Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

1960. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 9 9 Ösztönző premizálási rendszer a szajoli Vörös Csepel Tsz-ben Bizonyára vannak* akik emlékszenek rá, hogy éveken keresztül, s még tavaly is mennyi gonddal küzdöttek a szajoli tsz gazdák. Ha szóba került az Előre, vagy a Vö­rös Csepel Tsz, legtöbbször bírálni kellett. Hiba volt a vezetés körül, a munkaszer­vezéssel, s az is megtörtént, hogy vastagon fogott a ceruza amikor a munkaegység be­jegyzésére került sor. így volt. De szerencsére ma már másként van. A sza­joli férfiak és asszonyok egy közös gazdaságba, a Vörös Csepelbe tömörültek, s az idén nagyot léptek előre. — Másként gondolkoznak, érez­nek és dolgoznak, mint akár­csak egy esztendővel ezelőtt is. Szeptember eleje van, s az ötezer holdas gazdaságban már csak a cukorrépa és a kukorica betakarítása vár a gazdákra. Augusztus 11-re befejezték a cséplést, kihord­ok a trágyát még a háztáji­ból is, hazavitték a gazdák­nak járó terményt és szalmát, kifizették a földjáradékot. Állam iránti kötelezettségük­nek is eleget tettek, sőt a decemberben esedékes hitele­ket e hónap 20-ra rendezik.- Mi eredményezte ezt a komoly változást? Elsőnek a vezetés megszilárdulását említem, hiszen ez minden bizonnyal nagyon fontos té­nyező. Októberben lesz egy éve, hogy Vágó Mihály elv- társ személyében új elnök került a tsz élére. Később pedig új főagrónómus, fő­könyvelő és állattenyésztési agronómus állt „csatasorba”. A jó vezetés, a szakmai hoz­záértés párosult az asszo­nyok, férfiak szorgalmával. A Vörös Csepel Tsz-t joggal le­hetne asszonyok „birodalmá­nak” nevezni, hiszen a nö­vénytermesztésben csak né­hány férfi dolgozik, a többi­ek állattenyésztők, kocsisok. Még sem maradt az idén ga­zos, kapálatlan terület. Még tavaly kidolgozták a vállalási rendszert, ami azt jelenti, hogy mindenki ön­ként vállalt kukorica és cu­korrépa területet, amit be­takarításig művel. Bevált ez a módszer, mert legtöbben nemcsak a saját erejükre számítottak, hanem férjük, gyermekük segítségére is. ösztönzőleg hat az is, hogy a betervezett termésátlagok túlteljesítéséért prémium jár a szövetkezeti gazdáknak. Cukorrépából 150 mázsa az alap. Aki ezt megfölözi a többlettermés minden mázsá­ja után 1 kg cukrot, vagy 10 forintot kap. Nem is kellett senkit noszogatni a növény- ápolás idején. Háromszor megkapálták a répát, s elvé­gezték a gazolókapálást is. A gondos ápolásért gazdagon fizet a föld 180—200 mázsás átlagtermés­re számítanak, s a gazdák 70 százaléka prémiumban része­sül. Kukoricából a gyengébb, felső földeken 24, a mentet- leni jó földeken pedig 27 má­zsa (csövesen) a tervezett termésátlag. Az ezt meghala­dó mennyiség 30 százaléka természetbeni prémiumként illeti a gazdákat. A Vörös Csepel-beliek 60 százaléka kukoricából is kap prémiu­mot. A sertésgondozók szemé­lyenként 20 anyakoca fiazta- tásáért felelősek. Prémiumra akkor számíthatnak, ha anya­kocánként meghaladják a 7.5 választási átlagot. Nem elér­hetetlen követelmény ez, — amit bizonyít az, hogy Túrái György és Bozsó Sándor az idén már kétszer vittek haza egy-egy választási malacot. Érdemes megemlíteni azt is, hogy okosan, takarékosan gazdálkodnak a munkaegy­séggel. Úgy számítják, hogy a tervezett 100 ezer munka­egységből mintegy harminc­ezret megtakarítanak. S en­nek titka nem valami ördön- gőség, hanem a jó munka- szervezés. Az például, hogy amikor a cukorrépát beszál­lítják a gyárba, hazafelé nem üresen indulnak, hanem sze­letet, melaszt raknak a ko­csikra. A kombájn szalmát bebálázták, s úgv egyeztek az illetékes vállalattal, hogy rendeltetési helyére szállítják azt. A fuvarért kapott térí­tés kifutja az üzemeltetést, a munkaegység ráfordítást, s a szalmabálákat szállító kocsik a műtrágyát viszik ki a tsz- be. E módszerrel is jelentős mennyiségű munkaegységet takarítanak mtg. Az idén elért eredmények bizonyítják, helyesen járt el a tsz vezetősége, amikor a jó munkára ösztönző vállalási és premizálási rendszert beve­zette. A szövetkezeti gazdák is jól járnak, mert a terve­zettet meghaladja a munka­egységérték, s így a vártnál nagyobb lesz a jövedelmük. N. K. Beszámolóra készül a karcagi Lenin Tsz KISZ szervezete Eredményekben gazdag időszak volt a legutóbbi há­rom esztendő. Erről adhat számot a közelgő vezetőség újjáválasztó taggyűlésen a karcagi Lenin Tsz KISZ-ve- zetősége. A tengernyi nehéz­ség közepette 1957 júliusá­ban 23 harcos, áldozatkész fiatal alakította meg a szö­vetkezetben a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Nagy volt még az eszmei zűrzavar, még nem szilárdult meg a szövetkezet sem, amikor a kiszesek közösségi szellemre, a párt és a szocialista haza szeretetére, s a becsületes munkára hívták fel a szövet­kezeti fiatalokat. Saját sorait egyre erősítve, általában jól oldotta meg főbb feladatait a Lenin Tsz KlSZ-szerveze- te. Élénk kulturális életet te­remtett a KISZ a Lenin Tsz-ben. — Harminckéttagú énekkaruk, 20—25 színjátszó­juk, 15 népi táncosuk van, akik nevelik és szórakoztat­ják a szövetkezet egész tag­ságát. A kívülálló fiatalok is szép számmal vesznek részt a kulturális munká­ban, így a KISZ befolyása kiterjed a szövetkezeti fiata­lok többségére. Somogyvári Imre és Mándi Eszter nagy Szedik a burgonyát Diesel szaktechnikus tanfolyam ' kezdődik Szolnokon „A Kohó és Gépipari Mi­nisztérium a középfokú mű­szaki képzettséggel rendelke­ző szakemberek korszerű mű­szaki ismeretekből való to­vábbképzése érdekében, a múlt évben a szolnoki Sza­muely Tibor Alt. Gépipari Technikumban felsőfokozatú Diesel tagozatú szaktechni­kus tanfolyamot szervezett. A tanfolyam az 1960—61. tan­évben is folytatódik, illetve az I. évfolyamtól újra in­dul, amennyiben a jelentke­zők száma a 40 főt meghalad­ja. Az első évfolyamra folyó évi szeptember hó 10-ig kell jelentkezni a fenti gépipari technikumnál az ugyancsak ott beszerezhető jelentkezési lappal. Jelentkezhetnek azok a dolgozók, akik ipari techni­kusi oklevéllel és egyéves szakmai gyakorlattal rendel­keznek. Felvehetők még azok is, akik felsőipariskolai oklevéllel, vagy az Állami Mechanikai és Elektromos­ipari Szakiskola kétéves felső tagozatának eredményes el­Pártmegbízatást kap­tak a Szolnok megyei állami gazdaságok A Szolnok megyei Pártbi­zottság pártmegbízatást adott a Szolnok megyei Ál­lami Gazdaságok Igazgatósá­gának, Megbízatásuk értel­mében Mezőtúr városban se­gítik szaktanácsokkal, nö­vénytermesztési és állatte­nyésztési vezetési útmutatá­sokkal a város termelőszö­vetkezeteit. Hasonló párt­megbízatás értelmében Kar­cag város öt nagy termelő- szövetkezetét patronálták idáig a Szolnok megyei álla­mi gazdaságok. Hetenként kijártak növénytermesztőik, állatorvosaik állattenyész­tőik a termelőszövetkezetek­be. Most ugyanezt végzik MezőtúrcKfc végzéséről bizonyítvánnyal rendelkeznek. A tanfolyam­ra jelentkezőnek az előírt tantárgyakból szeptember 20. után felvételi vizsgát kell tenni, melynek díja 31 forint. (Előzetesen fizetendő). A tan­év kezdete október 3, befe­jezés 1961. június 10. Az elő­adások heti 15 órában 3 nap­ra elosztva vannak megálla­pítva. Az előadói óráról va­ló igazolatlan elmaradás, — amennyiben a heti 5 órát el­éri, — a tanfolyamról való kizárást vonja maga után. A sikeres felvételi vizsgát tett jelentkezőknek egy tanévre 1250 forint tandíjat kell a beiratkozás előtt befizetni. A Kohó és Gépipari Minisztéri­um vállalatainak dolgozói ré­szére 850 forintot a vállalat tartozik október 10-ig megfi­zetni, a fennmaradó 400 fo­rint pedig a jelentkezőt ter­heli. A közérdekű célra te­kintettel kívánatos, hogy más vállalatok is legalább ugyan­ennél tandíjat térítsenek je­lentkező dolgozóik részére, hogy ezzel azok terheit csök­kentsék. A II. évfolyam befejeztével a hallgatók oklevelet kap­nak, amely szaktechnikus cím viselésére jogosít. Azok a hallgatók, akik az I. évfolyamot 1959—60. tan­évben már elvégezték és 1960—61. tanévben a II. év­folyamra iratkoznak be, to­vábbra is 950 forint tandíjat tartoznak fizetni.” Szamuely Tibor Ált Gépipari Technikum A tiszapüspöki Győzelem Tér melöszövetkezetben meg­kezdték a burgonya szedését. Vincze István és Pádár Jó- zsefné elégedettek a holdanként 60—65 mázsás terméssel. Leyélféle cipőgyári barátaimhoz Azt mondja valamelyik nap a gépírónő: maga fog­lalkozik a Tisza Cipőgyár­ral. Nézze, nemrégen vet­tem ezt a cipőt s már levált a talpa. Miért nem írja meg, hogy jobb munkát vé­gezzenek? Szerkesztőm is tette szóvá: „A Tisza Cipő­gyár termékeire sok a pa­nasz”. Én ugyan nem csináltam még egyetlen cipőt sem (a vásárlók szerencséjére), de mivel az iparral való fog­lalkozás reszortomba vág, közvetve érint engem is, kézzel-lábbal védtem a gyárat. Felhoztam, hogy mennyivel többet termelj mint régen, sok gyakorlat­Levegővel őrlik a gabonát A moszkvai Élelimszeripari Technológiai Intézet munka­társainak egy csoportja ki­dolgozta a gabona ellentétes légáramlatokkal való őrlésé­nek módszerét. A sűrített lég­tömegek a gabonaszemekkel együtt hangsebességnél na­gyobb, másodpercenként 350 —500 méteres sebességgel száguldanak egymás felé, s óriási erővel összeütköznek. , A gabonaszemek 2—3 ilyen összeütközés után már lisztté válnak. Az új eljárásnak az a leg­nagyobb előnye, hogy előze­tes szárítás nélkül, bármilyen nedvességtartalmú gabona őr­lését lehetővé teszi. Ennélfog­va a gabona az őrlés előtt alaposabban átmosható. Igen nagy előnyödet bizto­sít a liszt levegő segítségével történő osztályozása is, lan munkást foglalkoztat, gyakori a modellváltozta- tás, míg néhány évvel ez­előtt csak durva bakancsokat gyártottak, ma tűsarkú ci­pellőket és így tovább, Ügy, ahogy a gyárban hallottam. Azt már nem mertem mon­dani, pedig eszembe jutott, hogy bizony a háború alatt jó volt a fatalpú bakancs is. Fejlődés tehát van, akár­ki láthatja — érveltem, de aztán eszembe jutott, hogy az én cipőm orra is gyanú­san tátogni kezd, s mielőtt vitapartnereim meggyőztek volna igazukról, elillantam. De aztán arra gondoltam, szép, elismerésre méltó az az igyekezetük, hogy évvé­géig — terven felül — 680 ezer pár lábbelit gyárta­nak, növelik a termeié kény séget, 6 és félmillió fo­rint értékű anyagot és ener­giát takarítanak meg a tervfeladaton túl, négy szá­zalék költségcsökkentést ér­nek el. Dicséretre méltó szándék ez, de valahogy hozzákí­vánkozik még: nem csak több, Olcsóbban előállított cipő kell, hanem jobb is. "T ■~v •' sb aa szorgalommal irányítja a kulturális munkát, de nem­csak az ő érdemük a kima­gasló eredmény. Ez év tavaszán mintegy 40 fiatal lelkes munkája nyo­mán kiállítás nyílt a Lenin Tsz életéről, fejlődéséről. — Egykori fényképek, régi cse­lédkönyv dokumentálta a múlt nyomorúságát, a sze­gényparasztok sorsát. Be­mutatták, hogyan lettek em­berré, miként fejlődött, erő­södött a szövetkezet és vált egyre gondtalanabbá az egy­kori kisemmizettek élete. — Helyes volt a kiállítás meg­szervezése, mert szükség van rá, hogy a mai fiatalok is megismerjék, milyen sor­sot szánt nekik Horthyék világa, s hogyan emelte fel őket szocialista rendünk. — Nagyszerű nevelési módszer volt a kiállítás megrendezé­se és dicséret illeti érte a Lenin Tsz KISZ-szervezetét. A parasztfiatalok szeret­nek tanulni, ha erre lehető­ségük van. Tavaly télen 18 kiszista részvételével indult meg a KISZ politikai kör. A tanfolyamot L. Nagy Lőrinc elvtárs, a pártvezetőség KISZ-felelőse vezette. Az előadások és a viták lekötöt­ték a résztvevők figyelmét, nőtt a látogatók száma, s a tanév végén 24 fiatal fejezte be a tanfolyamot. A szak­mai ismeretek gyarapítására az ezüstkalászos tanfolya­mon nyílt lehetőség. A részt­vevőknek több, mint fele itt is fiatal volt. A Lenin Tsz-ben fali­újságot készítettek a nyári munkák megkezdése előtt. Hetenként jelentek meg raj­ta a friss cikkek, dicsérő és bíráló megjegyzések a fiata­lok munkájáról és életéről. Kár, hogy a sok munkára való hivatkozással nem foly­tatják. A sportélet most kezd bon­takozni a szövetkezetben. Az üzemegységek között labda­rúgó-mérkőzéseket szervez­nek, s időnként egy-egy vál­lalati csapattal is játszanak. A kiszisták örömrnel vették ét a közelmúltban a honvé­delmi miniszter elvtárs aján­dékát: egy csapatra való fut- ballfelszerelést. Fontos a termelőmunkáról is szólni, hisz ez a KISZ- szervezetnek is legfontosabb feladata. A Lenin Tsz fiatal­jai megállják helyüket a nö­vénytermelésben, az állatte­nyésztésben és a műhelyek­ben. Időnként részt vesznek a termelési mozgalmakban és társadalmi munkában is. Tavaly elnyerték a tsz-veze­tőség ezerforintos jutalmát a silózási versenyben, az idén pedig 468 kiló kamillát gyűj­töttek társadalmi munkában. Jelenleg is dolgoznak a siló- zók a szövetkezetben. Ezek szép eredmények, de a termelőmunka segítése ér­dekében még többet tehet­nek a Lenin Tsz fiataljai. — Többet, mert többre képe­sek, s nagyok a lehetőségek is. Gondolkodni kellene a tsz vezetőinek és a KlSZ-szer- vezetnek azon, hogy esetleg ifjúsági munkacsapatokat s hozzanak létre. A termelési ^ mozgalmak, az önálló felada­tok növelnék a fiatalok akti­vitását, elősegítenék a kezde­ményezőkészség kibontako­zását. A tsz pártvezetőség már felfigyelt erre, s már az őszi munkák idejére több termelési, társadalmi fel­adattal akarja megbízni a fiatalokat. A szervezeti élet aktívabb is lehetne a tsz KlSZ-szer- vezetében, s nagyobb gondot kellene fordítani a jól dolgo­zó fiatalok felvételére. Papí­ron 87, valóságban 45 tagja van a szervezetnek. A töb­biek időközben katonának mentek, vagy máshová tá­voztak a szervezetből. Az idén mindössze tíz tagot vet­tek fel, s ha nagyobb gon­dot fordítanának erre, bizo­nyára jobb lenne az ered­mény. Időnként más bajok is vannak. A fiatalok szeretnek élcelődni, s ugrasztják egy­mást. Ez bizonyos határok között nem baj, de nem sza­bad túlzásba vinni. A múlt év nyarán egy lány munka­csapat veszett össze és bom­lott kétfelé a pletyka és a haragszom rád következté­ben. Hifea, hogy a vezetőség csak az eset súlyosbodása után figyelt fel erre és most, egy év után igyekszik az ügyet lezárni. Mondani sem kell, hogy ez a munka és a szer­vezeti élet rovására ment. — A párt és a KISZ-vezetőség leszűrte az eset tanulságát: megfelelő időben kell felfi­gyelni hasonló esetekre, s többet kell foglalkozni a fia­talok nevelésével. Vannak tehát hibák is, melyeket kár lenne eltus­solni, takargatni. Az újjává­lasztó taggyűlésen, amikor megvonják a Lenin Tsz ki- szistái a három év mérlegét, az eredmények mellett — amelyekre joggal büszkék — minden bizonnyal a hibák kijavításáról is beszélnek majd. Máthé László r Adám a piacon Fényeshéjjú, illatos gömbölyü- ség. Alma. Éva csábos mosollyal nyújtot­ta egykor élete párjának: vedd és kóstolj bele. S mint tudjuk. Ádám engedett a csábításnak, megízlelte a felkínált gyümölcsöt. Történetünk is almánál kezdő­dik: vasárnap reggel, a szolnoki piacon. Ádámunk: ifjú férj, aki fogta a bevásárló-cekkert, hogy míg asszonya rendbehozza a la­kást, ő megörvendeztesse: meg­veszi az ebédnekvalót. Mivel is kezdje? Szőke szőlő­fürtök, hamvas őszibarackok szomszédságában egy láda alma mosolyog felé. Fényeshéjjú, illa­tos gömbölyüség valamennyi, szinte kínálják magukat: vegyél, kóstolj meg! S a kofa — aki magára vállalta Éva szerepét — nem kevésbé szíves: — Vegyen csak kedvesem, ilyen finomat még úgy sem evett. — Kérek egy kilót — tört meg Ádám a kínáló szó és csábos mosoly láttán, s „leszurkolt” nyolc forintot. Később pironkod­va állapította meg, hogy ugyan­ezt hatért is megvehette volna pár méterrel odébb, egy tsz stan­don. Káposztát is vett — öt fo­rintba kilóját —, három forintos zöldpaprikát, paradicsomot egy- negyvenért, szőlőt hét, dinnyét kétforintos árban. És ott, igen, jól látta, gyenge zöldborsó virít. — Had örüljön az asszony KISOSZ is figyelmeztetné a kis­vett belőle tizenegy forintért egy , A , kilót. Ellenben hús még nincs — kereskedőket — mármint ezeket jutott eszébe. Irány a csirkepiac. a piaci árusokat a szabályok fo- Kifizetett egy pár — kb. 1.40 kg- kozottabb betartására — keve- os csirkéért harminchat forintot, . . „ . . ...... s elindult haza. Valahogy nem sebb gondunk lenne nekünk, ha- volt biztos benne, örül-e majd fe- ziasszonyoknak. És te, kedvesem lesége a szíves segítségnek. Bi- — fordult Adámhoz felesége — zony, nem is tévedett. remélem tanultál, s ha máskor Mikor elsorolta: ml, mennyibe aeeítmi akars„ npkem npm került, a fiatalasszony összecsap- ,segí , a ,,2 neKem> nera Syöz ta kezét ijedtábaO) Ennyi pénzt áz felkínált alma! eUtöUeaU “ - • se zónái — I Másnap, netfon, mieiott mun­kába indultak együtt mentek le a piacra, s Ádám vásárolni ta­nult. Érdekes! Valóban, az asz- szonyka jobban vásárolt. Először is körülnézett, hol, ki árusít. Sorrajárta a tsz elárusítóhelye­ket. — Az alattyáni „Uj Elet”, jászkarajenői „Előre a békéért”, a nagykörűi „Kossuth”, csata­szögi „Szebb élet”, a hunyad- falvi „Hunyadi”, a tószegi „Dó­zsa” — s még vagy öt más ter­melőszövetkezet hozott be árut a piacra. Egyiknél a paprika nagyon szép, másiktól dinnyét érdemes venni, itt szép a szőlő, amott az alma, káposztát mindig ott szok­tam venni, zöldséget meg itt — magyarázta Ádámnak a felesége. És Ádám tanult. Arra is rájött asszonya elbe­széléséből, hogy Éva, akitől teg­nap az almát vette, a piac leg­drágább kofája. Csapó Józsefnénál éppen láto­gatóban járt a kereskedelmi fel­ügyelő, megrótta, amiért az ára­kat nem tüntette fel, s amiért idő előtt felvásárolta a termelők­től az árut. — Karakas Lajosnét, özv. Bede Lászlónét is akkor el­lenőrizték, s ártáblácska itt sem volt minden árun kitéve. *— Bizony, jó lenne, ha sűrűb­ben ellenőriznének! — Ha a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom