Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
6 SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 1960. október 2, Árnyék napfényben Négyen a jégen Min dolgoznak filmművészeink? „Holnapután < hajnalban útrakel az első Marsexpedíció" A TASZSZ jelenti: Az Egyesült Űrkutató Központi jelentése szerint holnapután hajnalban útrakel az első Mars-expedició. Az utazás programterve elkészült. Az öttagú expedíció parancsnoka Pjotr Zsukov, a Központi Bolygókutató szekciójának vezetője. Könnyen lehetséges, hogy olvasóink közül még számosán megérik azt a napot, mikor a TASZSZ hasonló szövegű hírt röpít világgá. Az a hír — igaz lesz; az idézett egyelőre még az írói képzelet szülötte. Ezzel kezdődik Sass Ervin „Halálbolygó” című kisregénye. Bátor, képzett szovjet kutatók röppennek az űrbe, hogy elérjék és tanulmányozzák a Földhöz sok tekintetben rokon bolygót, a Mar- sot. Az űrhajó elindul, útjának minden kilométerét feszült figyelemmel kíséri a vitás. Százmilliók kívánják a merész kutatók győzelmét, ám egy maroknyi csoport kudarcra ítéli az expedíciót, halálra tag iáit.-. Teremtő s pusztító erők kelnek szörnyű bírókra. A kozmoszban megvívott küzdelem feszültsége. Izgalma olvkor egv bontakozó szerelem édes pillanataiban oi’Adik fel... Keddi számunkban kezdjük Sass Ervin újságíró utópisztikus kisregénye, a Halálbolygó folvtatójaeos közlését. Folyóiratot ad ki a Zeneművészek Szövetsége A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Zenemű Kiadó Vállalat közös gondozásában zenetudományi folyóirat indult, „Magyar Zene” címmel. Az új folyóirat évente hatszor jelenik meg. A folyóirat zenetudományi tanulmányok mellett rendszeresen közöl kritikákat új magyar művekről, külföldi lapszemlét, külföldi és hazai könyvszemlét ad, s külön rovatban számol be a magyar és a hozzánk érkező külföldi hanglemezekről. A Magyar Zene első száma most látott napvilágot. (MTI) gy a nyakunkra szapora dott a dolog, hogy meg- halni sem értünk rá. A gaz mindenütt úgy nőtt az eső után, mintha húzták volna felfelé. A mi csapatunk — mint szokás mondani, megint nekifeküdt az istrángnak és mérkőzésre szólította a többieket. Hát persze, hogy úgy voltak vele amazok is: rendben van, lássuk, ki a legény a gáton, — Gyerünk, mert megesz bennünket a páré, meg a folyondár — mondták az emberek és csakugyan úgy járt kezükben a kapa reggeltől nap- alkonyatig, mintha gép lett volna a szívük helyén. Répát kapáltunk éppen, amikor Nyágó Manó összeszólalkozott a csapatvezetőjével. Ezt az embert valahonnan Pest környékéről hozta mi- hoz^ánk a szél. Ott állítólag szatócsboltja volt neki, de becsukott a harmincas évek derekán. Aztán, mivel meghalt a felesége apja, aki Halesz- falván ha. angozó volt, és kis rossz házát a lányára hagyta, Vyágóból is haleszfalvi lakos 'ett. Uras beszédmodorán és furcsa nevén kívül nem hozott magával semmit az égadta világon, csak ami rajta volt. Még takarót is úgy kértek kölcsönbe a felesége ismerőseitől, és állítólag egy élen keresztül a szoba földén háltak szalmán. A hábo- ú* munkalehetőség aztán ki- úzta őket valamennyire a ■rból, olyan értelemben, ogy jobban hozzájutottak iy-egy kis kereseti alkalom-03* A Hunnia Filmstúdióban Makk Károly rendező a közelmúltban készült el a Fűre lépni szabad című vígjátékkal — az újdonság októberben kerül a közönség elé — s most új művészi feladat megoldására készül. A film címe Árnyék napfényben; a forgatókönyv írója Huszti Tamás. A történet az egyik kisvárosban játszódik, mun- káskömyezetben. Erkölcsi kérdést boncolgat, s arra keres feleletet, hogy formálódó, új társadalmunkban a megtévedt ember hogyan talál vissza a helyes útra. Űj film forgatására készül Révész György rendező is. A forgatókönyvet Örsi Ferenc írta. A Négyen a jégen című újdonság hosszú idő után az 17 nnek a feltűnően szélesMJ vállú, szögletes kopo- nyájú, mindig borostásarcú, tömzsi embernek sehogysem állt kezére a paraszti munka. Ha elszegődött napszámosnak a nagygazdákhoz, azok már az első este kifizették és megmondták neki, hogy másnap ne menjen, maradjon otthon. Bármit bíztak rá, nem haladt vele. Gyakran ihatnékja lett és sétálgatott friss víz után, ezenkívül óránként elment félredolgára, csakhogy teljék az idő. Egyszer megesett vele, hogy mire a gazda úgy fél- délelőtt tájon kiment ellenőrizni, akkorára a kukoricából kidarabolta az összes takarmánytököt, mivel azt is gaznak nézte. Beszélték, hogy akkor meg is hempergették egymást a gazdával, mert az mindjárt nekihajtott, lemar- házta, Manó meg, aki ilyesmihez nem volt szokva, t egyébként is bikaerős ember volt, nekiment és felöklelte. A téeszbe nem jelentkezett mindjárt az indulásnál, csak fél évvel később, amikor azt látta, hogy szó sincs ott éhen- halásról. Eleinte rettentő sok baj volt vele, mert egyszerűen nem ment a kobakjába, hogg miért kell a téeszben sokkal jobban dolgozni, mint a va- gyono: parasztnál. — Mindegy az, kéremszé- pen, csak a nap meg ne álljon — ez volt a szavajárása eleinte, amitől majd a guta ütött meg bennünket. — Mindegy a fészkesfenét e=» rip-kodtam rá jómagam it első magyar film, amely elsősorban a gyermekeknek szól. A kalandos, fordulatos történet 1956-ban, az emlékezetes dunai árvíz idején játszódik. Főszereplői gyerekek, akiket a Duna jeges áradata körülzárt egy magaslaton. Érdekes feladatok megoldásán dolgoznak a Budapest Filmstúdió munkatársai Is. Kollányi Ágoston a Gödöllő környékén forgatott, Játék az életért című természettudományos filmmel jelentkezik a mozikban. Ezenkívül befejezte az Ezüstszálak című alkotás forgatását is. A két újdonság közül az egyik az állatvilág ösztönéletéről szól, a másik pedig a „Szorgalmas takácsok”, a pókok társadalmát mutatja be. (MTI) egy párszor —, magának mindegy, hogy lesz-e majd a padláson valami? — Az nem mindegy, ké- remszépen — válaszolta Manó —, de azért ne tessék velem gorombán beszélni, mert én azt nem szeretem. Pár év alatt azonban mégis elvergődtünk vele annyira, hogy alig-alig maradt le a munkacsapatban, ha együtt csináltunk valamit. Mióta pedig neki is kiolvasták a sorokat mindenféle növényből, hogy azt kifogástalanul megkell csinálni, mintha kicserélődött volna. Inkább több időt fordított rá, de szépen, takarosán rendbetette a ráeső részt. Nem akart mégegyszer belefogni. — Van valami kifogás, ké- remszépen? — kérdezte, mikor tudta, hogy semmi kifogást nem találunk utána. anem a nagy kapálási hajrá megzavarta. A csapatvezetője azt mondta neki, hogy ha minden kötél szakad, akkor sem szabad le- maradniok a n-ásik csapattól. Manó erre azt válaszolta: — Énrajtam nem múlik, kéremszépen. Neki is fohászkodott úgy a kapálásnak a maga parcellájában, hogy néha, amikor a répa tövétől kézzel húzta ki a vadgörögdinnyét és felegyenesedett, néhány pillanatig csak elsötétült világot látott, benne szikrázó csillagokkal. Aztán a kapanyelet is erősebben markolta a kelleténél. Ha olykor megállt egy csepp Lettó-tájékozíató A 40. játékhéten 4 120 478 lottószelvény érkezett a Sportfogadási és Lottóigazgatóságra. öttalálatos nem volt. Négy találatot 22-en értek el, nyereményük egyenként 140 470 forint. A három- találatos szelvények száma 2011, nyereményük 768 forint. Kéttalálatos szelvény 82 340 volt, s ezekre 18,70 forintot fizetnek. * Októberben négy lottó-sorsolást rendez a Sportfogadási és Lottóigazgatóság, egyet a fővárosban, hármat vidéken. A hónap első húzását október 7-én Újpesten, okt. 14-én Kapu váró tt, 21-én Túrkevén, 28-án pedig Sárvárott sorsolják a lottó nyerőszámait.. — (MTI) s zusszanásra és ki akarta nyújtani a szerszámnyélhez görbült tenyerét, az ujjai megmakacsolták magukat. Szóval elfáradt, de nem bánta. Feltette magában, hogy mire a csapat többi tagja ‘’végez, készen lesz ő is a dolgával. A nap deleidre állt, forróvá hevítette a levegőt. Fellegek csak Titkán kószáltak odafent. Éppen, hogy elfüty- työgött három vagonjával a féltizenkettes vonat, s már amoda pipált jó messzire, va- lószínűtlenül megnyurgulva, gólyalábakat eresztve a csil- lámló, himbálódzá délibáb- tenger közepén. A gyomra is zaklatta már Manót, a cigarettafüst utáni vágy is lefoglalta a figyelmét és így történt, hogy véletlenül kivágott egy nagyocska, fodroslevelű répát. Éppen onnan, ahol úgyis ritkán maradt meg, s már jó nagy lépésre nem volt semmi a sorbaii. Eh, ővhatatlan — vigasztalta magát. — Megeshet bárkivel ilyesmi. Felegyenesedett, hüvelykujjával leprésel- te kapája éléről a rátapadt szívós földet és szemét megreszkírozta a baloldali szomszédok felé. Azok nótát du- dorásztak, vagy fütyültek önmaguk szórakoztatására és sebesen járt a kezük. Manó sajnálta a kivágott répát, de nem értette, miért sajnálja. Fél, hogy észtévéTalálkozás Rjepinnel Emlékezésül halálának 30. évfordulójára jepin, a XIX. század nagy orosz festője hosszú időn át nem volt számomra több mint művészettörténeti adat és néhány reprodukció. Tudtam, hogy Munkácsy Mihállyal egy esztendőben született és a cári Akadémia elvégzése után 14 társával együtt megindította a „vándorkiállítások mozgalmát”. Ez a csupa fiatalokból álló lelkes kis csoport műveit falun állította ki, ráébresztve a népet elnyomott helyzetének tarthatatlanságára, és a nép művelése közben erőt merítve az ő harcukból. Ismertem másolatról már régóta a „Hajóvontatók”-at, s megéreztem belőle, hogy Ilja Rjepin nemcsak születése dátumát, de érdeklődését tekintve is ikertestvére Munkácsy Mihálynak. A „Hajóvontatók” ugyanabból a művészi meggyőződésből született, mint az „Ásító inas”, a „Rőzseszedő asszony” és a „Köpülő asz- szony”. Mindkét festő aggódó szeretettel, együttérzéssel figyelte a nép életének hétköznapjait, tanulmányozták munkájukat, arcvonásaikat, ezért tudták olyan páratlanul egyénien jellemezni a képeikben felvonuló népi alakokat, s ezért tudták lenyűgözőnek, monumentálisnak, hősiesnek ábrázolni a munkát. r Efs Rjepin nem állt meg a hétkőz- . napok ábrázolásánál: a „Propagandista letartóztatása” című műve a forradalmár felmagasztalása. A propagandista arcának erőteljes vonásai öntudatot sugároznak, alakja kiemelkedik, az őt letartóztatók s az odasereglők csoportjából, akik a háttér zöldes félhomályába vesznek. „Rettegett Iván és fia” című kép lázitó erővel mutatja be a zsarnoki önkény világát, ahol az apa fiút öl és büntetése csak az őrületbe kergető leLkiismeret. Ismertem mindezt másolatból, és még egy képet: „A zaporozsjei kozákok levelet írnak a szultánnak”. Jól komponált, ragyogó színeket, érdekes alakokat felvonultató festménynek hittem, semmi többnek. ■J 958 nyarán azonban eljutottam Moszkvába, s meglátogattam a Tretyakov képtárat. Ekkor történt a felejthetetlen találkozás: A Rjepin-terem- ben, a sok ismerős kép között egyszerre megpillantottam a „Zaporozsjei kozá- kok”-at. Magam sem értettem: hirtelen valami véghetetlen boldogság, könnyedség töltött el, futnom, repülnöm kellett volna — de aztán csak nevetni kezdtem. Harsogó, gátszakasztó, diadalmas derű árad a képből: a húszegynéhány kozák szilaj életörömet diktál, gúnyos választ a tartományokat harácsoló, behódolásukat sürgető szultánnak. A néző hallani véli a kozákok csattanós válaszát, s míg elgyönyörködik a pompásan egyénített arcokban, a köpenyek, tarsolyok, botok, fegyverek viruló sokféleségében, a kápráztató színek zuhatagában — valami mást is megérez: ez a nép, a kozákok népe, Rjepin népe öntudatos derűjével, összeforrottságával, harci elszántságával legyőzhetetlen. Z. J. Mahó a ba/cábarx Három éves a Jász-Kun KISZ együttes A napokban ünnepelte három éves fennállását a Jász* Kun KISZ együttes. Ünnepi előadásán a három év terméséből a legszebbeket láthattuk- A táncosok az elmúlt három esztendő alatt jóval több, mint száz alkalommal léptek színpadra. Sok Szolnok megyei városban és községben gyönyörködtették esténként a szórakoznivágyó embereket. íme néhány kép a három éves fenn-i"' 't ünneplő együttes műsorszámaiból: A közönség által közkedvelt „Todka”, teljes hevén Sztoj- csev Teréz ifj. Rácz Pali kíséretével bolgár népdalokat énekel. Az együttes legfiatalabb táncosai színes ruhákban keringve járják Horváth Gyulának, az együttes vezetőjének tánckompozicióját. szik? Na, még csak az hiányozna, hogy ö féljen! Azért mégis azt gondolta: jó, hogy nem látta senki. — Hopp, megvan! — ötlött az eszébe. Fogta a kivágott répát és átlódította a szomszédja nyilasába. — Magának, Nyágó elvtárs, már egészen jól megy ez a földszakma. anó szíve egyből rákap- csőit a sebesebb dobogásra, amint meghallotta a csapatvezető hangját. Egy pillanatig azt hitte, hogy az nem vett észre semmit. De mihelyt elfogta annak a tekintetét, rögtön tisztában volt vele, hogy most jön a népnevelőmunka. Jött is. — Nyágó elvtárs — kezdte a csapatvezető s kapálgatta az egyik répasort —, maga még mindig nem tudja úgy megbecsülni a szövetkezet vagyonát, ahogy kellene. Pedig, tudja, ha nem ügyelünk az ilyesmire — és itt felemelte a kivágott növényt —, akkor ezt megérzi a zsebe valamennyiünknek. Ekkorára már minden vére a fejébe tódult Manónak. Dühösen földhözvágta szerszámját és megfordult: — Kéremszépen, azért ez mégis sok. Egész délelőtt nem vágtam ki egyet sem, s most mégis elkezdenek engem macerálni. Kéremszépen, én ezt nem tűröm, én szuverén ember vagyok • •. — Jól van. Nyágó elvtárs, de mi szükség erre a kiabálásra? — Kéremszépen, nekem mm parancsol senki 1— Rendben van — mondta a csapatvezető —, de hagyja már abba ezt az örökös ké- remszépenezést. — Kéremszépen, én kereskedő ember voltam. Igazságtalannak tartom, hogy csak éppen az én tevékenységemben találnak kifogásolnivalót, holott... A csapatvezető odaillesztette bakancsa orrát egy kövér vadrepce tövéhez és úgy mondta: — Üjra meg kell ezt kapálni, Nyágó elvtárs. A verseny nem azt jelenti.,. — Kéremszépen, tessék elhinni, én semmit sem kapálok. — Akkor nem írjuk be az egységet. — Olyan nincs, kéremszépen. — Miért ne volna? Erre Nyágó Manó neki akart ugrani a csapatvezetőnek (hiába, ilyen volt a természete) és ha én éppen oda nem érek, megkínozta volna a porban. . M ondtam neki: — Jól van, egye meg a fene, ha nem akarod újra kapálni, majd én megcsinálom helyetted. Még ma délután hozzáfogok, mert így mégsem hagyhatjuk. Mit mondanak a többiek? Nyágó legszívesebben engem is felnyársalt volna á szemével, de aztán lassan nyugalmi állapotba vonultak az izmai. Egy kicsit megbukott előre a feje, majd tenyerét megnyálazva lehajolt és felemelte a kapanyelet. NAGY ISTVÁN
