Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 15. ÜLÉSSZAKÁN Az ENSZ-közgyűlés hétfői második ülése magyar idő szerint 20 óra ?3 perckor kezdődött. Elsőnek Hammarskjöld főtitkár mondott beszédet. Majd Kádár János, a magyar küldöttség vezetője szólalt fel. Elnök úr! Küldött urak! Nem kétséges, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének mostani, 15. ülésszaka valóban a legnagyobb jelentőségű a szervezet fennállása óta és így történelmi fontosságú lesz. Ez következik magából a nemzetközi helyzetből és abból hogy napirenden van az emberiség életének két, ma kiemelkedően legnagyobb fontosságú kérdése: az általános és teljes leszerelés, valamint a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Jelentős tény, hogy először gyűltek össze ilyen nagy számban egy helyen vita és tárgyalás szándékával az ENSZ' tagországainak vezetői. Nem kisebb fontosságú, hogy az újonnan felvettekkel együtt immár 98 ország küldöttei tanácskoznak az ENSZ-ben. Felvételük által olyan népek képviselői szólhatnak hozzá az ENSZ egyenjogú tagjaiként a nemzetközi élet nagy kérdéseihez, amelyek korábban hosszú korszakokon át még saját sorsuk irányításából is ki voltak zárva. A Magyar Népköz- társaság kormánya és népe forrón köszönti az ENSZ tagállamai közé újonnan beválasztott országok népeit és sok sikert kíván nekik önálló fejlődésükhöz. A magyar küldöttség sikeres munkát kíván a közgyűlésnek és a közgyűlés megválasztott tisztikarának. Elnök úr! Küldött urak! A béke megőrzése felfegyverzett és ellentétekkel terhes világunkban az a kérdés, amely ma a legnagyobb mérSzavak he! Mindenki tudja, hogy amíg a Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette haderőinek létszámát, a NATO-hatalmak felelős tényezői csak az általuk folytatott fegyverkezési hajsza palástolásaképpen hangoztatnak békeszólamokat. Tanulságos a népek számára, hogy mialatt a Szovjetunió és a többi szocialista ország kormányai új leszerelési és más, építőjellegű javaslatokkal készültek szeptember 20-ára, az ENSZ közgyűlésére, az alatt a NATO vezetői a saját maguk által eddig legnagyobbnak nevezett hadgyakorlatukat készítették elő ugyanerre a napra. Igaz ugyan, hogy Dennison admirális nyilatkozatában véletlennek nevezte ezt az egybeesést, de vajon van-e a világon olyan ember, aki ezt elhiszi. Ez nyilvánvalóan az erő fitogtatása akart lenni, de e vonatkozásban kárba vetékben foglalkoztatja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben mindenekelőtt azt várják az ENSZ-től, hogy minden lehetőt tegyen meg a leszerelés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési verseny méreteit és a rettenetes tömegpusztító fegyverek már felhalmozódott nagy mennyiségét. A mostani helyzetben lappangó veszély nagyságát azonban mindany- nyan jól ismerjük. A közvélemény sürgeti a megegyezést és a leszerelést. Tudjuk, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása a népektől még nem kevés állhatatos harcot, a felelős kormányoktól pedig józan állásfoglalást kíván. A köztudatban a vezetők felelőssége, érthetően nagyobb másokénál. Ebből adódik, hogy felelős vezető — ; szólaljon fel bár saját népe előtt, vagy az ENSZ fórumán | — nem térhet ki a béke nagy j kérdései elől. A közgyűlés mostani munkájában a Szovjetunió mi niszterelnökének, a béke fáradhatatlan védelmezőjének kezdeményezésére nagy számban vesznek részt államfők, kormányelnökök és más, jelentős befolyással rendelkező államférfiak. Az emberek az egész világon azt várják tőlük, mondják meg nyíltan, a leszerelés mellett vannak-e. Megismétlem: erre a kérdésre és nem másra kell válaszolniok, — akarják-e a leszerelést, vagy nem. S ha igent mondanak, azt várják az emberek, hogy a vezetők ennek szellemében cselekedjenek. Ugyanis elmarad sajnos néha e kérdésben a világos, egyértelmű válasz is, de még gyakoribb, hosv a szó és a tett nem esik egybe. Szavakban majdnem mindenki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál világosabban beszélnek. pett tetteket szett a költség és hiábavaló volt a fáradtság, mert a partner nem ijedős. Az pedig, aki a népeknek ma hadgyakorlatokon kívül nem tud mást mutatni, nem erejéről tesz tanúságot, hanem jóakaratának teljes hiányát és politikai gyengeségét árulja el. Az ENSZ tovább nem halasztható legsürgősebb feladata, hogy a béke védelmében a leghatározottabban ítélje el a kardcsörtetést, a hidegháborús manővereket és az államok szuverénitását sértő agressziót. A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO-hatalmak pénzén, fegyvereivel, politikai és adminisztratív támogatásával ismét talpraállított és nagyra növelt agresszív német mi- litarizmus. Nyugat-Németor- szágban naponta hangzanak el revansista kijelentések. — Még a nyugati közvéleményt is felkavarta a nyugatnémet tábornokok atomfegyvert követelő memoranduma. ; újjáéledt némef fékezését követelt [ dozatokat. a történelmi ta pasztala*'1 at. a német impe i rializmus megsemmisítéséről A magyar nép m ftyilitarizmus meg Miképpen lehetséges, hogy z országok vezetői oly hadar el tudták felejteni az álKádár János, a magyar ENSZ küldöttség vezetője beszél a közgyűlésen. Xelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat. tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerződéseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon valóban oly régen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák tömegei estek el a német imperializmussal vívott öldöklő háborúban? — Nem, ez nem volt olyan iég. Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek és a népek, közöttük a magyar nép, nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperializmus határozott megfékezését, a háborúk maradványainak felszámolását, a fennálló két német állammal megkötendő békeszerződést követelik. A magyar nép öt év teljes nemzeti jövedelmét, az egész nemzet öt évi munkájának minden eredményét látta porrá égni a második világháborúban. Elvesztette felnőtt lakosságának mintegy 8 százalékát, félmilliónál több emberéletet, megközelítőleg annyit, mint a lélekszámban 17-szer nagyobb Egyesült Államok. Népünk saját hazájában felszámolta a háború forrását jelentő monopoltőke imperialista uralmát. Nálunk nincsenek fegyvereken nyerészkedő, háborúra spekuláló emberek. A népek közötti gyűlölködés szítását, a háborús uszítást törvény tiltja. — Népünk joggal gyűlöli a háborút, az imperializmust. Békében akar élni minden más népnél. Dolgozni akar és békében akarja élvezni munkájának mind bővebben termő gyümölcseit a jövőben is. A magyar közvélemény is úgy látja, hogy az emberiség most válaszúton van. Arról van szó, hogy az emberi lét példátlan pusztulását okozzák-e a tudomány korszakalkotó vívmányai, vagy pedig gazdag és boldog jövő vár az emberiségre. A népek számára a választás nem nehéz. A megoldás is megtalálható. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az Egyesült Államok befoElnök úr! Küldött urak! Az egész emberiség együttérzéssel és feszülten figyeli a gyarmati népeknek felszabadulásukért vívott, széles sodrású és drámai küzdelmét. Valóban megérett az idő a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására, annál is inkább, mert a gyarmati rendszer, az imperializmus e gyászos terméke az összeütközések állandó forrása. Megszüntetése nagy lépés lfsz előre azon az úton, amely az embermilliók létét fenyegető háború végleges kiküszöbölése felé vezet. A gyarmatosítók sokáig gátolták az elnyomott gyarmati népek fejlődését, gazdaságilag kizsákmányolták őket. Barbár módra millió- számra pusztították a gyarmati országok lakosságát. Hallottuk itt a kongói népet oly hosszú időn át rabságban tartó belga imperialisták hangját zengedezni. lyásos körei kijózanodjanak a megbukott erőpolitikából, belássák a hidegháború mindenki előtt nyilvánvaló csődjét és már most, ezen a közgyűlésen a megegyezés készségével kezdjenek tárgyalni az általános és teljes leszerelésről. Ez megszilárdítaná a békét és új' felvirágzást hozna. Űj lendületet adna a két társadalmi rendszer békés versenyének, s ennek nagy hasznát látnák a dolgozó emberek keleten és nyugaton egyaránt. A Magyar Népköztársaság kormánya, küldöttségünk teljes mértékben támogatja az ENSZ legutóbbi közgyűlésén henyújtott, s ott elvben egyhangúlag támogatott szovjet általános és teljes leszerelési javaslatot Ugyancsak támogatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javaslatait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbbre jussunk a leszerelés megvalósulása felé. hogy megadták Kongó népének a függetlenséget, s legutóbbi katonai akcióikat csak a belga nők és gyermekek biztonságának védelmében hajtották végre. Elfelejtettek azonban szólni arról, hogy az ottlévő belga állampolgárok biztonságát nem Kongó békés népe, hanem csakis az imperialisták provokációi fenyegették. Elfelejtettek beszélni arról, hogy elefántcsont- és nyers- gumi-beszolgáltatás megtagadása címén sok éven át kongói férfiak, nők és gyermekek ezreinek kezét vagdosták le a belga gyarmatosítók. Nem esett szó azokról a borzalmakról sem, amelyekről E. Morell egykori angol szerző „A fekete ember sorsa” című könyvében írt. E könyvben közölt adatokból kiderült, hogy a belga uralom kezdetén még a legóvatosabb becslés sem tette húszmilliónál kevesebbre a kongói lakosságé Az 1911-ben tartott népszámlálás Belgiumban közzé nem tett, de egy brit konzuli jelentésből nyilvánosságra került adatok szerint viszont ekkor már csak mintegy 8,5 millió volt Kongó lakossága Ez csaknem 12 millió kongói ember pusztulását jelenti, alig 25 esztendő alatt, s ez csak a legalacsonyabb becslés. Némely gyarmatosítók most alakoskodva fehér tógát öltenek, s arról beszélnek, hogy ők azok, akik felszabadították az adott gyarmat népét. Ez hamis beállítás. A gyarmatosítók csak elrabolták a gyarmati népek szabadságát,' és most nem ők adják, hanem a gyarmati népek küzdelmes harcban maguk szerzik vissza elrabolt szabadságukat. A gyarmatosítók arról beszélnek, hogy ők civilizálták és nevelték a gyarmati népeket Sőt még mérlegelik is, elég érettek-e már az önálló nemzeti létre. Mindenki tudja azonban, hogy a gyarmatosítók megjelenése előtt már régen létezett például az ősrégi kínai, indiai, indonéz kultúra és civilizáció, a magas színvonalú arab csillagászat és matematika, léteztek hatalmas és jól szervezett afrikai államok. Nevelésről beszélnek. Egymásután hallottuk itt felszólalni Nkrumah urat, a Ghánái Köztársaság elnökét, Fidel Castrot, Kuba miniszterielnökét, Sukarno urat, az Indonéz Köztársaság elnökét és az egykori gyarmati és félgyarmati népek más neves képviselőit. A kéretlen tanítók és nevelők közül sokan tanulhatnának tőlük emberiességet, felelősségérzést, államférfiúi ítélőképességet. Nem utolsó sorban tiszteletre méltó az imperializmussal szemben megnyilvánuló nagy erkölcsi bátorságuk. A gyarmati rendszer eddigi haszonélvezőinek meg kell érteniük, hogy e kérdésben nincs többé hatása sem a mellébeszélésnek, sem pedig az igazság kiforgatásának. — Tudomásul kell venniök, hogy eljött a gyarmati rendszer maradéktalan felszámolásának ideje A történelem menete meggyorsult. A gyarmati rendszer alapjai annyira megrendültek, hogy minden olyan kísérlet, amely gátat akar vetni a felszabadulás folyamata elé, nem megállítja azt, hanem meggyorsítja. Az általános vitában néhány küldöttség azzal kísérletezett, hogy a Szovjetunióra és a népi demokráciákra szórt durva rágalmakkal terelje el a figyelmet a gyarmaté tói és az igazi gyarmatosítókról. Ez hiábavaló próbálkozás. — Még a gyermekek is tudják, az egész világon, hogy a gyarmatok és félgyarmatok Ázsiában, Afrikában és Dél- Amerikában, a gyarmatosítók és a gyarmati rendszer fő támaszai pedig nem Kelet-Európábán, hanem Nyugat-Eu- rópában és Észak-Ameriká- ban vannak. Nem a gyarmati népek bűne az a tény, hogy a gyarmatosítók által oly hosszú időn át kiszipolyozott országoknak úgyszólván nincs iparuk, mezőgazdaságuk elmaradott, primitív, lakosságuknak gyakran több, mint 90 százaléka írástudatlan, éhezik és az átlagos életkor 30—35 év. Az én hazámban az/ ipar adja a nemzeti jövedelemnek csaknem kétharmadát. Mező- gazdaságunk fejlődik. Az ipar fejlődési üteme az 1920 és 1945 közötti évek átlagában évenkint egy százalék volt. A felszabadulás óta eltelt idő alatt évenkint átlagban 11 százalékkal emelkedett az ipari termeiét Ä középiskolai tanulók száma a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt 52 000-ről 204 000- re, az egyetemi hallgatók száma 11 és fél ezerről 34 és fél ezerre növekedett. írástudatlan nincs. Az átlagos életkor az 1930-as 48 évről 65-re, azaz 17 évvel emelkedett. A gyarmatosító urak még saját országaik fejlődésében sem tudnak ilyen tempót felmutatni, nemhogy az általuk leigázott gyarmati népek életében. Hogyan merészeli bárki is hazám és a Szovjetunió viszonyát rágalmazni, amikor népem az utolsó 15 év viharos fejlődését nem utolsó sorban a Szovjetunió {Folytatása a 2. oldalon) Eljött a gyarmati rendszer felszámolásának ideje yiLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IX. évfolyam, 235. szám. Ara 50 fillér I960, október 5. szerda. Hordóvárosban, pince mélyén Halálbolygó Levelezőink ír iák i
