Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-15 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, november 18. ■xa w SÉTA SZOLNOKON Népvándorlás napjainkban Egy Igen kedves barátnőm — Zsuzsa — látogatott el .oiz&m Szolnokra a napokan. Rég láttam — ha jól em- éltszem, pontosan egy éve árt itt utoljára —, s így nagy trommel vártam érkezését. Kimentem eléje a vasúthoz, hogy minél hamarabb talál»zhassunk és én kalauzolással.. végig megszépült városunkon. Az Idegenek is megcsodálták — Ez itt a Bőripari Ktsz üzamháza — magyaráztam neki, p.mint a Beloiannisz úton felfelé haladtunk. — :'z a másik pedig — büszkélkedtem — az ÉM. Építőipari Vállalat munkásszállója. Kétszázötven dolgozó lakik itt. Nézd csak milyen tágas világos hallja van! Minden idegen megcsodálja. — Nem messze innen a Bálvány utcában három szö- veti.ezeti ház épül, amelyben 72 Család jut rövidesen lakáshoz. Uj bérházak épülték a niacté' en is, az egyikben 48, a másikban 32 lakás van. A Szántó utcában szintén két új bérház létesült, az egyikbe, — a 16 lakásosba — már be s költöztek a boldog lakók. re menniök a vízért. És men.mi re örülnek a Ságvári körútiak a neonvilágításnak, meg a gvermekjátszóhelyek- nek, amelyek ugyancsak az idén születtek. — Uj iskolánk épült a X. kerületben és a Kassai úton. Óvodánk a VI. kerületben lesz és — láthattad, amint elmentünk mellette — a Beloiannisz úti iskolát olyan szépen rendbehoztuk, hogy rá sem lehet ismerni. — Az egészségügyről sem feledkeztünk meg: kórházunk belgyógyászati osztályát emeletráépítéssel, szociális otthonunkat ebédlővel társalgóval bővítettük. UJ üzletház épült az Abonyi úton és a Kertvárosban. A boltokon kivül mindkettőben körzeti rendelő is van. — Tudod, miiven nagy tel- jestlmény volt az ipari tanulóknak o. vidámkerti sportpálya felújítása? — lelkesedtem saját szavaimtól tűzbejőve. — Háromszáztizennégy- ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek ott a fiatalok. De megértei Erdőben, egészséges, friss levegőn sportolhatnak ezentúl Nehéz mindent számontartani — Szinte hihetetlen, hogy enm-' fe k eny város egy esztendő alatt — szakította félbe szóáradatomat Zsuzsi. — Ennyit? — Ennél is többet! Még nem beszéltem a gyárakról, nagyüzemekről, a Tisza-híd áthelyezéséről és a sok-sok kisebb vállalatról, amelyek szintén nem álltak meg a fejlődésben erre az időre. No, ne ijedj meg — tettem hozzá —, abbahagyom „tájékoztató előadásomat”, bizonyára már zúg a fejed a sok adattól. A legnagyobb arányú kivándorlás a túlzsúfolt Olaszországból történik. Évente 150—200 000 olasz állampolgár telepedik meg külföldön, elsősorban Amerikában, Franciaországban és Nyugat- Németországban. Évente 30 000 olasz megy munkát keresi.! Franciaországba és 22 000 Nyugat-Németország- ba. Franciaországban kereken 725 000 olasz él. Angliából és Nyugat-Né- metországból szintén sokan vándorolnak ki. 1957-ben 165 295 ember vándorolt ki Nyugat-Németországból, nem is számítva azokat, akik az NDK-ba mentek át. Negyvenezer nyugatnémet az USA-ba, 23 000 Svájcba, 12 000 Kanadába és 9000 Ausztriába vándorolt. Angliából 1958-ban 95 000 személy vándorolt ki, közülük 3” 500 Ausztráliába. Kanadába mindössze 16 100 (az előző évi 61 000-rel szemben), mivel Kanadában egyre fokozódik a munkanélküliség. (A „Dagens Nyheter”-bői.) KEMÉNY ERZSÉBET Gerenda, vagy szálka ? — Az a hatalmas épület ott a jobboldalon mi lesz? — szakított félbe a barátnőm. — Talár, valami iskola? — Eltaláltad. Ipari tanulók fogják ezekben a modern, nagyablakos helyiségekben tudásukat gyarapítani. Itt feljebb, a Beruházási Bank zékháza épül,- ennek emeletein 15 család talál majd otthonra. • A Tiszavirág elé értünk. — Jól esik egy fekete a hosszú séta után, beinvitálom hát Fsuzsit az eszpresszóba. Még a szolnokiak sem tudják — Most elmondom — kezdtem hozzá a meséléshez ---. hogy milyen újdonságokat láthatnál még, ha az egész várost végigjárnánk. Például: 23 ezer négyzetméternyi új utat, négyezer méter csatornát és 6431 négyzetméternyi új járdát építettünk ebben az évben. A számok így nem sokat mondanak, de gondold meg, mit jelent a Horgász, vagy a Napsugár utcaiaknak, hogy nem kel. többé a sarat taposniok. Vagy azoknak a külterületi lakóknak, akik közkutat kaptak, s nem kell többé messziA martfűi Tisza Cipőgyár művelődési háza többmillió forintos költséggel készült. Jó munka esetén száz év múlva sem kellett volna úgy megtámasztani gerendákkal az épületet, amint képünk szerint kellett... Az efajta „támogatás” vajmi kevés dicséretére szolgál a kivitelező É. M. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Képletesen szólva: a munkások szemében rég szálkák a gerendák... Meddig? Télre nem maradhat így a drága épület. Ebben az állapotban nemcsak rút, de rongálódik is. Helyrehozataláról inkább napok, mint hetek alatt kell gondoskodni! A Nap kél: 6.48 Kovsmher h-kor, nyugszik: 15 16.08 h-kor. A „ . Hold kél: 2.17 h-kor, nyugszik: L(P01 14.34 h-kor. — TISZASZENTIMRÉN a Petőfi Tsz-ben 50 férőhelyes magíárpadlásos szarvasmarhaistálló épült, vízvezetékkel, villannyal ég önitatóval. Az 1 millió 150 ezer forintba kerülő mezőgazdasági létesítményhez a közös gazdaság saját erőből 234 ezer forinttal járult hozzá. — „A Szovjetunió technikai segítsége az elmaradt országoknak" címmel tart előadást Kádár Miklós november 15-én délután 6 órakor a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében. — MEGKEZDŐDÖTT a Bálvány utcai szövetkezeti lakások átadása. A lakások felülvizsgálására a megye 26 illetékes szervét hívta meg a Szolnok megyei Tanács VB Tervosztályé — A „LÉGY JÖ MINDHA L ALIG” című új magyar filmben Nyilas Misit alakító hajdúszoboszlói Tóth Iálei nyerte a legjobb gyermek- szereplő díját San Franciscóban. Díjat nyert még egy japán és egy koreai gyermek színész is, — NÉGY KÖZÖS gazdaságban indul üzemegészségi tanfolyam a téli hónápokban a szolnoki járásban. A tanfolyamokon a tiszaföldvári Lenin Tsz, a Tószegi Gépállomás, a mezőhéki Táncsics Tsz és a Palotási Állami Gaz daság hatvan egészségügy, felelőse vesz részt. — TIZENKÉTEZER é’ő- vad befogását tervezik ttv gyénk vadásztársaságai. A’ élővadak egy részét haza vérfelfrissítésre, más részt' exportra szánják a vadászol: — MARTFŰN új cukrászdát létesít a vendéglátóipari vállalat. A még ebben az évben megnyíló egység helyiségének tatarozása és átalakítása már elkészült. — T1SZABŐ1 PEDAGÓGUSOK, tanácsi- és fmsz-dol- gozók, úttörők 156 fős önkéntes munkacsapata a helyi Petőfi Tsz-t 16 hold tengeri letörésével és hazaszállításával segítette. — FÖLDHÖZVAGDOSTA a sörös üvegeket Bozsó Tibor kőtelki lakos. Az ittas üvegtördelőt 350 forintra bírságolta a járási rendőrkapitányság szabálysértési előadója. — ELŐADÁSSOROZAT indul november 22-én a Ságvári Endre Művelődési Házban a szolnoki egészségügyi dolgozók általános műveltségé nek fokozására. A két rész bői álló előadássorozat „Világtörténelem dióhéjban” és „Látogatások az opera birodalmában" címmel lesz. — A SZIGLIGETI Színház mai masora (15-én) este 7 árakor „AZ ALKALMI FÉRJ”. Borban az erő Október derekán országos vásárt tartottak Besenyszö- gön. Az eseményt ifjú Bó- dl János már koradélelőtt iszogatással ünnepelte. Estefelé a földművesszövetkezeti italboltba tért be, hol tovább oltogatta szomját. ösz- szeszólalkozott a békésen po- harazó Tarján! Lajossal, kit oly erővel lökött meg, hogy az asztalnak esve több poharat a földre sodort. Bődit ekkor kiakolbolították a kocsmából. A nagylegény most a tanácsházára Imbolygóit s — természetesen eredménytelenül — hívta a további verekedéshez segítségül a rendőrségi körzeti megbízottat. Balsikere nem késztette a számára már igen időszerű ágyba búvásra — a moziba ment. Nem a vetítést nézte, hanem az ügyeletes rendőrrel kezdett kötekedni. A csendes figyelmeztetésre sem tért haza, hanem ököllel támadt a rendőrre. A randalírozó Bódit rövidesen őrizetbe vették, majd letartóztatták. Besenyszögön nem titok, frogy ifjú Bódi Jánost korábban kétszer Ítélték el súlyos testi sértés és garázdaság büntette miatt börtönre, pénzbüntetésre. A Szolnok járási ügyészség legutóbb’ „hőstette” miatt hatósági közeg elleni erőszak és köny- nyfi testi sértés bűntettéve! vádolja. ' A BÚTOR Októberben befejeződött a film forgatása, amelyben az egyik színész dublőze voltam; ekkor elhatároztam, egy időre hazamegyek a szüléimhez. Sokan azt mondják, hogy arisztokratikus a külsőm — szőke vagyok, kékszemű, sovány —, pedig egyszerű parasztcsaládból származom. Maccareseben, egy fenyves szélén áll a szülőházam. Ma is ott laknak a szüleim, a húgom és két bátyám. Parasztok valamennyien. Egy szép reggelen tehát felpattantam a robogómra és a Via Aurelián egy jó óra alatt már otthon is voltam. Ott minden a régi mederben folyt, leszámítva azt, hogy a húgom férjhez ment, és az én ágyamban most a férje aludt. Nekem a konyhában ágyaztak egy matracra. Két éve nem láttam a családomat, de ne higgyék, hogy tárt karokkal fogadtak. Már hozzászoktak, hogy egy éhes szájjal kevesebbet kell betömni. így aztán ahelyett, hogy örvendeztek volna a megérkezésemen, arról panaszkodtak, milyen rossz az idén a termés, és nem tudják, hogyan húzzák ki tavaszig. Még anyám is így sóhajtott fel, miközben átölelt; — Persze, legalább egy hónapig maradsz nálunk... Ebből rájöttem, hogy egy hónap a végső határidő, anyám szavai azt jelentik: „legfeljebb egy hónapig”. Sietve biztosítottam hát arról, hogy két hétnél tovább nem maradok. Feleletem mindenkit megnyugtatott, mindjárt kedvesebbek lettek hozzám. A húgom annyira tudott színlelni, hogy még hozzáfűzte; — Csak két hétig? így aztán én is színleltem, és úgy tettem, mintha hinnék szavai őszinteségében. Hazaérkezésem igazi oka nem az volt, hogy vágyódtam a családi fészek melege után, amelytől régen elszakadtam; és nem is az. hogy kívánkoztam a falumba, amelyet ki nem állhattam soha. Mindennek Gloria volt az oka, aki statiszta Cinecittában, a filmvárosban. Fekete hajú, kék szemű, jóalakú, egészségtől duzzadó, csinos teremtés. Csak az orra nem szép, túl vaskos és vörös, mintha kedvelné az italt, /pedig nem is ivott, ilyen színű volt természettől fogva. Egy ideig jegyben jártunk, de aztán Gloria elhagyott, mondván, hogy nincs megfelelő pozícióm. Ez bizony felfogás kérdése. Nem tudom. ki hoau van vele; nekem naavon megfelelő a filmnél betöltött állásom, de szerinte az a megfelelő társadalmi helyzet, ha valaki szórja a pénzt, ami egyébként éppen azt teszi lehetővé, hogy az embernek ne kelljen törődnie társadalmi helyzetével. Szakításunk napján meg is kérdeztem tőle; — öntsünk tiszta vizet a pohárba: te a pénzt nevezed megfelelő társadalmi helyzetnek? Mire ő: — És ha igen? Van valami kifogásod ellene? Erre azt válaszoltam: — Semmi... Ég áldjon! Később megtudtam, hogy egy pénzes ember — bizonyos Moriconi nevű, aki az apja lehetett volna Glóriának — (alán mert nem akarta a lányt Rómában tartani, ott lévén a családja, talán mert nagyon kedvelte a romantikus tengeri kirándulásokat, elküldte Eregené- be, a villájába. Szülőfalum egy kőhajitásnyira van Tregenétöl, és ín abban reménykedtem, hogy találkozom itt Glóriával, afetbe még mindig szerelmes voltam. Nem akartam tőle. semmit, csak látni őt, minden hátsó gondolat nélkül, csak köszönteni, és megtudni, elégedett-e most, vagy talán mégsem... Reggelente elkísértem családomat a mezőre, azután leballagtam a tengerhez, és sétára indultam a part mentén. Október volt, és ilyen csodálatos októberre nem is emlékszem; az égen egyetlen felhó sem úszott, a hajnalpírt aranyló napsütés vá'totta fel, mosolygón simogat a nap a tenger felett, csupa fény a part, mögötte a zöld növényzetet nem mozgatta fuvallat... Megfeketedett fadarabkákat, zöld algákat, megsárgult gyökereket, kis fehér rákokat vetett partra a gyenge hullámverés A kihaltnak látszó végtelen tengeren csak nagyritkán himbálózott egy-egy csónak, amelyből a partmenti vizet kutatták a halászok abban a reményben, hogy fognak valami kevéske halat. Nem kerestem Glóriát, bíztam a szerencsés véletlenben. Néha kiültem a partra, hallgattam a hullámok morajlását, amint felém siettek, majd visszahúzódtak és halkan zúgva, mintha szüntelenül ugyanazt susogták volna a fülembe. Napozás közben egyre erre a hangra figyeltem, s igyekeztem megfejteni, mit is mond nekem. Egy délután átgázoltam az Arrone patakon, amely szülőfalumat Tregenétöl elválasztja. Állandóan a lábam elé néztem, nehogy megcsússzak az iszapos mederben, amikor hirtelen egy hangot, hallottam: — Maurizio, hogy kerülsz ide? Gloria volt. Nem tudom, miért nem vettem észre előbb, de a tengernél ez mindig így van: néha egészen kihaltnak látszik a part, aztán meg felbukkan valaki, mintha a föld alól bújt volna elő. Gloria kék bársony halásznadrágot viselt, amely olyan szorosan tapadt rá, hogy alakja tökéletesen kirajzolódott, mintha márványból faragták volna. Csinos volt, mint mindig, sőt most az orrát is szépnek láttam. — Ha a hegy nem megy Mohamedhez „ . e** mondtam mélyértelműen. Színlelt közvetlenséggel válaszolt: — Az éjszaka rólad álmodtam, és amikor felébredtem, arra gondoltam: ma bizonyára összetalálkozunk. Es tényleg beléd botlottam. Mit csinálsz? — Láthatod. Leültem a parton és csiszolgattam a homokon nedves talpamat. Gloria mellém kuporodott, és egy csöppet zavartan megkérdezte: — Akarsz nálam uzsonnázni? •— És Moriconi? Gloria arca elborult, nem értettem, hogy miért. — Nincs... Elindultunk a tenger mentén az épületekig, aztár felmásztunk, a 'partra, átvágtunk a fövényen a kabinscM között, és egy liget felé tartottunk. Egy lélek sem jár erre, csak a sudár fenyők magaslatiak az elhagyott villák körül. Erről-arról beszélgettünk, róttuk az utcákai amíg meg nem érkeztünk egy kis fehér házhoz: falus viskónak látszott, szalmateteje szinte földig ért, de belül - rol minden kényelemmel fel volt szerelve, és igen mo dern volt. Láttam, hogy Gloria titkol előttem valamit, és ez nem hagyott neki nyugtot. Fel-felsóhajtott, szomorúan nezett rám mintha azt mondaná: „Olyan boldogtalan vagyok”. Végre engedett a rábeszélésemnek, és uzsonna- keszités közben a konyhában elmondta, mi bántja. Moriconi már tíz napja nem mutatkozott. Ma reggel azonban felhívta telefonon, és megmondta, hogy Glori-i ne számítson rá többé. A drágalátos borkereskedő tönkrement egy balsikerű üzleti vállalkozáson, és most eladio ezt a villát hitelezőjének, valami Contenak, akit Gloria is ismert. Conte ma már el is jön, és átveszi a villát Azonnal kijelentettem: — Hát akkor én itt láb alatt vagyok... Ha akarod, máris elmegyek. De Gloria visszatartott: — Dehogy is, maradj csak... Nagyon jó, hogy itt vagy. Ki nem állhatom ezt az embert, és nem szeretnék egyedül lenni vele. (Folytatjuk.) Szirmai Marianne fordítása.
