Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 6. A munkaidő és a kapacitás jobb kihasználásáért Gyorsan közeleg a hároméves terv befejezésének időpontja. Néhány üzemünk — így a Tisza Bútorgyár — már valóraváltotta azokat a célokat, melyeket három évvel eielőtt a népgazdasági tervek alapján maga elé tűzött. Az eddigi eredmények és a termelés mostani üteme lehetőséget nyújt, hogy megközelítő pontossággal következtessünk arra, milyen mértékben válik valósággá a hároméves tervidőszak előirányzata, milyen kiinduló pontot teremtünk az új ötéves terv kezdetéhez. A kép — az ipari termelés mennyiségét tekintve — kedvező. Az eredetileg tervezett 26—29 százalék helyett 35—40 százalékkal nő az ország ipari termelése a hároméves terv végére. A beruházások értéke ebben az időszakban a célultűzött 67 milliárdról mintegy 86 milliárdra emelkedik. A dolgozók reáljövedelme is nő — a tervezett 8 helyett mintegy. 16 százalékkal. Ez az arány azonban már elgondolkoztató. Nem, mintha sokalná ezt valaki, hiszen nem üres frázis az, hogy ebben az országban minden a' dolgozók érdekében történik. Arról van szó, hogy az élet- színvonal ilyen színvonalon való megtartása és még- inkább további emelése érdekében gazdasági, műszaki vezetőinknek, az üzemi párt- szervezeteknek és egyéb szerveknek az eddiginél megfontoltabb munkát kell végezni. Miről van szó? Elsősorban arról: ha nem lépünk előbbre bizonyos kérdésekben, ha nem javítunk a munkán, fennáll annak a lehetősége, hogy nem tudunk olyan mérvű további életszínvonalemelést biztosítani, amilyenre lehetőségeink adottak. Mindenekelőtt a munka termelékenységét kell fokoznunk. Az volna a kívánatos, hogy a termelésnövelésnek legalább kétharmada a termelékenység fokozásából adódjék. S mi a gyakorlat? — Az év első három negyedében a termelésnövelésnek mintegy fele a munkáslétszám gyarapodásából adódott megyénk üzemeiben. Néhány üzemben még rosz- szab ez az arány. A Mező- gazdasági Gépjavítóban például a termelésnövelés 99,4 százaléka létszámgyarapodásból származott. Az utóbbi négy évben üzemeink termelése több mint 33 százalékkal nőtt, a termelékenységből viszont csak 8,8 százalékkal növekedett. Ezek a tények arra intenek bennünket, hogy mindenre kiterjedő, alapos gonddal mérjük fel üzemeink helyzetét, elemezzük és hasznosítsuk a belső tartalékokat. Mondhatnánk ezt más szóval úgyis: tegyünk meg mindent a munkaidő és a termelőeszközök minél jobb kihasználása érdekében. Eélreértés ne essék. Nem kívánja senki, hogy a munkásnak minden percben végső erejét kelljen adnia, nem akarja senki a végsőkig feszíteni a munka intenzitását. Ez nem volna helyes, nem volna célravezető. De azt sem lehet helyeselni, hogy sok helyen a munkaidő jelentős része tétlen időpazarlással, gépállással telik el. Jobb munkaszervezéssel, a munkafegyelem erősítésével a napi időkihasználást 15—20 százalékkal lehetne növelni megyénk üzemeiben. Gondoljunk csak arra: ennyi idő alatt mennyi anyagi javat elő lehetne állítani! S ez a megállapítás nemcsak feltevés. A közelmúltban több üzemben végeztek vizsgálatot a munkaidő-kihasználásról és megállapították: a Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár 80 százalékos időkihasználása nem ritka, egyedülálló jelenség. Általában alacsony a teljesített órák száma. Az idén például — a túlórákat nem számolva — a mezőtúri Villamos Géptechnikai Cikkek Gyárában 158, a Szolnok megyei Téglagyári Egyesülésnél 184 volt a havi teljesített órák száma. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a különböző fegyelmezetlenségek miatt közel ötezer munkaóra esett ki a termelésből. Az ilyen példák láttán felesleges a figyelmeztetés: mindannyiunk érdeke, hogy üzemeinkben jobban szervezzék a munkát, javítsák a fegyelmet. S hadd tegyük hozzá: nagyon elkelne ehhez az ipar irányító szerveinek az eddiginél jóval hatékonyabb közreműködése. Sok- mindenben megnyilvánulhatna ez. Kezdetként talán abban, hogy nem szentesítenének könnyen valóraváltható terveket, nem „kárhoztatnák” ezáltal is bizonyosfokú tétlenségre az üzemeket. A tervek alacsony színvonalára jellemző különben, hogy a cipőipar tervét kétszer emelték az idén, mégis túlteljesítik. A munkaidő ilyen fokú kihasználása mellett szembetűnő, hogy igen magas a drágán megfizetett túlórák száma. A kisújszállási Faipari Vállalatnál például az idén már az első negyedévben többet töltöttek túlórára, mint 1955-ben összesen. Az ilyen eseteknek is elejét kellene venni. Az előbb elmondottak alapján könnyű a következtetés: nem lehet rendben üzemeink létszámgazdálkodása. S ez így is van. Sok helyen több embert foglalkoztatnak a tervezettnél. Ezt azzal indokolják, hogy munkaigényesebbek a gyártmányaik. Mikor aztán bizonyításra kerülne a sor, a legtöbb helyen nem kerül elő az „adu”. Közrejátszik a rossz létszámgazdálkodásban az is, hogy a vállalatok nem igen végeznek „munkanap-fényképezést”, így nem is elemzik behatóan, hová, hány ember szükséges. A szolnoki Járműjavítóban például az utóbbi három év alatt egyszer végeztek „munkanap-fényképezést”, s akkor sem elemezték kellően a veszteségidőket, így fordulhat aztán elő, hogy még ha műszakilag indokolt időkimutatás van néhány munkahelyen, akkor is rosz- szul állapítják meg a létszámot néhány vállalatunknál. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Diesel-műhelyében például négy motor összeszerelése 1328 percet igényei, mégis négy munkást állítottak arra a posztra, napi 1928 perc . teljesítőképességgel. Hogy lehet szó ilyen helyeken a percek becsületéről? Előfordulnak egyéb hibák is a munkaszervezésben — így például eseténként a kellő előrelátás, az előredolgozás hiánya. Szintén a Mezőgazdasági Gépjavítóban történt, hogy a negyedik negyedévre szóló programozást csak október 10. körül kapta meg a lakatosműhely. Ilyen esetek hallatára jut az ember eszébe az a gondolat, hogy nemcsak a jó, hanem az idejében végzett munka is nélkülözhetetlen, különösen olyan helyeken, ahol a különböző reszortok feladatköre fogaske- rékszerűen kapcsolódik egymásba. Egy-egy részleg mulasztása miatt láncreakció- szerűen csökkenhet más reszortok teljesítménye is. Fontolóra kellene venni azt is egyes helyeken, hogy a jelenlegi bérezés elősegíti-e kellően a munkaidő jó kihasználását, helyenként esetleg nem fékezi-e azt. Ehhez jobban rendbe kellene tenni az elvégzett munka mérését, elszámolását, egyszóval érvényt szerezni annak az elvnek, hogy valóban mindenki annyit keressen, amennyit dolgozik Ehhez viszont több helyen be kellene vezetni a teljesítménybért (az Aprítógépgyárban például a munkások 73 százaléka időbérben dolgozik) és növelni a műszaki normák arányát. A jövő évi terveket ezekben a hetekben dolgozzák ki. A termelési-, termelékenységi-, műszaki intézkedési és egyéb célok megjelölésében hasznosítani kellene az idei tapasztalatokat, s arra törekedni (s e cél érdekében már most munkálkodni is), hogy mielőbb megoldjuk a fentiekhez hasonló problémákat. Simon Béla Leningrádi kirándulás ÁLLUNK a téren. Palota tér. A Dicsőség szobra alól betekinthető a Téli Palota, a Győzelem kapu, az Admira- litás épületrengetege, mely fölött a Névóról felszakadó köd foszladozik. Fanyar illatú őszi nap ez. Reggelre fázósan húztuk magunkra a paplant. De úgy lett, ahogy Ká- tya megjósolta. Délfelé kisütött a nap. S a fényözön beteríti a Palota teret. Állunk, s szóhoz alig jutunk. Arra gondolok, ai egész téren, s itt, a talpam alatt is hősi vért ivott a kövezet. Az orosz történelem, a munkás- osztály, az új rend sorsának, történelmének szomorúan tragikus, s dicsőségesen győzelmes napjai fűződnek ehhez a térhez. 1905-ben a Véres Vasárnapon itt lövette halomra a cár atyuska a benne vakon hívő tüntetőket. S 1917-ben este 9-től éjjel 2 óráig 5 órahosszat tartó győ- zel ro an itt pecsételte meg örökre a burzsoázia sorsát. Kátya szólal meg elsőnek. Kátya, leningrádi diáklány. az Auróra ágyúi „üdvözölték” a burzsoó kormányt. Hányán estek el? Hányán adták vérüket a proletár forradalomért azon az estén? Kátya sem tudja. Sokan. S Kerenszkijék a Téli Palota kis ebédlő termében dideregve várták a számonkérést. — Jártam ebben a szobában. A hosszú asztal a tucatnyi székkel itt is a hősökre emlékeztet, akik elsőnek jutottak el ide. Mert 1917 október 25-ig csak cárok, s kiszolgálóik léphettek a Téli Palotába. EZT A FÉNYŰZŐ épületet 1762-ben építették Jelizaveta Pe‘rovna tiszteletére. Nyári Palota, Nyári Kert már nem hiányzott a cárnak, lenni kellett hál Téli Palotának is. — Fenséges építmény. Ezerki- lencszáz ablaka bámul a Névára, s a térre. Háromszázötvenhat termében az Ermitage 2 milli' 360 ezer kiállítási 17 minisztere volt. Ez a börtön rejtette 69 cellájában, sok-so' sötét zárkájában Csernisevszkijt, Uljanovot, Lenin ’ tyját, s itt írta Gorkij „A nap gyermekei” című regényét. Az udvaron virágágyak, zöldelő fák. A Péter- Pái erőd, az önmagáért beszélő börtönerődítmény, a le- ningrádiak kedvelt kiránduló helye. Épületeiben dolgozik a Szovjetunió Állami Pénzverdéje. A pénzverdéi munkások készítették azt a sarlókalapácsos szovjet felségjelet, amely elsőként jutott el a Holdba. Ismét nagy munkában vannak. 1961 január 1-ével a párt határozatára átértékelik a szovjet pénzt. A pénzverdében már készülnek az új sr-ovjet bankjegyek. — Kátya — minden szovjet ember ezt tenné — a Szmol- nij’-i kísér el bennünket, itt székelt a felkelés parancsA Palota-tér. Innen indultak rohamra a vörösmatrózok, a vöröskatonák. Jobboldalt a Téli Palota egyik bejárata. Nyelvésznek készül, s azért szegődött hozzánk, hogy bemutassa Leningrádot. A Győzelem kapu. Azon túl gyülekeztek a vörös matrózok, a vörös katonák, a pu- tyilov-gyári munkások, s az Auróra jelére indultak rohamra. A Győzelem kapu, hatalmas boltív. Onnan támadni nagyon veszélyes volt. A téren farönkök, farakások mögött kitűn" védelem nyílt a junkerek számára. Ezerhat- száz ellenforradalmár védte jól felfegyverezve a Téli Palotát. Kadétok többnyire, s nyolcszóz junker. Sokkal könnyebb dolguk volt mint a támadóknak, hiszen csupán a kapura kelletti minden tüzet összpontosítaniok. Csakhogy két oldalról támadtak Lenin katonái. S hátulról, a Néváról MUNKÁBAN A CERNAZOGEP Mint egy pók hálója, úgy ágazik szerte a felvető gépről a fehér cérna. Törülközőkhöz, lepedőhöz készít alapanyagot a mezőtúri Szőnyegszövőben B. Szabó Ilona gépmunkás. immár kilencedik esztendeje. tárgyát szemlélhetjük. A Téli Palota mióta megszűnt az uralkodó téli rezidenciája lenni, a Szovjetunió legnagyobb múzeuma. Huszonegy termében az antik kiállítás, harminc termében a XIII— XIV század olasz művészete kapott helyet. Raffael, Michelangelo, Tizian, Van-Dyck, Rubens, Rembrandt felérté- kelhetetlen becsű képgyűjteményét csodálják itt naponta ezres tömegek a világ minden tájáról. Leningrádban tömött sorokLan állnak az emberek az Ermitage, s más forradalmi művészi nevezetességek előtt. Csodálatos a szovjet emberek kultúrszomja. Diákok, munkások, s mint mondják, kolhozisták is kollektiven, egyénenként áramlanak állandóan az Ermitage-ba. — Ni csak. Arra néztünk, amerre Kátya mutatott. A Palota téren kucsmás muzsikok, elegáns hintók, még elegánsabb hölgyek, cári egyenruhás tisztek sürögtek, forogtak. Filmeznek. Az utókor számára örökítik n.eg az eseményeket, a történelmet, amely itt újjászületett. Természetesen Leningrádban sem kevésbé kíváncsiak az emberek, mint bárhol, s így negjsem tudtuk közelíteni a készülő új film szereplőit. Utunkat hát a Pé- ter-Pál erődnek vettük. FÉLELMETES, vagy tán jelképes kontraszt. Ezt a várost Nagy Péter, a leghaladóbb cár alapította, s általa szí’etett meg a cári Oroszország legsötétebb börtöne, a Péter-Pál erőd is. A 800 méter hosszúságú, minden oldalról vízzel körülvett szigetről 214 évig, fennállása alatt egyetlen fogoly sem tudott megszökni. 1918 április 20-án befejezte működését. Utolsó foglya a Kerenszkij-kormány noksága. Itt tanácskozott a munkás- és katonaküldöttek tanácsa. Itt dolgozta ki Lenin 1917 november 25-ének éjszakáján a másnap elfogadott dekrétumokat. S itt lakott egy picinyke spanyolfallal elválasztott, egyszerű szobában feleségével, Krupszkajával. A mosdótál, z egyszerű telefonkészülék, r. vaságy, az üres szekrény, a legolcsóbb faasztalon a tintatartók ma is úgy állnak még, ahogy a munkásosztály legnagyobb tanító- mestere, Lenin hagyta itt. A Szmoi : j 1957 óta Forradalmi Múzeum. ILYEN a forradalom városa, Leningrád 1960-ban. A Né a folyón méltóságteljesen vesztegel az Auróra, ma a Szovjetunió tengerészeti kiképző iskolája. Mellette vízisí siklik a motorcsónakok után. Délutánonként a több, mint 3 millió lakosú város fiatalsága sétál a folyóparton. A száz- egy szigetből álló város 500 hídja megtelik sétálókkal, né- z elődökkel, beszélgetőkkel. — Színházi és mozipénztárai előtt tengerészek, hajógyári munkások várnak a műsor kezdésére. Leningrád tengerész város. Itt építették a Baltikát, amely az ENSZ közgyűlésére hajózott legutóbb a szocialista országok vezetőivel. Leningrád a parkok vá- rosu Petrogorec, Fontán, s a Finn-öt M környéke, parkjai, sétányai tizezerszámra nyel'k el a kirándulókat. S Lenin- grádbm nagyon sok a kiránduló. Az emberek hét órát dolgoznak Nagyon sokan már csak uat órát töltenek munkában. Leningrád a történelem ke- ’tie. Büszke lehet, ki azt ■nondr.a+ia: ..Ez a város születése- helye.’’ Borzák Lajos
