Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 9. Hatszáz holddal a gépállomás előtt Cím nélkül MEZŐTÚRRÓL Ha kevés a gép, nyújtsd meg a műszakot Amikor két termelőszövetkezet és négy termelőszövetkezeti csoport egyesülésével megalakult a tiszagyendai Lenin Tsz, kevesen hitték, hogy egy év alatt ilyen eredményeket érnek el. A nyáron ugyan gyakran munkaerőhiánnyal küzdöttek, meg a szárazság is csökkentette a növénytermelés hozamait, mégis év végére csak jelentéktelen bevétel — csökkenésre számítanak. Az állattenyésztés ugyanis kitett magáért — nagyarányú tervtúlteljesítésével majdnem teljesen pótolja a növénytermesztésben keletkezett kieséseket. Mindez jó hatással volt a szövetkezet vezetőinek, tagjainak hangulatára, most jó dvvel, lendületesen végzik az őszi betakarítás, vetés munkáit. I BEVÄLT A KAMPÁNY* TERV Veres Sándor elnök, Muszkán István agronómus, meg a vezetőség többi tagja részletes őszi kampánytervet készített, s ennek alapján láttak a soronkövetkező tennivalók elvégzéséhez. — Eddig még minden pontját teljesítettük, csupán 30 hold cukorrépa szedésével maradtunk el —,' mondotta Veres elvtárs, — de azzal sem a mi hibánkból. Egyszerűen nem bírták a gépek. — Három Belorusz dolgozott a Bajai-féle répakiemelővei, de a három sor helyett csupán egyet-egyet győztek, — azt is nehezen. Minduntalan tört. szakadt valami. Most az eső után már a sokkal gyengébb U—28-as is bírja, mégpedig két sort egyszerre. Behozzuk a lemaradást hamarosan, S az elnök bizakodása nem alaptalan. A dohány, napraforgó, maglucerna betakarításával könnyen végeztek, két héttel ezelőtt már a lu- cerna-cséplést is befejezték. Az eső előtt a burgonya-kiemelő is összetört, most fo- gatos, kormánylemez nélküli ekével forgatják fel. Négy fogat és tizenkét szedő ezzel is végez hamarosan. PREMIZÁLJÁK A RIZS- ARATAST Ä cukorrépát, kukoricát már az első kapálás előtt parcellázták, mindenkinek kijelölték a területét, amelynek betakarításáért felelős. Nem így a rizsnél. Tartani lehetett tőle, hogy a tsz idegen munkaerőre szorul. — Ezért a vezetőség úgy határozott, hogy premizálják a rizsaratást. Egy hold sarlóval történő learatásért, — ameny- nyiben 15 mázsa termés várható —, 13 munkaegységet, 270 forint készpénzt és 3.5 kg hántolt rizst „fizet” a tsz. Ezzel az intézkedéssel biztosítani tudták a rizs időben való betakarítását, jelenleg is közel hatvanan aratják. A napokban, a cséplést is megkezdik. A cukorrépánál és kukoricánál alkalmazott parcellarendszer nemcsak a premizálás végett, hanem a betakarításnál is előnyös. így a tagok családtagjaikat, sőt rokonaikat is „mozgósítják”. Ezzel a tsz jelentős munkaerőtöbblethez jut. kétszáz hold kukortCASZÄRAT LESILÓZTAK A közös kukoricatáblán eddig még csak próbatörést végeztek, ellenben a 300 holdas háztáji területet még szeptemberben letörték. A termelőszövetkezet rögtön mozgósította a silókombájnt és 200 holdról a szárat lesi- lózták. Akinek szüksége lesz kukoricaszárra, megkapja a közös tábláról. A betakarítás tehát igen jó ütemben halad, jelenleg mintegy 600 holddal előzték meg a gépállomás gépeit. — Természetesen nem azért, mintha a traktorosok rosszul dolgoznának. A gépállomás 9 erőgépe három hét óta két műszakban dolgozik, csupán az a baj, hogy a 9 erőgép kevés a szövetkezet 3.300 holdas szántóterületéhez. Ezért aztán a szállításnál a TEFU- kocsikkal segítettek magukon: mintegy hatezer mázsa répaszeletet szállítottak a vasúttól a silógödrökbe. A 9 erőgép csak szántást, illetve talajelőkészítést végez, két gumikerekes traktor pedig vet. Most kaptak még újabb két vetőgépet, de ez is kevés. A szövetkezeti gazdák úgy segítenek magukon, hogy megnyújtják a műszakot. Az erőgép hátsó lámpáját meghosszabbító vezetékkel átszerelik a vetőgépekre, így este 9*—10 óráig is tudnak dolgozni. A nyújtott, 13 —15 órás műszakkal ebben a hónapban befejezik a vetést. NAPONTA i,CSÚCSÉRTEKEZLET” Az őszi munkák eredményei nem véletlenül hullottak a Lenin Tsz gazdáinak ölébe. Mindezért keményen megdolgozott mind a tagság, mind pedig a vezetőség. Éjszaka végezték el például a csávázási. Egy napra kapták meg a gépet, s hogy 700 mázsa vetőmagot előkészíthessenek, az egy napot megtol- dották két éjszakával. A tsz brigádvezetői és két agronó- musa az elnök vezetésével naponta fél-háromnegyed órás eligazítást tart, ahol megbeszélik a másnani feladatokat és munkaerőelosztást. Mint az agronómus tréfásan megjegyezte: „Korra, nemre és vallásra való tekintet nélkül — mindenkit mozgósítunk.” A gondos szervezés, a szinte egyes emberekre menő munkaelosztás a szövetkezeti gazdák szorgalmával párosulva egységes közösséggé kovácsolta a tiszagyendai Lenin Tsz-t. i— Patkós — Szövetkezeti város. Ősrégi település. Történészek ugyan vitatják kunsági eredetű lenne-e, de a városka valamennyi lakója annak tartja magát, s nagyon is büszkék ebbéli s más történelmi hagyományaikra is. Joggal. — 1514-ben Dózsa György paraszt csapatai marsoltak a város alatt, a szabadságharcban vitézül helyt álltak a mezőtúriak, s 1919-ben hősiesen védték vörös katonái a proletár hatalmat. A felszabadulás után pedig az országban is elsők között szövetkeztek itt az egykori kubikosok, kis- parasztok, földhöz juttatottak, hogy közösen vessenek véget a paraszti nyomornak. Szövetkezeti város. Minden ízében az. A neonfény „áztatta” esti ködben szövetkezeti fiatalok tartanak haza a munkából, teherautók fordulnak be a tsz-székházak udvarára. A határ kihalt, elcsendesül, s kezdődik az esti élet. Nem teljességgel, csupán néhány epizódját kiragadva pillantottam be Mezőtúr egy éjszakájába. Mennyivel más volt a Bercsényi Hosszú, kampós botjára támaszkodva áll a juhász a frissen mázolt állomásépület várótermében. Mellette összehúzza magát a kuvasz a hideg kövön. így ismerkedünk. — Nem harap7 — De. Csak annyit mondok: bánt. A Büszke rárohan akárkire. Szigorú nagyon. — Mit dolgozott ez máma! — Mit? — Hajnali félhárom óta talpon vagyunk, birkát szállítottunk. Többet ért, mint tíz ember. Belekapaszkodott a birka fülébe, úgy nyomította a vagonba őket. — Bátyám, hol juhászko- dík? — Kispón. Azelőtt itt Túron, a Bercsényiben. Az más volt. — Jobb? — Sokkal. Ott volt fegyelem, kérem. Ha a vezetőség aszonta kukoricát törünk, akkor másnap a kukoricát törte mindenki. A kutyára visz- szatérve. Volt nekem egy hűséges pulim, 17 esztendőt szolgált nálam. Csak éppen nem beszélt. Ez is olyan, a Büszke. A fejem a lábam elé hajtom, ez azt jelenti: megkerüli a nyájat. Két nyáj van. A Bercsényiben egy volt. De ott aztán tudnak gazdálkodni. Zugi főd az övék. Istentelen rossz főd, mégis 16 mázsa búzát termeltek. Olyan helyen, ahol emberemlékezet óta a kukorica meg nem termett, milyen kukoricájuk van most is. — Akkor hát miért hagyta ott? — Nena engedtek birkát tartani. Eljöttem. Pedig megmondta az állatorvos, ha az öreg Karó elmegy, lőttek a juhászainak. (A kabát hajtókáján kitüntetés fityeg, a juhász nem szól róla, de minduntalan arra tekint.) Jó hírem van nekem. Az én munkámba ne szóljon senki. A Bercsényiben nem is vót énvelem soha, semmi baj. Megkérdezem, visszamen- ne-e. Kitérő válasz. Minek? De ha tovább beszélgetnénk, tudom percek múlva beval- laná, a Bercsényit nem tudja felejteni. Egyszerű szavakkal a politechnikáról Nyitrai bátyám ki tudja hanyadszorra állt a katedrára ez év szeptemberében. Pár éve hiányzik még a nyugdíjból. Tőle telhetőén hűséggel szolgálta a haladást a felszabadulás előtt is, most is egyike a hazájukat szerető, a nyitott szemmel járó nevelőknek. Két korsó sör közben a politechnikai oktatás keveredik szóba. — Nekem nem új dolog. Itt van a kislányom, a múlt héten avatták orvossá, de a (y »Hfl Kecskeméten esik az eső itt már sár van...“ A falu úgy gunnyaszt a csendes vasárnapi tétlenségben, mint öreg ember ünnepi ebéd után a kispatkán. A házakból jó illatok szállnak: készül az ebéd. A főutcán, a kocsma előtt alacsony, idős ember tántorog. Megáll a szomszédos kultúrotthon előtt, arcát az ablakra tapasztja. Üres a kultúrház, csupán ajtajában álldogálnak ünneplőbe öltözött lányok. Legényt alig látni vasárnap délelőtt a szele- vényi főutcán. Ilyenkor, vasárnap délelőtt alusszák ki egész heti fáradságukat, az otthoni ágyban. Ki Pestre, ki Kecskemétre, ki meg Kun- szentmártonba szegődött el kenyerét keresni. Még a lányok is azt mondják: igazuk van. Ebben a kis községben nem érdemes értelmes életet keresni. Mert ha csak a lányok kifogásait nézzük.*» * «íj.: — Vasárnap le s fel járkálunk a betonon — mondja Kovács Mária, aki családtagként dolgozik a tíz éves Szikra Termelőszövetkezetben. ■—> Jólesne egy kis szórakozás az egész heti munka után, de az egyetlen italbolton, meg az üres kultúrotthonon kívül nincs más szórakozási lehetőség. — Ide szoktunk beülni beszélgetni ebbe az üres könyvtárterembe — vág közbe Her- czeg Julianna. — Ilyenkor aztán megbeszéljük, ki járt a héten Kecskeméten vagy Kunszentmártonban, mert ha egy pár cipőt akarunk vásárolni, kerékpárra vagy vonatra kell ülni. Ebben a községben még egy ruházati bolt sem található. — Még csak egy cukrászda sem — toldja meg Nagy Piroska. a nevetőszemü barna kislány. «— Pedig ott még a hétköznap esténket is eltűnhetnénk. — így aztán Kunszentmár- tonba megyünk — mondja Danyi Julika. — Nincs mesz- sze. A Körös-gáton mindössze négy kilométer. Csong- rád, Szentes is közel van. Közel, amíg az esős ősz el nem jön. Itt a faluban azt mondják: ha Kecskeméten esik az eső, Szelevényen már sár van. Ősztől tavaszig négy fal közé reked fiatal és öreg. * Igazuk van-e hát a legényeknek, akik máshol keresik a boldogulást? Bíró Sándor, a községi KISZ titkár is azt mondja, nagyon is igazuk. Pesten — de a kisebb városokban is — még a hétköznap estékre is akad program. Aztán egy göndör, szőkehajú fiú szólt közbe: — Én is Pestre mentem dolgozni s nem bántam meg. Igaz, segédmunkás vagyok. De megkeresek havonta 1200 —1300 forintot. Üzemi konyhán étekezem, munkásszálláson lakom, így kényelmesen kijövök ebből a pénzből. Aztán hol a vidámparkban, hol üzemi mulatságon, ismeret- terjesztő előadáson tölthetem estéimet. Nem vagyok benne biztos, de úgy gondolom, itthon is megkeresnék a termelőszövetkezetben 1000 forintot havonta. De mit csináljak Szelevényen az én havi ezer forintommal? Kocsmába járjak? Még mozielőadás is csak hetenként kétszer van. És a mozink is olyan rossz, hogy alig lehet érteni a szöveget. Vasárnaponként, ha hazajövök, ideállok a kultúrotthon elé nézelődni vagy biliárdo- zunk a srácokkal. ^ Ha ez iau megy tovább».. öt év múlva nem lesz a termelőszövetkezetben harmincöt éven aluli gazda — mondja R. Nagy Mihály, a községi pártbizottság titkára. — Márpedig ez nagy baj, hiszen a kezdeményezés az új tervek, mind a fiatalokra várnak. Az idősebb generációnak az élet így is megfelel itt a községben. ők nem panaszkodnak sokat, nekik nem hiányzik egy-egy érdekes előadás. S a fiatalok szép ruháját, cipőjét látva, gyakran mondják is: milyen jó nekik! Dehát a fiatalok már többre vágynak. A szép ruha, cipő, gondozott külső nem minden. Ők — ha sokan nem is mondják meg őszintén — tanulni, de szórakozni is szeretnek. *— ötezer forintot költhetünk egy évben a kultúrott- honra — mondja Jakab László, a tanító, kultúrotthon igazgató. — Bizony időnként egy-egy bál megrendezésén kívül aíig nyitottuk ki a kultúrotthon ajtaját. Erre az őszre, télre már készítettünk tervet. Megpróbáljuk a fiatalokat szórakoztatni. Egyáltalán idehozni őket a kultúr- otthonba. De amíg közös udvarunk van a kocsmával,! s amíg nincs egy lemezjátszónk, agy barátságosan berendezett klubszobánk, addig vajmi kevés reményünk lehet erre. 9 Kiken múlik a szelevényi fiatalok életének alakulása? Talán először a termelő- szövetkezetnek kellene szétnézni a saját portáján. A fiatalok, akik gondjukat, bánatukat elmesélték — különösen a lányokról van szó — igencsak a Szikra Tsz tagjai. Á termelőszövetkezetnek úgy kellene gazdálkodnia, hogy elsősorban az anyagiakkal hívják vissza azokat, akik elmentek, s adjanak kedvet azoknak, akik még itthon maradtak. Sokat segíthetne a földművesszövetkezet is. Nyithatnának új ruházati boltot, cukrászdát Szelevényen. S összefoghatna a földművesszövetkezet a kultúrotthon- nal. Közösen tudnának kul- túrcsoportot alakítani — még pénz is jobban lenne rá. A szelevényi fiatalok ügye túlterjed a kis község határán. Beleszólása van két megyei szervnek is. A megyei tanácsnak és a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Segítségükkel talán öntevékenyebbek lennének a község fiataljai, s megpróbálnának változtatni az őszbe hajló, unalmas szelevényi vasárnapokon. írták: , Sóskutí J.—Varga V. Fotó: Lugosy. * * ide szituét bfüljji bess&lgfcíaj e^fee az üteg könyvtárterembe.. Vasmunkához is ért Ott tipegtek körülöttem, mikor fúrtam, faragtam. Sok anya rászól a gyerekre: ne lábat- lankodjatok, ne hátráltassátok apukát. Én azt csináltam: Gyere kislányom, apuka nem bírja a fűrészt egyedül. Ment az anyjához örömmel: Anyuta, sedítettem apuiénak. — Mind így neveltem. Sokoldalúságra. Az én gyerekeim magam faragta bölcsőben feküdtek. Most az unokáim használják. Egy idős tanító, aki már a hivatalos reform-irányelvek előtt is régen-régen ilyen szellemben nevelte tanítványait. Nagyon nagy dolognak tartja a politechnikát. Kopott ige, de most nem hat frázisként: lelkesedik érte. Sokat vár tőle. Csak azt nem tartja mindegynek, hogyan tanítjuk a politechnikát. A következővel kezdte. Bevitt az osztályba egy csillagjátékot. Mutogatta jobbról, mutogatta balról. — Gyerekek, szeretnétek ilyet? Zúgott az osztály: igen. No, ha jók lesztek, a jövő órán meg- tanítlak benneteket, hogyan készítsétek el. Egy szó sem esett a politechnikáról. Csinálták. Kiránduló lányok Sztálinvárosba mentek a szövetkezeti város diáklányai. Éjfél előtt robogtak ki az állomásra. De hogyan? Bizony elismerően csóválgattuk a fejünket, akik láttuk. Taxival jöttek a lányok. Nem akarom én azt bizonygatni, soha nem is voltam elfogult, hogy nálunk minden a lehető legjobban megy, hogy mi mennyországot teremtettünk Magyarországon. De hadd kérdezzem meg: ugyan ki tud róla, hogy egy mezőváros nagy többségében parasztokból összetevődő diáksága valamikor is taxival tette volna meg a kollégiumtól, vagy a lakásuktól az állomásig terjedő útszakaszt S milyen elegánsait. Milyen önfeledtek, milyen pajkosak ezek a lányok. Tobzódik bennük az öröm, a fiatalság. Mielőtt útra kelnek* megméretkeznek az állomási mérlegen. A cipőt is levetik* pontos súlyra kíváncsiak. Az utazni akarók körülállják őket. Senki nem haragszik* hogy egy kicsit hangoskodók* feltűnést keltők. Azért ilyenek, mert kedvük van hozzá. Egyebekről Sok-sok élményt szolgáltatott nekem ez a mezőtúri este. Itt hallottam Kozák öcsiről. Kozák öcsi órásmester a városban, s a fejébe vette, hogy mindenáron segít a városi múzeum alakításában. A múzeum. Erről beszél itt most mindenki. A mezőtúriak úgy vannak vele: csináltak eddig szocialista mezőgazdaságot, szocialista ipart, s most szocialista kultúrforradalmat vívnak. Ha eddig soha nem volt, most mégis lesz múzeuma Mezőtúrnak. S ebben mindenki segít. A traktoros, aki porladó csontokra akad mélyszántás közben, értesíti Kozák öcsit. Kozák Öcsi kimegy, megnézi a leletet, s már terjeng a városban a feltevés: talán honfoglaláskori sírhely. (Régészek elnézést, itt nem a tudományos ítélet pontosságáról van szó, hanem arról, mennyire akarnak, mennyire éheznek a tudományra a mezőtúriak.) Nem volt szándékomban, hogy írjak MezőtúrróL Az összefüggéstelen benyomásom, élmények ösztökéltek erre — Annyira nem készültem erre a riportra, hogy még címet sem találtam hozzá. Borzák Lajos NllllllllllillillllMIIIIIIHIillllilllllllilliililllllt Időjárásjelentés Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen kisebb eső. Mérsékelt szél, helyenként reggeli köd. Várható legmagasabb nappali hő- W&MMßt Iß—20 fok közöth
