Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-16 / 193. szám
I960, augusztus 16. SZOLNOK DiSTD NÉPLAP 3 Ipari tanulók a építkezésen A szolnoki Tisza-parton modem kétszáz személyes, minden kényelmet kielégítő ipari- tanuló iskola épül. Az építkezésen több ipari tanuló dolgozik. Képünkön Szabó Imre és Igaz Sándor ácstanulók láthatók, akik öze József szakmunkás irányítása mellett a födém zsaluzását végzik. A jövőt alapozzák a kungyalui Zöld Mező Tsz-ben Az udvaron emberek jön- nek-mennek. Van aki ráérősen beszédbe elegyedik, a másik kerékpárra kap, s alakja hamarosan beleolvad az esti szürkületbe. Csak az imént ért véget a brigádvezetők megbeszélés. — Megszokottá, mindennapossá vált ez az esti tanácskozás a kungyulai Zöld Mező Tsz-ben. Az irodában Bodócs István, a 2600 holdas közös gazdaság elnöke, meg Németh István, a főagronómus azt ecseteli lelkesen, meggyőzően; hogyan változik, fejlődik majd évről-évre a tsz, hová jutnak el öt év alatt. Mi a jelenlegi helyzet? Ebből kell kiindulni, hiszen az idei esztendő az az alap. amelyre a jövő épül. A Zöld Mező Tsz-ben szilárd, biztos a fundamentum Jó adottságokkal rendelkezik a közös gazdaság, s a szövetkezeti gazdák dolgosak, szorgalmasak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy augusztus elsején elsőkként fejezték be a csép- lést, pedig kalászos területük meghaladta az ezer holdat. Megöntöztek 400 hold területet, amiből 140 hold lucerna, 100 hold legelő és 60 hold másodvetés, a többi kukorica. A trágyázást, mélyszántást is letudják augusztusban. Hatszáz holdat, szántó területük 29—30 százalékát terítik meg szervestrágyával. Mit mond az elnök a növénytermesztés fejlődéséről? — Búzából 30, őszi árpából kukoricából 40 százalékos terméshozam növelést akarunk elérni 5 év alatt. Már ez év őszén vetünk 100 holdon San Pastore és Bezosz- taja búzát, s a legnagyobb termést adó fajtát honosítjuk meg. Jelentősen gyarapítjuk a pillangósok területét is. A lucernát 26 százalékkal. Jövőre már 600 hold lesz, s aztán évente 100 holddal növekszik az öntözött terület, amiből jelentős mennyiség lucerna, vöröshere, legelő és kukorica. — Nagyon sok takarmányra lesz szükség, mert mindig szaporodik az állatállomány is — szól közbe a főagronómus. És sorolja: — Most 347 szarvasmarha — ebből 132 tehén —, 1300 sertés és 7 ezer baromfi népesíti be az istállókat, ólakat. Az idén 100 holdról 80 mázsa húst adunk. Szép eredmény ez, főként ha azt is tudjuk, hogy tavaly 'mindössze 16 szarvas- marha és 33 anyakoca képezte az állományt. Most meg 160 koca szaporít 1300 hízót értékesítenek, s a kétezer jérce naponta többszáz tojást ad. Garáz Sándor állattenyésztési agronómust és az állatgondozókat joggal illeti dicséret, elismerés odaadó, lelkes munkájukért Ha mérlegeljük a szövetkezet egy éves fejlődését s adottságait bizton mondhatjuk: jövőre meglesz 100 holdanként a 120 mázsás hústermelés, az ötéves terv végére, vagy még korábban a 140 mázsa. Ez a közös gazdaság 1965-ben 21 ezer árubaromfit akar adni. s addigra megvalósul a viziszámyas kombinát is. Erről úgy beszél a tsz elnök, hogy szavaiból érezni lehet: dédelgetett álma ez Megvalósulásához az első lépést az idén felnevelt 430 kacsa és 180 liba jelenti. — Nagyszerű lehetőségünk adódik a Kőrös élő és holtágainak hasznosításával a Vándorkiállítás — amely nem vándorol Több, mint egy éve, hogy a megyei tanács népművelési csoportja vándorkiállítást szervezett, jórészt a szolnoki művésztelep festőinek, szobrászainak alkotásaiból. A mintegy 60 akravellből. rézkarcból, domborműből álló gyűjteményt először Jász- árokszálláson állították ki. A kiállátás jász!árokszállási szereplését követően a képanyag után senkifia nem érdeklődött, s csak hosszú hónapok múltán szállították át Jászberénybe, ez év februárjában. Itt olyan sikere volt, hogy két hétre tervezett nyitvatartási megduplázták. Hanem most mintha ismét elakadt volna. A tárlat anyaga három hónapja Jászapátiba került, s azóta még a ládákból sem csomagolták ki. A veszteleglő vándorkiállítás már-már a hanyagság szimbóluma. Híven példázza miként bukik meg a legjobb kezdeményezés is egyes kul- turmunkások érdektelensége miatt, L. M. viziszárnyas tenyésztésére. Valóságos baromfi kombinát lehet itt — bizonygatja lelkesen Bodócs elvtárs. Szavait a főagronómus még kibővíti: — A pulyka tenyésztést meg a nagyterületű lucernás teszi lehetővé, ahol a bogarak pusztításával is hasznot hoznak ezek az aprójószágok. — Az emberek munkájának könnyítésére is gondolt a vezetőség, amikor a távlati terveket készítette. Csupán 1961-ben 1 millió 72 ezer forintot fordítanak saját erőből a gépesítésre. Jövőre alapítanak két ösztöndíjat, hogy magas képzettségű állattenyésztési és öntözési szakember váljék az arra rátermett szövetkezeti fiatalból. Ilyen gondolatok szárnyaltak az irodában. Az erős akaratú, emberek már a következő esztendők, az ötéves terv nagyszerű céljainak megvalósítását tervezgetik, azon munkálkodnak. N. K. EL, EMLÉKEZIK a szolnoki kövesetvám-panama igazi áldó satu Néhány héttel ezelőtt az egykori „Szolnok és Vidéke” című lap nyomán ismertettük azt a panama-sorozatot, mely a harmincas években Szolnok város önkormányzatának felfüggesztéséig vezetett. Beszéltünk a főbűnösökről — Goór- ról, Sárközyről, dr. Tóth Tamásról — s néhány kisebbről is. Megírtuk a szigorúnak éppen nem mondható ítéleteket, melyekkel a magyar királyi törvénykezés ^lecsapott a vétkesekre. Nem sokkal cikkünk megjelenése után Kisújszállásról kaptunk levelet. Lakatos Gábor egykori kövezetvám- és helypénzszedő leánya írta. Édesapjához hívott bennünket. 11 ezer 700 pengő hiány Vejénél, a megbecsült ci- pészmestemél lakik a koros Lakatos Gábor. Meghatottan s mégis hitetlenkedve fogad: — Reméltem s ennek ellenére alig hittem, hogy felkeresnek ... A Néplap cikke visszaadta a becsületemet, ha szenvedéseimért már nem is tud kárpótolni. Lakatos Gábor elmondja, hogy az úri-panamista Goór László tőle s még tíz kövezet- vámszedőtől csippentgette fel a mindennapi pezsgőre valót. A kövezetvámosok 40 pengő fixet és 20—25 pengő jutalékot kaptak egy hónapban a szolgálati lakáson kívül. Az elszámolás 1930—31-ben még ment valahogy, 1934-ben erősen akadozott* egy évre rá pedig — megszűnt... — Két nappal Goór öngyilkossága előtt is kértem, hogy fizessen, váltsa vissza bonjait — emlékezik Lakatos Gábor. — Mikor halála hírét vettem, sejtettem, hogy baj lesz. 11 ezer 700 pengő volt nála ... Szinte ma is látom a kihallgatást végző dr. Kron- berg János ügyészt, ki a szó legszorosabb értelmében fogcsikorgatva vizsgálgatta a hónokat. Az egyik, melyet a Pettyes-bál belépőjére fir- kantott Goór, 240 pengőről szólott. _ A nemzete«* úr jótanácsot ad Mint Lakatos bácsi elmondja, a városi urak leg- furfangosabbika vitéz dr. Farkas Tivadar (a botrány egyik főhőse) volt. A riadt vámszedő lelkére kötötte, nehogy megmutassa papírjait az ügyésznek. Jó oka volt a figyelmeztetésre: Goórék a Za- vadil-nyomdában „privátim” készíttetett nyugtákkal is operáltak. Lakatos Gábor, igaza tudatában, nem hallgatott az intelemre. — Nem is gondolhattunk arra, hogy ne adjunk Goór- nak. Hat gyermeket neveltem; mi lett volna velünk, ha máról holnapra az utcára tesz?... Az ügyész is biztatott, hogy legyek őszinte, az javamra szolgál. Hát szolgált ... Amint a kihallgatásomat befejezte, letartóztatott. Négy hónapig voltam vizsgálati fogságban; azonnal elbocsátottak, a családomat kilakoltatták. Kun SzilveszAz esős idő akadályozza a hordás és eséplés befejezését A múlt heti, gyakran esős időjárás nem kedvezett a hordási és cséplési munkáknak. Az eredmény egy hét alatt nem túl sokat változott. Termelőszövetkezeteink eddig a hordás 86.5 százalékával végeztek, több mint 34 ezer holdon még a földön van a gabona. Túrkevén már a múlt héten befejezték, i jászapáti járásban 99, Mezőtúron és Szolnokon 96 százaléknál tartanak. A cséplésnek mintegy 75 százalékával végeztek eddig termelőszövetkezeteink. iiiiiiiihihhiiiimihiihinhihiihiiihiiiiiiiihiuiiiiiihmmihiíhiiihim ..... ve,A i s lei Mtncsalt. fekéc, MHttsak Fehér az area, akárcsak köpenye. Az arc csak akkor színesedik meg kissé, amikor a fehérköpenyes Sebők Magda, a Szolnok megyei Tejipari Vállalat karcagi üzemének tejkez&t lője megtudja, miről is van szó. ■— Mit mondjak magamról? Nem tudok én „nyilatkozni” újságba. A munkámról? Arról könnyebben... — Mi a tej maga szerint? — Nemrég még én is annyit tudtam róla, hogy fehér és folyik. Négy éve, hogy kikerültem az iskolából. Nem tanulhattam tovább, kell otthon a pénz, hatan vagyunk testvérek. — Ezért lett tejkezelő? — Eleinte. Azután nagyon megszerettem. Igaz, egy évig segédmunkás voltam, de aztán bekerültem a „laborba”. Rengeteg új dolgot tanultam, de érdekes, mégis úgy éreztem, hogy egyre kevesebbet tudok... Most már izgatott a szakma... Szemében felcsillan az öröm. — Aztán — képzelje — kaptam egy beutalót Jászberénybe, a hathetes tejgyűjtő és tejkezelő tanfolyamra. — És? Válaszul a „bizonyítványt” veszi elő. Mind a tíz tantárgyból jelesre vizsgázott — a végeredmény kitűnő. Sóhajtva mondja. — Legnehezebb a géptan, a számtan és a technológia volt. De sikerült... Azt már Vajda József üzemvezetőtől tudtuk meg: egyedül Sebők Magdát küldték megyénkből a jászberényi tanfolyamra, melyen az ország minden megyéjéből voltak résztvevők. És azt is, hogy nem csalódtak a karcagi tejkezelőlányban: ő és egy Zala megyei hallgató végzett kitűnő eredménnyel. A jutalmat, a kitűnő eredmény „honoráriumát” mutatta ezután Sebők Magda: Berkesi András „Októberi vihar” című könyvét. — Mi a további program? — Dolgozni, tanulni — hangzott a tejeslány válasza, aki már a Budapesti Tejipari Technikumba készül az ősszel, hogy négy év alatt méginkább meggyőződjék arról, hogy a tej valóban nemcsak fehér, és nemcsak folyik... B. Cy. Túrkeve és Mezőtúr jár az élen 98.3, illetve 94.1 százalékkal. A járások közül a jászapáti vezet, itt a csép- lés 85.4 százalékával geztek péntek estig. A múlt héten nagy lendületet vett a nyári mélyszántás, a megyei 208.200 holdas tervből eddig 82.400 holdat szántottak meg, vagyis a területnek több, mint 40 százalékát. Ez az eredmény a gépállomások e téren végzett jó munkáját dicséri. Legtöbbet Mezőtúron és Túrkevén végeztek, ahol a nyári mélyszántási tervüknek 56.4, illetve 54.5 százalékát teljesítették a termelőszövetkezetek. Szolnok város tsz-ei az utolsó helyen állnak ebben a munkában, tervüknek alig 22 százalékát teljesítették. Az istállótrágyázás sajnos nem tart lépést a szántással. Termelőszövetkezeteink 72.500 holdas előirányzatukból mindössze 14 ezer holdon végezték el a trágyázást. Legrosszabb a helyzet Jászberényben, ahol mindössze 131 holdat, a kijelölt terület 4 százalékát trágyázták meg, de a jászapáti, jászberényi, kunhegyesi járásban és Tö- rökszentmiklós városban sem érték el a 10 százalékot Dicséret illeti a kunszentmártoni és szolnoki járás termelőszövetkezeteit, ahol a trágyázási tervüknek 41 százalékát teljesítették. terítek s még néhány kollégámnak több esze volt, mint nekem; ők hallani sem akartak a Goór-féle hónokról. Kunnak vagy 17 ezer pengőjébe került az urak vigadása; mindene ráment... A törvényszék hat hónapi fogházra ítélte Lakatos Gábort, aki a Táblához, majd a Kúriához fellebbezett. Nem emlékszik, hogy hány ügyvédje volt — de nagyon sok... Révész dp. félti a diplomáját — Egy-egy tárgyalásra még elmentek az ügyvédek, de legtöbbjük kézbe sem vette ügyemet. Látták azt, amit a bátor kiállása miatt „véresszájúnak” gúnyolt budapesti ügyvéd, dr. Révész Sándor is csak négyszemközt mert megmondani: „Lakatos úr, lássa be, hogy a felmentett városi urak helyett is ülnie kell valakinek. Nekem is élnem kell valamiből; én féltem a diplomámat” ... —- így emlékezik az örgember és hozzáteszi; — Révész doktor a táblánál elmondott védőbeszéde után (mert arra azért sikerült rávennem) bocsánatot kért a bíróságtól. A perköltségre addig mindenünk ráment, a feleségem varrógépe is. Az emberfaló dr. Törekv Géza elé — a Kúrián — kirendelt védővel lépett 1939- ben az emberi igazát csökönyösen kereső Lakatos Gábor. A Horthy-„törvényesség” oszlopa egy évi börtönnel és öt évi jogvesztéssel hallgattatta el azt, aki az alföldi gentry-paradicsomról már addig is túlsókat tudott. — Szégyenünkben már korábban elbujdostunk Szolnokról — sóhajt Lakatos Gábor. — Míg magam raboskodtam, a családomat kilakoltatta a háziúr. Csak annyit engedett meg, hogy két hónapig ellakjanak a lépcsőházban ... Mire a hatvan nap eltelt, a bútorból szinte semmi sem maradt. Egyik gyerekem vitt haza olykor pár pengőt; havat lapátolt. Igaz, keveset keresett, de legalább jó társaságban volt. Orvosnövendékkel, végzett mérnökkel lapátolt egy sorban... Folytatódik a vesszőfutás A bécsi színésznőcskék, kiket annak idején Goór László hordott maga és cimborái mulattatására a Tisza Szállóba — a Prater derűje, a grinzingi Heurigerek vigassága, vagy valamely orfeum szeszes-szédült boszorkánytánca közepette ekkorra már bizonyára elfeledték a mindig bőkezű nagyurat A Lakatoscsalád kevésbé... Állást sehol sem kapott a sorsüldözött família egyetlen tagja sem; „cinkes”-ek voltak, mint Sombor-Schweinitzer főkapitány úr Öméltóságának egyik kopója elkottyantotta. — Ügy jártak hozzánk a detektívek, mint más a sarki boltba — így kesernyésen lakatos Gábor. — Már Kelenföldre szorultunk, egy gödörbe, de oda is utánunk jöttek. Hol szegény feleségemet gyötörték, hol engem nyaggattak a periratokért. Az asszonyt a bolondokházába is becsukták, hogy megzsarolják. A sok izgalom, nélkülözés, rettegés vitte a sírba... Vidékre mentünk aztán, ott kevesebbet zaklattak bennünket. Alkalmi munkákból úgy-ahogv eltengődtünk ... Magam világéletemben dolgoztam s mégis hiányzik egy év a nyugdíjamhoz. Hej, ilyen volt az az élet...! — borváró A nagybátonyi bányászok jászfelsőszentgyörgyön Augusz 20-ra, alkotmányunk ünnepére kedves vendégeket várnak Jászfelső- szentgyörgy termelőszövetkezeti községbe. A budapesti XIV. kerületi Duna Bútorgyár és Fenyőfürészüzem do1 gozóin kívül vendégül látják a nagybátonyi bányászokat is. A jászfelsőszent- györgyi szövetkezeti gazdáknak lesz mivel dicsekedniük munkás barátaik előtt. Mind a három termelőszövetkezet befejezte a cséplést, elvégezték a tarlóhántást, több. mint 40 vagon szerves- trágyát kihordtak a határba.
