Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-08 / 212. szám
1960. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ismét a becsületről Augusztus vége leié történt ... A pulton — a kétpői földműves szövetkezet boltjában w egy pénztárca hevert. Jöttek- mentek a vevők, s a boltvezető látván, hogy a tárca gazdátlad, felvette és belenézett. Másfélezer forintot talált benne. — Pillanatig tanácstalan volt, azután visszaemlékezett arra, kik jártak a délelőtt folyamán vásárolni az üzletben — látásból mindenkit ismer “, s leányát szalasztotta: keresse meg a pénztárca tulajdonosát; Székely János, fűrészüzem! dolgozó Vas megyéből jött Két- póra nyaralni, családostól. A kellemes kétheti pihenés utolsó napjaiban történt, hogy elvesztette pénzét. Nem tudta, hogy a boltban maradt, nem is kereste ott. Nagy volt hát az öröm, mikor megkerült a pénztárca! El is vitték magukkal a földművesszövetkezet kétpói dolgozóinak jóhíre — a nyár egyéb kedves emlékeivel együtt. S levélben kértek bennünket: dicsérjük meg a bolt becsületes dolgozóit. Megtettük, <0101/0 FIGYELEM! FIGYELEM! Termelőszövetkezetek 1 Termelőszövetkezeti tagoki Egyéni termelők I Beindult aa 1961, évi új sertéshizlalási akció, melynek keretében 1960. Július 1-töl köthető hizlalás] szerződés előnyös teltételekkel és magas átvéteti árak mellett. 110—130 kg súlyú fehér hússertésért 130 kg feletti súlyú fehér hússert. 110—140 kg súlyú hús és húsjeU. sert. 140 kg feletti súlyú hús és hűsj. a. 126—440 kg súlyú zsir és zsirj. sert 140 kg feletti súlyú zsir és zsirj. sert 170 kg és ezen telfiU súlyú tenyésztésbe fogott koca, vagy kanlott sertésért 15.50 Fi/kg. 16.— . 14.80 « 15.30 m 14.50 , 14.80 m *#f 14.-» » fizet átvételkor az Áfisttorgatmi Vállatai. Fenti árakon felfii mezőgazdasági tsz-eknek és termelőszövetkezeti csoportoknak aa alábbi nagyüzemi felárat fizetjük: _--------------- Ssz-nek 30 —50 db falkásftott egyöntetű sertés után 1.— Fl/kg 1.50 Ft/kg 50 db-on felüli falklsított egyöntetű sertés ntán 1.50 Ft7kg É.<* Ft/kg KAMATMENTES ELŐLEG! Részletes tájékoztatást a Vállalat Központja, jártát kirendeltségei és községi felvásárlói adnak Szolnok—Heve» megyei Allatforgalmi Vállalat Balesetek - hanyagságból A munkavédelmi felügyelet fennállásának tizedik évfordulója alkalmából a SZÖ- VOSZ, a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ munkavédelmi hónap tartására hívta fel az állami kereskedelmi vállalatokat és a MÉSZÖV igazgatóságát. — A munkavédelmi hónap eredményeiről, s az ellenőrzéseken tapasztalt hiányosságokról ! Szenes Ottóné, a KPVDSZ területi bizottságának elnöke a következőkben tájékoztatott bennünket: — Elsősorban az volt a célunk — mondotta —, hogy a dolgozókkal megismertessük a balesetelhárítás módjait. A munkavédelmi hónap so- «iiiiHiiimiiiiimuiiiiiitiiiimiiiiiiiiiiiiiiiMiH Könyvespolc Akcióban az SS (Zrínyi). Kb. 61S oldal, kötve kb. 36.— Ft Az SS tevékenységéről szóló dokumentumok tükrében maga a német fasizmus tárul elénk. Az okmányok során nyomon követhetjük a hitlerista diktatúra gyilkos tevékenységét kialakulásától a csúfos bukásig. Sőt, szinte napjainkig, mivel a volt fasiszták és volt SS-tagok tevékenysége még ma sem ért véget. Nagyon elgondolkoztató és időszerű olvasmány ez a könyv. Sok új, eddig ismeretlen dokumentummal bővíti a német fasizmusról alkotott ismereteink körét, jtj i" I rán ellenőrző vizsgálatot is tartottunk. Megállapítottuk, hogy 1959 első negyedévéhez viszonyítva a balesetek száma az 1960-as év első három hónapjában kétszeresére nőtt. Majdnem duplájára emelkedett ez idő alatt a kiesett munkanapok száma is. A balesetek szaporodásának oka — különösen a fmsz-egységeknél — a megfelelő munka- védelmi berendezés hiánya. Sok helyen, így az újszászi, jászdózsai és szajoli fmsz-bol- toknál nincs biztosítva a villamos berendezések földelése. Nagyon elhanyagolt állapotban van a szolnoki fmsz halászcsárdájának egész villamos felszerelése Számtalan balesetet okoznak a vendéglátóüzemek és italboltok megrongálódott pincelejáratai. A hordók leeresztéséhez nincs meg a szükséges felszerelés. A vendéglátóipari egységek legtöbbjénél zuhanyozó, öltöző és szekrény sem áll a dolgozók rendelkezésére. A felvásárlók, TÜZÉP-telepek és éttermek alkalmazottai sok esetben nem kapják meg védőruha járandóságukat, A jövőben irányító szervek és szakszervezeti bizottságok rendszeresen ellenőrzik a kereskedelmi egységek munkabiztonságát és a hiányok pótlását. — ke — A KUNSZENTMÁRTONI földművesszövetkezet szeptember 6-án nyitotta meg gyönyörűen berendezett önlciválasztó cipőboltját Hatalmas árukészlet mind belföldi, mind külföldi import cipőkből. Szolnok noegyei filmszínházak műsora Szeptember 8—11-ig; Abáúszalók 3— 9 Alvajáró Bonifác *s Bt 10—11 Hálátlanság — Kn. Matiné: ll. 45-ös körzet nem válaszai Besenyszőg 9—11 Árban — 10 Matiné: 11, Kék nyil Cibakháza 9—11 Ellopták a hangomat •» JB Matiné: 11. Botcsinálta sofőr Fegyvernek 9—11 Hulot úr nyaral — KA Matiné: 11. Császár parancsára Jánoshiúa 8— 9 Magány — Kn. 10—11 Játék a szerelemmel — J3 Matiné: 11. ördögi kör ^ssalsúszentgyörgy 8— 9 57-es riport — M 10—11 Magány — Kn. >í Matiné: 11. A cirkusz lánya Jászapáti 8—11 A mennyei pokol — K Matiné: 11. Rendkívüli történet U. gászároteszáilás 9—11 Katonaszív — Kn, Matiné: 11. A 12-ik órában Jászberény Lehel 8—11 Az ordító egér — 10 Matiné: 1L A fekete zászlóalj Jászberény Kex* 8—11 A királyasszony lovagja — M Jászdózsa 8— 9 Játék a szerelemmel — » 10—11 57-es riport — 10 Matiné; 1L Nyomok a hóban Jászfényszam 9—11 Az elcserélt fénykép — Kn. Matiné: 11. Tanár úr kérem Jészjákóbalma 9—H 9 élet — 14 Matiné: 1L Csengő-bongó fáeska Jászkiséc 9—11 A szultán fogságában — M ■=. Matiné: 1L A harangok Rómába mentek Jásziadány 9—11 Kocsubej — Kn, Matiné: 11. A folyón túl Kenderes 9—11 A meztelen Igazság — Ka. Matiné: 11. Pár lépés a határ Kengyel 9—ll Emilia Galottl — 14 Matiné: 1L Amit nem lehet eiíeüejtenS Kisújszállás 1 9—11 Szent Johanna m W Matiné: 11. Razzia Kunhegyes 8—11 A rab madár — M Matiné: 11. Rita Kunmadaras 9—11 A Blum-ügy — tt Matiné: 1L Miska kalandjai Kunszentmárton 8—11 Szajpan utolsó asszonya — r Matiné: il Többé nem balkeze* Mezőtúr Dózsa 8—11 A kicsi — Ka. Matiné: 11. Áruló jel Mezőtúr Szabadság s—11 Rangon alul — 14 (szv.) Öcsöd 9—H Itt oroszlánok vannak — 14 Matiné: ll. Dal a tengerről Bákőczifalva 9—11 Szomjúság — Kn, Matiné: 1L Szent Péter esernyője Szolnok Vörös Cs. 8—14 Hüvelyk Matyi ea Ka, Szolnok Tisza 8—44 Ellopták a hangomat — *9 •* Matiné: ll. Azon az éjszakán Szolnok Kert 8—14 Nyomorultak IL — M MÁV Kultúrotthon 9—11 Horgász a pácban «■- Ka, Tíszaföldvár 9—U Idegenben — 10 Matiné: IL A gonosz favágó Tiszafüred 8—11 Hely a tetőn *s 18 Matiné: 11. Papírsárkány Tíszakürí 10—ll Két fiú, egy kislány — Ka, Matiné: IL Az ügyetlen kapus Tőrőkszentmiklós D. 8-11 Áru Katalóniának m M Matiné: IL A béke völgye Tőrőkszentmiklós B, 8—4 Felfelé a tejtőn. — *4 Túrkeve 8—11 Lány a viharban » M .t Matiné: 11. A bátor kandúr Ojszása 9—11 Mozart — 10 Matiné: 11. Kémek a Tiszánál .. , Karcag Déryné 8—11 Számíthatsz rám — Kik ^ Matiné; U. Különös ismertető jel ~íi£ f iatalabb éveiben az apámnak kedvelt mondása volt, hogy ha a szegényembereket sorba állítanák, a tanyaiak minden bizonnyal az utolsó helyre kerülnének. Mélységes igazság és sok keserűség rejlett e szavakban, mert a magunkfajta tanyai nincsteleneknél még a koldusok is gazdagabbaknak mondhatták magukat, övék volt a végtelen országút, amelyen szabadon vándorolva legalább pislákolt bennük a remény, hogy majd valaha jobb körülmények közé kerülnek. A pusztai szegények azonban még útra se kelhettek. Fogva tartotta őket a gyerekektől népes földkunyhó vagy a robotmun- káért bérelt tanyaház, amely csak a gazda engedélyével volt elhagyható. Hogy hol tartottunk mi emberségben, azt leginkább az mutatta, hogy még a falubeli szegények is lenéztek bennünket. A kubikos csapatokba, vagy a cséplő bandákba csak a legritkább esetekben vettek fel tanyai embert. Még az útmenti fák sem nekünk nevelték a galy- lyat, mert a gazdák mindig a falubelieknek adták ki a nyesést. Mégis hogy miből éltünk, azt még ma, felnőtt fejjel se tudnám pontosan megmondani. Erről apám tudna bővebben beszélni, de mióta jobbra fordult a sorsunk, 6 soha nem szól erről. Még akkor sem, ha nyíltan kérdezik. De hogy visszatérjek a szegénységünkre, a legrosz- szabb sora azonban mégis nekünk, tanyai gyerekeknek volt. Az iskolába járás nehézségeiről nem szólok bővebben, mert a legtöbben már a második vagy a harmadik osztályból kimaradtak. Egyszerűen bejelentették a tanítónak, hogy más vidékre költözik a család és nem mentek többet. A kutya se nézte, hogy valóban elköltöztek-e. Nagy a jászsági pusztaság, s valamikor wm tartotta ott számon senki a szüntelenül szaporodó gyerekhada Az iskola elkerülése azonban nem jelentette a gye- rekscrrs könnyebbülését. A nagy pusztában sok jószágot tartottak a gazdák és kellett a liba-, meg a pulykapásztor. Amikor tavasszal megerősödtek a pihés kislibák, meg a prüttyögő pulykák, egy-egy tanyaház udvarán felsorakoztak a szegődtetésre szánt gyerekek és a gazda szemlét tartott fölöttük. Akinek legnagyobb volt a hangja és legfürgébb a lába, az talált legelőbb gazdára. Öröme ebből azonban leginkább a családnak volt. A nagyobbacska gyerek keresményével a kisebbek sorsán könnyített és hogy milyen áron, azt legfeljebb a magasan szálló bárányfelhők, vagy a magános pusztai jegenyék tudták. A kis pásztoroknak ugyanis csaknem egész nyáron az ő társaságukban zajlott az életük. Kora hajnaltól késő estig megállás nélkül kellett terelgetni a telhetetlen és fürge szárnyasokat és hiába marta tarló a mezítelen lábat, hiába leselkedett pióca a poshadt mocsárban: menni kellett a jószág után, E kegyetlen szolgálatban nem volt ünnep és vasárnap, nem volt pihenő, csak a nyár végén. Szent Mihály- nap táján már felszabadult a határ és nem volt szükség többé pásztorokra. A fehér libanyájak, a bronzszínű pulúkacsapatok terelgetés nélkül járhatták az érett terBallagó Lászlót KÖRHINTA cl tanyáit méstől illatos földeket. Erre az időre esett a mi vidékünkön a tanyai búcsú, a széles határ gyermekeinek egyetlen ünnepe. Egész évben készültünk mi erre az ünnepre. Otthonról nem számíthattunk még két deka selyemcukor ára pénzre se, tehát magunk igyekeztünk kicsinyke életünk nagy napjának múló örömeihez megszerezni a csekélyke anyagi alapot. Csendes holdas éjszakákon bemerészkedtünk a disznókarámba és gyenge kezünkkel kitéptük az ordas kanok, röfögő anyakocák sörényéből a durva szőrt és eladtuk a házaló kefekötőknek. Amikor pedig a kukoricatáblákban érni kezdtek a föző-bab bozontos bokrai, óvatlan pillanatban megvámoltuk a csöveket és kimustrált harisnyaszárba összegyűjtöttük a zsákmányt. Ha piaci napon a hatvani vásártér felé kerekeztek a kofák, kiálltunk az út szélére és fillérekért eladtuk a harisnyaszárak cirmos tartalmát. A legjobban azonban a kukorica böngészés jövedelmezett. Amikor neszét vettük, hogy törésbe álltak egy táblán,, egyszeriben arra kezdtük terelgetni a jószágokat. Ha végeztek a töréssel, azonnal megrohantuk a szárat és tűvé tettünk mindent egy csőért. A Jcorcs hajtások nyomorék csöveit a helyszínen lemorzsoltuk, az egészséges csövekből pedig szép butykosokat kötöttünk. j 941 nyarán különösen nagy igyekezettel készül*■ tünk a tanyai búcsúra, mert neszét vettük, hogy a sokévi szokástól eltérően nemcsak cukrossátrak és céllövő bódék lesznek, hanem körhinta is áll majd a roskatag kápolna mellett. Nekem különösen szerencsém volt azon a nyáron, mert az egyik kukoricatáblában egy töretlen félsorra akadtam. Kényes gazdalány, vagy hanyag napszámos megkezdhette a sort, de aztán abbahagyta. Közben mellette elhaladhattak és ott maradtak a szép csövek. Három gyönyörű bütykös kerekedett belőlük és húsz fillért kaptam érte a kofától. Nyolc fillérem már volt a bab eladásból, tíz fillérem pedig a disznósörények árából. Búcsúbeli árfolyamra átszámítva tíz deka selyemcukor és hét célbalövés ellenértéke lapult tiszta, de nagyon foltos nadrágom zsebében_ A körhintára nem számítottam pénzt, mert idősebb bátyám elbeszéléséből tudtam, hogy pénz nélkül is fel lehet kerülni a hintára, csak előbb tíz menetet hajtani kell fenn a manézsban. öcsémet kézenfogva, dobogó szívvel indultunk az erőtlen őszi nap bíbor fényében a búcsútól zajos kápolna felé és már előre örültünk a ránk váró gyönyörűségeknek. Boldogságom még csak fokozódott, amikor a sátrak között settenkedő gyerekek között felfedeztem Gergő Marikát, a szomszédék égkékszemü, szőszkehajű kislányát. Gazdagságom és fölényem teljes tudatában büszkén léptem elé és a zizzenő selyempapír zacskóból cukorral kínáltam. Vegyél, Marika. Bátran, mintha a tied lenne —* kedveskedtem neki, mert tudtam, hogy rövidke életében soha nem kapott még senkitől se tíz deka cukrot. Aztán megfogtam forró kis kezét és az öcsémmel együtt a eéi- lövő bódé felé vontam őket. Gyertek, nézzétek meg, hogyan lövök célba — bátorítottam őket és nem volt nálam boldogabb emberpalánta a kavargó sokaságban. Már a fák mögött járt a fáradt nap, hosszú árnyak terítettek szőnyeget a közelgő alkonynak, amikor végre eljutottunk a körhintához, amit előbb már többször megcsodáltunk. Akkorra már a nyakára hágtam utolsó filléremnek is és öcsémmel együtt indultunk, hogy előre ledolgozzuk a rövidke szórakozás kemény bérét. A haj- tómanézsba azonban nem sikerült mindjárt feljutni, mert bizony jócskán volt jelentkező. A sok tanyai gyerek sorban állt és türelmesen várakozott. En leginkább a kedves, szöszkehajú kislány miatt voltam nyugtalan, mert megígértem nejei, hogy fejenként öt-öt menettel többethajtunk és egy fordulóra őt is magunkkal visszük a hintára. Ügy terveztem, hogy közös kosárba ülünk, átölelem, mint az újságok színes képein láttam és majd valami szépet mondok neki. Hogy nyugtassam, egy pillanatra kiugrottam a sorból és maradék selyemcukromat a papirostól együtt a Jeezébe nyomtam. Nagy sokára végre feljutottunk a hajtógerendák közé és azon túl számomra megállt az idő. Fáradhatatlanul róttuk a köröket és számoltuk a meneteket. Közben lassan lebukott a nap, oszlott a búcsú népe és amint lepil- lantgattam a körhinta lebbenő kosarai felé egyre többet láttam üresen. Nem baj, annál könnyebb hajtani — gondoltam és alig vártam, hogy leteljen a tizenöt menet. i*\égül duplán csengetett a hintamester, ami any- nyit jelentett, hogy váltás van. Hanyat-homlok rohantunk le a manézsról. Én Marikához siettem és kézenfogva a lassan himbálózó közös ülőkosárhoz vezettem. Felsegítettem, aztán én is mellé telepedtem és vártam, hogy szólaljon a zene és kezdődjön a csodás keringés. A nagytorkú gramofon azonban néma maradt és a hajtómanézsban nem mozdult semmi. A hintamester üveget vett elő, nagyot húzott belőle, aztán felénk fordulva, rekedten szóxt. — Nincs vendég, nincs több menet. Majd jövőre jelentkezhettek. Aztán már nem is méltatott figyelemre, újra az üveget vallatta a sűrűsödő alkonyati homályban. Körben, a kötélkorláton kívül módos gazdagyerekek bámészkodtak és amikor látták, hogy hoppon maradtunk, hangosan nevetni kezdtek. Egy darabig néztem őket, de aztán nem bírtam tovább. Hirtelen sírvafakad- tam, majd Gergő Marika vállára borultam és az öröm helyett olyan keserűség költözött a szívembe, hogy sokszor még ma is fáj, ha annak a régi, gyerekkori nyárnak az emléke felködlik előttem.
