Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 21. N. SZ. HRUSCSOV BESZÉDE Az Egyesült Nemzetek Szervezetének struktúrája elavult (Folytatás az 1. oldalról) Ez a szerkezet megfelelt az ENSZ megalakulása idején, tehát 1945-ben fennállt hely­zetnek, az államok akkori erőviszonyának, szerepének és jelentőségének, de annál kevésbé felel meg a mai hely­zetnek. Szükségessé vált, hogy módosítsuk az ENSZ szerkezetét annak az új erő­viszonynak megfelelően, amely a nemzetközi küzdőté­ren a három főállamcsoport — a szocialista, az imperia­lista és a semleges államok — között kialakult Következésképpen az ENSZ szervezeti felépítését ma úgy keli kialakítani, hogy a há­rom államcsoport: a szocia­lista, az imperialista és a semleges országok egyenlő helyzetbe jussanak a háború és a béke kérdésében dönHő jelentőségű nemzetközi prob­lémák megoldásakor. Aki a régi mellett kardos­kodik, akj a régit szeretné megőrizni és nem ismeri el az újat, az nem érti meg, hogy a rér' nem szolgálja a tartós béke biztosítását. E ré­gi mögött a háború keletke­zésének nagy veszélye rejtő­zik. Ezért kell módosítani az ENSZ felépítését, ezért kell összhangba hozni végrehajtó szerveit az élet követelmé­nyeivel, a mindhárom állam- csoportosulás egyenjogú kép­viseletének elvével. Máskülön­ben nem az Egyesült Nemze­tek Szervezetével, hanem in­kább különvált nemzetekkel lesz dolgunk. Beszéltem a Biztonsági Ta­nács felépítésének módosítá­sáról. Ez természetesen az Egyesült Nemzetek Szerveze­te végrehajtó szerveire és fő­titkárára vonatkozik. Objek­tíve nézve a dolgot, mind­három államcsoport érdekeit nem fejezheti ki egyetlen egy erh _, még ha olyan bölcs is az illető. Mi sem természetesebb, mint az, hogy mivel az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az Amerikai Egyesült Álla­mok és szövetségesei — Ang­lia, Franciaország és a mono- poítőke más országai, ame­lyek imperialista gyarmato­sító politikát folytatnak — játsszák a főszerepet, saját jelöltjeiket javasolják az ENSZ vezető tisztségeibe. Kinek a jelöltje Hammarskjöld úr. az ENSZ jelenlegi főtitkára? Mindenki tudja, hogy az Ameri ;ai Egyesült Államoké. A svédek azt állítják, hogy Kammarskjöld Svédország képviselője. Igaz is, születésé­re nézve valóban svéd, poli­tikai nézeteit tekintve azon­ban az Amerikai Egyesült Államok monopoltőkéjét kép­viseli és szolgálja. Ne sértőd­jenek meg a svédek emiatt. Nekünk is megvan a magunk Hammarskjöldünk az Egye­sült Államokban, Kerenszkij személyében, ö is orosz, szüle­tésű, viszont kit szolgál? — Kerenszkij az amerikai im­perialista tőke szolgája és az orosz nép immár jónéhány esztendeje meglehetős siker­rel boldogul nélküle. Természetes, hogy minden államcsoport szeretné a ma­ga jelöltjét ültetni a főtitkári székbe. Ez természetes, de nem reális dolog. Minden államcsoport, — amely a maga képviselőjét akarja bejuttatni az ENSZ végrehajtó szervébe, ural­kodni szeretne — mi vi­szont azt akarjuk, hogy a végrehajtó szervben, az ENSZ titkárságában egyik államcsoport se lehessen hangadó. Következésképpen az ENSZ- titkárság és a Biztonsági Ta­nács kérdésének az lesz a leg­gyökeresebb és legigazságo­sabb megoldása, ha érvényre juttatják az egyenlő jogok, az egyenlő lehetőségek és az egyenlő képviselet elvét. Az ENSZ titkárságának három titkárból kell állnia. Ezután Hruscsov részlete­sen kifejtette: a tartós béke fenntartásához nélkülözhetet­len, hogy egy államcsoport­nak az érdekeit se sértsék meg, hogy a nemzetközi prob­lémákat mindhárom állam- csoport érdekeinek figyelem- bevételével rendezzék. A bé­két csak ilyen feltételekkel lehet biztosítani. Hangsú­lyozta, ha az Egyesült Nem­zetek Szervezetében; mind a Biztonsági Tanácsban, mind a közgyűlésben, mind pedig a végrehajtó szervben to­vábbra is ragaszkodnak az egyoldalú politikához, és nem veszik figyelembe az ál­lamok mindhárom csoportjá­nak érdekeit, akkor az Egye­sült Nemzetek Szervezete sa­ját magát öli meg, határoza­tait ilyen feltételek között nem fogja tiszteletben tartani valamennyi állam. A német kérdés használni bizonyos országok­ban a választási kampány idején meg is lovagolják ezt a kérdést. Az agresszív kö­rök, amelyek e háborús tűz­fészek fenntartására töreked­nek, megkísérlik, hogy a né­met kérdést az „erőpolitika” számára használják fel. Pe­dig az ilyen erőpróba veszé­lyes. Hruscsov ezután kijelen­tette: a német békeszerződés megkötését rendezni kell. El­hanyagolása nagy háborús veszélyekkel jár. Ezt a problémát meg kell oldani és minden bizonnyal 1961-ben kell megoldani. A józan észnek felül kell kerekednie! Alá kell írni a békeszerző­dést és ezzel egy csapásra megváltozik egész Európa le­vegője! Azok a lépések, amelykre Nyugat-Németország az NDK- val szemben elhatározta ma­gát — például a kreskedelmi szerződések felbontása stb. — a helyzet kiéleződéséhez ve­zetnek, mivel a Német De­mokratikus Köztársaság szin­tén tehet megfelelő lépése­ket, s mindez együttvéve alig­ha igér javulást az országok viszonyában. Éppen ezért — ahogy a nyugati országokkal megál­lapodtunk azután, hogy az Egyesült Államok megtorpe­dózta a párizsi tanácskozást — arra van szükség, hogy ne tegyünk olyan lépéseket, ame­lyek a helyzet kiéleződéséhez vezetnének. Javasoltuk, hogy az amerikai elnökválasztás utón tartsunk csúcstalálko­zót, hogy újabb erőfeszítése­ket tegyünk a vitás kérdé­sek rendezésére, hogy meg­egyezzünk a két német ál­lammal kötendő békeszerző­dés kérdésében és ílymódon oldjuk meg Nyugat-Berlin- nek, mint szabad városnak a problémáját. Ez a mi álláspontunk. Ha azonban más politikára kényszerítenek bennünket, ezért a felelősség a nyugati imperialista államokra hárul. Az általános és teljes leszerelés a tartós béke útja — A Szovjetunió már többször kijelentette, hogy a leszerelés a jelenkor létfon­tosságú problémáinak legje­lentősebbje — folytatta Hrus­csov. Az emberiség már sok év­tizede egyhelyben topog an­nak a problémának a meg­oldásában, hogyan lehetne távol tartani a világtól a pusztító háborúkat, a fegy­verkezési versenyt és az em­berek kiirtására szolgáló esz­közök tökéletesítéséért vívott versenyt. A múltban az ilyen törekvések eleve kudarcra voltak ítélve. A szocializmus megszületéséig csupán jó­szándék és álmodozás volt minden olyan kísérlet, hogy megszabaduljanak a háború­tól. Ma, amikor a tudomány példátlan erejű pusztító esz­közöket fedezett fel, egy vi­lágháború a lét vagy nem lét kérdését vetné fel az embe­riség felett! Meggyőződésünk, hogy az emberiség nem pusz­tul el egy új háborúban, ha­nem csak végleg és határo­zottan lerázza magáról a há­borúkat szülő, korhadt kapi­talista rendszert. De vajon szükség van-e a győzelemre ilyen iszonyú áron? Szükség van-e rá, hogy száz meg százmillió ember vérével fizessen a múlt romjain felépülő új rend­szerért? Vajon nics-e más út? Minden értelmes ember látja: olyan feltételeket kell teremteni, amelyek kizárnák azt a lehetőséget, hogy egye­sek mások kárára való meg­gazdagodásuk kedvéért hábo­rút indíthassanak. A marxis­ták, a leninisták látnak ilyen lehetőséget. Mi marxista—leninisták megértjük a háború és béke kérdéseinek egész bonyolult­ságát. A háborúk akkor ke­letkeztek. amikor a társada­lom osztályokra tagozódott: s végleg és visszavonhatatlanul el fognak tűnni, amikor meg­szűnik a társadalom megosz­lása gazdagokra és szegé­nyekre, vagyonosokra és va­gyontalanokra, kizsákmányo- lókra és kizsákmányoltakra, tehát amikor olyan társadal­mi rend jön létre, amely nem a burzsoázia ragadozó elvén, „az ember embernek farkasa” elvén épül fel. Ennek a világnak semmi köze sem lesz a kapitalizmus világához, amelyben az a tör­vény uralkodik, hogy az erős a gyöngét kifosztja és kiszi­polyozza. Az Egyesült Államok ural­kodó körei úgy emlegetik az úgynevezett amerikai életfor­mát, mint a „szabad világ" mintaképet. De miféle sza­badság ez? Ez a kizsákmá­nyolás szabadsága, a foszto­gatás szabadsága, az éhenha- lás szabdsága a terményfe­leslegek tőszomszédságában, a munkanélküliség szabadsága a veszteglő gépek szomszéd­ságában. Az Egyesült Álla­mok szabadsága nem más, mint a monopoltőke szabad­sága arra, hogy elnyomja a dolgozókat, a kétpártrendszer maszlagéval tömje meg fejü­ket és rákényszerítse akaratát a katonai tömbökben helyet foglaló partnereire. Az ilyen társadalom teremti meg az országok közötti háborúk ta­laját, mert a monopoltőke, az imperia­lizmus jellemvonása a re­akcióra való törekvés az országon belül, a terjeszke­désre és az agresszióra való törekvés az országon kívül. A béke megőrzése lehetet­len lenne, ha fennmaradt vol­na az imperializmus osztatlan uralma. De új társadalmi rendszer jelent meg: a szocia­lizmus, amely felváltja a ka­pitalizmust, s a helyzet meg­változott. A szocialista rend- r ->• haladottabb; új törvé­nyeket teremt az emberek viszonyában, új törvényeket hoí a népek, s államok kap­csolatában. Meggyőződésünk, hv'gy az egész emberiség elér­kezik a szocializmusba, a kommunizmusba, abba a harmonikus társadalomba, amelyben nem lesznek anta- gonisztikus osztályok, amely­nek alapja a legembersége­sebb elv lesz: az ember az embernek barátja és testvé­re. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság győzelme után egyetlen országban nem lesz sem társadalmi, sem nemzetiségi, sem más ok há­ború kitörésére. Ez akkor va­lósul meg, amikor a szocia­lista, a kommunista rendszer világszerte uralkodni fog. Az egész emberiség egyenrangú népek igazi közössége lesz. A tőkés rendszer felszámolása a társadalom fejlődésének alapkérdése tömbjeibe. A szocialista or­szágoknak ma már korábban elképzelhetetlennek tűnő esz­közeik vannak, hogy hassa­nak a kapitalista országokra és akár kényszerítsék is őket a leszerelésre. Figyelembe kell vennünk a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, a leszerelésért és egyes országokban a békéért indított népi mozgalmakat, valamint azt, hogy a burzsoá­zia körében is találhatók jó­zan gondolkodású emberek. Mindez azt jelenti, hogy ma a leszerelést segítik elő egy­részt a szocialista országok ellen irányuló bármely tá­madás pusztító visszaverésé­hez elegendő anyagi eszkö­zeink, de ezenkívül az a tény is, hogy a világ népei támo­gatják a békéért és a fegy­verkezési verseny megszün tetőséért folyó harcunkat. A szovjet kormány ezért amikor beterjeszti az általá­nos és teljes leszerelésre irá­nyuló javaslatát, reális poli­tikai, gazdasági és erkölcsi té nyezőkre támaszkodik. A vi­lágháborút meg lehet akadá­lyozni, ha minden nép állha­tatosan küzdeni fog a béké­ért. az általános és teljes le­szerelésért; azért, hogy a há­ború folytatásához szüksé­ges eszközöket — a legszigo­rúbb nemzetközi ellenőrzés mellett — megsemmisítsék. Lehetséges-e mindez? Le­hetséges. Hogy ez nehéz do­log, azt senki sem tagadja, de ha háború tör ki, ez még ne­hezebb teher lenne a népek számára. A kérdés ezért a következő: meghódoljunk-e mi, kommunisták, e nehéz­ségek előtt és, ami ebből kö­vetkezik, ama imperialista erők befolyása alá kerül- jünk-e, amelyek a fegyverke­zési hajsza folytatása mellett foglalnak állást. A fegyver­kezési hajsza pedig, ha to­vább folytatódik, a háború­hoz vezet. A másik lehetőség- hogy erőnket nem sajnálva gátat vetünk az események végzetszerű folyásának. Mi a háború és béke kérdésében a fatalizmus ellen, a tétlen­ség ellen vagyunk. Amíg léteznek imperialista államok, amíg ezekben a monopolkapitalizmus ural­kodik, a reá jellemző ag- ressziós imperialista hábo­rúra való törekvésekkel, — meglesz az új háború ve­szélye is. Mi azonban képesek és kö­telesek vagyunk ezzel az erő­vel még nagyobb erőt szem­beállítani — a népeknek a háború megakadályozására irányuló készségét, a népek­Továbbiakban Hruscsov ar- i;ól beszélt, hogy a második világháború után máig is megoldatlan maradt a német kérdés. Minden ország, na­gyok is, kicsik is résztvesznek az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének éledében, de a né­met nép nem vesz részt. Az ENSZ-be felvették Olaszor­szágot, Japánt, amely a múlt­ban militarista állam volt. Sőt a fasiszta Spanyolorszá­got és Portugáliát is felvet­ték. Miért nem képviseltet­heti magát az ENSZ-ben a német nép? Mert nincs békeszerződés Németországgal. — Ennek megkötését az imperialista államok mesterségesen el­odázzák. — Nem akarják, hogy ilyen módon elismer­jék a Német Demokratikus Köztársaságot. De ez ostoba politika, mert a Német Demokratikus Köztár­saság már 11 éve létezik és Fejlődik. Véget kell vetni en­nek a helyzetnek és meg kell kötni a békeszerződést Né­metországgal. Meg kell ol­dani ezt a kérdést, meg kell "ogalmazni azokat a feltétele­det és változásokat, amelyek n háború után kialakultak mgy a német nép, mint a öbbivel egyenjogú nép, kép viselve legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A háborús állapot fenntar­tása mit sem jelent, csupán a légkört mérgezi, hiszen min­den olyan kérdés, amelyet n békeszerződés aláírása eldön- tene, de facto már is elisme­rést nyert. Meg kell oldani ezeket a kérdéseket, ha egyszer létez­nek, csak éppen rögzíteni kell a dolgok jelenlegi helyzeté»: a két német állam létezését, továbbá azt, hogy a második világháború után megállapí­tott határok megváltoztatha tatlanok. Egyetlen normáli­san gondolkodó politikus sem tételezi fel, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­ban akárki is lemondana a szocializmus vívmányairól, vagy elvetné azokat De nem gondolhatja azt sem, hogy Nyugat-Németország elveti ielenlegi politikai és társa­dalmi rendszerét. Ezért el kel! ismerni valóságnak azt ami mostanáig már ki is ala­kult. és ezt alá kell írni egy megfelelő szerződésben. Ugyancsak többször java­soltuk, hogy kössünk megegyezést Nyu­gat-Berlin kérdésében — mondotta Hruscsov. A német kérdést jelenleg politikai célokra kezdik fel­De csak kalandorok hihe­tik azt, hogy a társadalmi rendszer megváltoztatását háború kirobbantásával is el lehet érni. A társadalmi for­radalom nem exportcikk, sem szuronyhegyen, sem ra­kéták hátá i nem szállítható. Miként mi magunk sem tűr­jük azt a gondolatot, hogy bárki más egy idegen életfor- má: kényszerítsen reánk, ma­gunk sem akarunk beavat­kozni más országok belügyei- be, mert az ő életformájuk megválasztása saját népük el­idegeníthetetlen joga. A tár­sadalmi rendszer eldöntése magától a néptől, minden ország belső fejlődésétől, a feltételek megérlelődésétől függ. Hogy egy országban szocializmus, vagy kapitaliz­mus legyen, az nem lehet államközi vita tárgya, nem vitatható meg olyan nemzet­közi fórumon sem, mint az Egyesült Nemzetek Szerveze­te, am»' en különböző tár­sadalmi rendszerű országok vannak képviselve. Azt a kérdést minden országban magának a népnek kell el­döntenie. Számolnunk kell a konkrét valósággal, olyannak kell látnunk a világot, amilyen nem pedig olyannak, ami­lyennek mi szeretnénk lát­ni. A mai világban ott vannak a szocializmus országai, az amerikai katonai tömbökhöz tartozó tőkés országok, továb­bá a katonai tömbökön kívül­álló és semleges politikát folytató országok. Tehát a főbb nemzetközi kérdések olyan megoldását kell keres­nünk, amely tekintetbe veszi a “ennálló viszonyokat, az el­lentétes társadalmi rendsze­rű országok egyidejű létezé­sét, hogy még ebben a hely­zetben is kizárjuk az új vi­lágháború lehetőségét. Bűnt követnénk el a mai és a jövő nemzedék ellen, ha nem kísérelnők meg, hogy megfékezzü'- a világháború veszélyét. Ez azért is megen­gedhetetlen lenne, mert a szo­cializmus olyan erőt adott a munkásosztály és az egész dolgozó nép kezébe, olyan vé­delmi lehetőségekkel látta el őket, amilyenekről a szocia­lista államok színrelépéséig álmodni sem lehetett. Ezeket a nézeteket valljua a háború és a béke kérdésé­ben. Naivitás lenne azt gondol­ni, hogy a kapitalista or­szágok akkor is hajlandók lennének a leszere'ésre. ha erősebbek ,nnnének a szo­cializmusnál, Ma az a helyzet, hogy a szo­cialista világrendszer leg­alább is nem gyengébb, mint azok az országok, amelyeket az Egyesült Államok tömörít a NATO, a SEATO és a CENTO agresszív katonai nek azt a kívánságát, hogy határozottan gátat vessenek mindenfajta imperialista ag­ressziónak. </. beszéd folytatását holna­pi számunkban közöljük.) Hiányzó háztartási felszerelésének pótlása végett keresse fel a jászberényi őszi vásáron az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Főid mű vessző vetke zetek pavilonjait, ahol háztartási eszközök, húsőrlők, háztartási mérlegek, hurkatöltők, kávéőrlők, nagy választékban kaphatók. különféle édességek, faáruk, evőeszközök és egyéb vasműszaki áruk

Next

/
Oldalképek
Tartalom