Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-22 / 275. szám

1960. november 22. SZOLNOK HHOTKI NtfUT 3 Ne legyen panasz a cukorrépa amikre! A sáros répaföld nem kel­lemes tartózkodási hely kü­lönösen akkor, ha még egy kis eső is szitál. A hideg eső —> (elvégre ősz van) — las­san átáztatja a kabátot, be­hatol a gallér mögé. Lúdbő- rös lesz tőle az ember háta. Mégis sokezren a répafölde­ken hajladoznak és elgémbe­redő kezekkel dúrják szét a sárkoloncokat — melyeknek közepében répa van. A lassan növekvő csomó­kat szekerekre rakják aztán, lovak erőlködnek a teherrel, négy-hat egymás elé fogva, míg végre kiérnek a nem rit­kán kilométerekre lévő kőút- ra. Másutt Beloruszok, vagy éppen lánctalpasok küszköd­nek a dágványban; húzzák, vonszolják a terhet az átve­vőhelyek felé. Könnyű elképzelni, mek­kora bosszúság a szállítók­nak. ha ennyi küszködés, vé­gződés után az átvevőnek csak hült helyét találják, — mert — úgymond — négy óra elmúlt, vége a munka­időnek. Vasárnap meg éppen ki sem jön. (Falukutatók vér­bő kiszólásokat, erősen ate­ista színezetű fohászokat gyűjlhetnének ilyenkor.) Szerencsére mind keveseb­bet panaszkodnak az átve­vőkre. A cukorgyár igazgató­ja — helyesen — úgy határo­zott. hogy az átvevők munka­ideje addig tart, ameddig szállítanak a termelők. — Ugyanez határozza meg a munkakezdés időpontját is. Olyan eset, mint például a homoki állomáson (az átvevő két napon keresztül délután 3-kor bezárta a „boltot”) egy­re ritkábban fordul elő. De ne legyen egy sem! Egy-két hét csupán a répaszedési idény, ezt bírja ki minden át­vevő becsülettel. A rendkí­vül rossz körülmények közt dolgozó embereket, szedőket, szállítókat nem szabad be­csapni. Most nehéz az átve­vők munkája Is. de gondolja­nak arra, a termelőké még nehezebb. P. M. Tájékoztatás a téli energiahelyzetről A szénellátás kiegyensúlyozott Az MTI munkatársa meg­kérdezte Hász Istvánt, az Országos Energiagazdálkodá­si Hatóság vezetőjét, milyen jelenleg az energiahelyzet, az üzemek és a lakosság energiaellátása. Az OEGH vezetője többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Az 1960. évi szénhelyze­tet általában a kiegyensú­lyozottság jellemzi. A szénbányászat tervezett 26 millió tonnás termelése és a várható körülbelül 12 száza­lékos túlteljesítés, valamint a tervszerinti import, fedezi az előirányzott felhasználást, sőt az ipar tervtúlteljesítésé­hez is elegendő. A belkereskedelem szénel­látása az utóbbi három-négy évben mennyiségileg és mi­nőségileg egyaránt ugrássze­rűen javult. Az idén a Mi­nisztertanács a Belkereske­delmi Minisztérium igényei­vel egyező szénellátási tervet állapított meg a háztartási fogyasztóknak. A Tüker és a Tüzép vállalatok tüzelő­anyagértékesítése azonban az előirányzottnál magasabb volt ezért a belkereskede­lem, noha jelentős mennyi­ségű hazai és külföldi tüzelő­anyag-többletet kapott, to­vábbi mennyiségeket igényel. Világosan látjuk, hogy a lakosság szénellátásának színvonala, elsősorban vi­déken még nem teljesen ki­elégítő. A szénbányászat és a külke­reskedelem azonban csak fo­kozatosan tudja kielégíteni a megnövekedett vásárlóerő tüzelőanyag-igényét. A tervfegyelem a fűtőolaj és a tüzelőolajtermelésre, felhasználásra is ugyanúgy vonatkozik, mint a szénre. A biztonságos olajellátást moz­dítja elő az az intézkedés, amely engedélyhez köti az ipari fogyasztók áttérését er' re az üzemanyagra. Termé­szetesen a lakosság is csak annyi tüzelőolajat vehet igénybe, amennyit a terv er­re a célra megszabott. — A villamosenergia-ellá­tás az évvégi csúcsterhelé­si időszakban és egész té­len kielégítő lesz. Itt is hangsúlyozni kell per­sze, mint általában az ener­giagazdálkodás egész terüle­tén, hogy az energiafelhasz- nálóknak a tervfegyelmet a legszigorúbban meg kell tar- taniok — mondotta Hász István, az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság veze­tője. (MTI). Cj motel épül Siófokon Siófokon, a meglévő motel­szálló mellett magyar tervek szerint motel építését kezdték meg. Az emeletes épület vala­mennyi lakóosztályának für­dőszobája lesz, melegvízzel Az ötmillió forintos beruhá­zás májusra elkészül és az új motel a tavaszi-nyári idény­ben már az üdvlók rendelke­zésére áll. (MTI) Hol szorít a • rr Q cipó t Beszélgetés a Tisza Cipőgyár gyártmányainak minőségéről A martfűi Tisza Cipőgyár­ban mintegy húszfajta lábbe­lit készítenek. Naponta kö­rülbelül 30 ezer pár cipőt ter­melnek. A gyár dolgozóinak lendületes, hozzáértő munká­ját jellemzi, hogy a három­éves tervben megszabott ter­melési feladataiknak már jú­lius közepén eleget tettek, to­vábbá, hogy módosított, 1960. évi tervüket, az előjelek sze­rint, november 30-ig teljesí­tik. A vállalat exporttervét ok­tóber végéig teljesítette és a dolgozók újcbb 578 ezer pár lábbeli elkészítését vál­lalták az exportterv túl­teljesítése érdekében. A jövőben, a második öt­éves terv folyamán, még na­gyobb termelési feladatok hárulnak a gyárra. Jövőre ugyanis körülbelül 18,3 millió pár lábbelit állít elő a ma­gyar cipőipar, s ennek közel felét ismét a martfűiek ad­ják. Azt is tudjuk, hogy az Idei eredmények egyúttal a máso­dik ötéves terv beindításának alapiát is képezik. Ezalatt nemcsak a termelési program végrehajtását, hanem azok­nak a hibáknak felszámolá­sát is értjük, melyek meg­szüntetése a további felada­tok maradéktalan végrehaj­tása szempontjából rendkívül fontos. Részben ezért kell a ter­melés egyik legfőbb problémá­járól, konkrétan a gyár láb­belitermelésének minőségi hiányosságairól, azok kijaví­tásának módjáról és szüksé­gességéről szólnunk A mi­nőségi hibák nem jellemzői az üzem gyártmányainak. Mégis elgondolkoztató, hogy a gyár ser.i a harmadik negyedévben, sem októberben nem érte el a termelés előírt minőségi színvonalát, kivéve a gumigyárat, amelynek tíz műhelyéből kilenc jobb mi­nőségi százalékot ért el a harmadik negyedévben és októberben — az előírtnál. A cipő („A"’-gyárban Is vannak jó példák, gondolunk itt elsősorban a 30/A, a 33, a 36, 37, valamint a 38/A mű­helyekre. Ám, ha megvizsgál­juk vállalati szinten a minő­ség harmadik negyedévi mu­tatóit, a tervezett 94,5 száza­lékhoz viszonyítva, 1 százalé­íoMag. tiámafvot, Somáikéi November 19: Erzsébet napja. Utcán, munkahelyen vidáman, mosolyogva kö­szöntöttük az Erzsikéket, Er­zsébeteket, örzse néniket és a sok jó kívánságot egy kis virággal, ajándékkal toldot­tuk meg. Este számtalan he­lyen ültek meleg, családias névnapot és ezek a vidám mulatságok belehajlottak az éjszakába és némelyik egy cukrászdában vagy kiskocs­mában fejeződött be. Már három nappal előbb nyüzsgött a tömeg a boltok­ban. Az emberek rengeteg ajándékot vásároltak és az Erzsébetnap méreteiben leg­jobban a boltvezetők néhány- szavas tájékoztatásában tük­röződik. Hakler Lajos, az illatszer- bolt vezetője igen kifejezően szemléltet: — Tarthatott volna még legalább három napig az Er- zsébetnapi vásár. Már a név­nap előtt négy-öt nappal megkezdődött a forgalom, s ez a csúcspontot pénteken ér­te el. Az átlagos forgalom jó másfélszeresét jelentette az Erzsébet-napi vásárlás. Igen sok ajándék cikket, külföldi pipereösszeállítást, kefekész­letet adtunk el, de ugyanezt mondhatom az illatszerdobo­kán# esztendeje halt meo Londonban. Korda findor a proletárdiktatúra hónapjai­ban Kertész Mihállyal, a szintén külföldre menekült filmrendezővel együtt lelke volt a Tanácsköztársaság rö­vid ideje alatt feléledt ma­gyar filmgyártásnak. Az el­lenforradalmi szervek azon­ban letartóztatták s mikor ki­szabadult előbb Récsbe, on­nan Hollywoodba, majd Londonba ment és a filmtör­ténelem egyik kimagasló alakjává lett... Rajta kívül még egy Szolnok megyei ki­vándorló csinált karriert kül­földön, Nemes István, akinek New-Yorkban színpadi és irodalmi ügynöksége világhí­rű írók és művészek sorát fe­dezte fel, az első „matrica­könyvek be>-'zetője volt a harmincas években és a kül­földre került magyar érték »k felkarolója, segítője lett. — Molnár Fere ctől Jacobi Vic- torig, Bartók Bélától Abra- hám Pálig szinte minden külföldön élő magyar tehet­ség megemlékezett gond >sk >- dásáról az egykor, a huszas évek végén óraadó t .nári ál­lásokért hasztalan kérvényez- gető tanárnak. A harmin­cas években az itthon el­képzelhetetlen nyomorúság­ban sínylődő írókhoz U el­jutott segítsége. Ezt a hét nevet lehet fel­mutatni a közel harminc­ezer Szolnok megyei kiván­doroltból, akiknek „sikerült" A többiek bányák mélyén, üzemek futószalagjai mellett sínylődtek, sokan a lelketlen A „fenséges“ ügy A kivándorlás, mely a bethleni korszak alatt sem szűnt meg, hanem egy bizo­nyos állandó szivárgássá csendesedett Franciaország Olaszország és más európai államok felé, a huszas évek végén, maid az 1930-as nyo­ügynököktől kijátszva ültet­vényeken pusztultak el. Akik pedig megtalálták is a min­dennapi megélhetést, a po­ros, sárguló, irattárakban megőrzött leveleikből soron­ként felsír az emésztő hon­vágy. "Jobban megy a so­rom, mint otthon, de mi­haszna . „ Olyan nagy ide- genség ez... Nincs íze az életnek, nincs akivel egy jó szót válthatnánk.”... írják és megható az, ahogy kér­dezgetnek mindenről, ami hazai... „Almomban még mindig magyarul beszélek” — írta a Kunszentmártonból Chikagóba került Csupor Bé­la. „De a gyerek már alig tud magyar szót... Én is sokat felejtek. A múltkor órák- hosszat töprengtem, míg eszembe jutott, Turgonynak hívják azt a helyiséget ott Kisújszállás körül... Tulaj­donképpen nem is értem. miért törtem úgy a fejem ... Csak úgy eszembe jutott.,. Odavalósi volt valaki... egy lány... amikor még fiatal­ember voltam...“ Ilyen so­rok érik szíven a böngészőt a levelek, iratok turká'lása közben... És a sok hazaszál­ló vágy, felröppenő érzés, kínlódó, üszkösödé hontalan­ságérzés kifejezése között el­szakadt magyarok meleg em­beri érzései vonaglanak és egy korszak uralkodó osztá­lyának borzalmas bűne söté*- lik... A Tiszák, Bethlenek. Gömbösök uralma, akik olyan sorsot szántak ennek a nép­nek, hogy kiűzték vele as idegenbe. nők embervására masztó gazdasági évben új erőre kapott A magyar mun­kás és paraszt vergődéséből borzalmas szegénység'bői ak­kor Albercht királyi herceg akart zsíros pecsenyét sütni Délamerikai útján pornoá* ötlet fogamzott meg a „fen zokról és a bizsu-árukról is. Az asszonyoknak, lányoknak, rokonoknak, Ismerősöknek bőven jutott a sok szép aján­dékból. Dicker Miklósné, az aján­dékbolt vezetője is mosolyog­va tájékoztat: — Messze kiemelkedő for­galmat bonyolítottunk le. — Igen nagy volt a kereslet sze­gedi papucsban. Szerencse, hogy alaposan felkészültünk a várható forgalomra. Igen sok szép szőttest adtunk el és t- ’■mészetesen rengeteg prak­tikus ajándékot: pulóvereket, törülközőket, asztalterítőket, ágvgarnitúrákat Az Óra-ékszer bolt vezetője is elégedett. — Nagyon keresett volt az aranyáru, a karórák, karkö­tők. Igen sok kínai, vietnami ajándéktárrvat adtunk el és nagy keresle+s volt az egyre népszerűbb eloxált-készle- teknek. A Tiszavirág cukrászdában Koródi Lászióné így beszél a múlt heti értékesítésről: — Számítottunk a nagy élénkségre és ezért alaposan felkészültünk, de a hétvégi forgalom minden előzetes ter- vezésü-ket felülmúlta. A sze­mélyzet a rengeteg munka miatt csak este ebédelhetett. Kétszázötven torta fogyott el, közel húsz kilogramm sós sütemény, az édes sütemé­nyek értékesítését csak pénz­ben tudnám kifejezni. Erede­ti palackozású likőröket és dobozos desserteket is nagyon keresték a vevők. Magyar Frigyesné, a virág­bolt vezetője boldogan mond­ja: — Vágott virágból eladtuk egész krizantém- és szegfű­készletünket, cserepes virá­gokból nagyon keresett volt a ciklámen és a primula. Befejezésül arra is kíván­csiak voltunk, hogy az Erzsé­bet-napi köszöntőket mivel látták vendégül. Lázár Jó­zsef, az l-es számú önkiszol­gáló élelmiszerbolt vezetője egyetlen széles mozdulattal mutat a boltra. — Minden fogyott, kérem. Hihetetlen mennyiségű virs­lit, felvágottat, sajtokat, va­jat adtunk el. Természetesen fogyott a a palackozott bor, a különféle likőrök. Nem cso­dálom. hogy a szolnokiak vi­dáman ünnepelték meg az Hrzsébet-napot. — R. K. — kos lemaradást (az „A" gyár­ban 3,4 százalékost) tapasz­talunk. Októberben már né­mileg javult a helyzet: 0,3 százalékkal maradtak el az előírt minőségi színvonaltól a cipőgyáriak. Ha a 0,5 száza­lékos megengedett reklamá­ció tükrében vizsgáljuk a gyár harmadik negyedévi munkáját, már lényegesen kedvezőbb a kép. A kifizetett 800 ezer forint büntetés 0,25 százaléknak felel meg. Lovas István, a Tisza Cipő­gyár minőséi ellenőrzési osztálv&-ak r •tője azon­ban elmondotta azt is, hogy „hol szorít" konkrétan a „cipő" — a minőség szem­pontjából, —- Mindenekelőtt a stabil- flex női- és gyermek száras­cipőt készítő 39/A és 39/B műhelyekben — mondotta Lovas elvtárs. — Rendkívül munkaigényesek ezek a gyártmányok, s ez a fő oko­zója a minőségi hibáknak. Ám. ha a mesterek és cso­portvezetők határozottabban végeznék munkájukat pél­dául ha kell akár napokig is ellenőriznék a kikészítőket és doplizókat mindjárt Jobban haladna a munka. — A 30'B műhelyben szintén jó gárda dolgozik — folytat­ta Lovas elvtárs. — Viszont itt is erősebb kezű vezetésre van szükség hogy pontosab­ban végezzék a férfi bumper- cipők megmunkálását A női oums-cipőt gyártő 37-es mű­hely exportra dolgozik, s itt a cvikkelésre és a kikészítés­re kell nagyobb gondot for­dítani. A 39'A műhelyben a szakszerűbb anye "'elhaszná­lásra kell fokozottabban figyelni. Ez tehát a harmadik ne­gyedévi „minőségi mérleg” — S mit mutat októbert —- Javulást — viaszolta a „főmeős”. — A harmadik ne­gyedévben 0,5 százalék volt a jogos reklamáció, a ez a százalék 0,38 századra csök­kent októberben. A gumigyá­riak ebben az időszakban is kifogástalan minőségi mun­kát végeztek. Nem mondható ez azonban az A-gvár néhány műhelyére. A 30/B műhely­ben például a megengedett 6 százalékos műszaki hibával szemben 14,1 százalék volt a részarány, ami nagyon sok. Alig jobb a helyzet a 34/B műhelyben, ahol 12,1 száza­lék volt a műszaki hibák részaránya, a megengedett 6 százalékhoz viszonyítva. A 34/A műhelyben la van még javítanivaló. Tehát: a női bunda- és ba­lerina, valamint a férfi bumper cipőknél fokozot­tabb eile őrzésre pan szük­ség, az októberi tapasztala­tok alapján. Végezetül azt kérdeztük meg Lovas elvtárstól: — Milyen intézkedéseket tett és tesz az üzem vezető­sége a gyártmányok minősé­gének javítása érdekében! — Premizálási rendsze rünkben a minőségi munka dotálása még nagyobb teret kap. Az anyagi érdekeltség gyakorlati alkalmazását foko­zottabban érvényesítjük a jö­vőben. Igyekszünk felszá­molni a minőségre károsan ható anyagellátási hibákat elsősorban a jobb műszak’ feltételek biztr £ ával, to­vábbá az ellenőrzés fokozó sávaL Ha megvalósul, sokat jelent majd az is, ha a cipőnagy­kereskedelmi vállalatok el­lenőrei menet-, tehát ter­melés közben ellenőrzik n lábbelik minőségét, Ez a gyár, továbbá a keres­kedelem, de legfőképpen a vásárlók sze .inont’ából len­ne előnyös. Éppen ezért re­méltük. mielőbb gondoskod­nak az illetékesek arról, hogv a kereskedelen közvetlen tehát üzemen heWH ellenőr­zése Is megvalósuljon á Tisza '"’inőm-írban !s — fejezte be nvilrtkozatát Lova" tstván elvtárs. B.Gy. — több egy pergőnél egy em­berre égisz héten. Kenyírhé- jat esznek, meg krumplit. Ami akad. — Sok ember vzn a maguk falujában munkanélküli — Rettentő sok... Mán ott tartunk, hogy éhenveszünk. Ha akad is valami munka, asse sokat segít. Megmondom én, hogy van ez. Ha mongytijc egy köbméter künek a kifej- tísit nígy pengőbe ággyá ki a város, a vállalkozó tovább ággyá háromír. A megin to­vább kettőir. Az is tovább ággyá, oszt mire a szegíny kubikoshoz kerül, a mán csak 30 fillért kap írté. De olyan küirt; uram, akibe a csákány is szikrát vet. Na mán most: ha inaszakadtáig dógozik, megkeres egy héten 12 pen­gőt, 13-at. Aki panaszkodik, azt a pallér elkergeti, mert akad helyibe mingyá másik. Veheti a bábruhát, oszt odébb állhat. — Mi az a bábruha? — A kubikosszerszám... A tajieska, a csákány, meg az a kis poggyász. Roppant ke- míny a megílheiis ... Ezirt megyünk Franciaországba. Ott tiszta fizetist adnak a kubikosnak.. * A jászladányi Tóth János és az ország többi részéből több mint nyolc évtizeden át a világ minden részébe kizú­dult sokszázezer magyar tra- gédiáia, elszakadása mögött ugyanaz az ok sötétlett: a nagybirtok, a tőke hatalmá­nak árnyékában vergődő, ki­semmizett emberek sorsa. Nem árt ezt felidéznünk most, amikor a közösben ki­bontakozó életű magyar pa­rasztság. az ország évről évre emelkedő életszínvonaláért keményen, öntudatosan küz­dő munkásság előtt egyre fé­nyesebbé válik a jövő útig amikor már lehámlottak a mindennapi kenyér gondia1 és mind kulturáltabb, szebb élet felé halad az ember KISS ISTVÁN séges ügynök” agyában: fél­millió tengődő agrirproletár és munkanélküli ipari mun­kás kiügynöklésére tett ígére­tet. A kormányzat felé, mint az „elégedetlen elemek le- csapolását” népszerűsítette ötletét, mely Argentínába do­bott volna ki félmillió ma­gyar embert. Argentínában ekkor ala­kult meg a Telepítési és Ki- vándorlási Intézet (Institute Pro Colonisation e Imigra- tion) nagy alaptőkével és az­zal a célkitűzéssel, hogy Ar­gentina akkori 13 millió la­kosához még legalább 10 mil­lió embert bevándoroltat A magyarországi ügynökséget Albrecht vállalta s mivel megállapítása szerint a csak negyedrészben megművelt Argentina pampái klimati­kus, geológiai és gazdaság- földrajzi viszonylatban a Nagv-Alföldhöz hasonlítanak, elsősorban az alföldi megyék­ből szándékozót* a kivándor­lókat összetoborozni. Csak Szolnok megyéből 40—50 ezer ember kitelepítését vette tervbe. Már javában folytat­ták megbízottai az ügynök- lést, állt az embervásár, ami- •kor a képvi-előházban lelep­lezték a Habsburg Albrecht zsíros üzletét, gyorsan eloltott botrány lobbant fel s emia't lefiiiták az egész ügyet. Az elbolonditott emberek egy ré­sze azonban már túladott mindenén és Argentína he­lyett Franciaországba ment... A jászladányi Tóth János bá­csival beszélgetett is útja előtt a Fiúméi úti kivándorló­otthonban egvik újságíró. Érdemes idézni belőle: „Hét gyereket hagyok oda­haza ... Meg az asszonyt.. De nincs tovább kitartás. Ott- hun semmi munka, itt rnsto- kftltam már hónapok óta Pes- *en. Minden szombaton úgy ’vllrPem nekik a pízt utalvá­nyon. — Mennyit W!Iá haza he­1 '*rf Tciínf 9 — ahogy csennen li, t3 ■ngö mikor hogv Alig jut

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom