életét Ám, sokszor degeszre tömődik a gond tarisznyája is — s bizony nem egyszer nehezen, vagy egyáltalán nem ürül ki. S ha így nézzük, mondjuk a tiszai hajóséletet, az idei évad tükrében, azt tapasztalhatjuk, hogy a szőke folyó hajósai sem szenvednek gond- és problémainségben. A hagyományos, örök „hajós betegségeket” (távol a család, kevés a szórakozás, a sok Szépül a kultúrotthon Rövidesen sokkal szórakozhatnak a szebb, tisztább üzemi kultúrotthonban Törökszentmiklósi Mezőgépgyár dolgozói. Az üzemi munkások munkaidő után jórészt társai- dalmi munkában rendbehozták, kicsinosították üzemi kul- túrhelyiségüket. Képünkön Kecze Imre a kultúrotthon ablakait festi Többet, gazdaságosabban ■■ olcsóbban Bútorból nagy a kereslet és a kereskedelem többet is el tudna adni, mint ami rendelkezésére áll. Fontos tehát, hogy gyáraink korszerű technológiával fokozzák termelésükéi — A műszaki színvonal emelése nálunk állandó probléma — mondja a Tisza Bútorgyár főtechnológusa, Po- lyik Gyula. — ... Nagy segítséget kapunk dolgozóinktól, akik javaslataikkal igyekeznek fokozni a termelést, takarékoskodnak az anyaggal, csökkentik az önköltséget. — Engedje meg, hogy konkrét példát mondjak. Ez évben számos újítás született, ezek alkalmazása 210—220 ezer forint megtakarítást jelent népgazdaságunknak—. A gyár műszaki dolgozói — s erről magam is meggyőződtem — támogatják az újítókat. A legkisebb javaslatot is — amelyik a munka megkönnyítését, a műszaki fejlesztést szolgálja — díjazzák. A szakismeret és szakmai tudás gyarapítása is napirenden van. Csak novemberben — a „Technikai fejlődés hónapja” keretében — több előadást tartottak és tartanak. Az előadások főként a gyártástechnológia továbbfejlesztésével foglalkoztak. A gyár vezetősége minden évben nyújt valamit, ami könnyebbé teszi a munkát, fokozza a termelést. Ez évben a műszaki fejlesztési terv valóraváltása során 110 ezer forintos beruházással a szabászműhely minden gépét elszívóberendezéssel látták el. ez a Jelszó terjedt el az üzemben. Erre gondoltak a gyár dolgozói, amikor javasolták: — A karospadhoz az eddig használt exportanyag helyett alkalmazzunk hazait, így olcsóbb, no meg a minőség is javul. A javaslatot helyénvalónak találták, annál is inkább, mert a hazai gyártmányú farost alkalmazásával évente 150 ezer forintot takarítanak meg. A darabos fűrészáru alkalmazása hatvanezer forinttal csökkenti az önköltséget. A. J. unalmas óra ellenére kevés a hasznos szabadidő), nem is említjük most. Inkább szóljunk, milyen hősiesen birkóznak az uszályosok, a vontatósok a környék cukorrépa rakományaival. A szolnoki hajóállomás vezetője, Hargittai Jenő. Meséli, mostanában nehéz a répaszedés, méginkább a parthoz szállítás. Pedig, nekik, hajósoknak is van tervük, a 20 uszálynak, a vontatógőzösnek és mindhárom motoros vontatónak. Eszerint ezer vagon répát kell még az idén „felhúzni” a Tiszán Szolnokra. Hogy mennyi répát hoztak eddig? Eddig több mint 170 ezer mázsát hoztak a Derzs- től Szolnokig terjedő Tisza- szakasz két partjáról, vagy Öcsödről, a Körös hátán. Közel 500 ezer mázsa követ, homokot, répát és egyéb árut szállítottak ebben a szezonban. Amikor a szolnoki „kikötőben” jártunk, érkezett meg a „Zalka” motoros Algyőről, két uszállyal. Az uszályokban 5000 mázsa cukorrépát vontattak. A pontonhíd mellett a már kikötött Csongrád személyhajó várta már a „Zalkát”. Mielőtt azonban meglátogatnánk Kálmán bácsi ékat (Kálmán István, a „Zalka" parancsnoka), érdemes átadnunk a szót a jóideje a szolnoki hajóállomáson dolgozó Németh István haj óskapitánynak. A Tisza lövőjéről — Nagyon hiányoznak a kő- vagy betonrakodók a Ti- sza-parton — mondta Németh hajóskapitány. — Darukkal is meggyorsíthatnánk, meg- könnyítiietnénk, és korszerűsíthetnénk, a rakodási munkát. Bekötőutakat kellene kiépíteni, s ez mind olyan dolog, amit már évtizedek óta terveznek a Tiszán. — S mikor válik valósággá a sok szép terv? ■— Nem tudom. Idő kérdése. A feltételek egy része már adva van, hiszen a Keleti Főcsatorna és Tiszalöki vízilépcső már kész, működik. Ez azért fontos, mert hozzájárul a tiszai árveszély csökkentéséhez, a partbiztonság javulásához. — A legfontosabb — folytatta a hajóskapitány — az, hogy Tiszaburán mielőbb megépüljön a vízilépcső, ezáltal könnyebben rendezhetnénk a rakodókat, a gázlókat. Valahogy így képzelem el a tiszai hajózás igazi fellendülésének útját, ami fontos, hiszen a víziszállítás a legolcsóbb. Hajók a vizen Vasmacskák, csörlők, s egyéb „hajós kellékek” között tartok a pontonhíd félé. A szél ebédillatot hoz felém, főznek a „Zalka” vontatóhajón. A pontonhídhoz a- „Csongrád” személyszállítót kötötték ki, ehhez pedig a „Zalkát”. Lebegnek a vízen. Csend van. Drukkolok, vajon az őrökön kívül találkozom-e másokkal is a Zalkán. Ilyenkor van ugyanis néhány óra kimenő, amit ki is használ az, aki csak teheti. Szerencsém volt Amint lementem a lakótép „grádicsain”, a fülke félhomályában Kalmár István parancsnok már nem volt ott, de a többiek még igen. Blá- zsik György kormányos, Van- kó György gépész, Szabó László matróz a városba készülődött Mint mondták, Lukács Zoltán már Pestre, haza utazott Beteg. Könnyen indult a sző. Gyuri bácsi, a kormányos, 36 esztendeje hajós. Tizennyolc éves volt amikor kezdte, egy évvel fiatalabban, mint Szabó László, aki másfél hónapja került a hajóra, mert a hajósélet neki is vágyai netovábbja volt A régi és új hajósélet közötti összehasonlítás tehát önként adódott — Más ma a kezdő hajós sorsa, élete, mint az én időmben volt — emlékezik Blazsik György, s közben a távozó Szabó Laci után néz. — Ha így folytatja, Jó hajós válhat belőle. Mi régen el sem hagyhattuk a hajót, vagy csak nagyon ritkán. Kevés volt a korona, a parancsnok pedig élet-halál ura, korlátlan parancsoló volt — Aztán itt van a segítség. Régen a pofont, a rúgást értették ez alatt, ma pedi* szép szóval, gyakorlattal neveljük a Laci gyereket, meg » többi kezünk alá kerülő fiatalt olyan hajóssá, amilyenné vál- niok kell. Általában Tisza- vagy Du- na-parü emberek dolgoznak itt a Zalkán. Gyuri bácsi csongrádi, Lukács Zoltán. Szabó László pesti, Vankő György tiszaroffi lakos. Szezon végén — tél elStt A napi munka mellett egyre több szó esik a szezon végéről, a közelgő téli pihenőről. A gondolatok otthon járnak. A gépész szeme csillog, amikor mondja. — A két Diesel is „kormo- lásra” megy Tápéra... Észrevéve csodálkozásomat megmagyarázza: — A tápéi hajójavító műhelybe. A „kormolás’! nagyjavítást jelent... Am, nemcsak a Zalka, hanem a Csongrád, a Délibáb, s a többi hajó, valamint az uszályok is elindulnak másfél hónap múlva a „tápéi kórházba”, hogy pihent hajósaikkal majd tavasszal megszépítve, kijavítva szeljék újból a Tisza vizét, fel Tokajig, le Títelig... — bubor — Cukorgyári történetek Kiváló pártcsoport-bizalmi Az üzemi törzsgárdához tartozik a Szolnoki Papírgyárban László Márton. — Csaknem valamennyi papírgyári dolgozó jól ismeri őt. Becsületes, szorgalmas munkásnak tartják. Üzemi munkája mellett még egyéb tennivalója is bőven akad László elvtársnak. Pártcso- port-bizalmi alapszervezetében. Már az MDP-ben is viselte ezt a tisztséget, majd később a párt vezetőségébe is beválasztották. Pártcsoportjának tagjai is szorgalmas munkásemberek. Több közülük jelentős újítással büszkélkedhet. Legfontosabb feladatuknak azonban a teremlő munka mellett fiatal munkástársaik nevelését tartják. S hogy e tevékenységük nem eredménytelen, bizonyítják a következő tények. A fiatal segédmunkások zöme — miután a honvédségtől leszerelt — szíve sen jött vissza a papírgyárba dolgozni. Más fiatalok viszont a felvilágosító munka nyomán kérték felvételüket az MSZMP tagjai sorába. Sőt nem egy közülük munkásőrnek is jelentkezett. László Mártonnak és a pártcsoport tagjainak fáradozása nem hiábavaló. Ha idegen belépne a úszta levegőjű műhelybe, az elé táruló látvány gondolkozóba ejtené. Mindenütt példás rend, tisztaság. A fűtés központi, a hőmérséklet állandó. Minden munkát géppel végeznek. A munkafolyamat szalagrendszerű. Modern gyártástechnológiai, fejlett műszaki színvonal. Hol lehet itt újítani? — kérdezné az idegen. Számtalan lehetőség kínál- | kozik, csak meg kell ragadni az alkalmat. Régebben például csontenyvvel ragasztották a bútorokat, ma már ; hazai gyártmányú műgyantákat alkalmaznak. Értékes ( javaslat, évente 30 ezer forintos megtakarítást jelent. A második műszak meg- 1 szervezése 10 százalékkal növelte az üzem termelékenységét. Javult a munkaelosz- ás, jobb a gépek kih .szná- 'ása. Így elérték, hogy az ’em ez évben 1200 yha arniturával többet készít a -■rvezettnél. „Termeljünk minél többet izdaságosabban. olcsóbban”. Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy — képletesen szólva — akkor csap le a mennykő, mikor legkevésbé számít rá az ember. így volt ezzel a Cukorgyár egyik fiatal művezetője is. Műszakkezdés után egy órával ballagott be a gyárkapun, t belebotlott az igazgatóba. A késés még hagy- ján, megtörténhet mással is — bár egyáltalán nem dicséretes. Az a meglepő, hogy az igazgató „korábban is jöhettél volna, hogyan ellenőrződ így a mü- szakkezdést” mondására sértődött arcot vágott, elvonult, majd nemsokára sza- bgdságos cédulát lobogtatva beállított az igazgatóhoz: Ha azt nem nézik el, adjanak mára szabadságot! Az őszhajú, sok vihart látott igazgató hirtelen küzdelmes fiatal korára gondolt, arra az időszakra, mikor minden kisebb vétségért kifelé állt a kocsirúd, s nem valami keresett szavakkal „örvendeztette" meg a művezetőt, • ilyenkor nemcsak a gyár, hanem a répa- átvevő helyek munkája is fontos. így született meg a döntés: vasárnap is át kell venni a répát. Vasárnapra virradóra aztán útnak indult a gyár igazgatója is, megnézni, hogyan hajtják végre az utasítást. Nem kellett soká mennie. A kunszentmártoni vonalon lakonikus rövidséggel megkapta a választ a mázsáknál posztoló öregektől: „Az átvevő elvtárs megbeszélte a tsz-ekkel, hogy ma ne hozzanak répát", Csongrád környékén még furább esetet tapasztalt. Az egyik átvevőhelyen a szolgálati könyvben szép gyöngybetűkkel ott tündökölt: ellenőriztem 12 óra 05 percjcor, s alatta a répafelügyelő aláírása. Az igazgató órája még csak tizet mutatott, s a felfelé kapaszkodó nap is azt. jelezte: messze van még az ebédidő. A környékbeli atyafiak is bizonygatták: várni kell még jócskán a déli 1 mgszóra. Mikor került ide az aláírás? — kérdezte az igazgató. — Ne tessék tőlem ilyet kérdezni, mert úgysem mondhatom meg rémüldözött az átvevő. — Még megharagudna rám D felügyelő kartárs. Az ellenőrzést tanúsító aláírás több helyen is szerepelt, más-más időpontot tüntetve fel a felügyelő nemlétező ellenőrző körútjáról. A felügyelő meg közben a jólvégzett munka tudatában odahaza rághatta a csirkecombot Jó dolga volt, a szalvétára’ sem kell bajlódnia mások húzzák el o szája szélét. V mi lenne, ha ilyen dolgokra nem kerülne sor? <— ib —
