Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-03 / 260. szám

I960, november 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

99

CSAK DALOLJON A NÉP“

A megye énekkarai

A cím egy angol regény, J, B. Priestley regényének címe. Színhelye egy angol kisváros, ahol népnek szinte rohamma kell elfoglalnia a városka magánkézen levő egyetlen

előadótermét, hogy énekkaruk felléphessen. És ez a sok gyengéd humorral, de ugyanakkor keserű igazságérzettel megírott könyv gyakran

eszembe jut, amikor jóleső érzésekkel hallgatunk végig maga. zínvonalú énekkari hangversenyeket a nép tulajdonában levő kultúrházak- ban.

A mi megyénkben az énekkultúrának igen mély gyökerei vannak. Több, mint hét évtizedes múltra tekinthet vissza a vasutas énekkar Szolnokon. A karcagi együttes jövőre ünnepli fennállásának félévszázados jubileumát. A nemes hagyományok ovábbélése megmutatkozik a legutóbbi kulturális szemle énekkari munkájában. Nem Kevesebb, mint száznégy együttes gyönyörködtette a ha'Igátokat a bemutatók során, túlnyomó többségükben ízléses, művészi értékű és mai mondanivalójú tömegdalokkal, ezenkívül népdalfeldolgozással és a kórusirodalom klasszikusaival. A szemle ösz- szes művészeti ágai közül éppen az énekkarok mondhatják el leginkább magukról: színvonalban, témaválasztásban, fegyelem tekintetében is a legjobbat nyújtották.

Hogy ennyi jó mellett a hiányosságokat tárgyaljuk valamivel bővebben, azt a megnövekedett feladatok indokolják. Hiszen egész sor nagyszabású kulturális esemény ígérkezik mind felnőtt, mind ifjúsági énekkaraink számára. A tervek között szerepel például az ország vasutas ének- együtteseinek találkozója Szolnokon; a tervezett nemzetközi dalos-találkozó, amelyen — ugyancsak az előzetes tervek szerint — 16 együttes venne részt egész Magyarországról. Ehhez jön a közeljövőbe-! meghirdetésre kerülő kulturális szemle.

Az énekkarok feladatai azonban nem csak a nagyszabású találkozók miatt lesznek nagyobbak. Talán még ezeknél is fontosabb a kórusok helyi munkája. Az eddigieknél fokozottabban kel irányítaniuk a dalosoknak községük, városuk zenei művelését. Bensőségesebbé tehetik az egyre nagyobb számú családi-társadalmi ünnepségeket. KISZ-esküvőknek, név adóünnepségeknek, vallási szertartás nélküli temetéseknek szint-adója lehet a helyi úttörő-, vagy felnőtt énekkar. Politikai ünnepeink sem képzelhetők el közreműködésük nélkül:

Hogyan tehetnek eleget e feladatoknak, milyen akadályokat kell leküzdeniük énekkarainknak ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák? ;

Mindenekelőtt: Uj énekka-; rok megalakulását kell szór-; galmazni mindenütt. Ugyanis ; csak tizenhat felnőtt énekkar , működik a megye területén.; Ez p szám nagyon kicsi, kü- ; Ionosén, ha azt is figyelembe : vesszük, hogy 1950-ben még ; hetvenegy felnőtt kórus mű- ; ködött. Csak a legutóbbi idő- I ben szűnt meg, legalábbis je-; lenleg nem működik — a csé-; pai parasztkórus, a cibakházi J fmsz énekkar. Ez bizony el-; szomorítő, és ahol megszűn-! tek felnőtt kórusok, a tömeg- J szervezetek vezetőinek, a mű- J velődésügy intézőinek bizony; utána kellene néznie, miért; történt ez meg, hogyan segít-! hetnének rajta a leggyorsab-! ban. Példát vehetnének Kun- ;

HllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllHltlIIU !

Felsőfokú Gépész- ! képző Iskola nyílt Mezőtúron

Kedden délelőtt ünnepélye- ■ sen megnyitották az országa második Felsőfokú Gépész-! képző Iskoláját a mezőtúri! Gépészeti Technikumban. !

Harmincnégy hallgató jött: a kétéves, bentlakásos tanfo- Ivamra az ország legkülönbözőbb részeiről, érettségivel, leniekben termelőmunkából.i

hegyesről, ahol mintegy kéf éve alakult meg az fmsz énekkar, javarészben tsz parasztokból, Mezőtúrról, Kun- szentmártonról, ahol most alakulnak, A kórust itt támogatják az illetékesek, mert megértik annak kulturális és politikai jelentőségét.

A felnőtt kórusok megalakításánál elsősorban és legfőképp a parasztkórusok megalakítását tartjuk a legfontosabbnak. A szabadidő felhasználásának egyik legjobb módja, a termelőszövetkezeti tagság egyik érzelmi összeforrasztó ja a közös éneklés. Mozgósító erején kívül fontos kultúrtörténeti jelentősége is van. A régi népdalok szinte csorbítatlan épségben élnek az idősebb parasztemberek ajka... A megalakuló kórusok hálás feladata és fontos kulturális missziója ezeknek felkutatása, előadása. Ezzel egyéni színt is kap egy-egy falusi kórus munkája. Jelenleg a túrkevei művelődési munkások fáradoznak parasztkórus létesítésén, szervezésén.

A hiányosságok között kell megemlítenünk a — különösen az ifjúsági kórusok műsorában — meglévő igénytelenséget. Sok az olyan kórus, amely alig tűz műsorára Bartók és Kodály műveket. Zenénk e két óriása igen sok olyan zenedarabot írt, mely az ifjúságnak szól. Mellőzésük, a könnyebb feladatok vállalása helytelen irányba terelheti énekkultúránkat. Nagyobb figyelmet kell fordítaniuk kórusvezetőinknek az ünnepélyeken előadandó számok, elsősorban az Inter- nacionálé jó megtanítására úttörő együtteseinknél. Ezen a területen még sok a mulasztás,

Felnőtt énekkarainknál éppen ellenkező hiba tapasztalható. Szívesebben választanak „mutatós”, de erejüket

meghaladó műveket előadásaikon. Ezt elsősorban művészi színvonaluk sínyli meg, de közönségük sem érti. Itt viszont nagyon alaposan kell mérlegelniük a karnagyoknak, mit bír el az együttes, milyen színvonalú, milyen hangvételű művekkel rukkolhatnak ki.

A kevés hibát leszámítva, kórusaink egészséges irányban haladnak tovább a megkezdett úton. A belső élet, a kollektív szellem kialakítása az összes művészeti csoportok között náluk a legjobb. Ezért könnyebb lesz kielégíteniük a megnövekedett igényeket. Az illetékesek minden segítséget megadnak az együttesek fejlődéséhez, elsősorban a karnagyok továbbképzésével. Havonta egyszer hívják össze őket. A megbeszélésen igen gyakorlatias segítséget kapnak. Maguk a karnagyok alkotnak rögtönzött kórust, amelynek egyik vagy másik kórusvezető tanít be egy-egy művet. Ezt vita követi. Nagy segtíséget jelent majd az év végén tartott kiértékelés és a kéthetes tanfolyam a vezetők részére. Addig is a megyei népművelési tanácsadó gyakorlati segítséggel, ellenőrzéssel támogatja a kórusok munkáját. Népművelésünknek négyezer névtelen és neves munkás:., férfiak, nők, gyermekek és öregek egyaránt dolgoznak az énekkultúra kialakításán. Hogy munkájuk jobb legyen, hogy az eddiginél is sokkal több felnőtt énekkar terjesz- sze a megyében a dalkultúrát, formálja az ízlést, ebben segítsenek anyagilag, szervezéssel, lelkes támogatással a párt- és tömegszervezeti vezetők, a művelődésügy munkásai. — Csak daloljon a nép! Ez nálunk nem kiharcolandó jog már, hanem lelkesítő feladat mindenki számára.

Hernádi Tibor

fővárosi színészek lászkisra

Vasárnap délelőtt fővárosi színészek mutatták be kul- túrházunkban a „Tamás bátya kunyhója’’ című ifjúsági darabot. Köszönetét szeretnék mondani a szülészeknek ezért az élményért, mert a korábbi csoportok előadásától eltérően, kitűnő előadást láthattunk, i

Korábban nem a legjobb véleményünk volt az egyes fővárosi színész-csoportokról, de nyugodtan mondhatom, hogy ha ilyen művészi játékkal és tartalmas mondanivalóval jönnek falura a fővárosi művészek, hálás közönséget is találnak.

Oláh Endréné Jászkisér

Megkezdődött a nyúlvadászat

A nyúlvadászat országosan vasárnap kezdődött és január 22-ig tart. Egyes, nyúlban szegényebb vidékeken . azonban csak november 16-án ke:vv\ a nyúlkilövési idényt. A vadászterületek általában telítettnek mondhatók, A becslések szerint a nyúlállo- mány jelenleg meghaladja a hárommilliót. A tervek szerint az ország hétezerhatszáz- kilencven vadásztársasága az 1960—61-es vadászati idényben ötszáztízezer nyulat lő ki, míg fácákakas-kilövési előirányzatuk százegyezer. •— A felszabadulás óta nem volt ilyen gazdag az apróvadállo- mány, de a kilövési előirányzat is rekordot jelent. (MTI)

— értesítjük a szolnoki munkás horgászegyesület tagjait, hogy minden hő első péntekén tartjuk meg a taggyűlést.

A vezetőség.

— A SZIGLIGETI Szín- ház mai műsora (3-án) délután 3 órakor a „HAMLET” ifj. előadás.

Amiről a színházi szervezők beszélgetnek

Nagy karéjban ülnek Hauk Lajos és Nógrádi Róbert, a Szigligeti Színház igazgatóságának tagjai körül az üzemek, vállalatok színházi szervezői. Fontos emberek ők. Jó vagy rossz munkájuktól függ, hogyan ismerik meg az emberek a színház műsorait, ellátogatnak-e a munkások, alkalmazottak, gyönyörködés, művelődés céljából a színházba. Beszélgetésükből az derül ki, tudatában vannak felelősségüknek.

Sokan csak a hibákat vetik fel. De ezeket is jól esik hallgatni, hiszen a megyei kórház szervezője például arról panaszkodik, hogy nem kapott megfelelő jegyet. Az emberek általába., jó helyen szeretnek ülni. Jól esik hallgatni ezt a „panaszt”, mert ennél szebb bizonyítékát nem is kaphatnánk az életszínvonal emelkedésének.

Nagyon megszívlelendő az a megjegyzés, amelyet a Ter- ményforgálmi Vállalát színházi szervezője mondott. Kifogásolta, hogy egyesek rendetlenül viselkednek az előadásokon, különösen a fiatalok. És azon nyomban parázs vita kerekedett arról, mit is kellene csinálni. Mindjárt meg is állapodtak a

színház vezetőségével, megindítják azokat az előadássorozatokat, amelyek megismertetik a közönséggel a színházat, annak szervezését, a színészek munkáját, a dramaturgia szabályait, egyszóval nevelik az új közönséget.

Voltak olyan megjegyzések is, amelyek a bemutatott darabok művészi színvonalára és egyes szereplők játékára vonatkoztak. Igen örvendetes, hogy a szervezők egységesen arról beszéltek: a Hamlet mély nyomokat hagyott mindenkiben, aki látta. Sorra idézték a dolgozók véleményét, akik elmondották, mit jelentett nekik a Shake- speare-remekmű.

Az ÉRDÉRT Vállalat kiküldötte megkérte a színházat, patronálja az 6 KISZ szervezetük színjátszó csoportját. A színjátszók érteni és szeretni akarják a színjátszást és nemcsak a saját játékukat akarják jobbá tenni, hanem jó színházi közönséggé is szeretnének válni.

A színház vezetősége őszintén örült az ankétnak. A kívánságok teljesítését megígérték és biztosak vagyunk abban, hogy — mint eddig — az intézkedések megvalósítása ezután sem marad eL

A Budapesti Kamarakórus Túrke vén

Mintegy négyszázan gyűltek össze vasárnap este a városi művelődési házban Tur- kevén. Igen sok tsz-gazda, diák és pedagógus vett részt.

A Budapesti' Kamarakórus országoshírű, sőt külföldön is több ízben szerepelt kitűnő együttes. Finom előadásmódjuk, tökéletesen kidolgozott szólamai a kórus összeforrott- ságát bizonyították. Dr. Pau- lovits Géza karnagy kitűnő zenepedagógus és vezénylése is lendületes.

Sokaknak újszerű volt a magasrendű művészi zene. A bemutatott madrigálok dallama ismeretlen és nem köny- nyen érthető a túrkevei közönség nagy részének. Mégis lelkes taps, nagy figyelem kísérte ezeket a számokat is.

Naev sikert arattak a kórussal érkező vendégművészek: Dóra Zsuzsa, Éber Pálma és Varga Tibor. Számaikat megismételtették.

Boros László Túrkeve

c

Egy ütés a kalapáccsal

Szerda óta már egy falatot sem ^evett. A mohóságnak szikrája sem ívillant a szemében. Nem is nyávo- \gott. Nézte a tányért napjában háromszor, mintha valami idegen pia- inétáról leejtett ismeretlen, semmi- \haszna tárgy lenne. Pedig mennyin tismerte, s hogy tudta követelni a ré- •szét. Néha még nemtetszését is kife- tjezésre jutatta egy szemrehányó, le- isujtó pillantással, ha ínye ellen vált tennivalót kínált a zománcozott alkal- tmatosság. S ha jó volt, megnyalta fa száját, hamuszínű bundáját melegí- f tő símogatással dörgölte a gazdaasz- Iszony lábához, s néha a körmeit sem isajnálta egy apró kaparásig. Ilyenkor Ipersze kijutott neki egy enyhébb rú- Igás, hiszen a harisnya még náláná *is sokkal értékesebb jószág. t Most azonban már szerda óta sem, fezt, sem azt nem csinálja, csak fék- iszik a párnán. Szánalmas látványt Í nyújt. Szemei lázasan parázslanak. *Ügy világítanak, mint két apró, de

• erős fényű, nagyon távoli csillag

• Az asszony nem is szeret a Sarolt

• felé nézni. Tegnap, mintha könnyeb- \bült volna. Feri szerint, akinek c

• kegyét elsősorban élvezi, még a fejét J is megmozdította. Jogos volt tehát c \kérés: hadd vigye állatorvoshoz, hát- •ha van remény, hátha csak valami fhülés, vagy hasonló nyavalya kínozza f Az orvost meglepte a gyerek latolgatása, de méginkább a macska, fMorfondírozott magában valamit c f világ forgandóságáról, hiszen mát f tiz esztendeje nem fordult elő, hog% Imacskát hoztak volna hozzá vizsgá- flatra. Azelőtt jobbmódú vénkisasz- iszonyok kezeltették vele házi ked- ivencüket, de hogy külsőre nézve Le- ihel-úti gyerek hozott volna ilyen jó- iszágot, ez példanélküli. Módszeresen [faggatta tehát a gyereket, ahogy az tmár az orvosoktól megszokott, s nem [is sejtette, hogy kórtörténeti érdé- tkességgel áll szemben. Erre akkor t jött rá, amikor a hátgerincén megtalálta a daganatot.

J — Egyedülálló — jelentette ki vé- tgül nem kis csodálkozással. — Ennek fa cicának ritka betegsége, hátgerinc- irákja van. Nincs mentség — simo- \gatta sajnálkozva a magatehetetlen l állat fejét — ki kell irtani. f Feri lesújtva hallgatta. Percek telitek el, amíg összeszedte magát.

$ «- Mennyibe kerülne ez doktor bácsi? — kerülte meg végül egy diplomatikus „ez”-zel a csúnya kifejezést.

A doktor meglepődött a gyakorlatiasságon. Száján volt a szó, de aztán meggondolta magát, a fiókba nyúlt, s onnan egy papírról olvasta: „Háziállatok kiirtása rendelőben harminc forint, vizsgálattal együtt negyven...”

Feri elpityeredett.

— Nem hoztam magammal annyi pénzt, csak tiz forintot. S ha nincs más, hazamegyek, s hozok...

Óvatosan hóna alá fogta a macskát, köszönt. Ahogy kilépett a kapun, mintha a villamos is ezt zakatolta volna: ki-kell-ir-ta-ni...

Otthon szakadozva, majdnem szótagonként adta elő, mit mondott az orvos. A mama persze mindjárt az anyagi oldalt nézte.

— Harminc forint? Most, fizetés előtt? Ugyan, ugyan! Majd estére jön apád, aztán megcsinálja azt a kiirtást.

Napirendre is tért a dolog felett egészen estig. Akkor jött az ember, fáradtan, morózusan, mert, mint első szavaiból kiderült: egész nap „nagy volt a hajtás”*. Vacsora után hozakodott elő az asszony a macska dolgával.

— Képzeld csak — vágott mindjárt a közepébe —, az állatorvos harminc forintért irtaná ki.

— Mit, kit? — kérdezte vissza az ember a cigarettaparázs mögül.

Hát a macskát — idézte eszébe az asszony. — Nekem meg most arra nincs ennyi pénzem.

Mondott még valamit a gázszámláról is, de az ember alig hallotta szavait. Akkor eszmélt fel teljesen, amikor arra fordította a szót az asz- szony, hogy ő — mármint az ember — úgyse nagyon kedvelte, különben is az egész csak egy ütés a kalapácscsal.

— Ügy gondolod, hogy én...?

— Persze, ütötte a meleg vasat az asszony. — Te frontot is jártál, meg aztán mi az neked?

— Na jó — hagyta helybe kelletlenül. — Ha úgy gondolod megpróbálhatom ...

Felállt, kis ideig a spájzban kereste a kalapácsot, kijött, emelgette, nézegette. Az asszony szavai motoszkáltak a fejében, meg az, hogy csak egy macskáról van szó, mégpedig arról, amelyik annyiszor megrontotta az éjszakáját, ha elunva magát a padlón, felugrott hozzá az ágyba. Döntött. Egy hirtelen mozdulattal hóna alá kapta a macskát, s nagy léptekkel, senkire se nézve kiment.

Az asszony megkönnyebbülve sóhajtott, a gyerek pityeregni kezdett. Figyeltek: hallják e a keserves nyávogást, az utólsót. De más hang jött, az ember kopogása. Benyitott, s az asszony megdöbbenésére hozta a macskát is. Bűntudattal hajtotta le a fejét, mint egy csínyen kapott gyerek.

— Nem megy — bökte ki végül, majd, mintha mentegetni akarná magát: — a fészer előtt letettem, emeltem a kalapácsot, de rámnézett. Nem bírtam a fejére ütni...

Felesége felcsattant:

— Ö, te nagy behemót, neked is csak a szád nagy...

— Próbáld meg te — vágott vissza a felsültek zavart mérgével az ember. — Ügy is azt mondják, ti csak a magatok fájdalmát érzitek..,

Dohogva nyomta asszonya kezébe a macskát meg a kalapácsot, s lehuppant az asztal mellé. Szinte megkönnyebbült, amikor a felesége kívül került az ajtón. „Csak egy kalapácsütés” morzsolgatta magában a szavakat, s közben leste az ajtót. A várt jött is mindjárt, macska nélkül. Két, szemrehányóan kérdő tekintet meredt rá.

= Oda adtam a házmesternek — vallotta végül a négy szem néma kérdésére. — Ö úgyis haragudott rá, mert mindig a lába alatt mászkált takarítás közben. Mondta is sokszor, hogy agyonüti..

Csend ült a konyhára, de mintha mindenki megkönnyebbült volna egy kicsit. Hitték: mostmár jó kezekbe került a macska, hiszen a házmester annyit etette a rossebbel, hogy betegnek sem kellet volna lennie, csak az átoktól is elpusztulhatott volna.

Csengettek.

— Kit hoz az ördög? — mordult fel rosszkedvűen az ember, mint egy előre is mérget fújva az érkezőre. A gyerek ugrott, s már jött is vissza. Mögötte pedig a házmester a kalapáccsal, meg a macskával.

— Nézze szomszéd úr — kezdte bátortalanul — ezt én nem csinálom. — Az igaz, hogy sok bosszúságot

okozott nekem ez az állat, de mégsem bírom agyonütni. Ügy néz rám, mintha mondaná: akkor jó voltam, mikor az egeret megfogtam a konyhában, most igy fizetsz vissza? Szóval nem megy, ezt megérthetik.. a

— De mit csináljunk? — kérdezte nem kis aggodalommal az ember. —- Szenvedjen inkább az az állat?

— Én nem tudom szomszéd úr. De — jutott eszébe valami a házmesternek — Imre bácsit meg lehetne próbálni. A hordárt — tette hozzá magyarázóig — az alagsorból. Csinált ő már ennél olyanabb dolgot is. Egy tízesért ezt sem szalajtja el.

Kapott az ötleten Feri kivételével mindenki, ű ugyanis azt szerette volna, ha a macska, az ő macskája iletben marad. A házmester már indult is, s hívta a „lépcsőházi telefonnal”, egy jókora kiáltással az öreget. Az, szokásához híven most is pi- tyókás volt egy kicsit. Szóval az átlagosnál bátrabb állapotban leiedzett.

— Hogyne kérem — bólogatott a házmester szavaira —, értem én, rendben van a dolog. Zsebbedugta az asszonytól kapott tízest, s indult kifelé a kalapáccsal, meg a macskával.

— Ez sikerült — állapította meg elégedetten a házmester. — Túl vagyunk a gondon.

Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor jött vissza az öreg hordár a macskával.

— Kérem — ez soha nem hiányozhat a mondókája elől — visszajöt- tem.

Az asszony másik tízest húzott elő a tárcájából kényszeredetten, de az öreg eltolta a kezét.

— Dorombolt ez kérem, én meg nem ütöm agyon. Csinálja, aki akarja, de engem hagyjanak ki belőle. Igaz, hogy csak egy ütés az egész, de én nem bírom megtenni. Ez kérem hóhérmunka, én pedig arra nem vállalkozom.. a

Teljesen megfeneklett az ügy. öten nézték mostmár a macskát, két vörösen villogó, lázas szemét. Hogy a szótlanság, a csend mit takart, köny- nyű elképzelni. Végül az asszony szólalt meg:

— A múlt heti pénzből maradt ötven forintom, másra akartam költeni, ha holnapig kibírja, ne szenvedjen tovább ez a szerencsétlen jószág..a

U. Nagy István