Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

Í98Ü. szeptember 2. SZOLKOR MEGYEI NÉPLAP 3 Farkasok törvénye — Válasz egy levélre T átrai Ferenc Gszaföld vári olvasónk levele nyilvánosságot érdemel. El­olvasta az augusztus 18-i lap­ban a Nagy családok című film ismertetőjét. Megragad­ta a figyelmét egy mondat: „A vagyon törvénye — far­kastörvény”, Érdekelné a ma­gyarázat, honnan származik ez a mondás, mi a jelentése. P lautus, a nagy római víg­játékíró minden bi­zonnyal nem sejtette, hogy Asinaria című szatírájának egyik mondata milyen hosz- szan tartó karriert fut majd be. A mondat így hangzik: „Lupus est, homo homini, non homo”. Magyarul: Az ember, aki embernek farka­sa, nem ember. Az egész mondás később elkopott és maradt a rövidített forma: embernek ember a farkasa. A felnőtt diákkorában azt tanulta a természetrajz órán, hogy a farkas nemcsak vé­rengző állat, hanem olyan dúvad, amely saját gyenge vagy sebesült társait is fel­falja, ha éhes. Az olyan em­bert, aki embertársával ke- gyetlenkedett, nevezték az ókorban farkastermészetű­nek. j Erre az ókori közmondásra utaltak a kapitalizmus viszo­nyait jellemezve Marx, En­gels és többen mások. A tő­ke törvényét nevezték farkas­törvénynek. Mit jelent ez? A múlt század végén, e század elején kialakult az úgynevezett szabadverseny. Ez gyakorlatilag azt jelentet­te, hogy a kíméletlen, mások érdekein keresztülgázoló, ügyesebb tőkés elnyelte, meg­semmisítette gyengébb ve­tél ytársát. Természetesen en­nek a vetélkedésnek nemcsak és nem elsősorban a másik tőkés, hanem annak munká­sai, alkalmazottai fizették az árát. Képletesen szólva a nagy farkas felfalta a kiseb­bet, de a legtöbbet mégis csak a. bárányok szenvedték. Égy-egy jólsikerült tőzsdei 'sakkhúzás után gyakori volt a tönkrement, eladósodott tő­kés öngyilkossága, de még gyakoribb volt az, hogy ut­cára kerültek a munkások, tisztviselők, tönkrementek azok a kistőkések, akik egész összekuporgatott pénzüket fektették a tönkrement vál­lalatba. De hát ez természe­tes volt a szabad verseny vi­lágában, ahol bárki alapítha­tott vállalatot, bankot, ez ..szabad” lehetőség volt, épp­úgy, mint a munkanélküli­nek is „szabad" volt — la­kása nem lévén — hidak alatt éjszakázni. A szabadversenyt a mo­nopóliumok, a hatal­mas, összefonódott tőkeérde­keltségek uralma váltotta fel. S a „farkastörvény” most na­gyobb mértékben érvénye­sült. Ismeretes, hogy a Royal Dutch Shell, az angol olajmo­nopólium milyen késhegyre menő harcot vívott az ameri­kai olajérdekeltséggel. Egy- egy lelőhelyért politikai puccsokat robbantottak ki, polgárháborút szerveztek, vér és könny kísérte áldatlan te­vékenységüket. S mindezt a korlátlan üzleti hatalomért. A trösztök szerepe ismeretes a háború kirobbantásában. Krupp, a milliárdos ágyúgyá­ros, az l. G. Farbenindustrie urai személyesen is felelősek a soktízmillió ember halálá­val járó második világháború kirobbantásáért. Nem volt kí­mélet, és nem is lehetett, hi­szen „farkaslelkű” üzletcso­portok küzdöttek egymással. A helyzet ma sem jobb. A hírhedt amerikai életforma nem más, mint ennek a far­kastörvénynek tömegméretű érvényesülése. Hajszold a dollárt, csapd be a másikat, ha nem akarsz elszegényed­ni. Ez ennek az életformának az alapja. A monopóliumok ma sem nyugszanak. Az amerikai tá­bornokok, akik egy-egy mo­nopólium kulcsemberei — igyekeznek biztosítani a nagy hadi megrendeléseket. S hogy ilyenek legyenek, hát szor­galmasan mérgezik a légkört, uszítanak, háborús terveket készítenek. A farkasok mara­kodnak, de közben az egész világot lángba akarják borí­tani. Hiszen a világ most már nemcsak farkasokból, tő­kés érdekeltségek uralmából áll. Létezik a szocialista vi­lágrendszer, ahol nem érvé­nyesül már ez a törvény. Itt nincsenek marakodó csopor­tok, nincs kíméletlen versen­gés. És a farkascsorda minden marakodása mellett egyben egységes: Gyűlölik ezt az új rendet és félnek tőle. A szo­cialista országok többé nem szabad vadászterületei a far­kasoknak. S azok a népek is, amelyek e csoportok ural­mát nyögik még, egyre hatá­rozottabban hallatják a sza­vukat: Elég volt a farkasok­ból! A Nagy család k című film, amellyel kapcsolatban ez a kérdés felmerült, azt példázza, hogy a farkasok közé született becsületes em­bernek éppen a vagyon oszt­hatatlansága miatt kell meg­halnia, apja pedig — bár győz a tőzsdén — de lélek­ben összetört, egyéni életé­ben mélységesen boldogtalan lett. De nem kell a filmek világába menni példáért. Gondoljunk csak a magyar falu felszabadulás előtti éle­tére. A kapitalizmus törvény- szerűsége érvényesült, mely szerint csak az lett gazda­gabb, aki önmaga megsza- kasztásával, csalással, erősza­koskodással holdat holdra halmozott, nem kímélte saját magát, de nem kímélt máso­kat sem. Hány arzénes mér­gezés, hány gyilkosság, hány ember tönkretétele hozta létre a meggazdagodásokat., amelyeknek tulajdonosai más emberek vére-verejtékén gaz­dagodtak meg. E z a farkastörvény. Nem véletlen, hogy a fasiz­musról szóló legismertebb karikatúra a barlangjába szo­rított náci fenevadat éhes, sovány ordas képében jelení­tette meg. És ezért igaz mély­ségesen a kapitalizmus viszo­nyaira Plautus idézett sora: Az ember, aki embernek far­kasa, nem ember. Hernádi Tibor IIMimillNllllllillllllllllllllHMHIHIHNMIMIH Külpolitikai klubok alakultak a Jászságban A Hazafias Népfront jász­berényi városi bizottsága szervezésében külpolitikai klub alakult Jászárokszállá- son. A klub tagjai együtte­sen hallgatják meg a rádió vasárnapi külpolitikai össze­foglaló előadásait. Hétről hétre olvassák a Népszabad­ság, a Szabad Föld és a Ma­gyar Nemzet külpolitikai cikkeit, ebből előadásokat tartanak termelőszövetkeze­tekben és a falu más rendez­vényein. A jászárokszállási jól bevált módszert a Haza­fias Népfront jászberényi já­rási bizottsága továbbfejlesz­ti. Szeptemberben Jánoshi- dán, Jászjákóhalmán és Jász- fényszarun alakul meg a kül­politikai klub. Télre pedig még a tanyacsoportokat is bekapcsolják a külpolitikai tájékoztatásba A jászapáti JÁRÁSI TANÁCSKOZÁS TANULSÁGAI Mostanság újra eléggé gyakran hívjuk, nem is olyan halaszthatatlan sürgős ügyek miatt az embereket tanács­kozásra, ankétokra, tapasztalatcserékre. Az elszaporodó értekezletek között vannak természetesen olyanok is, — amelyek valamennyi résztvevőjének hasznát szolgálják. A jászapáti mezőgazdasági tanácskozás ezek közé tartozik. A járás termelőszövetkezeti elnökei és mezőgazdászai részére elhangzott előadások arról szóltak; hogyan lehet minél gyorsabban befejezni az őszi betakarítást, az őszi vetést. S a felszólalók is ehhez adtak módszertani tanácsokat. Azonkívül ez a tanácskozás néhány olyan tanulsággal szolgált, amely más járásokban is hasznosítható. MINDENEKELŐTT az le­pett meg, mennyi fiatal me­zőgazdász van a jászapáti já­rásban. Elsőnek a jászdózsai Petőfi ifjú gazdásza kért szót szakmabeli társai közüL Kö­vette a jászalaószentgyörgyi Petőfi, a jászszentandrási Ha­ladás ugyancsak ifjú szak­embere. S ez győzött meg bennünket arról, hogy nemcsak számbelileg van­nak sokan az új mezőgaz­dasági szakemberek, de ér­deklődésük, felelősségérzetük, hivatásszeretetük is jobban megmutatkozott a tanácsko­záson, mint idősebb kollégái­ké. Erre egy példa. A tanács­kozáson megjelent Gyémánt Gyula elvtárs, a Szolnok me­gyei Állami Gazdaságok fő­mezőgazdásza. Azzal a céllal, előadást tart a külföldi búza­fajták termesztéséről. Az idő későre jár, s az elnöklő Men- gyi elvtárs bejelentette: Gyé­mánt Gyula lemond hozzászó­lásáról. Az ifjú mezőgazdá­szok asztala felzúgott. Arra még van idő, azt meghallgat­juk. Gyémánt elvtárs termé­szetesen örömmel tett eleget a kérésnek. Mindannyiunk örömére szolgált, hogy a fia­talok fejlődni akarnak, nem elégszenek meg mostani tu­dásukkal, tapasztalatukkal, hallgatnak az okosabb, idő­sebb, nagyobb gyakorlati ta­pasztalattal biró kolléga sza­vára. Az egészben az a sokat Ígé­rő: a szemünk láttára megszü­letett az újtípusú mezőgazda­sági értelmiség, akik már a mi- neveltjeink, többnyire pa­raszt szülők gyermekei, s akikre bátran bízhatjuk a mezőgazdaság, szüleik, roko­naik ügyéit, CSEH ELVTÁRS, a Jász­apáti Járási Tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője előadá­sában jónéhány termelőszö­vetkezetet keményen megbí­rált. Egyiket ezért, másikat azért. Az érintettek kisebb része az előadás után hozzá­szólást kérve harsányan visz- szautasított mindent. Aztán következtek a higgadtabb hozzászólók. így: én is értet­tem abból, amit Cseh elvtárs mondott, nekem is ingem a mások fehérneműje. Mi ebben a szóra érdemes? Az amit a járás vezetőitől hal­lottam. Rájöttek arra, szen­teltvízzel nem lehet szocializ­must építeni. Aki konzerva­tív gondolkodásával, makacs­ságával, szakmai felkészület­lenségével, maradiságával akadályozója a gyors előreha­ladásnak, annak keményen megmondja a párt. S az első felszólalóknak ez még szokat­lan. A többiek érzik, s értik miről van szó. Nem arról be­c KÉSZÜLÜNK A PÁRTOKTATASRA Ünneprontás nélkül BOLTRÓL, PÉNZRŐL A bolt, amelyikről az alábbiakban szó esik, né­hány napos csupán. Még alig száradt meg a festék, amikor megnyitották. S hogy bekapcsolódott a kis­kereskedelmi forgalom bo­nyolításába, annak a vá­sárlók többsége örült. A vélemények: „nagyon szép az 1-es”. „Szinte pihenés­nek számít itt vásárolni, a szemet gyönyörködtető üz­letben, de.. ”■ Igen, igen, „de”... Ez az ellentétes kötőszó majdnem minden véle­mény végén ott található. S ha érdeklődünk, a je­lentésére is világosság de­rül. Körülbelül ez: szép, nagyon szép, sőt indokolat- 'anul fényűző a bolt. Nem került ez túl sokba? Ez a kérdés bizony indo­kolt. Az előzetes számítá­sok szerint körülbelül 700 —800 ezer forint az az ösz- szeg, amit az üzlet átalakí­tására fordítottak. Igaz, hogy ebből emeleti iroda- helyiségeket is alakítottak ki. Ám. ennek ellenére la kicsit „borsos” az ár. An­nál is inkább, mert a mo­zaik csempés üzlet mellett alig szól valami. Az ide­genforgalom egyáltalán nem indokolja. Legalábbis annyira tisztán tartható si­ma előregyártott csempe a célnak ugyanúgy megfelel, 'mint a díszes jelenlegi, s amellett olcsóbb is. A második még fonto­sabb kérdés: az ellentét. Pontosabban szólva ez: Szolnok városa még kcí rántsam áll olyan jó üz­lethálózat dolgában, hogy mostmár egy bolt szépíté­sére, szinte luxusszínvona­lú kivitelezésére ilyen so­kat áldozzunk. Félreértés ne essék: szó sincs arról, hogy a sza­tócsboltok színvonalát sze­retné bárki is. Legyenek a mi üzleteink jó ízlésre val- lóak, szépek, de szolidak. így gyorsabban halad­nánk előre az üzlethálózat szépítésében, korszerűsíté­sében, s elsősorban a mun­káskerületek boltjainak szaporításában. N. L Az új pártoktatási év előtt állunk. Ez alkalommal meg­kértünk néhány alapszerve­zeti párttitkárt, írják meg la­punkban, hogyan készülnek erre a fontos munkára. Az alábbiakban ezekből a leve­lekből közlünk néhányat NAGY SÁNDOR, TURKE- VE, VÖRÖS CSILAG TSZ MEG SEM ÉLNÉNK TU­DÁSUNK GYARAPÍTÁSA NÉLKÜL Termelőszövetkezetünk pártszervezete nagy jelentő­séget tulajdonít a politikai továbbképzésnek. Az utóbbi időben jelszavunk lett; Ta­nulással a többtermelésért Meggyőződtünk arról, hogy azok a tsz-tagok, akik részt vesznek valamilyen oktatás­ban, a munkához és ember­társaikhoz is másként viszo­nyulnak. Az előkészítést nem most kezdtük, mert már az előző oktatási év befejezésekor Újszerű esőkabát gyártását kezdték meg Az ősz közeledtével újsze­rű esőkabát gyártására ké­szülnek üzemeink, az úgyne­vezett Pille-kaBát alapanya­gát nylonfonalból az Adria Selyemszövőgyárban szövik, a Budatétényi Gumigyárban gumírozzák! Az eső kabátok próbahordását már néhány héttel ezelőtt megkezdték, s az idei szokatlan nyár al­kalmat is adott arra, hogy alaposan kipróbálják. Úgy találják, hogy a plasztik ka­bátnál sokkal jobb, nem tö­rik ki, nem annyira átlátszó, külselye selymes és ízlése­sebb, könnyen összehajtha­tó és ez is kis helyen elfér. (MTI) mindenkivel beszélgettünk arról: a következő alkalom­mal hol, mit szeretne ta­nulni. Akkor még elevesebb, frissebb volt a tudásszomj az emberekben, s könnyeb­ben is tudtak választani a sok tanulási lehetőség között. S úgy gondoltuk, az év kezde­téig még van lehetőség a döntésre. Az előzetes beszélgetések után júniusban a pártvezető­ség minden tsz taghoz, eljut­tatott egy kérdőívet es kér­tük elvtársainkat, írják meg azon, mit akarnak tanulni. Az a tény, hogy a kibocsáj- tott négyszáz felhívásból 230 visszaérkezett, igazolja, hogy próbálkozásunk helyes volt. A négyszázból 150-et párton- kivülieknek küldtünk. Sokan azt kérték, hogy mégegyszer szeretnének beszélgetni a nártvezetőséggel továbbtanu­lásukért. A jelentkezések so­rán gondot okozott az, hogy többen szakmai és politikai tanfolyamokra is jelentkez­tek egyszerre. A politikai gazdaságtan tanfolyamain közel kétszáz elvtárs fog tanulni a télen. — Ezen vesz részt az alapszer­vezet tagságának fele. A könyvek árát mindenki befi­zette. A pártoktatásra je­lentkezők több mint egyhar- mada nő. s majdcsaknem ípv alakul a pártonkívüliek aránya is. Ez az eredmény főleg akkor mond sokat, ha visz- szatekintünk. néhány évre. 1957—58-ban még a hatvanat sem érte el a jelentkezők szá­ma. A következő évben már megközelítette a százat, ta­valy nedig már jóval meg is haladta. Az oktatás során m’ndip visszatérő gondunk volt a tanfolyamok; színvonala. Vol­tak tnnfoivürr,Q.-nk. amelyek­en f»Tvan eivf-rsak jártak k;Vnek mórr aTeeconv volt P képzettségük. S aki esetleg előbb állt nálunk, az is ott akart maradni, mert így nem kerül annyi fáradságába a tanulás. Most határozottan beleszólunk, hogy ki melyik oktatási forma elvégzését vállalhatja. Viszont azt is szeretnénk, ha az előadók, szemináriumvezetők is jól, lelkiismeretesen felkészülné­nek, kifejezve ezzel megbíza­tásuk és a hallgatók iránti tiszteletüket. FARAGÓ JÁNOS, TISZA- FÖLDVÁR NEM ELÉG AZ A TUDÄS, AMIT ÉVEK SORÁN ÖSZ- SZEKUPORGATTUNK A pártoktatás előkészítését azzal kezdtük, hogy megvi­tattuk az erre vonatkozó fon­tosabb határozatokat. Min­denekelőtt azt tartottuk na­gyon fontosnak, hogy a sze­mináriumok élére olyan elő­adók kerüljenek, akik meg is felelnek a növekvő követel­ményeknek. A propagandistá­kat is megbíztuk különböző, az előkészületek során fel­merülő feladatok elvégzésé­vel, hogy minél nagyobb jár­tasságot, biztonságot szerez­zenek. Elmondtuk ezeknek az elvtársaknak azt is, mit vá­runk tőlük, mit ró rájuk a megbízatás vállalása. Nagy gondot fordítunk még arra, hogy a vezetők tanuljanak. Tanuljon, legyen műveltebb, tájékozottabb mindenki, akire emberek irá- nyítása, tömegszervezetek, tömegmozgalmak vezetése, vagy a termelés szervezése és egyéb fontos dolog van bízva. Nem szólam, hanem teljes érvényű jótanács az, hogy aki nem akar elmarad­ni a fejlődés gyors iramá­tól, annak nem elég az a tu­dás, amit évekkel ezelőtt összekuporgatott, azt is min­dig gyarapítani, tökéletesíte­ni kell. ' széliek, hány százalék a való­ság a bírálatból, hanem azt jelentették be, hogyan néznek körül a portájukon, amiért szó érte őket. S ez ismét jó jeä. • VAN A JÁSZAPÁTIAK­NAK néhány hasznosnak ígérkező, elterjesztésre váró elgondolásuk. Az egyik az, hogy az őszi mezőgazdasági munkálatok idejére komplex­brigádokat alakítanak a ter­melőszövetkezetekben. Vagy- - is: történetesen a tengeri táb­lát a brigád egyrésze töri, má­sik rész szárat vág, letakarít, de már ott a traktor és szánt­ja a földet, s a föld sarkán a vetőgép is megjelenik. Tehát rendbetenni egy táblát, s úgy kezdeni a következőt. Jó mód­szer. Feltétlen a termelőszövet­kezetek részére előnyös az őszi brigádgépszemle. Eddig a gépszemlék a következőkép­pen történtek az egész me­gyében. A gépállomásra egy napon összejöttek a termelő­szövetkezeti elnökök, mező­gazdászok, brigádvezetők és megnézték, hogyan javította ki gépállományát munkakez­detére a gépállomás. A jász­apátiak azt mondják: ennek sok értelme nincsen. Annak már igen, hogy a termelőszö­vetkezet annak a traktoros brigádnak a gépeit vizsgálja meg, amelyek náluk dolgoz­nak. Ha nem találják jónak a gépeket, nem fogadják el. Ha viszont nincs kifogás a gépek ellen, akkor később sem me­hetnek panaszra, mert ők ma­guk fogadták el ilyen álla­potban. * AZT HISZEM a jászszent- andrásiak, vagy a jászalsó- szentgyörgyiek javasolták: az aratási időszakhoz hasonlóan, jutalmazzák a termelőszövet­kezetek a vetésben legjobb munkát végzőket. Egy ellen- vélemény akadt Jászdózsa egy termelőszövetkezetének mezőgazdásza hevesen tilta­kozott a traktorosok premizá­lása ellen, ■— mondván azért kapnak fizetést, hogy rende­sen dolgozzanak. Hogy hozzászólásának ezt a részét befejezte, kezdte mon­danivalójának második szaka­szát. Nevezetesen: miért nem kapnak jutalékot a mezőgaz­dászok a pénzforgalom után? S miért nem jutalmazzák meg a mezőgazdászokat is? Az önmagával ellentmon­dásba keveredő fiatalember­nek Cseh elvtárs válaszolt. • S AMI MEGOLDÁSRA VÁR még. A jászalsószent- györgyi Petőfi munkaerőfe­leslegről panaszkodott. Mun­kahiányról esett szó a jász­apáti Alkotmány Tsz-t ille­tően is. Jászdózsán viszont 18 hold jut egy szövetkezeti gazdára. Nem sokkal keve­sebb Jásziványon sem. Jász­dózsán az a gond, hogyan ta­karítsanak be, Jászalsószent- györgyön az, hol helyezzék el embereiket. Létezik egy ilyen fogalom: mezőgazdasági kooperáció. Mi lenne, ha a jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz nem a vállalatokat ostromolná mun­káért, hanem Jászdózsán se­gítenének. Munkaegységre természetesen. S a jászapáti Alkotmány Tsz felesleges munkaereje is elkelne a jász- iványi Szabadság Tsz-ben. Borzák Lajos IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIH „Művészek a békéért” címmel kiállítás nyílt Berlinben Dr. Friedrich professzor, a Német Lc«.etanács elnöke nyitotta meg Berlinben a „Művészek a békéért” című képzőművészeti kiállítást. A kiállításon számos mű emlékezik meg az ázsiai és az a' lkai népek függetlensé­gi harcáról..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom