Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-10 / 265. szám

1968. november To. 3 C Gyár épül az árpa földön Délidőben vagyunk. A ba- rakkszerű felvonulási épü­let legnagyobb termében fa­latoznak az emberek. Van köztül idős, fiatal, vattakabá­tos, overálos. Zsibongás van benn, ebédszünet. Az ajtóból látszik a megkezdett építke­zés. Ahogy már megszoktuk: földhányások, sóderhegyek, építőanyagok. A kép nem új­szerű, a sár sem. Féllábszárig ér, csak gumicsizmában lehet Tervrajzok kerülnek az asztalra számok, adatok röpködnek a levegőben. Mindenki ismeri még a részleteket L. Két új gyár építése kezdő­dött a Tiszamenti Vegyimű­vek, pontosabban a régi kén­savgyár mellett. Építési meg­oldásban, felszerelésben egy­aránt a l“gkor~zerűbb köve- elményeknek megfelelően alósítják meg az építkezést. Az új •’vár azon a helyen he- vezkedik el, ahol a nyáron Szereti mesterségét közlekedni. Amúgy is latya­kos, esős, afféle szomorkás az idő. A felvonulási épület fő­hadiszállásán, egy belső kis irodában a „vezérkar" tanács­kozik. Az építésvezető, a mű­szaki ellenőr, egy fiatal szem­üveges technikus és még egy műszaki ember; Az új kén- savgyárról beszélgetünk, amelynek felépítéséhez nem­régiben fogtak hozzá. még árpát arattak. Csupán az énítési munka közel 200 millióba kerül, pedig a ter­vezők igen csak takarékos­kodtak. A VEGYTERV és az IPARTERV szakembereit szovjet szakemberek is segí­tették. Az aránylag kis terü­leten a terep maximális ki- h aszná1 ásáról tanúskodik a tervdokumentáció. Fedett épület csak ott lesz, ahol va­lóban elkerülhetetlen, ám ez Négyszázhatvannyole bir­kára vigyáz Szopkó János juhász, Legény nevű kutyájá­val a karcagi November 7. Termelőszövetkezetben. Sze­reti mesterségét, amely jól is jövedelmez. Néhány nappal ezelőtt szerezte meg az ezre­dik munkaegységet. Ez azóta csak szaporodott. Most, hogy hidegre* esősre fordult az idő, rövidesen be kell hajtania a mezőről. a tető is a minimál is méret­ben készül A két új létesítmény közel épül fel az „öreg” kénsav- gyárhoz, egy hajításnyira fo­lyik innen a Tisza; szállítási, közlekedési szempontból is ideális lesz tehát a két új kénsavgyár elhelyezkedése. Néhány további érdekesség az építési megoldásokból: Már mondtuk, új, nagy gyár­épületek nem lesznek — he­lyettük gépalapok épülnek. A kénraktár épül csak egye­dül előregyártott elemekből, nyitott tetővel. A többi épü­letek helyszíni betonozással készülnek, éppen a gépalap miatt Milyen egy épülő, születő kénsavgyár ? Mutatja ezt az építkezés je­lenlegi stádiuma, jelene A száztíz építőmunkás egészen addig dolgozik az idén, amíg megengedi az időjárás. Ez évben 6,1 millió forintot akar­nak „beépíteni.” Most a kisegítő épületeket bővítik, alapozzák a savtáro­lót, továbbá a gázfúvó és ab- szorber épületet Két beton­keverő készíti odakinn a sav­tároló betonját A savtároló vasbeton alapjába 220 mázsa vasat építenek majd be. Dol­gosak a földkiemelő gépek, a kitermelt földet dömperek, lovaskocsik hordják (igaz, egyelőre lassúbb ütemben a szükségesnél). Az épülő új út mellett (ezen is úthenger köz­lekedik már) az idén tető alá kerülnek a megnagyobbított műhely és kisegítő épületek, a munkásszálló, valamint a 8-as számú 12 lakásos lakó­épület. A gumicsizmás munkások dolgoznak. Sárban, vízben és sokszor sötétben (a TITÁSZ ugyanis még mindig nem kapcsolta be a villanyt). S aki Szolnokról a tószegi úton haladva a Tiszamenti Vegyiművekhez ér, s ha a ré­gi kénsavgyárnál tovább ha­lad tekintete, épülő gyárat láthat és azokat, akik a ne­hézségekkel dacolva építik hazánk új vegyipari nagyüze­meit B. Gy. miimotinHmimiiimiiiiniiHiimiiiimHmi A szolnoki „Rangos Újság!” — a Szol­noki Rádió ifjúsági műsora. A műsor tartalmából: Mérle­gen az iskolai munka, — Le­ve! űzőink Írásaiból. — A KISZ szervezetek életéből. v. Két család Napszítta, szőke hajtincs bukik ki a kendő alól, ahogy a fiatalasszony kicsit meghajolva csinosítja kislányát. Erzsiké iskolába készül. Elsőosztályos. Már in­dulna, de édesanyja még megigazítja hosz- szú selymes hajában a piros szalagot s csak aztán engedi útjára. Simogató tekin­tete még a kislányt kíséri, amikor így szól: — Sok a gond, sok a munka a négy gyerekkel. Hol megharagítanak, hol meg* vígasztalnak, meg a kiadás is sok. Három iskolába jár, a kicsi óvodás. Elképzelheti, hogy csak ruhára, tanszerekre mennyit költöttünk. De nem akarom, hogy valami­ben is nélkülözzenek. Nekem is örömet okoz, ha rendes a ruhájuk, az iskolai fel­szerelésük, egyszóval mindaz megvan, ami szükséges. Ezért dolgozom én is, amikor csak tehetem, a termelőszövetkezetben, — A négy gyerek mellett dolgozik? — Dolgozom bizony. En nem vagyok tag, csak az uram, de tavaly is és most is minden nagyobb munkánál ott voltam. Megszoktam a -paraszti munkát. Annak idején hét hold földdel léptünk az I-es típusú tszcs-be, két éve pedig itt a kun­hegyest Vörös Csillagban dolgozunk. Az idén is kapálás óta majdcsaknem naponta kijártam. Kapáltunk. Arattunk, még kéz­zel is. Az uram után szedtem a markot. Aztán öt hétig a cséplőgéphez jártam. Aratáskor a nagyobbik kisfiam, Péter is segített. Hárman egy hónap alatt 150 munkaegységet szereztünk. — Mennyi munkaegység után részel­nek majd? — Ahogy most számolgattuk, hatszáz­nál több munkaegysége van az uramnak Az én munkám és a gyerek segítsége is szaporította azt. Júniusban csak a pénz­beli előleg 1500 forint volt. A búzát három gondjával kilójával osztották munkaegységenként, ezenkívül 1 kiló árpát, 1 kiló burgonyát, a tehénnek szálastakarmányt is kapunk. Még most is van munka bőven. Jó két- hete, hogy felszedtük a cukorrépát, ne­künk 1200 négyszögöl volt kimérve. A rizst is szétmérték, de mi együtt arattuk. Az uram vállalta, hogy a munkacsapat egy hét alatt levágja • két holdat. Meg is csináltuk. — Mi van a gyerekekkel, mikor a határban dolgozik? *— Itt laknak anyámék a szomszéd­ban, 6 vigyáz rájuk. Én reggel addig nem mentem ki, míg el nem végeztem a nagyja munkát. Van egy fejőstehenünk, egy anya­disznó, meg aprólék is. Azokat korareggel elláttam, aztán indultam a határba. Este egy kicsit korábban hagytam abba a munkát, hogy újra elvégezhessek a jószág körül. Az aratás-cséplés idején a főzést, s más könnyebb munkát is magára vállalta édesanyám. Meg a gyerekek is segítenek. A tizenhárom éves kisfiam, Péter már fel­mossa a követ, de egyéb munkát is elvé­gez, amit rábízok. —- Nem könnyű így, de a kereset meg nagyon kell. Az idén a házra is rákötöt­tünk jópár ezer forintot. Jövőre meg a ke­rítést akarjuk megcsináltatni. Mindig adó­dik valami, így hát hiába határozom el, hogy csak az itthoni munkával foglalatos­kodom, minden évben résztvJllalok a kö­zös munkából is. Igaz, már úgy meg is szoktam a munkacsapatot, hogy nem is tudnék itthonmaradni. így mondta Szabó Péterné négy gyer­mekes édesanya, aki évről évre a kunhe­gyesi Vörös Csillag Tsz-ben mint család tag segíti « munkát. N. K. q »Honfoglalók« között — V izitben egy Aj bérház lakóinál — Otthon ... Különös vará­zsa van ennek a szónak. Me­legség sugárzik belőle, s ezt a meleget, ezt a derűt érez­zük akkor is, ha elhangzik a másik bűvös szó: lakás. Sajnos, sokan vagyunk még, akik előtt „elérhetetlen üd­vök délibábjaiként lebeg e varázsszó. A közelmúltban azért ez a délibáb néhány családnak kézzel fogható va­lósággá lett. Elkészült Mező­túrom a tanács tizennyolcla- kásofi új bérháza, s ünnepé­lyes keretek között szétasz. tették a kulcsokat A „népvándorlás” megkez­dődött... Munkatársaink né­hány nappal az ünnepélyes átadás után felkerekedtek, s meglátogatták új otthonaik­ban a „honfoglalókat* As utolsó fecskék A lépcsőházban festék és mész szaga keveredik a ké­szülő vacsora illatával. Ti­zenhét lakásban már rendes medrében folyik az élet a ti­zennyolcadikba éppen most hurcolkodmak. A ház előtti teherautóról egymás után ke­rül le asztal, ágy, mosógép, gyermekágy. — Milyen kár, hogy nincs lift! — sóhajt fel a fiatal- asszony. Aztán fogja az asz­tal végét és indulásra nógat­ja férjét. Alkalmatlan láto­gatók vagyunk, szabadkozunk is illendően. Nem akarjuk hátráltatni őket a nagy mun­kában, felmegyünk utánuk a második emeletre. Közben be­szélgetünk. Mikola Sándor, a téglagyár tmk előadója, 1955 óta télen-nyáron naponta Járt át Törökszentmiklósról munkahelyére, kerékpárral- vonattaL Nehéz St esztendő volt Hajnalban kelt, és késő este ért mindig baza... A2 asszonyka meg a két kis ikerrel — Sanyikéval és a kis beteg Katikával — min­dig egyedül... — Most végi-e együtt a család. Ennek mi is szívből örü­lünk. Kattan a fényképező­gép, s már búcsúzunk is, to­vábbi jó munkát kívánva a fészekrakáshoz. Akik már otthon vannak. .. • Becsöngetünk a földszint — Nem k jó rá visszagon- sen végezzük el a hát előtti kettőbe. Míg ajtót nyitnak, el- dőlni... a gyerekek sokat be- rósz parkosításéit, mindany- olvassuk a névtáblát: Szabó tegeskedtek, s nem tehettem nyian szívesen vesznek részt Gyula. semmit... Istvánka, a kicsi benne... A gyerekeikkel lesz Barátságos, kedves lakás. most 18 kórházban volt, egy kis baj... Szegénykék­et már rend van és az ott- onnét hoztuk Ide az új la- nek a lépcsőház a játszóte- honosság érzését kelti a há- kásba. A nagyobb már isko- rük. Pedig szép számma' lófülke bordó függönye, egy ^ remélem nem rontja 1« vannak... Nézzük csak; ne- nyitvafelejtett könyv az asz­talon, a sarokban a nagy pettyes labda. A lemezjátszón Zsolnai Hédi egyik lemaze forog. S a család feje cigaret­tával kínál. Ma ő jött meg korábban a munkából. Felesége a föld­művesszövetkezetben dolgo­zik, s munka után Lacikéért ment a nagymamához. — Nemsokára itt lesznek... Hogy mit jelent nekünk ez a lakás __? Eddig apdsomék­nál laktunk egy kis szobá­ban. Négy éve járunk lakás után. Most azonban sikerült. Nagy boldogság... Igaz, — akadnak apró bosszúságok. Például a hálófülke. Az ágy oldalát el kellett füré- szeltetnünk, mert nem fért be másként — Néhány centivel kijjebb tehették volna a vá­laszfalat ... Aztán ott a mos­dó. ... Én csak kucorgónak csúfolom — mosolyodik eL — Milyen kár. hogy nem le­hetett ide fürdőkádat tenni... Csengetnek. Megérkezett Lacika meg anyuka. A be­szélgetésnek egyszeribe vége- szakad. Lacika kerül a tár­saság középpontjába. Apuka lemezt cserél, anyuka mesét olvas... Elköszönünk. A házfelügyelő Nem mehetünk el anélkül, hogy ne keresspk meg azt, aki tizennyolc család gond- ját-baját vállaira vette — a házfelügyelőt. Halkszavú, — kedves asszony Haidú Imré- né. Férje tűzoltó főtörzsőr­mester. ők nyolc évig „ostro­molták” a tanácsot lakás­ügyben. Jogos volt a kérésük nyolc éven át tanyán éltek egy csőszkunyhóban. Anyuka m< a tanulmányi eredményét, hogy év közben került má­sik iskolába... A lakókról beszélgetünk. — Nagyon rendes emberek ■— mondja, s jól esik ilyen di­cséretet hallani a házfelü­gyelőtől. — Bizony, több. mint kétmillió forintjába van a tanácsnak ez a tizennyolc lakás, nagyon meg kell be­csülni ... g ezzel azt hiszem aaon is lesz nagy hiba. Küzd­sét olvas... künk kettő, Szabóéknál égy Czakóéknál egy, Iglódiékn három, Bognáréknái szintéi három... Számol, egyre számol. — Huszonkét gyermek Tavaszig majd meglesznek valahogy a lépcsőházban... De ahogy jön a jóidő, játszó­teret csinálunk nekik. Ta­vasszal az lesz az elsői «—■ rónai -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom