Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-29 / 281. szám
ÍPGO. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A falusi emberek öltözködéséről *— Ahogyan a kereskedő látja — Felkerestük a megye három nagykereskedelmi vállalatát, a cipő-, ruházati- és divatáru nagykereskedelmi vállalatot és vezetőikkel arról beszélgettünk, van-e lényeges különbség a falusi és városi ember öltözködésében. Körömcipő — gumicsizma Opra László, a Cipőnagykereskedelmi Vállalat vezetője majdnem tíz esztendeje áll a vállalat szolgálatában. Szívesen válaszol kérdésünkre. — Lényeges különbség nincsen. Minőség tekintetében ugyanaz az igény falun, mint városban. A falusi vásárlók egyrésze úgyis a városi szakboltokban, vagy a járási központokban levő nagyobb egységekben vásárol és ilyenformán nyomon követi a divat változásait. Persze vannak tipikusan falusi igények: a bakkancs, száras cipő, csizma, gumicsizma, posztószáras cipő vásárlása. Ezekben a cikkekben értelemszerűen nagyobb a szükséglet és kereslet a falun. De persze eljutnak a faluba a tűsarkú cipők, a körömcipők és a nyújtott-fazonú férficipők is. Ballonkabát — berliner kendő Bugány János elvtárs, a Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat vezetője is figyelemreméltó dolgokat mond. — A ruházati igény falun és városon majdnem egyforma. A legfrissebb divat szerinti anyagok, konfekcionált áruk falun éppúgy megtalálhatók, mint városon. Nagyon érdekes példával szolgálhatok. Tavaly készítettünk a falusiak számára hosszú ballonkabátokat. Közben a divat rövidebb, szélesített vál- lú modelleket kreált és a régimintájú kabátokat alig tudtuk eladni. ■— Persze vannak tipikusan falusi áruk: ködmön, mikádó, csizmanadrág, ujjasmellény, berlinerkendő. Csupa olyan keresett falusi cikk, amiket az idősebb emberek megszoktak és amihez ragaszkodnak. — Forgalmunkra és vállalatunk fejlődésére jellemző, hogy 11 évvel ezelőtt csak egy kis üzlethelyiségben üzemeltünk. Ma pedig már a Rékasi úti tárház két emeletes épületében is alig férünk. Pamutcikkek helyett gyapjú Fried elvtársat, a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat vezetőjét kerestük fel ezután. — Szembeötlő eltérés falusi és városi igény között nincs. Talán annyi, hogy a falusi igény kissé lassabban követi a divat változásait. A nylon fehérnemű, a bánion pulóver éppen olyan népszerű falun, mint városon. A tájnak megfelelő divatcikkek igen gyorsan eljutnak a faluba, akár a falusi boltegységeken keresztül, akár pedig a városi és járási szakboltokon át. Érdekes megfigyelésünk, hogy a pamutcikkek iránti kereslet egyre csökken, de annál erőteljesebben fogynak a gyapjú és szintétikus áruk. A műselyem-harisnyát egészen kiszorítja a nylon- harisnya. Az egyre fejlődő igény legbeszédesebb bizonyítéka az, hogy fehérnemű osztályunkon 7—8 évvel ezelőtt 2—3 ember dolgozott, ma kilenc ember és egy osztályvezető tudja csak a megszaporodott munkát elvégezni. Jászalsószenfgyörgyi betyárvilág Tóth L. Ferencné a jászalsó- szentgyörgyi betyárvilág kiemelkedő alakja, mivel nagyban foglalkozik az üléssel. A múlt hetekben száz hi zott libának vágta el a nyakát és őstermelőként a vágott jószággal Budapesten spekulált. Erre az egész dologra mindenki a vállát vonogatja, senki sem tud semmit, mert Tóth L. Ferencné úgy lobogtatja bűvös papírját, mint hajdan a nemesek a kutyabőrt. Ez a bűvös papír egyébként termelői igazolvány^ — amivel egyesek alaposan visz- szaélnek. Üzérkednek, spekulálnak, feketéznek és a kutya se szólhat nekik. November elsejétől november 17-ig legalább száz métermázsa vágott hízott baromfit szállítottak el. A községben őstermelés ürügyén naponta tonna számra szállítják a vágott baromfit, amelyet, jóformán a trágyadombon dolgoznak fel minden egészségügyi követelményt sutba vágva. Tóth L. Ferencné például a vágó-ládát az istállóban tartja^ es tyukülökének is felhasználja. Lesz-e ember, aki ennek az áldatlan állapotnak véget vet? Aki megmondja, hogy ami Jászalsószentgyörgyön folyik, az a baromfinak olyan méretű ipari feldolgozása, hogy egy kisebb Barneválnak is dicséretére válna. Csak azzal a különbséggel, hogy a jászalsószentgyörgyi baromfi feldolgozás elképesztő körülmények között és spekulációra történik FIMHIREK Ä Moszfilm-studiő filmet készít Tolsztoj „Feltámadás” című világhírű regényéből. A forgatókönyvet Gavrilovics írta, a film rendezője Sveic, operatőrje Szavejeva. Kátya szerepét a fiatal Tamara Szemina játssza, aki az idén végezte a Filmművészeti Főiskolát és ez az első filmszerepe. Az egész film fiatal művészek alkotása. (A „Trybuna Ludu”-ból) * 5,Bestia a kelepcében” címff dtf „Leltározás a cirkuszban”. mel argentin—lengyel közös film készül Eichmannról, a nemrég elfogott náci tömeg- gyilkosról. (A „Bratislavai Pravda”-ból) * „Teenager-apáca voltam.’? Ez a címe annak a filmnek, amelyben Veronica Gray saját sorsát alakítja. Veronica Gray ugyanis egy apácarend tagja volt, de annyi csalódás érte, hogy otthagyta a kolostort és maneken, később pedig filmsztár lett. (A hVolksstimme"-ből) Ősbemutató előtt Szolnokon Esténként még Jacobi dallamai szárnyalnak a térben, s olykor-olykor felcsattan a taps, a közönség Lucyt, Tom Miglast köszönti. Ám a Szigligeti Színház művészei napközben már új feladattal birkóznak, új szerepet tanulnak, új egyéniséget öltenek magukra a megfelelő új kosztümökkel. S az utcákon rövidesen kiragasztják a „Leányvásár” tetejébe a Vándorló évek” színlapját. „MAGYARORSZÁGI ŐSBEMUTATÓ: december 9.” Harmadik hete folynak a próbák, s a művészek lelkiismeretes felkészülésről tesznek bizonyságot Főbb szerepekben Somogyvári Rudolfot, Iványi Józsefet, Andaházy Margitot, Hegedűs Ágnest, Győri Ilonát láthatjuk majd s Upor Péter, Tyll Attila, Molnár Miklós, Lovass Ágnes, Kaszab Anna is szorgalmasan tanulják szerepüket. A darab ú ja — bár nem ismeretlen előttünk, a Katona József Színház „Tánya” előadását módunkban volt rádión, televízión keresztül élvezni , életéről azonban vajmi keveset tudunk. Kiváló realista emberábrázoló, s nagy színpadismerettei Ben* delkezik. Érthető, hiszen korán kapcsolatba került a színházzal. Arbuzov 1908. május 26-án született Moszkvában. Tizennégy éves korában már statisztált egy leningrádi színházban, majd később rendező lett. 1939-ben Plucsek rendezővel stúdiószínházát alakított — ez ötéves fennállása után a Honvédő Háborúban frontszínházként működött. 1939-ben írta a Három Párocska — Tánya — Távoli út című drámáit, s az ő színháza játszotta 1940—41-ben a Hajnali város című darabját. Háború utáni művei: Találkozás az ifjúsággal — Európai krónika — Vándor évek — Tizenkét óra — Egy külvárosi ház. Magyarországon eddig a Tányá-a kívül az Irkucki tör- ténet-et (Nemzetiben) játszották, és most a szolnoki társulat bemutatja a Vándorló évek-et. Sura Vegyezsnyikov felsorakozik Tánya, a a többiek mellé, hogy őt is szívébe zárja a közönség. &. E. TMUa: hivatásszeretet SŰRŰ KÖD üli meg a várost, a járókelők kedvetlenül tapossák a nyúló sarat. November utolsó hetében járunk, s a csöpögő ereszek, az ég komor szürkesége, a szinte tapintható nedvesség rátelepszik az emberek lelkére és borongóssá teszi hangulatukat. A mellettem lépkedő Farkas Istvánnéra azonban úgy látszik, nem hat a kellemet- | len időjárás. Friss kedvvel" rója az utat, kerülgeti a fénylő pocsolyákat Miközben a Harcsa utca felé sietünk — egyik betegéhez — hivatása történetét meséli el. éppen nem megvetendő bért adott az erős, egészséges, bőtejű Farhnak. Ezenfelül ajándékokkal halmozta el Hág Salabit. Egyszóval kitűnő helyet kapott Fark, amit mindenáron meg kellett tartania. Farh egy hónap elteltével meglátogatta gyermekét. A kislány bizony gyöngécske volt, beteges, az anyja mindjárt megszoptatta, rendbetette. Mellette akart maradni, Hág Salabi azonban ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolt, hogy azonnal induljon vissza a pasa házába. Farh fájó szívvel engedelmeskedett. Eltelt c második hónap. Farh ismét meglátogatta kislányát, s kétségbeejtő állapotban találta. El is határozta, hogy lesz ami lesz, mellette marad. Hág Salabi dühösen tépte ki karjából a gyermeket, s mikor Farh tiltakozni próbált, fogta a botját, alaposan összeverte a feleségét, így kényszerítette engedelmességre. Elmúlt két nap, a szerencsétlen asszony valahogyan el tudott szökni gyermekéhez, de már csak egy Jcis haldoklót szoríthatott karjába. Farh sikoltozott, zokogott, segítségért kiáltozott, átkozta a férjét. — Mi történik itt? — kérdezte fölényesen Hag Salabi, aki közben hazasietett. — Nyomorult! Megölted a lányomat! ■— Talán csak a tiéd? Éppúgy az enyém Isi *— De te meggyilkoltad, szörnyeteg! — Ez már csak rám tartozik! S úgy arcul ütötte Farhot, hogy az asszony elterült a földön. Csak annyi ereje volt, hogy visszamenjen a pasa házába. Farh másnap titokban visszalopózkodott, hogy láthassa a kislányt, Hág Salabi még nem volt otthon. Az asszony mindenütt kereste a kicsit, de sehol sem találta. A szomszédoknál kérdezősködött. Egyiktől sem kapott megnyugtató választ. Nem tudta, mitévő legyen, leült a ház küszöbére, hogy ott bevárja a férjét. Sokáig sírdo- gált magában. Hág Salabi a barátaival együtt érkezett, nótáztak, tapsoltak mindahányan. Már messziről észrevette a feleségét. Farh is meglátta őt, feléje futott, a kislány felől kérdezősködött. — Megint itt vagy?! — üvöltött Hág Salabi magánkívül. — Hát nem megmondtam tegnap, hogy menj vissza a pasához, s ide ne merj jönni? — Hol van Fahima? Hol van? — jajgatott Farh. Hág Salabi válasz helyett a barátaihoz fordult: — Mit szóltok ehhez a szemérmetlen teremtéshez, aki ilyenkor jön gém bosszantani? Valamennyien csúfondárosan méregették Farhot, de szólni egyikük sem szólt. Farh merészen, bánattól félőrülten állt férje elé, két kézzel mellbe vágta: — Hol van a lányom? Add vissza a lányom! Hág Salabi dühösen ragadta meg az asszonyt s durván földhöz vágta. s— Á múlt éjszaka elvitte a halál s már készülődik, hogy vigyen téged is! Hág Salabi barátai egykedvűen nézték a jelenetet. Egy hét telt el ezután. Hág Salabi még fekhelyén pihent. A napsugár éppen szempilláit kezdte simogatni. Délután két óra volt, de az átvirrasztott éjszaka után Hág Salabira ráfért a pihenés. Eoyszerre csak kopogtatás hallatszott az ajtaján. Először ügyet sem vetett rá, de a kopogtatás megismétlődött s erre már felemelte a fejét. Ki az? — ordított dühösen. r— Én vagyok — válaszolt egy elcsuklő, gyenge hang — Ki az az én? — Én... Farh. — Farh... Farh... Felpattant fekhelyéről s szüntelenül e nevet düny- uyögve ajtót nyitott. — Már megint itt vagy? — kiáltott durván az asz- szonyra. — Hogy merted elhagyni a pasa házát, mikor megparancsoltam, hogy ne mozdulj onnan?! Az asszony lehajtotta a fejét. Hág Salabi fenyegetően ismételte meg a kérdést. — Elküldték — vallotta be Farh, i— Hogyan? Elküldték? Miért? — Mert elapadt a tejem. — Elapadt a tejed?! Hát nem megmondtam, hogy ez lesz a vége, ha egyre a lányodért ölöd magad?! Nem az én hibám, elhiheted. “ He bizony a tied! Mert csökönyös teremtés vagy, aki csak bajt hoz az emberre! Micsoda jövedelemtől estem el miattad! És még a szemem elé mersz kerülni! — Nem az én hibám! Nem az én hibám! •— De igenis! Miattad ért ez a veszteség! Miattad! S Hág Salabi már emelte a kezét, hogy lesújtson Farhra. — Még sem! Kár lenne ütni téged... Takarodj innen! Megtagadlak! Farh döbbenten nézett a férjére s nem, moccant. Egy pillanatig csönd volt, majd Hág Salabi kinyitotta az ajtót, s kilökte a feleségét. * * * Másnap Hág Salabi ismét elment törzskávéházába. A barátaival találkozott, kávézgatott velük s elszívott egy narghilét. Vadonatúj galabieht viselt, fehér sapkájára selyem turbánt tekert, amit csak nagyrikán vett elő. Arca., bajusza rózsavíztől illatozott. Mikor befejezte az ostábla-játszmát, felállt, elköszönt barátaitól s készülődött kifelé. Eg-jikük azonban tréfásan megkérdezte: *— Hova mész, te kujon? Hag_ Salabi hunyorított s mosolyogva válaszolt, — Kedves barátnőnkhöz, Om el-Kheirhoz. — Akkor hát hamarosan gratulálhatunk? — Ins'Allah! Botját forgatta, távozott a kávéházból, sárga vámosa vidáman csattogott « «rá — Tíz éve halt meg a férjem, — mondja, és miután észreveszi a kérdő pillantást, mellyel csinos fiatal arcára nézek, hozzáteszi: — Nem, nem mentem férjhez. Egyszerűen nem értem rá. Amint egy kicsit magamhoz tértem a szomorúságból, beiratkoztam Pesten a Hámán Kató Általános Ápolónőképző Intézetbe. Onnan —, mert nagyobb kedvet éreztem hozzá, — átmentem a szülészetre, így lettem később házibeteg- ápolónő itt, Szolnokon. — Bizonyára szereti hivatását Farkasné, mert így folytatja: Tudja sokfelé járok, sok ember életét megismerhetem. Az én feladatom nemcsak az, hogy az orvosságokat, injekciókat beadom, megmosdatom a magával tehetetlen beteget. Rájöttem, hogy ez nem elég a gyógyításhoz. Beszélgetni is kell velük, hogy elmondhassák. ami bántja, idegessé teszi őket. El sem hiszi, mennyi mindent kell egy ápolónőnek tudnia! HOGY MIT JELENT S „lelki kezelés’? —- különösen az öregeknek — azt a Harcsa utcai ház egyszerű konyhájában Panka néni könnyes szemekkel mondja eL — Két éve jár hozzám ez az aranyos nővérke. Azt sem tudom, hogyan köszönjem meg türelmét, becsületességét és pontosságát. Ugyanebben a házban lakik M. Lajos is. Ö sem beszél másként — Ha nem volna ilyen jó körzeti orvosunk (Dr. Bahogh István) és ápolónőnk, már rég a temetőben lennék. Én mondom, hogy le a kalappal előttük! — Amikor nagyon rosszul voltam, a nővérke öt hónapon keresztül minden nap eljött hozzám. Cudarul éreztem magam — emlékezik —, de ő mindig meg tudott nyugtatni kedves beszédével. „Orvospótló” — ezt a kifejezést is használta M. Lajos, míg Farkasnéról beszélgettünk. Hogy mekkora segítség az orvos számára a házi betegápolónő, annak bizonyítékául dr. Heim Dezső — Farkas Istvánná másik körzetének orvosa — szavait idézzük: — A házi betegápolónő tehermentesítést jelent nemcsak az orvosok és a kórházak, hanem a betegek számára is. A nővérek minden reggel beszámolnak nekünk a betegek állapotáról és mi csak akkor megyünk ki hozzájuk, ha valami speciális kezelésre van szükségük. A kórházakban több személyt tudunk elhelyezni, mert az ápolásra szoruló, de állandó orvosi felügyeletet nem igénylő betegeket az ápolónő otthon ellátja. Nagy nyereség ez a betegeknek is, mert nem kell megvámiok, míg az orvos a rendelőben Végez, a délelőtt folyamán megkapják gyógyszereiket. A fájós lábú, szívgyenge öregeket akkor sem rendeljük be egy- egy injekció beadására, ha egyébként jobban vannak. EZEK A KIS ÖREGEK már egészen a szívünkhöz nőttek — ezzel a mondattal fejezi be szavait dr. Heim Dezső. S én úgy érzem — a tudás mellett — a szeretet az, amivel ez a két orvos és az ápolónővér a gyógyítás terén annyi jő eredményt ér eL — kemény —• A Wz. is a i-ipaszed&k. Kétségtelen, hogy az a beszélgetés, amelyiket valamelyik este Ujszászon hallottam és most leírok, kizárólag bizonyos körökben, főleg a szövetkezeti gazdák között számíthat érdeklőd. -. A történetben a vízről lesz szó. Egyetlen kanna vízről. Erről folyt a stílszerü beszélgetés ott az ujszászi utcán, valamelyik novemberi nap estéjén. Az aszonyok nagyhangon vitatták, és dühösen Egész nap a répát szedték és a vezetőséget arra kérték: a répaföldre érkező szekerek v&l&melvikéra tesvanefc fel egy kanna vizet. Erre az volt a válasz: aki inni akar, az ne csak elemózsiát, vizet is vigyen magával. Érthetetlen az ilyen válasz. Viszont érthető a hazafelé siető asszonyok felháborodása. Ezeken az asszonyokon nemcsak a lábbeli, hanem a szoknya alja is bizony csupa sár volt. Ilyen időben répát szedni nem gyerekjáték. Miféle lehet az. alti vezető létére rest egy kanna vízről gondoskodni. Az embernek néha csakugyan megáll az esze, 3*fi«
