Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-04 / 261. szám
1960. november 4. SZOLNOK MEGYEI NCFLAF 3 A veszíeségidők csökkentéséért Napjainkban — régebbi hibákat kiküszöbölve — egyre több üzemünkben, vállalatunknál mérik fel, hogy a munkaidőből milyen okoknál fogva telnek el percek hasztalanul. A sorozatos vizsgálatok alapján aztán kiderül, nemcsak néhány percről, hanem esetenként több óráról is szó van, hogy megközelítőleg sem használjuk még most ki a napi nyolc órát. A közelmúltban az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál is több vizsgálatot tartottak a veszteségidőkkel kapcsolatban. Dicséretükre szolgál, hogy minden lényeges dologra kiterjedő figyelemmel végezték ezt a munkát. Megállapították, hogy' az elkerülhetetlen veszteségidő mellett az eddiginél több órát lehetne produktív munkával tölteni. Az anyag- ellátás nehézségei, a munka- terület hiányosságai, géphiba, selejt, s a dolgozóktól függő hibák miatt a munkanap 10,84 százaléka megy veszendőbe. Egy-egy létesítmény építésénél még rosszabb a helyzet. A szolnoki építőipari tanulóotthon építkezésénél az elkerülhető veszteségidő a munkanapnak mintegy 19 százalékát tette ki. Ezen a munkahelyen a művezető eltűrte, hogy a dolgozók munkaidő alatt elhagyják az építkezés területét, s munkahelyükön is fegyelmezetlenül viselkedjenek. Ilyen esetek következtében azután ■„természetes”, hogy esetenként anyaghiány miatt állni kell a szakmunkásoknak, pedig van elég segéderő az anyagok előkészítéséhez. Veszteségidő abból is adódott, hogy a falazást reggelenliiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiinm Gyors ütemben villamosítják a csehszlovák vasutakat Csehszlovákiában szeptember derekán befejezték a Va- lasske Mezirici és Zilina közötti 100 kilométer hosszú vasútvonal villamosítását. Csaknem egyidőben fejeződött be a Prága és Cierna na Tiste közti legforgalmasabb vasútvonal villamosítása is. A harmadik ötéves terv éveiben — 1961-től 1965-ig a csehszlovák vasútvonalakon 75 százalékban motoros és villamos vonatok közlekednek majd. ként későn kezdték, sok helyen elnyújtották, a reggeli idejét, máshol meg eleve késve érkeztek a munkások. A megyeszékhelyen például a munkakezdést, illetve befejezést jelentős mértékben befolyásolja a vonatok érkezése és indulása. Szolnokra például fél 7 körül érkeznek a reggeli vonatok. A szuperfoszfát üzem építési munkahelyre még akkor is késve érkeznek így. ha a vonat menetrend szerint közlekedik. Hát még ha késik! Délután 4 óra tájban indulnak vissza a vonatok. A munkások igyekeznek is elérni azokat. A Vegyiművek építkezésén például egyszer szúrópróbaszerűen megállapították, hogy jóval négy óra előtt 120 dolgozó hagyta abba a munkát. Kevésnek bizonyul erre a munkahelyre a két bérelt busz és a menetrendszerinti járat. Tudják ezt a munkások, s igyekeznek minél hamarabb abbahagyni a munkát, nehogy lemaradjanak a Szorgalmasan tanulnak buszról. Mivel az új kénsav- gyár építését is megkezdték, s még több építőipari munkás i foglalkoztatása várható ezen a munkahelyen, jó lenne, ha az AKÖV több kocsit összpontosítana oda. Esetenként a helytelen munkaszervezés is növeli a veszteségidőt. A karcagi rizsraktár építkezésén például I helytelenül állapították meg j a bet keverő, szállító és bedolgozó létszámot, s így a dől- gozók sokat vártak egymásra. | Ilyen esetek miatt csak he- j lyeselni lehet a vállalat vezetőinek elhatározását: a téli j továbbképző tanfolyamon a munka helyes szervezését is tanítják. Az építőipari vállalat központjában most a tapasztalatokat összegezik, s azon gondolkoznak, az elkerülhető veszteségidőket hogyan lehet minimálisra csökkenteni, illetve teljesen megszüntetni. Eljárásuk követésre méltó, s bizonyára meg is hozza a várt eredményt. imiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiittiiimiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimt Hasznos látnivalók e%y szolnoki kiállításon A Szakszervezeteik Megyei Tanácsa rendezésében hasznos, sok látogatót vonzó műszaki-, újítási- és munkavédelmi kiállítás nyílt Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban, — mint arról a napokban lapunk is beszámolt. A fényképekkel, makettekkel illusztrált módszerek közül minden iparág dolgozói megtalálhatják az őket legjobban érdekelteket. A Fémnyomó- és Lemezáru - gyár tablójáról például arról értesülhetünk, hogy siker koronázta az alumínium vörösrézzel való hegesztésének kísérleteit, s ezt a műveletet fényképen is bemutatják. A fémalkatrészek korrózió elleni szinterezésével is megismerkedhetünk a kiállításon. A szolnoki Járműjavító kollektívája — többek között — azt mutatja be, hogy csiszolókoronggal milyen jelentős mértékben egyszerűsítették a darabolási munkát. A Cukorgyár gömblapátos rakodógépe, a karcagi malom gabonaszeletelő gépe szintén méltón tart igényt nagy érdeklődésre. A fejlett technológiai módszerek bemutatásában talán a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár kollektívája tett legtöbbet Bemutatják a két-, illetve a négyorsós fúrást, a gépi menetvágást (e munka termelékenysége mintegy 120 százalékkal növekedett ezáltal) és a melegfestékszórást. — Ezek a gyártástechnológiai módszerek a termelékenység nagymérvű növelése mellett jóval olcsóbbá teszik a termelést, következésként érdemes felfigyelni rájuk, s minél több helyen megvalósítani azokat. Ezekhez hasonlóan más vállalatoknál meghonosodott jó módszerek is láthatók a kiállításon. Munkavédelmi szempontból is tanulságos ez a kiállítás, — érdemes felkeresni mindenkinek. ...a Tisza Bútorgyár dolgozói az üzemben szervezett általános iskolában. — Képünk előterében Grigor József és Bivasz Béla művezetők érdeklődéssel figyelik az előadó szavait. Munkás színjátszók között — Nagyon szeretek szavalni, már régebben is csináltam. — Az általános iskolában is nagyon szerettem a verseket; Ilyen és ehhez hasonló válaszokat kapok ettől a huszonkét fiataltól. Akár a Ba- bay regény címet is idézhetném: „Mi huszonketten.” Különböző természetű, lelkes, vidám fiatalok, csak nem diákok ők, hanem munkások, a cipőgyárban. Érdekes lenne itt, Martfűn tanulmányozni a színjátszócsoport életét, történetét, ösz- szejöttek vagy öt évvel ezelőtt. Sikerük volt. Aztán Aláírták a magvar—mongol tudományos együttműködés jövő évi munkatervét Többnapos előkészítő tárgyalás után csütörtökön aláírták a Magyar Tudományos Akadémia és a Mongol Tudományos és Felsőoktatási Tanács közötti tudományos együttműködés 1961. évi munkatervét. A megállapodás értelmében többek között magyar— mongol tudóscserékre is sor kerül. A Mongol Népköztársaságból biokémikus és közgazdász tudósok jönnek hazánkba. A magyar küldöttek pedig régészeti és művészet- történeti kutatásokat folytatnak a Mongol Népköztársaságban. (MTI) Majdnem biztosra vettem, hogy Misa nem ismétli meg. Sem 6, sem az apja sohasem vitatkozott a nénivel. Nyilván Misa is megijedt attól, amit mondott, és lesütötte a szemét. S ekkor mindketten végighallgattuk azt a drámai monológot, ami a hálátlan gyermekekről szól, akik képesek arra, hogy feleségüket a szülők nyakára ültessék, a nem életrevaló leánykákról; az „elaggott anyákról”, akiknek joguk van a pihenésre; a fiatal asszonyról, aki kétségkívül szétmarcangolja és halálra gyötri Misát ostoba követeléseivel... Végre Misa elcsípett agy morzsányi szünetet és kö- nyörgött: — Mama, kérlek szépen, nyugodj meg. Hiszen csak tréfáltam. A nagynénim abban a pillanatban megnyugodott, elhitte a fiának, hogy „csak tréfált”. De azóta Misa jelenlétében állandóan visszatért erre a témára és mindig a legrémesebb példákat hozta fel a meggondolatlan házasságokról. Ezeket a példákat semmiképpen sem lehetett csábítóknak és ragadósaknak nevezni. Világossá vált, hogy milyen ártalmasak a korai házasságok. Milyen siralmasan tükröződnek nemcsak a fiatal emberek jellemében, de szellemi képességeiben is. Mennyi erőt és egészséget rabolnak el a családi drámák. Mindebből az derült ki, hogy nem kell fiatalon házasodni, hanem akkor, amikor az ember már kellő élettapasztalatot gyűjtött össze, tehát csaknem öregkorban.. —» Hát hallgatod, amit mondok, vagy sem? — Mint mindig, most is harsány hangon szakította félbe a néni visszaemlékezéseimet. — Mert hiszen te nagyon jól tudod, hogy én sohasem erőszakoltam Misára az ízlésemet, a véleményemet! Ö mindig azt csinálta, amit akart, ő, mennyit álmodozom arról, hogy Misa megnősül! Milyen tisztán látom magam előtt azt a kedves, szelíd, fiatal teremtést, akit Misa a házunkba hoz. Hiszen te ismersz engem, mindenben segítek neki. Megtanítom mindenre — a háztartásra is és arra is, hogyan férjen össze a férjével. Nagynéném szemében nála szokatlan szelíd kifejezés jelent meg. — Különösen jól lesz, ha jönnek az unokák. Mennyi új gond, mennyi kedves munka. Kérlek, beszélj Misával. Hiszen jóbarátok vagytok. Beszéld rá! ■*» Jól van, néni! — Mint mindig, most sem tudtam megtagadni tőle semmit. Megtörtént a Misával való találkozás. Eleinte valahogy akadozott a beszélgetés. Misa azt mondta: «— Ugyebár, te ismered a mama előadásait erről a tárgyról. Valószínűleg egész életemre megijedtem, hogy a feleségem szétmarcangol. — Misa ezután felsóhajtot?, mintha valami nagy, feneketlen mélységbe készülne vetni magát, és azt mondta, igaz, hogy nem is olyan régen, valami megváltozott az életében ... Úgy áll a dolog, hogy találkozott „egy emberrel”, és ez az ember mindennél drágább lett számára. — Sőt, mi több, nem tudok nélküle élni — mondta Misa. >,No, most az egyszer szerencsém volt — gondoltam magamban. — Ügy látszik, a néni álma beteljesedik, ahogy meg vagyon írva. Megvan az ifjú teremtés. Hamarosan bevonul a házba, és azután megindul az unokák áradata." — Taiszijának hívják — folytatta álmodozva Mis?'.. — Neked nem tetszik ez a név? Én Tájának szólítom. Nagyon szép, de nem ez a fontos. Remek ember. Ha tudnád, mennyi szomorúságot látott élete folyamán És mégis sikerült elvégeznie a főiskolát, és szilárdan áll a lábán. Teljesen önálló, ő laboratóriumi vezető a gyárunkban. — Misa ezt látható büszkeséggel mondta szerelméről. — S emellett maga nevelte fel Gyimkát. — Hogy-hogy ki? A fia. Hiszen egész idő alatt erről beszélek. Négyéves. Csodalatos legényke! És meg kell mondanom neked, talán el sem hiszed, hogy nagyon pozitív módon viszonyul hozzám. Minden összeomlott egyetlen perc alatt! Sajnálom Misát. Mit mondunk a néninek? Hát lehetséges, hogy valamikor is belenyugszik az önálló Taiszijába és ráadásul Gyimkába, a csodálatos legénykébe? És, mintha csak a gondolataimat olvasná, Misa fanyarul mondja:-- Csak egyáltalán nem tudom, hogyan lesz most a mamával. Mondjak el neki mindent? Hát végighallgat? Tüstént elkezd kiabálni és bebizonyítja, hogy nincs igazam. Csakhogy nekem már semmit sem lehet bebizonyítani. Én bizony nem mondom neki — emlékszel — mint akkor: „Mama, csak tréfáltam”. Ez most már nem tréfa, ez életkérdés ... Annyi erő és gyengédség volt Misa szavaiban, hogy rögtön meggyőződésemmé lett: beköltözik a boldogság ebbe a családba. Lehetséges, hogy a nagynéném kiegyensúlyozatlan, féltékeny, mint oly sok anya, de kétségkívül jó asszony — és mindent megért. A nagyanyai szív kész a szeretetve, és ez a legfőbb! A néni majd megszereti a szép Taisziját, és „Gyimka, a csodálatos lea^nyke” természetesen „pozitív triódon viszonyul” majd hozzá is. egyesek kezdtek elmaradozni a próbákról. Megbomlott a fegyelem. A csoport feloszlott, majd megint összeverődött. Akkor a szakvezetés hiányzott. Előadták a Miran- dolinát, lelkesen, de alapos rendezői hibákkal. Aztán újra szünet. Valahogy hiányzott az összetartó erő, no meg a távlatok. Egy-egy darab megtanulására szövetkeztek, aztán ... mintha semmi sem történt volna. Régi és új tagok egybehangzóan állítják, hogy most egészen más a helyzet. Először is szakavatott rendezője van a csoportnak Miszlay István, a Szigligeti Színház rendezője személyében. Grá- nicz Olga szakiskolás lelkesen beszél arról, mennyit tanultak, fejlődtek, amióta Miszlay irányítja a csoportot. Pedig ennek alig másfél hónapja. Egymás szavába vágva mesélik, hogy szép beszédet, versértelmezést, színpadi mozgást egyaránt tanultak és tanulnak. Nagyon sokat javított a munkán az irodalmi stúdió jelleg. Tágabb tér nyílik az egyes ifjúmunkások szerepeltetésére. Megismerik a világirodalom jelentős alkotóit és híres alkotásaikat. Emellett a verselemzések során elmélyül irodalomtörténeti tudásuk, fejlődik ízlésük. A színvonalas foglalkozások maguk is vonzerőt jelentenek és ha csak egy módjuk van rá, nem késnek el a próbákról. Sajnos, az üzemben nem mindig kapják meg azt a segítséget, amely legalább annyira megilletné őket, mint mondjuk... a vállalati futballcsapatot. Kedvesek ezek a gyerekek, amint így, még előadás után is izgulnak. Mert ma este nagysikerű előadásuk zajlott le itt a művelődési házban. Ha azt mondjuk nagy sikerű, ezt nem a közönség létszámára értjük. A művelődési ház szorgalmas szervező munkája ellenére is aránylag kevesen voltak, a vendégként meghívott szakiskolásokon kívül, mintegy százhúszan. Azért ezzel a számmal sem lehetünk elégedetlenek. Hiszen az iro- dálomnak nincs kialakult régi kultusza itt Martfűn. És ez a százhúsz jelenlévő a szakiskolásokkal együtt lelkesen, viharosan tapsolt és szinte itta magába a költészetet. — Röpke közvéleménykutatást végeztünk a közönség körében Radnóti, Goethe, Burns — röpködtek a nevek a gépmunkások, varrónők szájából. Az a három szakiskolás, akik igen nehezen szánták rá magukat arra, hogy beszéljenek az estről, végül egybehangzóan Ttatjana levelének ítélték a pálmát. Ami nem is csoda, mert Krizsán György- né, a vers előadója, magával ragadó kedvességgel, belső bájjal elevenítette meg a szerencsétlen sorsú, de bátor- szívű ifjú lány csodálatos vallomását. Megállapításunk szerint Miszlay István és a csoport jó munkát végzett. Hiányoltuk a mikrofont, egy-két helyen a szövegmondással volt hiba, és az egyik ifjú szavaló, Kiss János, túlzó módon, ri- pacskodva, rossz értelmezésben adta elő Ady Endre mély, belső líraiságú versét, az „Őrizem a szemedet” címűt. Ezeket leszámítva csak a legjobbakat mondhatjuk az együttesről. Szuhár Edit, Grá- nicz Olga, Varga Gyula és a többiek ’ szépen, kulturáltan adtak elő. Evés közben jön meg az étvágy. A fiatalok többre vágynak, nagyobb feladatot igyekeznek megoldani. Legközelebbi műsorukban „Hazádnak rendületlenül” címmel hazafias költészetünk legszebb darabjait mutatják be. Majd januárra Heltai Jenő verses játékát, a „Néma leventét’* kíván já: megtanulni. — Azt tudják, hogy nem könnyű feladat? — Tudjuk — válaszolták, de nagyon szeretnénk eljátszani és nagyon lelkiismeretesen tanulunk majd, hogy sikerüljön; Ennyi lelkesedés láttára csak sikert^kívánhatunk ennek a rokonszenves munkás színjátszó csoportnak, no meg azt, hogy a vállalat vezetői is sok támogatásban, figyelemben részesítsék őket. Megérdemlik ők is, meg a kultúra általuk képviselt ügye is. — ht — Több mint 17 ezer török faluban nincs iskola Törökországban a nemzeti egység bizottsága nemrég behatóan foglalkozott az ország iskolaügyi kérdéseivel. A hivatalos adatok szerint az ország 34 954 falva közül 17 069 faluban egyáltalán nincs iskola, 13 384 faluban pedig csak egy osztályos iskolák működnek. Berker professzor, a bizottság tagja kijelentette: még akkor is, ha az állami költségvetésből évről évre bizonyos összeget az oktatásügy fejlesztésére fordítanak, az ország összes falvaiban legfeljebb 15 év múlva lesz iskola.
