Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. szeptember 24. Hruscsov beszéde as ENSZ-kösgyűlés IS• ülésszakának általános vitájában (Folytatás az 1. oldalról) Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. Más körülmények között ez a csúcs- találkozó megalapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését. Ám semijiilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtak. Üjból betolakodnak más házába, de most már másik újfajta tolvaj kulccsal. Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kémrepüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2- es repülőgép incidenséről, de pontosan két hónap elteltével július 1-én RB—47-es típusú újabb katonai repülőgépet küldtek hozzánk. Ezen a repülőgépen fedélzeti ágyúk, különleges felderítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kola-félsziget felől hatolt be hozzánk. Milyen célból? Milyen jogon? Amiről hallgat az elnök Úgy gondolom, minden józan gondolkodású ember m“?érti, hogy ez a repülőgép nem jószándékkal jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB —47-e3 amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annakidején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját. De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét, különös módon egy szót sem hallottunk az U—2-es repülőgépről, amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magyarázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió légiterébe küldi? Talán olyan incidenst akar előidézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán mégegy repülőgép és máris megrendeztek egy ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kipuhatolását tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légk ’rt akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek. Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjeti dónak és az államok túlnyomó többségének. Mi mindig azért harcoltunk és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akarjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy tartsák meg maradéktalanul az ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az utonállás, az agresszió módszereit és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját földünkön. Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a földön valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke, hazája szuverénítása és függetlensége? — mondotta Hruscsov, majd rámutatott: Az amerika kémrepülések más vonatkozásban is tanúl- ságosak; Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai katonai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában, Afrikában és La- tin-Amerikában több tucat államot fon be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Ausztria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos „szent szövetségé körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak, intrikának, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fenyegetésnek. hogy a szabadságszerető, bátor kubai nép saját független életét akarja élni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent el kell követnie, hogy megszabadítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől. Viharos események játszódtak le az afrikai kontinensen. A fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltásának már a harmadik napján agresszió áldozatává vált. Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, amelyekkel az agresszorok leplezik cselekedeteiket. Ök azt bizonyítják, hogy Kongóban „zűrzavar” támadt volna, ha nem vonultak volna be a belga csapatok, hogy állítólag a kongói nép még nem érett az önálló életre. De ki adhat hitelt ezeknek az állításoknak? Az afrikaiaknak van egy közmondásuk: „be- j csapni a népet annyi, mint ha papírba akarnák csomagolni a tüzet”. Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elítélte a Kongó ellen elkövetett fegyveres agressziót. Persze korántsem a Kongóban élő belga polgárok életéért éreztek aggodalmat, hanem amiatt, hogy a nagy monopóliumoknak az érdekei igen érzékenyen fűződnek a kongói földhöz. Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kísérletre, hogy térdre kényszerítse a fiatal állam népét, erőszakkal ragadja el tőle a gazdag tartományát, Katangát. Amikor a gyarmatosítók megérezték, hogy a Kongói Köztársaság törvényesen megválasztott és a parlament bizalmára támaszkodó kormánya szilárdan függetlenségi politikát visz és feladatul tűzi maga elé, hogy csak saját népe érdekeivel törődik — e kormány megdöntésére azonnal igénybevették a gyarmatosítók minden eszközét. A gyarmatosítók elhatározták, hogy olyan bábkormányt alakítanak, amely fenntartja ugyan a „függetlenség” látszatát, de lényegében a gyarmatosítók akaratát teljesíti. A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták: durva módszerekkel és nyílt beavatkozással. Sajnos, Kongóban ezt a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és apparátusának kezével végzik. A kongói nép harcát nem lehet megállítani Ezután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongói szerepét, majd így folytatta: A gyarmatosítók arra törekszenek, hogy a magukat szabad világnak nevező országok segítségével szétkergessék az ország törvényes kormányát és parlamentjét. S most győzelmi ünnepre készülnek. Ámde korán ülnek győzelmi tort, mert ez pyrr- husi győzelem. A gyarmatosítók e vélt győzelmükkel csak elősegítik, hogy lehulljon a hályog a gyarmati népek szeméről és még világosabban lássák, hogy a gyarkormány beleegyezésével tartózkodhatnak Kongó területén és csak e kormány belátása szerint legyenek felhasználhatók a törvényes kongói kormány és parlament normális működésének biztosítására. Meggyőződésünk, hogy a kongói nép a maga erejéből megbirkózik a felvetődött í nehézségekkel és rendet tud teremteni hazájában. Valamennyien tanúi vagyunk, hogy egy bizonyos államcsoport sok néppel szemben állandóan ellenséges lépéseket tesz, durva nyomást gyakorol rájuk. Ez éles konfliktussal terheli a nemzetközi légkört és e konfliktus veszélyét fokozza az egyre erősödő fegyverkezési verseny. Teljesen világos, hogy a nemzetközi kapcsolatok ilyen alapon nem fejlődhetnek tovább, mert ez azt jelentené, hogy hanyat-homlok szakadékba zuhanunk. Az ENSZ szent kötelessége, hogy védelmezze az államok szuverén jogait, nemzetközi vonatkozásokban a szilárd jogalapot állítsa vissza és lépjen fel a fegyverkezési verseny megszüntetéséért. Sajnos, magában az ENSZ- ben is mindezideig érvényesül a népek elidegeníthetetlen jogainak megsértésére irányuló politika. Vegyük például a nagy kínai nép ENSZ-beli képviseletét. Megakadályozni a Kínai Népköztársaság ENSZbeli törvényes jogainak érvényesítését csupán azért, mert ennek az államnak a szocialista rendszere nem tetszik egyes nyugati országok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek, azt jelenti, hogy nem számolnak a realitásokkal, nem kívánják a nemzetközi feszültség enyhítését és feláldozzák a nemzetközi béke megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés fejlesztését egy kis államcsoport szűk politikai érdekeinek. Ez a helyzet ártalmas a béke szempontjából és lealázó az ENSZ-re. Ugyanerről tanúskodik a Mongol Népköztársaság ENSZ-tagsága kérdésének története is. Ezt a kérdést, mint Önök is tudják, hosszú éveken át többször is megvitattuk. Mégis, a Mongol Népköztársaságot még mindig nem vették fel az ENSZ- be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, természete és rendeltetése szerint univerzális, az egész világot átfogó szervezetnek kell lennie. Létezése értelmét vesztené, ha egyoldalú szervezetté válnék és valamely katonai csoportosulás végrehajtó közegévé süllyedne. Teljesen és véglegesen meg kell szüntetni a gyarmatosító rendszert Szemünk láttára szabadulnak fel és születnek újjá, kelnek önálló életre azok a népek, amelyeket a gyarmatosítók századokon át távol- tartottak az emberiség fejlődésének országútjától. Ez korunk nagyszerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül másfélmilliárd Kuba és az Egyesült Államok viszonya Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyek a kubai dolgozók és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján óriási profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időnként szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk az életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla, az Egyesült Államokban magasabb ma az életszínvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy a kubai nép kevésbé szereti a munkát, vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a munkát, hazáját és a földjét. más dologról van Egészen szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhette a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le. Ezekután lehet-e csodálkozni azon, hogy Kubában például 1958-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százaléka volt annak, mint az Egyesült Államokban. Ez már önmagában is ékesszólóan beszél. Most már rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Batista diktátort — utána pedig megszabadult a külföldi kizsákmányolástól és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: „eleget raboltak hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit!” Ilymódon Kubának mindössze az az állítólagos bűne, matosítók formailag ugyan' függetlenséget adnak, de tulajdonképpen mindent elkövetnek, hogy fenntartsák a gyarmati elnyomást. A kongói nép harcát nem lehet megállítani. Lassítani és fékezni lehet. De annál nagyobb erővel lángol fel ez a harc és a nép minden nehézséget leküzdve, kivívja majd teljes felszabadulását. A szovjet kormány üdvözli a gyarmati népek függetlenségi harcát és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson a gyarmati népek igazságos küzdelméhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelje a rend helyre- állítását Kongóban olymódon, hogy működhessék a kongói nép által megválasztott parlament, létrejöjjenek a feltételek a Lumumba vezette törvényes kongói kormány normális munkájához, mert ez a kormány a kongói nép bizalmát élvezte és élvezi ma is. A szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzette a kongói kérdést. A közgyűlés feladata, hogy visszaszorítsa a gyarmatosítókat és kiszolgálóikat, utasítsa rendre Hammarsk- jöldöt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével, hanem töltse be hivatását és ragaszkodjék szigorúan az ENSZ alapokmányában lefektetett rendelkezésekhez és a Biztonsági Tanács határozataihoz. A szovjet kormány véleménye szerint határozatot kell hozni, amely szerint csak afrikai és ázsiai országok csapatai maradhatnak Kongóban, ezek a csapatok is csak a törvényesen megválasztott Lumumba-, ember, vagyis a föld lakosságának fele rázta le a gyarmati elnyomás bilincseit. A régi gyarmatbirodalmak romjain egész sereg új nemzeti állam keletkezett. Az emberiség történelmében új korszak kezdődött, amikor Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika népei az európai és az észak-amerikai népek mellett kezdtek tevékenyen részt venni a világ sorsának intézésében. A vitathatatlan tény elismerése nélkül nem lehet realista külpolitikát folytatni, olyan politikát, amely számol az idő követelményeivel és megfelel a népek békeszerető törekvéseinek. Vajon manapság elképzelhető-e a nagy nemzetközi problémák megoldása a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül? Vajon meg lehet-e oldani e problémákat India Indonézia, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más államok részvétele nélkül? Aki máskép vélekedik, nos, próbálja meg itt, az ENSZ falai között, hogy ne törődjék az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai államok képviselőinek véleményével és szavazataival. Igaz, egyes nyugati országokban félelmet kelt, hogy az új ázsiai és afrikai államok megjelentek az ÉNSZ-hen sőt, már arról kezdenek beszélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlátozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlését. Ami a Szovjetuniót illeti, őszintén megmondom, mi elégedettek vagyunk azzal, hogy nagy számban jelentek meg új államok az ENSZ- ben. Mi mindig síkra szálltunk és továbbra is síkra szállunk az ellen, hogy bármiképpen megnyirbálják a nemzeti függetlenségüket kivívó népek jogait. Ezekkel az államokkal rokon vonásunk az a közös törekvés, hogy fenntartsuk és megszilárdítsuk a békét, létrehozzuk a földön az országok békés együttélésének és együttműködésének feltételeit, tekintet nélkül az országok állami és társadalmi rendszerére, miként az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén meghirdetett békeszerető elvek követelik. A tények azt bizonyítják, hogy a korábban gyarmati uralom alatt sínylődő nemzetek és népek felszabadulása a nemzetközi kapcsolatok javulására, a nemzetközi együttműködés bővülésére, az egyetemes béke megszilárdulására vezet. Ezután Hruscsov párhuzamot vont az új államok fellendülő gazdasági és kulturális élete és a gyarmati elnyomásban élők ki- fosztottsága között. De még a megmaradt gyarmatokon is elmúlt az az idő, amikor az idegen elnyomók akadálytalanul garázdálkodhattak. Nézzék csak, mi történik ma a gyarmatokon! Afrika vulkánként forrong. Algéria népe körülbelül hat esztendeje hősies önfeláldozással harcol nemzeti felszabadulásáért. Mind határozottabban kelnek harcra jogaikért Kenya, Tanganyika, Uganda, Ruanda-Urundi, Angola, Mozambique, Észak- Rhodésia, Dél-Rhodésia, Si- erra-Leone, Délnyugat-Afri- ka, Zanzibár, továbbá Nyu- gat-Irán, Puerto-Rico és sok más gyarmat népei. Mindenki előtt legyen világos, hogy a népek szabadságharcát, semilyen eszközzel és semilyen erővel nem lehet elfojtani, mivel ez mind nagyobb és leküzdhetetlen erővel lejátszódó nagyszerű történelmi folyamat. Egy vagy két évvel meg lehet hosszabbítani egyik vagy másik állam uralmát mások fölött, de ahogyan a kapitalista rendszer valamikor átvette a feudalizmus helyét, és ahogyan most a szocialista rendszer átveszi a kapitalizmus helyét, ugyanúgy a kolonializmus rabszolgatartó rendszerét is felváltja a szabadság. Ezek a társadalmi fejlődés törvényei, és arra csak kalandorok számíthatnak, hogy hullahegyekkel és áldozatok millióival megakadályozhatják a derűs jövő beköszöntőt. Le kell számolni a gyarmati rendszerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szenvedést. Baj és szenvedés, könny és nélkülözés jut osztályrészül az anyaországok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a francia anyák, akiknek gyermekei algériai' földön esnek el, kevésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat? Most, amikor a gyarmati népek vére hull, képtelenség elfordulni, szemet hunyni a vérontás fölött és úgy tenni, mintha béke volna. Miféle béke az, amikor vad háborúk dúlnak, mégpedig olyan háborúk, amelyek a harcban álló felek feltételei szempontjából egyenlőtlenek — jelentette ki Hruscsov, majd kijelentette: Az ENSZ emeljen szót az igaz ügy, a gyarmatok felszabadítása mellett — A Szovjetunió — híven a békepolitikához és az elnyomott népek nemzeti függetlenségi harca támogatásának politikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirdetett meg — felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, emeljen szót az igaz ügy, — a gyarmatok felszabadulása mellett és haladéktalanul tegyen intézkedéseket a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére. A legutóbbi évtizedek bizonyítják, hogy a világtörténelem egész menete a gyarmati rendszer minden forr májának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes (Folytatás a 3. oldalon)
