Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

I960, szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A FELSÖ-DUNÁNTÚL PÉLDÁJA Végigjártam a Felső-Du­nántúli Mezőgazdasági Kiál­lítást. Részt vettem a székes- fehérvári országos gabona- termesztési tanácskozáson, átolvastam a Fejér megyei Hírlap e két eseményről szó­ló híradásait, s úgy találom, van mit tanulnunk a felső­dunántúliaktól. A székesfehérvári mező- gazdasági kiállításon öt me­gye: Fejér, Győr, Veszprém, Vas és Komárom megyék termelőszövetkezetei, állami gazdaságiai adtak számot a látogatóknak arról, hol tar­tanak,. hová igyekeznek. — Győr, Fejér és Veszprém me­gye mezőgazdasági eredmé­nyei nem ismeretlenek az or­szágban. Mindhárom terme­lőszövetkezeti megye. — Sőt Győrről, mint az ország első termelőszövetkezeti megyéjé­ről beszélnek. Rangot ad a megyének, hogy ott fejező­dött be elsőnek a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se. Annakidején Szolnok és a megyéknek. S hogy ki lesz a termelési verseny győztese — ez adja meg majd ezután a rangot. Egy már biztos. Szolnok megye az ország legnagyobb gabonatermesztő megyéje, s ugyanakkor Fejér megye az, amely az ország lebjobb ga­bonatermesztő megyéje cím­ért verseng. S nem is alap­talanul. Noha a mostani bú­za terméseredményük kö­rülbelül a miénkkel azonos (megközelítőleg olyan 10 má­zsás átlagtermésre gondo­lunk mind a két megyében), kimagaslóbb eredményeik vannak, mint nekünk. Az országoshírű székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövet­kezet már elérte összbúza- vetés területén a holdankén- ti 22 mázsás átlagot, s kiad­ták a jelszót megyeszerte: megkettőzni a búzatermést. Vagyis, ha nem is jövőre, nem is két éven belül, de mielőbb elérni a 20 mázsás átlagbúzatermést. A Fejér-megyei pártbizott­ság és a megyei tanács, a Földművelésügyi Miniszté­riummal közösen máris ki­adta és 10 ezer példányban terjeszti dr. Rajki Sándor­nak, a martonvásári Mező- gazdasági Kutató Intézet ve­zetőjének „Hogyan kettőz­hetjük meg a búzatermésün­ket?” című brossuráját. A Győr megyeiek a Sopronhor- pácsi Kutatóintézetre számí­tanak hasonlóképpen. Idekí­vánkozik, hogy a megyénk­ben Nagykunsági Mezőgaz­dasági Kutatóintézet is ért el szép eredményeket. Azt a jó módszert nyugodtan átve­hetjük a felső-dunántúliak­tól, hogy a jövőben sokkal jobban igénybe vesszük ku­tatóinkat, miint azt eddig tet­tük. Időzve még egy keveset a székesfehérvári gabona­termesztési tanácskozásnál, melyen megyénket negyven­tagú szövetkezeti küldött­ség képviselte Székesfe­A Felső-Dunántúli Mezőgazdasági Kiállítás impozáns részlete a MEZŰSZÖV gépfel vonulása. rotecbnikai eljárások, a tu­domány új vívmányai iránt? A Fejér megyeieknek is vannak kiemelkedő termelő- szövetkezeteik. A már emlí­tett székesfehérvári Szabad Élet öt év átlagában 20 má­zsás búzatermést takarított be. A besenyői Sallai, a ká- polnásnyéki Vörösmarty tar­toznak még az élvonalba. S e 'termelőszövetkezetek ered­ményeit széles körben ismer­tetik a megyében. Általában az a tapasztalat, jobb propa­gandistái az új módszerek­nek, mint mi vagyunk. S eb­ből a megyei pártsajtó, a Fe­jér megyei Hírlap nagy részt vállal. Röviden az öt megye kiál­lításáról. Azért röviden, mert egy kiállítás soha sem tudja tehén kerül. A kiállítás nem fokmérő, ha nem mutatja meg az átlagot. A kiállítást látogató, végigjárván a pavi­lonokat, hajlamossá lehet rózsaszínben látni a világot. Nem is írok arról, milyen acélos búzát láttunk a Győr megyeiek pavilonjában, a mihályi Táncsics Termelő- szövetkezettől, mit hoztak, mekkora súlyú állatot vezet­tek fel a többi termelőszö­vetkezetek. Más itt az érdekes. A 60 ezer négyzetméter területű Felső-Dunántúli Mezőgazda- sági Kiállításon Fejér me­gyéből 75, Győr megyéből 18, Komárom megyéből 20, Vas megyéből 16 és Veszprém­ből 8 termelőszövetkezet kóstolgatásával. S ez arra váll, a felső-dunántúliakban ugyanaz a törekvés él, mint bennünk. Társadalmi üggfé tenni a magyar mezőgazda­ság fejlődését. A legkülön­bözőbb társadalmi rétegek érdeklődését a falura, a me­zőgazdaságra irányítani. A lokálpatriotizmusról. A Fejér megyeiek nagyon sze­retik szűkebb pátriájukat. Büszkék arra, hogy megyé­jükben terül el az idegenfor­galmi érdekességű Velencei tó, hogy náluk épült fel nagy szocialista településünk, — Sztálinváro®, hogy Székesfe­hérvár ősi falai közt székelt István király. A székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet összjövedelmének 60 százalékát az állattenyésztés adja. A szövetkezeti gazdák önerőből épített szalmatetős hizlaldája. Győr megye együtt haladt. Talán ez — és az elért ter­melési eredményeink — a magyarázata annak, hogy a magyar mezőgazdaságban most még rangja van Szol­nok megyének is. Most még. így mondom, mert a nagyüzemi termelés szervezése, fejlesztése sokkal nehezebb, bonyolultabb, szer­teágazóbb feladat, mint a kollektivizálás volt. S ha ed­dig az élenjárók egyikének szerepét töltöttük is be, a Felső-Dunántúli Mezőgazda- sági Kiállítás arról győzött meg bennünket: igyekeznünk kell a termeléssel. Ebből versenyt csinálhatunk. A ter­melésben versenyezniük kell Ilyen még nem volt Ma­gyarországon. S ha a Fejér megyeiek ki nem dolgozták volna a hogyanját is moz­galmuknak, nyugodtan ál­modozóknak mondhatnánk őket. Csakhogy Fejér megye ebben az évben búzavetésé­nek felén külföldi, bőven ter­mő szovjet és olasz kenyér- gabonát termeszt. (Nálunk, Szolnok megyében az össz- búzavetésterület egynegyed részén kerül földbe külföldi vetőmag.) S ha ehhez hozzá­vesszük, hogy megbízták nö- vénynemesítőinket új nagy­hozamú magyar búzafajták kikísérletezésével, biztosak lehetünk: állják az ország­nak adott szavukat. hérvárott Azon túl, hogy bőséggel adtak agrotechni­kai szaktanácsokat is, van itt néhány más dolog is, ami megszívlelendő. Egyszer az. A Fejér me­gyeiek igen nagy érdeklő­déssel hallgatták az előadó­kat, a hozzászólókat. Az una­lomülte arcok szinte hiá­nyoztak a teremből, önkén­telenül is arra kellett gon­dolnunk: hány olyan tapasz­talatcserén vettünk részt már e megyében, amelyen egyes járások, városok szakembe­rei, vezetői fölényesen le- gyintgettek, rajzolgattak, sőt aludtak. — A felső-dunántú­liakban talán nagyobb ér­deklődés van a korszerű ag­- SV«*, • - •• .«•. && . ..SW.,. ,. ' A kiállításon sok érdeklődő tekinti meg a négymegoldásos egybeépített sertésfiaztató típusokat. Cserép, szalma és nádfedőt egyaránt használnak. visszaadni a kiállító megye, vagy tájjeleg keresztmetsze­tét. Az csak természetes, hogy a kiállításokra a leges- legszebb fürt szőlő, a legha­talmasabb példány cukorré­pa, paradicsom, paprika, a legszebb kos, a legtöbbet fia­ló koca, a legtöbb tejet adó képviseltette magát. Szá­munkra a sok kiállító terme­lőszövetkezet és állami gaz­daság szemlélete mond in­kább valamit. Mégpedig. A Jó súlyban lévő hízósüldők egyszerű épületekben fogadták kí­váncsikodásunkat. Az ól, a létesítmény a lehető legol­csóbban készült, ám a kifu­tókban önetetőkből takar- mányoztak, önitatókból ittak a süldők. így nagyon ala­csony önköltséggel lehet hiz­lalni. A kiállítók bemutatták az olcsó, célszerű szervázas épületeket, szalma-, cserep­es nádfedővel. S ezzel azt példázták: alkalmi anyagok­ból lehet a legolcsóbban ter­melni. Nem is csodálkoztam azon, hogy a nagyszámú látogató hosszan időzik egy-egy ka­rám, egy-egy sertésól, egy- egy hizlalda előtt. Természe-, tesen többnyire szövetkezeti parasztküldöttségek keresték fel a kiállítást. Ám a más foglalkozású látogatók sem elégedtek meg az ipari-, ke­reskedelmi-, a gépi kiállítási részleg megtekintésével, a lacikonyhák felhozatalának S büszkék, igenis büszkék arra, hogy megyéjük mező- gazdaságának jó hírneve van az országban. Igaz, hogy a lokálpatriotizmus néha szél­sőségekbe is ragadtatja őket. Az országos gabonatermesz­tési tanácskozáson felszólalt a Fejér megyei állami gaz­daságok vezetője. Ilyasmiket mondott, hogy Fejér mfegye a történelmi nevezetességek színhelye, s hogy tőlük in­dulnak ki a nagy kezdemé­nyezések, hogy rajtuk az or­szág szeme. Mindez nem lát­na napvilágot a Szolnok me­gyei pártsajtóban, ha nem lenne a mi mellényünk is né­ha igen nagy. Valahogy így lehetne a székesfehérvári tapasztalato­kat összegezni: van, amiben előbb járunk, másokban ők járnak az élen, vagy ők tör­nek az élre. Mindkettőből az ország népe részel haszon­nal. Ezért tanuljunk tőlük. Ami jó náluk, azt vegyük át, s ami jobb nálunk, adjuk át nekik is Ez a Dunántúlon töltött napok tanulsága. Börzék Lajos Fejér megyében hódít az olcsóság, egyszerűség. Villanypásztor őrzi a békésen delelő teheneket. ttnntcaai Jénoa. a Faiér megyei Hirl&s Szerkesztősége íotórisorterénels felvételéül

Next

/
Oldalképek
Tartalom