Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
1960. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 AGRONÓMUS, most mutasd meg, mit tudsz! ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Ha egy mezőgazdasági szakember szakmáját nem csupán foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekinti, az ma nem maradhat tétlen. — Annak kint a helye valamelyik termelőszövetkezetben. Az állami gazdaságok és a tsz-ek nagyjából azonos időben keletkeztek, mégis a szövetkezetek — kevés kivételtől eltekintve — korántsem tartanak ott, ahol az állami gazdaságok. A tsz-eket valóban korszerű, jól jövedelmező nagyüzemi gazdaságokká tenni — nem lehet ennél szebb feladat egy agronómus számára. Ezeket a fiatalos lendülettől, lelkesedéstől áthatott szavakat egy 50 éves, őszülőhajú embertől hallottuk a kétpói Szabadság Tsz irodájában. Dr. Szabó Sándor, a Kőbányai Sörgyár gazdasági telepének egykori vezetője válaszolt így, amikor megkérdeztük: miért jött Pestről — Kétpó- ra. — Nem véletlenül csöppentem ide. — folytatta aztán. — Korábban már dolgoztam itt. Múlt év tavaszán a kun- csorbai Vörös Október Tsz- ben, aztán egy rövid ideig a járási tanács mezőgazdasági osztályán. így nagyjából megismertem a járás termelőszövetkezeteit, tudtam, hol milyen adottságokkal rendelkeznek, — de azt is megláttam, van itt még tennivaló bőven. Nem is lepődtem meg különösebben, amikor a járás vezetői pesti lakásomon felkerestek és kérték: jöjjek ide agronómusnak. Elvállaltam. A fiú a Kiskunságban, az apa a Nagykunságban Azért nem ment ez olyan egyszerűen. Szürke szemében szomorkás mosoly bujkál, amikor visszaidézi a döntés pillanatát. — Megint elmész? — kérdezte a feleségem. — Hiszen 25 éves házasságunk alatt jó. ha három évet együtt töltöttünk. Mindig oda voltál Most már lehetnél itthon, és mégis... — Majdnem egyszerre jöttünk el otthonról legidősebb fiammal. Most végzett az ag- ’•áregvetemen, a Kiskunságba került. Én meg ide, a Nagykunságba. Hamar erőt vesz aztán el- érzékenyülésén és máris új munkahelyéről, a tsz-ről beszél. Eddigi tapasztalatairól terveiről, amelvek ha valóra válnak, kimozdítja a kátyúba került termelőszövetkezetet. Huszonöt éves, nagyüzemi Gazdaságokban szerzett ta- oasztalata, szakértelme szinte ’ázad az ellen, amit a tsz-ről megtudott. Mivel is kezdíe ? — A föld elég jó. csupán 600 hold a szikes, állatsürű- séggel sincs túl nagy baj — a hozamok mégis alacsonyak. Természetesen az aszály sem maradt hatástalan, de fő oka a rossz vetéssszerkezet. a helytelen gazdaságszervezés. Ezen kell — és fogunk — legelőször változtatni. Amellett, hogy fokozott mértékben alkalmazzuk a modern növénytermesztési technikát, mindenekelőtt az állattenyésztést kell megerősíteni, ez a jövedelememelés legfontosabb feltétele. Ehhez pedig takarmányalap és elegendő állatállomány kell. Nos, a kétpói Szabadság mindkettőnek szűkében van. Mindössze 13 százalék a lucerna aránya és 5000 holdnyi területhez van 70 tehenük. A sertésállomány három fajtából áll, de keresztezett egye- dek is vannak. S az új agronómus már sorolja is a tennivalókat: — Növelni kell a lucernaterületet “ más növények, például a kender rovására, — több takarmányborsót és szóját kell termelnünk. Két éven belül legalább kétszázra növeljük a tehénállományt. növeljük, szelektáljuk és újra falkásítjuk a sertésállományt, újra kezdjük a baromfitenyésztést. — sertés- hizlaldát. fiaztatót. istállót építünk. Ezek az intézkedések az eddigi szakvezetés hibáit hivatottak jóvátenni, de akad tennivaló a munkafegyelem és munkaszervezés terén is. Tűrhetetlen például, hogy az éjjeliőrök alusznak az Istállókban (eddig nem volt szokásban az éjszakai ellenőrzés), hogv a tanvákból taposott ösvények, sőt kocsinyomok vezetnek a kikelt búzán át, hogy a jószágok ápolatlanok, hogy lopják a darát; földekről a letört, de még be nem hordott kukoricát. A termelőszövetkezet vezetősége — élen az elnökkel — meglehetősen könnyen vette az ilyen dolgokat. — Ha mint kívülálló ismerném csak a termelőszövetkezetet, ezek a hibák akkor is feltűnnének, s igyekeznék odahatni, hogy megszűnjenek. De a tsz mezőgazdásza vagyok, szerződés is kötelez, még inkább megteszek hát mindent, ami tőlem telik. Egy ember az csak egy ember Szép és dicséretre méltó, ha egy kitűnő szakember odahagyja családját, kényelmes fővárosi munkahelyét a vidéki munka kedvéért, azért, hogv szaktudásával küzdjön néhányszáz ember boldogulásáért. Ám a kátyúba került szekeret nehéz kimozdítani, egy ember — még ha igen nagyon akarja — nem képes rá. A kétpói Szabadság Tsz pedig — legalábbis a jelenlegi jövedelmet tekintve — ilyen szekérhez hasonlít. Dr Szabó Sándor még ha agrármérnök is — csak egy ember. Bár neki ilyen aggályai egyelőre nincsenek — a járási tanács, s a községi pártvezetőség egyik tagjának véleménye is az: félős, hogy magáramarad. Álljanak mellé, támogassák a tsz vezetői, tagjai. Szorgalmas munkával, hozzáértő vezetéssel még a legsveneébb termelőszövetkezetet is jó gazdasággá lehet változtatni. Patkós Mihály JteÄijisB il Ezüstkalászos tanfolyam a televízióban Hetvenezer állami gazdasági dolgozó és termelőszövetkezeti gazda részére több mint háromezer ezüstkalászos tanfolyamot rendeznek az idén, de még ez, az elmúlt évinél jóval nagyobb számú tanfolyam sem tudja kielégíteni a falusi lakosság megnö- vekedett szakmai érdeklődését. A mezőgazdasági dolgozók szakmai képzésébe az idén bekapcsolódik a tíz- és százezrekhez szóló intézmény: a televízió. A televízió ezüstkalászos tanfolyamának anyaga lényegében ugyanaz lesz, mint a falusiaké: növénytermesztési, állattenyésztési és kertészeti alapismereteket; nyújt. Az előadásokat a Földművelésügyi Minisztérium szakemberei, — egyetemi, főiskolai oktatók, kutatók tartják. A televízió jellegének lehetőségeinek megfelelően kísérleteket, — szemléltető eszközöket is bemutatnak és a témához kapcsolódó szakmai filmeket vetítenek. A televízió ezüstkalászos tanfolyama november 16-án, szerdán kezdődik; az előadásokat minden második szerdán tartják. (MTI). Rakaczki László, a cibakház! Vörös Csillag Termelőszövetkezet főkönyvelője, László János elnök, Görög János tfőagronómus, Öllé Sándor üzemegységvezető és Nagy László könyvelő az eladott termékek könyvelését egyeztetik, s azt latolgatják, hogy zárszámadásig még milyen jelentős bevételekre lehet számítani c zu a mezőtúri borsóválogatóban VIBRÁLÓ rosták, gépek dohognak, tele zsákok emelkednek a liften, odébb me- gintcsak zsákok siklanak sebesen lefelé a spirális csúsztatópályán, lányok, asszonyok ülnek a neonlámpák fehér fényében és böngésznek szapora ujjakkal az asztalra öntött borsóhalomban, — ez a Mag- termeltető és Ellátó Vállalat mezőtúri tisztító-telepe, népies nevén borsóválogatő. Szilágyi István telepvezető örvendezve mutatja a hatalmas épületet. Bejárjuk minden zugát; s közben fáradhatatlanul magyaráz. Kevesen hinnék, hogy a magtisztításról ennyit, s ilyen lelkesen lehet beszélni. — Idén költözünk át az új épületbe. Ez már modern, gépesített nagyüzem, Velada- tunk az, hogy a hüvelyes magvakat összegyűjtsük és kitisztítsuk, továbbá eljuttassuk a hazai és külföldi termelőkhöz. Az egész megye termése idetartozik, sőt a környező megyékből is kapunk hüvelyeseket feldolgozásra. Évente, mintegy, 8— 900 vagon termény — borsó, szegletes lednek, takarmányrépamag, köles, szudáni fű és rizs fordul itt meg. Közben felérünk a harmadik emeletre. Innen indul el a* termény bonyolult útjára, áthalad a második emelet magtisztító gépein, majd sokágú csővezetéken siklik az első emeletre, ahol zsákokba gyűjtik, leplombálják és címkézik a szorgalmas munkáskezek. Egyelőre azonban még a harmadik emeleten vagyunk, ahol mint sűrű farakások úgy magasodnak a zsákok. Idáig ér fel a lift, sűrűn érkező fokairól ügyesen szedi el a 70—80 kilós terheket a két zsákos. Fejes Lajos és kollégája Arany Sándor. 1955 óta dolgoznak itt és Fejes Lajos szavával élve, „megszokták már a ci- pekedést”. — Itt történik a nyersáru beöntögetése — mutat a telepvezető egy hatalmas tölcsérre, amelyben lassan csúszik lefelé a termény, most éppen borsó. EGGYEL lejjebb, a második emeleten négy modern magtisztítógép rázza, szitálMezeiteken fél, Szájéiban rosszul tárolják a kukorica ja, elválasztva a tört és ép kisebb és nagyobb szemeket, és küldi tovább mostmár szortírozva az első emeletre, ahol a harminckét cső bonyolult szövevényében bizton igazodik el Gyalog István, Borbély Sándor meg a többi társa, akik nagy gyakorlattal akasztják a csövek végére az üres és szedik el a tele zsákokat. S ha a borsónak ennyi rázás, mozgatás, szitá- lás még mindig nem elég, tovább kerül a földszintre, a szeparátorba, amit helytelen lenne a tejszín leválasztására szolgáló géppel összetéveszteni. Ám az elv itt is ugyanaz: fajsúly szerint válogatja- több csoportra a borsószemeket. A „jámbor hüvelyes” ismét tovább kerül egy házzal, illetve egy teremmel, a tulajdonképpeni válogatóba, ahol gépnél is drágább fürge asszony és leányujjak veszik szósze- rint „kézbe” és kapkodják ki közüle a hibás, vagy zsízsikes szemeket. A HAZAI, de különösképpen a külföldi termelők igényesek, és megkövetelik a vetőmagtól a majdnem száz százalékos tisztaságot. Ám sokan talán még közülük sem tudják, s ezért mutatjuk be, mit és hogyan dolgoziv a Mezőgazdasági Magtermeltető és Ellátó Vállalat tisztítótelepe. P. M Felvételünk a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben készült. Az ottani gazdák szakszerűen, az időjárás viszontagságaitól védve tárolják tengeri termésüket. A képen is látható módon előbb vastag szalmaréteget terítenek a földre az o’da’ait csutkával rakják körül s az így keletkezett teknőse kerülő kukoricát végül csutkaszárral befedik. Szajol, Vörös Csepel Tsz. Tál án be sem kell mutatnunk, h ol készült a kép, hiszen a 4-es számú főútvonalon járó-kelők naponta láthatják a kövesú tra ömlesztett esöveskukorica- rakást. Bélelés se alul, se oldalt, se felül. Verheti az eső, pusztíthatják a kártevők. — így a kukorica bepenészedhe t ami nagy kárt okozhat a sz övetkezeti gazdaságnak.
