Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-25 / 278. szám

I960, november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MŰSZAKI PROPAGANDA HELYZETE ÉS FELADATAI SZOLNOK MEGYÉBEN Irta: Kökény István, az SzMT vezető titkára I. RÉSZ. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresz- szusa gazdasági építőmun­kánk és további feladataink fontos részeként jelölte meg a munka termelékenységé­nek növelését, a termelés műszaki színvonala emelésé­nek meggyorsítását, hogy mielőbb megközelítsük, vagy elérjük ebben a tekintetben az élenjáró országokat A Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának Elnöksé­ge ennek a határozatnak az ismeretében működik közre, a műszaki fejlesztés és az úiítómozgalom nagy felada­tainak a megoldásában, a megvében működő ipari szak­szervezetek megyei és üzemi bizottságaival együtt A fel- világosító nevelő munka ál­landó szélesítésével fokozza a műszaki ismeretterjesztés hatékonyságát. A szakszervezetek megyei és üzemi szerveinek aktivis­táinak, kultúrmunkásainak műszaki fevilágosftó munká­ja mindenekelőtt arra irá­nyul, hogy leküzdjük az egyes munkások és műszaki dolgozók részéről helyenként tapasztalható közömbössége* és idei*onkedé<rt a műszaki­technológiai színvonal, vala­mint a technológiák fejlesz­tése iránt A szakzervezeteki megyei ták, munkások és műszaki dolgozók egyre inkább felis­merik. hogy a munka terme­lékenységének növekedése — számos feltétel között — na­gyon sokban függ a műszaki ellátottság fejlődésétől, S dolgozók szakmai felkészült­ségének alakulásától és kü­lönböző olyan tartalékok fel­tárásától. amelvek kihasz­nálása utján a termelékeny­ség “ minden különösehV beruházás nélkül — a jelen­legi körülmények között is számmt+evően emelhető. Az üzemek dolgozói mind­inkább megértik, hogy ezek következtében válik terméke­nyebbé a munka, javul állan­dóan a termékeié minősére csökken a költségráfordítás és válik gazdaságosabbá a termelés. Az említettek jelentőségé­nek felismerése folytán a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, a megyei és üzemi 7nV-szervezeti szervek nap­iatokban már sokkal követ­kezetesebben szorgalmazzák az üzemek műszaki fejleszté­si és űiítási feladat tervei­nek összeállítását, elősegítik hogy az azokban foglalt cél­kitűzéseket a munkások és műszaki dolgozók megismer­ték és közreműködnek azok megvalósításában. A megve több üzemében, mint példá­ul a Jászberényi Anrítóeén- svárban a hirdető-táblákon hozzák a dolgozó tudomására másutt e terveket sokszoro­sítják. mint pé'dául a Török­szeplfcmiklósl Mezőanzdasátn' Créngvárban, s a bizalmiak törlesztik és népszerűsítik a dolgozók között, melynek eredményeként ez évben már több szocialista munkabrt- gád tett vállalást az ezekben megjelölt célok megvalósítá­sára. A megye több üzemében állandó iellegű akciókat, űjf- tást hónapokat szerveznek. így többek között a Szolnoki Járműjavító Vállalatnál, s ezek keretében széleskörben ismertetik a dolgozókkal a műszaki fejlesztés, s az újító­mozgalom céljait. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy ezek az akciók, rendezvények eredményesen ösztönzik a dolgozókat a műszaki fejlesz­tés nagy feladatainak meg­oldására. Fokozatosan nö­vekszik a munkások és mű­szaki dolgozók részéről be­nyújtott újítások száma, ál­talában emelkedik azok szín­vonala, s leginkább az üze­mek legfontosabb feladatai­nak megoldására, a terme­lékenység növelésére, az ön­költség csökkentésére irá­nyulnak, és a megvalósított újításokból származó népgaz­dasági eredmény megyei vo­natkozásban igen számotte­vő. Különösen biztató az a tény, hogy a műszaki fejlesz­tési és újítási feladattervek többségében megalapozottak, s elsősorban az adott üzem. de helyenként az iparág egé­sze számára problémát jelen­tő legsürgetőbb feladatok megoldására irányítják a munkások és műszaki dolgo­zók figyelmét, A Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár műszaki fejlesztési ter­vében többek között a gép­park egésze kapacitásának növelése, a kevésbé termelé­keny gépek célgépekké való átalakítása, a szerszámozás további fejlesztése, a festési technológia korszerűsítése kap kellő helyet A Jászberé­nyi Aprítógépgyárban pedig a gyártmányok fejlesztésére fordítanak elsősorban nagy gondot de az üzemek többsé­gében is jelentős anyag- és időmegtakarítást terveznek, s egészében véve a műszaki fejlesztési és újítási feladat­tervek megvalósításával sok­millió forint megtakarítást irányoznak elő. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzemek műszaki fejlesztési és újítási feladatterveiben megjelölt cé­lok ösztönzők, reálisak, s azoknak egyrészét időközben már eredményesen meg is valósították. A Jászberényi Aprítógépgyárban például a lehetőség szerint csökkentet­ték a gyártásra kerülő gépek súlyát, növelve egyidőben azok teljesítőképességét. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem kollektívája a Suba—Vámos­féle kétcsatornás ellenállás­mérés megvalósításával kb. egymillió forintot takarított meg a népgazdaságnak. A külföldről korábban beszer­zett iszapfajsűly javító barit helyett pedig hazai anyag al­kalmazásával értek el jelen­tős megtakarítást. Az említett eredmények biztatóak, és mindenekelőtt abból következnek, hogy az üzemek párt, gazdasági és szakszervezeti vezetői egyre inkább felismerik és megér­tik, hogy az ipar műszaki fej­lesztése mindenki számára ál­landó és kötelező jellegű tel­Magyar híradástechnikai berendezések sikere Az Elektroimpex Külkeres­kedelmi Vállalat a múlt - >■ nap végén repedte az első magyar híradástechnikai ki­állítást a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság főváro­sában, Hanoiban. A tizocon- kiállításon mintegy 150 hír­adástechnikai cikket — köz­tük a legúj-hb tranzisztoros és hálózati ráciio'-ésTüléke- ket, magnetofonokat, filmve­títőket, különféle autórádió­kat — mutattak be a vietna­mi szakembereknek és a kö zönségnek. A kiállításnak nagy sikere volt, tíz nap alatt nyolcvanezren látogatták meg. A bemutató teljes áru­készletét — körülbelül húsz­ezer rubel értékű cikket — rr~" vásárolták s már rende­lést is hoztak haza a szakem berek tranzisztoros táskará­dióra. A magyar híradástechnikai ipar egyébként a következő években jelentősen hozzájá­rul a vietnami rádióhálózat fejlesztéséhez. Egy réget megrendelés alapján nyolc rádióadót készít Vietnamnak. (MTI) adat, annál is inkább, mert az egész világon hatalmas lé­pésekkel halad a technikai fejlődés előre. A műszaki fej­lesztés szorgalmazása, és a műszaki ismeretterjesztés ál­landó szélesítése és haté­konyságának fokozása mel­lett, éppen ezért mind na­gyobb gondot fordítanak a munkások és műszaki dolgo­zók szakmai képzésének, to­vábbtanulásának megszerve­zésére, s e munka eredménye mindenekelőtt a műszaki és gyakorlati ismeretek növeke­désében jut kifejezésre. A párt-, gazdasági és szak- szervezeti vezetők tevékeny­sége nyomán a munkások és műszaki dolgozók részéről fokozódik az érdeklődés a szakmai képzés, a továbbta­nulás iránt Jelenleg az üze­mi dolgozók, mintegy 15 szá­zaléka képezi magát valami­lyen szakmai tanfolyamon, technikumon és egyetemen. emellett egyre nagyobb számban látogatják a műsza­ki tárgyú rendezvényeket, s hallgatják a műszaki kérdé­sekkel összefüggő előadáso­kat. A martfűi Tisza Cipő­gyárban, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál és más üzemekben magas színvonalon folyik a szakmai képzés. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége együt­tesen az ipari szakszerveze­tek megyebizottságaival a műszaki fejlesztés és a mű­szaki ismeretterjesztés hely­zetének tanulmányozása és felmérése során megállapítot­ta, hogy annak ellenére, hogy Szolnok megye üzemei a leg­utóbbi esztendőkben sokmil­lió forintot fordítottak új, korszerű gépek beszerzésére, a technika tökéletesítésére, a technikai színvonal emelésére, a termelékenység 'fokozására, mégis aránytalanul sok a gyártásban a kézimunka, és több üzemben indokolatlanul nagy az élőmunka ráfordítás. (Folytatjuk.) A tétlenség gondja Odakint! a határban vi­gasztalanul esik az eső és benn a szobában is nyirkos­ságot, hideget áraszt a fal, a menyezet és a döngölt föld­padló. A kemence illanó me­lege küzd az alattomos, szüntelen áradó hűvösséggel, de végül is alulmarad az egyenlőtlen harcban. Csak a levegő langyos és az asztal mellett meg a kemencepad­ka körül van jóidő. A faltól távol telepednek hát le a sorra érkező vendégek. Mert jönnek a vendégek egymás­után, mintha disznótor vagy lakodalom készülne a ház­ban. Ilyesmiről persze szó sincs, csak már ősz van és a félelmetes tanyai magányból és némaságból menekülnek esténként együvé az emberek. Egyszer itt, másszor amott, mert már hosszúak nagyon az esték. A jószág körül meg kevés a gond, odakinn a föl­deken pedig már hetek óta a sár aft úr. Politizálnak hát, majd amikor kifogytak a szóból, verik a kártyát a pet­róleumlámpa imbolygó fé­nyében és mindig örülnek, amikor a szóval meg a zsíros lapokkal sikerült agyonütni egy-egy estét. Most azonban még késő délután van, a homály éppen hogy csak megtöltötte a szo­bát. Korai még a beszéd is meg a kártya is. Még a lám­pa sem ég és nincs is itt még mindenki. Nem hangzik hát még a szó, csak a pipák szor- tyognak, meg a cigaretták parázslanak és gyűlik a füst a mestergerenda alatt. Egy­szerre azonban új vendég ér­kezik. Dünnyögve, fogak közt szűrve köszön jóestét, aztán maga alá rántja az egyik gazdátlan gyalogszéket és mit se törődve a fal hidegé­vel a legtávolabbi sarokban foglal helyet. A gazdasszony végre el­unja a sűrűsödő sötétséget és lámpát gyújt. Szétárad a gyenge fény a szobában és egyszerre mindenki szem­ügyre veszi az új jövevényt. Ismerem őt és persze ismeri más is. Bordás Béla jött a Vasút-tanyai Kossuth Terme­lőszövetkezet egyik legjobb fogatosa. Szerény, csendes, békeszerető ember, ám most felindultságot, tanácstalansá­got és kétséget tükröz az ar­ca. — Mi van veled? — küldi a szót feléje a bátyám, de a választ a többiek is feszülten várják. — Nem fizetnek több elő­leget — válaszol a vendég és egyszerre feszültség vibrál át a füstös levegőn. — Hát ezt meg honnan ve­szed? — kérdezi a sógornőm és megáll kezében a törölge- tő rongy, mint szél híján a falevél. — Csákány Imre, a brigád­vezető mondta — És ő honnan tudja? — Az elnöktől. — Aztán senkinek se fi­zetnek? — Senkinek se. — Ezt meg mér1 csinálják? — Ok tudják. Csend követi a párbe­szédet, de az arcok már tü­zelnek és a tanácstalanság, a tehetetlenség dühe ver­senyt sűrűsödik a felparázs­ló cigaretták meg pipák füst­jével. — Nem mék’ többet a cso­port tájára se — töri meg a csendet végre André Sándor, egy fiatal suttyó gazdalegény és azt hiszi valami nagyot mondott. — Jól adod. Aztán mi lesz azzal, amit eddig dolgoztál? — néz feléje Bordás és ezzel megint fel van adva a ta­Országszerfe 625 ezer az úttörők és kisdobosok száma A Magyar Üttörők Szövet­ségének Országos elnöksége a megyei t -’tisztikai jelenté­sek alapján megállapította, hogy országszerte 625 000 út­törő és kisdobos tevékenyke­dik. A megyei jelentések szerint országszerte 4980 úttörő csa­pat működik, az idén 237 új csapat kezdte meg tevékenyg- ségét A kisdobosok létszáma elérte a 239 ezret. (MTI) — Megeszi a fene ott, ahol van. Vagy tán’ má’ meg is et­te — adja a hetykét tovább André. Hiszen azt mondják úgy se lesz már a zárszám­adásból 6emmi. Elherdálták a pénzt, azért nem fizetnek már előleget se. — Hát ezt meg honnal ve­szed? — hördül fel szinte egyszerre az egész szoba és csupa láz, meg tűz már itt minden. El is vékonyodik az ifjú ember hangja egy kicsit. — Beszélik, hogy így van. A tehenészek, meg a kaná­szok. Merthogy most vettek például teheneket, meg disz­nókat is. A hitetlenség ezzel le is van szerelve és az arcokon még több a gond, meg a mé­reg. Elakad a beszéd is és valahogy az én szívemet is elfogja a szomorúság, meg a kétség. — Milyen disznókat vet­tek? — kérdezem végüL — Süldőket. — És teheneket? — A legtöbbet vén, sovány csoroszlyákat. Hogy a meny­kő csapna még abba is, aki kitalálta. Csak arra kellett az egész, hogy legyen valami az új istállóban. Felkapom a fejem az utol­só szóra és mint sötétben a gyufa lángja úgy lobban be­le a világosság a kétkedésem sötétjébe. — Az új istállót, ahogy legutóbb hallottam az agronómustól, a hízó mar­háknak építették. És az első állományt az ősszel akarták beállítani. Szó sincs tehát a pénz elkótyavetyéléséről. Sőt! A sovány és meddő tehenek majd pénzt fiadzanak. És a fiatal süldők is százasokat, ezreseket ellenek a hizlalóban. Mert most már biztos, hogy azért vették őket. Csak a bi­zalmatlanság, a tájékozatlan­ság, a tanyai magárahagya- tottság csinált a derék jószá­gokból ellenséget Nem is tudom magamban tartani tovább a sejtést. Sza­vakba formálom és egyszerre nagy csend lesz megint a füstös szobában. De ez a né­maság már más, mint az előbbi. Minden szó az érte­lem mérlegében imbolyog. A gondolatok körültapogatják a felhozott tényeket de azok már olyanok, mint a vízbe­vetett kő. Egyre mélyebbre szállnak, felkavarják az ed­dig még szunnyadó érzéseket és ebből megint nagy indulat les2. — És ezt miért nem mond­ják meg nekünk? Miért a hátunk mögött csinálják? — kérdezi Bordás Béla, de erre már én nem tudok válaszol­ni. Én csak azt tudom, hogy a tanyai emberek, a szövetkezet becsületes, dolgos tagjai most a nagy munkák után a sáros, ködös őszi na­pokon nagyon magukra ma­radtak. Nehezen jutnak el hoz­zájuk a vezetés hírei és ami eljut, az is a legtöbbször el­torzítva, visszájára fordítva és fény helyett sötétséget és kétséget ébresztve az embe­rek szívében. Ez pedig nincs így jól, mert ezek az embe­rek talán mindenkinél job­ban vágynak nagy magá­nyukban a felvilágosító, a tá-' jékoztató, a türelemre és bi­zalomra intő szó után. Ballagó László Csáp a község tanácsi malmának felszámolása Csépa Községi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága értesíti a vállalatokat, intézményeket, szövetkezeteket, hogy a ke­zelésében lévő tanácsi ma­lom 1960. évi november hó 30-ával felszámolást nyer, illetve megszűnik. Az érde­kelt vállalatok az esetleges követelésüket Csépa Községi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gánál 1960. december 15-i” jelentsék be. (x) Községi Tanács VB Csépa ■Csőben ... éjjel és nappal lüktet az „ország vérkeringése”, a vas­út. Dolgozóinak legnagyobb része kint a szabadban, végzi munkáját, akár esik az eső, akár fúj a szél. A mozdonyok sok szenet fogyasztanak, s a szénelőkészítés többszáz em­bert foglalkoztat Ugyancsak fontos a munkája a Fűtőház — , . • • J * .4 Munkában az alvázvizsgáló brigád. Lajkó József és Bá­lint József csapágy-cseréhez készülődik. Mindketten szo­cialista brigád tagjai, s nagy részük v-n abban, hogy az őszi forgalomban az által ’- jivított kocsikon hőnfutás nem volt A Fűtöház to'’lett sablonokban tároljak a szenet, is in- nn „szerelik” a n ’on/úcat. Czakó József a sablonok­ból csillébe lapátolja a szenet, s így kerül az a felvonóhoz. izéiben... szomszédságában dolgozó szerelőknek Is, akik a vago­nokon a futójavítást végzik. Szolgáljon bizonyságul p- alábbi két kép azokról az em­berekről, akik mitsem tör f- ve a természet viszontagsá­gaival, lelkiismeretesen dol­goznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom