Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKt m lály a veterán LEVELEZŐINK írják Asszonyok XI. évfolyam, 259. szám. Ara 59 fillér I960, november 2., szerda. Kommunista őszinteséggel Négj évvel ezelőtt a Pest megyei Dabas községben fi­gyelemmel hallgattam a járá­si párttitkár előadását. Bik- sza Miklós elvtárs 1956 feb­ruárjában arról beszélt hall­gatóinak, hogy a kommunis­tát az igazmondás jellemzi. A párt neveltjei őszintén — ha úgy tetszik —, a dolgok mez­telenségében, bátor kritiká­val, önkritikával is élve, tár­ják fel a helyzetet. S éppen ezért is szeretik és követik a tömegek a pártot. Az ellenség ezért is tehetetlen a kommu­nistákkal szemben. Biksza elvtársunkat meggyilkolták az ellenforradalmárok, béré­vel pecsételte meg eszméink igazságát. Azóta sokszor gon­dolok rá és tanácsára. ö jutott eszembe nemrégen a Járzságban. Panaszkodtak az emberek a szövetkezet ve­zetésére. Végighallgatta ezt a tsz egy vezetőségi tagja anél­kül, hogy egy kukkot is szólt volna. Mikor eljöttünk, meg­jegyezte: ez az ember a leg­hangosabb, ugyanakkor a leg­kevesebbet dolgozott ebben az évben. Tiszapüspökiből ugyanezt hallottam. Amikor a megyei pártbizottság egy munkatársa meglátogatta a szövetkezeti gazdákat, azok egy része iparkodott rosszalló véleményt mondani. A rög­tönzött beszélgetés — mely cukorrépaföldön szerveződött — után háborodott fel a szö­vetkezeti vezető. Az beszél, akinek csupán hetven munka­egysége van?! De ezt az ille­tő szemébe nem mondta meg. Hasonlóképpen egy jászsági termelőszövetkezeti elnö­künk. Hónapok óta nem tud előleget osztani a szövetke­zeti gazdaság a rossz gazdál­kodás miatt. S az elnök hite­geti a gazdákat Nem meri őszintén feltárni, hogy nem­csak előleg nem lesz, de zár­számadáskor sem jut annyi, mint tervezték, s ebben nem a bank a legfőbb hibás, amelyre hivatkozik, hanem neki van a legnagyobb része benne. Ez bizony nem kommunis­ta módszer. A párt azt mondotta az embereknek: szövetkezzetek, hogy jobban éljetek. Meg is kérdezhetjük a szajoli Vörös Csepel* a jászapáti Alkot­mány, a tiszderzsi Szabadság, az újszászi Szabadság, a jász- boldogházi Aranykalász, a jásztelki Tolbuchin, a mező- héki Táncsics és még nagyon sok szövetkezet gazdáitól: Igaz-e ez? Igaz, mondanák. Náluk máris jobb. Jobban él­nek, mint egyéni gazda ko­rukban. A tiszaörvényi Dó­zsában, a jásziványi Szabad­ságban, a tiszapüspöki Győ­zelemben* a kengyeli Mező Imrében, s bizony még jóné- hány termelőszövetkezetben viszont nem tudnak annyi jö­vedelmet juttatni a tagoknak, mint amennyi a módosabbjá- nak egyéni gazda korában ju­tott* Miért? Mert hiányzik az erőskezű vezetés, rossz a munkafegye­lem, sokan távolmaradnak a munkából* felelőtlen az anyagkezelés, korszerűtlen az agrotechnika. Dehát törvényszerű-e ez? A jő szövetkezetek példái mu­tatják, hogy nem. Az igaz, még a kedvezőbb gazdálkodá­si adottságokkal is eltelik egy-ké év, mire egyenesbe jut egy induló szövetkezet. A gazdasági megalapozás évei a nagyüzemi épületek, a jószág­állomány megteremtése, a növénytermesztés szerkezeti átalakítása természetesen olyan beruházás, amely kihat a munkaegységekre. Az ál­lam, a munkásosztály súlyos milliárdoket áldoz a mezőgaz­daságra, de a nagyüzem meg­alapozásának minden terhét nem vállalhatja magára. A szocialista mezőgazdaság megalapozásából részt kell kérnie és vállalnia a paraszt­ságnak! Ez pedig azzal jár, hogy az első években nem telik min­den szövetkezeti parasztnak motorkerékpárra, új bútorra, sőt megtörténhetik, hogy egy új öltöny ruhára sem. A jászapáti Velemi Endre Ter­melőszövetkezet tíz évvel ez­előtt a megyétől kért kölcsön gabonát, hogy kenyérrevalót osszon dolgozóinak. Nagyon sok helyen kenyéren és hagy­mán kezdtek az alapítók. A szovjet kolhozisták nélkülöz­ve, rongyokban járva terem­tették meg a kolhozgazdasá­got. Manapság a Szovjetunió­ban még munkában is keres­ni kell a foltos ruhát. Noha ma sem járnak még nagyon elegánsan. S a mezőhéki Tán­csicsban — hogy a legköze­lebbi példát vegyük — ke­nyérre valóra alig tellett az első években. Ma már töb­ben közülük saját személy- gépkocsijukon járnak. Nincs hát okunk, nincs rá oka egyetlen szövetkezeti ve­zetőnek sem eltitkolnia gaz­dasága pillanatnyilag nehéz helyzetét. A szocialista tár­sadalom fejlődése — ha min­den eddigi társadalom fejlő­désénél gyorsabb is — nem mennybemenetel. Meg kell izzadnunk a gazdagabb hol­napért. S meg kell dolgoz­nunk érte. A legtöbb terme­lőszövetkezetben az idei idő­járási viszontagságoktól elte­kintve abból adódnak a ba­jok* hogy nincs erőskezű, előrelátó vezetés, hogy nem tekinti még mindenki szív­ügyének a közöst. S most hozzájárul az őszinteség hiá­nya is. Érett* sokat próbált pa­rasztság a mienk. Megértik, és segíteni is tudnak és segí­tenek is a szövetkezeti gaz­daság nehéz helyzetének meg­javításában. Ha őszintén, ker­telés nélkül tisztába tesszük a szövetkezet ügyeit, ha sze­mély szerint megmondjuk azt, hogy a gyengébb gazda­sági eredményekért felelősség terheli ezt és ezt a brigádve­zetőt, ezt és ezt á vezetőt, ezt a munkacsapatot, ezt a gaz­dát, könnyebb lesz elrendezni dolgainkat. A mi nehézségeink a növe­kedés, a fejlődés nehézségei. A mostani helyenként keve­sebb munkaegységértékben mégis benne van az ez évben felépült új istálló, amelyre a jövő évben már nem kell ál­dozni. Benne van a nyugdí­jas paraszt, a gépen járó pa­raszt, a születő jövendő. S erről beszélgessünk az embe­rekkel. A szövetkezeti veze­tők* szövetkezeti pártszerve­zetek, a szövetkezeti kommu­nisták mutassák a jövőt, az odavezető utat. De ne rózsás hangulatot keltve, hanem kommunista őszinteséggel. Borzák Lajos technikai fejlődés hónapjának nevezetes eseményeként kiállítás nyílt Szolnokon Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban im­pozáns, tartalmában igen tanulságos kiállítás nyílt tegnap üzemeink, vállalataink, gazdaságaink műszaki fejlesztésé­vel, újító-mozgalmával, munkavédelmével kapcsolatban. Lázár Mihályné elvtársnő, az SZMT titkára az érdeklő­dők népes tábora előtt nyi­totta meg a kiállítást. — Kérem, engedjék meg, hogy röviden szóljak a kiállí­tás céljáról, szándékainkról, a kiállítás jellegéről — mon­dotta. — A résztvevők előtt ismeretes, hogy az MSZMP VII. kongresszusa egyértel­műen megjelölte országunk további fejlődésének irányát, hangsúlyozva, hogy a máso­dik ötéves terv végére be kell fejezni hazánkban a szo­cialista társadalom alapjai­nak lerakását és ennek érde­kében meg kell gyorsítani a szocialista társadalom építé­sét. — A második ötéves terv fő céljaiban megjelölte a gaz­dasági irányítás tökéletesíté­sét, a termelőberendezések, termelőeszközök hatékonyabb kihasználását, a dolgozó em­berek kezdeményező készsé­gének fejlesztését és alkotó- készségük felhasználását — Az említettekből követ­kezve a szakszervezeti szer­veknek is kötelességük, hogy többoldalú segítséget nyújt­sanak nagy feladataink meg­oldásához, segítsék a gazda­ságos termelés kialakítását, a termelés műszaki színvonalá­nak és a technika általános fejlesztésének az alapján. — A Szakszervezetek Szol­nok Megyei Tanácsa ebből a meggondolásból, ezeknek a feladatoknak a sikeres végre­hajtása céljából hirdette meg a technikai fejlődés hónapját, amelynek keretén belül Szol­nok megye üzemeiben, válla­latainál, intézményeinél mű­szaki tárgyú előadásokat, kérdezz-feleiek esteket, olva­sókonferenciákat, ankétokat szerveznek. A technikai fej­lődés hónapja keretében előbb városokban, majd az üzemekben, műszaki, techni­kai, újítási és munkavédelmi kiállításokat szervezünk. — Kötelez erre bennünket a műszaki fejlődés elősegítéséért, a dolgozó emberek munka- biztonságáért átérzett felelős­ség. Az említettek alapján az a célunk, hogy minden lehe­tő módon felkeltsük a mun­kások, a műszaki dolgozók és a szakszervezeti aktivisták érdeklődését az újításokkal, a műszaki fejlesztéssel és a munkabiztonsággal összefüg­gő feladatok iránt. — Ilyen céllal kívánjuk bemutatni a műszaki fejlesz­tés, az újító-mozgalom, a munkabiztonság terén elért eredményeket, annak hangsú­lyozásával, hogy hazánkban egyre inkább tömegmozga­lommá válik az újító-mozga­lom. Az újítások egyre in­kább legfontosabb felada­taink megoldására, a terme­lékenység növelésére, az ön­költség csökkentésére, a mű-. szaki fejlesztésre irányulnak. X — E kiállítás is bizonyos t képet ad arról, hogy Szolnok $ megye ipari, mezőgazdasági * üzemeiben, közlekedési, ke- $ reskedelmi és más vállalatai-} nál számottevő ilyen tekin- $ tetben is a fejlődés, de eze- J két az eredményeket minden % lehető eszközzel tovább kell * fejlesztenünk. — Kiállításunk bizonyítja és dokumentálja Szolnok • megye dolgozóinak tehetségét,? alkotó képességét, a munká-1 sok és műszaki dolgozók szo-t cialista meggyőződését, cse-| lekvőkészségét, szorgalmát. 1 Kiállításunk arról tanúsko- ? dik, hogy a megye dolgozói % szüntelenül fokozzák erőfeszí- * téseiket, fejlesztik a techni-1 kát, fokozzák üzemeik terme- | lését, növelik a munka ter-J melékenységét, hogy meg- j gyorsuljon hazánkban a szó- $ cializmus építése a Magyar | Szocialista Munkáspárt VII.; kongresszusa és a pártérte- $ kéziét útmutatásai alapján. — E gondolatoknak a ♦ jegyében nyitom meg e ki-, állítást, s egyidőben köszöne-j tét mondok azoknak a párt-,» állami- és gazdasági vezetők-, nek, valamint a kiállítás ren- ♦ dezőinek, akik ennek sikeré-» ért fáradoztak. — Végezetül szeretném fel­kérni a részvevőket; saját munkahelyükön hasznosítsák a kiállításon látottakat. Se-? gítsék elő, hogy ezt a dolgo-T zók jelentős többsége megte­kinthesse. A látottak alapján elmond­hatjuk: a kiállítás betölti hivatását, méltán számíthat minél több műszaki és munkás látogatá­sára. Minden fontosabb do­logra kite-jedő gonddal ké­szített tablókon, maketteken mutatják be üzemeink elért eredményeiket, jó módszerei­ket. A kiállított tárgyak után ítélve a szolnoki Járműjavító Vállalat kollektívája készült legalaposabban a kiállításra, méltán illeti érte dicséret őket. Mellettük azonban má­sok is elismerésre méltó mun­kát végeztek, — így a Fém­nyomó és Lemezárugyár* a Szolnoki Papírgyár, a Török­szentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár, a Mesterszállási Gépállomás, a Cukorgyár, a Tiszamenti Vegyiművek, a Vízügyi Igazgatóság stb. dolgozói. Fáradozásuk méltó jutalma az lesz, ha mi­nél többen megnézik a tíz na­pig nyitvatartó kiállítást. Ér dekes, tanulságos, amellett szórakoztató, s nemcsak a szakemberek, hanem minden látogató számára. A művelődési ház első eme­letén ipari tanulók által ké­szített tárgyakból politechni­kai kiállítást láthat a közön­ség. Ennek megtekintése — most, mikor az iskolai oktató nevelő munkának a gyakorla­ti élettel való szorosabb kap­csolatát sürgetjük — szintén érdemes. A földszinti kisteremben műszaki könyvkiállítás nyílt — az üzemek könyvtárosai megvizsgálhatják: mi hiány­zik könyvtárukból, milyen kö­tetek beszerzésével segíthetik a szakmai továbbképzést. A látogatók véleménye A kiállítást — már megnyi­tása első óráiban sokan ke­resték fel. Néhány látogató véleményét tolmácsoljuk ró­la: Szikra Lajos elvtárs (annak idején ő volt Szolnokon az el­ső újító, az első újítási előadó, s az ő mellére került fel elő­ször az élmunkás jelvény is a városban) így vélekedik: Szép, s nagy jelentségű ez a kiállítás. Felkelti az emberek érdeklődését, gondolkozásra, újításra ösztönzi őket. Jó ez azért is, mert a műszaki fej­lesztéssel, újítómozgalommal kapcsolatban főleg a kisebb helyeken, közömbösség ta­pasztalható. Marcinovics Rezső, a Tó­szegi Gépállomás üb.-titkára: Tetszik a kiállítás, szemlélte­tően mutatja eddigi fejlődé­sünket. A korszerű módsze­reket — az -tt látottak alap­ján — saját munkahelyünkön is megvalósíthatjuk. Túrke ve befejezte a vetést Megyénk hét járása és hét városa közül az elsőnek Túr- keve, hazánk első termelő­szövetkezeti városa, befejez­te a búzavetést. Hétezerkét­száz hold búzát tettek a föld­be, sebből 1300 hold nagyho- zarriú külföldi búzafajta. A városban elsőnek a Vörös Csillag Termelőszövetkezet határában álltak le a vető­gépek, miután 3000 hold bú­zavetésükkel készen lettek. Keményen megdolgoztak a vöröscsillag-beliek. — Vetés előtt 2800 hold területről előbb a kukoricát kellett le­takarítaniuk. Legfrissebb jelentések: Vé­geztek a vetéssel a csépai Al­kotmány Termelőszövetke­zetben, az öcsödi Kossuth Tsz-ben, a törökszentmiklósi Ady Tsz-ben, a jászberényi Dózsa Népe Termelőszövet­kezet pedig 30 holddal töb­bet vetett eredeti búzavetés tervénél. JÍHIIIIIIIIIIItllllll1IIIMIIIII1llllllllltlllHIIIIIIN Lapzártakor jelentik: A jászboldogházi Aranyka­lász Tsz 1250 hold őszi kalá­szost a mai napon (kedden) elvetett. Ebből 900 hold bú­za, 250 hold őszi árpa, és 100 hold őszi takarmánykeverék. A vezetők és a tagok éjjel­nappal dolgoztak, amikor csak az idő engedte. A veté­si munkában részt vettek: Konkoly Béla elnök, Sas Béla, Pesti Károly és Kon­koly Mihály brigádvezetők is. A vetés gyors és sikeres el­végzése nagy erőfeszítéseket és eredményes munkaszerve­zést kívánt a tsz vezetőségé­től. Annál is inkább, mert a 337 főt számláló tagságból 116-an az állattenyésztés ál­landó dolgozói, 30 fő pedig a saját erőből épülő 100-as is­tálló építésében vesz részt. A vetés befejezése után az Aranykalász Tsz vető- és erőgépeit a község többi kö­zös gazdaságába irányították, és ha az időjárás megengedi, ezen a héten egész Jászbol- dogháza határában földbe kerül a gabonavetőmag. Televízió-szerviz Kisújszálláson : Mint minden más gépnek, a televíziónak is akad néha hibája. Az illetékesek nemrégen Kisújszállás termelőszövetkezeti városban rádió- és televízió-javító kiren­deltséget létesítettek. Képünkön Szívós Elemér rádióműszerész televíziót javít

Next

/
Oldalképek
Tartalom