Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 27. ROSSI KÁROLY: \„ CSETEPATI Szabó Zoltán: Igaz mese felnőtteknek Én a mesék legkisebb gyermekének, — harmadikul, mesés előjogokkal — jöttem, anyám titkos reményeként csodát mívelni e pogány világba. S Íme itt vannak velem a csodák: Egy utcakő, egy versenyhegedű, két szem cukor, egy szinkrofazotron, s itt van varázspálcám — merész hitem, ez a csodákat teremtő erő. Akarod-e, hogy birodalmamat ámuldozó szemed elé mutassam? Ne várj manókat, griffeket és sárkányt! Az én mesém gép-automata sor, műszerek előtt ülő értelem, egyenletek láncain haladó, mágus csövek szines futásait követő formált, büszke akarat. Mesém a ja j-madarát riogat ja. Győgyfüvek talaja az én mesém. Kiüti a korbácsot a kezekből és sárgából, fehérből, feketéből az arcokra megértés-színt kever. Bűvös, szavamra térképek figyelnek s a parányok dús vi!ága kitárul. Vigasztalás mesém az őre* korra. Mesém négyszer évente aratás. Válasz egy új, fennkWebb szerelemre, szesz tiéPrflH. de fergeteges mámor, kereszt tlpró, mégis erkölcsösebb. Az én mesém agyakból, tenyerekből, kohók poklából, fűlt bányákból ömlik: Neked mesélek ember, jövendő magadról. Készül az új kerítés Az udvar sarkán, a vén fűz alatt, hová gyér fényével süt csak a nap, feltúrt ingujjal, mint egy Góliát, faragja új kerítés oszlopát. Kezében szinte eltűnik a bárd, míg vágja, csaoja, formálta a fát. Száll szét a forgács, amint odaesan, az oszlop egyre karcsúbb, vékonyabb, a potrohos gerenda *csi nősül, karcsú derékkal a földhöz simul... Talán már tudja, seiti a jövőt, hogy ott áll maid a kjs udvar előtt, s míg Innen, a® ablak mögül lesem, mint száll a forgács, mint suhog a bárd, irigyellek, alkotó Góliát! Antalfy István Oláh Sándor: December A szeretet és a finom tónusú megbékélés Piros sapkás hónapja vagy. Vidám és megilletődöít, Ezüstszavú csengőkkel köszöntőd Az esték duruzsoló, kályha melegét Jaj annak, aki a sötét, Hideg szobában űzi a magány Settenkedő, szürke csapatát; Akit nem zsong körül a család, A gyermekzsivaj lármás melege.,, 1960. Wm a debreceni piacon Nagy sikert aratott Olaszországban a Mezőgazdasági Múzeum szarvasaeanes gyűjteménye A Firenzében ez év őszén rendezett nemzetközi vadászati kiállításról hazaérkezett a Mezőgazdasági Múzeum híres szarvas-aeanesgyűjtemé- nve. A kiállításon igen nagy sikere volt a maeyar trófeáknak. Ei?v dámlapát nagy- díjat, a többi trófea aranyérmet nyert. A szakértők tájékoztatásul elmondották, hogy a múzeum állandó kiállításán ismét látható 38 aranyérmes agancsa, eddig harminchá- romszor szerepelt nemzetközi —, huszonkilencszer pedig hazai kiállításokon, összesen három rekord-díjat, továhbá hét nagydíjat, 59 aranyérmet és 4 tiszteletdíjat nyertek. — (MTI). AZ ALFÖLDI KÖOLAJ- FÜRASI ÜZEM szövetkezetnek, vagy állami vállalatnak elad, illetve könyvjőváírással átad 1 db javításra szoruló 3000 kg teherbírású hídmérleget Érdeklődni lehet a* özem vagyonnyilvántartásánál. tak nekik egy-egy kenyeret, s akkor biztonságban mehettek tovább. Sőt a támadók el is kísérték őket, hogy ne legyen bántódásuk az út hátralévő részén. Debrecennek nagy volt a felvásárló ereje. Nemcsak Karcagról, hanem Földesről, Hajdúszoboszlóról, s talán más, közelebbi falvakról, városokról is vittek oda kenyeret. Amíg azonban a karcagi szekerek rakománya el nem fogyott, más falu vagy város kenyere nem kellett a vevőknek. Akadtak aztán olyan családok, amelyek kenyérsütö- getéssel foglalkoztak ugyan, de nem Debrecenben, hanem csak a karcagi -piacon árultak. Ilyenek voltak: Tasnádi Mihály és neje Veress Rebeka, Kovács Péterné, Veress Zsuzsanna, Kovács Ferenc- né. Szívós Zsuzsánna, Csíkos Istvánná Varga Zsuzsánna. A nevek alapján ítélve is láthatjuk, hogy ezek között rokoni kapcsolat állott fenn. Ezek a kenyérsütögető családok régen kihaltak már, s velük ez a háznparszerű foglalkozás is a múlté, csak az emlékük maradt. A pékipar került kenyérsütögető munkájuk helyébe, gyors lovaikat, ekhós szekereiket pedig ■modernebb közlekedési eszközök váltották fel. FAZEKAS MIHÁLY * A „Múzeumi levelek'? 3. füzetéből. téré, majd leszármazottaié, egészen a múlt század második harmadáig, így a V. Balogh Péter veje Csombordi Bálint, ennek mostoha fia, Csombordi András, ennek oldalági leszármazottai, Má- tyus András és felesége, Oláh Sára, valamint Mátyus Péter és neje, Szabó Mária. „ A kenyérsütögetés főleg téli foglalkozás volt; míg a dolog- idő be nem jött, mindig hordták. Maga a kenyér készítése, minősége alig különbözött mai formájától. Sár- kemencében sült, szalmával, vagy náddal fűtöttek neki, ugyanúgy dagasztották, szakították, csak valamivel nagyobb volt a kenyér (8—10 kiló), és szélmalomban őrölték a lisztjét. Sütöttek a rendes nagyságú kenyéren kívül cipó-kalácsot is. Ez általában kilónyi súlyú volt, s azért nevezték cipó-kalácsnak, mert O-ás lisztből, kovászléből készült. Mikor kisült a kenyér, nagy ponyvát terítettek a szekérderékba, úgy rakták rá a kenyeret, a kenyerek közé pedig réti szénát raktak, hogy ne törjön, ne rázódjon a hosszú úton. Végül pedig ek- hót. szereltek a szekérre, hogy esőtől, hótól, meg úti portól védve legyen a szállítmány. Ekhós szekereik elé jó lovakat fogtak. Kellett is, mert , reggel már mindig Debrecenben voltak. Pedig nagy út ám az addig! Útközben betyárok támadhattak rájuk, ezeket „lekenyerezték", ad- : Ki ne hallotta volna hírét a karcagi kenyérnek? Ha valahonnan, az ország távolabbi vidékéről vendég érkezik városunkba — Karcagra — és asztalra kerül a mi tnagas, púpos hátú, fosz- lósbélű, sárkemencében sült kenyerünk —, nem marad el az elismerés a vendég részéről. A karcagi paraszt ember régóta tudja ezt, és büszke is erre. Arra törekedett, hogy hasznot lásson ebből: kiváló ter- melvényét megfelelő pigeon értékesítse. így került a mi- ga termelte búza és a felesége sütötte kenyér Debrecenbe. ahol a „kenyérpiacon” — régi nevén Dégenfelt tér»n (ma Tóthfalussy tér) — árulták a karcagi kenyeret, a XVIII. század végétől a múlt század közepéig, amíg a vonatszállítás meg nem indult. Gazdag néphagyomány őrzi emlékét, hogy voltak családok Karcagon, amelyek ke- nyérsütögetéssel és kenyér• szállítással foglalkoztak, — Ezek kizárólag termelők voltak, és a kenyérsütögetés, valamint annak Debrecenbe szállítása apáról fiúra öröklődött egy családon belül, mint valamely mesterség, — olyan eset is fordult elő, hogy i fiatalokat úgy házasították össze, hogy a kenvérsütöge- lés folytatása biztosítva feigen. Ilyen kenyérsütögető család volt ezelőtt 150—160 esztendővel a V. Balogh PéKönyvespolc ' Bernáth Aurél: UTAK PANNÓNIÁBÓL Az Ifjúság tündérálmait felidéző, emlékezetes sikerű így éltünk Pannóniában folytatása ez a kötét, amely egyúttal a Kor és pálya címmel készülő emlékirat-trilógia második része. Emlékezünk még, ahogy az első kötet végén a fiatal Bernáth Aurél — kijárván Ödön bácsi „iskoláját” — elindult Nagybányára. Az „Utak Pannóniából” tehát először Nagybányára, a századelőn megújúló magyar festészet nagy iskolájába vezettek. A nagybányai emlékek megidézése után a világháború utolsó éveinek hányattatásairól számol be a szerző; a katonáskodásról, a reichenbergi katonakórházról, Keszthelyről a forradalom idején, majd önkéntes j bécsi és berlini emigrációjának éveiről, végül pedig a hazatérésről. Ez a kötet már; címében is az 1917—1927 kö-; zött kibontakozó festői pálya lehetőségeire, Bzédületeire és; csalódásaira utal. Egy' nagy íróra valló kisregény- és no- ; vella-mozaikokpn keresztül ; tulajdonképpen az első vi-;j lágháború után felbolvdult és zűrzavaros európai festé-; szét kérdéseivel viaskodó fiatal művész reményeinek és kétségbeeséseinek belső történetét tárja elénk az fró.; Vázolja az absztrakt festészet: problematikájával birkózó festő válságát és a válságból | való kilábolását. Megismer-;; hetjük az írásból azokat a j művészi, ismeretelméleti és ; etikai problémákat, amelyek;! Bernáth Aurél festői attitűd- ; jét végül is kialakították és életreszójóan meghatározták. Az Utak Pannon iából tehát súlyos és fájdalmas belső mondanivalóját tekintve, — végeredményben az absztrakt festészetből való stáb- rándulás története, melyből a könyv intellektuális feszültsége és drámája táplálkozik, s egyben bátor művészi hitvallás az emberért való és emberhez méltó művészet szükséaesséee mellett. be szaladt, olyan szépen megkögzöntöttek. Ettünk, ittunk. aztán kiki haza feküdni, mert hétfőn hajnalban élőiről kezóőrük a hajrá. De úgy látom, hogy maguk ezen egy életre összecsattántak. — Hát persze, akiket a sors nem egymásnak teremtett, azok legjobban teszik, ha elválnak. Nem tart soká, a bíróság kimondja a válást és lehet élőiről kezdeni. Utóvégre is, ha nem sikerült az árkot keresztül ugrani, akkor legjobb újra nekiszaladni. Nem is szaporítom a szót feleslegesen, — megmondom magyarán: azért jöttünk, hogy a Józsi ruháját elvigyük, aztán kész. Én leginkább csak tanú vagyok az egész dologban. Irén tágrameredt szemekkel nézte az öreget. Néha az orrahegyét piszkálta, majd a haját simította végig. Jóska peckesen támasztotta a konyhaszekrényt és néha erőteljesen bólintott az öreg szavaira. — Hát akkor lássanak a dologhoz, mert én is igyek- szek haza. Irén némán indult a szoba felé, Jóska utána. Egymásután szép lassan szedegette ki ruháit a szekrényből. A feketét, melyet az esküvőjén viselt, a sötétkéket, amit az eljegyzésükre csináltatott. — Irén csípőjére támasztotta a két kezét szótlanul, sírásra görbülő szájjal nézte az ura motoszkálását. Egyszer csak egyet gondolt, s az ajtóhoz lépett. —- Páfrány elvtárs! Ha maga tanú, miért nem jön be ide a szobába? — Jól van nekem itt is, esak pakoljanak gyorsan — szólt, s közben félszemmel mindig befelé sandított. J óska rakosgatott. Egyre lassabban és egyre kedvetlenebből. Kétszer is újra hajtogatta a ruhákat. A télikabátba beleborította az átmenetit Egyszerre csak váratlanul becsukta a szoba- ajtót. Páfrány meglepődött ezen. Puszta kíváncsiságból előrenyúj tóttá a nyakát és . bekukucskált a függöny mellett a szobába. Aztán elmosolyodott és lábujjhegyen ki-1 ment a konyhából. A konyhaajtót nagyon halkan becsukta, majd az ablak alatt megállt és megnyugodva hallgatta a kiszűrődő beszélgetést. — Hát a tanúd hova lett? — Mit tudom én? Ne törődj vele! Ehhez most már nem kell tanú! Ágyazz el, mert nagyon fáradt vagyok! felébredt. Édesanyja a sez- lon szélére ült. — összevesztetek? Jóska elsimította haját a homlokáról. Csak úgy időhúzásból, megvakarta a tarkóját. — Akkora szája van, mint a bécsi kapu. Talán már egy névnapra sem mehet el az ember? Az anyja vállat vont. —* Apád nélkülem még névnapra sem ment eL — Mama ehhez nem ért. Utóvégre huszonnégyen vagyunk kocsivezetők a telepen. Hogy nézne az ki, ha huszonhármán elmennének, én pedig kivonnám magam, mert őnagyságának úgy tetszik .,. A nap nagyon komiszul telt el. Szótlanul kerülgették egymást, attól féltek, hogy olyasmit találnak mondani, ami a másiknak nem tetszik. Este Jóska korán lefeküdt, de nem tudott egykönnyen elaludni. Másnap reggel ötkör kiugrott az ágyból. — Frissen megmosdott és rohant a telepre. A házuk elé érve félszemmel az ablakra pislogott, de a leengedett függönyön kívül nem látott semmit. Hat órakor indultak. Jóska meg az öreg Páfrány háromtonnás Csepelen frissen hűtött tejet szállítottak Pestre. A tejüzem udvarán áldogái- tak, mialatt az emberek megrakták a két kocsit, és süttették magukat a kelő nappal. Jóska a hűtőt támasztotta és kedvetlenül szívta a cigarettáját. A másik odaóvakodott melló, tüzet kért tőle, s aztán percekig állt mellette szótlanul. —« összebalhéztatok az asszonnyal? Jóska csudálkozva nézett rá. — Mit akarsz? — Látom rólad, hogy valami baj van. Nekem elmondhatod, nem vagyok asz- szonypárti. — Ne félj, nem adok neki igazat. Kiverte a huppot, amikor hazamentéi? — Nem tetszett neki. Azt mondja, hogy eleget van napközben egyedül. Éccaka még fél is. — Ugyan mitől? Nem lopják el. összekaptatok? — Ott is hagytam. Hazamentem a mamához. Nagyon szívesen látott. Akár min- gyárt oda is hurcolkodjak. — Jól tetted. A férfi legyen i férfi és ne hagyja magát. Az- f tán ki akarsz vele békülni? } *— Soha! j — Haj, de nagyon okos { ember vagy. Ezt látod szere-1 tem! Este, ha megérkeztünk, J elmész a ruhádért és kész. f Ha akarod én is elmegyek t veled segíteni Amikor beálltak a garázs- | ba. Páfrány odament Jóská-t hoz. | — Mehetünk! f — Hová? — Ügy, ahogy elgondol-* tűk, elhozzuk a putyerkádat ♦ és slussz! — Köszönöm, elhozom én | azt egyedül is. Mem kell ah-1 hoz segítség. — fte a tanú sose árt. A t bíróság előtt jó lesz, ha én ♦ ?lmondom, mi módon történt | a dolog, | — Nem bánom. Gyerünk! i Szótlanul mentek egymás t nellett. Katonásan rakták a { ábukat. Fene se hitte volna,, bogy ilyen hamar odaérnek.! lóska keményen lenyomta a ! kapu kilincsét. Mogorván ! haladt végig az udvaron. — ! Páfrány igyekezve kullogott | utána. Irén a konyha köze- ! pén állt, amikor beléptek. J óska iszonyatos zavar- ; ban volt, egy szót sem ;; :udott szólni, de zavarban !! /olt az asszony is. Ajka re- ! negett, a sírás környékezte. !; Páfrány megrázta magát és ! meglódult. — Tetszik tudni, tulajdon-;; céppen rajtam kellene csat- ani az ostornak, én voltam J, i hibás az egészben. Szom- {< laton este megtartottuk a.j aévnapot. A maga ura elég ; lehezen akart kötélnek áll- { ai, dehát végül beadta a de- :ekát A könny is a szemem- *< A z öreg Páfrány László- napot tartott. Illatos mSrhapaprikással kezdődött a vacsora. Makári 20 literes lábast billentett az asztal közepére. Ragyogott az étel piros zsír' és rózoaszín- barnára főtt krumplik kukucskáltak ki belőle. A vendégek teteiesen szedték a tá-‘ nyárokat, nagvokat csettint- nettek, csak Telek Jóska evett kedvetlenül és szótlanul. Ma- sári kör' en az asztalra tette i borosflaskákat és a harma- ,os szódásüvegeket is. Páfrány nagy étvággyal ;ömte magába az ennivalót, ilsőnek tette le a villát, ke- lyérbéllel alaposan kitörült ányérjára. Töltött a körülötte lévőknek, utoljára magá- lak, majd felemelte a poha- 'át — Erőt, egészséget! Koccintottak. Mindönki felékig ürítette, csak Telek íóska emelte el alkatéi a feig telt poharat. Páfrány ezt nár nem "V rta szó nélkül. Odalépett Jóskához. — Mi bajod? — Semmi! —- Nem lehet megmonda- li? TitQk? — Én is okosabban ten- lém, ha. szedném a sátorfánál és hazamannék. — Nem jól érzed magad? —• Fene se tudja! — Szóval? — Megfogadtam Irénnek, íogy soha többé nei,a mara- 1 k ki—■ Hát aztán? Éjfélre ott- , ion leszel. Ennyit igazán , negengedhetsz magadnak az , g észheti - robot után. Nem , ;eli az asszonybeszédet olyan . lágyon mellre szívni. * Egyik pohár a másikat kö- ; 'ette, egyik tréfa a másikba I apaszkodott és már világo- odott, amikor a társaság el- ■ ndult. Telek Jóska nagyon vigyá- i ott magára, Enyhe szalon- piccel megúszta és jóked- űen fiityörészve kopogtatta | neg az ablakot. Mélyet, jő- t süt lélegzett a friss, reggeli i svegőben, majd óvatosan be- í ylfott. Az asszony a szoba 1 özppén állt hálóingben, pa- ucsban. Szemei dagadtak i oltak a sírástól. A köszönést 1 em fogadta, ehelyett alapo- 1 an végigmérte az urát. ^ J óska megzavarodva állt 1 kezében a kabáttal. t Az se jutott eszébe, 6 ogy letegye a hozzá legköze- ; íbb eső székre. De valamit íondani kellett, t —- László napon voltam. 4 ’áfrány Paci bácsi tartotta. Az asszony ajka remegett, ezeif tördelte, majd kitört. t — Igen! Máma László, teg- t ap Péter, tegnapelőtt Jó- í séf, Sándor, meg fene se \ idja, micsoda. Végig zülli- ík az egész kalendáriumot. t Nem tehettem egyebet. 1 teghívtak, hát el kellett lennem. De látod, hogy színtanon jöttem haza. — Érzem! A szeszszag csak \ gy vágódik rólad. Az em- 6 emek felémelyedik a gyom- a. s 1 — Jóformán csak szódát tam. Ha raitám állt volna, (. sm maradtam volna, csak e Idig, amíg az öreget meg- a űszöntöm. — Nem Igaz! Nemakarás- ak nyögés a vége! n — Mondom, hogy nem en- li idtek. 1 Irén szemei szinte szikrát J ánytak. f —♦Ezért kel1 nekem álmát- nkpdni. Lesni, hogy mikor 1 ipogtat az úr. Hát ebből 1 egem van. Nem azért men- í m férjhez. Erre mán Jóska visszaka* rarította vállára a kabátot, — Szóval ez a legutolsó v :avad? n Irén zokogott. Nem lehetett F sntosan érteni azt, amit n lond. Ahogyan a fejével bontott, Jóska nyugodtan ért- . stett belőle. Egyenesen az anyjához tar- a itt. Megmosdott, letanyázott ^ sezlonon. Nem telt bele öj n src, erőteljesen húzta a ló- r art, n Tíz óra lehetett, amikor r
